JOLITA URBANAVIČIENĖ

A Litván Nyelv Intézete

ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0002-5514-2263

Kutatási területek: kísérleti fonetika, beszédakusztika, fonológia, lexikográfia, geolingvisztika, szociolingvisztika.

JANA TAPERTE

A Lett Egyetem Lett Nyelvi Intézete

ORCID-azonosító: orcid.org/0009-0009-1723-0666

Kutatási területek: kísérleti fonetika, beszédakusztika, fonológia.

DOI: doi.org/10.35321/all88-05

A LITVÁN ÉS LETT NYELV PERGŐ HANGZÓINAK FORMÁNSAI KÜLÖNBÖZŐ POZÍCIÓKBAN: AKUSZTIKAI ÉS STATISZTIKAI VIZSGÁLAT

Litván és lett pergőhangok: a formánsstruktúra akusztikai és statisztikai vizsgálata

ABSZTRAKT

A tanulmány a kortárs balti nyelvek pergő szonoránsainak – lit. [r], [rʲ] és lett [r] – formánsait vizsgálja; célja az elővokális (<R>VR), intervokális (V<R>V) és posztvokális (RV<R>) helyzetben ejtett szonoránsok F1, F2, F3 és F4 formánsainak összehasonlítása, változásuk vizsgálata különböző magánhangzó-környezetekben, a [r] és [rʲ] formánsai közötti különbségek feltárása a litván és lett nyelvben, valamint e különbségek statisztikai szignifikanciájának meghatározása. A vizsgálat azt mutatja, hogy az első két formáns összesített értékei alapján a lett [r] köztes helyet foglal el a nem palatalizált lit. [r] és a palatalizált lit. [rʲ] között. A szótagbeli pozíció statisztikailag szignifikáns hatással van a litván pergő szonoránsok első formánsára, a lettben pedig mind a négy formánsra. Megállapítást nyert, hogy a szomszédos magánhangzók környezete hasonló hatást gyakorol a kortárs balti nyelvek pergő szonoránsainak formánsaira: az első formáns a szomszédos magánhangzó nyelvállásával, a második és a további formánsok pedig a szomszédos magánhangzó elöl-hátul képzettségével függnek össze.

100

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Lietuvių ir latvių kalbų virpamųjų sonantų formantės skirtingose pozicijose: akustinis ir statistinis tyrimas

a szonoránsok formánsaira hasonló hatást gyakorol: az első formáns a szomszédos magánhangzó nyelvállásával, a második és a további formánsok pedig a szomszédos magánhangzó elöl-hátul képzettségével függnek össze.

KULCSSZAVAK: balti nyelvek, pergő szonoráns, formánsok, statisztikai szignifikancia, szótagbeli pozíció, velarizáció, palatalizáció.

ÖSSZEFOGLALÓ

A tanulmány a kortárs balti nyelvek pergőhangjainak formánsstruktúrájával – lit. [r], [rʲ] és lett [r] – foglalkozik. Célja a pergőhangok formánsstruktúrájának (F1, F2, F3 és F4) összehasonlítása elővokális (<R>VR), intervokális (V<R>V) és posztvokális (RV<R>) helyzetben, valamint változásának vizsgálata különböző magánhangzók környezetében; továbbá a formánsok dinamikájának litván és lett nyelvi tendenciáinak feltárása és a különbségek statisztikai szignifikanciájának meghatározása. A vizsgálat szerint az első két formáns átlagértékei alapján a lett [r] köztes helyet foglal el a nem palatalizált lit. [r] és a palatalizált lit. [rʲ] között. A szótagbeli pozíció statisztikailag szignifikáns hatással van a litván pergőhangok első formánsára, a lettben pedig mind a négy formánsra. Az eredmények szerint a szomszédos magánhangzók környezete mindkét nyelvben hasonló hatást gyakorol a pergőhangok formánsaira: az első formáns a szomszédos magánhangzó nyelvállásával, a második és a további formánsok pedig a szomszédos magánhangzó elöl-hátul képzettségével függenek össze.

KULCSSZAVAK: balti nyelvek, pergőhangok, formánsok, statisztikai szignifikancia, szótagbeli pozíció, velarizáció, palatalizáció.

1. A KORTÁRS BALTI NYELVEK PERGŐ SZONORÁNSAINAK KUTATÁSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE

A pergő szonoránsokat a litván és lett kísérleti fonetikai munkákban más szonoránscsoportokhoz képest alighanem a legkevésbé vizsgálták. A pergő szonoránsok [r], [rʲ] artikulációs és spektrális jellemzőiről szóló általános ismeretek a legfontosabb fonetikai művekben találhatók meg: említést érdemel a Litván nyelvtan (Ul vydas et al. 1965), továbbá Elzė Mikalauskaitė (1975), Valerija Vaitkevičiūtė (2001), Antanas Pakerys (2003) és Asta Kazlauskienė (2018) munkái. A standard litván nyelv valamennyi mássalhangzójának időtartamát és spektrális jellemzőit

^¹ A tanulmányban a Nemzetközi Fonetikai Ábécé (IPA) jeleit használjuk. A jelek kiválasztásakor a Litván Állami Nyelvi Bizottság 2021. július 8-i, PN-14 (k–25) számú jegyzőkönyvi határozatára támaszkodtunk, amely ajánlásokat tartalmaz az IPA-nak a standard litván nyelv hangzóegységeinek jelölésére való alkalmazására. Bővebben lásd: https://vlkk.lt/vlkk-nutarimai/protokoliniai-nutarimai/rekomendacija-del-tarptautines-fonetines-abėceles-pritaikymo-bendrinės-lietuviu-kalbos-garsiniams-vienetams-zymeti.

Straipsniai / Articles

101

JOLITA URBANAVIČIENĖ, JANA TAPERTE

műszeresen Sigita Dereškevičiūtė doktori értekezésében, A litván mássalhangzók akusztikai jellemzői (2013) vizsgálták. Megállapította, hogy a pergő szonoránsok [r], [rʲ] spektruma diffúz, vagyis az energiasűrűsödési területek széles frekvenciasávban helyezkednek el; az energia a közepes frekvenciatartományban (2000–4000 Hz) erősödik fel (Dereškevičiūtė 2013: 136–137). Azt is megállapították, hogy a palatalizált pergő szonoránsra [rʲ] a nem palatalizálthoz [r] képest magasabb frekvenciák jellemzők, vö.: [r] = 1300–1700 Hz, [rʲ] = 1700–2000 Hz. S. Dereškevičiūtė időtartamvizsgálatának eredményei azt mutatták, hogy a litván mássalhangzók közül a pergő szonoránsok a legrövidebbek² (Dereškevičiūtė 2013: 138). Rytis Ambrazēvičius és Asta Leskauskaitė a A mássalhangzók akusztikai jellemzői: palatalizáció és zöngésség című tudományos monográfiában (Ambrazēvičius, Leskauskaitė 2014) más mássalhangzók mellett a pergő szonoránsok akusztikai jellemzőit is vizsgálták, és megállapították, hogy a palatalizáció egyik legfontosabb mutatója az F2-lókusz, a mássalhangzók zöngésségét pedig komplex módon kell értelmezni – nincs a zöngétlen és zöngés mássalhangzókat minden esetben megbízhatóan megkülönböztető egyetlen jegy. A Litván Nyelv Intézete és a LU Lett Nyelvi Intézete kutatóinak 2019-ben közzétett sorozatában, A balti nyelvek hangállománya a XXI. század elején című kollektív monográfiákban első ízben kísérelték meg a litván és lett pergő szonoránsok összehasonlítását: A magánhangzók és a hangok kölcsönhatásának műszeres vizsgálata című monográfiában a pergő szonoránsok dinamikus spektrogramjainak példái találhatók (lásd Jaroslavienė, Grigorjevs, Urbanavičienė, Indričānė 2019: 52–53, 6.41–6.48. ábra), míg A mássalhangzók műszeres vizsgálata című monográfia a pergő mássalhangzók formánsértékeit mutatja be különböző magánhangzó-környezetekben, prevokális CVC-helyzetben (Urbanavičienė, Indričānė, Jaroslavienė, Grigorjevs 2019: 206–220).

