LINA RUTKIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0001-6661-3115

Kutatási irány: terminológia.

DOI: doi.org/10.35321/all91-11

KONTEXTUÁLIS SZUBSZTANTIVIZÁCIÓ A FELSŐOKTATÁSI ÉS SZAKKÉPZÉSI INTÉZMÉNYEK HONLAPJAIN

Kontextuális szubsztantivizáció a felsőoktatási és szakképzési intézmények honlapjain

ABSZTRAKT

A tanulmány a kontextuális szubsztantivizáció kérdéseit vizsgálja 25 litván oktatási intézmény – felsőoktatási intézmények (egyetemek, főiskolák) és szakképző iskolák – honlapjairól gyűjtött empirikus anyag alapján. Az egyéb szófajok főnévi használatának sajátosságait tárgyalva áttekinti a kontextuális szubsztantivizáció általános tendenciáit a kiválasztott forrásokban, és elemzi a gyűjtött példákat. Meghatározza a honlapokon főnévi funkciót betöltő szavak és szókapcsolatok tematikus csoportjait, és tárgyalja kifejeződésüket. Mivel a vizsgált honlapokon csak melléknevek és melléknévi igenevek használatosak főnévi értelemben, a tanulmány a kontextuális szubsztantivizációt kizárólag e szófaj és az igei forma alapján vizsgálja. A tanulmány végén tárgyalja a kontextuális szubsztantivizáció okait a felsőoktatási és szakképző iskolák honlapjain.

KULCSSZAVAK: melléknév, főnév, főnévi használat, ellipszis, nyelvi gazdaságosság, kontextuális szubsztantivizáció, szókapcsolat.

264

Acta Linguistica Lithuanica XCI

Kontekstinė substantyvizacija aukštųjų mokyklų ir profesinio mokymo įstaigų interneto svetainėse

ABSZTRAKT

A tanulmány a kontextuális szubsztantivizáció kérdéseivel foglalkozik 25 litván oktatási intézmény – felsőoktatási intézmények (egyetemek, főiskolák) és szakképző iskolák – honlapjairól gyűjtött empirikus anyag alapján. A kontextuális szubsztantivizáció és a főnévi pozícióban használt szavak fogalmának tárgyalása után áttekinti a kontextuális szubsztantivizáció általános tendenciáit a kiválasztott forrásokban, és elemzi a gyűjtött példákat. Azonosítja a főnévi pozícióban használt szavak tematikus csoportjait, és tárgyalja kifejeződésüket. Mivel az elemzett honlapokon csak melléknevek és melléknévi igenevek szubsztantivizálódnak, a tanulmány kizárólag e szófaj és az igei forma alapján vizsgálja a kontextuális szubsztantivizációt. A tanulmány végén tárgyalja a kontextuális szubsztantivizáció okait az elemzett honlapokon.

KULCSSZAVAK: melléknév, főnév, főnévi pozícióban való használat, ellipszis, nyelvi gazdaságosság, kontextuális szubsztantivizáció, szókapcsolat.

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK

A szubsztantivizáció, vagyis a főnevesülés¹, kettős természetű jelenség: összefügghet a szóalkotással – amikor a főnevesült szó szóalkotási típusok szerint, morfológiai vagy morfonológiai műveletek alkalmazásával jön létre; ugyanakkor fokozatos, hosszú folyamat is lehet – amikor kezdetben egy jelzős szókapcsolat áll fenn, amely bizonyos okokból megváltozik, pontosabban megváltozik a nem főnévi szó (a jelző) jelentése, és végül a főnevet meghatározó szó teljes főnevesülése következik be. Stefan Höfler az első esetet közvetlen szubsztantivizációnak, a másodikat ellipszis következtében létrejövő szubsztantivizációnak nevezi (Höfler 2020: 181–186).

A szubsztantivizáció kutatásának egyik problémája e jelenség diakrón megközelítésével függ össze: a szubsztantivizációt gyakran éppen diakrón folyamatként vizsgálják, csak a szubsztantivizáció vége látható, és a szótárakban a főnevesült szó főnévként való feltüntetése rögzíti. Például az olyan szavak, mint a kuli amoji, mie­gamasis, a szótárakban főnévként vannak rögzítve, vagyis a szubsztantivizáció végét látjuk. Így a szubsztantivizáció folyamata nem mindig egyértelmű; gyakran nem lehet megmondani, hogy a főnevesült szó egy lezajlott fokozatos folyamat eredményeként jött-e létre, vagy analóg példák alapján alkották meg.

¹ A litván nyelvészek munkáiban mind a szubsztantivizáció, mind a főnevesülés terminusa használatos. Ebben a tanulmányban a szubsztantivizáció terminusát választottuk, az egyes szerzők álláspontjainak tárgyalásakor azonban a főnevesülés terminusa is előfordul, a szó szerinti idézés és a parafrázis korrektségének megőrzése érdekében. A főnevesülés terminusára az elemzett jelenség folyamatjellegének tárgyalásakor is szükség van.

Straipsniai / Articles

265

LINA RUTKIENĖ

A jelen kutatás a szubsztantivizációt szinkrón szempontból kísérli meg vizsgálni: célul tűzi ki a használati esetek tanulmányozását annak érdekében, hogy felmérje a jelenleg zajló szubsztantivizációs folyamatot. E cél elérése érdekében először a témához kapcsolódó elméletet tárgyalja – elmélyül a kontextuális szubsztantivizációban mint a szubsztantivizáció egyik változatában. A kiválasztott forrásokban megfigyelhető kontextuális szubsztantivizáció általános tendenciáinak felmérése céljából meghatározza az egyéb szófajok főnévi használatú szavainak tematikus csoportjait, és elemzi kifejeződésüket. További feladat a kontextuális szubsztantivizáció okainak tárgyalása.

A főnév elhagyása, valamint az egyéb szófajok főnévi használata különösen az interneten figyelhető meg – nemcsak beszélgetési fórumokon vagy a beszélt nyelv más használati tereiben, hanem állami intézmények honlapjain, a médiában és a reklámokban is (pl. „Tűz egy társasházban”, „Hol vannak az Újak?”, lásd még az 1. ábrát). Így a népszerű intézményi honlapok és publicisztikai portálok kedvező terepet jelentenek a kutatáshoz.

Komolyan? Megvizsgáltuk az olimpiával kapcsolatos dezinformációt: legyenek figyelmesek!

1. ÁBRA. A melléknevek főnévi használatának (olimpinės, aukštoji) példái (delfi.lt, 2024–08–16; kurstoti.lt, 2024–06–05)

E tanulmány empirikus anyagának forrásául litván oktatási intézmények – felsőoktatási intézmények (egyetemek, főiskolák^²) és szakképző iskolák – honlapjait választottuk. Ezek aktuálisak és látogatottak, mivel fontos eszközei a szakmai pálya kezdetéről való tájékoztatásnak, összekapcsolják a tanulókat, szüleiket és pedagógusaikat. E honlapokon még sok szöveget használnak, ezért felelősen elkészített

^² A felsőoktatási intézmények két típusba sorolhatók: egyetemek és főiskolák. „A főiskola olyan felsőoktatási intézmény, amelyben a nem egyetemi képzés dominál, alkalmazott tudományos kutatást és/vagy alkalmazott tudományos tevékenységet, illetve professzionális művészetet fejlesztenek. A főiskola nevében nem szerepelhet az „egyetem” és az „akadémia” szó (A Litván Köztársaság felsőoktatási törvénye 2020).

266

Acta Linguistica Lithuanica XCI

Kontekstinė substantyvizacija aukštųjų mokyklų ir profesinio mokymo įstaigų interneto svetainėse

elkészített tartalmat és szabályos nyelvhasználatot várunk tőlük. Az említett honlapok nyelvét erős címzettre irányultság jellemzi – a különböző szükségletekkel rendelkező fiatal emberre irányul, amelyeket az iskola igyekszik kielégíteni.

A kutatást 2024 februárja és májusa között végeztük. Mivel az információ változik, az adatok jelenleg eltérőek lehetnek. Összesen 25 felsőoktatási intézmény és szakképzési intézmény honlapját tekintettük át. A honlapok kiválasztásakor arra törekedtünk, hogy a felsőoktatási és szakképzési intézmények különböző profilúak és Litvánia eltérő régióiból származók legyenek.

