Go to originalLocalized version was produced by AI. It may contain inaccuracies.
Preparing document pages…
Page 1
Acta Linguistica Lithuanica 2025, 93. kötet, 1–20. o. Tartalomjegyzék linkje / A tartalomjegyzék hivatkozása ISSN 2669-218X (online / elektronikus)
A PSZICHÉS ZAVAROKKAL ÉLŐ SZEMÉLYEKET MEGNEVEZŐ KORRELATÍV KÉPZŐS SZÁRMAZTATÉKOK AZ ELSŐ LITVÁN PSZICHIÁTRIAI TANKÖNYVBEN
A pszichés fogyatékossággal élő személyeket megnevező korrelatív képzős származtatékok az első litván pszichiátriai tankönyvben
PALMIRA ZEMLEVIČIŪTĖ Litván Nyelvi Intézet E-mail: [email protected] ORCID ID: https://orcid.org/0000-0002-8679-3253 Kutatási területek: litván terminológia, a litván orvosi terminológia története.
https://doi.org/10.35321/all93-10
ÖSSZEFOGLALÓ
A tanulmány a pszichés zavarokkal élő személyeket megnevező 29 korrelatív képzős származtatékot vizsgálja, amelyeket Juozas Blažys első litván pszichiátriai tankönyvében, az Įvadas į psichiatriją című, 1935-ben megjelent műben használtak. A tanulmány azonosítja nemzetközi képzőiket, továbbá tárgyalja az alapszavak tövének szerkezetét és a származtatékok képzési sajátosságait. Megállapítást nyert, hogy a korrelatív képzős származtatékok alapszavainak legjellemzőbb tövei képzők hozzáadásával bővültek (leggyakrabban –ija, –izmas), ezek azonban nem épülnek be a származtatékokba. Az alapszavakkal való korreláció szempontjából a képzős származtatékok nem egységesek. Nemcsak egy, hanem több alapszóval is korrelálhatnak. Olyan származtatékok is vannak, amelyek esetében az alapszó meghatározása egyáltalán problematikus, mivel az alapszavak nem egyértelműek. Az egyetlen alapszóval korreláló képzős származtatékok képzési szempontból csak főnevekkel állnak kapcsolatban, míg a több alapszóval korrelálók melléknevekkel és igékkel is.
KULCSSZAVAK: külső kölcsönzés, kölcsönzött terminus, korrelatív képzős származtaték, pszichés zavarokkal élő személyek megnevezései.
ABSZTRAKT
A tanulmány a pszichés fogyatékossággal élő személyeket megnevező korrelatív képzős származtatékokat vizsgálja Juozas Blažys első litván pszichiátriai tankönyvében, az Įvadas į psichiatriją (Bevezetés a pszichiátriába; 1935) című műben. A kutatás azonosítja nemzetközi képzőiket, és tárgyalja az alapszó tövének
szerkezetét és a származtatékok képzési jellemzőit. Megállapítást nyert, hogy a korrelatív képzős származtatékok alapszavainak legjellemzőbb tövei képzők hozzáadásával bővültek (leggyakrabban -ija, -izmas), ezek azonban nem épülnek be a származtatékokba. Az alapszavakkal való korrelációt tekintve a képzős származtatékok változatos mintázatokat mutatnak: egy vagy több alapszóval korrelálnak. Egyes származtatékok esetében továbbá nehéz megállapítani a korrelációs kapcsolatokat, mivel alapszavaik nem egyértelműek. Az egyetlen alapszóval korreláló képzős származtatékok rendszerint csak főnevekkel állnak képzési kapcsolatban, míg a több alapszóval korrelálók melléknevekkel és igékkel is.
KULCSSZAVAK: külső kölcsönzés, kölcsönzött terminus, korrelatív képzős származtaték, pszichés fogyatékossággal élő személyek megnevezései.
BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK
E tanulmány tárgyát a neves két világháború közötti litván pszichiáter, Juozas Blažys (1890–1939) által írt tankönyvben, az Įvadas į psichiatriją (1935) című műben használt, pszichés zavarokkal élő személyeket megnevező 29 kölcsönzött megnevezés alkotja, amelyek korrelatív képzős származtatékok. A litván terminológia klasszikusa, Kazimieras Gaivenis szerint a szereplő- és személymegnevezések² terminológiai jellege problematikus, mivel nem speciális tudományos fogalmakat neveznek meg (Gaivenis 2002: 31). A terminológusok mégis vizsgálják őket. E kutatásokban a különböző területek jelenlegi és történeti terminológiájának személymegnevezéseit egyaránt tárgyalják kifejezési (pl. képzési és eredetbeli), jelentésbeli és egyéb szempontból (lásd például Umbrasas 2005: 107–136; 2018: 107–127; Zemlevičiūtė 2020). Megjegyzendő, hogy a pszichiátriai terminusok legújabb enciklopédikus szótára (EPTŽ) szintén számos ilyet tartalmaz, például: alkoholikas, astenikas, cholerikas, erotopatas, eunuchოidas, idiotas, kretinoidas, lunatikas, maniakas, mizantropas, narkomanas, neuropatas, opiოფagas, pederastas, sadistas, simul iantas, šizot imikas, transvestitas stb. Mint látni fogjuk, e megnevezések közül nem egyet J. Blažys is használt. Igaz, a fent említett szótár néhány személymegnevezést a psn. (elavult) minősítéssel közöl, például: deb ilas psn., degeneratas psn. Számos személymegnevezést használtak az első litván pszichiátriai tankönyvben is³.
A cél a tankönyvben szereplő, pszichés zavarokkal élő személyeket megnevező korrelatív képzős származtatékok nyelvészeti leírása. A következő feladatokat tűzzük ki: e megnevezések összegyűjtése, képzőik, alaptöveik és azok szerkezetének, valamint jellegzetes képzési sajátosságaiknak a meghatározása. A cél eléréséhez és a feladatok megvalósításához több nyelvészeti módszert alkalmazunk,
¹ A tankönyvről bővebben lásd Gutmanas 1935: 378–379; Zemlevičiūtė 2024: 207.
² K. Gaivenis azt írta, hogy „általában a szakmák megnevezéseinek nomenklatúrája a terminológia külön alcsoportjaként különíthető el” (Gaivenis 2002: 31).
³ Meg kell jegyezni, hogy nemcsak J. Blažys tankönyvében találhatók pszichés zavarokkal élő személyek kölcsönzött megnevezései. Más, a két világháború közötti Medicinos žurnale pszichiátriai kérdésekről cikkeket író szerzők (Vlad as Kuzma, Vladimiras Kutorga, Teodoras Gutmanas, Jonas Kairiūkštis, Lazaris Epšteinas, Antanas Smalstys, Vytautas Bendoravičius, Ilja Skliutauskas, Anatolijus Zarcinas, Lazaris Gutmanas, Mejeris Rozinas) műveiben is előfordulnak, például: alkoholikas, chorejikas, chronikas, debilikas, degeneratas, epileptikas, hysterikas, histerikė, idiotas, imbecilikas, infantil ikas, katatonikė, morfinistas, neurastenikas, oligofrenikas, paralytikas, paralitikas, psychopatas, syfilitikas 1925 8 554; 1927 1–2 67; 1929 2 112; 1930 3 151; 1934 2 68; 1935 4 260; 1935 5 357.
2
Page 3
amelyek közül a legfontosabb a leíró-elemző módszer. A képzéselemzés módszerére támaszkodva azt vizsgáljuk, hogy milyen alapszavakra épülnek a származtatékok. A morfémaelemzés módszere a származtaték legkisebb jelentéshordozó részeinek – a gyököknek és a képzőknek – az elkülönítésében hasznos. Szükség esetén az összevető módszert is alkalmazzuk, hogy összehasonlítsuk a két világháború közötti pszichiátriai tankönyvben a pszichés zavarokkal élő személyeket megnevező elnevezéseket a 19. század végi népszerű orvosi irodalomban, valamint a jelenlegi pszichiátriai terminológiában használt megnevezésekkel.