A lett nyelv pergő szonoránsainak első műszeres vizsgálatai Elmārs Liepához kapcsolódnak, aki a szonoránsok időtartamát számította (Liepa 1970), és a pergő szonoráns [r] fonetikai jellemzőit is elemezte zöngétlen mássalhangzók környezetében (Liepa 1957). Dace Markus és Juris Grigorjevs a Fonetikai kutatási és vizualizációs módszerek I című könyvben (Markus, Grigorjevs 2002) a lett pergő szonoránsok formánsstruktúráját, a zár- és nyitási szakasz időtartamát, valamint a formánsátmenetet vizsgálták. J. Grigorjevs öt adatközlő adatai alapján elemezte a szimmetrikus CVC-kapcsolatokban ejtett lett [r] szonoráns akusztikai jellemzőit (Grigorjevs 2012). 2012–2016 között a LU Lett Nyelvi Intézetében „Acoustic characteristics of the sound system of Standard

² A vizsgálat során S. Dereškevičiūtė megállapította, hogy más mássalhangzóosztályokkal összehasonlítva a szonoránsok a legrövidebbek – időtartamuk csökkenő sorrendben a következő arányban helyezkedik el: affrikáták: zárhangok: réshangok: szonoránsok = 2: 1,6: 1,5: 1. A szerző szerint a zárhangoknak és az affrikátáknak több ejtési szakaszuk van, a réshangok artikulációjában a réshangképzés időtartama fontos, míg a szonoránsok artikulációjakor a beszédszervek helyzete gyorsan és változatosan változik (Dereškevičiūtė 2013: 138–139).

102

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII

Lietuvių ir latvių kalbų virpamųjų sonantų formantės skirtingose pozicijose: akustinis ir statistinis tyrimas

Latvian by age groups” (vezető: J. Grigorjevs) című projektet, amelyben különböző korcsoportokba tartozó adatközlők (5–15, 16–39, 40–59, 60–80 évesek) által ejtett [l, ʎ, m, n, ɲ, r] szonoránsokat, azok spektrális jellemzőit RVR- (szonoráns – magánhangzó – szonoráns) és VRV- (magánhangzó – szonoráns – magánhangzó) kapcsolatokban, valamint elővokális és posztvokális helyzetben hasonlították össze (lásd Taperte 2013; 2014; 2014a; 2015; Čeirane, Indričāne, Taperte 2014).

A kortárs balti nyelvek pergő szonoránsaira vonatkozó kutatások áttekintése alapján megállapítható, hogy egyrészt a balti nyelvek pergő szonoránsait folyamatosan és különböző szempontok szerint vizsgálják, másrészt a litván és lett pergő szonoránsokat rendszerint más szonoránsok mellett kutatják, figyelmen kívül hagyva eltérő artikulációs és akusztikai jellemzőiket, nem alkalmazva külön módszereket az egyes szonoránscsoportokra; továbbá alig vannak a lett és litván pergő szonoránsokat összehasonlító vizsgálatok, és a különböző pozíciókban ejtett pergő szonoránsok akusztikai jellemzőit sem elemezték még^³

E tanulmány vizsgálatának tárgya a kortárs balti nyelvek elővokális (<R>VR), intervokális (V<R>V) és posztvokális (RV<R>) helyzetben ejtett pergő szonoránsai. A tanulmány célja a pergő szonoránsok F1, F2, F3 és F4 formánsértékeinek elemzése, különbségeik összehasonlítása különböző magánhangzó-környezetekben, a különbségek statisztikai szignifikanciájának meghatározása, valamint a formánsok dinamikájának litván és lett nyelvi tendenciáinak feltárása. A vizsgálat során a következő feladatokat oldjuk meg: 1) áttekintjük a balti nyelvek pergő szonoránsainak artikulációs és akusztikai jellemzőit, valamint fonológiai státusukat; 2) meghatározzuk a kortárs balti nyelvek pergő szonoránsainak – lit. [r, ř] és lett [r] – F1, F2, F3 és F4 formánsértékeit elővokális, intervokális és posztvokális helyzetben; 3) összehasonlítjuk a pergő szonoránsok formánsértékeit különböző magánhangzó-környezetekben; 4) egyszempontos varianciaanalízissel és Bonferroni-teszttel vizsgáljuk a formánskülönbségek statisztikai szignifikanciáját; 5) meghatározzuk a formánsváltozásokat meghatározó tényezőket. A vizsgálat adatközlő férfiak adatai alapján készült.

2. EMPIRIKUS ANYAG

A vizsgálat során a litván és lett nyelv pergő szonoránsait elemeztük, izolált RVR típusú szótagokban ejtve: itt R a lit. [r, ř], a lett [r], V pedig a rövid

^³ A balti nyelvek szisztematikus összehasonlító szonoránsvizsgálatainak hiányát ellensúlyozandó 2021–2022-ben a Litván Nyelv Intézetében tudományos kutatási projekt zajlott „A kortárs balti nyelvek hangállománya a XXI. század elején: a szonoránsok összehasonlító akusztikai és percepciós vizsgálata” (BaltSon, lajstromszám: S-LIP-21-7) címmel. A projektet a Litván Kutatási Tanács támogatta. A projekt vezetője dr. Jolita Urbanavičienė.

Straipsniai / Articles

103

JOLITA URBANAVIČIENĖ, JANA TAPERTE

vagy hosszú magánhangzó: lit. [i, iː, eː, ε, æː, e, αː, ɔ, ɒ, o, oː, ʊ, ʊ, uː uː] és lett [i(ː); e(ː); æ(ː); a(ː); ɔ(ː); u(ː)]^⁴. Összesen 30 litván és 24 lett nyelvi kapcsolatot elemeztünk:

lit.: rir [rʲir], iri [irʲi]; rer [rʲe r], ere [erʲe]; rar [rer], ara [ærə]; ror [rɔr], oro [ɔrɔ]; rur [rur], uru [ʊrʊ]; ryr [rʲirʲ], yry [irʲiʲ]; rēr [rʲeːr], ēre [erʲeː]; rer [rʲæːr], ere [æːrʲæː]; rar [raːr], ara [αrαː]; ror [roːr], oro [ɔrɔː]; rūr [ruːr], ūrū [uːruː]; rior [rʲɔr], iorio [ɔrʲɔ]; rior [rʲoːr], iorio [oːrʲoː]; riur [rʲʊr], iuriu [ʊrʲʊ]; riūr [rʲuːr], iūriu [uːrʲuː];

lett.: rir [rir], iri [iri]; rer [rer], ere [ere]; rer [rær], era [ærə]; rar [rar], ara [ɑrɑ]; ror [rɔr], oro [ɔrɔ]; rur [rur], uru [uru]; rīr [rīr], īrī [īri]; rēr [reːr], ēre [eːre]; rēr [ræðr],ērā [æːrɑ]; rār [rɑːr], ārā [ɑːrɑː]; ror [rɔːr], oro [ɔrɔː]; rūr [ruːr], ūru [uːruː].

Három pozíciót vizsgáltunk: elővokális (<R>VR), intervokális (V<R>V) és posztvokális (RV<R>). A vizsgált kapcsolatokat 12 férfi adatközlő^⁵ ejtette: 6 litván és 6 lett anyanyelvű (21–42 évesek). Az adatközlők Litvánia, illetve Lettország különböző régióiból származnak, és standard nyelven beszélnek. Ha a nyelvjárásuk hatással is van beszédükre, az összes adatközlő adatainak együttes kezelése során a nyelvjárási sajátosságok kiegyenlítődnek. Minden kapcsolatot 3 alkalommal ejtettek semleges intonációval és normál beszédtempóban (a beszédsebesség és az intonáció egyaránt olyan tényező, amely meghatározza az [r] allofónjainak megjelenését, lásd Ladefoged 2003: 149). Összesen ~1458 RVR-kapcsolatot vizsgáltunk: 810 litvánt és 648 lettet. A formánsértékeket a Praat programmal mértük (Boersma, Weenink 2018), a kapott adatokat a Microsoft Excel programmal (v. 13, Microsoft Corporation), a statisztikai számításokat pedig az SPSS programmal (v. 22, IBM Corporation) dolgoztuk fel.

3. A FORMÁNSMÉRÉS MÓDSZERTANA

A Praat programban a vizsgált RVR-szegmens *.wav formánsainak megnyitásakor a View&Edit parancs választható ki; ennek megnyomásakor a kiválasztott szegmens oszcillogramja felül, spektrogramja alul jelenik meg a képernyőn. E rajzok alapján

⁴ Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Nemzetközi Fonetikai Ábécé elvei szerint a litván és lett magánhangzók lejegyzésére eltérő jeleket használnak; bővebben lásd Jaroslavienė, Grigorjevs, Urbanavičienė, Indričānė 2019: 17.