A tanulmányban alkalmazott fő módszer az analitikus leíró módszer. E módszer alkalmazásával rendszerezzük és elemezzük a gyűjtött empirikus adatokat, valamint összefoglaljuk az eredményeket. E módszerrel, a főnévi használatú szavak konkrétabb eseteinek elemzése után, megkíséreljük bemutatni a kontextuális szubsztantivizáció általános képét a felsőoktatási és szakképző iskolák honlapjain. Az analitikus leíró módszert morfológiai elemzéssel kapcsoljuk össze. A szófajok és alakjaik kategorialis jelentései fontosak a konkrét lexikai jelentések meghatározásához, hogy a főnévi használatú szavakat tematikus csoportokba lehessen sorolni.

1. A KONTEXTUÁLIS SZUBSZTANTIVIZÁCIÓ MINT A SZUBSZTANTIVIZÁCIÓ EGYIK VÁLTOZATA

A szubsztantivizáció, a transzpozíció egyik típusa, más szófajok szavainak főnevekké válása. Régi, változó szemantikai és grammatikai jelenség, a nyelvi szinkretizmus egyik formája. A litván nyelvben Kazimieras Gaivenis és Stasys Keinys szerint a szubsztantivizáció különösen a melléknevekre és a számnevekre, valamint a melléknévi igenevekre jellemző (Gaivenis, Keinys 1990: 41).

A szubsztantivizáció eredményének³ – a főnevesült szónak – a fent említett szinkretizmussal való kapcsolatát a cseh nyelvész, Gabriela Lenartová (2017) tárgyalta. A szinkretizmus terminusa, amely a filozófia és a művészet területéről terminusátvitel útján került át a nyelvészetbe, Lui Jelmslev kezdte használni, és a nyelvészetben az oppozíciók semlegesítését, a funkciók és jelentések összeolvadását jelenti. G. Lenartová szerint tehát a szinkretizmus jellemzői a következők: 1. A főnevesült szó elveszíti jelzői funkcióját, és egy bizonyos tulajdonsággal rendelkező dolgot kezd jelölni – egy

³ A nyelvészeti munkákban a szubsztantivizáció eredményét nem egységesen nevezik meg. A külföldi szakirodalomban megtalálható a szubsztantivizált terminus (ez az egyszavas terminus pontos és célszerűen használható). A litván szerzők tanulmányaiban a leggyakrabban használt főnevesült szó szókapcsolat mellett (vagy a konkrét szófaj megjelölésével) előfordul a szubsztantivizált szó (melléknév, melléknévi igenév) szókapcsolat is (lásd Malakauskas 1987, valamint Palionis 1961).

Straipsniai / Articles

267

LINA RUTKIENĖ

a szó két szófaj jelentését foglalja magában; 2. elsajátítja a főnév morfológiai jegyeit; egyes főnevesült szavak csak egy nemhez kapcsolódnak, mások azonban megőrzik ugyanazokat a nemi jellemzőket, mint a melléknevek vagy a melléknévi igenevek (Lenartová 2017).

A litván nyelvészetben a szubsztantivizációt mind a szóalkotás, mind a morfológia kérdéseinek tárgyalásakor vizsgálják. Aldona Paulauskienė a szubsztantivizációt (a nyelvész a főnevesülés terminust használja) a funkcionális szóalkotás jelenségének tekinti (Paulauskienė 1994: 43–46). A szubsztantivizáció morfológiai jelenségként való elemzésekor a főnevesülés bizonyos fokozatait különítik el; ezt a részterületet azonban általában konkrét szófajok szubsztantivizációjának vizsgálatakor tárgyalják, nem pedig általában a szubsztantivizációét.

A Litván nyelvtanban (LKG 1965) a melléknevek főnevesülésének két fő fokozatát különítik el: az önálló főnevesült mellékneveket (amelyeket önálló főnevekként használnak) és a nem önálló főnevesült mellékneveket („a kontextustól függően főnévi funkciójuk és jelentésük lehet, és a melléknevekhez hasonlóan jelzőként is állhatnak” (LKG 1965: 532). Megemlítik továbbá az egyszerű mellékneveket, amelyek a kontextusban főnévi funkciót tölthetnek be, de nem tekinthetők főnevesültnek. „A jelzett szó nagyon hiányzik a kontextusból, csak gondolunk rá, vö. A szabadságot csak az erősek érik el [emberek]” (LKG 1965: 532). Pranas Skardžius azonban még a kontextuálisan főnévi értelemben használt, „főnévi szerepet” betöltő mellékneveket is főnevesültnek nevezi (Skardžius 1996 [1943]: 558).

Pranas Kniūkšta a -inis képzős melléknevek című monográfiájában a melléknevek főnevesülésének négy fokozatát különíti el (Kniūkšta 1976). Stasys Keinys nem a főnevesülés fokozata, hanem a főnevesülés lépcsőfokai terminust használja, és a főnevesülés két lépcsőfokát különíti el: főnevesedni annyit jelent, mint a főnév tulajdonságaival rendelkezni, de még nem főnévvé válni; főnevesülni pedig annyit, mint véglegesen átkerülni a főnévi osztályba. A főnevesülés már lezárult folyamat. St. Keinys továbbá hozzáteszi, hogy a litván terminusok kényelmesebbek a nemzetközieknél, mert ugyanazon folyamat különböző fokozatait képesek kifejezni (Keinys 2005 [1973]: 380).

A kontextuális szubsztantivizáció vizsgálatához azonban véleményünk szerint célszerűbb a tág jelentésű szubsztantivizáció terminus, mivel a litván főnevesülés terminus inkább a folyamatjelleggel, az időbeli folytonossággal kapcsolatos. A kontextuális szubsztantivizációról beszélve – szinkrón vizsgálat esetén – a litván eredetű szavak közül véleményünk szerint célszerűbb a főnéviség szót választani, nem pedig a főnevesülés szót, mert a legtöbb esetben a főnévi pozícióban kontextusban álló szavak nem főnevesednek, hanem csak főnévi értelemben használatosak. Általában a főnév kontextuális elhagyása kétségessé teheti, hogy ez a jelenség egyáltalán a szubsztantivizációhoz sorolható-e. Ramunė Vaskelaitė, aki a függő szavakkal álló határozott melléknévi igenevek normatív jellegű és normai

268

Acta Linguistica Lithuanica XCI

Kontekstinė substantyvizacija aukštųjų mokyklų ir profesinio mokymo įstaigų interneto svetainėse

terjesztési munkáit vizsgálta, és arra a következtetésre jutott, hogy „a főnévi használat és a főnevesülés viszonya” nem egyértelmű (Vaskelaitė 2019: 25). P. Kniūkšta főnevesülési fokozatokról szóló elmélete és az alább bemutatott további megállapítások alapján azonban e tanulmányban az egyéb szófajok szavainak főnévi használatát továbbra is a szubsztantivizáció egyik változatának tekintjük. P. Kniūkšta „[A]z olyan -inis képzős származékokat, amelyeket főnévi értelemben használnak, és amelyek egyébként melléknévként szokásosak”, alkalmi főnevesült mellékneveknek nevezi, és a harmadik fokozatba⁴, a főnevesedő -inis képzős melléknevek csoportjába sorolja⁵. P. Skardžius hangsúlyozza, hogy „az egyes szavak funkciója és jelentése nagyon nagymértékben függ a kontextuális környezettől, magától a mondat egészétől” (Skardžius 1996 [1943]: 559). Azt, hogy a főnévi pozícióban használt egyéb szófajú szavakat a kontextuális szubsztantivizáció eseteinek lehessen tekinteni, az mutatja, hogy az állandósult főnevesült szavakhoz hasonlóan a mondatban főnévi jelentést nyernek, és a főnév szintaktikai funkcióit töltik be. A főnév kategorialis jegyeit azonban csak az adott kontextusban őrzik meg. Az egyéb szófajok szavai egy adott kontextusban a főnév ellipszise, vagyis elhagyása miatt használatosak főnévi értelemben, és főnévi jelentésük a kontextusból érthető meg.

