DAIVA KARDELYTĖ-GRINEVIČIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

Kutatási területek: dialektológia, a nyelvjárások morfológiája és szemantikája.

A LAUKAN, LAUKUOSUN illatívuszok szemantikájáról a kelet-aukštaitiai vilniusi nyelvjárásokban

A laukan, laukuosun illatívuszok szemantikájáról a kelet-aukštaitiai vilniusi nyelvjárásokban

ANNOTÁCIÓ

A cikk a referencialingvisztika elméleti alapelveire támaszkodva tárgyalja a laukas lexéma laukan, laukuosun illatívuszi alakjainak szemantikai sajátosságait a kelet-aukštaitiai vilniusi nyelvjárásokban. A következő kérdéseket veti fel: a) miben térnek el a laukas lexéma különböző kontextusokban használt illatívuszai e forma meghatározott funkciójától, és b) eltér-e az illatívusz mint paradigmatikus eset jelentése a laukas lexéma alapjelentéseitől. Szó esik továbbá a laukan egyes számú illatívusz határozószósulásának kérdéséről is.

ANNOTÁCIÓ

A cikk a referencialingvisztika elméleti alapelveire támaszkodva tárgyalja a laukas lexéma laukan, laukuosun illatívuszi alakjainak szemantikai sajátosságait a kelet-aukštaitiai vilniusi nyelvjárásokban. Több kérdést vet fel: a) miben térnek el a laukas lexéma különböző kontextusokban használt illatívuszai e forma meghatározott funkciójától, és b) eltér-e az illatívusz mint paradigmatikus eset jelentése a laukas lexéma alapjelentéseitől. Tárgyalja továbbá a laukan. egyes számú illatívusz határozószósulásának kérdését.

KULCSSZAVAK: kelet-aukštaitiai vilniusi nyelvjárások, illatívusz laukan, laukuosun, az illatívusz szemantikája, az illatívusz határozószósulása.

KULCSSZAVAK: kelet-aukštaitiai vilniusi nyelvjárások, illatívusz laukan, laukuosun, az illatívusz szemantikája, az illatívusz határozószósulása.

92

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII

Dėl iliatyvų laukan, laukuosun semantikos rytų aukštaičių vilniškių šnektose

A négy posztpozicionális litván helyhatározórag közül (inessivus, vagyis belső nyugalmi helyhatározó, illativus, vagyis belső irányt jelölő helyhatározó, adessivus, vagyis külső nyugalmi helyhatározó, valamint allativus, vagyis külső irányt jelölő helyhatározó) ma már a nyelvjárásokban csak az inessivus és az illativus használatos. Az inessivus minden nyelvjárásra jellemző, az illativus a déli és keleti aukštaitis nyelvjárások területén él, Gervėčiai környékén pedig az allativus alakjai is előfordulnak (l. LKA III 48–56; 72–78, 44., 45., 46., 47., 48., 67., 68., 69., 70. térkép).

1. A litván posztpozicionális helyhatározóragok kialakulásának és fejlődésének kérdéseit részletesen tárgyalták, számos nyelvész írt róluk. A köznyelvi helyhatározóragokat Adelė Laigonaitė elemezte (1957a: 21–39). A szóban forgó alakok kialakulását és nyelvjárási működését Zigmas Zinkevičius írta le (1966: 200–203; 1980: 253–263; 1982: 21–38). Albertas Rosinas a névmások és a régi írott nyelvemlékek anyaga alapján vizsgálta a posztpozicionális helyhatározóragok eredetét és fejlődését (1995: 53–76; 2000: 272–273; 2001a: 173–183; 2001b: 136 skk.). A régi írott nyelvemlékek posztpozicionális helyhatározóragjait részletesen kutatják (l. Gelumbeckaitė 1997: 179–202, Kavaliūnaitė 2003: 33–49, Žilinskaitė 2010 és e nyelvészek más munkái). Az említett alakok szemantikai elemzésére azonban eddig csak elszórtan fordítottak figyelmet a nyelvészek (l. Žilinskaitė 2010 és más munkáit, amelyekben a régi írott nyelvemlékek helyhatározóragjait újszerű módon elemzi).

A jelen tanulmány szintén a helyhatározóragok szemantikai elemzésének útját követi. Pontosabban a laukas lexéma illativusi alakjainak használati sajátosságait és vitatható kérdéseit tárgyalja a keleti aukštaitis vilniusi nyelvjárásokban. A laukan, lau- kuosun¹ illativusi alakokat már több nyelvész is leírta. Leginkább a szóban forgó alak határozószói használatának kérdésére összpontosítottak (Laigonaitė 1957b: 35 skk., Mikulskas 2003: 71–96, Lipartė 2000: 144–152). Justina Petkelytė mesterszakos dolgozatában röviden áttekintette a vizsgált illativusok használati eseteit a keleti aukštaitis vilniusi nyelvjárásokban (2010: 17–20).

2. A vizsgált tárgy leírása a referenciális nyelvészet elvein alapul. A referencia a nyelvi kifejezés és a valóság közötti viszony. A referenciális mechanizmusok lehetővé teszik, hogy a nyelvi közléseket és azok összetevőit a nem nyelvi tárgyakhoz, helyzetekhez, eseményekhez, tényekhez és a dolgok valós világbeli elhelyezkedéséhez kapcsoljuk. Általánosságban a referencia az egyedi, minden alkalommal új tárgyakkal és helyzetekkel fennálló viszonyokat jelenti. Ezért a referencia nem a szavakra és a nyelvi kifejezésre, hanem azok nyelvhasználati alkalmazására irányul – a kontextusokban és azok összetevőiben (Padučeva 2001: 7–8).