⁵ A tanulmányban bemutatott vizsgálathoz „A kortárs balti nyelvek hangállománya a XXI. század elején: a szonoránsok összehasonlító akusztikai és percepciós vizsgálata” (BaltSon, lajstromszám: S-LIP-21-7) című projekt hangfelvételeit használtuk. Mindkét nyelv felvételeit Tascam DR-100MK II hordozható, nagy felbontású digitális hangrögzítővel és fejre rögzíthető AKG C 520 mikrofonnal készítettük. A hangjel digitalizálási frekvenciája 44,1 kHz, a kvantálási szint 16 bit volt.

104

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Lietuvių ir latvių kalbų virpamųjų sonantų formantės skirtingose pozicijose: akustinis ir statistinis tyrimas

megjelöljük a pergő szonoráns stabil szakaszát (lásd 1. ábra), majd kiválasztjuk a Formant – Formant listing parancsot, amely a kijelölt hangintervallum F1–F4 formánsainak numerikus értékeit adja meg.

1. ÁBRA. A lett [rɪr] szegmens oszcillogramja (alul) és spektrogramja (felül) a Praat ablakában

A generált listából kiválasztjuk a hang középső formánsát: a formáns középső értékét vesszük, nem pedig a stacionárius hangszakasz formánsainak átlagát. Az összes megtalált középső formánsértéket 10 Hz-es pontosságra kerekítve az Excel programba visszük át. Ebben a programban kiszámítjuk: 1) ugyanazon adatközlő valamennyi realizációjának átlagát; 2) az összes adatközlő ugyanabban a pozícióban ejtett szonoránsának átlagát; 3) az összes adatközlő által ugyanazon magánhangzókörnyezetben ejtett szonoráns átlagát. A kapott adatok alapján grafikonokat készítettünk, és az SPSS programban statisztikai vizsgálatokat végeztünk: egyszempontos varianciaanalízist (ANOVA), Bonferroni-tesztet és post hoc számításokat.

Az egyszempontos varianciaanalízist (ANOVA) akkor alkalmazzuk, amikor a minták átlagai és az összátlag közötti különbséget kell értékelni, és meg kell határozni, hogy van-e közöttük statisztikailag szignifikáns eltérés (Čekanavičius, Murauskas 2004). Ha megállapítjuk, hogy az összehasonlított minták átlagai statisztikailag szignifikánsan különböznek, további teszteket kell végezni a konkrétan eltérő minták meghatározására. E célból ebben a tanulmányban a Bonferroni-tesztet használtuk, amelyet az SPSS programban rendelkezésre álló post hoc kritériumok közül választottunk. A Bonferroni-teszt során két független minta (például az elővokális és intervokális, az elővokális és posztvokális, az intervokális és posztvokális

⁶ A Bonferroni-kritérium nem alkalmazható sok minta esetén, mert ilyenkor a statisztikailag szignifikáns átlagkülönbség nem mutatható ki, jóllehet a minták valódi átlagai különböznek (Čekanavičius, Murauskas 2002).

Straipsniai / Articles

105

JOLITA URBANAVIČIENĖ, JANA TAPERTE

pozíciók) összehasonlítását Student-féle kritériummal végezzük. Az összehasonlított párok akkor különböznek szignifikánsan, ha a szignifikanciaszint p < 0,05; a párok statisztikailag szignifikánsan nem különböznek, ha p ≥ 0,05 (a statisztikai vizsgálatok eredményeiről részletesebben lásd az „Eredmények” című fejezetet).

4. A PERGŐ SZONORÁNSOK AKUSZTIKAI ÉS ARTIKULÁCIÓS JELLEMZŐI

A fonetikai művek hangsúlyozzák, hogy a pergő szonoránsokra (más néven pergőhangokra) egy aktív beszédszervnek egy másik – passzív – szervvel szembeni, aerodinamikai feltételek által kiváltott rezgése jellemző (Ladefoged, Maddieson 1996: 217). A pergő szonoránsok artikulációs akadálya változó: „a nyelv hegye rezegve hol az alveolusokhoz ütközik [...], hol pedig ismét elválik tőlük [...]” (Pakerys 2003: 72). Amikor a nyelv hegye az alveolusokhoz ér, zárszakasz alakul ki, amikor pedig eltávolodik tőlük, nyitásszakasz (Ladefoged, Maddieson 1996: 218). Ilyen rezgésből például a standard litván nyelvben egy vagy kettő lehet (Girdenis 2003: 25), a standard lettben kettő vagy három (Laua 1997: 48), a litván nyelvjárásokban pedig akár öt is^⁷ (Mikalauskaitė 1975: 53). A rezgések (vagy koppintások) száma alapján a Nemzetközi Fonetikai Ábécé megkülönböztet egyszeri koppintású (angolul Tap or Flap) és többszörös koppintású (angolul Trill) pergőhangokat (IPA 2015)^⁸. A litván és lett pergő szonoránsokat többszörös koppintásúként tartják számon, a nyelv rezgéseinek száma azonban nem nagy, nem haladja meg a 2–3 rezgést (Švageris 2022: 59)^⁹.

Az első rezgés valamivel hosszabb a további rezgéseknél (Ladefoged, Maddieson 1996: 218). A rezgések száma több tényezőtől függ: az intonációtól (a hangsúlyos tónus növeli a rezgések számát), a szomszédos magánhangzóktól (az ajakkerekítéses magánhangzók mellett álló [r] több rezgést tartalmaz), a hangsúlytípustól (a cirkumflex hangsúlyú [r]-t több rezgéssel ejtik^¹⁰), valamint a nyelvjárástól (a keleti aukštaitis nyelvjárásban ejtett [r] több rezgést tartalmaz, mint például a nyugati aukštaitis [r]-je) (Mikalauskaitė 1975: 53). Megfigyelték, hogy a szó végén több ilyen nyelvhegyi koppintás fordul elő, mint a szó

^⁷ A litván [r], [r̥] azonban más nyelvekéhez (lengyel, orosz) képest gyengébb (Mikalauskaitė 1975: 53).

^⁸ Más nyelvekben retroflex [ɽ] (például az angolban) és uvuláris [ʀ] (például a franciában) is előfordul (IPA 2015).

^⁹ E. Švageris szerint „a koppintások kis számát valószínűleg fonológiai okok határozzák meg [...]. E paraméter szerint a litván pergő szonoránsnak egyetlen másik hang sem áll oppozícióban, ezért [...] a hang értelmezése nem változik attól függően, hogy 1–2 vagy 4–5 koppintással artikuláljuk” (Švageris 2022: 59).

^¹⁰ A hangsúlyos cirkumflex diftongusokban a szonoránsok félig hosszúvá nyúlnak, például: pirštas [²pʲirʲt͡s], viršti [²u̯irʲsʲti] (DLKG 2005: 29).

106

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII

Lietuvių ir latvių kalbų virpamųjų sonantų formantės skirtingose pozicijose: akustinis ir statistinis tyrimas

elején (Vaitkevičiūtė 2001: 114). A nem palatalizált [r] ejtésekor a nyelv hegye szintén erősebben rezeg, mint az [rʲ] ejtésekor. Igaz, e kijelentések többségének megerősítéséhez továbbra is hiányoznak a balti nyelvek objektív adatai – nem végeztek műszeres vizsgálatokat, vagy azok mára elavult technológiával készültek¹¹.

² ÁBRA. A pergő szonoráns [r] spektrogramjai: négy rezgés spektruma (balra) és egy rezgés spektruma (jobbra)

A palatalizált [rʲ] artikulációja további aerodinamikai feltételeket igényel: a nyelv hegye nemcsak az alveolusokhoz közelítendő (hogy rezgés alakuljon ki), hanem középső része is felfelé emelendő, és a nyelv középső részének szélei jobban érintik a kemény szájpadlás széleit, mint az [r] ejtésekor (Mikalauskaitė 1975: 54; Ladefoged, Maddieson 1996: 221; Vaitkevičiūtė 2001: 114). A palatalizált [rʲ] összetettebb artikulációja a nem palatalizált [r] ejtéséhez képest kisebb rezgésszámot eredményez. V. Vaitkevičiūtė a mássalhangzó [rʲ] kisebb zöngésségi fokát is megfigyelte, amely az [rʲ] artikulációs sajátosságaival magyarázható: „a szájpadláshoz érő nyelv olyan akadályt képez, amelynek leküzdésekor a tüdőből kilélegzett levegő több zörejt kelt, mint az [r] ejtésekor” (Vaitkevičiūtė 2001: 114).