A kontextuális szubsztantivizáció szempontjából különösen fontos a szintaxis – ebben az esetben a szintaxis teremti meg a morfológiai folyamat feltételeit. Az ellipszis fogalma általában összefügg a szintaxissal. A főnév elhagyásakor a jelzős szókapcsolat függő tagja átveszi a főnévvel kifejezett fő tag funkcióit. G. Lenartová szerint a főnév elhagyása akkor alkalmazható, amikor a főnévvel jelölt dolog jól ismert. „A főnévre gondolunk, de nem ejtjük ki” (Lenartova 2017).

⁴ A fokozat számát P. Kniūkšta által megadott sorrend alapján tüntettük fel.

⁵ A. Paulauskienė ezeket az eseteket a melléknév főnévi használatának tárgyalásakor ismerteti (Paulauskienė 1994: 39).

Straipsniai / Articles

269

LINA RUTKIENĖ

2. A LITVÁN FELSŐOKTATÁSI ÉS SZAKKÉPZÉSI INTÉZMÉNYEK HONLAPJAIN MEGJELENŐ KONTEXTUÁLIS SZUBSZTANTIVIZÁCIÓ EMPIRIKUS VIZSGÁLATÁNAK EREDMÉNYEI

2.1. Általános kutatási információk

A 2024 februárja és májusa között meglátogatott litván felsőoktatási és szakképzési intézményi honlapokon összesen 149 kontextuális szubsztantivizációs esetet találtunk, ezek közül 76 egymást nem ismétlő, főnévi értelemben használt egyéb szófajú szó volt. A kontextuális szubsztantivizáció legkevésbé a felsőoktatási intézmények, leginkább pedig a szakképző iskolák honlapjainak nyelvében elterjedt.

A litván nyelvben különböző szófajok hajlamosak főnevesülni. Ahogyan A. Paulauskienė írja, főnevekké válhatnak „a melléknevek és a melléknévi igenevek határozott alakjai, az -inis, -ė (malkinė), -ienė (bulvienė), -ėtis (varškėtis) képzővel alkotott származékok, az összetett és előtaggal ellátott szavak (juodadarbis, beprotis, begalvis), mivel mindegyikük jelentése és grammatikai szerkezete alkalmas a főnévi funkciók betöltésére” (Paulauskienė 1983: 43). A kutatás kimutatta, hogy a felsőoktatási és szakképző iskolák honlapjain csak melléknevek és melléknévi igenevek használatosak főnévi értelemben, ezért a tanulmány további részében a kontextuális szubsztantivizációt ezek alapján vizsgáljuk.

Figyelembe kell venni, hogy nem mindig különíthető el, vajon a szubsztantivizáció kontextuális-e. Például a nepilnametis lehet melléknév és főnév is, ezért az alakok egybeesése miatt nem teljesen világos, hogy például a következő mondatban: „A kiskorúak (16 éves korig) a 9. osztályba való felvételi kérelmüket apjukkal / anyjukkal vagy gyámjukkal együtt nyújtják be”, a nepilnametis szó főnévi értelemben használtnak tekinthető-e. A bizonytalanságot az is erősíti, hogy az összetett melléknevek és főnevek képzésére gyakran ugyanazokat a képzési típusokat alkalmazzák. Az említett intézményi honlapokon tapasztalható általános tendencia alapján, amely szerint elhagyják az asmens főnevet, kontextuális szubsztantivizációra is gondolhatnánk. Az ilyen bizonytalan eseteket azonban mégis elvetettük.

A kutatás megkezdésekor arra számítottunk, hogy a kontextuális főnéviség esetei legnagyobb számban a tanulmányok szövegeiben fordulnak majd elő, a kutatás azonban kimutatta, hogy ezek az esetek a honlapok címeiben és alcímeiben dominálnak. Meg kell jegyezni, hogy a honlapokon nemcsak kontextuális szubsztantivizáció figyelhető meg – már teljesen főnevesült, határozott mellékneveket és melléknévi igeneveket is használnak, pl. aklasis, neįgalusis, suaugusysis; ebben az esetben a szubsztantivizáció már végbement, ezek terminusok,

270

Acta Linguistica Lithuanica XCI

Kontekstinė substantyvizacija aukštųjų mokyklų ir profesinio mokymo įstaigų interneto svetainėse

terminográfiai forrásokban rögzített szavak (pl. a Litván Köztársaság Terminológiai Bankjában). Más szóval ezek állandósult főnevesült szavak. Némelyikük intézménynevekben is szerepel, pl.: Litván Siketek és Nagyothallók Oktatási Központja, Litván Vakok és Gyengénlátók Oktatási Központja, Fogyatékosságügyi Minisztérium. Figyelemre méltó, hogy a 2007-ben kiadott Pedagógiai enciklopédikus szótárban (Jovaiša 2007) egyetlen, pedagógiai terminusként használt főnevesült szó (melléknévi igenév) található: tiriamasis. Bár e szótárban az emberek egészségi állapotához kapcsolódó terminusokat is közölnek, pl. kurčn eb ylystė, az emberek egészségi állapot szerinti megnevezéseit terminusként nem közlik.

Megjegyzendő, hogy az állandósult főnevesült szavak kontextuális deszubsztantivizáción mehetnek keresztül: például a Vilniusi Formatervezési Főiskola (VDK) honlapján a Neįgaliesiems címre kattintva a Neįgaliųjų studentų rėmimas alcímet találjuk.

Általában a kontextuális szubsztantivizáció a vizsgált iskolák többségének honlapnyelvére jellemző vonás, és megfelel a nyelv általános tendenciájának – vagyis annak, hogy a nem szaknyelvben leggyakrabban az embereket és más élőlényeket jelölő szavak kerülnek át a főnévi kategóriába. Emellett, ahogyan a Mai litván nyelvtan a határozott melléknevek tárgyalásakor állítja, főnévi értelemben különösen „a meghatározott embercsoportot jelentő hímnemű többes számú alakokat használják” (DLKG 2005: 176). Az empirikus anyag tanúsága szerint ez az állítás nemcsak a honlapokról gyűjtött, főnévi értelemben használt határozott, hanem az egyszerű melléknevekre és a melléknévi igenevekre is érvényes. E tematikus csoport főnevesült szavai rendszerint mindkét – hím- és nőnemű – alakot megőrzik, e kutatáshoz azonban a honlapokon főnévi értelemben használt összes szó csak hímnemű⁶. Figyelemre méltó, hogy ugyanazon szó különböző alakjai teljesen eltérő fogalmakat jelölnek: baigiamieji (← baigiamieji egzaminai) – baigiantieji (← baigiantieji asmenys), stojamieji (← stojamieji egzaminai) – stojantieji (← stojantieji asmenys).

Néhány főnévi értelemben használt szó a vizsgált oktatási intézmények honlapjainak nyelvi sablonjává vált. Például a főnévi pozícióban álló melléknévi igenév részes esete: stojantiems (-iesiems) szinte minden honlapon megfigyelhető. Csak néhány egyetemen változtatják ezt a sablont – nyilván a kívánt okokból – más megfogalmazásra: pl. priėmimas. Kétségtelen, hogy a mennyiségi kritérium felveti a kérdést, vajon ez a példa a kontextuális szubsztantivizációhoz sorolható-e. A használati tendenciák alapján beszélhetnénk szűk kontextusról – vagyis egyetlen intézmény honlapjáról – és tág kontextusról – vagyis a legtöbb

⁶ A pontosság kedvéért meg kell jegyezni, hogy a tanulmány publikálásra való előkészítésekor egyes adatokat ellenőriztünk. Kiderült, hogy a Vilniusi Egyetem honlapján jelenleg [megtekintve: 2024-10-05] a hímnemű alakok mellett nőnemű alakok is szerepelnek, pl. stojantie-siems (-čiosioms).