Elméleti megfontolások. A más nyelvekből történő szókölcsönzés, így a terminusok kölcsönzése is, minden nemzeti köz- és tudományos nyelv természetes folyamata. Ez a terminológia kialakulásának egyik forrása. A kölcsönterminusok⁴ kész nyelvi egységekként, a fogalmakkal és az általuk megnevezett valóságdarabokkal együtt kerülnek be a nemzeti terminológiába (Danilenko 1977: 29; vö. még Griniov 1993: 157; Tatarinov 2006: 194), más szóval akkor kölcsönzünk terminusokat, amikor hiányoznak a megnevezései azoknak a fogalmaknak, amelyeket a kölcsönadó nyelv már megnevezett (Superanskaja és mtsai 1989: 41). A más nyelvekből történő kölcsönzést külső kölcsönzésnek⁵ nevezzük. Mindazonáltal figyelembe kell venni, hogy a terminusalkotás e módja – a külső kölcsönzés – valamivel problematikusabb, mint a belső⁶, amikor a kölcsönzés forrása rendszerint könnyebben meghatározható, és az általában élő nyelv (nyelvjárás) vagy írott forrás. Külső kölcsönzés esetén különböző nyelvekből származó szavak kerülnek be a terminológiába, jóllehet egyik vagy másik szó elsődleges eredeti nyelve gyakran valamely klasszikus nyelv (görög vagy latin). A más nyelvekből származó szavak nemritkán nem közvetlenül a kölcsönszó eredeti nyelvéből kerülnek a nemzeti nyelvbe, hanem közvetítő nyelveken⁷ keresztül, ami különösen a görög és latin eredetű szavakra igaz. Vegyük például a személymegnevezést: albinosas. Az etimológiai szótár, az Online Etymology Dictionary (OED) adatai szerint az angol albino szóval (lit. albinosas) azt a halvány, tejszerű arcbőrű, világos hajú és rózsaszín szemű embert nevezik meg, akinek szervezetéből hiányzik a melanin pigment (lásd még ME I 1991: 33); a szó a spanyol vagy portugál albino szóból származik, ám e szó eredeti forrása a latin nyelv.
⁴A terminológus Sergejus Griniovas az anyagi kölcsönszavakat lexikai (a szó anyagi formáját a tartalommal együtt kölcsönzik), formális (csak a szó anyagi formáját kölcsönzik, amelyet a befogadó nyelv új tartalommal tölt meg) és morfológiai (a gyöki és képzési morfémákat új terminusok alkotására kölcsönzik) kölcsönszavakra osztja (Griniov 1993: 162). Egyes litván nyelvészek az anyagi kölcsönszavak némileg eltérő osztályozását adják. Lina Inčiuraitė-Noreikienė és Bonifacas Stundžia (2024: 299) például az anyagi kölcsönszavak két kategóriáját különíti el: az egyszerű és a korrelatív kölcsönszavakat.
⁵Guy Rondeau megkülönbözteti a közvetlen külső kölcsönzést és a morfológiai átalakítások révén megvalósuló külső kölcsönzést (Rondeau 1981: 129, idézi Superanskaja és mtsai 2003: 195). Amint az az 1. lábjegyzetben kifejtett elméleti tételekből is látható, a külső kölcsönzés fogalmát több szerző hasonlóan értelmezi, csupán az e kölcsönzéstípusok megnevezésére használt terminusok különböznek.
⁶Az ugyanazon nyelv határain belül végbemenő kölcsönzést belső kölcsönzésnek nevezzük, például a terminológiai és köznyelvi szavak terminologizálását (a terminologizálásról bővebben lásd Šalkauskis 1991 [1925]: 24–31; Gaivenis 1997: 4–6; 2002: 51–53; Keinys 2005 [1973], 231–233; Klimavičius 1996: 4–25; Sager 1997: 28–29; Superanskaja és mtsai 2003: 194–196 stb.).
⁷Úgy tartják, hogy a nemzetközi szavak alakjából, jelentéséből és kronológiájából gyakran nem lehet megállapítani, mely nyelveken keresztül vándoroltak e szavak (LKE 1999: 641).
3
Page 4
A nemzeti terminológiába bekerülő kölcsönzött terminus rendszerint fonetikai, grafikai és grammatikai változásokon megy keresztül⁸, asszimilációja azonban csak akkor fejeződik be, amikor a saját nyelv lexikai rendszerének teljes jogú tagjává válik. Úgy tartják, hogy a kölcsönzött terminust azért is fogadja be a nemzeti nyelv, mert más (legalább több) nemzeti nyelvben is meghonosodott, és a tudomány, a technika, a művészet, a társadalmi élet és más területek fogalmait jelöli, ami azt mutatja, hogy az ilyen terminus fontos a tudományos kommunikáció számára (lásd Griniov 1993: 157, 162–164; Gaivenis, Keinys 1990: 207).
A terminusok internacionalizációja megkönnyíti a szakemberek nemzetközi kommunikációját. Internacionalizmusoknak (nemzetközi terminusoknak) azokat a terminusokat szokás tekinteni, amelyek alakjukban és tartalmukban legalább három nyelvben azonosak vagy hasonlóak (vö. Tatarinov 2006: 196).
A klasszikus nyelvek különleges szerepet játszottak a tudományos terminológia kialakulásában. E nyelvek gyökeinek és affixumainak szemantikája „konzerválódott”: mivel elveszítették természetes fejlődésük feltételeit, szabványosodnak és egyértelműbbé válnak, nem keltenek téves asszociációkat, ami értékes a terminológia számára (Danilenko 1977: 33, 35). A görög és latin nyelv nemcsak kész terminusok kölcsönzésének forrása volt, hanem új terminusalkotási modellek példája is. E nyelvek elemeit (gyökök, prefixumok, szuffixumok vagy szuffixoidok)⁹, amelyek a nemzetközi terminuselemek elnevezését adták, számos nyelvben új terminusok alkotására használják; előnyösek és kényelmesek, mivel jelentésüket az adott szakterület tudósai ismerik. Az ilyen elemekből alkotott terminusokat szemantikai átláthatóság, pontosság és rövidség jellemzi; szerkezetileg megőrzik képzési lehetőségeiket (Danilenko 1977: 33, 35; Griniovas 1993: 169–170).
Így a görög és latin nyelvi elemeket valamennyi nyelv közös kincsének tekintik, ezért univerzálisak (Superanskaja és mtsai 1989: 104). A nemzeti nyelvek által kölcsönzött görög és latin elemek csak csekély mértékben, főként fonetikailag alkalmazkodnak. Az ilyen elem eredeti morfológiai szerkezete a nemzeti nyelvben nem egyértelmű, ezért egészében, mindenféle morfológiai elemzés nélkül veszik át.
Mint már említettük, a nemzeti terminusok jelentős része görög és latin nyelvi szavak és morfémák alapján létrehozott terminus. Másfelől maguk a görög vagy latin eredetű gyökökkel és affixumokkal rendelkező terminusok is nemzetközi terminusokká válnak (Danilenko 1977: 33; a terminusok görög és latin terminuselemek alapján történő képzéséről bővebben lásd Superanskaja és mtsai 2003: 204–212).
Térjünk azonban vissza azokhoz a kölcsönszavakhoz, amelyek összetételében különféle képzési affixumok is felismerhetők. A litván szóképzés elméletének kutatója, Vincas Urbutis azt írta, hogy „[a] képzési rendszer és annak szerveződésének minél teljesebb
⁸ A litván terminológus, Stasys Keinys „a kölcsönszavak természetes, nem tudományos, hanem élő nyelvi hozzáigazításáról, a saját nyelv hangrendszeréhez, hangsúlyozásához, ragozásához való alkalmazásáról és e hozzáigazítás szerepéről a köznyelvben” írt, hangsúlyozva, hogy a kölcsönzött megnevezésekre vonatkozó javaslatokat „az élő nyelvnek és az élő nyelven írt művek nyelvhasználatára” kell alapozni (Keinys 2007: 71).
⁹ A terminuselemek (терминоэлемент) formailag a terminus komponensei (Superanskaja és mtsai 1989: 102). Valerija P. Danilenko terminuselemnek tekint minden strukturális terminuskomponenst. Ez lehet morféma (az egyszerű terminus szintjén), szó vagy konvencionális jel (az összetett terminus szintjén) (lásd Danilenko 1977: 37, 108; vö. még Superanskaja és mtsai 1989: 102; 2003: 100–105).
Page 5
és pontosabb leírásához, valamint szerveződéséhez nem szabad megfeledkezni a származékok eredet szerinti differenciálásáról sem: „...” (Urbutis 2009: 292). A nyelvész eredetük szerint megkülönböztette „a saját és más nyelvekből érkezett származékokat. Az utóbbiak azért működnek származékként, mert képzési kapcsolat alakult ki közöttük és ugyanazon gyökök más eredetű idegen szavai között” (uo.: 292–293). Hans Marchand ezt a szóban forgó derivációt korrelatív derivációnak nevezte (Marchand, idézi Urbutis 2009: 293), amely „rendszerint az újonnan elterjedt, úgynevezett nemzetközi szavakra korlátozódik: idegen eredetük világosan érzékelhető, <...>, képzési szerkezetükben saját származékaikra nem jellemző sajátos vonások láthatók, az elkülönülő képzési affixumok között pedig kevés olyan akad, amellyel hibrid származékokat alkottak volna (és azok többnyire csak szórványosak)” (uo.: 293). V. Urbutis szerint „célszerű figyelembe venni az úgynevezett nemzetközi szavak és azok képzésének sajátos helyzetét, továbbá a korrelatív képzés típusait valamilyen módon elhatárolni, nem pedig teljesen összekeverni az őshonos szavak (és a tőlük különböző régi kölcsönszavak) képzési típusaival” (uo.: 283). Ha egy terminust vagy szót a saját nyelvben „nem a saját nyelvben meglévő, hanem más nyelvek (leggyakrabban latin vagy latinizált) szavai (tövei) alapján alkotnak, különleges, idegen alapon történő szóképzés különíthető el” (Marchand, idézi Urbutis 2009: 293).
