Danguolė Mikulėnienė „Lietuvių kalbos instituto istorija: lietuvių kalbos ir kalbotyros institucionalizacija“

Recenzijos / Reviews 347 OLGA MASTIANICA Lietuvos istorijos institutas ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0003-3094-3539 Kutatási irányok: a 19. század szociokulturális jelenségei, az értelmiség és a nemesség identitása, etnikumok közötti kapcsolatok. VIOLETA MEILIŪNAITĖ Lietuvių kalbos institutas ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0003-0862-0709 Kutatási irányok: dialektológia, geolingvisztika, szociolingvisztika. DOI: doi.org/10.35321/all87-17 Danguolė Mikulėnienė A LITVÁN NYELV INTÉZETÉNEK TÖRTÉNETE: A LITVÁN NYELV ÉS A NYELVTUDOMÁNY INTÉZMÉNYESÜLÉSE Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2021, 242 p. ISBN 978-609-411-310-9 (összesen), ISBN 978-609-411-311-6 (I. rész) A litván nyelv tudományos kutatásának meglehetősen hosszú és tartalmas története van, amelynek kezdete még a XIX. század közepén kereshető, és a történeti-összehasonlító nyelvészet lingvisztikában való megszilárdulásával hozható összefüggésbe1. Ekkor a litván nyelv kutatásának világában olyan személyiségek tűnnek fel, mint Augustas Schleicheris, Friedrichas Kurschatis; a litván nyelv iránt a világnyelvészet képviselői is érdeklődnek – Karlas Brugmannas, ezt 2010-ben Algirdas Augustas Leskienas, Adalbertas Bezzenbergeris ir kiti. Įkvėpti užsienio kolegų 1 Bene išsamiausiai lietuvių kalbos tyrimo ir aprašymo bandymus nuo pat seniausių laikų iki Sabaliauskas akadémikus részletesen tárgyalta a Litván nyelv kutatástörténete című háromkötetes művében (I. rész, 1979; II. rész, 1982; III. rész, 2012). OLGA MASTIANICA, VIOLETA MEILIŪNAITĖ 348 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Az anyanyelv kutatásába a litván értelmiségiek is bekapcsolódnak – Antanas Baranauskas, Jonas Jablonskis, Kazimieras Būga, Kazimieras Jaunius és mások. Úgy tűnik, a litván nyelv iránti figyelem nem hiányzik: tudományos nyelvtanok születnek (igaz, kezdetben gyakrabban nem litván nyelven, mivel más országok tudósai írják őket), megkezdik a nyelv kodifikálását, és kialakítják a közös, hivatalos változatot... Mindez azonban egyes személyek kezdeményezésére, különböző oktatási intézményekben zajlik, és nem ritkán egyetlen ember erőfeszítéseire (az anyagot szolgáltató hallgatókról vagy más segítőkről szólva, akik inkább adatközlők, mint kutatótársak) és egyetlen életre korlátozódik. A litván nyelvről általában szólva tehát elmondható, hogy nagyon hiányoztak az átfogó, komplex, hosszú távú, célirányos, a formálódó állam szükségleteinek megfelelő kutatások. A XX. század első felében nyilvánvalóvá vált a litván nyelv kutatásának összehangolási és intézményesítési szükségessége. Meg kellett szilárdítani a litván – államnyelvként értelmezett – nyelv pozícióját és státuszát, igazolni gazdagságát és mély történelmi gyökereit, valamint a történelmi alapokra építve megteremteni és programozni jövőbeli fejlődését. Ez a feladat az Antanas Smetona Litvánisztikai Intézetre hárult, amelyet a XX. század negyedik évtizedének végén alapítottak; létrehozása és első lépései mindmáig kevéssé voltak ismertek a szélesebb társadalom előtt, és alaposabb vizsgálatot igényeltek. E történelem felidézésére és jobb megismerésére lehetőséget ad Danguolė Mikulėnienė legújabb tudományos tanulmánya2, A Litván Nyelvi Intézet története: a litván nyelv és a nyelvtudomány intézményesülése3. Ez rendkívül jelentős és régóta várt kutatás, amely a litván nyelv és a nyelvtudomány intézményesülésének kezdetével foglalkozik. A Litván Nyelvi Intézet születésnapját mindmáig a Litván Tudományos Akadémia 1941. január 16-i megalapításához kötik, noha Antanas Tyla történész már 1999-ben javasolta a humán tudományi intézetek létrehozásának kezdeteit újból megvizsgálni4. Danguolė Mikulėnienė a Litván Nyelvi Intézet történetét, pontosabban a litván nyelv és a nyelvtudomány intézményesülését az Antanas Smetona Litvánisztikai Intézet 1938-as megalapításához köti (ha a jogszabályokból indulunk ki), illetve 1939-hez, amikor az Intézet megkezdte működését (9. o.). Az Antanas Smetona Lituanisztikai Intézete megalapozásának céljából, a 2 A kiadvány terjedelme, a bemutatott tények teljessége és az új adatok kétségkívül lehetővé tennék, hogy monográfiának nevezzük, ezért a tanulmány műfajába való besorolás egyrészt a szerző szerénységének kifejezéseként értelmezhető, másrészt pedig arra készteti az olvasót, hogy egy nagy terjedelmű kutatás további részeit várja. 3 Felhívjuk a figyelmet arra, hogy ez a kutatás következetesen folytatja a kutatónő által végzett, a litván nyelvtudomány történetére irányuló kutatásokat – 2018-ban jelent meg a dialektológia történetének szentelt Lietuvių tarmėtyra: genezė, raida ir paradigminiai lūžiai (I dalis, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras) című monográfia. Mivel a litván nyelv kutatásának kezdetét az egyes regionális nyelvváltozatok leírásai jelentették, ez a monográfia a tárgyalt tanulmány következetes előkészítésének tekinthető, az olvasó pedig itt megtalálhatja a litván nyelv intézményesülésének előtörténetét. 4 Tyla (1999: 13). Danguolė Mikulėnienė Lietuvių kalbos instituto istorija: lietuvių kalbos ir kalbotyros institucionalizacija Recenzijos / Reviews 349 a jelenlegi Litván Nyelvi Intézet elődjének gondolatát; a Lietuvių kalbos instituto istorija: lietuvių kalbos ir kalbotyros institucionalizacija című tudományos tanulmány tárgyául a szerző a Lietuvių kalbos skyriaus veikla tevékenységét választotta. Az Antanas Smetona Lituanisztikai Intézetben három osztály működött: a Litván Nyelvi, a Litván Történeti és a Néprajzi Osztály. Az Intézet többi osztályával összehasonlítva a Litván Nyelvi Osztály tevékenysége – amint a tanulmány Szerzője állítja – sajátos volt: a nyelvészeknek több további feladatuk is volt: „megszervezni és megvalósítani az államnyelv szabályozását, ezzel együtt pedig aktivizálni és korszerűsíteni a nyelvtudományt Litvániában” (p. 10). A tudományos tanulmány első, „Az Antanas Smetona Lituanisztikai Intézet intézményi jellemzése” című fejezetében a kutatónő nemcsak a Litván Nyelvi Osztály, hanem az egész Lituanisztikai Intézet tudományos és szervezeti tevékenységét is rekonstruálta. A litván történetírásban mindeddig csupán a Lituanisztikai Intézet létrejöttének ideológiai és társadalmi-kulturális kontextusát, valamint előtörténetét vizsgálták5, azonban a Lituanisztikai Intézet céljai, feladatai, struktúrája, irányítása, mindenekelőtt pedig az Intézet személyi állománya és annak változásai nem álltak a litván történetírás figyelmének középpontjában. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Lituanisztikai Intézet Litván Történeti Osztályának tevékenysége a történészek tevékenységének teljesen elhanyagolt területe; csupán egyes személyiségeket és történelmi örökségüket kutatják6. Amint azonban Danguolė Mikulėnienė legújabb kutatása mutatja, a történészek és nyelvészek között szoros együttműködés állt fenn, amiről kiválóan tanúskodik Mykolas Biržiška tagsága a Litván Nyelvi Osztály Tanácsában (31. o.). Ezért a Lietuvių kalbos instituto istorija: lietuvių kalbos ir kalbotyros institucionalizacija című tudományos monográfia hatalmas ösztönzést jelent a történészek számára összehasonlító tanulmányok megkezdésére, annál is inkább, mivel Danguolė Mikulėnienė figyelemre méltó alapossággal, elsődleges levéltári forrásokra (a Lituanisztikai Intézet munkatervei, jegyzőkönyvei, nyilvános beszédei, jelentései) támaszkodva – amelyek többségét most először vezeti be a tudományos forgalomba – részletesen bemutatta a Lituanisztikai Intézet vezetőségét, az Intézet Tanácsának tagjait, a Litván Nyelvi Osztály és intézményei személyi összetételét, értékelte a Lituanisztikai Intézet munkatársainak tudományos potenciálját, külön elemezve külföldi egyetemeken folytatott tanulmányaikat (33–34. o.). Ezt a részletes kutatást kiválóan egészítik ki a tudományos monográfia mellékletei: „Életrajzok. Antanas Smetona Lituanisztikai Intézetének tanácstagjai, adminisztratív személyzete és nyelvi munkatársai” (178–195. o.), „Az életrajzok dokumentumjellegű illusztrációi” (196–207. o.), amelyek új, mindeddig ismeretlen dokumentumanyagot közölnek Napalys Grigasról, Elena Horodničiūtė-ről (Samaniūtė-ről), Viktoras Kamantauskasról, Aleksandras Lengvinasról, sőt a történész Vincas Trumpáról is, továbbá pontosítják a Mykolas Biržiškával kapcsolatos tényeket az általa a Lituanisztikai Intézet igazgatójaként ellátott feladatok tekintetében. 5 Mačiulis (2002: 19–38); Juzefovičius (2019: 88–103). 6 Gieda (2017). OLGA MASTIANICA, VIOLETA MEILIŪNAITĖ 350 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Danguolė Mikulėnienė külön figyelmet szentelt a Litvánisztikai Intézet szovjetizálása első jeleinek. A Lietuvių kalbos instituto istorija: lietuvių kalbos ir kalbotyros institucionalizacija című könyv bemutatja, hogyan kellett 1940 júniusában eltávolítani a könyvesboltokból, olvasótermekből és könyvtárakból Antanas Smetona valamennyi könyvét és a róla szóló kiadványokat; hogyan mentették fel tisztségéből a Litvánisztikai Intézet igazgatóját, Kazimieras Masiliūnast; hogyan vitáztak Aldonas Pupkys-szal a Juozas Balčikonis nagy litván szótár szerkesztői tisztségéből való eltávolítására irányuló kísérletekről; bemutatja Vinco Krevė-Mickevičiaus utasításait, amelyek értelmében a munkatársaknak kötelezően részt kellett venniük a forradalom évfordulója alkalmából rendezett felvonuláson; szemléletesen ábrázolja, miként érintették a Litvánia lakosságát sújtó letartóztatások és deportálások a Litvánisztikai Intézet munkatársait. A tudományos monográfiában Danguolė Mikulėnienė a nyelvészeti és nyelvtudományi tevékenység vízióját és küldetését elsődleges forrásokra támaszkodva vizsgálja: J onas Tonkūnas oktatási miniszternek, valamint Kazimieras Masiliūnasnak, a Litvánisztikai Intézet igazgatójának az Intézet megnyitása alkalmából elmondott ünnepi beszédeire, továbbá a Litván Nyelvi Osztály Tanácsának ülésjegyzőkönyvére (1939. március 18.), amely rögzíti az Intézet nyelvészeinek a litván társadalom iránt vállalt kötelezettségeit. Ezt a nyelvtörténész és történész számára rendkívül értékes dokumentumanyagot a könyv függelékei tartalmazzák (p. 208–226). Érdekes megjegyezni, hogy K. Masiliūnas negyedik (de korántsem utolsó) feladatként a litván nyelv történetének és a régi írásbeliség emlékeinek kutatását, valamint kiadásukat irányozta elő (p. 95). Danguolė Mikulėnienė kutatása szerint a Litván Nyelvi Osztály ezt a feladatot sikeresen teljesítette (p. 126). Danguolė Mikulėnienė, a Litván Nyelvi Tanszék terveit és beszámolóit vizsgálva, rendkívül jelentős, külön idézésre érdemes következtetésre jutott: „A Litvánisztikai Intézet nyelvészei a modern litván nyelvtudományt hozták létre, amelynek ideológiai és módszertani szempontból meg kellett haladnia a XX. század eleji [Kazimieras] Būga és [Jonas] Jablonskis iskoláit, és ezáltal be kellett kapcsolnia a litván nyelvtudományt az európai nyelvészet tudományos diskurzusába” (101. o.). Más szóval állítható, hogy az egyedi, elszigetelt és gyakran rövid életű kutatásoktól és a velük szemben támasztott céloktól áttértek a litván nyelv tudományos kutatásának szisztematikus, komplex és hosszú távú tervezésére és megszervezésére. A kutatói csoportok összefogásával a vizsgált objektumok átfogóbb, mélyebb és sokoldalúbb értékelésére törekedtek. Emellett nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy nem csupán, mondjuk úgy, a helyi piacra irányultak, hanem jóval szélesebb körben gondolkodtak – arra törekedtek, hogy bekapcsolódjanak az „európai nyelvészet tudományos diskurzusába”, más szóval megszüntessék a litván nyelvtudomány elszigeteltségét. Ez abból is nyilvánvaló, hogy az Intézetben külföldi intézményekben tanult tudósok dolgoztak, akik első kézből ismerték ezt az európai diskurzust (lásd az 1. mellékletben közölt életrajzokat). A tudományos monográfia második fejezetében („A nyelvi és nyelvtudományi tevékenység víziója és küldetése: rekonstrukciós perspektíva”) külön értékelték, hogy a Litván Nyelvi Tanszék terminológia rendezésére vonatkozó elképzelései miben különböztek a korábbiaktól Danguolė Mikulėnienė Lietuvių kalbos instituto istorija: lietuvių kalbos ir kalbotyros institucionalizacija Recenzijos / Reviews 351 elképzelésektől; feltárták, hogyan járult hozzá a nagy Litván Nyelvszótár szerkesztősége a lituanisták képzéséhez, valamint azt is, hogy a Litván Nyelvi Tanszéket miként foglalkoztatták az alkalmazott nyelvészet területei – például a toponímia és az antroponímia Vilniusban és a vilniusi régióban. Fontos megjegyezni, hogy ez a részletes elemzés a litván történetírásban első alkalommal teszi lehetővé annak feltárását és értékelését, hogy milyen szerepet játszott Antanas Smetona Litvánisztikai Intézete, közelebbről pedig a Litván Nyelvi Tanszék a Vilnius felszabadítására irányuló akciókban7. Danguole Mikulėnienét a nyelvészek kommunikációs politikájának aspektusai is foglalkoztatták – a külfölddel, valamint a helyi oktatási és közművelődési intézményekkel fenntartott kapcsolatok. Igaz, a tudományos tanulmány kevesebb figyelmet fordít Antanas Smetona Litvánisztikai Intézete Litván Nyelvi Osztálya (és intézményei), valamint a Litván Történeti Osztály tagjai közötti interdiszciplináris együttműködésre. Danguole Mikulėnienė választása azonban teljesen érthető – Antanas Smetona Litvánisztikai Intézete Litván Történeti Osztályának tevékenységét a historiográfiában nem vizsgálták külön. Érdemes megemlíteni azt is, hogy ez a tanulmány csupán egy átfogóbb kutatás része – a cím mellett az olvasó könnyen észreveheti az „1” számjegyet, amely arra enged következtetni, hogy a kutatómunka folytatódik: a későbbi időszakokat elemzik, aktualizálják az egyes kutatások fejlődését és folytonosságát, figyelmet fordítanak azokra a személyekre, akik sokat tettek a litván nyelvtudományban, de nemcsak a széles olvasóközönség, hanem gyakran maga a nyelvészközösség előtt is meglehetősen kevéssé ismertek (gondoljunk az új intézet igazgatójára, Kazimieras Masiliūnasra – mennyit tudtunk róla mondani e tanulmány előtt?). A függelékekben közölt bőséges dokumentumanyag nemcsak lehetővé teszi a kutatónő állításainak alátámasztását, hanem más kutatók számára is lehetőséget teremt arra, hogy önállóan elmélyedjenek ebben az anyagban, és felhasználják saját kutatásaikban, amelyeket a tárgyalt tanulmány kétségtelenül ösztönözhet (és feltehetően ösztönöznie is kell). Így kétségtelen, hogy Danguole Mikulėnienė A Litván Nyelvi Intézet története: a litván nyelv és a nyelvtudomány intézményesülése című tudományos tanulmánya szilárd elméleti és módszertani alapot nyújt, és erős ösztönzést jelent nemcsak a nyelvtörténészek, hanem a történészek számára is, hogy a saját tudományterületeik intézményesülési folyamatai felé forduljanak, megkezdjék azok kutatását, valamint összehasonlítsák és értékeljék e folyamatokat. Emellett itt számos új adatot találunk nemcsak annak az intézetnek a tevékenységkezdéséről, amely a Litván Nyelvi Intézet bölcsőjévé vált, az első kutatási irányokról és terjedelmükről, hanem arról is benyomást szerezhetünk, milyen volt Litvánia akkori általános élete, milyen kontextusok és kihívások jelentkeztek, illetve mely személyiségek oldották meg ezeket. A komplex litvánnyelv-kutatások alapjait megteremtő, a legújabb ismereteken alapuló módszertanokat kialakító, az államnyelv fejlődésének irányait kijelölő, a két világháború közötti Litvánia értelmiségének arculatát formáló személyiségek iránti figyelem éppen e tanulmány újabb és rendkívül fontos sajátossága. 7 Mačiulis, Staliūnas (2015). OLGA MASTIANICA, VIOLETA MEILIŪNAITĖ 352 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Taigi belieka palinkėti Autorei kuo geriausios sėkmės ir laukti kitų dalių, a litván nyelv és a litván nyelvészet intézményesülésének fejlődésére szánt. LITERATŪRA Gieda Aurelijus 2017: Manifestuojanti Klėja. Istorikai ir istorika Lietuvoje 1883– 1940 m., Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Juzefovičius Romualdas 2019: Lituanistinių mokslų institucionalizavimas 1939– 1955 m.: kultūrologinio diskurso bruožai. – Lituanistica 65, 2(116), 88–103. Mačiulis Dangiras 2002: Antano Smetonos Lituanistikos Instituto įkūrimas. – Lituanistica 2(50), 19–38. Mačiulis Dangiras, Staliūnas Darius 2015: Vilnius – Lietuvos sostinė: problema tautinės valstybės projekte (XIX a. pabaiga – 1940 m.), Vilnius: LII leidykla. Mikulėnienė Danguolė 2018: Lietuvių tarmėtyra: genezė, raida ir paradigminiai lūžiai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras. Sabaliauskas Algirdas 1979: Lietuvių kalbos tyrinėjimo istorija: iki 1940, Vilnius: Mokslas. Sabaliauskas Algirdas 1982: Lietuvių kalbos tyrinėjimo istorija: 1940–1980, Vilnius: Mokslas. Sabaliauskas Algirdas 2012: Lietuvių kalbos tyrinėjimo istorija: 1980–2010, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Tyla Antanas 1999: Istorija lituanistikos kontekste. – Lituanistika: tradicijos, dabartis, perspektyvos: mokslinės konferencijos, skirtos Lituanistikos instituto įsteigimo 60-mečiui paminėti pranešimai, red. kolegija A. Kalėda, Z. Kiaupa, K. Morkūnas, Vilnius: Lietuvos istorijos instituto leidykla, 13–30. Beérkezett 2022. október 23-án. OLGA MASTIANICA Lietuvos istorijos institutas Tilto g. 17, LT-01101, Vilnius, Litvánia mastianic[email protected]om VIOLETA MEILIŪNAITĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Litvánia [email protected]