Straipsniai / Articles

271

LINA RUTKIENĖ

az adott terület honlapjai között. Következésképpen az oktatási intézmények több honlapján ismétlődő, főnévi értelemben használt szavak a tág kontextus kontextuális szubsztantivizációs példái lennének. A melléknév és a melléknévi igenév főnévi értelemben használt jelentése két irányban változik: egyrészt szűkebbé, konkrétabbá válik, mint a szokásos melléknév és melléknévi igenév jelentése. Például az említett melléknévi igenév, besimokantis, nem sok élőlényre jellemző tulajdonságot jelöl (járni tanuló csecsemő, szolgálni tanuló kiskutya stb.), hanem egy konkrét objektumot nevez meg – tanuló személyt. A lexikai jelentés azonban lényegében nem változik. Másrészt a jelentést nemcsak a melléknév vagy a melléknévi igenév korábbi jelentése alkotja, hanem az a kontextus is, amelybe bekerülnek – a jelentés bővülése megy végbe. A szótári jelentéshez a nyelvi egység új jegyeket nyer. A melléknév és a melléknévi igenév főnévi értelemben használt jelentése a főnév jelentését is magában foglalja – egyesül benne a dolog (személy vagy más) és annak cselekvése, tulajdonsága, állapota vagy helyzete. Így az ilyen, főnévi értelemben használt szó, amely egyszerre jelöl egy valós entitást és annak megkülönböztető jegyét, nagy szemantikai terhet hordoz. A szubsztantivizáció tehát egyben szemantikai kondenzáció is. Ez a szemantikai kondenzáció különösen fontos a címek és alcímek esetében (bővebben lásd a 2.3. alfejezetet).

2.2. A főnévi értelemben használt szavak tematikus csoportjai és kifejeződése

Mint említettük, a felsőoktatási és szakképző iskolák honlapjainak nyelvében a kontextuális szubsztantivizáció leginkább a személymegnevezésekkel kapcsolatos. Ez érthető, mivel a személy az oktatás területének fő alanya és tárgya. Egyben ez az a fő fogalom is, amelyre támaszkodva e terület részletesebb világképe létrejön, valamint a fogalmak további differenciálása és megnevezése történik.

Ebből következik, hogy a felsőoktatási és szakképzési intézmények honlapjain a főnévi pozícióban álló egyéb szófajú szavak többsége valószínűleg az asmens főnév használata nélkül jelenik meg (lásd a 2. ábrát). Ez a főnév az áttekintett honlapok egyik kulcsszava. A példák továbbá azt mutatják, hogy minden esetben hímnemű melléknévi igenevek és melléknevek használatosak főnévi értelemben, ami formai jegye lehet annak, hogy magukban foglalják az asmuo komponenst.

A talált, főnévi értelemben használt szavak fő tematikus csoportját tehát a személymegnevezések alkotják (ez a főnévi pozícióban használt szavak vagy szókapcsolatok 91%-át teszi ki). E tematikus csoportban négy alcsoport különíthető el – ezek nemcsak a lexikai jelentéstől, hanem a szófaj és az alak sajátosságaitól is függnek. A mennyiségi adatok megoszlását a 3. ábra mutatja be.

272

Acta Linguistica Lithuanica XCI

Kontekstinė substantyvizacija aukštųjų mokyklų ir profesinio mokymo įstaigų interneto svetainėse

2. ÁBRA. A kontextuális szubsztantivizáció példája (BTMC, 2024-05-06)

3. ÁBRA. A személymegnevezések tematikus csoportja alcsoportjainak mennyiségi megoszlása (AP – személymegnevezések) (2024. február–májusi adatok)

1. Személymegnevezések az általuk végzett (ritkábban a nem végzett) cselekvés alapján. Ezt a cselekvést a jelen és a múlt idő cselekvő melléknévi igenevei jelölik, amelyeket aktív cselekvésből (a cselekvő tudatos erőfeszítésétől függő cselekvésből)⁷ származó jelentésű igékből képeznek. Ez a legnagyobb alcsoport: atvykusysis KFG, VDK, besimokantis LSMU („Modulok az általános oktatási intézmények 9–10. osztályában tanulók számára” AP RC), besimokantysis VTVP, dalyvaujantysis

⁷ Az igei jelentések osztályozásáról bővebben lásd: LKG 1971; Servaitė 1984.

Straipsniai / Articles

273

LINA RUTKIENĖ

PMC, dolgozó VSRC, hivatást kereső [hivatást] ŠĮKS („A hivatást keresők és jelentkezők számára”), alkotó VTVP, minden árat tanuló [árat] MRU, az LSMU-ban nem tanuló, nem törekvő [megszerezni] VAVM („Szakképzési program középfokú végzettséget nem megszerezni törekvők számára” VAVM), újrafelvételiző VSRC, törekvő ISM, APRC („A szakmai csúcsokra törekvőknek” ISM), jelentkező VVK, KK, LMTA, LJŽKA, VDA, VU, VKPM („Aktuális információk a jelentkezőknek” KK), jelentkező személy KTMC, VKK, VTVP („2024. június 3. – augusztus 5. között zajlik a jelentkezők regisztrációja” KMPMC); végzett LSMU („A 8. osztályt végzettek számára”), végzős VU („Az e tanulmányokat végzők orvosi vagy fogorvosi szakmai képesítést szereznek” LSMU), végzettséget szerzett [végzettséget] LMTA („A középfokú végzettséget szerzetteknek szóló programok” VAVM), felvett VK⁸, végzettséget nem szerzett [végzettséget] APRC, tanulmányokat folytató VKK („Információk a tanulmányokat folytatóknak” VKK).

Amint említettük, a jelentkező melléknévi igenév, valamint ennek határozott alakja, a jelentkező személy, használati gyakoriságával minden mástól különbözik – valamennyi internetes honlapon megfigyelhető. A mennyiségi kritérium talán lehetővé tenné, hogy e főnévi használatú szó átkerüléséről beszéljünk a magasabb szubsztantivizációs fokú szavak csoportjába – vagyis arról, hogy főnevesedési tendenciát mutat. Másfelől az ilyen gyakori használat azt is jelzi, hogy az oktatási terminológiából hiányzik egy olyan jelölő, amely a felsőbb oktatási intézménybe való jelentkezéssel kapcsolatos személy fogalmát fejezné ki, és a határozott alakú jelentkező személy az oktatás területének kodifikált szakkifejezésévé válhatna.

A tárgyalt, főnévi használatú melléknévi igenevek, amint említettük, a jelzős szókapcsolatok jelzőiből alakultak ki. Általában azt állítják, hogy a jelzői igenevek „a dolgok tulajdonságait jelölik. Ebben a pozícióban különösen kidomborodnak az igenevek névszói vonásai” (Ambrazas 1979: 29). Amikor a jelzői igenév átveszi a főnév jelentését és funkcióit, a jelző tulajdonságjelentése már kevésbé válik aktuálissá – a cselekvés jelentésű igékre épülő, főnévi használatú aktív igenevek közelebb kerülnek az igékből képzett főnevekhez, vö.: kereső, jelentkező – kereső személy.

2. A második tematikus alcsoport – a személyek elnevezése értékelt tulajdonságuk alapján. Ezek a főnévi használatú szavak arra utalnak, hogy a személyek bizonyos tulajdonságaikkal, kompetenciáikkal tűnnek ki mások közül. Ezen alcsoport tagjait a kifejezés sokfélesége jellemzi. Az állapotot jelentő igéből képzett jelen idejű aktív melléknévi igenév, a rendelkező, a kontextusban mindig úgynevezett kötelező kísérővel rendelkezik (Sližienė terminusa; részletesebben lásd Sližienė 1980) – e kísérő nélkül az igenév nem alkot szemantikai egységet: képesítéssel rendelkező DTVM, rajz-, festészeti- és kompozíciós alapismeretekkel rendelkező VDK, egyéni igényekkel rendelkező PMC, a kérelem benyújtására nem képes VKPM. Ebben az esetben a kontextuális főnévi jelentést az egész tárgyas szókapcsolat veszi fel, nem csupán az igenév. Az alcsoport további egységei:

^⁸ Vilniusi Főiskola, lásd https://www.viko.lt.

274

Acta Linguistica Lithuanica XCI

Kontekstinė substantyvizacija aukštųjų mokyklų ir profesinio mokymo įstaigų interneto svetainėse

haladó VDK („Varrás és szabás haladóknak” VDK), kezdő VDK („Varrási és szabászati tanfolyam kezdőknek” VDK), aktív cselekvést kifejező igékből képzett igenevekkel kifejezve, valamint a legjobb VSRC („A legjobbakat tüntette ki” VSRC), minőségi melléknévvel kifejezve.