A legújabb nyelvészeti kutatásokban korrelatív származékoknak szokás nevezni azokat a kölcsönszavakat (nemzetközi szavakat), amelyek feltételesen szóképzésileg elemezhetők, ha mellettük olyan, megfelelő kölcsönzött alaptövű szó is használatban van (Stundžia, Inčiuraitė-Noreikienė 2022: 241–242; Miliūnaitė 2024: 181; bővebben lásd DLKG 1994: 123; Urbutis 2009: 292–293). Hozzáteszik, hogy a korrelatív származékok olyan kölcsönszavak, amelyek azért működnek származékként, mert a nyelvhasználók érzékelik a kölcsönzött azonos tövű szavakkal fennálló kapcsolatukat (Stundžia, Inčiuraitė-Noreikienė 2022: 241–242). Összefoglalva tehát elmondható, hogy a korrelatív származék fő jellemzői a következők: más nyelvekből kölcsönözték, szóképzésileg felbontható, és közös gyökérrel (tővel) kell rendelkeznie egy másik, a nyelvben használatos kölcsönszóval.
A PSZICHÉS ZAVAROKKAL ÉLŐ SZEMÉLYEKET MEGNEVEZŐ KORRELATÍV KÉPZŐS SZÁRMAZTATÉKOK ELEMZÉSE ÉS OSZTÁLYOZÁSA
Mielőtt megkezdenénk a tankönyvben a pszichés zavarokkal élő személyeket megnevező korrelatív képzős származtatékok vizsgálatát, néhány szót kell szólnunk magáról a tankönyvről és szerzőjéről, J. Blažysról. Ki tudna többet mondani róla kortársainál? Szavaik szerint J. Blažys „neves tudós és orvos, egyik legjobb pszichiáterünk, a Vytautas Magnus Egyetem rektorhelyettese, felvilágosult ember, nagy humanista”, „ezen a területen [a pszichiátriában – a szerző megjegyzése] Litvánia egyik legkiválóbb tekintélye”, „figyelmes orvos, éleslátó diagnoszta”, „a tudományos munka és a lelkiismeret legnemesebb példája Litvániában és annak Egyetemén, a legszebb akadémiai hagyományok kifejezője, egyike azoknak a nagy tudományos harcosoknak, akik zaj nélkül”
10Leggyakrabban képzős és prefikszumos származékok, valamint neoklasszikus képzések alkotják őket (Stundžia, Inčiuraitė-Noreikienė 2022: 297) (a korrelatív képzős származtatékokról lásd még Inčiuraitė-Noreikienė 2022: 149–174).
5
Page 6
és személyes karrierambíciók nélkül, a tömeg figyelmétől és hangos tetszésnyilvánításától nem törődve, sőt néha nemcsak meg nem értve általa, hanem vezetői által igazságtalanul elítélve és fájdalmasan megsértve is, csendben teljesítik kötelességüket és járják a lelkiismeret útját, koruk nagy munkáját elvégezve, erejüket és életüket fenntartás nélkül a tudománynak áldozva, a tudomány révén pedig az emberiségnek szentelve magukat” (Bendoravičius 1939: 419; Römeris 1939: 409–410).
1914-ben elvégezte a Hadi Orvosi Akadémiát, és orvosi fokozatot szerzett; Oroszországban katonai orvosi szolgálatot teljesített. 1918-ban Litvániába visszatérve orvosként dolgozott „különböző állami egészségügyi intézményekben”, „az első pszichiátriai kórház vezetője, később pedig a Litván Egyetem Pszichiátriai és Neurológiai Tanszékének szervezője” volt; különféle orvosi és pszichiátriai kérdésekről írt és publikált tudományos cikkeket, az igazságügy és a kriminalisztika területén is közreműködött, szerkesztette a V. D. Egyetem Híreit (Bendoravičius 1939: 418–425; Vaičiūnas¹¹ 1939: 414–417).
J. Blažys legfontosabb munkája az Įvadas į psichiatriją című tankönyv. Amint kortársa, a litván katonai orvos, V. Bendoravičius alezredes (1891–1958) megjegyzi, „[e] munkájára gondosan készült, a már megírt művet több mint egy évig kéziratban tartotta, hogy időről időre ellenőrizve hiányosságokat találjon benne, kiegészítse és kijavítsa”, „[b]enne megmutatkozik az átfogó koncepció, a pszichiátriai gondolkodás fő iránya, a különféle hipotézisek kritikai értékelése, valamint ezek harmonikus összefogása egyetlen világos tartalommá, szép, mondhatni elegáns szóbeli formában” (Bendoravičius 1939: 420, 424). A litván neurológus és pszichiáter orvos, L. Gutmanas (1875–1957) szavaival a tankönyvben „[m]inden egyszerű és világos nyelven van kifejtve, úgyhogy nemcsak az orvosok, hanem minden művelt ember számára is érthető. Az anyag igen tartalmas, részletesen közöl sok történeti és statisztikai adatot, magában foglalja az utóbbi évek minden legújabb tudományos eredményét, valamint napjaink valamennyi elméletét és tanítását is. <…>. Mind tartalmát, mind az anyag elrendezését tekintve e könyv magas tudományos szintet ért el, mert világos képet ad a pszichiátria minden érintett kérdésének jelenlegi állapotáról. <…>. Ezt az értékes könyvet <…> nemcsak a diákoknak és orvosoknak, hanem pedagógusoknak, bíráknak és általában a művelt szülőknek is melegen lehet ajánlani <…>” (Gutmanas 1935: 378–379).
A tankönyvben használt kölcsönzött személymegnevezések közül kiemelkednek azok, amelyeknek igen világos nemzetközi képzőik vannak. E képzők némelyikét a litván akadémiai nyelvtan (LKG) is elkülöníti a főnevek képzési kategóriáinak tárgyalásakor, például: –ikas (a névszói tulajdonság hordozóinak megnevezését alkotó képző, amellyel létrehozott szavak rendszerint különböző módokon jellemezhető személyeket jelölnek (LKG I 363)), –istas (a névszói tulajdonság hordozóinak megnevezését alkotó képző, amellyel létrehozott szavak hajlamuk alapján jelölnek személyeket (uo.: 362–363)), –atas (uo.: 337, 364). Az ilyen személymegnevezések képzési formánsait (képzőit) csak formálisan lehet elkülöníteni, mivel a szóban forgó kölcsönszavakat – amint már említettük – a tankönyv szerzője más nyelvi forrásokból kölcsönözte, amelyekre műve írásakor támaszkodott.
¹¹Viktoras Vaičiūnas (1896–1945), litván pszichiáter és neuropatológus orvos (VLE).
6
Page 7
Itt származtatéknak azokat a megnevezéseket tekintjük, amelyek motiválhatók, vagyis amelyek „komponenseik révén más szavakra és azok komponenseire emlékeztetnek” (Urbutis 2009: 69). E megnevezésekben formálisan elkülöníthetők a nem litván képzők, magukat a megnevezéseket pedig korrelatív képzős származtatékoknak kell tekinteni (lásd Inčiuraitė-Noreikienė 2022: 154). Az olyan, szóban forgó megnevezésekben található képzőket, mint az –istas, –ikas, –(i)antas, –(i)atas, az LKG nemzetközi képzőkként tárgyalja (lásd LKG I 362–364), az ezekkel képzett szavakat pedig a cselekvésigei vagy névszói tulajdonság hordozóinak megnevezéseit alkotó képzési kategóriába sorolja. Ezen adatok alapján részletesebben leírjuk az ilyen megnevezések szerkezetét, figyelembe véve alkotóelemeiket.
Korrelatív képzős származtatékok. A tankönyvben használt kölcsönzött személymegnevezések nagy részét képzős származtatékok alkotják.
1. Egy lehetséges alapszóval rendelkező képzős származtatékok. E származtatékcsoportba azok a személymegnevezések tartoznak, amelyek csak egyetlen alapszóval – főnévvel – korrelálnak (lásd az 1. táblázatot).
Képzők –ikas képzős kölcsönzött személymegnevezések. Az e képzővel jelölt valamennyi személyt az a betegség, kóros állapot vagy zavar alapján jellemeznek, amelyben szenvednek, illetve amely gyötri őket; más szóval az ilyen személymegnevezések betegségek, kóros állapotok vagy zavarok megnevezéseivel korrelálnak. Amint az LKG megjegyzi, „[a] legközelebbi egyéb nemzetközi szavak (rendszerint főnevek), amelyekre támaszkodni lehetne” (LKG I 363) az említett képző származtatékainak értelmezésekor, alakjuk tekintetében nem egységesek. Ez a sajátosság a vizsgált forrásban használt kölcsönzött személymegnevezésekre is jellemző.
