OLGA MASTIANICA

Litván Történeti Intézet

ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0003-3094-3539

Kutatási irányok: a XIX. század szociokulturális jelenségei, az értelmiség és a nemesség identitása, interetnikus kapcsolatok.

VIOLETA MEILŪNAITĖ

Litván Nyelvi Intézet

ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0003-0862-0709

Kutatási irányok: dialektológia, geolingvisztika, szociolingvisztika.

DOI: doi.org/10.35321/all87-17

Danguolė Mikulėnienė

A LITVÁN NYELVI INTÉZET TÖRTÉNETE: A LITVÁN NYELV ÉS A NYELVTUDOMÁNY INTÉZMÉNYESÜLÉSE

Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2021, 242 p. ISBN 978-609-411-310-9 (összesen), ISBN 978-609-411-311-6 (I. rész)

A litván nyelv tudományos kutatásának meglehetősen hosszú és tartalmas története van, amelynek kezdetei már a XIX. század közepén kereshetők, és a nyelvészetben az összehasonlító-történeti nyelvtudomány megszilárdulásával hozhatók összefüggésbe^¹. Ekkor a litván nyelv kutatásának világában olyan személyiségek tűnnek fel, mint Augustas Schleicheris és Friedrichas Kurschatis; a litván nyelv iránt a világnyelvészet képviselői – Kar­las Brugmannas, Augustas Leskienas, Adalbertas Bezzenbergeris és mások – is érdeklődnek. Külföldi kollégáik ihletésére

^¹ A litván nyelv kutatására és leírására tett kísérleteket a legrégibb időktől 2010-ig talán a legteljesebben Algirdas Sabaliauskas akadémikus tárgyalta Lietuvių kalbos tyrinėjimo istorijos című háromkötetes művében (I. rész, 1979; II. rész, 1982; III. rész, 2012).

Recenzijos / Reviews

347

OLGA MASTIANICA, VIOLETA MEILIŪNAITĖ

az anyanyelvet a litván értelmiségiek – Antanas Baranauskas, Jonas Jablonskis, Kazimieras Būga, Kazimieras Jaunius és mások – is kutatni kezdik. Úgy tűnik, a litván nyelv figyelemből nem szenved hiányt: tudományos nyelvtanok születnek (igaz, kezdetben gyakrabban nem litvánul, mivel más országok tudósai írják őket), megkezdik a nyelv kodifikációját és a közös, hivatalos változat kialakítását... Mindez azonban egyes személyek kezdeményezésére, különböző oktatási intézményekben zajlik, és nemegyszer egyetlen ember erőfeszítéseire (ha az anyagot szolgáltató diákokról vagy más segítőkről beszélünk, ők inkább adatközlők, mint kutatótársak) és egyetlen életre korlátozódik.

A litván nyelvről általában szólva tehát megállapítható, hogy az átfogó, komplex, hosszú távú, célzott, a formálódó állam szükségleteinek megfelelő kutatásokból igen nagy hiány mutatkozott. A XX. század első felében nyilvánvalóvá vált a litván nyelv kutatásának konszolidálási és intézményesítési szükségessége. Meg kellett szilárdítani a litván mint államnyelv pozícióját és státuszát, alá kellett támasztani gazdagságát és mély történelmi gyökereit, a történelmi alapokra építve pedig meg kellett tervezni és programozni jövőbeli fejlődését. Ez a feladat a XX. század negyedik évtizedének végén alapított Antano Smetonos Lituanistikos Intézetre hárult, amelynek létrehozása és első lépései mindmáig kevéssé voltak ismertek a szélesebb társadalom előtt, és alaposabb vizsgálatot igényeltek.

E történelem felidézésére és jobb megismerésére új Danguolė Mikulėnienė-féle tudományos tanulmány ad lehetőséget^² Lietuvių kalbos instituto istorija: lietuvių kalbos ir kalbotyros institucionalizacija^³. Rendkívül jelentős és nagyon várt kutatás ez, amely a litván nyelv és a nyelvtudomány intézményesülésének kezdetével foglalkozik.