A referenciális nyelvészet egyik területe a tér és a hely kutatása. A térbeli referencia azt vizsgálja, milyen kapcsolatban áll a nyelvi kifejezés a térbeli viszonyokkal. A hely referenciája-

¹A vizsgált nyelvjárásokban az illativusnak egyes számban egyetlen alakja használatos: laukan. A többes számú illativusi alakok változatosak, a laukuosun, laukuosan, laukuosna változatok fordulnak elő. A tárgyalás során a többes számú illativus laukuosun alakját választottuk. A morfológiai változatok a szemantikai elemzés szempontjából nem relevánsak, ezért a tanulmányban nem tárgyaljuk őket részletesebben. Ugyanezen okból a fonetikai változatokat sem elemezzük.

Straipsniai / Articles

93

DAIVA KARDELYTĖ-GRINEVIČIENĖ

ferenciája magában foglalja a tárgy vagy a helyzet tartózkodási / bekövetkezési helyét (szűkebb értelemben), az irányra vonatkozó referenciát (azaz az egyik helyről a másikra történő mozgást), valamint a kiinduló helyhez fűződő viszonyokat (vö. X megérkezik / elindul Y-ból). Megkülönböztetünk statikus (németül Positionierung) és dinamikus (németül Direktionalisierung) térbeli referenciát (bővebben l. Vater 1996: 41; 2005: 71; 113–130). Az első esetben a referens pozícióját (helyét, lokációját), a másodikban az egyik helyről a másikra történő mozgását elemezzük.

A litván nyelvben a referens tartózkodási helyét az inessivus, térbeli mozgásának irányát pedig az illativus rag és az elöljárós szerkezetek fejezik ki, például: esu miške: einu į mišką, einu miškan; gyvenu mieste: važiuoju į miestą, važiuoju miestan; sėdžiu laive: lipu į laivą, lipu laivan stb.

3. Ahhoz, hogy világosabban bemutassuk a laukas lexéma működését a keleti aukštaitis vilniusi nyelvjárásokban, először ismertetjük az említett lexéma itt használatos fő jelentéseit. A jelentésmagyarázatok meghatározásakor az LKŽe megfogalmazásaira támaszkodtunk, de a rendelkezésre álló nyelvjárási anyag figyelembevételével módosítottuk őket.

(1) ‘művelt föld, vetésterület’: nù̇_tai pavá.sari_ jàu kàp | in_trã.kta.rù. pradíem jãu dí.rp(t) ti.ná.i laukùs nu balãn.že. mé nasi. | tai tadù jãu vienu.kar.(d) dúdava. vá.lgi.t pietù.² || (A. G., 1936, Bèčionys³); visakàs vírai dal̃.giem visùs laukùs | niẽkur neli.gda-và. niẽkas nešiená.uta | visur̃. sutvarkí ta | visakàs nù.-imta | vi.saz der̃.lus | į pasé ta | i nù.-imta || (M. R.-G., 1933, Rimšėnai).

(2) ‘nyílt, sík, többnyire üres hely’: [zuikeliu] gal̃ į̃r̃ į dabar̃ | àš kàp nestu.sãu_gi laukaĩs | tai_nežináu || nežináu || e_bùr dava. kap mažì bù.ùa.m | tai_bù dava. aĩ.nam špici-ẽ.leĩ jeiška.tie || (P. V., 1925, Didžiasalis); cè_tai ká.imaz bù.ùa. *kiñù nai | a._tadù ti skai.ta.s ká.imi bù.ùa. | bù.ùa. | trĩ:s laukoi._gi bù.ùa. || (ž.: laukù. pavadí.nimas) i_tùs laukùš(s) skai.ta.s | i_pavadí.nimas || išẽj.na tã._lãu.ka. | vù_tai *mẽr.gašulnė. | ti skai.-ta.s | *vaikì ne.s visà tą.-pù.se. || (ž.: raí.sta.) nu_tadù raí.sta. | kur_ã.žeru. ù.turau | raí.s-taz bù.ùa. ã.žeru || ti.ná.ina.s skai.ta.tas_ã.žeras | tai_ĩ.škirsta bù.ùa. | laukù. laukù. pavadí.nimas_vɑ || (J. B., 1923, Kiniūnai).

(3) ‘szabad ég alatti hely; levegő’: bù.ùa. skanì dúona labaĩ. || taĩ._gi kai_kẽpa dúonu. | tai_nèt laukì kvãpàs ìrà dúna.s (S. C., 1923, Barkuškė); e._mù su. piřkė nemažà bù.ùa. | tai_mù s piřkìs i_gi cè_i telefù.nus uñsì.vede. gi_cè visà ki_gi karinĩn.kai || [tai jie buvo jūsų pirkioj?] cè. mù.su. e._mẽ.s lun---| lauki bù.ùa.m visi || (O. Š., 1927, Maldenėnai).

Tehát a laukas lexémának három fő jelentése van a keleti aukštaitis vilniusi nyelvjárásokban. A vizsgált lexéma minden paradigmabeli alakja élő használatban van, az illativusi alakok is.

²A nyelvjárási példákat a dinamikus szinkrónia elvei szerint írtuk át, vagyis úgy, ahogyan az adatközlők kiejtik, nem pedig úgy, ahogyan elvileg ejteniük kellene.

³A példa után, zárójelben, az adatközlő keresztnevének és vezetéknevének kezdőbetűi, születési éve és lakóhelye szerepel.