A harmadik – kis létszámú – alcsoportba a személyek bizonyos szükséglet alapján történő elnevezései tartoznak; ezeket főnévi használatú, mentális állapotot kifejező igékből képzett jelen idejű aktív melléknévi igenevek jelölik. Főnévi pozícióban nem állnak önmagukban – a szemantikai egységet kötelező kísérőjükkel (egy főnévvel vagy az ige főnévi igenévi alakjával kifejezett, általuk kormányzott szóval) alkotják: kollégiumi férőhelyet / regisztrálni kívánó VK, MRU, tanulni / megszerezni / megváltoztatni / fejleszteni kívánó és mások KEG, VSRC, VVK, KSU („A Vilniusi Üzleti Főiskola által megvalósított képzési programok magasabb évfolyamára beiratkozni kívánóknak be kell nyújtaniuk a szükséges dokumentumokat”^⁹ VVK).

Még egy alcsoport különíthető el – a mások által a személyeken végrehajtott cselekvés alapján történő elnevezések. Ezt az alcsoportot főnévi használatú passzív igenevek alkotják (ritkábban – függő szavakkal rendelkező igenevek). Néhány internetes honlapon, például az ISM és a VTVP honlapján, főnévi használatban fordul elő a meghívott („Az elektronikus szerződéseket a meghívottakkal kötik meg” ISM), illetve a tanulásra meghívott szókapcsolat KTMC, VTVP. A mások által a személyeken végrehajtott cselekvés alapján történő elnevezések közül a főnévi használatú passzív igenevekkel kifejezettek közül a legtöbbet a Vilniusi Szent József Papnevelő Intézet internetes honlapján találtuk, például: felöltöztetendők ŠJKS („a benne [a szemináriumban] élő összes klerikus reverendába öltöztetetté vált” ŠJKS), felszenteltek ŠJKS, megszenteltek ŠJKS.

A főnévi használatú igenevek kapcsán nem véletlenül adtuk meg azokat a klasszifikációs igei jelentéseket, amelyekből képződtek. A tárgyalt példákból a következő törvényszerűség rajzolódik ki: amikor a főnévi használatú igenév állapotot jelentő igéből képződik, amint említettük, a főnévi jelentést a kontextusban általában nem önmagában, hanem úgynevezett kötelező kísérőjével (kormányzott szavával) együtt veszi fel. A főnévi használatú melléknevek és az aktív cselekvésből képzett igenevek esetében a kötelező kísérő általában nem szükséges.

Amint a példákból látható, a határozatlan alakú igenevek vannak túlsúlyban. A határozott alakok, amelyek inkább hajlamosak a főnevesedésre, viszonylag ritkák. Az igei melléknevek főnevesedését kutató Adelė Valeckienė szerint a határozott és határozatlan alakok főnevesedése nem azonos mértékű: az egyszerű melléknevek mellett erősebben érzékelhető a főnév hiánya. „Vagyis a határozott melléknevek, mivel meghatározott dolgokat jelölnek és ki tudják emelni őket, gyorsabban főnevesednek, és a főnevesedés nagyobb fokát érik el, mint az egyszerű melléknevek”

^⁹ A példák nyelve nem lett javítva.

Straipsniai / Articles

275

LINA RUTKIENĖ

(Valeckienė 1957: 243). A névmási melléknevek „a tulajdonsággal együtt a tulajdonság hordozóját is megnevezik, ezért a névmási melléknevek főnevesült használatakor a jelzett szó teljesen szükségtelen” (LKG 1965: 532). A fenti megállapítások ebben az esetben a melléknévi igenevekre is alkalmazhatók.

A személyek megnevezését jelölő, főnévi pozícióban használt, fent tárgyalt szavak nem szaknyelvi szószerkezetekből – nem összetett terminusokból – alakultak ki. Érthető módon az oktatási intézmények honlapjain számos oktatási szakterületi terminus is előfordul. Az anyaggyűjtés során azonban kevés olyan példa (9%) került elő, amely az összetett terminusok függő tagjainak főnévi használatára irányuló tendenciát mutatná.

A terminusok függő tagjainak főnévi használatával kapcsolatban ki lehetne emelni a ismeretszerzési és -ellenőrzési formák – kurzusok és vizsgák – megnevezéseinek tematikus csoportját. E csoportot a következő tagok alkotnák: baigiamieji VDK, parengiamieji VDK, stojamieji VTDK („A médiaművészeti tanulmányi terület (alkalmazott fotográfia) felvételi vizsgáit a VTDK-ban tartják”)^¹⁰; tarpiniai PMC, valstybiniai VU.

Az utolsó tematikus csoportnak mindössze két tagja van – az iskolatípusok megnevezései: aukštoji VK, profesinė VSRC („Azok számára, akik ugyanabban az időben szeretnének a gimnáziumukban és a szakiskolában tanulni: VSRC”).

A kutatás eredményei azt mutatják, hogy az oktatási intézmények honlapjain a melléknévi igenevek hajlamosak leginkább a főnév pozícióját betölteni – mind önállóan, mind függő szóval együtt (lásd a 4. ábrát).

Hozzá kell tenni, hogy a kutatás adatai szerint a rögzült, főnevesült szavakkal ellentétben a csak bizonyos kontextusban főnévi módon használt szavaknak szinte soha nincs saját jelzői tagjuk.

^¹⁰ A melléknévi igenevek átmenete egy másik szófaji kategóriába külön kutatást igénylő téma. Bár az utóbbi időben nagyobb figyelem irányul rá (lásd Markevičius 2012; Kudirka 2021), továbbra is sok a bizonytalanság. Például az olyan terminusokban, mint a baigiamieji egzaminai, stojamieji egzaminai, megállapíthatjuk-e végbement adjektivizációjukat, vagy mégis csak a melléknévi igenév melléknévi jellegéről beszélhetünk. Kazimieras Gaivenis az ilyen típusú terminusokat a szenvedő melléknévi igenév és a főnév kapcsolatából létrejött szerkezetekként vizsgálja (Gaivenis 2014 [1968]). A betegség neve, a smaugiamoji, a terminológus szerint főnevesült melléknévi igenév (Gaivenis 2014 [1966]); a kutató nem beszél adjektivizációról. St. Keinys viszont a jungiamosios medžiagos terminus alárendelt tagját, a jungiamosios szót melléknévnek tekinti („Ezenkívül a jungiamosios medžiagos terminusnak a litván festészeti terminológiában használati hagyománya van. Ezt (csak egyszerű, nem névmási melléknévvel) a neves litván festő, P. Kalpokas is használta „A festészeti technika kézikönyvében”” (Keinys 2005 [1972]: 387)).

276

Acta Linguistica Lithuanica XCI

Kontekstinė substantyvizacija aukštųjų mokyklų ir profesinio mokymo įstaigų interneto svetainėse

4. ábra. A főnévi módon használt egységek megoszlása kifejezésük szerint, százalékban (a 2024. február–május közötti időszak adatai)

2.3. A kontextuális főnevesülés okai

Valószínűleg vitathatatlan, hogy a kontextuális főnevesülés egyik okának a nyelvi gazdaságosság elvét kell tekintenünk. A legújabb nyelvészeti kutatásokban jelentős figyelmet szentelnek ennek az elvnek (pl. Vincentini 2003; Bedričhová 2006; Mingyou 2017 és mások). Megjegyzendő, hogy a honlapokon talált, kontextuális főnevesüléshez hasonló eseteket külföldi nyelvészek is említenek. Például Rishatas Zhurkenovichius Saurbayev társszerzőivel együtt a nyelvi gazdaságosság egyéb példái mellett a jelen tanulmányban tárgyaltakhoz hasonló példát is közöl: finalas ← final examinations. A szerzők szerint a nyelvi gazdaságosság elve univerzális, és minden nyelvben a változások egyik fő oka” (Saurbayev és mtsai 2021: 430–432).

