DANUTĖ VALENTUKEVIČIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

ORCID iD: orcid.org/0000-0001-7497-7365

Kutatási irányok: dialektológia, geolingvisztika.

DOI: doi.org/10.35321/all88-07

A MÁSSALHANGZÓK DEPALATALIZÁCIÓJÁNAK DINAMIKÁJA MARCINKONYS KÖRNYÉKÉN

A depalatalizáció dinamikája Marcinkonys környékén

ÖSSZEFOGLALÓ

A tanulmány a dél-aukštaitiai nyelvjárás jellegzetes fonetikai sajátosságát, a mássalhangzók depalatalizációját vizsgálja. A kutatás célja a dél-aukštaitiai mássalhangzók depalatalizációs tendenciáinak bemutatása a megfigyelt időszakban Marcinkonys környékén. A három életkori generáció mássalhangzó-depalatalizációs helyzetének vizsgálata geolingvisztikai perspektíván alapul, amely a dinamikus tér fogalmához kapcsolódik.

A tanulmány a mássalhangzók depalatalizációjának elemzését mutatja be, két nyelvjárási anyagrétegre támaszkodva: a Litván Nyelvi Intézet Nyelvjárási Archívumában őrzött, a XX. század 7. évtizedéből származó hangfelvételekre és kéziratos szövegekre, valamint a tanulmány szerzője által Marcinkonys környékén három generációtól rögzített hanganyagra. A kutatás bemutatja, hogy a három generáció nyelvében milyen korreláció — vagy annak hiánya — uralkodik a palatalizált és a nem palatalizált mássalhangzók között; továbbá feltárja a jelenség dinamikáját meghatározó okokat.

Megállapítást nyert, hogy a XXI. század elején Marcinkonys környékének nyelvjárási területe megváltozott. Az eredmények a mássalhangzók depalatalizációjának meglehetősen következetes és fokozatos gyengülését mutatják.

KULCSSZAVAK: dél-aukštaitiai nyelvjárás, mássalhangzó-depalatalizáció, nyelvjárási jegy, látszólagos idő.

ANNOTÁCIÓ

A tanulmány a depalatalizációt a dél-aukštaitiai nyelvjárás megkülönböztető fonetikai sajátosságaként elemzi. A kutatás célja a depalatalizáció tendenciáinak bemutatása, amelyek a dél-aukštaitiai nyelvjárás Marcinkonys környéki részében figyelhetők meg

Straipsniai / Articles

145

DANUTĖ VALENTUKEVIČIENĖ

a látszólagos idő megközelítésének alkalmazásával. A depalatalizáció helyzetét vizsgáló tanulmány geolingvisztikai perspektíván alapul, amely a dinamikus tér fogalmához kapcsolódik.

A tanulmány a depalatalizáció elemzését két nyelvjárási adatréteg alapján mutatja be: a Litván Nyelvi Intézet Nyelvjárási Archívumában őrzött, az 1960-as évekből származó hangfelvételek és kéziratos szövegek, valamint a tanulmány szerzője által Marcinkonys környékén három generációtól készített hangfelvételek alapján. A kutatás leírja, hogy a három generáció nyelvében milyen korreláció uralkodik a palatalizált és a nem palatalizált mássalhangzók között — vagy annak hiánya —; továbbá ismerteti a jelenség dinamikáját meghatározó okokat.

Megállapítást nyert, hogy a 21^st. század kezdetén Marcinkonys környékének nyelvjárási területe bizonyos változásokat mutat. Az eredmények a depalatalizáció meglehetősen következetes és fokozatos gyengülését tárják fel.

KULCSSZAVAK: dél-aukštaitiai nyelvjárás, depalatalizáció, nyelvjárási jegy, látszólagos idő.

BEVEZETÉS

A dél-aukštaitiai nyelvjárásban széles körben elterjedt a mássalhangzók depalatalizációja — a palatalizált mássalhangzók nem palatalizáltakká válása —, amely régóta foglalkoztatja a nyelvészeket. A XX. század hetvenes éveiben az új litván nyelvjárási osztályozás szerzői, Aleksas Girdenis és Zigmas Zinkevičius, nem osztották fel részletesebben a dél-aukštaitiai nyelvjárást, de a nyelvjárási terület heterogenitását elismerték a dzūkavimas és a mássalhangzók depalatalizációjának izofónái alapján (Girdenis, Zinkevičius 1966: 139–147).^¹

A mássalhangzók legintenzívebb depalatalizációjának övezete a dél-aukštaitiai terület déli része, a Rudaminõs–Seirijų–Merkinės–Marcinkonių vonaltól délre (lásd az 1. ábrát). A hagyományos dialektológiai munkák szerint ezen a területen az [l̡], [s̡] mássalhangzót depalatalizálják, míg az [r], [s], [z], [t͡s], [d͡z], [t͡ʃ], [d͡ʒ] mássalhangzóknak nincsenek palatalizált korrelátumaik (Zinkevičius 1966: 158–170; LKT 381, 384–385; LKA II 101–105, 85–87. sz. térképek; vö. Leskauskaitė 2006: 35–36; 2009: 34–36).

^¹ Ezt a kizárólag a nyelvjárások fonetikai — főként vokalizmus- és hangsúlyozásbeli — különbségeire és közös vonásaira alapozott osztályozást Antanas Salys kritikusan értékelte. Véleménye szerint „hiányosságnak tekintendő a l depalatalizációs izofónájának feltüntetése is a nyelvjárási osztályozási térképen” (Salys 1992: 296). A. Salys a mássalhangzók depalatalizációját a nyugati dzūkiai nyelvjárásban nem vizsgálta részletesen, csupán megjegyezte, hogy a „depatalizáló dzūkiai beszédmódok” északon a kapsaiakkal határosak (Salys 1992: 132).

146

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII

Priebalsių kietinimo dinamika Marcinkonių apylinkėse

1. ÁBRA. A magánhangzók i, y (į) szabályosabb hátsóbb képzése a depalatalizált mássalhangzók r, š, ž, č, dž után c, dz után is (vö. LKA II, 41. sz. térkép), a középső nyugati részen pontozott vonallal jelölve^². A térkép forrása: LKTCh

A szakirodalomban a mássalhangzók depalatalizációját főként a hagyományos dialektológia módszereivel írták le, megadva e jelenség eredetét, elterjedési területét, a depalatalizált mássalhangzók leltárát, azt, hogy milyen helyzetekben — elülső vagy hátulsó sorozatú magánhangzók előtt — depalatalizálódnak a mássalhangzók, valamint hogy miként változnak az utánuk következő magánhangzók (Buch 1966: 33–36; Zinkevičius 1966: 158–170; 2006: 142–146; LKT 1970: 38; Urbanavičiūtė 1970: 75–86; 1970a: 61–65; 1971: 55–70; 1974: 73–80; 1978: 69–77; LKTCh 2004: 80; Zinkevičius 2006: 142–144 és mások).^³ A jelenség ilyen statikus és csaknem változatlan leírása a hagyományos dialektológiában a XX. század végéig, egyes esetekben pedig még tovább is uralkodott.

^² A térképen feltüntetett vokalizmus-izofónák a vizsgált terület szempontjából nem relevánsak, ezért nem tárgyaljuk őket.

^³ Megemlítendők a kísérleti fonetikai kutatások eredményei is. A dél-aukštaitiai depalatalizált mássalhangzók artikulációját palatogramok alapján Elzbieta Mikalauskaitė (1975), akusztikai sajátosságait pedig Rytis Ambrazevičius és Asta Leskauskaitė (2014) vizsgálták.