Nyugat-Kurzemében és a külföldi lett nyelvhasználatban a /r/ fonéma fakultatív változataként fennmaradt a palatalizált lett [rʲ] (lásd LVG 2013: 68; Markus,

¹¹ A balti nyelvek pergő szonoránsairól bizonyos kísérleti adatokat szolgáltatnak például Elzbieta Mikalauskaitė (1975: 157–158, 176), Alise Laua (1997: 48–49) röntgenfelvételei és palatogramjai. Sajnos ezek körülbelül a XX. század közepén készültek.

Straipsniai / Articles

107

JOLITA URBANAVIČIENĖ, JANA TAPERTE

Auzina 2013: 19), amely a formánsértékek alapján különbözik a standard nyelvi [r]-től – a palatalizált [rʲ] első formánsa alacsonyabb, a többi formánsa pedig magasabb a nem palatalizált [r]-énél, vö.: F1 [r] – ~500 Hz, [rʲ] – ~350–400 Hz; F2 [r] – ~1350 Hz, [rʲ] – ~1750–1800 Hz; F3 [r] – ~2000–2500 Hz, [rʲ] – ~2500–3000 Hz (LVG 2013: 68).

Az aktív beszédszerv alapján (lásd az 1. táblázatot) a litván és lett pergő szonoránsok nyelvhegyiek, a passzív beszédszerv alapján pedig alveolárisak (Mikalauskaitė 1975: 53–54; Pakerys 2003: 73; Bacevičiūtė 2008: 59; Kazlauskienė 2018: 57; Laua 1997: 48; LVG 2013: 68). A világ nyelveinek kontextusában a balti nyelvek pergő szonoránsai alveoláris apikális hangoknak¹² tekinthetők (artikulációjukban a nyelv hegye vesz részt). A lettben csak egy pergő szonoráns van, a litvánban viszont a palatalizáció szempontjából különböző pergő szonoránsok önálló fonéma státusúak – /r/ és /rʲ/ (bővebben lásd „A pergő szonoránsok fonológiai értelmezése” című részt).

1. TÁBLÁZAT. A kortárs balti nyelvek pergő szonoránsainak osztályozása

A litván nyelv mindkét pergő szonoránsa, [r] és [rʲ], képzési helye szerint alveoláris. Artikulációjuk fő különbsége, hogy a palatalizált [rʲ] ejtésekor a nyelv középső része kissé felfelé, a kemény szájpadlás felé emelkedik, ezért megváltozik a szájüreg alakja (lásd a 3–4. ábrát, vö. Pakerys 2003: 74).

¹² R. Ambrazēvičius és A. Leskauskaitė (2014: 165) a litván nem palatalizált [r]-t apikális alveoláris vagy postalveoláris pergőhangként, a palatalizált [rʲ]-t pedig apikális vagy laminális alveoláris, illetve postalveoláris pergőhangként sorolja be. A lett [r] pergőhangot A. Laua (1997: 48) apikálisnak, a „Lett nyelvtan” pedig laminálisnak tekinti, vagyis olyannak, amelynek ejtésekor a nyelv elülső része aktív (LVG 2013: 62).

108

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Lietuvių ir latvių kalbų virpamųjų sonantų formantės skirtingose pozicijose: akustinis ir statistinis tyrimas

3. ÁBRA. A beszédszervek működése a litván nyelv nem palatalizált pergő szonoránsának [r] ejtésekor^¹³

4. ÁBRA. A beszédszervek működése a litván nyelv palatalizált pergő szonoránsának [r^ʲ] ejtésekor

A nem palatalizált [r] és a palatalizált [r^ʲ] viszonylag precíz ejtése mind az anyanyelvi (L1), mind a második nyelvi (L2) beszélők számára nehézséget okoz. A gyermekek gyakran könnyebben artikulálható laterális szonoránsokkal helyettesítik a pergő szonoránsokat (Borden et al. 1994: 116–117), vagy minden helyzetben nem palatalizált [r]-t ejtenek. Maria-Josep Solé (2002) kutatásai például azt mutatják, hogy a pergő szonoránsok (a szibilánsokkal együtt) az utolsó hangcsoport, amelynek ejtését a gyermekek megtanulják; egyes anyanyelvi beszélők pedig soha nem tanulják meg helyesen artikulálni őket a nyelvhegy rezgése miatt, amelyhez a beszédszervek megfelelő helyzete, feszítése és aerodinamikai feltételei szükségesek (Solé 2002: 656). Feltételezhető, hogy éppen e rezgési mechanizmus összetettsége teremtett feltételeket a pergő szonoránsok különböző változatainak kialakulásához, például: a pergőhangot nem a nyelv rezegtetésével, hanem annak alveolusokhoz való egyszeri érintésével ejtik, asszibiláció megy végbe stb. (Scobbie 2006; Solé 2002; Vásquez Carranza 2006).

A pergő szonoránsok zár- és nyitási szakaszai a spektrogramokon láthatók (lásd az 5–8. ábrát): a világos területek a zárszakaszt jelölik, amely a zárhangok zárszakaszára emlékeztet, amikor a formánsok alig rajzolódnak ki, a sötét területek pedig a nyitásszakaszt, amikor a spektrogramon formánsstruktúra és koncentrált energia látható (Ladefoged, Maddieson 1996: 217; Ladefoged 2003: 150; Dereškevičiūtė 2013: 50–51). A nyitásszakaszban a pergő szonoránsok formánsai a magas nyelvállású, elöl képzett [i] magánhangzó formánsstruktúrájára emlékeztetnek (Švageris 2022: 61). Más nyelvek kutatásai szerint mind a zárási, mind a nyitási intervallum körülbelül 25 ms-ig tart (Ladefoged, Maddieson 1996: 218).

^¹³ A beszédszervek működésének animált ábrázolását lásd a TARTIS-ban (online hozzáférés: http://tartis.vdu.lt/fonetika-ir-tartis/igudziu-tobulinimas/garsu-ypatybes/).

Straipsniai / Articles

109

JOLITA URBANAVIČIENĖ, JANA TAPERTE

5. ÁBRA. Izoláltan ejtett lit. [riːr] (férfihang^¹⁴)

6. ÁBRA. Izoláltan ejtett lit. [rɑːr] (férfihang)

A kutatások rögzítették a szomszédos magánhangzók hatását a tremuláns szonoránsok formánsainak dinamikájára (Grigorjevs 2012: 286–287, lásd a 9. ábrát). Megállapították, hogy a lettben az [r] első formánsának értéke a felső nyelvállású [i, u] magánhangzók mellett a legalacsonyabb, a középső nyelvállású [e, ɔ] magánhangzók kontextusában közepes, míg az alsó nyelvállású [æ, a] magánhangzók mellett a tremuláns [r] F1-formánsa a legmagasabb. A második formáns legalacsonyabb értékét a hátulsó sorozatú [ɔ, u] magánhangzók mellett rögzítették (mivel a labializáció csökkenti az F2 frekvenciáját), a legmagasabbat pedig az elülső sorozatú [i, e] magánhangzók mellett. Az F3-formáns frekvenciája és a szomszédos magánhangzók minősége között nem mutatkozott egyértelmű korreláció, az F4-formáns pedig az F2-höz hasonlóan változik – értéke rendszeresen csökken a labiális magánhangzók kontextusában.

^¹⁴ A spektrogramokat a PRAAT programban rajzolták meg, a „A jelenlegi balti nyelvek hangteste a XXI. század elején: a szonoránsok összehasonlító akusztikai és perceptív vizsgálata” (BaltSon, reg. Nr. S-LIP-21-7) projekt hangfelvételeinek felhasználásával.

110

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII

Lietuvių ir latvių kalbų virpamųjų sonantų formantės skirtingose pozicijose: akustinis ir statistinis tyrimas

7. ÁBRA. Izoláltan ejtett lett [rir] (férfihang)

8. ÁBRA. Izoláltan ejtett lett [rar] (férfihang)

A szomszédos magánhangzók litván nyelvi tremuláns szonoránsokra gyakorolt hatását eddig nem elemezték, ez a vizsgálat egyik célja.