A nyelvi gazdaságosság elvének megvalósulási módjai közül az egyik az ellipszis, amelynek következtében – amint írtuk – más szófajú szavak főnévi használata is kialakul. A kommunikáció során rövidebb változatot választanak az idő (egyes esetekben – például címekben – a hely) takarékosabb felhasználása érdekében. A szöveg szerzője leírja azokat a szavakat, amelyek szükségesek a kommunikációs eredmény eléréséhez, és elhagyja azokat, amelyek a kontextusból kikövetkeztethetők – ebben az esetben különösen jelentős a fent említett szemantikai kondenzáció. A honlapokon természetesen az is fontos, hogy korlátozott idő alatt a lehető legtöbb aktuális információt adják át. A tárgyalt oktatási intézményi honlapokon a publicisztikai stílus dominál, amelyre az információs funkció mellett a befolyásoló funkció ellátása is jellemző. A befolyásoló funkció megvalósításának egyik módja a címzetthez közel álló nyelv használata. „Az ellipszis a kapcsolatot mutatja

Straipsniai / Articles

277

LINA RUTKIENĖ

„a beszélt nyelvvel” – állítja Ona Petrenienė (2011: 89). Így feltételezhető, hogy az ellipszis segít az internetes oldalak készítőinek elérni céljukat – megmutatni, hogy az iskolák képviselői (az oldalak szövegeinek szerzői) azonosulnak a fiatalokkal, átveszik nyelvüket, megértik őket. Abban az iskolában, amelybe jelentkezésre hívják őket, közvetlen környezetre találnak.

Az internetes oldalak szövegeinek értékelésekor nem lehet figyelmen kívül hagyni a vizuális anyagot. Éppen az internetes oldalak képein látható az, amit a tárgyalt szerkezetek elhagynak – vagyis a személy(ek) (lásd az 5. ábrát).

5. ÁBRA. Személyek fényképei – az elhagyott, személyt megnevező főnév kompenzációjaként (DTVM, 2024–05–29)

Az illusztrációs anyag fő tárgya ebben az esetben mintegy kompenzálja az írott szöveg egy részét – a személyt megnevező főnevet. Következésképpen a kontextuális szubsztantivizáció kontextusa nemcsak az írott szöveg, hanem a vizuális anyag is. Az, hogy a felsőoktatási intézmények és a szakképző intézmények internetes oldalain a személyeket leggyakrabban aktív melléknévi igenevek nevezik meg, magyarázható magának a formának a sajátosságával: az igenév aktív alakja feltételezi, hogy mellette egy cselekvés végrehajtására képes cselekvő – élőlény – értendő, tehát ez a tulajdonság már magának az igenév aktív alakjának a szemantikájában rögzül.

Az empirikus anyag azt mutatja, hogy néhány jelen idejű melléknévi igenév főnévi használatban szinonimája a személyeket tulajdonságuk, állapotuk vagy cselekvésük alapján megnevező főneveknek: vö. besimokantis – moksleivis, mokinys, kuriantis – kūrėjas, studijuojantis – studentas. Felmerül a kérdés, hogy a szövegek szerzői miért nem választják a főnév (terminus) használatát, amely jobban megfelelne a nyelvi gazdaságosság elvének. Ez ismét kapcsolatba hozható az aktív melléknévi igenév jelen idejű alakjának szemantikájával. Az igenevek igeidejű alakjai az állapot változásával állnak kapcsolatban. A főnevek állandó tulajdonságot fejeznek ki. A főnévi igenévi használatú alakok az állapot változását érzékeltetik.

278

Acta Linguistica Lithuanica XCI

Kontekstinė substantyvizacija aukštųjų mokyklų ir profesinio mokymo įstaigų interneto svetainėse

Állandó tulajdonságot fejeznek ki. Stojantis, besimokantis, norintis bendraučio – olyan tulajdonságok, amelyek addig jellemzik a személyt, amíg ilyen állapotban van (vagyis például stojantis mindaddig, amíg fel nem veszik). Ezeket a tulajdonságokat a jelen idejű alak által kifejezett idő korlátozza. Az aktív melléknévi igenevekkel az oktatási intézmények megfelelő világképe jön létre – a dinamizmus, az állapotok változása. Megfigyelhető, hogy számos, az oktatási intézmények internetes oldalain főnévi használatú szó és szókapcsolat hiányt jelentő szemantikai jeggyel rendelkezik. Például az ieškantiems pašaukino kifejezésben arra utaló célzást feltételezünk, hogy a személy még nem találta meg hivatását, az intézménybe felvételt nyerve azonban megtalálja azt. A neįgijusiems pagrindinio išsilavinimo kifejezésben azt az ígéretet láthatjuk, hogy az ember az intézményben megszerzi ezt a végzettséget. Norintis bendraučio társaságra vágyó személy kommunikálhat stb. A címzettnek e hiány megszüntetéséhez el kell végeznie a megjelölt cselekvéseket¹¹.

KÖVETKEZTETÉSEK

1. A kontextuális szubsztantivizáció a litván felsőoktatási és szakképző iskolák internetes oldalainak egyik nyelvi jellemzője. Más szófajok szavai leggyakrabban címekben és alcímekben töltenek be főnévi funkciót. E szavak többsége (91 százaléka) nem szaknyelvi szókapcsolatokból alakult ki – az összetett terminusok alárendelt tagjainak főnévi használati esetei jóval ritkábbak (9 százalék). Mivel az oktatás területének fő alanya és tárgya a személy, a vizsgált internetes oldalakon a kontextuális szubsztantivizáció leginkább a személyek megnevezéseivel kapcsolatos. A főnévi pozícióban megjelenő szavak és szókapcsolatok többsége a főnév használata nélkül jelenik meg: asmuo.

2. A felsőoktatási és szakképző iskolák internetes oldalain főnévi használatú szavak és szókapcsolatok három tematikus csoportba sorolhatók: személyek megnevezései (91 százalék), a tudás megszerzésének és ellenőrzésének formáit megnevező kifejezések (7 százalék), valamint az iskolatípusok megnevezései (2 százalék). A legnépesebb – a személyek megnevezéseit tartalmazó – tematikus csoport négy alcsoportból áll: a személyek megnevezései az általuk végzett (ritkábban el nem végzett) cselekvés alapján, a személyek megnevezései értékelt tulajdonság alapján, a személyek megnevezései valamilyen szükséglet alapján, valamint a személyek megnevezései mások által végzett cselekvés alapján.

3. A vizsgált internetes oldalakon csak mellékneveket és melléknévi igeneveket használnak főnévi értelemben – más szófajok (az igei alakok) átvételére

¹¹ A felsőoktatási és szakképző iskolák internetes oldalain bemutatott anyag gyakran emlékeztet a mindinkább elterjedő megoldásközpontú újságírásra (bővebben lásd: Murray, Stroud 2019): a probléma bemutatása után megadják annak megoldási módját, mintegy útmutatót írnak össze (vö. stojančiojo žingsniai VSRC), majd pozitív információt közölnek: a problémát megoldó ember élete jobbá válik.

Straipsniai / Articles

279

LINA RUTKIENĖ

Az oktatási intézmények internetes honlapjain nem jellemző, hogy más szófajok főnévi funkciót töltsenek be. A melléknévi igenevek a kontextuális szubsztantivizáció valamennyi megtalált esetének több mint 90%-át teszik ki. A kutatás kimutatta, hogy a főnévi pozícióban nemcsak egyetlen szó, hanem egyetlen szemantikai egységet alkotó szókapcsolat is állhat. Az úgynevezett szükséges bővítmény (a vonzott szó) a szemantikai egység létrejöttéhez a kutatás adatai szerint akkor szükséges, amikor a melléknévi igenév állapotjelentésű igéből képződik.

4. A kontextuális szubsztantivizáció fő okának a nyelvi gazdaságosság elve tekinthető. A nyelvi gazdaságosság elvének egyik megvalósulási módja az ellipszis, amelynek következtében – amint arról írtunk – jön létre a főnévi használat. Emellett fontos a publicisztikai stílus sajátossága, valamint a melléknévi igenévi forma jellemzői is. A főnévként használt szó vagy szókapcsolat gyakran segíti a hatásfunkció megvalósítását, a dinamizmus, az állapotok változásának aktualizálását – az oktatási intézmények világképének fontos vonásait.