Straipsniai / Articles

147

DANUTĖ VALENTUKEVIČIENĖ

A dialektológusok számára szélesebb kutatási lehetőségek nyíltak meg, amikor Litvániában megszilárdult a geolingvisztikai irányzat, és a nyelvjárásra már nem lokális és zárt, különféle izoglosszákkal körülhatárolt fonológiai rendszerként, hanem bizonyos kontinuumként kezdtek tekinteni, amelyet folyamatosan különféle konvergencia- és divergenciajelenségek befolyásolnak (Aliūkaitė, Mikulenienė 2014: 39; Mikulenienė 2018: 12; vö. Kalėdienė 2011). Emellett a geolingvisztikai perspektíva lehetőséget ad nem egy, hanem több generáció informánsai nyelvi változatosságának és változásának megfigyelésére a megfigyelt időben^⁴ — itt és most. Így a szinkrón jellegű kutatások egyben diakrón perspektívát is nyernek.

Mindazonáltal még a XXI. század elejének legújabb dialektológiai munkái is csak töredékes adatokat közölnek a mássalhangzók depalatalizációjának dinamikájáról, vagyis a mássalhangzók nem rendszerszerű depalatalizációját és e jelenség gyengülését hangsúlyozzák (Garšva 2005: 236–237, 247–248, 251–252, 263–265; Leskauskaitė 2006: 35–36; 2016: 52–55; 2020: 28–29; 2021: 55–56; Tuomienė 2010: 227, 231; Mikulenienė et al. 2019: 150, 154; vö. Mikulenienė 2016: 340–346; Leskauskaitė 2016: 52–55; 2018a: 23–24; 2021: 55–57).

Így e tanulmány célja a dél-aukštaitiai mássalhangzók depalatalizációs tendenciáinak bemutatása Marcinkonys környékén a megfigyelt időben. A cél elérése érdekében a következő feladatokat tűzzük ki: 1) annak bemutatása, hogy a három generáció nyelvében milyen korreláció — vagy annak hiánya — uralkodik a palatalizált és a nem palatalizált mássalhangzók között; 2) a mássalhangzók depalatalizációjának dinamikáját meghatározó okok magyarázata.

A kutatáshoz a dél-aukštaitiai nyelvjárás nem homogén területét választottuk, vagyis Marcinkonys (697), Darželiai (696) és Kabėliai (704) a Litván Nyelvatlasz (a továbbiakban: LKA) kutatópontjait^⁵, amelyeket a hagyományos dialektológia a Marcinkonys- és Kabėliai-beszédmódhoz sorol (Leskauskaitė 2009: 29–30). A három életkori generáció mássalhangzó-depalatalizációs helyzetének vizsgálata geolingvisztikai perspektíván alapul, amely mindenekelőtt a dinamikus tér fogalmához kapcsolódik. A dinamizmus elvét mind a kulturális, mind a társadalmi tényezőknek a nyelvjáráskutatásba való bevonása határozza meg (Aliūkaitė 2013: 5).

^⁴ 1966-ban William Labov a New York-i hangváltozások vizsgálatához használta fel az időbeli különbségeket, és a látszólagos idő módszerét a variabilitáskutatás fő eszközeként honosította meg. W. Labov nyelvi variációról és változásról szóló elméletét követve a különböző életkorú informánsok nyelvi különbségei feltárják a megfigyelt időben végbemenő nyelvi változásokat (angolul: apparent time): az idősebb informánsok nyelve a nyelvi változás korábbi, a fiatalabbaké pedig jelenlegi szakaszát jelzi. A látszólagos időről bővebben lásd: Labov 1972; Bailey, Wikle, Tillery, Sand 1991: 241–244; Inoue 2008: 45–64; 2010: 45–64; Aliūkaitė, Mikulenienė 2014: 36; Kalėdienė 2015: 213–215).

^⁵ A Litván Nyelvatlasz kutatópontjának tekinthető egy konkrét lakóhely és az ahhoz földrajzi és nyelvi szempontból legközelebb álló, 10–12 km távolságra fekvő települések (Mikulėnienė, Čepaitienė 2021: 85–94). E tanulmányban a vizsgált Marcinkonys-ponthez Zervynos és Manciagirė falvak tartoznak; Darželiai pontjának perifériájához Kapiniškiai, Mardžionys és Grybauliai; Kabėliai pontjához pedig Ašašninkai, Musteikà és Daržinė lės.

148

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Priebalsių ketinimo dinamika Marcinkonių apylinkėse

Marcinkonys környékének nyelvjárási területét bemutatva fontos megjegyezni, hogy a kutatópontokon megőrződtek a dél-aukštaitiai legfontosabb fonetikai sajátosságai: az orrhangzós magánhangzók [ɑː], [æː] szűkítése, a kettőshangzók [ɛm], [ɑm] [ɛn], [ɑn], [ɛm], [æːm], [ɛn], [æːm] megőrzése, a dū́kavimas, a mássalhangzók depalatalizációja stb. (lásd LKTCh 76–85; Zinkevičius 2006: 137–149; Leskauskaitė 2006: 29–40).

Marcinkonys környékének területe két nyelvjárási jegy alapján különíthető el részletesebben: az [eː], [oː] és [ɛː], [ɔː] magánhangzók kiejtése, valamint az [sʲ], [s], [zʲ], [z] és [ʃ], [s], [ʒʲ], [z] mássalhangzók keveredése alapján. A zártabb és feszítettebb [eː], [oː] hangokat leggyakrabban Darželiai (696) és Marcinkonys (697) pontjain ejtik, míg Kabeliuose (704) nyíltabb [ɛː], [ɔː] hangok fordulnak elő, amelyek közelebb állnak a dél-aukštaitiai terület délnyugati részéhez (vö. Markevičienė 1999: 27–28; 2010: 51; Leskauskaitė 2004: 56–57; 2009: 30–31). Az [sʲ], [s], [zʲ], [z] és [ʃ], [s], [ʒʲ], [z] mássalhangzók keveredése Kabėliai (704) pontjának jellemzője (Zinkevičius 1966: 147–148; LKTCh 38; Leskauskaitė 2009: 30; Markevičienė 2010: 49–50; Valentukevičienė 2019: 5–6)^⁶

A vizsgálati anyagot a következők alkotják:

1) A Litván Nyelvi Intézet Geolingvisztikai Központjának Nyelvjárási Archívumában (a továbbiakban: GCTA) őrzött, a XX. század 6–7. évtizedéből származó nyelvjárási anyag: Marcinkonys (697) és Kabeliai (704) hangfelvételei (CD 17 PA 7, 08201704. felvétel; CD 21 PA 9, 38201697. felvétel, a felvételek időtartama: 31 perc 2 mp), Marcinkonys (697, GCTA R, reg. sz. 839), Darželiai (696, GCTA R, reg. sz. 821) és Kabeliai (704, GCTA R, reg. sz. 840) pontjainak kéziratos anyaga^⁷;

2) A vizsgált pontokon 2019–2022 között a tanulmány szerzője által félig strukturált interjú módszerével rögzített, 28 informáns 28 óra 16 perc időtartamú hanganyaga: 13 a legidősebb, 5 a középső és 10 a fiatalabb generációból^⁸.