Straipsniai / Articles

111

JOLITA URBANAVIČIENĖ, JANA TAPERTE

9. ÁBRA. A tremuláns [r] F1–F4 formánsainak LPC-spektruma^¹⁵ különböző magánhangzók kontextusában: a lett nyelvi adatok összesítése (Taperte 2016)

5. A TREMULÁNS SZONORÁNSOK FONOLÓGIAI ÉRTELMEZÉSE

A litván nyelv nem palatalizált és palatalizált tremuláns szonoránsai külön fonémákként állnak szemben a hátulsó sorozatú magánhangzók előtti pozícióban (lásd a 2. táblázatot), pl.: trūko [ˈtrʊkɔ]: triūko [ˈtʲrʲʊkɔ]; tvarūs [tʊəˈrʊs]: tvariūs [tʊəˈrʲʊs]. Más pozíciókban a nem palatalizált és palatalizált tremuláns szonoránsok oppozíciója neutralizálódik:

az elülső sorozatú magánhangzók előtt, valamint más palatalizált mássalhangzók vagy /j/ előtt az /rʲ/ fonéma realizálódik, pl.: rýtas [ˈrʲiːtɛs], bérti [ˈbʲæːrʲtʲ];

a nem palatalizált mássalhangzók előtt és a szó végén a /r/ fonéma allofónja ejtődik, pl.: rãtas [ˈrɑːtɛs], dár [ˈdɑr].

2. TÁBLÁZAT. A litván nyelv tremuláns szonoránsainak disztribúciója és fonológiai értelmezése

A litván nyelv tremuláns szonoránsai | Pozíciók | Fonémák [r] | [−Vᵘ] + | [−Vⁱ] | [−C] + | [−Cʲ] | [−#] + | /r/ [rʲ] | [−Vᵘ] + | [−Vⁱ] + | [−C] | [−Cʲ] + | [−#] | /rʲ/

^¹⁵ Az LPC (ang. Linear Predictive Coding) spektrális metszetének rajza kiemeli a hangok jellegzetes frekvenciáit (periodikus hangok esetén a formánsokat), illetve a spektrumban az energia általános eloszlását (nem periodikus hangok esetén) (Johnson 2003: 100).

112

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII

Lietuvių ir latvių kalbų virpamųjų sonantų formantės skirtingose pozicijose: akustinis ir statistinis tyrimas

A lett nyelvben a tremuláns szonoránsokat egyetlen /r/ fonéma képviseli, amelynek nincs palatalizált korrelátuma. Ennek oka, hogy „a lett nyelv mássalhangzóira egyrészt nincs hatással az utánuk következő magánhangzó – a mássalhangzókat ugyanúgy ejtik az elülső, mint a hátulsó sorozatú magánhangzók előtt –, másrészt a lettben nincs kemény és lágy mássalhangzók szembeállítása a hátulsó sorozatú magánhangzók előtt” (Kabelka 1987: 68), tehát a lettben nincs palatalizált és nem palatalizált mássalhangzók közötti oppozíció (vö. még LVG 2013: 75–79). A nyelvjárásokban fennmaradt lett /rʲ/-ről „A tremuláns szonoránsok akusztikai és artikulációs sajátosságai” című fejezetben írtunk.

6. EREDMÉNYEK

6.1. A balti nyelvek tremuláns szonoránsainak formánsai különböző RVR / VRV pozíciókban

A vizsgálat során összehasonlítottuk a tremuláns szonoránsok F1–F4-formánsértékeinek változását különböző pozíciókban: a litván és lett [r]-t prevokális, intervokális és posztvokális pozíciókban, a litván [rʲ]-t pedig prevokális és intervokális pozíciókban. A táblázatban (lásd a 3. táblázatot) és az ábrákon (lásd a 10–12. ábrát) az adatközlők összesített adatai szerepelnek, 10 Hz pontosságra kerekítve.

3. TÁBLÁZAT. A balti nyelvek [r] / [rʲ] tremuláns szonoránsainak összesített F1–F4-formánsértékei prevokális (PRE), intervokális (INTER) és posztvokális (POST) pozícióban: férfiak adatai¹⁶

¹⁶ A vizsgálati adatokat nem normalizáltuk, mivel egyetlen nem – férfiak – adatait hasonlítottuk össze; emellett a fő figyelmet nem a formánsok konkrét értékeire, hanem a változási tendenciákra fordítottuk, amelyek jól láthatók a nem normalizált adatok vizsgálatakor.

Straipsniai / Articles

113

JOLITA URBANAVIČIENĖ, JANA TAPERTE

10–12. ÁBRA. A balti nyelvek [r] / [rʲ] tremuláns szonoránsainak F1–F4-formánsainak átlagértékei különböző pozíciókban: férfiak adatai

A litván nem palatalizált [r] és palatalizált [rʲ] F1-formánsa prevokális és intervokális pozícióban mintegy 100 Hz-cel tér el – mindkét esetben az [r] első formánsa magasabb az [rʲ]-énél. A két tremuláns szonoráns közötti még nagyobb különbségek leginkább az F2–F4-formánsok összehasonlításakor mutatkoznak. A palatalizált szonoráns [rʲ] F2-je általában magasabb a nem palatalizált korrelátuménál – a különbség különösen intervokális pozícióban növekszik meg (11. ábra), amikor az [rʲ] két elülső sorozatú magánhangzó között helyezkedik el, amelyek erősítik a másodlagos palatalizációt. Az [r] és [rʲ] közötti különbségek az F3–F4-formánsok tartományában is rögzíthetők – mindkét esetben a palatalizált [rʲ]-re jellemzők a magasabb formánsok. Az F3, F4 és a magasabb formánsok frekvenciaértékeit inkább nem a hangok fonetikai sajátosságai vagy megkülönböztető jegyei határozzák meg (mint az F1 és F2 esetében), hanem az intonáció, az egyéni hangjellemzők, valamint a szomszédos hangok (Zinder 1979: 176; Girdenis 2003: 222), ezért a következő fejezetben a balti nyelvek tremuláns szonoránsainak formánsait különböző magánhangzó-környezetben hasonlítjuk össze.

A litván [r] és a lett [r] formánsértékeinek összehasonlításából látható, hogy a lett szonoránsra magasabb F1-érték jellemző, vagyis nagyobb fokú velarizáció. Az F2-formáns értékei alapján a lett [r] köztes helyet foglal el a nem palatalizált litván [r] és

114

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Lietuvių ir latvių kalbų virpamųjų sonantų formantės skirtingose pozicijose: akustinis ir statistinis tyrimas

a palatalizált [r^ʲ], vö.: prevokális pozícióban a litván [r] F2 = 1240 Hz, a lett [r] F2 = 1450 Hz, a litván [r^ʲ] F2 = 1750 Hz. Állítható, hogy palatalizációs szempontból a lett [r] „lágyabban” ejtődik, mint a litván [r], de „keményebben”, mint a litván [r^ʲ].

Annak megállapítására, hogy a balti nyelvek tremuláns szonoránsainak F1–F4-formánsai különböznek-e a különböző pozíciókban (prevokális, intervokális és posztvokális), illetve hogy ezek a különbségek statisztikailag szignifikánsak-e, az SPSS környezetében egytényezős varianciaanalízist, ANOVA-t végeztünk (lásd a 4. táblázatot). A litván nem palatalizált tremuláns szonoráns [r] vizsgálati eredményei azt mutatták, hogy a formánsok F1- és F4-értékei különösen függnek a pozíciótól – különbségeik statisztikailag szignifikánsak (a különbségek szignifikanciaszintje rendre p = 0,006 és p < 0,001). A litván palatalizált tremuláns szonoráns [rʲ] F1- és F3-formánsa szintén statisztikailag szignifikánsan változik a különböző pozíciókban (p értéke rendre p < 0,001 és p = 0,041). A lett tremuláns szonoráns [r] formánsainak különböző pozíciókban végzett vizsgálata során megállapítottuk, hogy valamennyi formánsérték statisztikailag szignifikánsan függ a pozíciótól – legkevésbé szignifikánsan az F2-formáns értékei különböznek (lásd a 4. táblázatot).