A tankönyvben ritkák azok a származtatékok, amelyek fő töve egybeesik az alapszó (főnév) fő tövével, például: delirikas 93¹²„delíriumban szenvedő személy”¹³ (: delyras¹⁴) (figyelembe veendő a származtaték és az alapszó tövének formai különbsége: a származtatékban rövid magánhangzó, i, az alapszóban pedig hosszú, y található. Feltételezhető, hogy a rövid magánhangzót a latin delirium határozta meg. Ebben az esetben felmerül a kérdés: hogyan került a tankönyvbe a delirikas? Talán maga a szerző alkotta a megnevezést a delirum alapján?); encefalitikas 109 „encephalitisben szenvedő személy” (: encefalitas¹⁵); paranojikas 172, 191, 221, 224 „paranoiában szenvedő személy” (: paranoja¹⁶).
¹² Ennél és a többi példánál a tankönyv oldalszáma szerepel.
¹³ Ebben a fejezetben a személymegnevezések mellett idézőjelben a képzési jelentést (más néven strukturális jelentést) adjuk meg (lásd Urbutis 2009: 173), mivel ez fontos „a származék szerkezeti összetevőinek és azok kapcsolatának” (Urbutis 2009: 173) alátámasztásához.
¹⁴ Delyras (lat. delirium – őrület, elmebaj, téveszme) – tudatzavar, amelyet a térbeli tájékozódás és az időérzékelés zavarai, valamint gazdag vizuális és egyéb hallucinációk jellemeznek (EPTŽ 52, vö. ME I 168).
¹⁵ Encefalitas (lat. encephalitis < gör. enkephalos – agy), az agyvelő gyulladása (ME I 227, vö. EPTŽ 80).
A fent említett megnevezésekhez képest a neurotikas 26, 35, 193, 224 „neurozėje17 (: neurozė18-ban szenvedő személy” megnevezésének töve formális szempontból nem egyezik meg az alapszó tövével, mindazonáltal ugyanannak a tövének a neuroz eltérő változata neurot- – a személy megnevezése (származékszó) és a betegség megnevezése (alapszó) a z és t mássalhangzók váltakozásában különbözik (vö. Urbutis 2009: 153, lásd még 268. o.).
A származékszónak tekinthető megnevezések motiváló szavainak legtöbb alaptöve szintén absztrakt jelentésű főnév, amelyet az –ija képző bővít; ez a személymegnevezés képzésének folyamatában elmarad, vagyis „a motiváló szó töve nem egészében kerül be a származékszóba, hanem rövidített alakban, formális affixus nélkül” 19 (Urbutis 2009: 149). Az ilyen rövidített (dezintegrált) motiváló tövek 20 a következő személymegnevezésekre jellemzők:
epileptikas22 14, 26, 56, 195, 198 ‘asmuo, sergantis epilepsija23 (: epilepsija24). Šiuo, kaip ir neurotiko esetéhez hasonlóan itt is ugyanazon tő eltérő változatairól beszélhetünk epileps- ‖ epilept- – a személymegnevezés és a vele korreláló betegségmegnevezés töve az s és t mássalhangzók váltakozásában különbözik;
18 Neurozė (lot. neurosis < gr. neuron – ín, ideg) – pszichogén eredetű funkcionális idegrendszeri betegség, amelyben a környezet és önmaga helyes értékelése, valamint saját cselekedetei és tettei irányításának képessége megmarad (EPTŽ 206, vö. ME II 80).
19 Az ilyen származékszavakat V. Urbutis dezintegrációs származékszavaknak tekinti (Urbutis 2009: 149).
20 A szóban forgó tő fogalma közvetlenül kapcsolódik a kötött motiváló tő fogalmához is. „<...> [a] kötött tőnek nincs önálló jelentése, <...>, jelentése csak hozzávetőlegesen fogható fel az azt tartalmazó szavak jelentéséből elvonatkoztatott maradványként” (Urbutis 2009: 147, bővebben lásd pp. 144–153). V. Urbutis megjegyzi, hogy ugyanabban a származékszóban kötött és rövidített tő is felismerhető (uo.: 149). Az ilyen tövek a jelen tanulmányban vizsgált személymegnevezések csaknem mindegyikére jellemzők.
21Akromegalija (lat. acromegalia < gör. akron – végtag + gör. megas – nagy), akromegália, endokrin betegség, amelyet az arc, a kéz és a láb csontjainak, valamint lágyrészeinek aránytalan megnagyobbodása jellemez (ME I 30, vö. EPTŽ 10).
22 Az epileptikas terminust már a XX. század elején is használták Petro Matulaitis (1911) és Stasys Matulaitis (1913) orvosok tanulmányaikban (lásd az irodalomjegyzéket).
24Epilepsija (lat. epilepsia < gör. epilambanō – megtámadott, megragadtam), nyavalyatörés, krónikus betegség, amelyet különböző rohamok, bizonyos személyiségváltozások jellemeznek, amelyek néha demenciáig progrediálnak (ME I 235, vö. EPTŽ 83).
26Hipochondrija (gör. hypochondria – belek; egykor ezeket a rossz hangulat forrásának tartották), kóros pszichés állapot, amelyben a beteg túlzottan aggódik egészségéért, fél a fennálló csekély panaszoktól vagy elképzelt súlyos betegségektől (ME I 32, vö. EPTŽ 118).
27Isterija (lat. hysteria < hysterica – beteg méhű < gör. hystera – méh) – funkcionális idegrendszeri betegség, amelyet a tünetek nagy változatossága és állhatatlansága jellemez (EPTŽ 128), a neurózis egyik formája. Megnyilvánul
Néhány származékszó motiváló szavait más képzők bővítik, amelyek nem kerülnek be a származékszóba. Egy olyan megnevezés fordult elő, amelynek motiváló szavát az –izmas képző bővíti (vö. Urbutis 2009: 237), például: parkinsonikas 186 „parkinsonizmusban szenvedő személy” (: parkinsonizmas34).
-istas képzős kölcsönzött személymegnevezések. Két olyan személymegnevezést találtunk, amelyek az –istas képző származékai (erről a képzőről és származékairól bővebben lásd DLKG 1994: 123; Urbutis 2009: 292–293; Miliūnaitė 2024: 182), és amelyek az –izmas képzőt tartalmazó klinikai fogalmak megnevezésein alapulnak, például: onanistas35 18, 142 „onanizmust gyakorló személy36” (: onanizmas37); sadistas 29 „szadizmusra hajlamos személy38” (: sadizmas39). Ezt az LKG is megerősíti, amelyben ez áll:
különféle pszichés, érzékelési, mozgási és belsőszervi működési zavarokkal (ME I 366). Ezt a motiváló szót az isteriko mellett az LKG is megadja (I 363).
28 Katatonija (lat. catatonia < gör. katonosz – feszültség, megmerevedés) – a skizofrénia egyik formája – pszichés és mozgászavar – a beteg izgatott vagy mozdulatlan, néha teljesen megmerevedett (EPTŽ 140; ME I 396).
30 Melancholija (lat. melancholia < gör. melas, melanos – fekete + cholē – epe) – hangulatzavar, amely az öröm átélésének képtelenségében, a korábban elégedettséget kiváltó ingerekre adott reakció megszűnésében, anorexiában és fogyásban, reggeli depresszív hangulatban, túlzott bűntudatban nyilvánul meg (EPTŽ 185). Ezt a motiváló szót a melankolikus személymegnevezés mellett az LKG is megadja (I 363).
32 Neurastenija (lat. neurasthenia < gör. neuron – ín, ideg + astheneia – gyengeség, fogyatékosság) – pszichogén betegség, amelyet fokozott ingerlékenység, gyors kimerülés, alvászavarok, vegetatív és érzelmi labilitás stb. jellemez (EPTŽ 204).
33 Šizofrenija (lat. schizophrenia < gör. schizō – hasítani + phrēn – értelem) – endogén pszichés betegség, amely különböző tünetekkel és szindrómákkal – hallucinációkkal, téveszmékkel, neurózisra vagy pszichopátiára emlékeztető kóros affektusokkal, hebefrén, katatón, oneiroid és egyéb szindrómákkal – jelentkezik (EPTŽ 321; ME II 253–254).
34 Parkinsonizmas (lat. parcינסonismus) – az extrapiramidális rendszer károsodásakor kialakuló kóros állapot, különösen annak sápadt gömbjében és az agytörzs fekete állományában (EPTŽ 225; ME II 127).
