DONATELLA BREMER

Dipartimento di Filologia, Letteratura e Linguistica

Kutatási területei: a középkori misztika nyelve, a női irodalom, az irodalmi névtan.

DOI: https://doi.org/10.53321/al81-12

Volker Kohlheim

A NÉV AZ IRODALOMBAN

Rosa Kohlheim közreműködésével. Heidelberg: Universitätsverlag Winter („Beiträge zur neueren Literaturgeschichte“, 393), 2019, 372 o. Enzo Caffarelli „Rivista Italiana di Onomastica” folyóirata (= RIOn), XXV. évfolyam (2019), 2. szám, pp. 788–793. Ieva Kirilaukaitė fordítása olaszból

Donatella Bremer a Pisai Egyetem Filológiai, Irodalmi és Nyelvészeti Tanszékének német nyelvi docense volt. Az Onomastica & Letteratura egyesület társalapító tagja, valamint az «il Nome nel testo» folyóirat és a névtani tanulmányok Nominatio sorozatának társszerkesztője. Tagja volt az International Council of Onomastic Sciences igazgatótanácsának, jelenleg pedig az ICOS terminológiai csoportjának tagja.

EREDETI IDÉZETEK

Előszó.

1. Személynév: az irodalmi alak és neve (Bevezetés. Az irodalmi név „poieikussága”. A tulajdonnév a valós világban. A tulajdonnév az irodalmi műalkotás rendszerében. A tulajdonnév az esztétikai alapállás összefüggésében. Az irodalmi név konstituáló funkciója. Az alkotásesztétikai perspektíva. A piramis megfordítása. Az irodalmi név másodlagos funkciói. A befogadásesztétikai perspektíva: az irodalmi név az ambivalencia, a többértelműség és az irónia között. A címekről).

Recenzijos / Reviews

253

DONATELLA BREMER

1. kitérő: A tulajdonnév Jean Paulnál: funkciója és problematikája (Jean Paul és a nevek. Attila Schmelzle: A megtört név. Quintus Fixlein: A név mint a cselekmény mozgatórugója. Siebenkäs: A „nevek rendje”. Nikolaus Marggraf, avagy a név végzete. Jean Paul és az irodalmi név paradoxona). 2. kitérő: Bizonytalan névadás: Goethe regénye, a Die Wahlverwandtschaften (Bevezetés: Első mondatok. Költői tételezés vagy laboratóriumi kísérlet? Eud szintagmatikusan és paradigmatikusan. „Műkedvelői” névcsere. Nyelvi szkepszis és a szereplők megalkotása: Goethe kétséges névadása). 3. kitérő: Többértelmű nevek Wilhelm Raabe Unruhige Gäste című regényében (Raabe szokatlan műve és nevei. Phöbe Hanemer az Újszövetség és a görög istenek világa között. „Világfi” Veit Fhr. von Bielow-Altripen → „eleve bukásra ítélve”, Prudens Hanemer, akarata ellenére lelkész. Volmar Fuchs, aki kiélte magát. Valerie, aki nem mindig bátor. Zárszó: „Unruhige Gäste”). 4. kitérő: Az irodalmi név az ezredfordulón: a személynevek Andreas Maier Wäldchestag című regényében (Névtelen irodalom? 2000-ben jelent meg Andreas Maier Wäldchestag című regénye. A nevek a Wäldchestag című regényben: néhány statisztikai adat. Sebastian Adomeit, Ádám fia. Jeanette Adomeit, egy Jeanne d’Arc? Anton Wiesner vagy a szabadság utáni vágy. A többi fiatal. Összegzés és kitekintés: az irodalmi név a 21. században). 5. kitérő: Megszólítási formák Th. Fontane Frau Jenny Treibel című regényében (Bevezetés: A megszólítási formák történeti változása. A családnév használata barátok között. A névhasználat a házasságban). 6. kitérő: Az irodalmi név a (zenei) színházban: Richard Wagner mint példa (Bevezetés: A név megnevezése az elbeszélő szövegben és a drámában. A névmegnevezés technikái Richard Wagnernél. Az onomasztikai kifejező- és megszólító funkció. Névjátékok. Névvariációk. Névalkotások. A nevek megfelelősége. Név és lét. Zárszó.