A legidősebb generáció csaknem valamennyi kutatási résztvevője megfelel a NORM-kritériumnak: alap- vagy középfokú^⁹ végzettséggel rendelkezik, helyhez kötötten él, és nincs lehetősége lakóhelyét gyakran változtatni. Többségük a mezőgazdaságban, az erdészetben vagy olyan szolgáltatási területen dolgozott, ahol nem volt szükség aktív kommunikációra.

A középső generáció képviselői — egy felsőfokú végzettségű informáns kivételével — alap- vagy középfokú végzettséggel rendelkeznek, mobilisak, és a szolgáltatási területen dolgoznak

⁶ Ez a jelenség Marcinkonysban is előfordult az Ašašninkaiból és Kabeliaiból beköltözött lakosok beszédében (Leskauskaitė 2009: 30). A mássalhangzók keveredését Šklėriai (703) pontján is rögzítették. A XX. század 6–7. évtizedéből Marcinkonys (697) és Kabeliai (704) pontjairól kevés hangfelvétel áll rendelkezésre. Időtartamuk 2 perctől 10 percig terjed.

⁷ A XX. század 6–7. évtizedéből Marcinkonys (697) és Kabeliai (704) pontjairól kevés hangfelvétel áll rendelkezésre. Időtartamuk 2 perctől 10 percig terjed.

⁸ A kvantitatív szociolingvisztikai kutatásokban ideális, ha a minta megközelíti a 30 informánst (Milroy, Gordon 2003: 164).

⁹ Az informánsok a középfokú végzettséget már felnőttként, esti iskolában szerezték.

Straipsniai / Articles

149

DANUTĖ VALENTUKEVIČIENĖ

a szolgáltatási területen. A kutatásban részt vevő fiatalok — gimnáziumi tanulók, egyetemisták és néhány munkás — a legmobilisabb csoportot alkotják; kulturális, társadalmi és gazdasági szükségleteiket a nyelvjárás területén kívül elégítik ki.

¹ TÁBLÁZAT. A hangfelvételek időtartama (28 óra 16 perc)

Szám. Informáns kódja Születési év Iskolai végzettség A hangfelvétel időtartama 1. 697Mrc3M 1938 Alapfokú 1 óra 31 perc 2. 697Mrc3–1M 1940 Alapfokú 1 óra 21 perc 3. 697Mrc3–2M 1942 Középfokú 1 óra 16 perc 4. 697Mrc3–3M 1937 Alapfokú 34 perc 5. 696Drž3M 1936 Alapfokú 1 óra 36 perc 6. 696Drž3–1M 1938 Alapfokú 1 óra 1 perc 7. 696Drž3–2M 1938 Alapfokú 1 óra 8. 696Drž3–3M 1942 Középfokú 1 óra 1 perc 9. 696Drž3V 1942 Alapfokú 10. 696Drž3–1V 1938 Alapfokú 1 óra 2 perc 11. 704Kb3M 1937 Alapfokú 12. 704Kb3V 1942 Alapfokú 1 óra 32 perc 13. 704Kb3–1M 1966 Középfokú 36 perc 14. 697Mrc2M 1975 Középfokú 1 óra 19 perc 15. 697Mrc2–1M 1978 Alapfokú 1 óra 10 perc 16. 697Mrc2–2M 1973 Középfokú 1 óra 20 perc 17. 704Kb2–1V 1973 Felsőfokú 36 perc 18. 704Kb2V 1972 Középfokú 1 óra 19 perc 19. 697Mrc1M 2004 Középfokú 20. 697Mrc1–1M 2002 Középfokú 1 óra 39 perc 21. 697Mrc1–2M 2004 Alapfokú 1 óra 22. 697Mrc1V 2003 Középfokú 1 óra 23. 696Drž1M 2002 Középfokú 1 óra 5 perc 24. 704Kb1M 2003 Középfokú 1 óra 3 perc 25. 704Kb1–2M 2004 Alapfokú 1 óra 26. 704Kb1V 1995 Középfokú szakmai 40 perc 27. 704Kb1–1V 2004 Alapfokú 1 óra 28. 704Kb1–2V 2002 Középfokú szakmai 1 óra 29 perc

150

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII

Priebalsių ketinimo dinamika Marcinkonių apylinkėse

Az informánsokat az LKA-pont száma és nevének rövidítése, az informáns életkora (az 1 a 18 és 30 év közötti fiatalabb generációt, a 2 a 31 és 50 év közötti középső generációt, a 3 a legidősebb generációt jelöli), valamint neme (M — nő, V — férfi) alapján kódolták. Például a Marcinkonys-pont fiatalabb generációjához tartozó informáns jelölése: 697Mrc1V. Ha ugyanahhoz a korcsoporthoz több informáns tartozik, a rövid kötőjel után további számot írnak, például 697Mrc1V-1 (lásd az 1. táblázatot).

A három generáció mássalhangzó-depalatalizációs tendenciáinak feltárása érdekében minden informáns hangfelvételeiből 30 percnyi spontán beszédet választottak ki, és módszeresen lejegyezték a (nem) depalatalizált mássalhangzókat tartalmazó eseteket, majd az eredményeket vizualizálták. A tanulmányban a kéziratos szövegek példái eredeti helyesírással, a XXI. századi anyag pedig a Nemzetközi Fonetikai Ábécével (NFA) szerepel (lásd Bakšienė 2018: 10–20; 2022: 165–183). A kutatásban leíró, valamint az empirikus anyag megfigyelésén és elemzésén alapuló módszereket alkalmaztak.

1. MARCINKONYS KÖRNYÉKÉNEK SZOCIOLINGVISZTIKAI JELLEMZŐI

A vizsgált terület Marcinkonys (697), Darželiai (696) és Kabeliai (704) pontjai Litvánia déli részén, Fehéroroszországgal határos területen találhatók. 1920–1939 között Marcinkonys környéke a lengyel fennhatóság alatt álló Vilniusi régióhoz, 1939–1940 között pedig Fehéroroszországhoz tartozott.

A XX. században Marcinkonys környékén a többségben lévő litvánok mellett oroszok — főként Marcinkonysban —, lengyelek, fehéroroszok és ukránok¹⁰ is éltek. A litván nyelv mellett a XX. század végéig a nyilvános térben a lengyel és az orosz nyelvet is használták, ezért a nyelvek kölcsönhatása következtében a fonetikai interferencia is növekedett (vö. Grumadienė 1988: 138).

A XX. század második felében, amikor a litván köznyelv megszilárdult a közéletben, a dél-aukštaitiai nyelvjárásnak — más litván nyelvjárásokhoz hasonlóan — a presztízse¹¹ csökkent és leértékelődött, mivel a fő figyelem a köznyelvre irányult

¹⁰ Az Oroszországból Marcinkonysba költözött legidősebb generáció tagjainak többsége soha nem tanult meg litvánul beszélni. A lengyelek és a fehéroroszok, akik litvánokkal alapítottak családot, otthon litvánul kommunikáltak (vö. Rutkovska 2016: 2–3). A szláv nyelvű családok gyermekei litván iskolákba jártak, és sikeresen alkalmazkodtak a domináns nyelvi környezethez.

¹¹ A presztízsnyelvet kivételes társadalmi hatalommal rendelkező lakosok használják (Milroy 2001: 549). A presztízs lehet nyílt, amikor pozitív nyelvi attitűdöket és nyelvi viselkedést vallanak (vö. Holmes 2001: 345). A rejtett presztízs fogalma magában foglalja a nyilvánosan el nem ismert nyelvi kódok pozitív értékelését, valamint a nyíltan — különösen idegenek előtt — ki nem nyilvánított pozitív attitűdöket (vö. Trudgill 1979: 9; Kalėdienė 2013: 137; Holmes 2001: 345; Ramonienė 2006: 145).