A Litván Nyelvi Intézet születésnapját továbbra is a Lietuvos mokslų akademija 1941. január 16-i megalapításához kötik, noha Antanas Tyla történész már 1999-ben javasolta a humanitárius intézetek alapításának eredetéhez való visszatérést^⁴. Danguolė Mikulėnienė a Litván Nyelvi Intézet történetét, pontosabban a litván nyelv és a nyelvtudomány intézményesülését az Antano Smetonos lituanistikos intézete 1938-as megalapításához köti (ha a jogszabályokra támaszkodunk), illetve 1939-hez, amikor az Intézet megkezdte működését (9. p.). Az Antano Smetonos lituanistikos intézete mint

² A kiadvány terjedelme, a közölt tények részletessége és az új adatok kétségkívül lehetővé teszik, hogy monográfiának nevezzük, ezért a tanulmány műfajába való besorolás egyrészt a szerző szerénységének megnyilvánulásaként tekinthető, másrészt arra készteti az olvasót, hogy a nagy terjedelmű kutatás további részeit várja.

³ Figyelemre méltó, hogy ez a kutatás következetesen folytatja a tudós által végzett, a litván nyelvtudomány történetére irányuló vizsgálatokat – 2018-ban jelent meg a nyelvjáráskutatás történetének szentelt monográfia Lietuvių tarmėtyra: genezė, raida ir paradigminiai lūžiai (I. rész, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras). Mivel a litván nyelv kutatásának kezdetét az egyes regionális nyelvváltozatok leírásai jelentették, ez a monográfia az említett tanulmány logikus folytatásának tekinthető, és az olvasó itt megtalálhatja a litván nyelv intézményesítésének előtörténetét.

⁴ Tyla (1999: 13).

348

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Danguolė Mikulėnienė A Litván Nyelv Intézetének története: a litván nyelv és nyelvtudomány intézményesülése

a jelenlegi Litván Nyelvi Intézet elődjének ötletét, a szerző a Lietuvių kalbos instituto istorija: lietuvių kalbos ir kalbotyros institucionalizacija című tudományos tanulmány tárgyául a Litván Nyelvi Osztály tevékenységét választotta. Az Antano Smetonos lituanistikos institutasban három osztály működött: a Litván Nyelvi, a Litván Történeti és a Néprajzi Osztály. Az Intézet többi osztályával összehasonlítva a Litván Nyelvi Osztály tevékenysége – amint a tanulmány Szerzője állítja – kivételes volt: a nyelvészeknek több kiegészítő feladatuk is akadt: „megszervezni és megvalósítani az államnyelv szabályozását, ezzel együtt pedig aktivizálni és korszerűsíteni a nyelvtudományt Litvániában” (10. p.).