94

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII

Dėl iliatyvų lauk an, laukuosun semantikos rytų aukštaičių vilniškių šnektose

4. A keleti aukštaičių vilniškiai nyelvjárás leksemájának laukas illatívuszi alakjait tárgyalva a nyelvészetben az utóbbi időben uralkodó nézetből indulunk ki, amely szerint az egyes grammatikai vagy lexikai egységek elemzésekor rendkívül fontos a kontextuális információ (vö. Klein 1990: 9 skk., Mikulskas 2003: 71–96 stb.). Wolfgang Klein (1990: 9 skk.), a referenciális nyelvészet képviselője szerint a nyelvben sok olyan megnyilatkozás van, amelynek konvencionális jelentése mintha üres hely volna (rendszerbeli rés); ezt csak a kontextus alapján lehet kitölteni. A szerző a kontextuális integrációról beszél: a beszélőnek és a hallgatónak a megnyilatkozások jelentését megfelelő módon össze kell kapcsolnia a kontextuális információval ahhoz, hogy a beszédaktus elérje az információátadás célját. A kontextus módosítja a lexémák referenciális környezetét. A laukas lexéma illatívuszi alakjainak szemantikáját tárgyalva a kontextuális információ kétségtelenül szintén igen nagy szerepet játszik.

A vizsgált forma elemzése szempontjából fontos további szempont az illatívusz eset funkciója. Meghatározásai a szakirodalomban nem egységesek. Egyes helyeken általánosságban azt állítják, hogy az illatívusz a cselekvő vagy a cselekvés mozgásának irányát jelöli (Zinkevičius: 1966, 200), máshol pedig azt, hogy ezt a formát a cselekvésnek egy tárgy belseje vagy egy meghatározott hely felé mutató irányának kifejezésére használják (LKE: 1999, 250). A laukas jelentésmagyarázataiból kitűnik, hogy e lexéma illatívusza által jelölt cselekvésirány nem feltétlenül egy tárgy belseje vagy egy meghatározott hely felé mutat. Ebből következik, hogy az illatívusz a cselekvés irányát egyaránt jelölheti egy tárgy belseje és a nyílt tér felé. Összefoglalóan elmondható, hogy az illatívusznak egyetlen funkciója van: az egyik vagy másik irányú mozgás jelölése. Azok a kontextusok, amelyekben az illatívuszi alakot használják, ilyen vagy olyan módon módosíthatják annak jelentését, különféle árnyalatot adhatnak neki. A cikk azt próbálja tárgyalni, hogy a) miben különböznek a lexéma laukas különböző kontextusokban használt illatívuszi alakjai e forma meghatározott funkciójától, valamint b) eltér-e az illatívusznak mint paradigmatikus esetnek a jelentése a lexéma laukas alapjelentéseitől.

5. A keleti aukštaičių vilniškiai nyelvjárási anyag elemzése alapján, amely a keleti aukštaičių vilniškiai adatbázisából (RAVDB), valamint más, nem publikált, átírt forrásokból és felvételekből⁴ származik, a vizsgált lexéma illatívuszi alakjainak több olyan jelentésváltozata különíthető el, amely konkrét kontextusokban rajzolódik ki.

5.1. A tárgyalt példák első csoportja:

(4) ė.ci gi.vėna. ré.iške | ví̄ras nu̜_i_žmɔ̜na | dv́iese | vaikū̜ nebū.ū̜. | nū išěi.na ví̄ras laukan. | gi_ti_šiená.uc kaíp_i_visì gi_ví̄rai bū.daų̜. gi ankščáu. | e_móteris liēka namiē ‖ (K. Č., 1934, Naujasalis);

(5) mɔ̜̀ma liēka namu̜s rušė vá.lgíc | mè(s) sá.ula. netėkė⁽ⁱ⁾ išěi.nam papjá.unam iki_aštu̜-nū̜ ka.kū̜ vá.lundu. | tadū grīštam namā̜ jāu | pū.šri.ču(s) suvā.lga.m ‖ tadū_jāu kaṗ_iš-ėi.nam | tai_ikì pirmā̜s vá.landa.s ‖ pirmā.i vá.landa.i pietāi. ‖ ē. jau pá̜ piecei bū̜ da.u̜.

⁴ Mivel nem minden felvételt hallgattak meg, fenntartjuk annak lehetőségét, hogy a levont következtetések még pontosításra szorulhatnak.

Straipsniai / Articles

95

DAIVA KARDELYTĖ-GRINEVIČIENĖ

pinkų vā.landų. | tai_ú.n ā.tneša laukan ‖ tėp_me(s) susė dam pavā.lgā.m ‖ (V. Ž., 1924, Mėčionys);

(6) gi.me. dvī.likta. rukpjū čė. | e_.taigi linùs tik_rá.udava. rukpjū.ti. | tai_māš aš_pa.rā(s) sā.vaīčū. nusī.nešāu ti laukan. ‖ (S. Š., 1926, Liepiškės).

Valamennyi példában ugyanaz a referens különíthető el: az egyes számú illatívusz, a laukan. A bemutatott kontextusok referenciális környezete eltérő, ez mutatja meg, hogy a vizsgált forma az egyes esetekben konkrétan mit nevez meg. A (4) és (5) mondatban a referenciális környezetet a namai főnév, a išeiti és a šienauti ige (4), valamint a pjauti és az atnešti ige (5) határozza meg. Az alany a zárt térből (otthonról) a nyílt térbe (a mezőre) mozog, hogy valamilyen fizikai munkát végezzen (szénát kaszáljon, arasson, valamit elvigyen). A (6) példában a mozgás kiindulópontját nem nevezik meg, de a referenciális környezet arra utal, hogy a nyílt tér felé irányuló mozgás célja szintén adott: lent kaszálni. A kontextuális információ megmutatja, hogy a fent említett példákban a laukan formát olyan földterületként értelmezik, amelyen valamilyen módon munkát végeznek. Az illatívusz jelentése tehát itt nem különbözik a harmadik szakaszban megadott, a laukas lexéma első jelentésétől. Az ilyen típusú példákból látható, hogy az illatívusz funkciója itt a zárt vagy kikövetkeztethető térből a nyílt térbe irányuló mozgás jelölése.