35 Az onanistas terminust véleményem szerint elsőként Kazys Grinius orvos kezdte használni 1910-ben a Sveikatos folyóiratban megjelent „Apie onanizmą” című tanulmányában. Az orvos későbbi munkáiban is használta (1913; 1920; 1921). Azt is meg kell jegyezni, hogy K. Grinius a kölcsönszó litván megfelelőjét, a varpos braukytojas kifejezést is javasolta (1920; 1921).
37 Onanizmas (lat. onanismus; a bibliai szereplő, Júda fiának, Onánnak a nevéről kapta, aki a közösülés megszakítását gyakorolta feleségének nővérével) – orgazmus kiváltása saját erogén zónák, leggyakrabban a nemi szervek mechanikus ingerlésével (EPTŽ 214), másként masturbacija (ME II 101).
39 Sadizmas (lat. sadismus; de Sade márki (1740–1814) francia író, aki leírta ezt az eltévelyedést) – szexuális perverzió, amelyben a szexuális kielégülést a partnernek okozott erkölcsi vagy fizikai fájdalom kiváltása okozza (EPTŽ 271). A ME (II 242) a személymegnevezést is rögzíti: sadistas.
9
Page 10
hogy „az –istas képzős szavak jelentős része szóalkotásilag a legszorosabban ugyanazzal az alaptővel rendelkező –izmas képzős szavakkal áll kapcsolatban” (LKG I 362). V. Urbutis szavaival élve az ilyen motiváció szokásos, meghatározott irányú motivációnak tekinthető⁴⁰, az oppozíció tagjainak szigorú sorrendjével (származékszó – motiváló szó) (Urbutis 2009: 124).
- (i)akas képzős kölcsönzött személymegnevezések. Egyetlen olyan megnevezést találtunk, maniakas ²²⁴ „mániától megszállott személy”⁴¹ (: manija⁴²), amely egy olyan kóros vonzalom megnevezésével korrelál, amelynek tövét a származékszóba be nem kerülő –ija képző bővíti.
1. táblázat. Pszichés zavarokkal rendelkező személyek megnevezései, amelyek egy motiváló szóval korrelálnak
2. Képzős származékszavak lehetséges kettős motivációval. Minden tárgyalt kölcsönzött személymegnevezés csak egy motiváló szóval korrelál. A tankönyvben azonban
⁴⁰ V. Urbutis megkülönbözteti az ellentétes – ki nem fejezett irányú kölcsönös (vagy reciprok) motivációt is (más néven kölcsönös motiváció, kölcsönös szóalkotási kapcsolatok), amelyet „motiváció nélküli szóalkotási kapcsolatként, vagyis motivációként (a származékszó és a motiváló szó kapcsolatában)” kezel, „[a]z egyik vagy másik motivációs iránynak való elsőbbségadás nélkül”, ahol az oppozíció tagjai felcserélhetők (fašizmas – fašistas) (Urbutis 2009: 124–125).
⁴¹ Tarpukario TŽŽ (1936: 594) maniakas (gör.) „mániában szenvedő, valamit megkívánó, egyetlen dologtól mintegy megőrült személy”.
⁴² Manija (gör. mania – vonzalom, őrület), kóros állapot, amelyet túlságosan emelkedett hangulat és aktivitás, önmagáról alkotott túlzottan jó vélemény, felszínes gondolkodás, beszédesség (hangos, gyors beszéd), szétszórtság jellemez. Leggyakrabban mániás depressziós pszichózisban fordul elő (ME II 525, vö. EPTŽ 179).
10
Page 11
számos olyan megnevezés van, amely szóalkotási szempontból nem egy, hanem több motiváló szóra is épülhet (lásd a 2. táblázatot).
- –ikas képzős kölcsönzött személymegnevezések. E képző származékainak lehetséges motiváló szavai alakjukat tekintve különbözők (lásd LKG I 363). Egyes lehetséges szavak alaptövét valamilyen képző bővíti, másoké pedig egybeesik a származékszó alaptövével:
alkoholikas⁴³ 28, 35, 38, 91, 123, 137, 237. Az LKG (I 363) ezt a személymegnevezést az alkoholis szóval motiválja, jelentése: „alkoholra hajlamos személy”. Ezen kívül véleményem szerint a megnevezés más módon is motiválható – a szó az alkoholizmas betegségmegnevezésen is alapulhat, és ez a származékszó legvalószínűbb motiváló szava, mivel az „alkoholfogyasztásra hajlamos személy” nem feltétlenül alkoholikas, noha a Tarpukario TŽŽ (1936: 44) jelentése éppen ez: alkoholikas „túl sok szeszes italt fogyasztó ember, részeges”. alkoholiku azonban mégis csak az nevezhető, aki alkoholizmusban szenved. A tankönyv szűkebb kontextusaiban a szóban forgó személymegnevezést éppen az említett pszichés betegségről írva használják;
fanatikas ²⁹. Az LKG (I 364) szerint a fanatikas jelentése: „aki fanatikusan gyűlöli a más meggyőződésű embereket”, vö. TŽŽ 1936: 285: fanatikas „vakon hisz valamiben, és türelmetlen mások eltérő véleményével szemben”; alapja lehet egyrészt a fanatiškas melléknév, másrészt a fanatizmas főnév. E személymegnevezés jelentése a tankönyvben az LKG-ben megadotthoz képest orvosi (klinikai) – a fanatikas pszichopata, vagyis súlyos pszichés személyiségzavarokkal rendelkező személy. Ezért a legpontosabb, ha ezt a származékszót a kóros állapotot megnevező fanatizmas szóval motiváltnak tekintjük;
sifilitikas⁴⁴ 38, 110, 260 (: sifilis⁴⁵). A megnevezés és a szifiliszbetegség közötti kapcsolat világos, vö. TŽŽ 1936: 912: sifilitikas (gör.) „szifiliszben szenvedő”. Szóalkotási szempontból azonban kétséges, hogy a motiváló szó az sifilis főnév-e, mivel a származékszó töve más szerkezetű. A megnevezés valószínűleg a latin syphiliticus < syphilis⁴⁶ (lásd OED) melléknéven – sifilitinis, vö. sifilitinis psichikos susirgimas 260 – alapul. Mindazonáltal nehéz megmondani, hogy ezt a megnevezést J. Blažys alkotta-e, vagy más forrásból kölcsönözte;
venerikas 262. Az LKG (I 364) adatai szerint e megnevezés jelentése „aki nemi betegségben szenved⁴⁷”, motiváló szava pedig a venerinis melléknév. Ezzel az állítással egyet kell érteni, mivel a nemi betegségeket venerinėmis ligomis⁴⁸ nevezték, a venerinis melléknév pedig az ókori
⁴³ Az alkoholikas kölcsönszó már a medicinatudományi ismereteket a sajtóban népszerűsítő orvosok, Petro Avižonis (1907), K. Grinius (1920) és P. Matulaitis (1911) írásaiban is megtalálható.
⁴⁴ A sifilitikas terminus egyik legkorábbi, 1890-ből származó előfordulása P. Matulaitis orvos „Mikroorganizmai” című, a Varpas lapban megjelent tanulmányában található. Ezt a terminust később is használta P. Matulaitis (1915) és K. Grinius (1911).
⁴⁵Sifilis (lat. syphilis) – a halvány spirochéta által okozott krónikus fertőző nemi betegség (EPTŽ 276; ME II 264).
⁴⁶ Fertőző nemi betegség, amelyet Girolamo Fracastoro (1483–1553) veronai orvos 1530-ban kiadott „Sifilis, sive Morbus Gallicus” című költeményének e betegségtől szenvedő szereplőjéről neveztek el (OEA).
⁴⁸ Állítólag a morbus venereus terminust (lit. venerinė liga) elsőként Jacques de Béthencourt (1477–1527) francia orvos javasolta, aki 1527-ben, Párizsban kiadott Nouveau Cartme de penitence című értekezésében használta a pejoratív morbus gallicus terminus alternatívájaként (lit. prancūziška / prancūzų liga). A javasolt terminust
11
Page 12
a római szerelem- és szépségistennő, Venus nevéhez kapcsolták. Hozzá kell tenni, hogy a XIX. század végén a litván orvosok népszerűsítő orvosi írásaikban más terminusokat is használtak, például a veneriškos ligos⁴⁹, veneros ligos⁵⁰ kifejezéseket. Ez utóbbi megnevezést (a venerinės ligos kifejezéshez hasonlóan) J. Blažys is használta tankönyvében (lásd p. 263). Ezért felmerül a kérdés: nem alapulhat-e a venerikas személymegnevezés a Venera tulajdonnéven is? Ebben az esetben e személymegnevezés szóalkotási jelentése „Vénusz-kórban szenvedő személy” lenne.