2. Helynevek az irodalomban: nagyobb települések nevei: A helynevek szerepe az irodalomban. Az irodalmi névtan és helynevei. A fiktív tér megalkotása. A tulajdonnévi referencia problémája kognitivista nézőpontból. Az irodalmi helynevek további funkciói: szemantika, hangszimbolika és osztályozás. Nyugtalanítás és megnyugtatás. „Téridő”. Prag, Mandalay és Burma). 1. kitérő: A tér megalkotása tulajdonnevek révén Jean Paul Siebenkäs című regényében (Bevezetés és tartalmi vázlat. Szembenállás: Augsburg és Kuhschnapel. Kuhschnapel, a szűk. Baireuth, a tágasabb. Vaduz, a túlvilági. Egyéni topográfiák. Valós és fiktív helynevek. Zárszó: téralakítás Jean Paul Siebenkäs című regényében). 2. kitérő: Hivatkozható helynevek Jean Paul útirajzaiban. Jean Paul útirajzai. Hof felől Baireuth felé.

254

Acta Linguistica Lithuanica LXXI

Der Name in der Literatur

Lokalizáció és „Mapping”: Utazás a Fichtelbergre. A helynevek mint a cselekmény szerkezetét alakító elemek.

3. Utca- és más városnevek az irodalomban: Bevezetés: Egy utcanév. Megkülönböztetés: valós és fiktív városnevek. Városnevek mint mentális fogalmak. Kettéhasadt világ: az utca és a fantasztikum. A sikátor mint mikrokozmosz. Mondd meg, hol laksz, és megmondom, ki vagy: az utcanevek mint társadalmi jelölők. Berlin – Dublin – Paris: A referens eltűnése a modern korban. A tér idővé válik. Kitérő: Közel és távol: dűlő-, utca- és más helynevek Andreas Maier Wäldchestag című regényében (Wäldchestag – egy otthonregény? A nevek teremtik meg a fiktív teret. Közel és távol).

4. Az idegen név az irodalomban: Az idegen név a német nyelvű irodalomban Goethétől Treichelig (Bevezetés: Az idegen név az ellenszenv és a vonzalom között. Goethe: Mignon. E. T. A. Hoffmann: Signor Formica. Joseph von Eichendorff: Das Marmorbild. Hans-Ulrich Treichel: Mein Sardinien. Zárszó. Az idegen ismerőssé válik: a helynévi összehasonlítások funkciója az útirajzirodalomban. Bevezetés: Auguste szász-coburg-saalfeldi hercegné utazásai. Az 1821/22-es és 1823/24-es olaszországi utazásokról szóló útinaplók és levelek. A helynévi összehasonlítások funkciója az útinaplókban és levelekben. A helynevek további funkciói. Zárszó.

5. A pszichológiai tényező: Miért Isola Bella? Jean Paul névválasztásának tudattalan okai (Az irodalmi név és a pszichoanalízis. Jean Paul „kardinális regénye”, a Titan, és hőse, Albano. Isabela, a hamis anya. Is(o)la-bella: A szöveg alatti név). Gradiva, egy onomasztikai megszállottság története (Egy régészeti kiadvány és következményei. Egy elbeszélés és értelmezése. A név jelentősége. Freud után: az értelmezés útjai és tévútjai. Gradiva rediviva. Zárszó).

6. A név a fordításban: Don Quijote az idők változásában: Bevezetés: Nevek és fordítás. Don Quijote és első német fordítója. Személynevek (és Rocinante). Helynevek. Zárszó.

Irodalomjegyzék. Tárgy- és fogalmi mutató.

Volker Kohlheim, aki számos munkát írt a középkori és újkori antroponímiáról és toponímiáról, a nagyközönség számára két, Rosa Kohlheimmel közösen összeállított, és a rangos Duden kiadó gondozásában megjelent terjedelmes német utónév- és családnévszótár szerzőjeként is ismert. Ezeket a szótárakat továbbra is gondozzák: folyamatosan frissítik őket, hogy bemutassák a német nyelvű népek körében zajló demográfiai, társadalmi és kulturális változásokat.