A kontextusokból a vizsgált referens jelentését jellemző oppozíciók is kirajzolódnak:

+ konkrét: - absztrakt / - határok nélküli: + bizonyos határokkal rendelkező / - zárt: + nyitott / + jellemző rá valamilyen, vele kapcsolatos céltevékenység: - nem jellemző rá valamilyen, vele kapcsolatos céltevékenység.

Ismét megjegyzendő, hogy ezek a jegyek az egyes számú illatívuszi alakra jellemzők.

5.2. A vizsgált forma kissé eltérő szemantikai árnyalatot vesz fel a következő kontextusokban:

(7) tai_ti kaṫrīe lī.ka, ká.imi | e. katu--- | kitùs iškėla. laukúosaⁿ | vienkiemúosaⁿ | žė.mi. razdalį.ja ‖ (J. D.-R., 1918, Dindos)⁵;

(8) tr̥₂.be.sei. plé.ša. i_ne.ša | vė.ža | j_vė. statī.t | tai_tús palī.ka. in_vieṫa.s val--- | valžė ‖ ne_lx ckù prā.šie | ne_savan:ĩ rei | ne_savan:ĩ rei išė.ja.m laukúosan | i_và pamiškieñ k2.-k̄2.n ‖ paskī.re. ir_plė:še ‖ (J. D.-R., 1918, Dindos).

Ezekben a példákban a referens a többes számú illatívusz laukuosan / lauk uosna. A referenciális környezetet a kaimas főnév és az iškėlė (7), illetve az išėjome (8) ige jelöli. Az illatívusz formai funkciója ugyanaz, mint a korábban tárgyalt példákban –

⁵ Itt még megemlíthető a LKŽe-ben közölt példa: Seniau mes kaime gyvenom, tik paskui išėjom ant laukų (į vienkiemius) (Veliuona), valamint a Zietelában lejegyzett Jau aš norėjau ait an lauko.

96

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII

Dėl iliatyvų laukan, laukuosun semantikos rytų aukštaičių vilniškių šnektose

a kikövetkeztetett alanyok nyílt tér felé mozognak. A hely azonban, ahonnan elindulnak, nem zárt objektum. Ez a kaimas főnévvel jelölt földrajzi régió (a (7) példában, a (8)-ban pedig csak kikövetkeztethető). Ezekben a példákban az alanyok mozgásának iránya az egyik formailag nyílt térből a másikba vezet. Az üres teret jelölő laukas lexéma itt a lakott, beépített térrel – a faluval – áll szemben.

A vizsgált forma ilyen használati esetéről Lipartė is ír az „Iliatyvo resp. prieveiksmio laukan reikšmės ir galimi sinonimai lietuvių tarmėse” (2000: 145–146) című tanulmányában. A szerző az ilyen típusú példákat a szabad ég alatti, konkrét cselekvési helyhez sorolja, amelynek rendeltetése nincs megadva. A kutató szerint ebben az esetben a laukas lexéma és alakjai alapvetően megkülönböztető funkciót töltenek be: a mező az erdővel, a településsel, illetve (gyakrabban többes számú alakban) a várossal vagy a faluval áll szemben6

A keleti aukštaitis nyelvjárások vilniškiai alcsoportjának tárgyalt típusú kontextusaiban használt laukuosun illatívusz nemcsak a nyílt tér felé irányuló mozgást jelöli, hanem megkülönböztető jegyet is felvesz. Figyelemre méltó, hogy ez a vizsgált lexéma többes számú illatívuszi alakjára jellemző.

A LKŽe-ben a laukas szó ötödik jelentése: ‘falu, település (a várostól megkülönböztetve)’. A keleti aukštaitis nyelvjárások vilniškiai alcsoportjában az említett lexéma csak többes számú alakban használva veszi fel a ‘külterületi tanya’ jelentést, és az általa megnevezett helyen való tartózkodást vagy az oda irányuló mozgást jelöli.

A tárgyalt példákból ugyanazok az oppozíciók rajzolódnak ki, mint a művelt földterületre irányuló mozgást jelentő laukan illatívusz esetében; ehhez azonban még egy, a megkülönböztető jegyet jelölő oppozíció is hozzáadódik (− beépített tér: + beépítetlen tér). Különbözik a referens által a megnevezett helyen végzett tevékenység jellege is: az első esetben fizikai munka (szénakaszálás, kaszálás stb.), a másodikban meghatározatlan tevékenység (amelyet a gyventi ‘élni’ igével lehetne megnevezni).

5.3. A laukas lexéma illatívusza a kelet-aukštaitiai vilniusi nyelvjárásokban egy másik típusú kontextusokban is használatos:

(9) ir_á.na(s) sá.ka. ka(p)_pavá.ļge. | išėja. | jī pīkīnt pradėja. | jis_laukañ. išėja. isipīkina. || (J. K., 1926, Šileikiškė);

(10) jé.igu jìs išėja. laukañ. | iškar.t grūna | a_jei.gu iš_lāu.kā. atėi.na kambarin. | ir_vėl grū-na | já.m̄_jau š.rā. trūksta || (O. B., 1930, Krikonys);

(11) anà kai_kàs kalbė davɔ. sá.kɔ. un_aguõnu. | anà išėi.na laukañ. | kap_vė jas pū.čė | pa-vė.juī. i. kal̄.ba išėi.na || (1932, Stanislavavas).