A FELSŐOKTATÁSI ÉS SZAKKÉPZŐ INTÉZMÉNYEK INTERNETES HONLAPJAIN FŐNÉVKÉNT HASZNÁLT SZAVAK ÉS SZÓKAPCSOLATOK JEGYZÉKE

A szakdolgozatot megvédők LJŽKA; az ünnepségen részt vevők LJŽKA; az érkező VDK, az érkezők KEG, az érkező VDK; a BTMS-t, LSMU-t végzett, a végzős BTMC, VU, LSMU; az iskolát végzettek DTVM, a tanulmányi programot elvégző KK, a tanulmányokat elvégzők LJŽKA, a főiskolát elvégző VK; végzősök VSRC; a tanulmányok iránt érdeklődők VDK; a gyógykezelésben részesülők LJŽKA; a tanuló APRC, VSRC, a tanuló KIEG, VTVP; a résztvevők PMC; a tiszti hivatás iránt érdeklődők LJŽKA; a helyet kapottak KK; a legjobb VSRC, a legjobbak VSRC, VAVM; a hivatásukat keresők ŠJKS; a végzettséget szerzettek LMTA, VAVM; a bejegyzett PMC; a bölcsek VKPM; a 2021-ben felvettek VK; a felöltöztetendők ŠJKS („a benne [a szemináriumban] élő valamennyi klerikus reverendába öltözött” ŠĮKS); a tanulni szándékozók KK; az alkotók VTVP; Litvániát építők VAVM; a mentorálók BTMC; a várakozók VDK; a nyelvet tudók ISM; a teljes árat fizetők VK; motiváltak LJŽKA; a nem félők LJŽKA; a végzettséget nem szerzettek APRC, VKPM; a fel nem vettek VK; a nagyothallók VU; a beilleszkedni nem tudók ISM, a nyughatatlanok ISM; a végzettség megszerzésére nem törekvők VAVM; a nem tanuló LSMU; a lehetőséggel nem rendelkezők VKPM, az e-mail-címmel nem rendelkezők KK; a kívánók VAVM; a kollégiumban lakni kívánók VU, tanulni kívánók KIEG, VSRC, KEG, végzettséget szerezni kívánók VSRC, felvételt nyerni kívánók LJŽKA, VVK, ösztöndíjat kapni kívánók VDK, kívánók

280

Acta Linguistica Lithuanica XCI

Kontextuális szubsztantivizáció a felsőoktatási intézmények és a szakképző intézmények internetes honlapjain

a képesítésüket megváltoztatni vagy tökéletesíteni kívánók VSRC, a védések megtekintésére kívánók VDK, a tanulni kívánók LJŽKA, LJŽKA, a tudakozódni kívánók KK, a heti lapban részt venni kívánók ŠJKS, tisztekké válni kívánók LJŽKA; a KTU-t felfedezni szándékozók, vezető szerepre törekvők KTU, változtatni szándékozók KTU; a szakma megszerzésére elhatározottak VAVM; a tanulmányaikat megszakítók VK; a regisztrálni kívánók MRU; a meghívott ISM, VDK; a tanulásra meghívott KTMC, VTVP, a meghívottak KEG; a háború borzalmai által érintettek ŠJKS; előkészítők VDK; az indulásra készek ISM; a felszenteltek ŠJKS; a megszenteltek ŠJKS; traumák által érintettek VD, KK; a haladók, a haladók VDK; az átiratkozók VSRC; az alkohollal visszaélők VDK; karriert tervezők KTMC; a kezdő PMC, VDK; ösztöndíjra pályázók VDK, finanszírozott helyekre pályázók VU; az esküt tevők LJŽKA; szakmai VSRC; a sorban állók LJŽKA; a betegek LJŽKA; a végzettség megszerzésére törekvők APRC, többre törekvők ISM; a fuldokló LJŽKA; a legerősebbek VAVM; felvételi VDK; a jelentkezők KK, ILK, VVK, LMTA, BTMC, KTU, MRU, ŠPMC, VDA, VKPM, VSRC, a jelentkező KTMC, VSRC VTVP, VDK, KEG, VDK, a jelentkezők ISM, LJŽKA, VKPM; a VKK-ban tanult, a tanulók KK, VU; a szerződést kötők VSRC; az érintettek VKPM; az összegyűltek LJŽKA, ŠJKS; a jelentőséget felismerők LJŽKA; köztesek PMC; végzettséggel rendelkezők PMC, BTMC, DTVM, képesítéssel rendelkezők KEG, VTVP, fogyatékossággal rendelkezők VTVP, problémákkal rendelkezők VDK, KK; a kérelmet kitöltők VK; a regisztráltak VAVM; államiak VU; idősebbek ISM.

ŠALTINIAI

APRC – Aukštaitijos profesinio rengimo centras. Prieiga internete: https://www.auks-taitijosprc.lt/.

BTMC – Biržų technologijų ir mokymo centras. Prieiga internete: https://www.btvmc.lt/.

DTVM – Daugų technologijos ir verslo mokykla. Prieiga internete: https://www.dtvm.lt/.

https://www.delfi.lt/.

https://www.kursto­ti.lt/.

ISM – Prieiga internete: https://www.ism.lt/.

Jovaiša Leonas 2007: Enciklopedinis edukologijos žodynas, Vilnius: Gimtasis žodis.

KEG – Klaipėdos Ernesto Galvanausko profesinio mokymo centras. Prieiga internete: https://www.gpmc.lt/.

KK – Kauno kolegija. Prieiga internete: https://www.kaunokolegija.lt/.

Straipsniai / Articles

281

LINA RUTKIENĖ

KMPMC – Karaliaus Mindaugo profesinio mokymo centras. Prieiga internete: https://www.kaupa.lt/.

KSU – Kazimiero Simanavičiaus universitetas. Prieiga internete: https://ksu.lt/.

KTMC – Klaipėdos technologijų mokymo centras. Prieiga internete: https://ktmc.lt/.

Lietuvos Respublikos terminų bankas. Prieiga internete: https://terminai.vlkk.lt/.

LIŽKA – Lietuvos Jono Žemaičio karo akademija. Prieiga internete: https://www.lka.lt/.

LMTA – Lietuvos muzikos ir teatro akademija. Prieiga internete: https://lmta.lt/lt/.

LSMU – Lietuvos sveikatos mokslų universitetas. Prieiga internete: https://lsmu.lt/.

MRU – Mykolo Romerio universitetas. Prieiga internete: https://www.mruni.eu/.

PMC – Panevėžio mokymo centras. Prieiga internete: https://www.paneveziomc.lt/.

ŠJKS – Švento Juozapo kunigų seminarija. Prieiga internete: https://www.seminarija.lt/.

VAVM – Vilniaus automechanikos ir verslo mokykla. Prieiga internete: https://vavm.lt/.

VDA – Vilniaus dailės akademija. Prieiga internete: https://www.vda.lt/.

VDK – Vilniaus dizaino kolegija. Prieiga internete: https://dizainokolegija.lt/.

VK – Vilniaus kolegija. Prieiga internete: https://www.viko.lt/.

VKK – Vilniaus kooperacijos kolegija. Prieiga internete: https://www.vkk.lt/.

VKPM – Vilniaus komunalinių paslaugų mokykla. Prieiga internete: https://www.vkpm.lt/.

VSRC – Vilniaus statybininkų rengimo centras. Prieiga internete: https://vsrc.lt/.

VTVP – Visagino technologijos ir verslo profesinio mokymo centras. Prieiga internete: https://www.vpm.lt/.

VU – Vilniaus universitetas. Prieiga internete: https://vu.lt/.

VVK – Vilniaus verslo kolegija. Prieiga internete: https://www.kolegija.lt/.

LITERATŪRA

Ambrazas Vytautas 1979: Lietuvių kalbos dalyvių istorinė sintaksė. Vilnius: Mokslas.

Bedřichová Lucie 2006: Headlines and subheadlines in newspaper reporting: based on discourse analysis of newspaper articles in the Guardian (December 2005 – February 2006): M. A. thesis. Prieiga internete: https://is.muni.cz/th/dqs6/Diplomova_prace.pdf.

282

Acta Linguistica Lithuanica XCI

Kontekstinė substantyvizacija aukštųjų mokyklų ir profesinio mokymo įstaigų interneto svetainėse

DLKG – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, red. V. Ambrazas, 4-as patais. leid., Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2005.

Höfler Stefan 2020: Substantivization of adjectives. – Indo-European linguistics 8, 181–204.

Gaivenis Kazimieras 2014 [1966]: Dėl kai kurių fitopatologijos terminų. – Kazimieras Gaivenis. Rinktiniai raštai, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 504.

Gaivenis Kazimieras 2014 [1968]: Iš 2 ir 3 dėmenų sudarytų sudėtinių terminų tipai dabartinėje lietuvių kalboje. – Kazimieras Gaivenis. Rinktiniai raštai, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 34–46.

Gaivenis Kazimieras, Keinys Stasys 1990: Kalbotyros terminų žodynas, Vilnius: Šviesa.

Keinys Stasys 2005 [1972]: Keletas nevykusių tapybos terminų. – Dabartinė lietuvių terminologija, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 386–389.

Keinys Stasys 2005 [1973]: Pastabos apie kalbos mokslo terminus. – Dabartinė lietuvių terminologija, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 380–384.

Kniūkšta Pranas 1976: Priesagos -inis būdvardžiai: daryba, reikšmės, gramatiniai sinonimai, Vilnius: Mokslas.

Kudirka Robertas 2021: Lietuvių kalbos žargono priesaginiai būdvardžiai ir subūdvardėję dalyviai. – Respectus Philologicus 45, 35–47. Prieiga internete: https://etalpykla.lituanistika.lt/object/LT-LDB-0001:J.04~2016~1488988742847/J.04~2016~1488988742847.pdf.

Lenartová Gabriela 2017: Синкретизм частей речи: субстантивация имен прилагательных [Sinkretizm častei reči: substantivacija imen pridagatelʹnych]. – Przegląd rusycystyczny 3(159), 114–131.

Lietuvos Respublikos Seimas 2020: Lietuvos Respublikos aukštojo mokslo įstatymas. – Valstybės žinios, 2000-03-31, Nr. 27–715, Nr. VIII–1586. Prieiga internete: https://e-seimas.lrs.lt/portal/legalAct/lt/TAD/TAIS.97866.

LKG – Lietuvių kalbos gramatika 1: Fonetika ir morfologija, vyr. red. K. Ulvydas, Vilnius: Mintis, 1965.

Malakauskas Algirdas 1987: Veikiamosios rūšies esamojo laiko dalyviai sintaksinėje daiktavardžio pozicijoje. – Lietuvių kalbos sandaros tyrinėjimai: akademiko Juozo Balčikonio šimtosios gimimo metinės, ser. Lietuvių kalbotyros klausimai, 26, 122–127.

Straipsniai / Articles

283

LINA RUTKIENĖ

Markevičius Aurimas 2012: Kalbos dalių paribio problemos. – Acta Linguistica Lithuanica 67, 140–155.

Mingyou Xiang 2017: Toward a Neo-economy Principle in pragmatics. – Journal of Pragmatics 107, 31–45. Prieiga internete: https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0378216616300728.

Murray Caroline, Stroud Natalie J. 2019: The keys to powerful solutions journalism. Prieiga internete: https://mediaengagement.org/wp-content/uploads/2019/08/CME_Report-Powerful-Solutions-Journalism.pdf.

Palionis Jonas 1961: Lietuvių kalbos dalykai naujausiuosiuose E. Niemineno lingvistiniuose darbuose. – Kalbotyra 3, 248–256.

Paulauskienė Aldona 1983: Lietuvių kalbos morfologijos apybraiža, Kaunas: Šviesa.

Paulauskienė Aldona 1994: Lietuvių kalbos morfologija: paskaitos lituanistams, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Petrėnienė Ona 2011: Mokslo populiarinamųjų tekstų kalbos ypatybės: daktaro disertacija, Vilnius: Lietuvos edukologijos universitetas.

Saurbayev Rishat Zh., Zhetpisbay Aliya K., Demessinova Galina Kh., Kullbayeva Baglan T., Vafeev Ravil A. 2021: The Principles of Economy in Word-Formation in Functional Styles of English. – Arab World English Journal (AWEJ) 12(2), 424–435. Prieiga internete: https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=3895209.

Servaitė Laimutė 1984: Lietuvių kalbos leksiniai statyvai. – Kalbotyra 35(1), 77–85.

Skardžius Pranas 1996 [1943]: Lietuvių kalbos žodžių daryba. – Rinktiniai raštai 1, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Sližienė Nijolė 1980: Subjektinimo ir objektinimo vaidmuo, nustatant lietuvių kalbos veiksmažodžio sintaksinį valentingumą. – LTSR MA darbai 1(70), 93–105.

Valeckienė Adelė 1957: Dabartinės lietuvių kalbos įvardžiuotinių būdvardžių vartojimas. – Literatūra ir kalba 2, 161–328.

Vaskelaitė Ramunė 2019: Įvardžiuotiniai dalyviai su priklausomais žodžiais: kodifikuotoji norma ir jos neaiškumai. – Bendrinė kalba 92. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/bendrinekalba/article/view/366.

Vicentini Alessandra 2003: The Economy Principle in Language: Notes and Observations from Early Modern English Grammars. – Mots Palabras Words 3, 37–57.

284

Acta Linguistica Lithuanica XCI

Kontekstinė substantyvizacija aukštųjų mokyklų ir profesinio mokymo įstaigų interneto svetainėse

Contextual Substantivisation on the Websites of Higher Education and Vocational Training Institutions

SUMMARY

Based on examples collected from the websites of 25 Lithuanian higher education and vocational training institutions, the article takes a synchronic perspective to examine the questions of contextual substantivisation. A total of 149 cases of contextual substantivisation were found on the websites of these educational institutions, of which 76 were unique words used in a substantive position. These words or phrases are from other parts of speech used as nouns in a specific context due to ellipsis, i.e., the omission of a noun, with their nominal meaning understood from the context.

The study revealed that contextual substantivisation is a linguistic feature of the websites of Lithuanian higher education and vocational training institutions. Words used in a substantive position are most commonly used in headings and subheadings, with most of them formed from common language word combinations; cases of substantivized use of secondary components in compound terms are much rarer. Since the main subject and object in the field of education is a person, contextual substantivisation on the browsed websites is mostly related to the names of persons. The majority of the words used in a substantive position arise from the omission of the noun “person”.

On the websites of higher education and vocational training institutions, words used in a substantive position are used in tris thematic groups: names of persons (91%), names of school types (2%), and names of knowledge acquisition and assessment forms (7%). The largest thematic group, consisting of names of persons, is divided into four subgroups: names of persons based on the action performed (or, less commonly, not performed), names of persons based on the assessed feature, names of persons based on a specific need, and names of persons based on what has been done to them.

On the browsed websites, only adjectives and participles are substantivized, whereas other parts of speech (verb forms) do not typically take on the function of a noun on the websites of educational institutions. Participles make up over 90% of all identified instances of contextual substantivisation. According to the research, a word used in a substantive position can be not only a single word but also a combination of words that forms a single semantic unit. The data show that the so-called necessary companion (a governed word) is required to form a semantic unit when the participle is derived from a verb indicating a state.

The principle of linguistic economy is considered the main reason for contextual substantivisation. One way this principle is realized is through ellipsis, which, as mentioned before, leads to the formation of words used in a substantive position. People are often seen in the images on educational institutions’ websites, thus, the main object of the illustration

Straipsniai / Articles

285

LINA RUTKIENĖ

in a way compensates for the written text part – the person in the position of a noun. Besides, the specifics of the so-called publicistic writing and the characteristics of participial forms are also important factors. Words used in a substantive position often help fulfil the function of impact and emphasize dynamism and changes in states, which are important features of the worldview reflected by educational institutions.

Įteikta 2024 m. rugsėjo 16 d.

LINA RUTKIENĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT–10308 Vilnius, Lietuva

lina.rutkienė@lki.lt

286

Acta Linguistica Lithuanica XCI