Recenzijos / Reviews

255

DONATELLA BREMER

Emellett a tudós több mint tíz éve dolgozik az irodalmi névtan területén. V. Kohlheim e tevékenységének eredményeit a Der Name in der Literatur című mű foglalja össze, amely az egyetlen ilyen átfogó munka az irodalmi névtan területén, és kétségkívül kézikönyvként is használható. Valójában mindeddig e terület egyetlen tudományos munkája Friedhelm Debus Namen in literarischen Werken. (Er-)Findung – Form – Funktion (200 m.) című tanulmánya volt, amely bemutatja és tovább elemzi azokat az elméleteket, amelyeket mintegy tíz évvel korábban Hendrik Birus és Dieter Lamping vizsgált, és számos íróval készült interjúkkal egészíti ki őket.

A legújabb kutatások – különösen az olasz „Onomastica & Letteratura” egyesület kutatásainak, amellyel V. Kohlheim aktívan együttműködik – eredményeit összegyűjtve a tudós kibővítette az irodalmi névtani kutatások területét, és részletes elméleti és módszertani megfontolásokat, valamint filológiai-nyelvészeti, esztétikai és történeti-irodalmi szempontú szövegelemzéseket fogalmazott meg. V. Kohlheim az irodalmi szövegekben szereplő személynevek funkcióját az R. G. Barthes, V. Benjamin, G. Genette, T. Todorov, J. Tynjanov, J. Derrida és G. Sass által leírt fogalmak alapján tárgyalja. A tanulmány szerzője olyan fontosabb, általánosabb témákat is vizsgált, mint például az irodalmi szöveg és a történelmi kontextus viszonya. Ehhez a kognitív nyelvészet és a pragmatika eszközeit alkalmazta, amelyek lehetővé tették, hogy új megvilágításba helyezze a szerzői szándékokat, valamint az olvasó szerepét mint az onimák címzettjét és értelmezőjét. Azokat a logikai folyamatokat vizsgálva, amelyek alapvetően meghatározzák egy kitalált szereplő vagy egy kitalált tér megalkotását, a tudós leírta a következtetésalkotás jelentőségét, és elkülönítette az irodalmi nevek néhány alapvető sajátosságát: a kétértelműséget, a kettősséget és az iróniát. V. Kohlheim bizonyos névtani típusokra is tekintettel volt, például az onimának tekintett elnevezésekre, valamint a kifejező, széles hangzású, szokatlan helyesírású vagy rejtett jelentésű idegen nevekre (németül Fremdnamen). A nyelvész azokat az eseteket is elemezte, amikor az emlékezetben felidéződő név szorosan összefügg a mélylélektannal. V. Kohlheimet a fordítás kérdésköre is érdekelte: kiemelte azoknak az eltérő rendszereknek az egyenlőtlenségeit, amelyekhez az eredeti és a fordítás nyelvében szereplő személynevek tartoznak. A R. Kohlheimmel együtt írt tanulmány egyik nagy erénye, hogy a főbb névtani kategóriákról szóló részletes kutatások és elméleti fejtegetések mellett helyenként konkrét, sajátos szövegek elemzését is közli; ezek többségét német irodalmi művekből, de angol, amerikai, francia, holland, spanyol és olasz irodalomból is válogatták.

A személynevek leírásának szentelt első fejezetet V. Kohlheim azzal a megállapítással kezdi, hogy az olvasók emlékezetében az irodalmi szereplők nevei tovább élnek, mint a barátok és ismerősök nevei. A tanulmány szerzője szerint a szereplő megalkotásakor kerüli annak hangsúlyozását, hogy az irodalmi név többé-kevésbé meghatározó, hiszen jellemzi a szereplőt, míg a valós életben megismert emberek nevei az identitás