A bemutatott kontextusokban a vizsgált forma referenciális környezete (az išėjo ‘kiment’ ige) azt mutatja, hogy az alany egy zárt, térfogati térből mozog kifelé ((9) és (11) példákban ez csak kikövetkeztethető – az a helyiség, ahol étkeztek vagy valamilyen tevékenységet végeztek, a (10) példá-

⁶ Hangsúlyozandó, hogy Evija Liparte nem talált olyan példákat, amelyekben a laukan illatívuszi alakot a várossal szembeállított, falusi tanya jelentésében használnák.

Straipsniai / Articles

97

DAIVA KARDELYTĖ-GRINEVIČIENĖ

ban pedig szoba) nyitott térbe. A nyitott tér rendeltetése ezekben a kontextusokban nem releváns. Itt a különböző dimenziójú terekbe irányuló alanyi mozgás a legfontosabb⁷. Kirajzolódik a laukan illatívusz megkülönböztető jegye, amely ebben az esetben a belső és külső ellentétét fejezi ki. Ez különösen a (10) példában világos (szoba (belső): mező (külső)). Ez nem volt jellemző az illatívusz korábban tárgyalt használati eseteire. Azt is meg kell jegyezni, hogy az ilyen típusú kontextusokban csak az egyes számú illatívuszi alakot adatolták.

Daugelis kalbininkų (Laigonaitė 1957b: 49), Ulvydas 2000: 291 t. ir kt.) panašaus tipo kontekstuose vartojamą iliatyvo formą laukan yra linkę laikyti prieveiksmiu. Mikulskas (2003: 85) remdamasis šiaurinių Lietuvos šnektų⁸ ir LKŽ duomenimis nurodo iliatyvo laukan prieveiksmėjimo motyvus. Pasak jo, spartų aptariamosios formos prieveiksmėjimą greičiausiai lėmė daiktavardžio laukas semantinės struktūros abstraktėjimas. Šio daiktavardžio abstrakčiausios reikšmės ‘vieta po atviru dangum’ ir ‘išorė’ dažniausiai žymi tik erdvės opozicijos vidus: išorė vieną pusę. Autorius teigia, jog tokia leksema prarandanti objektinę reikšmę, tik abstrakčiai rodanti kryptį erdvėje (iš vidaus į išorę) ir faktiškai jau esanti prieveiksmis.

Érdemes megfontolni, hogy a kelet-aukštaitiai vilniusi nyelvjárásokban az említett kontextusokban használt egyes számú laukan illatívusz is határozószónak tekintendő-e. Amint már említettük, az illatívusz itt élő, paradigmatikus eset. Mint minden illatívusz, a laukan alak sem szakadt el a paradigmától. Ezzel szemben a határozószónak tekintett alakok többnyire eltávolodtak tőle.

Prisim inus Mikulsko (2003: 85) mintį, kad leksema laukas, vartojama reikšme ‘vieta po atviru dangum; išorė’, prarandanti objektinę reikšmę ir tik abstrakčiai rodanti kryptį erdvėje, norėtųsi atkreipti dėmesį į pragmatinį kalbos akto aspektą. Lingvistinė pragmatika tiria, kaip reikšmės perdavimas priklauso nuo pasakymo konteksto, žinių apie pokalbio dalyvių statusą, interferuotos kalbėtojo intencijos, pasakymo būdo, vietos laiko ir t. t. (žr. Ryvitytė 2011: 7–12). Turint tai galvoje, galima paprieštarauti minčiai, jog minėta reikšme vartojama forma laukan praranda objektinę reikšmę. Konkrečiame kontekste adresantas, perduodamas adresatui tam tikrą informaciją (mūsų aptariamuoju atveju tai yra nuoroda, kad subjektas / objektas juda iš uždaros erdvės į atvirą), ją sieja su daugeliu kalbinių ir nekalbinių faktorių. Konkrečiuose kontekstuose forma laukan suvokiama ne tik kaip abstrakcija „išorė“, bet ir kaip konkreti vieta. Adresantas, sakydamas „einu laukan“, gal-

⁷ Az ilyen típusú kontextusokban a kelet-aukštaitiai vilniusi nyelvjárásokban az oras lexéma illatívuszi alakjai is használhatók, vö. az oras második jelentésével: ‘szabad ég alatti hely, mező’: tai ai.nam’e jau or’an. klaus’ič’ | kur šuva lo.s (Padvarės); patstatė tinarį iir i.švedė oran ta.s merga.s pa.s ta.s akėtsas ir pra.ršė ažū kasu (ps.) (Žižmai) (DvŽ II 33). A cikk az oras lexéma illatívuszi alakjait nem tárgyalja részletesebben.

⁸ A cikk szerzője Aleksas Girdenis és Genutė Kačiuškienė „Paraleliniai reiškiniai latvių ir šiaurinių lietuvių veiksmažodžio sistemose” (2000: 307–314) című tanulmányára támaszkodik.

98

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII

Dėl iliatyvų laukan, laukuosun semantikos rytų aukštaičių vilniškių šnektose

… van egy konkrét helye is, ahová az zárt helyiségből kilépve kerül. A (9) és (10) példában feltehetően az udvarról van szó, a (11)-ben pedig az udvarról vagy a ház melletti nyílt területről. Itt még egy ilyen példa említhető:

(12) aš_sakâu. | né. brá.î | jáu_su_ši.tɔ.ku niekadà nę.jáu. š’kt ir_neišù || ir_aš_rá.s ir_nu-ę.- jáu. | nugi_á.nas vi.ràsni.s | ir_acistš’jau || ir_á.nas išė.jà. | išė.jà. | paskui. mergãî.tę.š išė.jà. laukañ. | ti.ná.i an_sá.vâ. rëî.kalà. tèna.s || (J., 1938, Ažušilė).