Straipsniai / Articles

151

DANUTĖ VALENTUKEVIČIENĖ

(Leskauskaitė 2018: 36). A dél-aukštaitiai nyelvjárás legmarkánsabb sajátosságai — a dzūkavimas és a mássalhangzók depalatalizációja — presztízs nélküli jelenségekké váltak. Marcinkonys környékének lakói, akárcsak más dél-aukštaitiaiak, idegenekkel beszélve kerülik ezeket a sajátosságokat (vö. Mikalauskaitė 1975: 94; Leskauskaitė 2009: 38).¹²

A nyelvjárás presztízsének gyengüléséhez hozzájárult az infrastruktúra leépülése, valamint a megváltozott demográfiai, társadalmi-gazdasági és kulturális körülmények is, amelyek a lakosok gyenge társadalmi kapcsolataihoz és mobilitásához vezettek, nemcsak a nyelvjárási területen belül, hanem azon kívül is.¹³ A lakosság erőteljesen fokozódó mobilitása az egyik fő tényező, amely az egyének és a nyelvi közösségek körében egyaránt meghatározza a köznyelv gyakoribb használatát (vö.: Chambers 2002: 117; Meiliūnaitė, Mikulėnienė 2014: 126; Monka 2015: 98; Čepaitienė 2016: 154).

A szociolingvisztikai adatok összegzése alapján megállapítható, hogy Marcinkonys környéke nyelvjárásának izolációs szintje alacsony: nyílt társadalmi hálózatok uralkodnak, amelyekben az egyéneket gyenge hálózati kapcsolatok kötik össze, és nyitottak az innovációra, valamint a nyelvi változásra (vö. Kalėdienė 2013: 148).

2. A MÁSSALHANGZÓK DEPALATALIZÁCIÓJÁNAK HELYZETE MARCINKONYS KÖRNYÉKÉN A XX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN

A XX. század hetvenes éveinek szélesebb nyelvjárási helyzetét a Litván Nyelvi Intézet Geolingvisztikai Központjának Nyelvjárási Archívumában őrzött, csekély számú hangfelvétel és kéziratos szöveg tárja fel. A nyelvjárási anyag elemzése azt mutatja, hogy a vizsgált területen a következő mássalhangzókat ejtették nem palatalizáltan: [l], [r], [s], [ʂ], [z̪], [tʂ], [t̪s], [dž], [dʐ], [p], [b], [m], [u] (lásd a 2. táblázatot).

A kéziratos szövegekből látható, hogy a nyelvjárási anyag gyűjtői a depalatalizált mássalhangzók után álló, megváltozott elülső sorozatú magánhangzókat is rögzítették. Az [l] típusú elülső magánhangzók depalatalizált [r], [s], [z], [tʂ], [t̪s], [dž] utáni hátsóbb képzésére Žaneta Urbanavičiūtė-Markev ičienė is felfigyelt, és a Darželiai (696) és Kabėliai (704) pontjain átírt szövegekben speciális jelekkel jelölte őket (šas.

¹² A dél-aukštaitiai nyelvjárást a legidősebb és a középső generáció informánsai szépnek, csak szűk, közeli körben való beszédre alkalmasnak tartják, a nyilvános térben azonban kommunikációs eszközként szükségtelennek tekintik: „És ki beszél most dzūkaiul a falvakban? A nyolcvanévesek. És ha marad is valahol valami fiatalabb, akkor ha elmegy Vilniusba vagy a városba, a dzūkai beszédje sem hallatszik többé. És nincs rá szükség” (Mrc697Mrc3-2M). A fiatalabb generáció úgy véli, hogy a nyelvjárás érdekes, értékes és megőrzendő, de mivel megszakadt a nyelvjárás átadásának hagyománya, már tanulni kell.

¹³ Marcinkonys önkormányzati kerületét hosszú távú elnéptelenedési övezetnek tekintik, leépült infrastruktúrával. Az egész kerületben megszűntek az általános oktatási iskolák, az egészségügyi és egyéb intézmények, valamint a munkahelyek.

152

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Priebalsių kietinimo dinamika Marcinkonių apylinkėse

reg. sz. 821; reg. sz. 840). A többi adatfeljegyző csak elszórt példákat közölt (Leskauskaitė 2009: 35).

2. TÁBLÁZAT. A depalatalizált mássalhangzók leltára a kéziratos szövegekben¹⁴

Depalatalizált mássalhangzó | A mássalhangzók depalatalizációja elülső sorozatú magánhangzók előtt | A mássalhangzók depalatalizációja hátulsó sorozatú magánhangzók előtt ł | lǎ-das, iškẽlė, sáulys | r | raci, rékc, sùtrbina | sugrùvo, karúominė, netùrù s | sanà, šẽmė | š | gru-šà, nãšė, šìltas | šuõmet ž | daržãluosa, ž̃ídzi, ãtvežė | žú-ro c | klùpscai, vaikãicais, scìklas | slanìksco, marcũ, akẽcuč | tuščàs, nebaščìkas | vaìkščioja, laìkraščiuosa dz | padzáuna | mẽdzo, sodzùs, dzidžulei dž | pradžà | ìždžúvi, bráìdžojo, balandžo p | p̃lãupė, sopẽc | b | duobẽta, taisìbė | m | mẽšlo, mėnásin, žãmės | v | dãvė, vẽl, vẽtra |

Amint a táblázatból látható, Marcinkonys környékének mássalhangzórendszerét nem jellemzi a depalatalizált és palatalizált mássalhangzók harmonikus korrelációja, mivel az [r], [š], [ž], [t͡ʃ], [d͡z], [t͡s], [d͡z] mássalhangzók kiesnek belőle, vagyis mindig nem palatalizáltan ejtik őket (vö. Urbanavičiūtė 1970: 61). Nemcsak a fent említett mássalhangzókat ejtik nem palatalizáltan, hanem az [l], [s] hangokat is, továbbá szórványosan — csak egyes szavakban — a [p], [b], [m], [v] hangokat is.

A XX. század második felének GCTA-kéziratos anyagaiban és hangfelvételeiben a palatalizált [ǯ], [ʃ̌], [t͡ʃ̌], [rʲ] mássalhangzók használatára is találunk példákat, például: vežìmo, nùnėšė, incipràšė, pãǯčo (Mrc), ažãri (Drž), reĩke (Kb), amelyek már a nyelvjárási változások megindulását jelezték.

¹⁴ A kéziratos szövegek egyszerűsített, általánosított átírással készültek, a nyelvjárás legfontosabb sajátosságainak feltüntetésével. A fonémák egyes változatai, különösen a finomabbak, azonban nem szerepelnek a szövegekben; a kutatópontok fonetikai sajátosságainak ingadozásai sem tükröződnek bennük. Emiatt a tanulmányban a terminus technicus anyagát NFA-val írjuk át. Az általánosított egyszerűsített átírásról bővebben lásd Bacevičiūtė 2010: 5–14.