4. TÁBLÁZAT.

A jelenlegi balti nyelvek tremuláns szonoránsai F1–F4-formánsainak egytényezős varianciaanalízisének eredményei (az összehasonlításuk során statisztikailag szignifikáns különbségeket mutató formánsokat szürke szín jelöli)

Formáns | Litván nyelv | Lett nyelv [r] | [rʲ] | [r] p-érték | p-érték | p-érték F1 | 0,006 | < 0,001 | < 0,001 F2 | 0,095 | 0,358 | 0,022 F3 | 0,189 | 0,041 | < 0,001 F4 | < 0,001 | 0,345 | < 0,001

A Bonferroni-teszt alkalmazásával (vö. Čekanavičius, Murauskas 2004) elvégeztük a litván [r] és a lett [r] F1–F4 formánsainak post hoc összehasonlítását az egyes összehasonlított csoportokon belül, vagyis prevokális, intervokális és posztvokális pozícióban. A teszt eredményei azt mutatták, hogy a litván nem palatalizált [r] F1-formánsának értékei statisztikailag szignifikánsan különböznek prevokális és posztvokális pozícióban (p = 0,012), valamint intervokális és posztvokális pozícióban (p = 0,020), míg prevokális és intervokális pozícióban az F1 különbségei nem szignifikánsak. A litván [r] F2- és F3-formánsai között nem állapítottunk meg szignifikáns különbséget, az F4-formáns pedig minden pozícióban szignifikánsan különbözik (a szignifikanciaszint p < 0,001), kivéve az intervokális és posztvokális pozíciót.

Straipsniai / Articles

115

JOLITA URBANAVIČIENĖ, JANA TAPERTE

A lett tremuláns szonoráns [r] post hoc vizsgálatának eredményei az F1-formáns statisztikailag szignifikáns különbségeit mutatják minden pozícióban (a szignifikanciaszint p < 0,001), kivéve az intervokális és posztvokális pozíciót (p = 0,812). Az F2-formáns szignifikáns különbségeit csak a prevokális és posztvokális pozíció összehasonlításakor rögzítették (p = 0,021), más esetekben a p érték meghaladja a 0,05-ös határt, és nem jelez szignifikáns különbséget. Az F3- és F4-formánsok adatai szintén minden pozícióban szignifikánsan különböznek (p < 0,001), kivéve a prevokális és intervokális pozíciót – e pozíciókban a formánsok különbsége p = 0,112 (az F3-formáns esetében), illetve p = 0,350 (az F4-formáns esetében).

Összefoglalva tehát a litván és lett tremuláns szonoránsok F1–F4-formánsainak egytényezős varianciaanalíziséből származó eredményeket megállapíthatjuk, hogy minden pozícióban szignifikánsan különbözik a két nyelv tremuláns szonoránsainak [r] első formánsa – a lett [r] F1-e magasabb, és nagyobb fokú velarizációval társul, mint a litván [r] F1-e. Az F3- és F4-formánsok különbségeit is rögzítettük; ezek a szomszédos magánhangzók kontextusával hozhatók összefüggésbe – ezt érdemes alaposabban elemezni.

6.2. A balti nyelvek tremuláns szonoránsainak formánsai különböző magánhangzók kontextusában

A litván nem palatalizált tremuláns szonoráns [r] F1–F4-formánsértékeit a hátulsó magánhangzók [ɒ, ɑː, ɔ, oʊ, ʊ, u] kontextusában vizsgáltuk, a palatalizált szonoránst [rʲ] pedig nemcsak az elülső, hanem az elől képzetté vált hátulsó magánhangzók [ɪ, ï, ɛ, e, æ, ɒ, ø, ʏ, y] előtt is. A lett tremuláns szonoránst [r] egyaránt elemeztük a hátulsó [ɑ(ː); ɔ(ː); u(ː)] és az elülső [i(ː); e(ː); æ(ː)] magánhangzók előtt, mivel a palatalizációra nézve közömbös.

A 13–15. ábrán bemutatott vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a litván [r] első formánsának F1-értéke az alsó nyelvállású [ʊ, u] magánhangzók előtt alacsonyabb, a középső és alsó nyelvállású [ɔ, oː, ɛ, a] magánhangzók előtt pedig magasabb. Hasonlóan változik a lett [r] első formánsának F1-értékgörbéje is: a felső nyelvállású [i, u] magánhangzók mellett az F1 a legalacsonyabb, a középső nyelvállású [e, ɔ] magánhangzók kontextusában közepes, míg az alsó nyelvállású [æ, a] magánhangzók mellett a tremuláns [r] F1-formánsa a legmagasabb (vö. J. Grigorjevs hasonló eredményeivel (2012: 286–287)). A litván palatalizált [rʲ] F1-értékei alacsonyabbak a nem palatalizált ekvivalensekénél – nem érik el az 500 Hz-et. A tremuláns szonoráns [rʲ] alacsonyabb F1-értékeit szintén a felső nyelvállású (köztük az elől képzetté vált) magánhangzók előtt rögzítették, a magasabbakat pedig az alsó nyelvállású [ɛ, æ] magánhangzók előtt. Figyelemre méltó, hogy intervokális pozícióban az [rʲ] első formánsa alacsonyabb, mint prevokális pozícióban – az elülső magánhangzók közötti elhelyezkedés még inkább csökkenti az F1-et (lásd a 14. ábrát).

116

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII

Lietuvių ir latvių kalbų virpamųjų sonantų formantės skirtingose pozicijose: akustinis ir statistinis tyrimas

13. ÁBRA. A litván nem palatalizált tremuláns szonoráns [r] formánsai különböző magánhangzók kontextusában: férfiak adatai

14. ÁBRA. A litván palatalizált tremuláns szonoráns [rʲ] formánsai különböző magánhangzók kontextusában: férfiak adatai

15. ÁBRA. A lett tremuláns szonoráns [r] formánsai különböző magánhangzók kontextusában: férfiak adatai

Straipsniai / Articles

117

JOLITA URBANAVIČIENĖ, JANA TAPERTE

A litván tremuláns szonoránsok [r] és [rʲ] második formánsa jelentősen különbözik: a nem palatalizált [r] esetében 1240–1310 Hz, a palatalizált [rʲ] esetében pedig 1750–1860 Hz tartományban helyezkedik el (lásd a 3. táblázatot, a 13–14. ábrát). A nem palatalizált [r] F2-je alacsonyabb a labiális [o, u, ɔ, o̞] magánhangzók előtt, és magasabb a nem labiális [e, ɑ] magánhangzók előtt – ez azt mutatja, hogy a labializáció csökkenti az F2 értékét. Még az elől képzetté vált hátulsó [ɤ, ɯ, ə, ɞ] magánhangzók előtt is alacsonyabb a tremuláns szonoráns [rʲ] F2-értéke, mint az elülső magánhangzók [ɪ, i, e̞, ɛ, æ̞] előtt (14. ábra). A lettben a tremuláns szonoráns [r] második formánsának legalacsonyabb értékét, akárcsak a litván [r] esetében, a hátulsó sorozatú [ɔ, u] magánhangzók mellett rögzítették, a legmagasabbat pedig az elülső sorozatú [i, e] magánhangzók mellett (lásd a 15. ábrát). Figyelemre méltó, hogy a lett tremuláns szonoráns [r] az F2 értéke alapján köztes helyet foglal el a nem palatalizált litván [r] és a palatalizált litván [rʲ] között – második formánsa 1400–1450 Hz tartományban változik.

A harmadik formáns dinamikája mind a litván, mind a lett nyelvben megismétli a második formáns pályáját: az elülső sorozatú magánhangzók előtt az F3-értékek magasabbak, a hátulsó sorozatú magánhangzók előtt pedig alacsonyabbak (lásd a 13–15. ábrát). A negyedik formáns értékei között a különböző pozíciókban nagyobb változatosság figyelhető meg. Különösen a litván [r] F4-értéke változó (lásd a 13. ábrát), vö.: 3270 Hz prevokális, 3610 Hz intervokális és 3720 Hz posztvokális pozícióban (lásd a 3. táblázatot). Állítható, hogy az F4-formáns frekvenciája és a magánhangzók minősége között nincs egyértelmű korreláció. A lett [r] és a litván palatalizált [rʲ] F4-formánsa azonban következetesebben változik – rendszeresen csökken a labiális (a lett esetében), illetve az elől képzetté vált labiális (a litván esetében) magánhangzók kontextusában.