Ebben a kontextusban a laukan illativus, amelyet az eiti ‘menni’ igével használnak, újabb jelentésárnyalatot kap: a ‘székelni’ jelentést⁹.

A keleti aukštaitiai vilniškiai nyelvjárásokban a mozgást jelentő igékkel használt egyes számú laukan illativuszi alak értelmezése elválaszthatatlan a kontextustól és a pragmatikai információtól. Csak ezek a tényezők segíthetnek meghatározni az adott esetben használt alak jelentését, valamint nyelvtani státuszát.

Mivel a vizsgált nyelvjárásokban az illativus, amint már említettük, paradigmatikus eset, és az laukan alakokat ‘szabad ég alatti hely; külső tér’ jelentésben használják, nem tekinthetjük teljesen elvontnak; ebből arra következtethetünk, hogy a keleti aukštaitiai vilniškiai nyelvjárások laukan alakja nem vált határozószóvá. Egyes számú illativusi esetnek tekintendő.

5.4. Külön tárgyalandó a vizsgált alakot szemléltető példák egy további, utolsó csoportja:

(13) nù | šituõ·s rũ bus visùs kur_jáu_nakvój’ja. | tai_į_šņes laukañ || (J. B., 1916, Mileikiškiai);

(14) tai nušà.vâ._ji. | i._ná.mu. ažù.degę. ši.tu. || ę. | já. žmã’nai i_mèrgã tie mažà | tai liēpe. lã.pšî’s isinè.št laukañ | e._tũ. diedù. anà ti’se. aš_nežinãu ar_sù.degę. taz_diedãs | su_na-mù || tèp_kat | bãū.de. iš_visù. šá.nu. || (A. G., 1936, Bėčionys);

(15) alè vis_tiek jɔ.z_gi lauka(ñ) nemesi._gi | vą_ši.te vis_tiek_và.lgi.davà.m || (E. M., 1928, Smilgin iškė).

A megadott kontextusokban a referenciális környezetet az iš(si) nešti ir mesti (‘ki-/elvinni és dobni’) igék jelölik. Ezek az eltávolítást (elkülönítést) jelentő igék közé sorolhatók (bővebben lásd Mikulskas 2003: 84).

A (15) példában leírt cselekvés iránya egy zárt objektumból („ház”) egy nyílt tér felé mutat. A (13) és (14) példában az irány nincs konkrétan megadva, de feltételezhető, hogy ugyanez. Ezekben a kontextusokban tehát ismét kirajzolódik a belső: külső oppozíció, ám itt más jellegű, mint a (9)–(11) példában leírt.

Lipartė (2000: 149–150) taip pat mini panašaus tipo atvejus ir aprašydama juos aptaria partikulininius veiksmažodžius. Dėl partikulininių veiksmažodžių susidariusią vieną iš ternarinės veikslo sistemos kategorijų – perfectentyvą – yra apžvelgę Gir-

⁹ Plačiau apie frazeologizmą eiti laukan žr. Lipartė 2000: 150–151.

Straipsniai / Articles

99

DAIVA KARDELYTĖ-GRINEVIČIENĖ

denis ir Kačiūškienė (2000: 307–314; dar žr. Kaikarytė, 2011). Perficientyvas sudaromas su tam tikrais „nublukusios” semantikos prieveiksmiais – postverbais, savo reikšme ir funkcija artimais perfekt yvinio veiksmažodžio priešdėliams. Eidami po vadinamųjų anihiliacinės reikšmmės veiksmažodžių, šie postverbai rodo, kad veiksmas artėja prie pabaigos arba tam tikros ribos. Pasak minėtojo straipsnio autorių, šis reiškinys būdingas tik šiaurinėms tarmėms (šiaurės vakarų žemaičių, šiaurinių šiauliškių ir panevėžiškių šnektoms) ir yra atsiradęs dėl kaimyninės latvių kalbos poveikio¹⁰ (Girdenis, Kačiūškienė 2000: 311). Lipartė teigia, kad šis reiškinys nėra vien tik nurodytų tarmių ypatybė, ir dėl to esą negalima tvirtinti, jog jis atsirado dėl latvių kalbos įtakos. Jos duomenimis, atskiri pavyzdžiai užrašyti taip pat iš vakarų, vidurio aukštaičių ir už Lietuvos sienų (Baltarusijoje) esančių lietuvių kalbos salų (Zietelos, Lazūnų, Ramaškonių).

Mikulskas (2003: 75, 5 išn.) pastebi, kad Lipartės pavyzdžiai rodo tik lokalinę reikšmę, o vadinamosios partikulos, kaip ir jų priešdėliniai atitikmenys, čia neatlieka veikslo rodiklio funkcijos¹¹. Autorius taip pat atkreipia dėmesį, jog forma lauka(n), ypač einanti po slinkties veiksmažodžių, dažnai gali būti suprantama dviprasmiškai. Šio neaiškumo priežastis – daiktavardžių, iš kurių yra kilę tokios formos, semantinė raida abstraktėjimo link. Tyrėjas teigia, kad „bendrai tereikšdamos veiksmo kryptį iš vidaus (centro) į išorę (periferiją), šios iliatyvo formos labiau linkę prieveiksmėti ir menkiau tinka reikšti perficientyvui svarbią ribos funkciją. Kadangi formos lauka(n) (ir lokaliniai variantai) bei šalin plačiai vartojamos visoje Lietuvoje kaip krypties prieveiksmiai, dėl galimos dvejopos interpretacijos sunkiau atpažinti jų postverbinės vartosenos atvejus. Sprendžiant šių formų leksikografinio pateikimo klausimą neaiškiais atvejais reikėtų orientuotis į tą geografinę perficientyvinių konstrukcijų paplitimo ribą, kurią šiaurinėse lietuvių tarmėse patikimai eksplikuoja populiariausio postverbo žemė(n) (ir jo lokalinių variantų) vartosena” (Mikulskas 2000: 82–86).