-antas képzős kölcsönzött személymegnevezések. A tankönyvben e képzőnek csupán egy származéka található: haliucinantas 122 (: haliucinuoti vagy haliucinacijos?). Bár formailag kettős motiváció is felismerhető lenne, e személymegnevezés valószínűbb motiváló szava mégis a haliucinacijos főnév. A származékszó szóalkotási jelentése tehát „hallucinációkat látó személy” lenne.
-atas képzős kölcsönzött személymegnevezések. Amint az LKG (I 337) megjegyzi, az igés tulajdonság hordozóinak megnevezései – a nemzetközi képzőkkel képzett szavak – szóalkotásilag nemcsak igékhez, hanem cselekvéseket jelölő, –(i)acija képzős főnevekhez is kapcsolódhatnak. A tankönyvben két ilyen személymegnevezés fordul elő:
degeneratas 138, 267 (: degeneruoti vagy degeneracija?). Az LKG (I 337) adatai szerint a szóban forgó megnevezés alapulhat a degeneruoti igén, illetve a degeneracija főnéven. Mindazonáltal, a haliucinantas esetéhez hasonlóan, véleményem szerint e személymegnevezés motiváló szavának a degeneraciją kell tekintenünk, a degeneruoti ige pedig valószínűleg már a degeneracijos főnévből alakult, így ez utóbbi főnév a szóalkotási láncban elsődleges;
kastratas 129 (: kastruoti vagy kastracija⁵¹?). Ezt a megnevezést a degeneratas szóhoz hasonlóan az LKG (I 337) kettős motivációval adja meg: a kastruoti igével és a kastracija főnévvel. Amint látható, ebben az esetben formailag szintén kétféle motiváció lehetséges, az igével való motiváció azonban mégis kevéssé valószínű, mivel a szó nem litvánul keletkezett, hanem valószínűleg kész alakban került a nyelvbe, akárcsak a haliucinantas és a degeneratas.
-oidas képzős kölcsönzött személymegnevezések eunuchoidas 183 (: eunuchas vagy eunuchoidizmas⁵²?). Az LKG ezt a képzőt nem említi a nemzetközi képzők között. Formailag a megnevezés korrelálhat egy másik személymegnevezéssel, az eunuchas szóval. A Tarpukario TŽŽ (1936: 277) szerint ez utóbbi jelentése „kasztrált (kiherélt) háremőr; kasztrált”, és hasonló a mai
a római szerelem- és szépségistennő nevével hozták kapcsolatba – a venerikus betegség „tiltott szerelem” (angolul illicit love) útján terjed (lásd Tsaraklis et al. 2017: 395; Wikien; Wikifr; Vázquez-Espinosa et al. 2021: 5).
⁴⁹ Terminą veneriškos ligos kifejezést P. Matulaitis orvos használta a Lytiškos Ligos ir Kaip nuo jų apsisaugoti című könyvében (1915), Antanas Vileišis pedig a Patarmės moterims, kurios nori būti sveikos című füzetben (1899).
⁵⁰ Terminas veneros ligos Juoza Bagdonas orvos Kas reikia žinoti apie lyties ligas (1920) című könyvében használta.
⁵¹ Kastracija (lat. castratio – kasztrálás), a nemi mirigyek eltávolítása vagy hormonális működésük megszüntetése a szervezet hormonális egyensúlyának megváltoztatása céljából (ME I 395, vö. EPTŽ 139, 79).
⁵² Eunuchoidizmas (lat. eunuchoidismus < gör. eunouchos – eunuch, fekvőhely őrzője + eidos – megjelenés, alak) – a nemi szervek és a másodlagos nemi jellegek veleszületett vagy szerzett elégtelen fejlődése, amely a test aránytalanságaiban nyilvánul meg (rövid törzs, hosszú végtagok, elhízás) (EPTŽ 89, vö. ME I 244).
12
Page 13
TŽŽ (2007: 315) – „a háremet őrző kasztrált: olyan férfi, akinek eltávolították a heréit”. Az EPTŽ (2017: 89) a eunuchoidas szót eunuchoidizmusban szenvedő személyként határozza meg. Ebben a meghatározásban a betegség megnevezése a kulcsszó. Ennek alapján kijelenthető, hogy az eunuchoidas személymegnevezés nem az eunuchu, hanem az eunuchoidizmas betegségmegnevezésen alapul.
-istas képzős kölcsönzött személymegnevezések. Az e képzős személymegnevezések a névszói tulajdonság hordozói, de szóalkotásilag mind rövidített, mind nem rövidített motiváló tövű főnevekhez kapcsolódhatnak (vö. LKG I 362–363):
avantiūristas 136, 219 (: avantiūra ar avantiūrizmas?). A Tarpukario TŽŽ (1936: 99) az avantiūristas két jelentését adja meg: 1. „kalandokat kereső” és 2. „tisztességtelen haszonra vágyó, csaló”. A tankönyvben (p. 219) az avantiūristais megnevezéssel pszichopata személyeket jelölnek. Bizonyos, a tankönyv szerzőjének szavaival élve „erkölcsi hiányosságok” jellemzik őket. Más szóval az ezzel a terminussal megnevezett személy morálisan megváltozott, és ez az „[e]rkölcsi változás gyakran a kezdődő pszichés megbetegedés első jele” (p. 136). Az avantiūristák „erkölcsi defektusa kissé elfedett <...> gyengeelméjűséggel <...> függ össze” (lásd p. 136). A TŽŽ (2001: 84; 2007: 131) a szóban forgó személymegnevezést az avantiūra szóból eredezteti, akárcsak az avantiūrizmas szót. E megnevezés motivációjának megállapítása kissé nehezebb, mivel sem az avantiūros, sem az avantiūrizmo potenciális motiváló szóként való elfogadása mellett nincsenek szilárd érvek;
kokainistas 99 (: kokainas ar kokainizmas?). Ha ezt a származékszót ismét formálisan vizsgáljuk, motiválhatja egyrészt az alkaloid megnevezése, a kokainas, másrészt a függőségi betegség, a kokainizmas megnevezése. A tankönyv szűkebb kontextusa alapján azonban inkább úgy véljük, hogy a kokainizmas szóval korrelál, nem pedig a kokainas szóval; másképpen fogalmazva a kokainistas nem egyszerűen kokaint fogyasztó, kokainnal bódító személy, hanem kokainizmusban szenvedő személy;
morfinistas 98 „morfinnal kábítószerező személy / morfinizmusban szenvedő személy”53 (: morfinas54 vagy morfinizmas?). Ebben az esetben a helyzet analóg a kokainistu esetével – e megnevezés nagyobb korrelációja figyelhető meg a betegség (morfinizmas), mint az anyag (alkaloid) (morfinas) megnevezésével; így a morfinistas nem egyszerűen morfint használó, azzal kábítószerező személy, hanem morfinizmusban szenvedő személy.
Bár ez utóbbi két személymegnevezés alapulhatna mind az alkaloidák megnevezésén, a kokainas és morfinas szavakon, mind pedig a függőségi betegségek megnevezésén, a kokainizmas és morfinizmas szavakon, korrelációjuk mégis az utóbbi főnevekkel erősebb. Az avantiūristas motivációja valamivel világosabb – valószínűbb, hogy a személymegnevezés az avantiūra főnéven alapul, mint az avantiūrizmas szón, bár ez a motivációs mód sem zárható ki.
3. A képzett személynevek tövének néhány problematikus esete. Amint az előző fejezetekben tárgyalt személynevekből látható, ezek összekapcsolhatók (tövezhetők) a litván nyelvben önállóan használt más szavakkal, nem egy esetben egynél többel is. A tankönyvben olyan személynevek is előfordultak, amelyek alakjuk szempontjából képzett szavaknak tekinthetők – a -ikas képző egyértelmű, ám tövük nem világos. Ezek a chronikas 229 és a debil ikas 35, 214. A Chroniko és a chroniškas melléknév korrelációja kétséges, noha a tankönyvben használatos – olyan kétszavas összetett terminusok jelzői tagjaként, mint a chroniška intoksikacija, chroniška liga, chroniška neurozė, chroniška psichozė, chroniškas alkoholizmas stb. Hogyan lehetne tehát megmagyarázni e személynév tankönyvbeli megjelenését? Talán J. Blažys analógia alapján alkotta meg, hiszen amint a korábban tárgyalt személynevekből látható, a -ikas képzővel igen sok személynevet használnak.
A debiliko esete egyszerűbbnek tűnik. De csak első pillantásra. Bár ez a megnevezés formálisan korrelálhat a betegség nevével, debilumas⁵⁵, nehéz kijelenteni, hogy ez utóbbi a személynév töve, már csak azért is, mert J. Blažys a tankönyvben nem használta az említett betegségnevet. A debiliko tankönyvbeli megjelenése többféleképpen magyarázható. Egyrészt lehetséges, hogy a szerző más (nem litván) forrásokban találta ezt a személynevet, és litvánosította. Másrészt, akárcsak a chroniko esetében, az is lehet, hogy analógia alapján alkotta meg.
KÖVETKEZTETÉSEK
J. Blažys első litván pszichiátriai tankönyvében, az Įvadas į psichiatriją címűben 29, pszichés zavarokkal élő személyeket megnevező korrelatív képzett szót találtunk, amelyek valószínűleg készen kerültek át más nyelvek forrásaiból, amelyekre a szerző tankönyve írásakor támaszkodott, csupán
⁵⁵ A debilumas (lat. debilitas – gyengeség, nyomorékság < debilis – gyenge, tehetetlen) az értelmi fogyatékosság legenyhébb foka (EPTŽ 50). Az EPTŽ (50) és az ME (II 166) a debilas személynevet is rögzíti.
14
Page 15
alakjukat a litván nyelv grammatikai rendszeréhez igazítva. Mindazonáltal nem zárható ki annak lehetősége, hogy egyes képzett szavakat maga a tankönyv szerzője is alkothatott analógia alapján.
E személynevekben 6 nemzetközi képző különíthető el: –antas, –atas, –(i)akas, –ikas, –istas, –oidas. A legproduktívabb képző a –ikas (19 képzett szó) (ipohondrikas, melancholikas, paranojikas), kevésbé produktív a –istas (5 képzett szó) (onanistas, sadistas), a többi említett képző pedig egyáltalán nem produktív (többnyire egy-egy képzett szó) (maniakas, haliucinantas, kastratas, eunuch oidas).
Megállapítást nyert, hogy a korrelatív képzett szavakra leginkább a tőszétválasztó jellegű tövek jellemzők, vagyis képzőkkel (leggyakrabban –ija, –izmas) kibővített tövek, amelyek nem kerülnek be a személyneveket jelölő képzett szavakba, például: neurastenikas (: neurastenija), morfinistas (: morfinizmas).
A kutatás kimutatta, hogy a képzett kölcsönzött személynevek tövezése nem egységes. Ez lehetővé teszi a korrelatív képzett szavak két csoportjának elkülönítését: 1) az egy lehetséges tövű képzett szavak és 2) a több lehetséges (legtöbbször kétféle) tövű képzett szavak. Egyes korrelatív képzett szavak tövei egyáltalán nem világosak.
Az első csoport képzett szavai csak egy tőszóval korrelálnak, és többségük tőszavának alapvető töve a –ija képzővel bővül. E személynevek szóalkotási szempontból csak főnevekkel – betegségek, kóros állapotok vagy zavarok neveivel – állnak kapcsolatban, például: isterikas (: isterija), katatonikas (: katatonija), šizofrenikas (: šizofrenija). A képzett szó és a tőszó tövének alakja eltérhet, ami fonetikai és helyesírási változatokat feltételez, például: epileptikas (: epilepsija).
A második csoport képzett szavai egynél több tőszóval is korrelálhatnak. Egy-egy ilyen képzett szó terminológiai jelentése, amelyben a tankönyvben rögzítették, valamint a minimális kontextus segít meghatározni, hogy a lehetséges tőszavak közül melyik a legvalószínűbb. E személynevek szóalkotási szempontból nemcsak főnevekkel – betegségek és anyagok neveivel – állhatnak kapcsolatban, például: alkoholikas (: alkoholizmas / alkoholis), kokainistas (: kokainizmas / kokainas), hanem terminológiai igékkel és melléknevekkel – cselekvések és tulajdonságok neveivel – is, például: haliucinantas (: haliucinacija / haliucinuoti), sifilitikas (: sifilis / sifilitinis).
Kiderült, hogy a képzett személynevek túlnyomó többsége betegségek, kóros állapotok és zavarok neveivel korrelál (vagy korrelációra hajlamos). Következésképpen megállapítható, hogy a személy és állapota közötti konceptuális kapcsolat (a személyt sok esetben arról a betegségről nevezik el, amelyben szenved, illetve kóros állapotáról vagy zavaráról) hatással van a terminusalkotás folyamatára – meghatározza az új terminus megjelenését.
ŠALTINIAI
PAGRINDINIS ŠALTINIS
[Blažys, Juozas]. Įvadas į psichiatriją [Introduction to Psychiatry], docentas J. Blažys, Kaunas: Vytauto Didžiojo universiteto Medicinos fak. leidinys, 1935.
15
Page 16
PAPILDOMI ŠALTINIAI
[Dr. A. Smalstys] 1929: Mediciniškos pagalbos teikimo psichiniams ligoniams reikalu [Regarding the Provision of Medical Assistance to the Mentally]. – Medicina 2, 108–113.
[Dr. A. V.] Patarmės moterims, kurios nori būti sveikos [Tips for Women Who Want to be Healthy], pagal Zielčaka parašė Dr. A. V., Tilžėje, 1899.
[Dr. F. Matulaitis]. Džiova. Alkoholis [Tuberculosis. Alcohol], Chicago, Ill, 1911.
[Dr. I. Skliutauskas] 1931: Apie chorea minoris gydymą [About Chorea Minoris Treatment]. – Medicina 4, 270–273.
[Dr. K. Gr.] Apie naminius pravorelius ir apie naminį šnapsą [About Homemade Breweries and Homemade Schnapps]. – Sveikata 2, 1920, 3–4.
[Dr. K. Grinius]. Žmonių ligos [Human Diseases]. – Sveikata 1, 1921, 1–4.
[Dr. L. Epšteinas] 1928: Mokyklinio amžiaus vaikų sveikatos apsauga Kauno pradžios mokyklose [Health Care of School-age Children in Kaunas Primary Schools]. – Medicina 6, 402–415.
[Dr. T. Gutmanas] 1925: Apie psichoterapiją [About Psychotherapy]. – Medicina 8, 551–559.
[Dr. V. Kutorga] 1925: Proto ligonių savarankio darbo ir laisvo laikymo terapinės reikšmės klausimu [On the Therapeutic Significance of Independent Work and Free Confinement for Mentally Ill People]. – Medicina 5, 328–335.
[D-ras A. Zarcinas] 1933: Progresyvinio paralyžiaus gydymas su pienu [Treating Progressive Paralysis with Milk]. – Medicina 3, 160–165.
[D-ras F. Matulaitis]. Lytiškos Ligos ir Kaip nuo jų apsisaugoti [Sexually Transmitted Diseases and How to Protect Yourself from Them], parašė D-ras F. Matulaitis. Antra, peržiūrėta ir pagerinta laida, So Boston: Mass, 1915.
[D-ras J. Bagdonas]. Kas reikia žinoti apie lyties ligas [What You Need to Know About Sexually Transmitted Diseases], vertė iš vokiečių kalbos D-ras J. Bagdonas, Kaunas: 1920.
[D-ras K. Grinius]. Apie onanizmą [About Masturbation]. – Sveikata 12, 1910, 1–6.
[D-ras K. Grinius]. Sifilis ir „606“ [Syphilis and “606”]. – Sveikata 1, 1911, 1–8.
[D-ras K. Grinius]. Žmonių ligos [Human Diseases]. – Sveikata 5–6, 1920, 1–4.
[D-ras V. Kutorga] 1925: Proto ligonių savarankio darbo ir laisvo laikymo terapinės reikšmės klausimu [On the Therapeutic Significance of Independent Work and Free Confinement for Mentally Ill People]. – Medicina 6–7, 385–395.
[D-ras Vyt. Bendoravičius] 1930: Hysterija Lietuvos naujokų ir kareivių tarpe [Hysteria Among Lithuanian Recruits and Soldiers]. – Medicina 3, 147–160.
[Gyd. Jonas Kairiūkštis] 1927: V. Psichiatrinės ligoninės 1925 metų veikimo apžvalga [Overview of the Operation of the Vilnius Psychiatric Hospital in 1925]. – Medicina 1–2, 64–68.
[Gyd. Kairiūkštis Jonas] 1928: Nauja progresyvinio paralyžiaus etiologijoje [News in the Etiology of Progressive Paralysis]. – Medicina 1, 8–15.
[Gyd. Kairiūkštis Jonas] 1929: Apie progresyvinio paralyžiaus gydymą malarija [About the Treatment of Progressive Paralysis with Malaria]. – Medicina 3, 180–184.
[K. Gr.]. Kaip apsisaugoti nuo nervų apsilpimo [How to Protect Yourself from Nervous Breakdowns]. – Sveikata 1, 1913, 1–2.
[Med. d-ras L. Gutmanas] 1934: Sterilizacijos įstatymo kritika [Criticism of the Sterilization Law]. – Medicina 2, 63–73.
[Med. gyd. M. Rozinas] 1935: Širdies neurozė ir jos priežastys [Cardiac Neurosis and its Causes]. – Medicina 5, 355–358.
[P. A.]. Girtuoklybė mūsų ryškštė [Drunkenness is Our Scourge], parašė P. A., Vilnius, 1907.