Straipsniai / Articles

153

DANUTĖ VALENTUKEVIČIENĖ

3. AZ INFORMÁNSOK NEM PALATALIZÁLT MÁSSALHANGZÓINAK LELTÁRA A XXI. SZÁZAD ELEJÉN

A terminus technicus anyag gyűjtésekor a Litván Nyelvatlasz számára nem vizsgálták a különböző életkorú informánsok mássalhangzó-depalatalizációs különbségeit. A jelen kutatásban részt vevő 28 informáns hangfelvételei azt mutatták, hogy a mássalhangzók depalatalizációja csak 22 informánsra jellemző, míg 6 fiatal beszédében ez a jelenség egyáltalán nem volt rögzíthető. Az informánsok a depalatalizált mássalhangzók egyéni leltárában is különböztek: a legidősebb generáció informánsainak beszédében 5–12, a középső generációéban 1–6, a fiatalokéban pedig 0–6 mássalhangzót rögzítettek (lásd a 3. táblázatot).

Amint a 3. táblázatból látható, a legnagyobb mássalhangzó-leltár a legidősebb generációra jellemző, ám még az ő beszédükben sem rendszeres a mássalhangzók depalatalizációja, vö.: [zʲrʲuˈi̯ːnʲɪ̯kʲɪs] ~ žervyniškis és [zʲe̯rʲuˈi̯n̪o̞s] ~ Zervynos (697Mrc3–1M), [atʊəˈz̪u̯i̯] ~ atvažįavę és [nʊədʒʲa̯e̯ˈu̯] ~ nuvažiavau (697Mrc3–3M), [ˈp̪ɔ.d̪es] ~ pėdsakas és [p̪ˈe̞²d̪e̯] ~ pėdsakai (704Kb3V) stb.

Figyelmet érdemel, hogy a nyelvjárásokat és bizonyos nyelvi sajátosságok használatát meghatározó fontos tényezők egyike nemcsak a nyelvi környezet, hanem a nyelvjárás átadásának kapcsolata is. Fumio Inoue (2008: 477) szerint a gyermekek nyelvelsajátítására jelentős hatással van az anya nyelve. A kutatási anyag azt mutatja, hogy egy család három generációjának informánsai rendszertelenül ugyanazokat a depalatalizált mássalhangzókat használhatják, például: 704Kb3M, 704Kb2V, 704Kb1V és 704Kb1–1V rendszertelenül ugyanúgy ejti az [l], [r], [s], [z], [t͡s], [d͡z] mássalhangzókat, mint a legidősebb generáció 704Kb3M informánsa. Ezért természetes, hogy az ugyanabban a családban élő, de különböző falvakban született legidősebb generáció tagjainak depalatalizált mássalhangzó-leltára gyakran nem egyezik, például: 696Drž3–1V leltára 4, míg 696Drž3–1M-é 7; 704Kb3V-é 13, 704Kb3M-é pedig 6 mássalhangzó.

Összefoglalva meg kell jegyezni, hogy a depalatalizált mássalhangzók leltárát a nyelvjárás minden használója egyénileg alakítja ki. Gazdagsága és megvalósulása mind nyelvi, mind nyelven kívüli tényezőktől függ.

154

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII

Priebalsių ketinimo dinamika Marcinkonių apylinkėse

3. TÁBLÁZAT. A depalatalizált mássalhangzók leltára

Straipsniai / Articles

155

DANUTĖ VALENTUKEVIČIENĖ

4. A LEGIDŐSEBB GENERÁCIÓ MÁSSALHANGZÓ-DEPalatalizációs TENDENCIÁI

Marcinkonys környékén a legidősebb generáció a [l], [r], [s], [š], [z] depalatalizált mássalhangzókat leggyakrabban [ε] típusú vokalizmus előtt ejti. Mint minden depalatalizált mássalhangzó után, az elülső sorozatú magánhangzók itt is hátsóbb képzésűvé válnak, például: [baˈlʲə] ~ balelė (696Drž3M), [gɣu̯ˈlʲəːk] ~ gulėk, [ˈlʲaɪ̯dzə] ~ leidžia, [ˈlʲɛn̪də] ~ lenda, [raˈt̪u] ~ retu (696Drž3M), [saˈna] ~ sena (704Kb3-3M); [ˈsaːra] ~ šeria (696Drž3-1M), [ˈzaːmʲiː] ~ žemę (704Kb3V). A főnév nőnemű ē-tövű egyes számú tárgy- és eszközhatározói esetében a magánhangzók hátsóbb képzésű [i̯], [i] hangokká alakulnak, például: [spɔn¹ˈgu̯lʲiː] ~ spanguolę (697Mrc3M), [pʊˈpʲaːlʲi] ~ pupele (697Mrc3M), [pʊʂaˈlʲi] ~ pušele (704Kb3V).

A legidősebb nemzedék szabályszerűbben ejti a kemény [r], [s], [z] mássalhangzókat az [ɪ] típusú vokalizmus előtt Darželių (696) és Kabelių (704) pontokon, például: [kʲoˈsʲɪnʲt͡ʃʲ] ~ kiaušinį (696Drž3-3M), [kuˈrʲɪna] ~ kūrena (Kb3V), [ˈʃʲi̯təs] ~ šitas (Drž3M), [ˈsʲi̯emʲɛt] ~ šiemet (697Mrc3M), [zʲiˈnʲɛv] ~ žinai (696Drž3-1M), [ɡrɔʑʲz̪] ~ graži (696Drž3V). E mássalhangzók lágyságának és keménységének korrelációja még a releváns pozícióban, vagyis a hátulképzett magánhangzók előtt is megszűnhet, például: [srʊˈba] ~ sriuba (696Drž3V), [ˈʐurβʊs] ~ žiūriu (697Mrc3M), [ˈkʲrʲiːzʊ] ~ kryžių (697Mrc3M).

A mássalhangzók keményítésének tendenciái egy olyan diagrammal szemléltethetők, amely a 697Mrc3–2M adatközlő félórás hangfelvételéből kiválasztott (nem) keményített mássalhangzókat és azok számát mutatja (lásd a 2. ábrát).

2. ÁBRA. A 697Mrc3–2M adatközlő mássalhangzó-keményítési tendenciái

156

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Priebalsių kietinimo dinamika Marcinkonių apylinkėse

Amint a 2. ábrán látható, a 697Mrc3–2M adatközlő beszédében az [l], [t͡s], [d͡z] mássalhangzókat rendszeresen keményen ejtik, míg az [r], [ž] ingadozást mutat. Leginkább az [ʃ] / [ʒ] ejtése ingadozik, az [sʲ] pedig mindig lágy.

A kutatási eredmények szerint csupán a három nemzedék adatközlői használják rendszeresen a kemény [t͡s], [d͡z] affrikátákat, például: [kuˈi̯eʲt͡su] ~ kviečių, [soˈd͡zus] ~ sodžius, [d͡zoˈu̯i̯tu] ~ džiovytų (697Mrc3–2M), ˈtsa ~ čia 704Kb1V. Az [i] típusú vokalizmus előtt ezen affrikáták ejtése váltakozik – keményen és lágyan egyaránt ejthetők, vö.: [nak͡tsʲˈmʲi] ~ naktimi (697Mrc3M), [ˈzʲsmʲe̯rt͡sʲ] ~ mirčiai (696Drž3–3M), de [ˈd͡zʲd͡eʲlʲis] és [ˈd͡zʲd͡ʲeʲlʲis] ~ didelis (704Kb3V)^¹⁵

Más a helyzet a [t͡s], [d͡z] mássalhangzók keményítésével, amely visszaszorul a nyelvjárási használatból. Csak a legidősebb nemzedék egyes adatközlői ejtik ezeket a mássalhangzókat keményen, például: [ɪzʲˈd͡zu̯i̯] ~ išdžiūvę (697Mrc3M), [ˈpɐu̯i̯zʲd͡zu] ~ pavyzdžiui (696Drž3–3M), [traˈt͡sɐdʲi̯e̯nʲis] ~ trečiadienis (697Mrc3–4M), [u̯oˈkʲi̯eʲt͡sʲi] ~ vokiečiai (696Drž3V), [suoˈkʲt͡sʲimas] ~ švokštimas (696Drž3V), [sokerˈsʲt͡sɐu̯o] ~ sukarščiavo (696Drž3–2M), [ˈt͡sʲt͡sʲas] ~ tuščias, [ˈt͡sʲɐs] ~ laikas (697Mrc3M). Így a [t͡s], [d͡z] kemény mássalhangzók a középső és a fiatalabb nemzedék beszédében lágyakká váltak.