A keleti aukštai-litvániai vilniusi nyelvjárások említett példáiban használt forma laukan nem posztverbium. A tárgyalt kontextusokban a laukan illativus mozgásiránya ugyanaz marad, mint az előző példákban – belülről kifelé. Itt éles a belső: külső ellentét; a laukan illativus gyakran alig jelöl tárgyi jelentést, hanem elvont, külső helyet fejez ki ((18) és (20) példák). Jelentését tekintve ez az illativus

¹⁰ Vö. észak-zem. Kirškit köje žėmen (Tirkšliai) = la. Cērtiet kāju nuost, Tas vēlnias jau skesta žemyn (Šatės) = la. Tas veļns jau slīkst nuost, Malku neturiu – ziemā šalu į žemę (Papilė) = la. Maļkas man nāv – ziemā sālstu nuost (Girdenis, Kačiūškienė 2000: 308–309).

¹¹ Az LKŽ cédulagyűjteményére támaszkodva Rolandas Mikulskas pontosan berajzolta az északi nyelvjárásokban használt perfektív szerkezetek elterjedési vonalát. Az általa kijelölt perfektív szerkezetek elterjedési területébe az északi kupiškėnai és utenai nyelvjárások is bekerültek (Mikulskas 2003: 76).

100

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII

Dėl iliatyvų laukan, laukuosun semantikos rytų aukštaičių vilniškių šnektose

eltávolodott a laukas lexéma fő jelentéseitől. Feltételezhető, hogy az egyes számú laukan illativus, amelyet eltávolítást (elkülönítést) jelentő igékkel használnak, határozószói használat felé fejlődik¹².

6. ÖSSZEFOGLALÁS

A bemutatott anyagból kitűnik, hogy a keleti aukštaitiai vilniusi nyelvjárásokban a laukas lexéma illativusi alakjainak funkciója a cselekvés irányának megjelölése: (a) zárt objektumból egy konkrét, bizonyos határokkal rendelkező nyílt térbe, ahol meghatározott céltevékenység folyik; (b) zárt objektumból egy elvont, bizonyos határokkal nem rendelkező nyílt térbe, ahol nem feltétlenül folyik meghatározott céltevékenység.¹³

- A vizsgált illativus jelentése nem tér el a laukas lexéma fő jelentéseitől azokban az esetekben, amikor a művelt föld, a vetésterület vagy a szabad ég alatti hely felé irányuló mozgást jelöl. Mindkét esetben egyes számú illativusi alakokat használnak.

- Markánsabb jelentésárnyalatot kap a többes számú illativusi laukuosun alak, amelyet a kontextusokban lakott földrajzi objektumot jelölő lexémákkal állítanak szembe. A cselekvés iránya nyílt objektumból nyílt térbe, beépített területről beépítetlen területre vezet. Ilyen esetekben ez az illativus a „tanya” jelentésben használatos.

- A keleti aukštaitiai vilniusi nyelvjárások egyes számú laukan illativusi alakja, amely a szabad ég alatti hely, a külső tér felé irányuló mozgást jelöli, ragozott esetnek tekintendő, kivéve, ha eltávolítást (elkülönítést) jelentő igékkel használják. Ilyenkor ez az alak határozószói használat felé hajlik.

IRODALOM ÉS FORRÁSOK

DvŽ II – Mikulėnienė Danguolė, Morkūnas Kazys, Vidugiris Aloyzas 2006: Dieveniškių šnektos žodynas 2. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Gelumbickaitė Jolanta 1997: Postpoziciniai vietininkai J. Bretkūno Evangelijos pagal Luką vertime. – Baltistica 32(2), 179–202.

Girdenis Aleksas, Kačiuškienė Genutė 2000: Paraleliniai reiškiniai latvių ir šiaurinių lietuvių veiksmažodžio sistemose. – Kalbotyros darbai 2, 307–314. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

¹²Nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy a vizsgált forma jelentése a megadott kontextusokban mindig elvont. A grammatikai státuszt itt ismét a kontextuális és pragmatikai információ határozza meg; vö. a (14) példát vagy a „Dobd ki őt az udvarra!” felszólítást, ahol a laukan az udvarra vagy a ház melletti helyre utal.

¹³Gyakran a hely, ahonnan a mozgás kiindul, csak kikövetkeztethető.

Straipsniai / Articles

101

DAIVA KARDELYTĖ-GRINEVIČIENĖ

Kaikarytė Aušra 2011: Perficientyvas šiaurinėse šiauliškių šnektose, Tarptautinės mokslinės konferencijos Kalba ir jos tyrimo aspektai tezės. Vilnius. Prieiga internete: http://lki.lt/LKI_LT/images/Naujienos/20111124_bendros_tezes.pdf.

Kavaliūnaitė Gina 2003: Postpozicinių vietininkų sistema Chylinskio Naujojo Testamento vertime. – Acta Linguistica Lithuanica 49, 33–49.

Klein Wolfgang 1990: Überall und nirgendwo. Subjektive und objektive Momente in der Raumreferenz. – Sprache und Raum. Zeitschrift für Literaturwissenschaft und Linguistik 78, 9–42.