A balti nyelvek tremuláns szonoránsainak formánsait különböző magánhangzók kontextusában vizsgáló kutatás kimutatta, hogy az első formáns dinamikájára hatással van a következő magánhangzó nyelvállása (a felső nyelvállású magánhangzók előtt az F1 csökken, az alsó nyelvállásúak előtt nő), míg a második és a további formánsok pályája a következő magánhangzó sorozatától függ (a hátulsó magánhangzók csökkentik az F2-formánst, az elülsők növelik). Figyelemre méltó, hogy az elől képzetté vált hátulsó magánhangzók kevésbé növelik az F2-formánst, mint az elülső magánhangzók.

A litván és lett nyelv tremuláns szonoránsai [r], [rʲ] formánsainak különböző pozíciókban és különböző magánhangzók kontextusában bekövetkező változását bemutató vizsgálat eredményeit az 5. táblázat foglalja össze:

118

Acta Linguistica Lituanica LXXXVIII

Lietuvių ir latvių kalbų virpamųjų sonantų formantės skirtingose pozicijose: akustinis ir statistinis tyrimas

5. TÁBLÁZAT. A jelenlegi balti nyelvek tremuláns szonoránsainak F1–F4-formánsai különböző pozíciókban

Straipsniai / Articles

119

JOLITA URBANAVIČIENĖ, JANA TAPERTE

KÖVETKEZTETÉSEK

1. Az összesített formánsértékek összehasonlítása (lásd az 5. táblázatot) azt mutatta, hogy a legmagasabb F1-formánsérték a litván [r]-re jellemző, és velarizációval hozható összefüggésbe, míg a legalacsonyabb F1-formánsértéket a litván [rʲ] esetében állapították meg, amelyre nem jellemző a velarizáció. A legmagasabb F2-formánsértéket a litván [rʲ] esetében számították ki, ami másodlagos palatalizációval magyarázható, a legalacsonyabb F2-formáns pedig a nem palatalizált litván [r]-re jellemző. A vizsgálat megerősítette, hogy a lett [r] első két formánsának szerkezete közel áll a semleges [ə]-hoz, vö.: F1 = 510 Hz, F2 = 1430 Hz (lásd LVG 2013: 68), míg a litván tremuláns szonoránsok formánsai a litvánban meglévő palatalizáció miatt polarizáltak.

2. A kapcsolatban elfoglalt pozíció ([R]VR – V[R]V – RV[R]) hatással van a balti nyelvek tremuláns szonoránsainak formánsstruktúrájára. A litvánban az első formáns különösen függ a pozíciótól, a második formáns pedig a leginkább közömbös. A lettben a [r] szonoráns prevokális, intervokális és posztvokális pozíciója statisztikailag szignifikáns hatást gyakorol mind a négy formánsra. A vizsgálati eredmények alapján állítható, hogy a litván [r] és [rʲ] formánsai hasonlóan változnak az [R]VR – V[R]V – RV[R] pozíciók összehasonlításakor: az F1 csökken, az F2–F4 nő; a lett [r] formánsai prevokális pozícióban a legmagasabbak, posztvokális pozícióban pedig a legalacsonyabbak.

3. A szomszédos magánhangzók kontextusa mind a litván, mind a lett tremuláns szonoránsok formánsainak változására hasonló hatást gyakorol: az első formáns a szomszédos magánhangzó nyelvállásával függ össze (a felső nyelvállású magánhangzók előtt az F1 csökken, az alsó nyelvállásúak előtt nő), míg a második és a további formánsok a szomszédos magánhangzó sorozatától függnek (a hátulsó magánhangzók csökkentik az F2-formánst, az elülsők növelik). Ezt a korrelációt csak a litván [r] F4-formánsának adatai nem erősítették meg. A vizsgálat kimutatta, hogy az elől képzetté vált hátulsó magánhangzók kevésbé növelik a litván [rʲ] F2-formánsát, mint a szomszédos elülső magánhangzók.

A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a lett [r] az összesített formánsértékek alapján köztes helyet foglal el a nem palatalizált litván [r] és a palatalizált litván [rʲ] között, és ez a következtetés összhangban áll a többi balti nyelv mássalhangzóinak vizsgálati eredményeivel¹⁷. A vizsgálat során megállapítottuk, hogy az eltérő pozíció (prevokális,

¹⁷ Vö. a balti nyelvek mássalhangzói locusértékeinek vizsgálatából levont következtetésekkel, amelyek szerint „a litván palatalizált zárhangok az F2-locusértékek alapján a koordinátasík felső részén helyezkednek el, a nem palatalizáltak az alsó részén, a lett zárhangok pedig éppen középen. Az ilyen F2-locusértékek artikulációs szempontból magyarázhatók: a lett mássalhangzók artikulációja központi helyet foglal el, míg a litván mássalhangzók artikulációját a kiegészítő artikulációs jegy megléte, illetve hiánya szerinti bizonyos polarizáció jellemzi” (Jaroslavienė, Grigorjevs, Urbanavičienė, Indričāne 2019: 190).

120

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII

Lietuvių ir latvių kalbų virpamųjų sonantų formantės skirtingose pozicijose: akustinis ir statistinis tyrimas

intervokális, posztvokális) a litván és lett tremuláns szonoránsok formánsaira eltérően hat: az [R]VR – V[R]V – RV[R] pozíciók összehasonlításakor a lett [r] formánsai csökkennek, a litván [r] és [rʲ] formánsai pedig nőnek (az F1 kivételével). A szomszédos magánhangzók kontextusa azonban hasonló hatást gyakorol a balti nyelvek tremuláns szonoránsainak formánsstruktúrájára.

LITERATŪRA

Ambrazevičius Rytis, Leskauskaitė Asta 2014: Priebalsių akustinės ypatybės: palatalizacija ir balsingumas, Kaunas: Technologija.

Bacevičiūtė Rima 2008: Fonetikos terminai: žodynėlis ir mokomosios užduotys, Vilnius: Vilniaus pedagoginio universiteto leidykla.

Boersma Paul, Weenink David 2018: Praat: Doing phonetics by computer (version 6.0.43). Prieiga internete: http://www.praat.org/.

Borden Gloria J., Harris Katherine S., Raphael Lawrence J. 1994: Speech Science Primer. Physiology, Acoustics, and Perception of Speech, ³rd edition, Baltimore: Williams & Wilkins.

Čeirane Solveiga, Indričāne Inese, Taperte Jana 2014: Locus equations for Latvian Consonants. – Linguistica Lettica 22, 29–47. Prieiga internete: http://www.lu-lavi.lv/zurnals-linguistica-lettica.

Čekanavičius Vydas, Murauskas Gediminas 2004: Statistika ir jos taikymai 2, Vilnius: TEV.

Dereškevičiūtė Sigita 2013: Lietuvių kalbos priebalsių akustinės ypatybės: humanitarinių mokslų daktaro disertacija, Vytauto Didžiojo universitetas, Lietuvių kalbos institutas.

DLKG – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, red. V. Ambrazas, 4-as patais. leidimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2005.

Girdenis Aleksas 2003: Teoriniai lietuvių fonologijos pagrindai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Grigorjevs Juris 2012: Acoustic characteristics of the Latvian sonorants. – Baltistica 47(2), 267–292. Prieiga internete: http://www.baltistica.lt/index.php/baltistica/issue/view/106.

Straipsniai / Articles

121

JOLITA URBANAVIČIENĖ, JANA TAPERTE

IPA – International Phonetic Association, 2015. Prieiga internete: https://www.internationalphoneticassociation.org/content/full-ipa-chart.

Jaroslavienė Jurgita, Grigorjevs Juris, Urbanavičienė Jolita, Indričānė Inese 2019: Baltų kalbų garsynas XXI a. pradžioje: Balsių ir garsų sąveikos instrumentinis tyrimas: mokslo monografija su garsinėmis iliustracijomis, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Prieiga internete: http://lki.lt/e-publikacijos/.

Johnson Keith 2003: Acoustic & auditory phonetics, 2^nd edition, Oxford: Blackwell Publishers.

Kazlauskienė Asta 2018: Bendrinės lietuvių kalbos fonetikos ir fonologijos pagrindai, Kaunas: Vytauto Didžiojo universitetas.