Állítható, hogy a [bʲ], [pʲ], [mʲ], [u̯] mássalhangzók keményítése szintén visszaszorul, jóllehet újabb, még be nem fejeződött jelenségnek tekintik (LKTCh 38; Markevičienė 1970: 62; Garšva 2005: 263; Zinkevičius 2006: 143–144). Az [ə] előtt keményen ejtett mássalhangzókra csak a legidősebb adatközlők beszédében jegyeztek fel példákat, például: [rɐˈmʲi̯bʲe̯s] ~ ramybės (697Mrc3M), [nʊˈbʲe̯gɔ] ~ nubėgo (704Kb3V), [ˈkʲa̯e̯pʲ] ~ kepė, [məˈlʲi̯nʲu] ~ mėlyniu (de [ˈmʲe̯lʲi̯nɐ] ~ mėlyna) (697Mrc3M), [mʲəˈsʲɐs] ~ mėsos (704Kb3V), [pastɪˈu̯əi̯o] ~ pastovėjo (696Drž3–2M), [ˈnʲe̯dɐu̯ɔ] ~ nedavė (696Drž3–3). A nyelvjárási használatban, különösen a középső és a fiatalabb nemzedék beszédében, a [b], [p], [m], [u̯] kemény mássalhangzók [ə] magánhangzó előtti ejtése presztízs nélküli, és provincializmusnak számít^¹⁶

5. A KÖZÉPSŐ ÉS A FIATALABB NEMZEDÉK MÁSSALHANGZÓ-KEMÉNYÍTÉSI TENDENCIÁI

A mássalhangzók keményítésének még dinamikusabb változásai figyelhetők meg a középső és a fiatalabb nemzedék beszédében. A legnagyobb ingadozást a kemény [l], [r], [s] mutatja,

^¹⁵ A déli aukštaitis területen tapasztalható dzsukálás helyzetéről lásd Valentukevičienė 2021: 58–76.

^¹⁶ E mássalhangzók ejtését a nyelv ősi maradványaként értékelik, és a beszélgetés résztvevőiben nevetést vált ki, ezért a középső és a fiatalabb nemzedék tagjai ezeket a mássalhangzókat valaki kigúnyolásának szándékával ejthetik.

Straipsniai / Articles

157

DANUTĖ VALENTUKEVIČIENĖ

[z] mássalhangzók, amelyek egyes szavakban fordulnak elő, például: [ɡɑˈlʲɛsʲɪ] ~ galėsi (Mrc2M-1M), [ˈpʲiːʂ] ~ pylė (Mrc2-2M), [ˈrɛːkʲæ] ~ reikia, [ˈʑuːro] ~ žiūri (Mrc1V) stb. (lásd a 3. ábrát).

3. ÁBRA. A 697Mrc2–1M adatközlő mássalhangzó-keményítési tendenciái

Amint a 3. ábrából látható, a kemény [r], [s], [z] és a lágy [rʲ], [ʃʲ], [ʒʲ] mássalhangzók erős versengése azt mutatja, hogy a nyelvjárási változatban megszilárdulnak a lágy mássalhangzókat tartalmazó változatok, például: [wɑrʲəˈnɑ] ~ Varėna (704Kb2V), [rʲæ̃tɑs] ~ retas (696Drž3M–1), [ʃʲɛrʲmʊ̃kʲɪnʲɔ] ~ šermukšnio (697Mrc2–1M), [ʃʲɛɪ̯mɑ] ~ šeima (704Kb2V) stb. Más szóval egyes kemény mássalhangzók kiszorulnak a nyelvjárási használatból.

A mássalhangzó-keményítés gyengülését a fiatalabb nemzedék nyelvi viselkedése is megerősíti. A kutatásban részt vevő 10 fiatal közül mindössze 4-nél jellemző ez a jelenség, 6-an pedig nem tudták kiejteni a kemény mássalhangzókat és az utánuk következő, hátrább képzett elülső nyelvállású [ɡ̑], [i̯], [l̴] magánhangzókat, ezért nyilvánvaló, hogy a mássalhangzó-keményítés a nyelvjárási változat nem presztízsértékű fonetikai sajátossága, amelyet a fiatalok nyilvánosan kerülik.

Például a 704Kb1–1V adatközlő kemény mássalhangzóinak leltára gazdagabb, mint ugyanazon nemzedék többi kutatási résztvevőjéé, de a mássalhangzókat csak közeli környezetben kommunikálva keményíti (lásd a 4. ábrát).

Amint a 4. ábrából látható, a 704Kb1–1V adatközlő beszédében az [l], [r], [s], [z] és lágy korrelátumaik versengenek egymással. A [ts], [dz] mássalhangzók nem vesznek részt versengésben.

158

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII

Priebalsių kietinimo dinamika Marcinkonių apylinkėse

⁴ ÁBRA. A 704Kb1–1V adatközlő mássalhangzó-keményítési tendenciái

A mássalhangzó-keményítés és az adatközlők nemzedéki hovatartozása közötti kapcsolat értékelése egyértelmű negatív korrelációt mutatott: minél fiatalabb az adatközlő, annál ritkábban keményíti a mássalhangzókat, vagy teljesen elhagyja használatukat. Például a 697Mrc1M adatközlő egy félórás hangfelvételen 18 alkalommal használta a utvažiuoti igealakot, és csak 6 alkalommal ejtette őket kemény mássalhangzókkal: [atʋdˈʑuɔʑiem] ~ atvažiuojam(e), [atʋɑˈɫʑuɔt] ~ atvažiuotų, [atʋɑˈɫʑuɔs] ~ atvažiuos, [ɪsʋɑˈɫʑuɔʑiem] ~ išvažiuojam, [ɪsʋɑˈɫʑuˈi] ~ išvažiavę, [ʋɑˈɫʑuɔʑiem] ~ važiuojam(e).

A mássalhangzók egyes alakokban megfigyelhető keményítését nem stabil nyelvjárási jegynek kellene nevezni, amely a hagyományos nyelvjárásra jellemző, hanem olyan differenciáló nyelvjárási jegynek, amely segít azonosítani a személy nyelvjárási változatát¹⁷. Danguolė Mikulėnienė (2019: 51–62) szerint a legújabb nyelvjárási területi képződmények jellemzésekor a differenciáló jelentőséget már nem egyes jegyek, hanem azok teljes együttese hordozza.

Összefoglalva megállapítható, hogy a fiatalabb és a középső nemzedék adatközlőinek kemény mássalhangzó-leltára és mássalhangzó-keményítési tendenciái azt mutatják, hogy a déli aukštaitis nyelvjárási változat változásával és az új nyelvjárási képződmények kialakulásával a mássalhangzó-keményítés elveszíti stabilitását, egyes mássalhangzók pedig visszaszorulnak a használatból.