256

Acta Linguistica Lithuanica LXXI

Der Name in der Literatur

meghatározásának és a személy felismerésének funkcióját töltik be. A mindennapi életben a személyneveket valóban gyakorlati okokból használjuk, az esztétikai térben azonban más célokat szolgálnak, és a nyelvi jel rendkívül fontos jelentőségre tesz szert. E gondolatot pontosítva elmondható, hogy a szépirodalomban az írói képzelet által teremtett személynév mágnesként vonzza a jelentéseket és a többletjelentéseket, és asszociációkat kelt, amelyek fokozatosan a szereplőkhöz kapcsolódnak. E feltevésekből kiindulva V. Kohlheim áttekinti az irodalmi név megalkotását meghatározó egyéb fontos tényezőket, köztük a nyelvi, szimbolikus, kulturális és intertextuális konnotációkat. A konkrét szövegek elemzésének szentelt részben a tudós részletesen ismerteti Jean Pault, az írót, aki különösen bőkezűen osztogatja a neveket (latinul nominatio). E szerző regényeiben számos szokatlan, sőt különös név szerepel (például Quintus Flexin, Leibeger vagy Siebenkäs); ezek ritkán kitaláltak, ám kiválasztásuk nem véletlenszerű, hosszú névsorokban jelennek meg, és „jókra”, illetve „rosszakra” oszlanak. V. Kohlheim J. W. Goethét is elemzi, a Draugų pasirinkimas című regény szerzőjét. Heinz Schlafer bizonyította, hogy ez a regény a négy főszereplő neve közötti kapcsolatokra épül. V. Kohlheim részletesebben tárgyalja a regény kezdetét, amelyben a szerző figyelmezteti az olvasót, felhívva a figyelmét arra, hogy az egyik szereplő idegen nevet kapott. V. Kohlheim szerint a szerző ezt az olvasónak szóló figyelmeztetést az egész regényre érvényes értelmezési kulcsként adja meg: a váratlanul megváltozott vagy kicserélt név, valamint az onimák atipikus használata azt hivatott megmutatni, hogy a művészet valósága és az élet valósága alapvetően különbözik egymástól. Később, a következő bekezdésben a tudós a Unruhige Gäste (szerzője Wilhelm Raabe), a Waldschatt (szerzője Andreas Mayer) és a Frau Jenny Treibel (szerzője Theodor Fontane) című regényeket vizsgálja. A fejezet Richard Wagner zenedrámáinak neveiről szóló kitérővel zárul: ezekben a nevek mágikusak vagy titokzatosak, sőt bizonyos szereplők cselekedeteit is meghatározhatják, ahogyan a Lohengrin című operában történik; emellett a tárgyak – például a kardok – nevet kapnak, vagy a dalok, illetve zenei motívumok címeként szolgáló nevekkel találkozunk – ilyen nevek szerepelnek a Nürnberger Meistersingeriai című operában.

A második fejezet olyan helyneveket tárgyal, amelyeket általában nem vesznek fel az irodalmi névtani tanulmányokba, főként azért, mert a valóságban létező helynevekkel azonosítják őket. Az irodalmi helynevek azonban valójában eltérnek a valóságban létezőktől, hiszen legalábbis különféle szövegbeli funkciókat töltenek be, amelyek közül a legfontosabb a kitalált tér megteremtése. V. Kohlheim az irodalomban használt helyneveket olyan összekötő kapocsként értelmezi, amely az elbeszélt eseményeket és az elbeszélésbe bevonódó olvasók mindegyikének elméjében magától kialakuló térképet kapcsolja össze. A tudós által már a kutatás kezdetétől képviselt kognitív megközelítés ellentétes Gérard Genette szűkebb értelmezésével, amely szerint az irodalmi helynevek egybeesnek a valóságban létező helynevekkel. A helynév által teremtett kép valóban változhat