Kodzasov Sandro V., Krivnova Olga F. 2001: Кодзасов, Сандро В., Кривнова, Ольга Ф. Общая фонетика [Obščaja fonetika], Москва: Российский государственный гуманитарный университет [Moskva: Rossijskij gosudarstvennyj gumanitarnyj universitet].

Ladefoged Peter 2003: Phonetic data analysis: An introduction to fieldwork and instrumental techniques, Malden, MA & Oxford: Blackwell.

Ladefoged Peter, Maddieson Ian 1996: The sounds of the world’s languages, Oxford: Blackwell Publishers.

Laua Alise 1997: Latviešu literārās valodas fonētika, Rīga: Zvaigzne ABC.

Liepa Elmārs 1957: Daži mūsdienu latviešu literārās valodas fonēmu pareizrunas jautājumi: disertācija filoloģijas zinātņu kandidāta grāda ieguvei, Rīga: Rīgas Pedagoģiskais institūts.

Liepa Elmārs 1970: Skaņu kvantitāte. – Latviešu valodas struktūras jautājumi, Rīga: LVU, 39–88.

LVG – Latviešu valodas gramatika, aut. I. Auziņa, I. Brenķe, J. Grigorjevs, I. Indričānė, B. Ivulāne, A. Kalnača, L. Lauze, I. Lokmane, D. Markus, D. Nītina, G. Smiltniece, B. Valkovska, A. Vulāne, Rīga: LU Latviešu valodas institūts, 2013.

Maddieson Ian 1984: Patterns of Sounds, Cambridge: Cambridge University Press.

Markus Dace, Auziņa Ilze 2013: Fonētika. – Latviešu valoda, red. A. Veisbergs, Rīga: LU Akadēmiskais apgāds.

Markus Dace, Grigorjevs Juris 2002: Fonētikas pētīšanas un vizualizēšanas metodes, 1 grām., Rīga: Rasa ABC.

Mikalauskaitė Elzbieta 1975: Lietuvių kalbos fonetikos darbai, Vilnius: Mokslo.

Pakerys Antanas 2003: Lietuvių bendrinės kalbos fonetika, Vilnius: Enciklopedija.

122

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII

Lietuvių ir latvių kalbų virpamųjų sonantų formantės skirtingose pozicijose: akustinis ir statistinis tyrimas

Scobbie James M. 2006: (R) as a variable. – Encyclopedia of Language & Linguistics, ^2nd edition, ed. K. Brown, vol. 10, Oxford: Elsevier, 337–344.

Solé Maria-Josep 2002: Aerodynamic characteristics of trills and phonological patterning. – Journal of Phonetics 30(4), 665–688.

Švageris Evaldas 2022: Eksperimentinė fonetika, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

Taperte Jana 2013: Latviešu valodas nazālo slēdzeņu akustiskās īpašības. – Valoda – 2013: valoda dažādu kultūru kontekstā 23, Daugavpils: DU akadēmiskais apgāds „Saule“, 281–289.

Taperte Jana 2014: Locus equations and the place of articulation for the Latvian sonorants. – Baltistica 49(1), 71–99. Prieiga internete: http://www.baltistica.lt/index.php/baltistica/issue/view/109.

Taperte Jana 2014a: Latviešu valodas laterālo spraudzeņu akustisks raksturojums informantu vecuma grupā no 16 līdz 39 gadiem. – Linguistica Lettica 22, 158–172.

Taperte Jana 2015: Spectral features of nasals in Standard Latvian. – Baltistica 50(1), 115–128. Prieiga internete: http://www.baltistica.lt/index.php/baltistica/issue/view/111.

Taperte Jana 2016: Acoustic properties of trill in Standard Latvian (data from speakers of different age groups). – International Scientific Conference dedicated to the 80th anniversary of birth of professor Aleksas Girdenis (1936–2011) „Transformations of contemporary Baltic languages and dialects“, 2016 October 19–21, Vilnius, Lithuania.

TARTIS – Mokomoji tarties ir kirčiavimo programa TARTIS. Prieiga internete: http://tartis.vdu.lt/fonetika-ir-tartis/igudziu-tobulinimas/garsu-ypatybes/.

Ulvydas et al. – Lietuvių kalbos gramatika 1: Fonetika ir morfologija (daiktavardis, būdvardis, skaitvardis, įvardis), red. K. Ulvydas, Vilnius: Mintis, 1965.

Urbanavičienė Jolita, Indričianė Inese, Jaroslavienė Jurgita, Grigorjevs Juris 2019: Baltų kalbų garsynas XXI a. pradžioje: Priebalsių instrumentinis tyrimas: mokslo monografija su garsinėmis iliustracijomis, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Prieiga internete: https://doi.org/10.35321/e-pub.2.baltu-garsynas.

Vaitkevičiūtė Valerija 2001: Lietuvių kalbos tarties pagrindai ir žodynas, Vilnius: Pradai.

Vásquez Carranza, Luz Marina 2006: On the phonetic realization and distribution of Costa Rican rhotics. – Filología y Lingüística 32(2), 291–309.

Straipsniai / Articles

123

JOLITA URBANAVIČIENĖ, JANA TAPERTE

VLKK – Valstybinė lietuvių kalbos komisija. Prieiga: internete: https://vlkk.lt/vlkk-nutarimai/protokoliniai-nutarimai/rekomendacija-del-tarptautines-fonetines-abeceles-pritaikymo-bendrinės-lietuvių-kalbos-garsiniams-vienetams-žymėti [žiūrėta 2022–10-15].

Zinder Lev R. 1979: Зиндер, Лев Р. Общая фонетика [Obščaja fonetika], Москва: Высшая школа [Moskva: Vyššaja škola].

Lithuanian and Latvian Trills: An Acoustic and Statistical Study of Formant Structure

SUMMARY

The object of this study is the trills of contemporary Baltic languages produced in prevocalic (<R>VR), intervocalic (V<R>V) and postvocalic (RV<R>) positions. The aim of the paper is to analyze the structure of the first four formants, to compare their variation in the context of different vowels, to determine the statistical significance of the differences and to highlight the structure of formants in Lithuanian and Latvian. The data of 12 male speakers (6 native Lithuanian speakers and 6 native Latvian speakers aged 21–42) were analyzed; in total, 1458 realizations (810 Lithuanian and 648 Latvian) were studied. Formant values were measured using Praat, the obtained data were processed using Microsoft Excel, statistical analysis was performed using SPSS.

The following trends in the structure of F1–F4 have been determined:

1. According to the formant data, Lat. [r] occupies an intermediate position between non-palatalized Lith. [r] and palatalized Lith. [rʲ], and this conclusion correlates with the results of other studies of consonants in the Baltic languages.

2. Lith. [r] has the highest F1 value, which is associated with velarization, and the lowest F1 value is found in Lith. [rʲ]. Lith. [rʲ] has the highest F2 value, which can be explained by secondary palatalization, while the lowest F2 is characteristic of non-palatalized Lith. [r]. Lat. [r] occupies an intermediate position between non-palatalized Lith. [r] and palatalized Lith. [rʲ].

3. In Lithuanian, F1 values mainly depend on syllable position, and F2 values are the least variable. In Latvian, the syllable position of [r] has a statistically significant effect on all four formants.

124

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII

Lietuvių ir latvių kalbų virpamųjų sonantų formantės skirtingose pozicijose: akustinis ir statistinis tyrimas

4. Vowel context has a similar effect on formant structure of trills both in Lithuanian and Latvian: F1 is related to the height of the adjacent vowel (F1 lowers before high vowels, rises before low ones), while F2, F3, F4 depend on the backness of the adjacent vowel (F2 is lower in the context of back vowels and is higher in the context of front vowels). These correlations were not confirmed only for the Lith. [r] F4 formant data.

5. It was confirmed that syllable position affects the formants of the Lithuanian and Latvian trills differently: when comparing the <R>VR – V<R>V – RV<R> positions, the formant frequencies of Lat. [r] descend, while the formant frequencies of Lith. [r] and [r]^ʲ], on the contrary, ascend (except F1).

Įteikta 2022 m. spalio 26 d.

JOLITA URBANAVIČIENĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva

jolita.urbanavič[email protected]

JANA TAPERTE

Latvijas universiteto Latvių kalbos institutas

Kalpaka bulvaris 4, LV-1050 Ryga, Latvija

[email protected]

Straipsniai / Articles

125