A tudományos tanulmány első fejezetében, „Az Antano Smetonos lituanistikos instituto intézményi jellemzése” cím alatt a kutató nem csupán a Litván Nyelvi Osztály tudományos és szervezeti, hanem az egész ^{Lituanistikos instituto tevékenységét is rekonstruálja. A litván történetírás eddig csak a Lituanistikos instituto létrejöttének ideológiai és szociokulturális kontextusát, valamint előtörténetét vizsgálta⁵}, a Lituanistikos instituto céljai, feladatai, struktúrája, irányítása, mindenekelőtt pedig az Intézet személyi állománya és annak változása azonban nem állt a litván történetírás figyelmének középpontjában. Figyelemre méltó, hogy a Lituanistikos instituto Litván Történeti Osztályának tevékenysége teljesen feltáratlan terület a történészek munkásságában; csupán egyes személyiségeket és történelmi örökségüket vizsgálták^⁶. Amint azonban Danguolė Mikulėnienė legújabb kutatása mutatja, a történészek és a nyelvészek között szoros együttműködés állt fenn, amiről kiválóan tanúskodik Mykolas Biržiškos tagsága a Litván Nyelvi Osztály Tanácsában (31. p.). Ezért a Lietuvių kalbos instituto istorija: lietuvių kalbos ir kalbotyros institucionalizacija című tudományos tanulmány hatalmas ösztönzést jelent a történészek számára összehasonlító tanulmányok megkezdésére, annál is inkább, mert Danguolė Mikulėnienė bámulatos alapossággal, elsődleges levéltári forrásokra támaszkodva (a Lituanistikos instituto működési tervei, jegyzőkönyvei, nyilvános beszédei, jelentései), amelyek többségét első alkalommal vonták be a tudományos forgalomba, részletesen bemutatta a Lituanistikos instituto vezetőségét, az Intézeti Tanács tagjait, a Litván Nyelvi Osztály és intézményei személyi összetételét, értékelte a Lituanistikos instituto munkatársainak tudományos potenciálját, külön elemezve külföldi egyetemeken folytatott tanulmányaikat (33–34. p.). E részletes kutatást kiválóan kiegészítik a tanulmány mellékletei: „Biogramok. Az Antano Smetonos Lituanistikos instituto Tanácsának tagjai, adminisztratív személyzete és nyelvi munkatársai” (178–195. p.), valamint „A dokumentumos biogramok illusztrációi” (196–207. p.), amelyek új, eddig ismeretlen dokumentumanyagot közölnek Napalys Grigasról, Elena Horodničūtė-ról (Samaniūtė), Viktoras Kamantauskasról, Aleksandras Lengvinasról, sőt Vincas Trumpas történészről is, továbbá pontosítják a Mykolas Biržiškának a Lituanistikos instituto igazgatójaként ellátott feladataira vonatkozó tényeket.

^⁵ Mačiulis (2002: 19–38); Juzefovičius (2019: 88–103).

^⁶ Gieda (2017).

Recenzijos / Reviews

349

OLGA MASTIANICA, VIOLETA MEILIŪNAITĖ

Danguolė Mikulėnienė külön figyelmet szentelt a Lituanistikos instituto első szovjetizálódási jeleinek. A Lietuvių kalbos instituto istorija: lietuvių kalbos ir kalbotyros institucionalizacija című könyv bemutatja, hogyan kellett 1940 júniusában eltávolítani a könyvesboltokból, olvasótermekből és könyvtárakból Antanas Smetona valamennyi könyvét és a róla szóló kiadványokat; hogyan mentették fel tisztségéből Kazimieras Masiliūnast, a Lituanistikos instituto igazgatóját; hogyan vitatták meg Aldonas Pupkyszel a Juozas Balčikonisnak a nagy Lietuvių kalbos žodynas szerkesztői tisztségéből való eltávolítására tett kísérleteket; hogyan adta meg Vincas Krėvė-Mickevičius a munkatársaknak a forradalom évfordulója alkalmából rendezett felvonuláson való kötelező részvételre vonatkozó utasításokat; továbbá szemléletesen bemutatja, miként érintették a litván emberek letartóztatásai és deportálásai a Lituanistikos instituto munkatársait.

Danguolė Mikulėnienė a nyelvi és nyelvtudományi tevékenység vízióját és küldetését elsődleges forrásokra támaszkodva vizsgálja: Jono Tonkūnas oktatási miniszternek, Kazimieras Masiliūnasnak, a Lituanistikos instituto igazgatójának a Lituanistikos instituto megnyitása alkalmából elmondott ünnepi beszédeire, valamint a Litván Nyelvi Osztály Tanácsa üléseinek jegyzőkönyvére (1939. március 18.), amely rögzíti az Intézet nyelvészeinek a litván társadalom iránt vállalt kötelezettségeit. E rendkívül értékes, a nyelvtörténész és a történész számára egyaránt fontos dokumentumanyagot a könyv mellékletei közlik (208–226. p.). Érdekes megjegyezni, hogy K. Masiliūnas negyedik – de korántsem utolsó – feladatként a litván nyelv történetének és a régi írásbeliségi emlékeknek a kutatását, valamint kiadásukat irányozta elő (95. p.). Amint Danguolė Mikulėnienė kutatása mutatja, ezt a feladatot a Litván Nyelvi Osztály sikeresen teljesítette (126. p.).