¹⁷ A nyelvjárási jegy terminusáról bővebben lásd: Mikulėnienė 2019: 51–62.

Straipsniai / Articles

159

DANUTĖ VALENTUKEVIČIENĖ

KÖVETKEZTETÉSEK

A három nemzedék mássalhangzó-keményedési tendenciáinak értékelése alapján a következő következtetések vonhatók le. A mássalhangzók keményedése a 20. század második felében Marcinkonys környékén a legidősebb nemzedék nyelvhasználatában rendkívül eleven volt.

A 21. század elejéről származó nyelvjárási anyag elemzése e jelenség már megváltozott helyzetét mutatja. Az [r], [s], [z], valamint a [ts], [dz], [tʃ], [dʒ] mássalhangzók, amelyeknek korábban nem voltak lágy korrelátumaik, ma mindhárom nemzedék nyelvében a legnagyobb változáson mennek keresztül. A nyelvjárási nyelvhasználatban a kemény [r], [s], [z] mássalhangzókat gyakran lágy változatok váltják fel. A džūkavimas visszaszorulásával a kemény [ts], [dz] affrikáták is egyre ritkábban használatosak. Életképességük összefügg a džūkavimas mint jelenség fennmaradásával. Csak a legidősebb nemzedékre jellemző [s], [ts], [dz], [p], [b], [m], [l] fokozatosan kiszorul a használatból.

Az adatközlők kemény mássalhangzóinak eltérő leltára és a mássalhangzók keményedési tendenciái azt mutatják, hogy a déli aukštaitis alnyelvjárás változásával és az új nyelvjárási képződmények kialakulásával a mássalhangzók keményedése fokozatosan gyengül. A nyelvjárási nyelvhasználatban a mássalhangzók keményedésének egyes esetei nem nyelvjárási jellemzőkként, hanem nyelvjárási jegyekként értékelendők.

IRODALOM ÉS FORRÁSOK

Aliūkaitė Daiva 2013: A nyelvi kontinuum horizontális és vertikális tagoltsága: a 21. századi beszédváltozatok a hétköznapi nyelvi értékelő szemszögéből. – Taikomoji kalbotyra 2, 1–27. DOI: 10.15388/TK.2013.17261.

Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2014: Geolingvisztika: ideológia, elmélet és módszerek. Alapfogalmak. – A 21. század eleji litván nyelvjárások: geolingvisztikai és szociolingvisztikai vizsgálat (térképek és kommentárjaik), szerk. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis, 29–47.

Ambrazevičius Rytis, Leskauskaitė Asta 2014: A mássalhangzók akusztikai sajátosságai: palatalizáció és zöngésség, Kaunas: Technologija.

Bacevičiūtė Rima 2010: A fonetikai sajátosságok bemutatása a litván nyelvjárási szótárakban. – Baltų Filologija 19(1/2), 5–14.

Bailey Guy, Wikle Tom, Tillery Jan, Sand Lori 1991: Az apparent time konstrukció. – Language Variation and Change 3, 241–264.

Bakšienė Rima 2018: A litván nyelvjárások átírása ipa jelekkel: a déli aukštaitis sajátosságainak elemzése. – Vārds un tā pētīšanas aspekti 22(1/2), 10–20. Online elérhető: https://vards.liepu.lv/files/VARDS%20UN%20TA%20PETISANAS%20ASPEKTI_2018.pdf.

160

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Priebalsių ketinimo dinamika Marcinkonių apylinkėse

Bakšienė Rima 2022: Még egyszer a felső-aukštaitis nyelvjárások nemzetközi fonetikai ábécé jeleivel történő átírásáról (néhány pontosítandó eset). – Acta Linguistica Lituanica 86, 165–183.

Buch Tamara 1966: A litván nyelv nyelvjárási depalatalizációs jelenségei. – Acta Baltico-Slavica III, Baltica in honorem Johannis Otrębski, Bialystok, 33–36.

Chambers Jack K. 2002: A nyelvjárási konvergencia dinamikája. – Journal of Sociolinguistics 6, 117–130.

GCTA R – A Lietuvos nyelvi Intézet geolingvisztikai központja nyelvjárási archívumának kézirattára, 1964–1965.

Girdenis Aleksas, Zinkevičius Zigmas 1966: A litván nyelvjárások osztályozásáról. – Kalbotyra 14, 139–147.

Grumadienė Laima 1988: A vilniusi litván nyelv szociolingvisztikai vizsgálata: a konszonantizmus és az akcentuáció. – Lietuvių kalbotyros klausimai 27, 132–148.

Holmes Janet 2001: An Introduction to Sociolinguistics, 2^nd. kiadás, London: Longman, 342–361.

Inoue Fumio 2008: Huszonnegyedik fejezet. A népesség elöregedése és a nyelvi változás. – The Demographic Challenge: A Handbook about Japan, szerk. F. Coulmas, H. Conrad, A. Schad-Seifert, G. Vogt, Leiden, Boston: Brill, 473–490.

Inoue Fumio 2010: A nyelvjárási terjedés sebességére utaló valós és látszólagos időbeli jelek. Dialectologia 5, 45–64.

Kalėdienė Laima 2011: A geolingvisztika fejlődésének feltételei Litvániában. – A „Szociolingvisztikai dialektológia: a balti nyelvjárások kutatása” című nemzetközi tudományos konferencia előadásainak tézisei, 2011. október 21–22., Kaunas: a Vilniusi Egyetem kaunasi kara. Online elérhető: http://www.tarmes.lt/images/Veikla/Laima%20KALEDIENE.pdf.

Kalėdienė Laima 2013: A nyelvjárásokhoz való viszonyulás és a használatukkal kapcsolatos attitűdök Dzūkija etnográfiai régiójának három részén. – Miestai ir kalbos II: Sociolingvistinis Lietuvos žemėlapis, Vilnius: Vilniusi Egyetem, 125–151.

Kalėdienė Laima 2015: Vilnius város nyelve: a megfigyelt idő hipotézise. – Tarmės – Europos tautų kultūros paveldas = Dialects – Cultural Heritage of European Nations, Vilnius: Mykolo Romerio egyetem, 211–244.

Labov William 1972: Sociolinguistic Patterns, Philadelphia: University of Pennsylvania Press.

Leskauskaitė Asta 2004: A déli felső-aukštaitis nyelvjárások vokalizmusának és prozódiájának jellemzői, Vilnius: a Litván Nyelvi Intézet kiadója.

Straipsniai / Articles

161

DANUTĖ VALENTUKEVIČIENĖ

Leskauskaitė Asta 2006: A Kučiūnai vidékének nyelvjárási szövegei, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet.

Leskauskaitė Asta 2009: A Marcinkonys környéki nyelvjárási szövegek, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet.

Leskauskaitė Asta 2016: A Serijai nyelvjárási szövegei, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet.

Leskauskaitė Asta 2018: Az északi déli aukštaitis nyelvi tájképe a 20. század 6–7. évtizedében. – A nyelvtörténet és a dialektológia problémái 5, szerk. R. Bakšienė, N. Morozova, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 26–43.

Leskauskaitė Asta 2018a: A Leipalingis környéki szövegek, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet.

Leskauskaitė Asta 2020: A Švendubrė környéki szövegek, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet.

Leskauskaitė Asta 2021: A lengyelországi litván nyelvjárások szövegei, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet.

LKA II – A litván nyelv atlasza, 2. köt.: Fonetika, felelős szerk. K. Morkūnas, Vilnius: Mokslas, 1982.