Laigonaitė Adelė 1957a: Pašalio vietininkai dabartinėje lietuvių kalboje. – Kai kurie lietuvių kalbos gramatikos klausimai. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 21–39.

Laigonaitė Adelė 1957b: Vietininkų reikšmė ir vartosena dabartinėje lietuvių kalboje. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

Lipartė Evija 2000: Iliatyvo resp. prieveiksmio laukan reikšmės ir galimi sinonimai lietuvių tarmėse. – Acta Linguistica Lithuanica 43, 144–152.

LKA III – A litván nyelv atlasza 3. Morfológia. Vilnius: Mokslas, 1991.

LKE – A litván nyelv enciklopédiája. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1999.

LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas (I–XX, 1941–2002): elektroninis variantas. Redaktorių kolegija: Gertrūda Naktinienė (vyr. redaktorė), Jonas Paulauskas, Ritutė Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, Jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Prieiga internete: www.lkz.lt.

Mik ulskas?

Mik ulskas

Mik ulskas

Mik ulskas

Mik ulskas

Mik ulskas

Mik ulskas

Mik ulskas

Mik ulskas

Mik ulskas

Mik ulskas

Mik ulskas

102

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII

Dėl iliatyvų lauk an, laukuosun semantikos rytų aukštaičių vilniškių šnektose

Rosinas Albertas 2001a: Inesyvo ir adesyvo formų kilmės ir raidos klausimu. – Baltistica 35(1), 173–183.

Rosinas Albertas 2001b: Mikalojaus Daukšos tekstų įvardžių semantinė ir morfologinė struktūra. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Ulvydas Kazys 2000: Lietuvių kalbos prieveiksmiai. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Vater Heinz 1996: Einführung in die Raum-Linguistik. Hürth: Gabel Verlag.

Vater Heinz 2005: Referenz-Linguistik. München: Wilhelm Fink Verlag.

Zinkevičius Zigmas 1966: Lietuvių dialektologija. Vilnius: Mintis.

Zinkevičius Zigmas 1980: Lietuvių kalbos istorinė gramatika 1. Vilnius: Mokslas.

Zinkevičius Zigmas 1982: Lietuvių kalbos postpoziciniai vietininkai. – Baltistica 18(1), 21–38.

Žilinskaitė Eglė 2010: Vietos raiška Mikalojaus Daukšos Postilėje: postpoziciniai vietininkai ir jų funkciniai ekvivalentai. Daktaro disertacija.

On the Semantics of Illatives laukan, laukuosun in the Subdialects of the Eastern Aukštaitian of Vilnius

ÖSSZEFOGLALÁS

A szakirodalom részletesen tárgyalja a litván nyelv posztpozitív helyhatározóragainak kialakulásával és fejlődésével kapcsolatos kérdéseket; a régi írásokban előforduló helyhatározóragok is jelentős kutatói figyelmet kaptak. Mindazonáltal mindeddig csupán egyes nyelvészek foglalkoztak az említett alakok szemantikai elemzésével. A cikk a laukan, laukuosun illatívuszi alakokat tárgyalja a laukas lexémából, a kelet-aukštaitiai vilniusi nyelvjárásokban való használatuk szemantikai vonatkozásait vizsgálva. Az elemzés a referenciaalapú nyelvészet elméleti elveire épül, és a nyelvi kifejezés és a valóság közötti viszonyok értelmezésére, valamint a kontextuális információ jelentőségére összpontosít. Miután megállapítja, hogy az illatívusz funkciója valamely irányba történő mozgás jelölése (nyitott térből zárt térbe és fordítva), a cikk a következő kérdések vizsgálatát tűzi ki célul: (a) miben térnek el a laukas lexéma különböző kontextusokban használt illatívuszi alakjai e forma meghatározott funkciójától, és (b) eltér-e az illatívusz jelentése — paradigmatikus esetként — a laukas lexéma alapjelentéseitől. A cikk külön tárgyalja a laukan, laukuosun illatívusz négy, különböző kontextusokhoz kapcsolódó használati esetét. Az anyag elemzése után arra a következtetésre jut, hogy a laukas lexéma illatívuszi alakjainak funkciója a kelet-aukštaitiai vilniusi nyelvjárásokban

Straipsniai / Articles

103

DAIVA KARDELYTĖ-GRINEVIČIENĖ

az, hogy a cselekvés irányát zárt objektumból egy bizonyos határokkal körülvett, konkrét nyitott térbe jelöljék, amelyet meghatározott célirányos tevékenységek jellemeznek, vagy zárt objektumból olyan elvont nyitott térbe, amelynek nincsenek konkrét határai, és amelyet nem feltétlenül határoznak meg meghatározott célirányos tevékenységek. A vizsgált illatívusz jelentései nem térnek el a laukas lexéma alapjelentéseitől azokban az esetekben, amikor a művelt föld, a termőterület, illetve a szabad ég alatti hely felé irányuló mozgást jelöli. A többes számú illatívuszi alak, a laukuosuan, kifejezettebb fogalmi árnyalatot kap, amikor különböző kontextusokban állandó földrajzi objektumot jelölő lexémákkal kerül szembe. Az egyes számú illatívuszi alak, a laukan, amely a szabad ég alatti hely, illetve a kifelé irányuló mozgás irányát jelöli, paradigmatikus esetnek tekinthető, kivéve azokat az eseteket, amikor kiűzést (elkülönítést) jelentő igékkel használják. Ezért az alak hajlik az adverbiálissá válásra.

Beérkezett: 2012. október 11.

DAIVA KARDELYTĖ-GRINEVIČIENĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva

[email protected]; [email protected]

104

Acta Linguistica Lithuanica LXVIII