Recenzijos / Reviews

257

DONATELLA BREMER

a kontextus alapján (például amikor a tizenkilencedik századi Párizsról írnak), vagy a biográfiai epizódokra való utalások alapján, amelyek nemcsak a szerzőhöz, hanem az olvasóhoz is kapcsolódnak. Az irodalmi helynevek további funkciói közé tartozik a határjelölés, leggyakrabban a nekik tulajdonított jelentéssel (például Tulle rendszerint távoli és elérhetetlen helyet jelent) – ezek a helynevek bizonyos szimbolikus jelentéssel bírhatnak, szokatlan hangzásukkal felkelthetik az olvasó figyelmét, meghatározhatnak egy bizonyos környezetet és helyet, sőt akár meg is zavarhatják az olvasót, vagy egy elképzelt és fantasztikus világba vezethetik, ahogyan J. L. Borges különböző műveiben történik. Végül a helynevek nemcsak a teret, hanem az időt is közvetíthetik (például a Lutetia helynév Párizs kialakulásának kezdetéhez repíti az olvasót, az utazó szereplő által felkeresett helyek sorrendje pedig, bár homályos, a folytonosság perspektíváját teremti meg). A V. Kohlheim által az elméleti fejezet végén bemutatott szövegekből vett példák Jean Paul egyes műveiben szemléltetik a helynevek funkcióit. E szerző egyik regényének, a Siebenkäsnak (többek között Luigi Pirandello Matija Pascal című regénye példájául választotta) egyik jellegzetes vonása, hogy a teret és a helyszínt – amelyek szorosan összefonódnak a mindent átfogó és mindentudó szerző által ügyesen elrendezett szereplői történetekkel – valós helynevek (például Augsburg) és kitalált helynevek (Kuhschnappel) egyaránt megalkotják.

A harmadik fejezet az utcanevek és városnevek konnotációit elemzi. Az utcanevek és városnevek irodalmi szövegben betöltött jelentőségét már önmagában az is bizonyítja, hogy gyakran szerepelnek művek címében (például N. Gogol Nevszkij proszpekt, A. Döblin Berlin Alexanderplatz vagy K. E. Gadda A rettenetes zűrzavar a Merulana utcában című műve). A helynevekhez hasonlóan ezek is kapcsolatot teremtenek a képzeletbeli és a valós világ között.

A családnevek vizsgálatának szentelt negyedik fejezetben V. Kohlheim Karlheinz Hengst meghatározására támaszkodva megállapítja, hogy a családnév (németül Fremdname) az olvasóra és magára a szerzőre gyakorolt hatását főként a családnevekre jellemző fonotaktikai és morfotaktikai különbségek váltják ki. Egy egzotikus vagy szokatlan hangzású név mindenféle érzelmet és asszociációt kelthet, lehet vonzó, taszító, vagy akár mindkettő. Ilyen kettős természetű a Mignon¹ nevű híres alak, aki J. W. Goethe Wilhelm Meister tanulóévei című regényének első részében szerepel. Ez a név még csak nem is tulajdonnév (hanem melléknév), nem fedi fel a szereplő származási helyét (csupán arra lehet következtetni, hogy francia nemzetiségű), és azt sem lehet belőle megállapítani, hogy férfi- vagy női szereplőt jelöl-e. Csak később derül ki, hogy Mignon meghatározhatatlan korú, olasz származású lány. Az ilyen elmosódott körvonalú nevet azonban nem véletlenül választották: Mignon nem valóságos lény, hanem inkább a J. W. Goethe és

¹ Franciául: kedves, szép, ravasz, okos, vonzó (itt és a továbbiakban a fordító megjegyzései).

258

Acta Linguistica Lithuanica LXXI

Der Name in der Literatur

A korabeli más értelmiségiek és művészek is erős szeretetet éreztek Olaszország iránt. A regény mindazonáltal a főhősnő negatív vonásait is bemutatja, amelyek ellentétben állnak az ő róla kialakult képpel. A további elemzett idegen neves példákban is Olaszországra utaló allúziók kódolódnak. E. T. A. Hoffmann elbeszéléseiben megmutatkozik az a több íróra jellemző alkotói tendencia, hogy az olasz nevekkel ellátott szereplőket negatív tulajdonságokkal ruházzák fel (az olasz névnek lehet csalárd felhangja, ám gyakrabban groteszk vagy nevetséges helyzetekbe sodorja a szereplőt). E. T. A. Hoffmann műveiben azonban az olasz személynevek nem csupán szépen hangzanak, hanem nem feltétlenül csalárd vagy szélhámos szereplőkhöz kötődnek – művészekkel is kapcsolatba hozhatók, például Salvator Rosa, akit az író alteregójaként választott (ugyanaz a Salvator Rosa, akit Friedrich Hölderlin alteregójaként választott, és akinek Liszt Ferenc zenei ciklusának egyik darabját szentelte: Anės de pèlerinage). A további elemzett példák Joseph von Eichendorff Das Marmorbilder című elbeszéléséből és Hans-Ulrich Treichel Mein Sardinien című regényéből származnak – olyan művekből, amelyekben szintén előfordulnak olasz eredetű személy- és helynevek, amelyek jelentései és árnyalatai szorosan kapcsolódnak a kis elbeszélésekhez. A tanulmány e fejezete R. Kohlheim elemzésével zárul, amely a klónirodalomban előforduló helynevek, valamint személynevek funkcióit vizsgálja. Az elemzett funkciók főként abban az információban jelennek meg, amelyet a szerző az olvasónak a meglátogatott helyekről és a szereplőkről nyújt. A példák Auguste von Sachsen-Coburg-Saalfeld hercegnő (XVII–XIX. század) naplóiból és leveleiből származnak.

Az ötödik fejezet a személynév és a tudattalan közötti összefüggéseket vizsgálja. Két mű elemzésére összpontosít: Jean Paul Titan című regényére és Wilhelm Jensen Gradiva. Una fantasia pompeiana című művére. Az első rendkívül bonyolult nevelődési regény, amelyben a gyenge és nemesi származású hős, Albano álomszerű légkörben indul apja keresésére, és mindenütt nyomaira bukkan, ám még inkább arra törekszik, hogy korán elhunyt anyját megtalálja, és Isabella hercegnő révén feltámassza. Az Isabella név összefügg azzal a szigetnévvel, amely a hős utazásának célja: Isola Bella. W. Jensen elbeszélése – amelyről Jung mesélt Freudnak, és amelyet Freud pszichoanalitikai szempontból elemzett – azt ábrázolja, miként idézhet elő egy kívülről érkező látvány a tudattalanban rejlő pszichés feszültséget. Ezt a folyamatot két nőalak nevének jelentése határozza meg; a főhős e két alak között őrlődik. Az egyikük egy antik szobor, amelybe a hős beleszeret; a másik első szerelme, gyermekkori játszótársa, akit korán elfelejtett, hogy helyet adjon a régészet iránti szenvedélyének. A múzeumban látott márványlány különleges testtartása – mintha a hős tudatában járna – felidézi első szerelmének képét, akinek nevét a Bergtag fejezi ki: „az, aki járás közben ragyog”; a hős pedig öntudatlanul

² Olaszul: Szép sziget.

Recenzijos / Reviews

259

DONATELLA BREMER

Hasonló jelentést tulajdonít a szobornak is, amikor Gradiva névvel illeti, vagyis „az, aki előrelép” (a latin gradior szóból – „megyek”). A mű egy újabb névvel zárul: az álom ösztönzésére a fiatal tudós Pompejibe utazik, hogy megkeressen egy olyan lényt, amilyenre folyton gondol, és meg is találja: élve és egészségesen, Zoë néven, vagyis „az, aki él”, az első szerelméhez hasonlóan. V. Kohlheim szerint ez az értelmezési módszer, amely az irodalmi névtan területén csak időnként fordul elő, különösen termékeny lehetne például a késői német romantika elemzésében, amelynek irodalmában bőségesen találunk a valóság és az illúzió, a tudat és a tudatalatti, az értelem és az őrület között bolyongó szereplőket.

A tanulmány R. Kohlheimmel közösen írt fejezete az egyik legolvasottabb, mindenkori mű, a Don Kichotas című regényben szereplő személy- és helynevek több mint háromszázötven éven át készült fordításait vizsgálja. A fordítás során számos különféle fordítási stratégiát alkalmaztak, az eredmények azonban nem mindig voltak sikeresek. Vajon a regény számos olvasója közül tudja-e valaki, hogy a hős által magának választott Kichotas név (spanyolul: Quijote) Cervantes korában megnevettette az embereket, mivel a páncélzatnak azt a részét jelentette, amely a combot takarta?

Beérkezett: 2019. október 14.

DONATELLA BREMER

Dipartimento di Filologia, Letteratura e Linguistica

Piazza Torricelli, 2

I-56126 Pisa

[email protected]

260

Acta Linguistica Lithuanica LXXI