Danguolė Mikulėnienė a Litván Nyelvi Osztály terveit és jelentéseit vizsgálva rendkívül jelentős, külön idézésre érdemes következtetésre jutott:

„A Lituanistikos instituto nyelvészei modern litván nyelvtudományt hoztak létre, amelynek ideológiailag és módszertanilag felül kellett múlnia a XX. század eleji [Kazimieras] Būga- és [Jonas] Jablonskis-iskolát, és ezáltal be kellett kapcsolnia a litván nyelvtudományt az európai nyelvészet tudományos diskurzusába” (101. p.).

Más szóval állítható, hogy az egyedi, elszigetelt és nemegyszer rövid életű kutatásoktól és az azokkal szemben támasztott céloktól eljutottak a litván nyelv tudományos kutatásának szisztematikus, komplex és hosszú távú tervezéséhez és szervezéséhez. A kutatói csoportok összevonásával a vizsgált objektumok részletesebb, mélyebb és sokoldalúbb értékelésére törekedtek. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy nem csupán az úgymond helyi piacra irányultak, hanem jóval szélesebb perspektívában gondolkodtak: be akartak lépni „az európai nyelvészet tudományos diskurzusába”, más szóval meg akarták szüntetni a litván nyelvtudomány elszigeteltségét. Ez abból is nyilvánvaló, hogy az Intézetben külföldi intézményekben tanult tudósok dolgoztak, akik nem hallomásból ismerték ezt az európai diskurzust (lásd az 1. mellékletben közölt biogramokat).

A tudományos tanulmány második fejezetében, „A nyelvi és nyelvtudományi tevékenység víziója és küldetése: rekonstrukciós perspektíva” címmel, külön értékelték, miben különböztek a Litván Nyelvi Osztály terminológia-rendezési elképzelései a korábbi

350

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Danguolė Mikulėnienė A Litván Nyelv Intézetének története: a litván nyelv és nyelvtudomány intézményesülése

elképzelésektől; feltárták, miként járult hozzá a nagy Lietuvių kalbos žodynas szerkesztősége a lituanisták képzéséhez, és hogy a Litván Nyelvi Osztályt miként foglalkoztatták az alkalmazott nyelvészet területei – például a toponímia és az antroponímia Vilniusban és a Vilniusi régióban. Fontos megjegyezni, hogy ez a részletes elemzés a litván történetírásban első alkalommal teszi lehetővé annak feltárását és értékelését, milyen szerepet játszott Antano Smetonos Lituanistikos institutas a Vilnius visszaszerzésére irányuló akciókban, pontosabban a Litván Nyelvi Osztály⁷. Danguolė Mikulėnienė a nyelvészek kommunikációs politikájának aspektusaival is foglalkozott: a külfölddel, valamint a helyi oktatási és közművelődési intézményekkel fenntartott kapcsolatokkal. Igaz, a tudományos tanulmány kevesebb figyelmet szentel az Antano Smetonos Lituanistikos instituto Litván Nyelvi Osztálya (és intézményei), valamint a Litván Történeti Osztály tagjai közötti interdiszciplináris együttműködésnek. Danguolė Mikulėnienė választása azonban teljesen érthető: az Antano Smetonos Lituanistikos instituto Litván Történeti Osztályának tevékenységét a történetírásban nem vizsgálták külön.

Érdemes megemlíteni azt is, hogy ez a tanulmány csupán egy szélesebb körű kutatás része: a cím mellett az olvasó könnyen észreveszi az „1” számjegyet, amely arra enged következtetni, hogy a kutatómunka folytatódik – a későbbi időszakok elemzésével, az egyes kutatások fejlődésének és folytonosságának aktualizálásával, valamint azoknak a személyeknek a bemutatásával, akik sokat tettek a litván nyelvtudományért, de nemcsak a széles olvasóközönség, hanem gyakran maga a nyelvészközösség előtt is kevéssé ismertek (gondoljunk az új intézet igazgatójára, Kazimieras Masiliūnasra – mennyit tudtunk róla mondani e tanulmány előtt?).