[Priv.-doc. med. d-ras L. Gutmanas] 1935: Psichikos reikšmė susirgimams ir jų gydymui [The Importance of the Psyche for Diseases and Their Treatment]. – Medicina 4, 250–263.
EPTŽ: Enciklopedinis psichiatrijos terminų žodynas [Encyclopedic Dictionary of Psychiatric Terms], V. Mačiulis, J. Šurkus, A. Lapytė, Vilnius: Presvika, 2017.
ME I: Medicinos enciklopedija [Medical Encyclopedia] 1, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1991.
ME II: Medicinos enciklopedija [Medical Encyclopedia] 2, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1993.
TŽŽ 1936: Tarptautinių žodžių žodynas [Dictionary of International Words], sud. K. Boruta, P. Čepėnas, A. Sirutytė-Čepėnienė, Klaipėda: „Ryto“ B-vės sp.
TŽŽ 2001: Tarptautinių žodžių žodynas [Dictionary of International Words], atsak. red. A. Kinderys, Vilnius: Alma littera.
TŽŽ 2007: Tarptautinių žodžių žodynas [Dictionary of International Words], V. Vaitkevičiūtė, 4-as patais. ir papild. leidimas, Vilnius: Žodynas.
VLEₑ: Visuotinė lietuvių enciklopedija [Universal Lithuanian Encyclopedia], el. variantas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras, 2001–2020. Prieiga internete: https://www.vle.lt/.
Wikien: Wikipedia. The Free Encyclopedia. Prieiga internete: https://en.wikipedia.org/wiki/Jacques_de_B%C3%A9thencourt.
Danilenko Valerija P. 1977: Russkaja terminologija: Opyt lingvističeskogo opisanija [Russian Terminology: An Experience of Linguistic Description], Moskva: Nauka.
DLKG 1994: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika [Grammar of the Modern Lithuanian Language], red. V. Ambrazas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.
Gaivenis Kazimieras 1997: Termin izacija ir determin izacija [Terminization and Determinization]. – Terminologija 4, 4–6.
Gaivenis Kazimieras 2002: Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys [Lithuanian Terminology: An Outline of Theory and Management], Vilnius: LKI leidykla.
Gaivenis Kazimieras, Keinys Stasys 1990: Kalbotyros terminų žodynas [Dictionary of Linguistic Terms], Kaunas: Šviesa.
[Gyd. plk. ltn. V. Bendoravičius 1939]: A. a. prof. Juozas Blažys kaip psichiatras [Prof. Juozas Blažys (Rest Eternal) as a Psychiatrist]. – Medicina 6, 417–426.
Griniov Sergej V. 1993: Vvedenije v terminovedenije [Introduction to Terminology], Moskva: Moskovskij Licej.
Inčiuraitė-Noreikienė Lina 2022: Hibridinių vedinių ir skolinių konkurencija [Competition between Hybrid Derivatives and Borrowings]. – Baltistica 57(1), 149–174. DOI: https://doi.org/10.15388/Baltistica.57.1.2472.
Inčiuraitė-Noreikienė Lina, Stundžia Bonifacas 2024: Dėl dabartinės lietuvių kalbos skolintų daiktavardžių su priesaga –acij–a darybinės interpretacijos [On the Derivational Interpretation of Borrowed Nouns with the Suffix –acij–al]. – Baltistica 59(2), 297–14. DOI: https://doi.org/10.15388/Baltistica.59.2.2550.
Keinys Stasys 2005 [1973]: Terminologijos kūrimo šaltiniai [Sources for Terminology Development]. – Stasys Keinys. Dabartinė lietuvių terminologija, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla.
Keinys Stasys 2007: Gyvasis skolinių priderinimas ir teik yba [Live Adaptation and Provision of Loanwords]. – Žmogus ir žodis 9(1), 70–74.
Klimavičius Jonas 1996: Nuo liaudies terminijos prie mokslinės [From Folk to Scientific Terminology]. – Terminologija 3, 4–25.
LKE 1999: Lietuvių kalbos enciklopedija [Lithuanian Language Encyclopedia], par. K. Morkūnas, red. V. Ambrazas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.
LKG I: Lietuvių kalbos gramatika 1: Fonetika ir morfologija (daiktavardis, būdvardis, skaitvardis, įvardis) [Lithuanian Grammar 1: Phonetics and Morphology (Noun, Adjective, Numeral, Pronoun)], red. K. Ulvydas, Vilnius: Mintis, 1965.
18
Page 19
Miliūnaitė Rita 2024: Daiktavardžiai su priesaga –istas, –ė variant iškumo, normų ir dabartinės bendrinės lietuvių kalbos substandartizacijos aspektu [Nouns with the Suffix –istas, –ė in the Aspect of Variation, Norm and Substandardization of the Current Standard Lithuanian Language]. – Acta Linguistica Lithuanica 91, 175–195. DOI: https://doi.org/10.35321/all91-07.
[Priv.-doc. dr. L. Gutmanas] Doc. J. Blažys: Įvadas į psichiatriją. V. D. Univ-to Medicinos Fakulteto leidinys. Kaunas, 1935 m. 272 p. [Introduction to Psychiatry. Journal of the Faculty of Medicine of V. D. Univ. Kaunas, 1935. 272 p.]. – Medicina 5, 378–379.
[Römeris Mykolas 1939]: V. D. Universiteto Rektoriaus prof. M. Römerio kalba laidojant a. a. prof. J. Blažį [V. D. University Rector Prof. M. Römer’s Speech at the Funeral of Prof. J. Blažys]. – Medicina 6, 409–412.
Sager Juan C. 1997: Term Formation. – Handbook of Terminology Management 1: Basic Aspects of Terminology Management, comp. by S. E. Wright, G. Budin, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 25–41.
Stundžia Bonifacas, Inčiuraitė-Noreikienė Lina 2022: Vardažodinių hibridinių priesagų vedinių, pavadinančių asmenis, ir bendrašaknių skolinių konkurencija dabartinėje lietuvių kalboje [Competition between Hybrid Suffixed Denominal Personal Nouns and Common Root Borrowings in Contemporary Lithuanian]. – Baltistica 57(2), 239–261. DOI: https://doi.org/10.15388/Baltistica.57.2.2486.
Superanskaja Aleksandra V., Podolskaja Natalija V., Vasiljeva Natalija B. 1989: Obščaja terminologija: voprosy teorii [General Terminology: Theoretical Issues], Moskva: Nauka.
Superanskaja Aleksandra V., Podolskaja Natalija V., Vasiljeva Natalija V. 2003: Obščaja terminologija: voprosy teorii [General Terminology: Theoretical Issues], Moskva: URSS.
Šalkauskis Stasys 1991 [1925]: Raštai 2: Filosofijos ir pedagogikos terminija [Writings 2: Terminology of Philosophy and Pedagogy], Vilnius: Mintis.
Tsaraklis Athanasios, Karamanou Marianna, Androutsos George, Skand alakis Panagiotis, Venieratos Dionysios 2017: Preventing Syphilis in the 16th Century: The Distinguished Italian Anatomist Gabriele Falloppio (1523–1562) and the Invention of the Condom. – Le Infezioni in Medicina 4, 395–398.
Umbrasas Alvydas 2005: Asmenis įvardijantys teisės terminai 1918–1940 m. Lietuvos kodeksuose [Law Terms Naming Persons in Lithuanian Legal Codes of 1918–1940]. – Terminologija 12, 107–136.
Umbrasas Alvydas 2018: Asmenų pavadinimai kompiuterijos žodynuose [Names of Persons in Dictionaries of Computer Science]. – Terminologija 25, 107–127.
Urbutis Vincas 2009: Žodžių darybos teorija [Theory of Word Formation], 2-asis leidimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.
19
Page 20
[Dr. V. Vaičiūnas] 1939: Prof. Juozo Blažio mokslinė veikla [Scientific activities of Prof. Juozas Blažys]. – Medicina 6, 413–417.
Vázquez-Espinosa Emma, Laganà Claudio, Vazquez Fernando 2021: The Greatpox in Times of Shakespeare & the Spanish Golden Age. – Literatura y Enfermedades Infecciosas 2, 2–51.
Zemlevičiūtė Palmira 2020: Medicinos asmenų pavadinimai 1920 metų nepriklausomos Lietuvos pirmajame Medicinos žurnale [Names for Actors in the Medical Field in the 1920 Issues of Medicina, the First Medical Magazine in Independent Lithuania]. – Lituanistica 66(4), 302–322.
Zemlevičiūtė Palmira 2024: Mitoniminiai terminai pirmajame tarpukario Lietuvos psichiatrijos vadovėlyje [Mythonymic Terms in Lithuania’s First Psychiatry Textbook from the Inter-War Period]. – Terminologija 31, 204–221. DOI: https://doi.org/10.35321/term31-10.