LKT – A litván nyelvjárások. Szöveggyűjtemény, szerk. E. Grinaveckienė, K. Morkūnas, Vilnius: Mintis, 1970.

LKTCh – A litván nyelvjárások szöveggyűjteménye, összeállította R. Bacevičiūtė, A. Ivanauskienė, A. Leskauskaitė, E. Trumpa, Vilnius: a Litván Nyelvi Intézet kiadója, 2004.

Markevičienė Žaneta 1999: A aukštaitis nyelvjárások szövegei 1, Vilnius: Vilniusi Egyetemi Kiadó.

Markevičienė Žaneta 2010: Az Ašašninkai és Kabeliai nyelvjárások fonetikai sajátosságai: a jelenlegi helyzet. – Ember és szó 1, 48–51.

Mikulėnienė Danguolė 2016: Jellegzetes fonetikai jegyek. – A litván nyelvjárások változása a 21. század elején: a lengyelországi litván nyelvjárások, kollektív monográfia, szerk. D. Mikulėnienė, A. Leskauskaitė, V. Ragaišienė, L. Geržotaitė, N. Birgelienė, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet.

Mikulėnienė Danguolė 2018: A másodlagos dialektusok kialakulásáról és fejlődéséről. – A nyelvtörténet és a dialektológia problémái 5, szerk. R. Bašienė, N. Morozova, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 11–25.

Mikulėnienė Danguolė, Čepaitienė Agnė, Bakšienė Rima, Geržotaitė Laura, Kardelytė-Grinevičienė Daiva, Leskauskaitė Asta, Meiliūnaitė Violeta, Vyniautaitė Simona 2019: A hagyományos litván nyelvjárások dialektometriai

162

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII

Priebalsių kietinimo dinamika Marcinkonių apylinkėse

klasszifikációs metszet: a kutatás áttekintése: kollektív tanulmány, szerk. D. Mikulėnienė, A. Čepaitienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Mikulėnienė Danguolė 2019: A nyelvjárásiasság jegyeinek nomenklatúrája: a nyelvjárási jellemzőktől a nyelvjárásiasság jelölőiig. – Respectus philologicus 35(40), 51–62.

Mikulėnienė Danguolė 2020: A nyelvjárásiasság mint mérhető mennyiség. Lietuvių kalba 15, 1–11. DOI: 10.15388/LK.2020.22434.

Mikulėnienė Danguolė, Čepaitienė Agnė 2021: A nyelvjárási pont fogalma. – Baltistica 56(1), 81–106.

Milroy James 2001: Nyelvi ideológiák és a standardizálás következményei. – Journal of Sociolinguistics 4, 530–555.

Milroy Lesley, Gordon Matthew 2003: Szociolingvisztika. Módszer és értelmezés, Oxford: Blackwell Publishing.

Monka Malene 2015: Mobilitás és nyelvi változás. – Nydanske Sprogstudier NyS 49, 98–122.

Ramonienė Meilutė 2006: A köznyelvhez és a nyelvjáráshoz való viszonyulások: a Joniškėlis-eset. – Kalbos kultūra 79, 137–148.

Rutkovska Kristina 2016: A litvániai lengyel nyelvjárások jelenlegi állapota. – A litvániai lengyel nyelvjárások, szerk. K. Rutkovska, elektronikus kiadvány, Vilnius: Vilniusi Egyetem, Polonisztikai Központ. Online hozzáférés: http://www.lenkutarmes.flf.vu.lt/.

Salys Antanas 1992: Írások 4: A litván nyelvjárások, Róma. Litván Katolikus Tudományos Akadémia.

Tuomienė Nijolė 2010: A déli aukštaičiai nyelvjárási változatai Fehéroroszországban: a nyelvek kölcsönhatásának következményei. – Respectus philologicus 18(23), 223–234.

Urbanavičiūtė Žanetа 1970: A l, r, s (ž?) mássalhangzók a szóvégi ė, en előtt a litván nyelvjárásokban. – Kalbotyra 21, 75–86.

Urbanavičiūtė Žanetа 1970a: Kemény és lágy mássalhangzók a litván irodalmi nyelvben és nyelvjárásokban. – Baltistica 6(1), 61–65.

Urbanavičiūtė Žanetа 1971: A mássalhangzók keményedése a litván nyelvjárásokban. – Kalbotyra 23(1), 55–70.

Urbanavičiūtė Žanetа 1974: Az l, r, s, z mássalhangzók a szóvégi e előtt az aukštaitis nyelvjárásokban. – Kalbotyra 25(1), 73–80.

Urbanavičiūtė Žanetа 1978: A t, d, n és a p, b, m, v mássalhangzók keményedése a litván nyelvjárásokban. – Kalbotyra 29(1), 69–77.

Straipsniai / Articles

163

DANUTĖ VALENTUKEVIČIENĖ

Valentukevičienė Danutė 2019: Kabeliai környékének visszaható igéi. – Lietuvių kalba 13, 1–17. Elérhető az interneten: https://www.zurnalai.vu.lt/lietuviu-kalba/article/view/22485.

Valentukevičienė Danutė 2021: A dzūkosodás változásai a Varėna geolektus területén. – Lietuvių dialektologijos profiliai: XXI amžiaus pradžios regioniniai variantai, jų santykiai ir perspektyvos, szerk. V. Meiliūnaitė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 58–76. Elérhető az interneten: http://lki.lt/wp-content/uploads/2022/01/Lietuvių-dialektologijos-profiliai-1.pdf.

Zinkevičius Zigmas 1966: Lietuvių dialektologija, Vilnius: Mintis.

Zinkevičius Zigmas 2006: Lietuvių tarmių kilmė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

A depalatalizáció dinamikája Marcinkonys környékén

ÖSSZEFOGLALÁS

A 21.^ˢᵗ század elejéről származó nyelvjárási adatok elemzése azt mutatja, hogy e jelenség helyzete már megváltozott. Azok a mássalhangzók, amelyeknek korábban nem volt palatalizált korrelátumuk, vagyis az [rʲ], [sʲ], [zʲ] és a [t͡sʲ], [d͡zʲ], [t͡ʃ], [d͡ʒ] mássalhangzók, mindhárom nemzedék nyelvhasználatában már a legjelentősebb változásokon mennek keresztül. A nyelvjárási beszédben a nem palatalizált [r], [s], [z] mássalhangzókat gyakran palatalizált változataik váltják fel. Mivel az úgynevezett dzūkavimas visszaszorul, a nem palatalizált [t͡s] és [d͡z] affrikátákat ritkábban használják. Életképességük összefügg a dzūkavimas mint jelenség fennmaradásával. Az [s], [t͡s], [d͡z], [p], [b], [m], [ʊ] mássalhangzók, amelyek csak az idősebb nemzedékre jellemzők, fokozatosan kikerülnek a használatból.

A beszélők által használt nem palatalizált mássalhangzók eltérő állománya és a depalatalizáció tendenciái azt mutatják, hogy a dél-aukštaitis alnyelvjárás változásával és új nyelvjárási képződmények kialakulásával a depalatalizáció fokozatosan gyengül. A nyelvjárási beszédben az egyes mássalhangzók depalatalizációjának eseteit inkább nyelvjárási jelölőknek, semmint nyelvjárási sajátosságoknak tekintik.

Benyújtva 2022. szeptember 2-án.

DANUTĖ VALENTUKEVIČIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Litvánia

[email protected]

164

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII