Acta Linguistica Lithuanica 2025, 93. kötet, 1–9. o. Tartalomjegyzék hivatkozása / Turin io nuoroda ISSN 2669-218X (online / elektronikus)

A „fordított” etimológia egy esete? A verbális polimorfia redukciója a germán *klīb- „ragadva maradni” példáján

A „fordított” etimológia esete? A verbális polimorfia redukciója a germán *blīb- „ráragadni” példáján

ALBRECHT GREULE Regensburgi Egyetem E-mail: [email protected] ORCID ID: https://orcid.org/0009-0000-7993-1040 Kutatási területei: szöveggrammatika, teolingvisztika és egyházi ének, onomasztika, történeti szintaxis.

https://doi.org/10.35321/all93-05

ÖSSZEFOGLALÁS A indoeurópai alapnyelv perspektívájából vizsgálva a német kleben (magyarul „ragadni, ragasztani”) ige etimológiája azt mutatja, hogy ez a német ige egy polimorfia utolsó nyoma. Az elsődleges adatok alapján több indoeurópai aorisztosz-, jelen- és perfektumidő-, kauzatív és esszív morféma rekonstruálható. A szóban forgó gyöki morféma alapját képező indogermán *gleibʰ- (protogermán *klīb-) „ragadva maradni” a szövegben kérdőjellel szerepel. Ez a germán nyelvek különleges fejlődése, amely a nyugati és északi germán nyelvekben az indogermán *leip- „ragadva maradni” alakot váltotta fel. A tanulmány azt vizsgálja, milyen hatással vannak a szintaktikai és szemantikai körülmények az eredeti protogermán *klīb- „ragadva maradni” alakjai teljes rendszerének redukciójára az ófelnémet kortól az újfelnémet korig. KULCSSZAVAK: morfológia, redukció, szintaktikai változás, jelentésváltozás, nyelvtörténet.

Copyright © 2025 Albrecht Greule. Kiadta a Litván Nyelvi Intézet. Ez a cikk nyílt hozzáférésű, a Creative Commons Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjesztik, amelyek lehetővé teszik a korlátozás nélküli használatot, terjesztést és sokszorosítást bármely médiumban, feltéve, hogy az eredeti szerzőt és forrást megjelölik. // Išleido Lietuvių kalbos institutas. Šis straipsnis yra atviros prieigos, platinamas pagal „Creative Commons“ priskyrimo licencijos sąlygas, leidžiančias neribotai naudoti, platinti ir atkurti turinį bet kokioje laikmenoje, nurodant autorių ir šaltinį. Beérkezett: / Gauta: 2025-08-25. Elfogadva: / Priimta: 2025-10-27.

1

ÖSSZEFOGLALÁS

A német kleben („ragadni”) ige etimológiája az indoeurópai alapnyelv hátterében azt mutatja, hogy a német kleben egy polimorfia utolsó maradványa. Kezdetben külön indoeurópai morfémák rekonstruálhatók az aorisztosz, a jelen idő, a perfektum, a kauzatív és az esszív számára. Az alapul szolgáló indoeurópai *gleibh- (protogermán *klīb-) „ragadva maradni” gyöki morféma megközelítése azonban kérdőjellel van jelölve. Ez olyan germán sajátos fejlődés, amelynek során az indoeurópai *leip- „ragadva maradni” alakot a nyugati és északi germán nyelvekben felváltotta. A tanulmány bemutatja, milyen szerepet játszanak a szintaktikai és szemantikai okok a protogermán *klīb- „ragadva maradni” eredeti teljes alakrendszerének redukciójában az ófelnémettől az újfelnémetig.

KULCSSZAVAK: Morfológia, redukció, szintaktikai változás, szemantikai változás, nyelvtörténet.

Az indogermán igék lexikonában Martin Kümmel a?*gleibh- „ragadva maradni” címszó alatt az ige öt képzési módját sorolja fel, nevezetesen az aorisztoszt, a jelent, a perfektumot, a kauzatívot és az esszívet^¹. Ezeket óegyházi szlávból, lettből (új képzés), de többségükben ófelnémetből (ófn.) rekonstruálja. Mivel az ige csak germán és balti-szláv nyelvekben adatolt, mind az (indogermán) címszó, mind a perfektum, a kauzatív és az esszív konstrukciói kérdőjellel vannak jelölve. Az ófelnémeten túl az (indogermán?) *gleibh megfelelője a germánban *klīb alakban – a gót kivételével – jól adatolt^².

Az indogermán?*gleibh- „ragadva maradni” felbukkanásának oka az indogermán *leip- „ragadva maradni” helyett^³ szinte kizárólag a germánban (*klīb- alakban) abban keresendő, hogy az indogermán *leip folytatásai a germánban szemantikailag eltávolodtak az alapszó „ragadva maradni” jelentésétől (jelen idő: gót af-lifnan „megmaradni” a germ. *limbe/a- helyett; perfektum: ófn. bi-leif / bi-leib „maradt”; kauzatív: ófn. leiben „megmarasztani”; esszív: ófn. lebēn „élni”; újraképzett jelen idő: ófn. bi-līban „maradni”). Az így keletkezett szemantikai hézagokat a germán „ragadva maradni” jelentésmezőben a germán *klīb morféma megfelelő alakjai töltötték ki.

A nyelvváltozás szempontjából érdekes nyomon követni a folyamatokat és feltárni az okokat, hogy a germánban, illetve az ófelnémetben meglévő négyszeres polimorfia (jelen idő, perfektum, kauzatív, esszív) miként és miért redukálódott a mai német nyelvben egyetlen gyenge igére, nevezetesen a kleben igére. Mivel ebben nemcsak hangváltozások, hanem szintaktikai-szemantikai okok is szerepet játszanak, a német nyelv valamennyi történeti szintjén található adatok esetében a szemantikai és szintaktikai környezetet is rögzítjük és bevonjuk a magyarázatba^⁴.

^¹ LIV 189. skk.

^² Vö. Seebold 1970: 206–298; EWA V 599–600.

^³ LIV 408. skk.

^⁴ A módszerről vö. a középfelnémet szintaktikai igeszótárban (MSVW) elmondottakkal (Greule 2023).

2

A polimorfia fejlődésére vonatkozó első utalások a német nyelvtörténet során a DWB 11. kötetében, a kleiben⁵ címszó alatt találhatók. A következőket mondja az erősen ragozott kleiben igéről:

„Az egyszerű szó már a középfelnémetben nagyon ritka, úgy tűnik, korán háttérbe szorította ágelődje, a gyenge kleben, amely most teljesen átvette a helyét”, „a háttérbe szorított szót azonban korán veszélyeztette a közeli hangzású szavakkal való összekeverés is. Így a gyenge kleiben” és „a középfelnémetben azonban a kettő (ti. az erősen ragozott kleiben és a gyengén ragozott kleiben) keveredése sem maradt el.”

A DWB pontszerű utalásai sajnos nem elegendők a germ. *klīb- (~ indogerm.?*gleihᵇ⁻) eredményeként létrejött ófelnémet igeléxémák, a klība-n, klimba-n, klaib, kleibe-n és klebēn fejlődésének átfogó áttekintéséhez. Ehhez fel kell dolgozni mind a külső alakokat, mind a szemémákat, valamint az igei aktánskonstellációt (VAK) valamennyi nyelvi szinten, majd össze kell hasonlítani az ezekre épülő sajátos készleteket. A szemémák feltárását megkönnyíti, hogy a német történeti szótárak adatolt szótárak, vagyis egy igéhez kapcsolódóan valamennyi, vagy legalábbis számos adatmondatot idéznek, és online hozzáférhetők⁶.

A protogermán számára – az indogermán képzési törvényekkel összhangban – a következő öt alak tehető fel:

1) Jelen idő *klimbe/a- (< előgermán / indogermán *gli-n-bʰ⁻) > ófn. klimban „felhágni”;

2) Múlt idő *klaib-/*klīb- (< előgermán / indogermán perfektum (ge-)gloibʰ⁻);

3) Jelen idő *klībe/a-, a perfektumhoz újonnan képzett jelen idejű alak⁷ > ófn. Klīban „tapadni”;

4) Kauzatív *klaib-eja- > ófn. kleiben (< *klaibjan) „ráragasztani”;

5) Esszív *klīb-ē- > ófn. klebēn „ragasztani”.

A „régi” nazális infixumos protogermán jelen idő *klimbe/a az újonnan képzett jelen idővel *klībe/a való versengésben mintegy kiválik a *klīb-: *klaib-: *klīb- „ragadva maradni” morfémacsoportból, és új jelentésű, önálló *klimb morfémát alkot „felhágni, mászni” jelentéssel. A „ragadva maradni” jelentés „mászni” jelentéssé válása több helyen is megfigyelhető, legjobban a germ. *klīb- „ragadva maradni” igével szinonim lit. lipti esetében (nazális infixumos jelen idővel: limpù), a lit. lìpti (lipù) „mászni” mellett (< „ragadva maradok”)⁸. Továbbá az ófn. klīban „tapadni” mellett áll a klīfa „mászni”. Mivel a *klimb morféma szemantikailag és morfológiailag korán kivált a *klīb-: *klaib-: *klīb morfémából, és a harmadik ablaut-sorozat igéjeként saját úton indult el, sorsát itt nem követjük tovább.

A hangváltakozó múlt idő *klaib-/*klīb beolvad az első hangváltakozási sorozat új igéjébe, vagyis a fenti 2) és 3) pozíció egybeesik. Az indogermán perfektum-reduplikáció

⁵ DWB XI Sp. 1069.

⁶ Ezek a következők: AHDWB, DWB XI, FNH DWB, Goethe-szótár, MHDWB.

⁷ Vö. Seebold 1970: 296. skk., 298; EWA V 597. skk.

⁸ LIV 408. skk.

3

eltűnik, akárcsak az első hangváltakozási sorozat valamennyi igéjénél, a germánban nyomtalanul. A germ. klīb-: *klaib-: *klīb hangváltakozó morfémből az ófelnémetig vezető hangváltozások szabályosak: a labiális spiráns /b/ az ófelnémetben /b/-vé deszpirantizálódik; az /ai/ ófelnémet /ei/-vé válik; az /i/ /ê/ előtt (a klebên alakban), más szavakhoz hasonlóan, /e/-vé nyílik. Előretekintve, a hangsúlytalan (szóvégi) szótagok gyengülésétől eltekintve (pl. ófn. klebên > kfn. kleben), jelentős magánhangzó-változások csak a korai újfelnémet korban következnek be: az ófn. / kfn. /î/ diftongizációja újfn. /ei/-vé (kfn. klîben > újfn. kleiben), a rövid magánhangzó megnyúlása nyílt hangsúlyos szótagban (kleben > kle:ben). Mivel az /ei/ a középnémet nyelvjárásokban monoftongizálódott (> /ê/), ott a felsőnémet nyelvjárásoktól eltérően a klêben (< kleiben) egybeeshet a kle:ben (< klebên) alakkal.

A következő fejezetek a német történeti nyelvi korszakok szótáraiból vett kivonatokként az (a) ófn. klīban „tapadni”, (b) ófn. kleiben „ráragadni” és (c) ófn. klêbên „ragasztani” megfelelőit, valamint a szemémákat és az igei aktánskonstellációkat (VAK) rögzítik^⁹

a) Ófn. klîban erős ige

1. valakihez, valamihez tapadni, hozzákapcsolódni, valamihez ragaszkodni

P Állapot / E Állapothordozó (ami tapad) → Sn / E Hely (a tapadás helye) → Sd.

Adatok: joh mir io hiar zi libe wiht alles io ni klibe, ni si, druhtin, thaz thin willo ist

O 1,2,51. ungilionot ni bileip, ther gotes wizzode kleip Os 20; továbbá: O 2,6,36. 3,17,64. 4,37,21. 5,1,14. 3,2. 20. 23,77.

Átvitt értelemben valakit követni: ni sahun sie nan (Jesus) sizen untar scualarin êr, noh kliban themo manne, ther se (thio buah) inan lerti wanne O 3,16,10; továbbá: 4,12,39. Oh 30.

2. valakivel megtörténni:

P Folyamat / E Folyamathordozó (ami megtörténik) → Sn / E Címzett (akivel valami megtörténik) → Sd.

Egyetlen adat: Johane ouh hiar leid kleib Oh 98.

Kfn.?klîben erős ige csak ane klîben erős ige.

!. valakihez tapadni: P Állapot

Adatok: wan des der mensche in gewonheit kumet daz klîbet im gerne ane PrBerth 1:201,4; eine vêde im anecleib / von eime sîner rittere NvJer 9508.

2. valamit (valamihez) rögzíteni, megerősíteni: P Tevékenység Adat: zu herzin ich daz clîbe [lîbe:] / daz in in des jâmirs röst / dî hoffenunge was ein trôst, / daz got dî sînen nicht vorlât NvJer 15292 (A rím miatt clîbe áll cleibe helyett).

^⁹ Nyelvtani rövidítések: P = állítmány, E = bővítmény / aktáns, Sn = nominativusi főnév, Sg = genitivusi főnév, Sd = dativusi főnév, Sa = akkuzatívusi főnév, pS = prepozíciós csoport, ADV = határozószó.

4

Korai újfelnémet szótár ----

Goethe-szótár -----

Megjegyzés: „Az egyszerű szó (kleiben erős ige) már a kfn.-ben (klîben) nagyon ritka, úgy tűnik, korán háttérbe szorította ágelődje, a gyenge klëben, amely most teljesen átvette a helyét”¹⁰.

Az ófn. erős, főként állapotpredikátumokat alkotó klîban ige a gyér adatok alapján a középfelnémetben ezt követően már nem mutatható ki. Ennek egyik oka az lehet, hogy az ófn. klëbên, kfn. kleben (< germ. *klib-ē-), amely formailag az esszívnek felel meg¹¹, az eredeti állapotpredikátum, az ófn. klîban mellett szinonim versenytársként áll.

b) Ófn. kleiben gyenge ige

1. valamit valamire ragasztani, kenni; valamit valamire ráragasztani, rögzíteni:

P Tevékenység / E Tevékenységhordozó (aki rögzít) → Sn / E Tárgy (amit rögzítenek) → Sa / E Hely (ahová / ahol rögzítenek) → pS (p=in, ana) / E Címzett (amihez valamit hozzáerősítenek) → Sd.

Adatok: ein horo... kleibt er imo... in thero ougono stat O 3,20,24 – thaz er (Adam) es firleipti, iz (den Apfel) avur thara kleipti in then boum, thar si (Eva) iz nam: missigiangin wir so fram O 2,6,30.

Átvitt értelemben: valamit bevésni:

Adat: hugi hiar nu harto thero minero worto, in herzen kleibi siu nu sar O 5,15,38.

2. valamit összekötni, egyesíteni (csak glosszáriumi adat)

3. valamit szavakba öltöztetni:

P Tevékenység / E Tevékenységhordozó → Sn / E Tárgy → Sa / Hely → pS (p=in).

Egyetlen adat: thaz man thia diufi ni firstat, thero brosmono kleini...: lesent zi in thia redina thie hohun gotes thegana; in giscrip iz kleibent, thaz mine gilichon leibent O 3,7,52.

Kfn. kleiben gyenge ige

[1. (össze)ragasztani:

P Állapot / E Állapothordozó (ami össze van ragasztva) → Sn.

Egyetlen adat: swanne im in der zit der munt / cleibete unde in der durst twanc, / so satsete er ie vor sich den tranc Vāt 15557]

2. valamit / magát valamire ragasztani, kenni, felvinni:

¹⁰ DWB XI Sp. 1069.

¹¹ Az esszív az (indogermán) igető-képzés egyik típusa, amely az alany állapotát az állapotba való belépés hangsúlyozása nélkül jelöli; vö. LIV 25.

5

P Tevékenység / E Tevékenységhordozó (a ragasztók) → Sn / E Tárgy (amit felragasztanak) → Sa / Hely (ahol ragasztanak) → pS / Adv (p=an, in).

Adatok: [a fehér tímárok] habent daz reht gen den laederern, daz si krain lo an diu vael klaiben suln, noh kain vael an daz ander heft en <...>, man sule si besunder lazzen StRAugsb 44,18. 72,7 – wâ man den aschen hin klaibt, der auz dem unk geprant wirt, dà mag kain spinn ir netz geweb en BdN 264,20.

Korai újfelnémet kleiben gyenge ige

1. valamit / magát valamihez rögzíteni, hozzáerősíteni, ráragasztani

P Tevékenység / E Tevékenységhordozó (a ráragasztó) → Sn / E Hely (ahová ragasztanak) → ADV.

Adat: Wen er ein brieflein sigeln sol, | So klaibt er eitlichs wachs daran. – An den fels <...> ist eyn closterlyn gebuwit <...> glich alß abs eyne swalbe dor an gekleybit hette.

2. ragadni, ráragadni, valamihez tapadni:

P Állapot / E Állapothordozó (ami ragad) → Sn, [E Károsult (akinek valami ragad) → Sd]

Adat: Swanne im in der zit der munt | Cleibete unde in der durst twanc | So satzete er ie vor sich den tranc.

3. valamit (egy épületet) agyaggal bevakolni; valamit leragasztani, burkolni:

P Tevékenység / E Tevékenységhordozó (a vakoló) → Sn / E Tárgy (amit bevakolnak) → Sa.

Adat: 2 scot eyme knechte, der den zygelofen cleybete.

Goethe-szótár -----^¹²

c) Ófn. klebēn gyenge ige

ragadni, függni, szilárdan tapadni valamihez, valakihez, rajta maradni:

P Állapot / E Állapothordozó (ami szilárdan tapad) → Sn / Hely (ahol valami szilárdan tapad) → pS (p=an).

Adat: tes (a tengeri sün) natura ist solih. über er chlēben beginnet. an demo skeffe. daz nehein dunst so michel nechumet tiu iz eruuekken muge Nb 167,29 [141,18]; továbbá: 201,29 [166,30].

Átvitt értelemben:

a) valamihez kötődni, valamihez tartozni:

¹² Hogy a Kluge: Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache (Kluge 2011: 498) 25. kiadásában a kleiben „ragasztani” címszó „periférikus és regionális” minősítéssel – más újabb etimológiai szótárakkal ellentétben – még szerepel, az a kleben szóval és a Kleiber „harkálycinege” főnévvel való rokonságának köszönhető.

6

P Állapot / E Állapothordozó (ami szilárdan tapad) → Sn / Hely (ahol valami szilárdan tapad) → pS (p=an, in, zuo).

Adatok: fremediu chint... chlebent an demo alten urchundi Npw 17,46; sie chlebent in ueteri testamento Np uo.; albus nechlebet nicht zu homo Ni 558,21/22 [72,2];

b) valakihez (bensőleg) kötődni; valaki szívén viselni, hozzá közel állni:

P Állapot / E Állapothordozó (aki bensőleg kötődik) → Sn / E Címzett (akihez bensőleg kötődik) → Sd / E Hely (a benső kötődés helye) → pS (p=in, after, zi).

Adat: denne al sin liup unte sin minna chlebege unte haftege in disemo (ti. Benjamin) cum anima illius ex huius anima pendeat [Comm. in Gen. = Gen. 44,30] Thoma, Glossen S. 23,30.

kfn. kleben gyenge ige

1. függeni (maradni), tapadni, szilárdan ülni:

P Állapot / E Állapothordozó (ami tapad) → Sn / E Hely (ahol / amihez valami tapad) → pS / Adv (p=an).

Adat: si [Mária] sach dô daz kriuz ûf heben / und ir sun dar ane kleben / mit nageln vast dar an geslagen Philipp 7293. 7687; Pass I/II (HSW) 24167.

2. ragadni (ragadós anyagról):

P Állapot / E Állapothordozó (ragadós anyag) → Sn, [E Hely (amihez valami tapad) → Adv / pS (p=ze)].

Adatok: dort da ich wart erslagen, / da clebet noch min heilic blut Pass I/II (HSW) 20535. átv. minden átoknak be kellene válnia, / akkor kevés ember élne Freid 130,12.

Korai újfelnémet kleben

valakihez / valamihez függni, ragadni, szilárdan ülni, időzni; valakihez / valamihez tapadni, valamit nem tudni elengedni; konkrét és elvont vonatkozási tárgyakról

P Állapot / E Állapothordozó (aki / ami ragad) → Sn / E Hely (amihez valami tapad) → pS / Adv (p=an, in).

Adat: Vrasandt daß man nicht klebe an den buchstaben, und vermeine, hören und lesen sey genug.

Goethe-szótár: kleben

1. valamit ragasztószerű kötőanyagokkal vagy öntapadó anyagok használatával rögzíteni:

P Tevékenység / E Tevékenységhordozó (a ragasztó) → Sn / E Tárgy (amit ragasztanak) → Sa / E Hely (ahová ragasztanak) → pS (p=auf, in).

Adat: Der Buchbinder klebte die Etiketten auf die Kupferstich-Portefeuilles.

2. szilárdan tapadni; ismételten „ráragadva maradni”, átv.: valamihez tárgyilagosan, bensőleg kapcsolódni:

7

P Állapot / E Állapothordozó (ami ráragadva marad) → Sn / E Hely (ahol valami tapad) → pS (p=an).

Adat: glaubst du dass du mir fürchterlicher bist weil noch des Grafen von Helfenstein Blut an deinen Kleidern klebt? – nem tűnik el minden remény, | Der immerfort an schalem Zeuge klebt.

Megjegyzés: A (germ.) *klīɓ morfémából képzett három ófn. igealak közül egyedül az esszív igealakja, az ófn. klebên maradt fenn mindmáig. A kleben Goethe-nél való használata már jól mutatja az ige mai szemantikai státuszát. Ma az ige mind állapot-, mind tevékenységpredikátumok képzésére szolgál. Ez a két funkció a korai újfelnémet korig formailag elkülönült: az ófn. klīban és klebên, illetve a kfn. klīben és kleben egyértelműen állapotpredikátumokat alkottak, míg az ófn. kleiben és a kfn. kleiben a protogermán kauzatív *klaib-ejaund, vagyis a tevékenységpredikátumot alkotó igét folytatták. Az állapotpredikátum „ragadva maradni” szemémájának két (szinonim) igével, nevezetesen a gyenge kfn. kleben és az erős kfn. klīben való betöltése azonban az erős ige feladásához vezetett. Ehhez járult, hogy az újfelnémethez vezető úton a kfn. klīben és kleiben hangtanilag egybeesett a korai újfelnémet kleiben alakban, és a korai újfelnémet kleiben mind állapot-, mind tevékenységpredikátumokat alkotott; az eredetileg erős ige, a korai újfelnémet kleiben (< kfn. klīben), szintén gyengén ragozódott. A korai újfelnémetben így két gyenge ige található: a monoszemikus kleben és a poliszém kleiben; a két ige között az állapotpredikátum tekintetében részleges szinonímia áll fenn. A kleiben ige újfelnémet irodalmi nyelvbeli feladásához vezető lépésért a poliszémián kívül végül két további hangváltozás is felelős, mégpedig a nyílt hangsúlyos szótagban bekövetkező nyúlás: > kle:ben, valamint az /ei/ középnémet monoftongizációja > /e:/, kleiben > /kle:ben/¹³. A korai újfelnémet kleiben és az újfelnémet kleben kivételével valamennyi összevetett ige tulajdonképpen (az átvitt jelentésektől eltekintve) monoszemikus, és a várható VAK-kal rendelkezik: az állapotpredikátumokat alkotó igék VAK-ja P – Állapothordozó – Hely, a kauzatív, tevékenységpredikátumokat alkotó igéké pedig P – Tevékenységhordozó – Tárgy – Hely. Csak az ófn. adatmondatokban jelenik meg ezenkívül a Címzett (akihez valamit hozzáerősítenek) szerepe. Formailag csak az E Hely → pS aktáns változik annyiban, hogy újfelnémetben a standardizáció következtében az an (sie kleben an der Wand / an die Wand) prepozíció válik normává.

Végül fel kell tenni a kérdést, hogy a jelen vizsgálatban milyen „etimológiáról” van szó. Míg a „klasszikus” etimológia egy jelenkori nyelvi szó eredetét tárja fel, és az öröklött szavak, például az újfelnémet kleben esetében egészen a protogermán és az indogermán korig hatol vissza, addig a verbális polimorfia redukciójának jelenlegi kérdésiránya éppen fordított: azt kérdezzük, miért marad meg az újfelnémetben a polimorf protogermán *klīɓ- „ragadva maradni” gyökből egyedül a poliszém újfelnémet kleben ige.

^¹³ Vö. Paul 2007: § L45.

8

IRODALOM

EWAhd V: Etymologisches Wörterbuch des Althochdeutsch [Ófelnémet etimológiai szótár] 5 (iba – luzzilo), R. Lühr szerkesztésében, H. Bichlmeier, M. Kozianka és R. Schuhmann munkája A. L. Lloyd közreműködésével, K. K. Purdy részvételével, Göttingen, Zürich: Vandenhoeck & Ruprecht, 2014.

Greule Albrecht 2023: Von antreiten bis eischen. Aus der Werkstatt des Mittelhochdeutschen syntaktischen Verbwörterbuchs (MSVW) [Az antreiten igétől az eischen igéig. A középfelnémet szintaktikai igeszótár (MSVW) műhelyéből]. – Acta Linguistica Lithuanica 89, 11–26. DOI: https://doi.org/10.35321/all89-01.

Kluge Friedrich 2011: Kluge: Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache [A német nyelv etimológiai szótára], 25., átdolgozott és bővített kiadás, E. Seebold szerkesztésében, Berlin, Boston: Walter De Gruyter.

LIV: Lexikon der indogermanischen Verben. Die Wurzeln und ihre Primärstammbildungen [Az indoeurópai igék lexikona: gyökök és elsődleges tőképzéseik], H. Rix, M. Küm­mel, T. Zehnder, R. Lipp, B. Schirmer, 2. kiadás, Wiesbaden: Dr. Ludwig Reichert Verlag, 2001.

Paul Hermann 2007: Mittelhochdeutsche Grammatik [Középfelnémet nyelvtan], 25. kiadás, T. Klein, H. J. Solms és K. P. Wegera újrafeldolgozásában, I. Schröbler szintaxisával, H. P. Prell által újrafeldolgozva és kibővítve, Tübingen: Walter De Gruyter.

Seebold Elmar 1970: Vergleichendes und etymologisches Wörterbuch der germanischen starken Verben [A germán erős igék összehasonlító és etimológiai szótára], Hága, Párizs.

ONLINE SZÓTÁRAK

AHDWB: Althochdeutsches Wörterbuch [Ófelnémet szótár]. Hozzáférés: https://awb.saw-leipzig.de.

DWB XI: Deutsches Wörterbuch von Jacob Grimm und Wilhelm Grimm [Jacob Grimm és Wilhelm Grimm német szótára] 11, 1864–1873. Hozzáférés: https://woerterbuchnetz.de/?sigle=DWB&lemid=A00001.

FNHDWB: Kora újfelnémet szótár [Kora újfelnémet szótár]. Hozzáférés: https://fwb-online.de.

Goethe-szótár: Goethe-szótár [Goethe-szótár]. Hozzáférés: https://gwb-uni-trier.de.

MHDWB: Középfelnémet szótár [Középfelnémet szótár]. Hozzáférés: https://www.mhdwb-online.de.

9