A mellékletekben közölt gazdag dokumentumanyag nemcsak lehetővé teszi a kutató állításainak alátámasztását, hanem más kutatók számára is feltételeket teremt ahhoz, hogy önállóan elmélyedjenek ebben az anyagban, és saját kutatásaikban felhasználják azt; e kutatásokat az említett tanulmány kétségkívül ösztönözheti, sőt feltehetően ösztönöznie is kell. Kétségtelen tehát, hogy Danguolė Mikulėnienė tudományos tanulmánya, a Lietuvių kalbos instituto istorija: lietuvių kalbos ir kalbotyros institucionalizacija szilárd elméleti és módszertani alapot nyújt, és erős ösztönzést jelent nemcsak a nyelvtörténészek, hanem a történészek számára is, hogy figyelmüket saját tudományterületeik intézményesülési folyamataira fordítsák, és e folyamatokat összehasonlítsák, illetve értékeljék. Emellett sok új adatot közöl nemcsak az Intézet – amely a Litván Nyelvi Intézet bölcsőjévé vált – működésének kezdetéről, első kutatási irányairól és terjedelméről, hanem benyomást is enged kialakítani az akkori litvániai élet egészéről, a kontextusokról, a felmerülő kihívásokról és az azokra megoldást kereső személyiségekről. Éppen a komplex litvánnyelv-kutatás alapjait megteremtő, a legújabb ismereteken alapuló módszertanokat kialakító, az államnyelv fejlődésének irányait kijelölő, a két világháború közötti Litvánia értelmiségének arculatát formáló személyiségek iránti figyelem e tanulmány újabb és rendkívül fontos sajátossága.

⁷ Mačiulis, Staliūnas (2015).

Recenzijos / Reviews

351

OLGA MASTIANICA, VIOLETA MEILIŪNAITĖ

Így már csak azt kívánhatjuk a Szerzőnek, hogy a lehető legnagyobb sikerrel folytassa munkáját, és várjuk a litván nyelv és a litván nyelvtudomány intézményesülésének fejlődéséről szóló további részeket.

LITERATŪRA

Gieda Aurelijus 2017: Manifestuojanti Kleja. Istorikai ir istorika Lietuvoje 1883–1940 m., Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

Juzefovičius Romualdas 2019: Lituanistinių mokslų institucionalizavimas 1939–1955 m.: kultūrologinio diskurso bruožai. – Lituanistica 65, 2(116), 88–103.

Mačiulis Dangiras 2002: Antano Smetonos Lituanistikos Instituto įkūrimas. – Lituanistica 2(50), 19–38.

Mačiulis Dangiras, Staliūnas Darius 2015: Vilnius – Lietuvos sostinė: problema tautinės valstybės projekte (XIX a. pabaiga – 1940 m.), Vilnius: LII leidykla.

Mikulėnienė Danguolė 2018: Lietuvių tarmėtyra: genezė, raida ir paradigminiai lūžiai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras.

Sabaliauskas Algirdas 1979: Lietuvių kalbos tyrinėjimo istorija: iki 1940, Vilnius: Mokslas.

Sabaliauskas Algirdas 1982: Lietuvių kalbos tyrinėjimo istorija: 1940–1980, Vilnius: Mokslas.

Sabaliauskas Algirdas 2012: Lietuvių kalbos tyrinėjimo istorija: 1980–2010, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Tyla Antanas 1999: Istorija lituanistikos kontekste. – Lituanistika: tradicijos, dabartis, perspektyvos: mokslinės konferencijos, skirtos Lituanistikos instituto įsteigimo 60-mečiui paminėti pranešimai, red. kolegija A. Kalėda, Z. Kiaupa, K. Morkūnas, Vilnius: Lietuvos istorijos instituto leidykla, 13–30.

Įteikta 2022 m. spalio 23 d.

OLGA MASTIANICA Lietuvos istorijos institutas Tilto g. 17, LT–01101, Vilnius, Lietuva [email protected]

VIOLETA MEILIŪNAITĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT–10308 Vilnius, Lietuva [email protected]

352

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII