Go to originalLocalized version was produced by AI. It may contain inaccuracies.
Preparing document pages…
Page 1
Acta Linguistica Lithuanica 2025, t. 93, p. 1–16 Contents link / Turinio nuoroda ISSN 2669-218X (online / elektroninis)
A LINKMENYSI PLÉBÁNIA EGY HELYNEVÉNEK ÁTHELYEZÉSÉRŐL
Egy oikonima áthelyezése a Linkmenysi plébániáról
LAIMUTIS BILKIS Litván Nyelvi Intézet E-mail: [email protected] ORCID ID: https://orcid.org/0000-0002-2902-4722 Kutatási területek: helynévtan, személynévtan.
https://doi.org/10.35321/all93-02
ÖSSZEFOGLALÓ
A tanulmány a mai Meironys falu nevének történeti fejlődését vizsgálja; a falu Ignalina járás önkormányzatának és eldershipjének területén fekszik. A 16–18. századi források feljegyzéseinek vizsgálata azt mutatja, hogy ez az oikonima átvitt helynevek közé sorolható, mivel eredetileg egy másik falut, a mai Ripǎičiait jelölte, amely Ignalina járás önkormányzatának Linkmenys eldershipjében található. Csak a 18. század elejétől kezdték ezzel a névvel illetni a mai települést, amelynek eredeti neve *Antandringiai vagy ehhez hasonló lehetett. A kutatási adatok szerint az oikonima áthelyezésének folyamata a 18. század második felében fejeződött be. A lakott helyek neveinek ilyen változását történeti forrásokban található, a falvak fekvését leíró adatok, a települések antroponímiájának elemzése, valamint az oikonimaváltozatok használata bizonyítja az elmúlt évszázadok dokumentumaiban.
A történeti anyag elemzése nemcsak a lakott hely nevének átvitelét kívánja megállapítani, hanem ezt az esetet az átvitt helynevek kutatásának tágabb összefüggésében is jellemezni, és sajátosságait kiemelni. A tanulmány azt is mérlegeli, milyen okok vezethettek egy ilyen atipikus néváthelyezési jelenség kialakulásához.
The article examines the historical development of the name of the present-day village of Meirōnys, located in the territory of the Ignalina District Municipality and eldership. An analysis of records from 16th–18th century sources reveals that this oikonym can be classified as a transferred toponym, since it originally referred to a different village, the present-day Ripǎičiai, situated in the Linkmenys eldership of the Ignalina District Municipality. It was only from the beginning of the 18th century that the present-day settlement began to be
E néven kezdték említeni. Ezzel szemben eredeti neve *Antadringiai vagy ehhez hasonló volt. A kutatási adatok arra utalnak, hogy az oikonima átvitelének folyamata a 18. század második felében fejeződött be. A településnevek ilyen változását a történeti források faluelhelyezkedés-leírásai, a települések antroponímiájának elemzése, valamint az oikonimaváltozatok elmúlt évszázadok dokumentumaiban való használata bizonyítja.
A történeti anyag elemzésének célja nemcsak a helynévátvitel tényének megállapítása, hanem az eset bemutatása az átvitt helynevek kutatásának tágabb összefüggésében, valamint sajátos vonásainak kiemelése is. A tanulmány az ilyen atipikus helynévátviteli eset kialakulásának lehetséges okairól is megfontolásokat kínál.
A toponimikában számos olyan eset ismert, amikor különböző helyek elnevezésére más helyek neveit viszik át. Az ilyen, más helyre átvitt toponimákat átvitt neveknek nevezik¹. A helynevek átvitelének térbeli kiterjedése igen változatos: ezek a nevek különböző kontinenseken, különböző országokban vagy ugyanazon ország több pontján is kialakulhattak. Úgy tűnik, a toponimák átvitelének két leggyakoribb módja különíthető el. Az egyik kizárólag a helynevek más helyek elnevezésére történő átvitelével függ össze. Ilyenkor elsősorban a helynevek jelentésbeli sajátosságait és az elnevezett helyek asszociatív hasonlóságát veszik alapul. Az ilyen átvitt helynevek gyakran világszerte ismert helyek (kontinensek, országok, városok és más földrajzi objektumok) neveiből származnak. Motivációjuk összefügghet a természeti, társadalmi, történelmi, kulturális vagy politikai sajátosságok hasonlóságával, az emlékezeti vonatkozásokkal és egyéb tényezőkkel. Az így keletkezett nevek között számos lakott hely neve is megtalálható. Például Lengyelországban az ilyen típusú oikonimák (falvak és falurészek nevei) leggyakrabban a következők: Praga (38), Korea (37), Sachalin (31), Amerika (23), Rzym, Ukraina (egyenként 14), Paryż, Syberia (egyenként 13), Węgry (12), Kanada (11), Karpaty, Madera (egyenként 9), Betlejem, Kalwaria, Kąpkaz, Palestyna (egyenként 8), Wenecja (7) stb. (Rutkiewicz-Hanczewska 2019: 37–38). Lettország átvitt lakotthely-nevei, amelyeket más objektumok neveivel együtt egzotikus, vándorló neveknek is neveznek, többnyire külföldi városok, országok és régiók neveiből erednek: Amerika, Bulgarija, Egiptė, Italija, Ukraina, Palestine, Roma, Venēcija, Parizė, Ber līni, Varšava, Maskava stb. (Balode 2022: 161–173). Litvániában legalább néhány tucat hivatalosan használt átvitt oikonima számolható össze: Amėrika, f. Prn, Arabija, t. Mlt, Fl orencija, f. Rs, Kaukāzas, f. Kn, Lo ndonas, f. Jon, Madagaskāras, f. Zr, Parỹžius, f. Jon, Šveicarija, f. Jon, Vilnius, f. Kp stb. (Vanagas 1988: 16–17).
Az átvitel másik módja nemcsak a helynevek átvitelével, hanem a lakosság migrációjával is összefügg². Amikor egy kisebb vagy nagyobb embercsoport megváltoztatta lakóhelyét, magukkal vitték
¹ Az onomasztikai terminológiai munkákban átvitt neveknek azokat a tulajdonneveket nevezik, amelyeket egyik objektumról egy másikra vittek át, például Paryžius Szamarkand mellett, Niujorkas Luhanszk közelében, számos Berlynas vagy Heidelbergas nevű hely az Amerikai Egyesült Államokban (OS 157). A helynév átvitelének azt nevezik, amikor egy nevet az egyik földrajzi objektumról egy másik objektum elnevezésére visznek át (Podolskaja 1978: 110). Az onimát, amely úgy keletkezett, hogy a tulajdonnevek egy másik kategóriájából vitték át, transzonimának is nevezik transonimu (Gałkowski 2024).
² Egyes művekben átvittnek azokat a migráció révén keletkezett, vagyis olyan helyneveket nevezik, amelyeket kizárólag az eredeti helyről egy másik helyre költöző lakossággal együtt vittek át; vö. EKNR 18.
2
Page 3
magával hozza a korábbi terület különböző helyeinek, elsősorban településeinek neveit is. A politikai és gazdasági tényezők által ösztönzött népesség- és helynévmigráció egyik kontinensről a másikra, egyik országból a másikba irányul. A különböző nemzetiségű emberek különösen nagy migrációs hullámait a történelem különböző időszakaiban Európából Észak- és Dél-Amerikába irányulva jegyezték fel. Például úgy tartják, hogy a XVIII. századtól a XX. század elejéig a skót lakosság intenzív migrációja zajlott a mai Kanada területére. Új-Skócia és a Prince Edward-sziget településeit a XVIII. század végén és a XIX. század elején főként a Felföldről és a nyugati szigetekről érkező bevándorlók hozták létre, ezért a lakott helyek nevének többsége az említett skót területek helyeit idézi, míg a többi területen a helynevek többségét az Alföldről vették át (Rayburn 1999: 313–323). Az Egyesült Államokba irányuló finn migráció vizsgálata során megállapították, hogy Minnesota államban vannak Finnország falvainak vagy más helyeinek neveiről elnevezett települések (Kaups 1966: 377–397). Az ősi balti népek helyneveinek átvitelére utaló jelenségként értelmezhetők a Sambia félszigetének északi partján feljegyzett Sudau, Sudniken falunevek, amelyek a XIII. században zajló (végrehajtott) jotving migráció következtében keletkezhettek: történeti forrásokból ismert, hogy a keresztes lovagok, miután leverték a nagy porosz felkelést, 1283-ban és később közel 3000 jotvingot telepítettek át a rendkívül kegyetlenül feldúlt Jotvingföldről Szambiába (bővebben lásd BRMŠ II 124; Kregždys 2009: 179–180; Subačius 2014: 43–44).
Nem zárható ki, hogy a helynevek, különösen a lakott helyek nevei, belső migráció, vagyis a népesség sokkal kisebb térségen belüli, ugyanazon ország vagy állam egy másik helyére történő költözése miatt is átkerülhettek. Például a Kamajai mezőváros nevének eredetét magyarázva felvetették azt a hipotézist, hogy ezt az oikonimát a település birtokosai talán valamikor a mai Fehéroroszországban található Kamojų mezőváros nevéből vették át (Vanagas 1996: 88–90). Az észtországi helynév-átvitelek között is találtak belső migráció okozta eseteket (Laansalu 2019: 112).
Ismertek másfajta, vagyis sem a helynevek jelentésbeli hasonlóságával, sem a népesség migrációjával össze nem függő átviteli esetek is. Úgy tartják például, hogy a lengyelországi Sečkos falu neve (lengyelül Sieczka) a településsel (az épületekkel) együtt a XX. század elején került jelenlegi helyére egy másik területről, amelyet erdősítésre terveztek (OMP). A Klaipėda-vidék oikonímiájában több lakott hely neve átvitelének esete is feljegyezhető: a Gėrviškiai nevet talán a Dėčkiai falu elnevezésére vették át a Gerwe Mauschel falunévből, miután ezt a települést egy másik faluhoz csatolták; a Kaln uvenai név, a Ginduliai falu neveként, a XX. században egy másik helyen fekvő, azonos nevű faluból történő átvitel révén keletkezhetett; a korábbi Vaidaugai falunevet pedig 1923-ban a Prūtnesių falu egy részének és a Karlsberg-major elnevezésére vitték át (Kiseliūnaitė 2020: 88, 105–106, 191).
³ Kamajai – mezőváros Rokiškis járás önkormányzatának Kamajai elöljáróságában.
⁴ Kamojys – mezőváros a mai Fehéroroszország Vityebszki területének Pastavy járásában.
⁵ Ez a hipotézis ma inkább az ilyen átviteli mód elvont lehetőségeként kezelendő, mivel a Kamajai név eredetének konkrét esetében aligha történhetett így: a későbbi kutatások arra mutattak rá, hogy az oikonima valószínűleg a *Kamajys vagy *Kamajai víznévből ered, amellyel régebben a mai Petriòšiškis-tavat nevezték (Baliulis 2016: 143, 146; LVŽ V 81). Egyébként Aleksandras Vanagas az említett műben szintén nem zárja ki a víznévi eredet lehetőségét.
3
Page 4
A különféle helynév-átviteli jelenségek elemzése során több típust különítenek el: 1) a név analóg átvitele a hellyel való asszociáció vagy a hozzá való hasonlóság alapján; 2) a név metaforikus átvitele egy fogalommal (konceptussal) való asszociáció révén; 3) a név metonimikus átvitele asszociatív kapcsolat alapján, amely gyakori és igen megszokott eset; 4) a név pszichológiai átvitele, amelyet például érzések, népszerűségi szempontokból népszerű, divatos nevek (azaz eponimizáció), biztonság vagy nosztalgia ösztönöz; 5) társadalmi tényezők által meghatározott névátadás, például amikor rendszerint a társadalmi elithez tartozó településeket presztízsértékű onimákról nevezik el (Brink 2016: 163–164). Az észt helynevek átvitelének folyamatait elemezve az átvett nevek két fő alcsoportját különítik el: a migrációs úton átvett nevek, amelyek az áttelepülőkkel együtt vándoroltak, valamint az összehasonlító úton átvett nevek, amelyek más, ismertebb helyek elnevezéseit utánozzák; ezekhez bizonyos szemantikai alcsoportként az alkalmi neveket is sorolják (bővebben lásd Laansalu 2019: 109–125). Az átvett lett helynevek keletkezési okainak részletezésekor a metaforikus gondolkodást – az elnevezett objektummal való hasonlóság felismerését –, továbbá az adott helyen élő, megfelelő nemzetiségű lakosság sajátosságait, a kulturális vagy történelmi asszociációkat, a hely bizonyos topográfiai jellegét (távoli térség, termékeny föld), a sztereotip hasonlóságot, a történelmi tényeket, a földbirtokosok szeszélyeit vagy a divatot emelik ki (Balode 2022: 172).
A történelmi Linkmenys plébánia oikonimáinak és történeti forrásokban szereplő írásmódjainak vizsgálata során felkeltette a figyelmet a mai Meironys és Ripáičiai falvak nevei közötti változás egyik rendkívüli esete. Ezért a cikk célja e fejlődési folyamat részletes elemzése és minősítése, valamint annak megállapítása, hogy képviselhet-e egy (litván) helynév-átviteli módot. E cél elérése érdekében történeti kutatást végzünk: igyekszünk a lehető legtöbb történeti helynévi adatot rögzíteni és részletesen megvizsgálni, a forrásokban megnevezett helyek minél tágabb történeti és földrajzi összefüggéseit, valamint lakóik antroponímiáját bemutatni és elemezni, továbbá meghatározni az oikonimák változásainak kronológiáját és lehetséges okait.
2. OIKONIMÁK A XVI–XVII. SZÁZADI TÖRTÉNETI DOKUMENTUMOKBAN
A mai Meironų⁶ falu az Ignalina járási önkormányzat Ignalina elöljáróságában található. Történeti forrás először a XVI. század közepéről (1554-ből) származó Linkmenys-uradalmi leltárban említi, amelyben a Sioto Meyranškie⁷ falu szerepel (LI 89–90), fél mérföldre a Linkmenys-uradalomtól (od dwora w pol mile). A leírás szerint a falu földjeinek határa egyik végével vagy oldalával a Gėlainė folyónál kezdődik (które się poczynają końcami albo bokami od rzeczki Gieloyny), továbbá a Žvalkinė (Užvalkinė?) tanyánál (külterületi településnél) (od zascianku, ktory zowią Żwołkinia) és a püspök Stučių (?) faluhoz tartozó földjeinél (od ziem biskupich siota Staciow), oldala pedig ettől a…
⁶ A beszélt nyelvből gyakrabban a Méironai alanyesetű alakot jegyezték fel, ritkábban a Méironys alakot (VK). A cikk további részében a hivatalos Méironys (Méironų) változatot használjuk.
⁷ Ebben a leltárban a -sk- (-skie) képzőt más esetekben is hozzáteszik, vö. a következő bejegyzésekkel: miasteczko Lyngmianskie (LI 83) (= Liṅkmenys), Sioto Mineyszewskie (LI 88) (= *Minéišiai, mai Minéiškienis), Sioto Kirdeykowskie (= Kirdéikiai) (LI 96); ezért ezt a lengyelesítés eszközének kell tekinteni.
4
Page 5
a falu tanyájától (bokiem od zascianku tegoż sioła), a másik végén – a Meigūnai (?) Kaniūkai határától (końcem drugim od sciany konieczney sioła Mieyguncow Koniuchow), a másik oldalán – Mineiškiemis falu határától (bokiem drugim od sciany sioła Minieyszewiczow). A falu tanyái egyik végükkel a püspöki földekkel határosak (leżą końcem ku ziemiom biskupim y od ziem biskupowych), másik végükkel Kaniūkai faluval (końcem drugim od sciany sioła Koniuchow), oldaluk pedig e falu oldalhatárával érintkezik (bokiem drugim od sciany boczney tegoż sioła). A leltárban feltüntetett helynevek alapján kétségtelenül azonosítható a ma ismert Gėlainė folyó, valamint a mellette fekvő Mineiškiemis falu is, amelynek régebbi alakjai Mineišiai ir Mineišenai⁸; lásd még az 1. ábrát.
Ugyanebben az 1554-es forrásban szerepel a Linkmenys uradalmától két mérföldre (od dwora dwie mile) fekvő Sioło Untadryngi falu is, amelynek földjei első végső határa az Ešerinis-tótól indul (ku jezioru Oserun), másik oldalhatára pedig a királyi erdő tanyájától húzódik (od zascianku puszczy j. k. msci), a harmadik a Dringis-tótól (od jeziora, ktore zowią Dryngi), valamint a Mikalojus Narbutas úr tulajdonában levő Juodinis-tótól (ktore zowią Jadynthy⁹), továbbá Petras Narbutas Žėnūn vagy Žiriūn¹⁰ nevű településétől, a negyedik határ pedig az említett falu tanyájától és a Linkmenysből Salakasba vezető úttól húzódik (LI 100). Az Untadryngi falu lokalizálásához a tanyáinak leírása is fontos: eszerint a mezők a Pabiržė-szigeten¹¹ találhatók (na ostrowie, który zo(wią) Pobierże), a Pabiržėnek nevezett uradalmi kaszálók és az Asalnai-, illetve Lušiai-tó között (miedzy sianożęciami dwornemi Pobierzami a miedzy jeziorem Osolnem y jeziorem Lussem). A falu azonosítása
⁸ A Gėlainė víznévről, Mineiškiemis falunévről, valamint annak régebbi *Mineišiai, *Mineišenai alakjairól bővebben lásd Bilkis 2023: 64–66, 84–86. ⁹ A Juodinis-tavat akkoriban *Juodintu néven is nevezhették. ¹⁰ A leltárt 3 fennmaradt másolat alapján tették közzé; K. Jablonskis ezeket A, B és C betűkkel jelölte. Ezért a településnév első alakja a legmegbízhatóbb, A jelű másolatból származik, a lábjegyzet pedig a B másolat változatát is megadja. ¹¹ Valójában nem sziget, hanem félsziget.
5
Page 6
*Antadringiai¹² helyét nem nehéz meghatározni, mivel az Ešerinis, Dringis¹³ és Juodinis tavak, a királyi erdő – amely valószínűleg a mai Linkmenys-erdővel azonosítható – és a Linkmenys–Salakas út között feküdt. Egyes tanyáinak földjei a Pabiržė-félszigetig értek. Ez a földrajzi leírás alapvetően megfelel a mai Meironys falu területi elhelyezkedésének; lásd a 2. ábrát.
Az ilyen oikonimák és falvak fekvését a 17. század első feléből származó adatok is tanúsítják. Vilnius tijūnija 1636-os leltárában szerepel a Linkmenys uradalmához tartozó Sioto Meyrany falu (VTI₁ 21v). Földjeinek leírásakor megjegyzik, hogy minden kötelezettségét a Tikminai (ma Rukšėnai) faluval közösen teljesíti¹⁴ (Powinność Ich wewszÿs Ikim zarowno Siotem Tykmianskim). A faluhoz tartozik a Zascianek Bolmirskis tanya, amely után Brolinski Kasper fizeti az adót. Feltehető, hogy a Brolinski családnevet hibásan jegyezték fel, mivel a Meironys falu lakóinak
¹² A bejegyzés alapján Sioto Untadryngi mindenekelőtt a litván többes számú *Antadringiai alak rekonstruálható, de az *Antadringis, *Antadringė változatok is lehetségesek; vö. hasonló történeti írásmódok: de Villa Kierdeyki 1743, 1753 (= Kirdeikiai), de Strypeyki 1756, de Strypeyki 1758, 1760 (= Stripeikiai), de Villa Akriemi 1748 (= Akriemiai), de Mufteyki 1750 (= Musteikiai) és de minieszkiemi 1758, de mineyszkiemi 1758, de Mineyszkiemi 1760 (= Mineiškėmis, Mineiškėmio?), de Lapiekatni 1760 (= Låpiakalnis, Låpiakalnio?) és de Antogowi 1745 (= Antågavė, iš Antågavės), de Antalksni 1747 (= Ańtalksnė, iš Ańtalksnės) (Bilkis 2023: 51, 74–75, 115, 123). A történeti írásmód Unta– kezdetű alakja egyértelműen a kelet-aukštaitiai nyelvjárásra jellemző [an] kettőshangzó [un]-ná (Antå-) való átváltását mutatja; vö. továbbá a Linkmenys plébánia oikonimáit: de Untogowie 1744, 1746, 1748, 1750, 1753, 1754 (= Antågavė), de Vntokolnie 1751 (= Antåkalnis) (Bilkis 2023: 34), valamint Kelet-Litvánia más plébániáinak településneveit: de Vntamalkies 1683 (= Antåmalkėstė) (Garliauskas 2004: 156), Untabalta 1819 (= Antåbaltė) (Garliauskas 2005: 1046).
¹³ Azt, hogy a településnek a Dringis-tó közelében kellett lennie, az *Antadringiai oikonima eredete is jelzi: a tó Dringis nevéből származó, ant- előtagú képzés.
¹⁴ Apie dabartinio Rukšėnų kaimo vardų kaitą plačiau žr. Bilkis 2024: 363–377.
6
Page 7
A jegyzékben szerepel egy Kasper Balinski nevű személy, feltehetően ugyanaz, aki a magányos tanyát birtokolta. Mivel az említett Tikminai (ma Rukšėnai) Mineiškėmio falu és a Gėlainė folyó közelében található, feltételezhető, hogy az 1554-ben és 1636-ban említett települések, Sioto Meyranskie, Sioto Meyrany, ugyanazon a helyen feküdtek. Ezt közvetve a személyneveik is alátámasztják: 1554-ben ott élt Andrzej Alechnowicz, 1636-ban pedig Ianuk Aleknianis, Ian Alekniewicz.
Ugyanebben az 1636. évi összeírásban Antadringiai falu is szerepel: Siolo Antÿdringi15 (VTII 24v). Hozzá tartozott a mai Meironys közelében fekvő Pabiržė tanya (Zascianek Pobirzis), ahol Stanisław Iozephowicz élt, valamint az *Asalninis (Zascianek Aselninis) tanya, amelynek lakójaként Matul Dirwanski szerepel. Amint említettük, a mai Meironys közelében fekvő Pabiržė település (akkor tanya) 1554-ben is Antadringiai faluhoz tartozott. Az Asalninis tanya16 minden bizonnyal az Asalnai-tó mellett feküdt, amely egészen az elpusztult Meironysig húzódik. Így kijelenthető, hogy az 1636-ban említett Antadringiai fekvése megegyezhetett az 1554-ben említett Sioto Untadryngi lakott helyével, és az *Antadringiai helynév ekkor a mai Meironys falut jelölte.
3. A TELEPÜLÉSNEVEK VÁLTOZÁSA ÉS MEGSZILÁRDULÁSA
A későbbi feljegyzések már a helynevek változását tükrözik. Vilnius tijūnija 1732. évi összeírásában szerepel Antadringiai falu, amelyet Meironimis néven is említenek: Wies Untydryngi17alias18Meyrany (VTII 6). Többek között a Pabiržė- (Zascianek Pobirzis) és az Asalninis-tanya (Zascia[n]ek Osolninis) tartozott hozzá; ezeket az 1636. évi összeírás szintén ehhez a faluhoz sorolja. A lakosok összeírásakor ezenkívül feljegyeztek egy Michał Haydukian Boiarzyn nevű nemest, az 1636. évi forrásban pedig egy közös tőből képzett személynévvel jelölt személyt, Baltromiej Hayduk néven. Így az említéseiket több mint 100 év választja el, ám e helyek azonosságát a földrajzi és az antroponimikai összefüggések egyaránt megerősítik. Következésképpen Antadringiai falut a 18. század első felében már Meironimis néven is kezdték említeni.
Ez az 1732. évi forrás a Wies Rypaycie nevű falut is említi (VTII 5). Hozzá tartozott egy tanya, amelynek lakója Marcin Mickiewicz volt, valamint a Balinżki, alias Bolmirski nevű tanya. Tekintettel arra, hogy az 1636. évi összeírás a Bolmirski tanyát a Meironys faluhoz tartozóként írja le, megállapítható a helynevek változása: a korábban Meironimis néven említett falut a 18. század első felében kezdték Ripačiai néven nevezni. A mai Ripačiai falu19
15 Az Antÿdrigi alak kétségtelenül a másoló tollhibája, az n betű kihagyásának következménye (vagyis Antÿdringi lenne a helyes alak). A betűkihagyással keletkezett hibás írásmódok a történeti helynévanyagban meglehetősen gyakoriak; vö. az n kihagyásával feljegyzett alakokat: de Antakiawa 1729-ben (= *Antakiaunė), de Asaliszki 1752-ben (= *Asalniškis) (Bilkis 2023: 32, 35, 39).
16 Plačiau apie šios gyvenvietės ir jos vardų istoriją žr. Bilkis 2023: 39–44.
17 Az Untydryngi alak (nem pedig az Untadryngi) feltehetően a másoló hibájából ered, amelyet az utána következő y hatása okozott; vö. hasonló helynévírási esetekkel: ex Villa Łyszczycy 1751-ben (= *Lušýkštis, *Lušýkščiai), de Pasieyty 1752-ben (= *Paisėtė) (Bilkis 2023: 63, 64).
18 Latinul: alias =„másként”.
19Ripačiai – falu Utena járás önkormányzatában, Saldutiškis eldershipben. A helynév minden bizonnyal a *Ripaitis személynévből ered; vö. a Rīpas, Rīpelis családnevekkel (PDB). A Linkmenys plébánián az ilyen tövű személynév meglétére feltehetően a Ripelis személynévből eredő Ripėliaukis falunév utal, amelyet a Linkmenysi templom anyakönyveiben a 18. századtól jegyeztek fel.
7
Page 8
A Gelainė folyó mellett fekszik, Mineiškemiusszal határos, földrajzi fekvése tehát megfelel az 1554-ben megadott Meironų területleírásnak; lásd még a 3. ábrát.
A településnevek változásának folyamata az 1744-es vilniusi püspökségi zsinat plébániáinak és településeinek jegyzékében is tükröződik, amelyben a Linkmenysi plébániához tartozó falvak között szerepel Meyrány feuRypáyčie és Untydryngie (SDV 82). Amint látható, ebben az esetben a mai Ripaïčiai falu régebbi neve, a Méironys még fennmaradt, és már újabb változata is volt, míg a *Antadringiai településnév változat nélkül szerepel. A helynevek változatait és átalakulását az 1761-es vilniusi tijūnystė uradalmi gazdaságának leltárában is egyértelműen nyomon lehet követni: ebben a Wies Rypaycie v.Meyrany (VTEI 12), valamint a Wies Meyrany v. Untydryngi (VTEI 13) nevű falvak szerepelnek. Meironai, más néven Antadringiai faluhoz tartozott Pabiržė falu és egy magányos tanya (Pobiržys). Ez a település a korábbi forrásokban már többször is Antadringiai falu tartozékaként szerepelt.
A valamivel későbbi történeti források adatainak elemzése alapján megállapítható, hogy a településnevek változatainak időszakát a névhasználat megszilárdulása követte. A Breslauja-i esperesség 1782–1783-as egyházlátogatási irataiban szerepel a Linkmenysi uradalomhoz tartozó Rypaycie nevű, Linkmenysi plébániához tartozó falu (BrsIDV 139), valamint a Linkmenystől fél mérföldre fekvő Meyrany nevű, Palūšė plébániához tartozó falu (BrsIDV 372). Hasonló adatokat tartalmaz az 1784-es Breslauja-i esperességi helynévjegyzék is: itt a vilniusi tijūnystė Linkmenysi plébániájához tartozó Rypaycie nevű falu (BrsIDVS 212), valamint ugyanennek a tijūnystėnek a Palūšė plébániájához tartozó Meyrany nevű falva szerepel (BrsIDVS 337). Ezek az iratok tanúsítják, hogy a XVIII. század második felében létrejött Palūšė plébániához
végéig: Rypela 1790 (LkmKrIII 172). A meglehetősen közeli Daugailiai plébánián a XVIII. század elején egy azonos tövű személynév is feljegyzésre került: Casimirus Ripinĸi 1706 (DglKr 217v).
20 A feu a latin = ‘vagy’ szó.
21 A bejegyzésben a latin vel rövidítése szerepel, jelentése = ‘vagy, avagy’.
8
Page 9
A plébániához tartozott a Palūšė közelében fekvő Antadringiai falu, amelyet ekkor már kizárólag Meironimis néven említettek, míg a Linkmenysi plébánia területén a Linkmenyshez közelebb feküdt Ripačiai falu, amelyet ekkor már nem neveztek Meironimisnek.
A fennmaradt Linkmenysi templomi anyakönyvekben, amelyek bejegyzései 1708-tól kezdődnek, az egykori Meironai falut kizárólag Ripačiai néven, az egykori Antadringiai falut pedig kizárólag Meironimis néven említik. Bár ezek a források nem tartalmaznak földrajzi leírást a településekről, és nem sorolják fel a hozzájuk tartozó magányos tanyákat stb., a megadott személynevek alapján könnyen azonosíthatók. Az anyakönyvi bejegyzésekből kiderül, hogy Ripačiaiban olyan emberek éltek, akiknek második személyneve Alekna, Guiga, Klimašauskas volt (és ezek megfelelő női antroponimái is), vö. a bejegyzésekkel: keresztapa Iosephg Alechna de villa Rypaicie 1708 (LkmKr₁ 4); keresztapa Iosephg Alechna de villa Rypaicie 1710 (LkmKr₁ 8); szülők Math... Alechna et Agnetis Łupikicia de Rypaicie 1711 (LkmKr₁ 9v); keresztanya Agnete Alech’owa de Rypaicie 1712 (LkmKr₁ 13); szülők Mathia alechna et Agnetis Łupikicia de rypaycie; keresztanya Catharina alechnowa De Rypaycie 1721 (LkmKr₁ 44); szülők Adami Guyga et Sophia 1725 (LkmKr₁ 60v); szülők Andrea Klimaszewski et Catharinæ Guygowna de villa Rypayci 1727 (LkmKr₁ 65v); keresztapa Ionas Guygo <...> Rypaycen 1730 (LkmKr₁ 73v); keresztanya Regino oleknicy de villa Ripacy 1738 (LkmKr₁ 98). A már tárgyalt, hasonló időszakból származó (1732-es) leltár a Rypaycie falu lakóiként a következőket sorolja fel: Ian Guygo, Maciey Olechno, Kazimierz Olechno, Adam Guygo. Egy valamivel későbbi (1761-es) forrás tanúsága szerint a Rypaycie v. Meyrany faluban Ian Guygo, Adam Olechno, Jerzy Olechno, Andr... Klimaſzewski élt. A Math... Alechna (Mathia alechna), valamint a Maciey Olechno, Adami Guygo és Adam Guygo, Ionas Guygo és Ian Guygo, Andrea Klimaszewski és Andr... Klimaſzewski nevű személyek akár ugyanazok az emberek is lehetnek. A templomi anyakönyvben Meironimis néven szereplő településen az alábbi személyeket jegyezték fel: szülők Casimiri Haidukan et Elisabetha Dawboricia de Meyrany 1711 (LkmKr₁ 10v); keresztanya Catharina Haidukienowa de Meyr... 1711 (LkmKr₁ 10v); szülők Nicolai Haidukian et Catharinæ Rastenicia de Meirany 1712 (LkmKr₁ 12); anya Chrystynæ Haidukicia de Meyrany, keresztapa Casimirg Haidukian de Meyrany 1712 (LkmKr₁ 12); apa Mathiæ Gaidelif, keresztapa Nicolaq Haidukian de Meyrany 1712 (LkmKr₁ 14v); keresztapa Casimirus Haidukian de Meirany 1714 (LkmKr₁ 20); szülők Michaelis Rymszelis et Marianna Haydukowna de Meyrany 1715 (LkmKr₁ 24v); apa Nicolai Rymfelif de villa Meyrany 1718 (LkmKr₁ 31); keresztszülők Nicolaq Eydukian et Eva Eydukowna de Meyrany 1725 (LkmKr₁ 60v). Az 1732-es leltár ugyanezekkel a személynevekkel nevezi meg a Wies Untydryngi alias Meyrany nevű település lakóit is; vö. Michał Haydukian Boiarzyn, Mikul Rymszel, Matyasz Gaidelis. A Nicolai Haidukian (Nicolaq Haidukian), illetve a Michał Haydukian, Mathiæ Gaidelif és Matyasz Gaidelis, Michaelis Rymszelis (Nicolai Rymfelif) és Mikul Rymszel nevű antroponimák valószínűleg ugyanazokat az embereket jelölik.
9
Page 10
4. A HELYNÉV-ÁTVITEL OKAI
Az oikonimák fejlődésére vonatkozó adatok elemzése alapján megállapítható, hogy a mai Meironys falu régebbi neve *Antadringiai vagy hasonló lehetett²², amely a 18. század közepén eltűnt, miután a mai Ripáičiai falu egykori nevét, a Méironys nevet átvitték erre a falura²³: *Antadringiai → Méironys; Méironys → Ripáičiai; lásd még a 4. ábrát. A Bevezetésben áttekintett helynév-átvitel-típusokat figyelembe véve megállapítható, hogy a Linkmenysi plébánia oikonimáinak változásában ez az eset nem szokványos. Több kutató átvitt nevek szerinti osztályozását felidézve megjegyzendő, hogy az átvitt Méironys oikonima nem tekinthető sem analógiásnak, sem metaforikusnak, sem metonimikusnak, és összehasonlító jellegűnek sem. Felmerül, hogy talán a falvak lakóinak belső vándorlásával összefüggő esetről van szó (ebben az esetben migrációs toponima lenne). Elképzelhető, hogy az egykori Meironys (ma Ripáičiai) falu egy vagy több lakója átköltözött az egykori Antadringiai (ma Meironys) faluba, és magával/magukkal vitte/vitték az előbbi nevét is. A történeti antroponímiai adatok azonban ezt nem támasztják alá: az oikonima Méironys (ma Ripáičiai) átvitelének idején nem láthatók annak nyomai, hogy lakók költöztek volna Ripáičiai faluból Antadringiai (ma Meironys) faluba. Abban az időben, amikor az oikonimák változásának folyamata még nem kezdődött el (1636-ban), Meironys (Ripáičiai) faluban a következő személyek éltek ...azulis Karpis, Kasper Baleckienas, Staniuk nowik, Kasper Balinski, Adam Balinski, Woyciech Rawkanis, Ianuk Aleknianis, Ian Alekniewicz, Ian Alekniewicz, Mikolay Rodzios, Woyčiech Sopkowski, Szýman Gryčiunas, Iurgis Gudunas, Adam Mickiewicz (VTI₁ 21v). Közel 100 évvel később, amikor az oikonimák változásának kezdete már dokumentálható, Antadringiai (Meironys) faluban a következő lakosokat jegyezték fel: Ian Piluogolis, Krzysztof Grynian, Michał Haydukian (nemes), Piotr Bulko, Mikul Rymszel, Tomasz Szołna (nemes), Matyasz Gaydelis 1732-ben (VTII₂ 6), Ripáičiaiban pedig: Ian Guygo (nemes), Maciey Olechno, Kazimierz Olechno, Adam Guygo, Marcin Mickiewicz (VTII₂ 5). Amint az antroponímiai anyag mutatja, a két településen egyetlen olyan személy sincs, akit ugyanaz a személynév jelölne; ezért nem lehetséges az a hipotézis, hogy a Méironys oikonima a lakosság belső vándorlása következtében került át.
²² Arra, hogy Meironys régebben Antadringe (Untadringe) néven volt ismert, más kutatók is felfigyeltek (Tyla 1966: 32; Matkevičius 2019: 216–218), de e munkákban a névváltozás történetét nem vizsgálták.
²³ Ez a tény cáfolja azt a napjainkban a helyi lakosok fiatalabb nemzedéke körében kialakult, meglehetősen elterjedt hiedelmet, hogy Meironys falu neve a falun átfolyó folyó Meira vagy Meirona nevéből ered. E hiedelem nyomán a falu főutcáját Meiros gatvėnek nevezték el (lásd REGIA), és a 2010-ben kiadott Aukštaitija Nemzeti Park térképén a folyót Meira (Meirona) néven tüntették fel, jóllehet a valódi neve Dringykščia (lásd LUETK). Ha valóban azt feltételeznénk, hogy a Méironys oikonima folyónévi eredetű, akkor az adott folyót a mai Ripáičiai faluban kellene keresni; ám, amint a cikk elején említettük, nem a Meira, hanem a Gėlainė folyik át rajta. Ezért megállapítható, hogy a Méironys (Méironai) oikonima valószínűleg a Méironas, Meironis személynévből ered (PDB) (lásd még Razmukaitė 1993: 144). A Meir tövű családnevek főként Észak-Litvániában elterjedtek, de a 17. század végén e tőből képzett személynevek a Linkmenystől távol eső Daugailiai plébánián is előfordultak, vö. Stanislaus Meiralis 1690 (DglKr 26); a 18. század második felében pedig az Užpaliai és Švenčionys templomi anyakönyveiben jegyezték fel őket: Marianna Meyriczia, Catharina Meyriczia 1776 (UžpKr 80v), Georgius Meyro (Šv nčMr 26v), Anna Meyrowa 1784 (Šv nčMr 31v).
A jelenség okainak további elemzése során figyelmet érdemelnek azok a történeti forrásokban látható közvetett kapcsolatok, amelyek a két falu leírásakor említett egyes lakosok között álltak fenn. Mindenekelőtt a Meironysban (ma Ripáičiaiban) vagy másutt élő Balinskik, valamint az Antadringiaiban (ma Meironysban) említett Aidukėnai (Aidukai) közötti kapcsolatok rajzolódnak ki, vö. a keresztelési anyakönyvi bejegyzésekkel: a szülők Casimiri Alechna de villa Rypaicie et Marianʽæ Gaizuciecia, keresztanya Magdalena Balinska de oppido Vilnensi 1710 (LkmKr₁ 8v); keresztanya Anʽa Balinskicia de Rypaicie 1711 (LkmKr₁ 11); a szülők Casimiri Haidukan et Elizabethæ Dawboricia de Meyrany, keresztapa Georgig Balinski de Oppido Vilnensi 1711 (LkmKr₁ 10v); az apa Nicolai Haiduikian et Chrystynæ Rostenicia de villa Meyrany, keresztapa Georgius Balinski de oppido Wilnensi 1713 (LkmKr₁ 15v); keresztszülők Georgig Balinski de Oppido Vilnensi cum Chryſtyna Haidukianowa de villa Meirany 1713 (LkmKr₁ 16). Az anyakönyvekből látható, hogy a vilniusi Magdalena Balinska egy Ripáičiai lakos újszülöttjének keresztanyja volt; 1711-ben e faluban jegyezték fel Ona Balinskytét, míg a vilniusi lakost, Jurgis Balinskist legalább két alkalommal Meironys (az egykori Antadringiai) lakosainak, Kazimieras Aidukėnasnak és feleségének, Elžbietának, valamint Mykolas Aidukėnas²⁴-nek és feleségének, Kristinának gyermekei keresztapjaként rögzítették. Ezenkívül az említett személy legalább egyszer e falu egyik lakosával, Kristinával együtt keresztelt, aki valószínűleg ugyanaz a Kristina volt, Mykolas Aidukėnas felesége. Itt érdemes azt is felidézni, hogy az Aidukai (később Aidukėnai) a mai Meironysban, a Balinskik pedig a mai Ripáičiaiban legalább a 17. század első fele óta éltek, vö. Baltromiejÿ Hayduk (Siolo Antÿdrigi) 1636 (VTI₁ 24v), valamint Kasper Balinski²⁵, Adam Balinski (Siolo Meÿrany) 1636 (VTI₁ 21v). A megállapított személyes kapcsolatok alapján óvatosan megfontolható annak lehetősége, hogy a Méironys oikonima társadalmi vagy pszichológiai okokból került át. Talán a forrásokban említett összes Balinski, vagyis a mai Ripáičiaiban (az egykori Meironysban) élő Kasper Balinski, Adam
²⁴Az 1732. évi összeírás e személy nemesi származását jelzi, vö. Michal Haydukian Boiarzyn (VTI₁ 6).
²⁵ Inventoriuose paminėtas viensėdis Zascianek Bolmirskis 1636, už kurį mokesčius mokėjo asmuo Kasparas Balinskis, vėliau (1732 m.) vadintas dviem vardais – Baliñzki, alias Bolmirskis. Oikonimas Baliñzki, matyt, ir kilo iš Kasparo Balinskio antrojo asmenvardžio lietuviškos formos *Balìnis.
11
Page 12
Balinski 1636, An'n'a Balinskicia 1711 ir vilniečiai Magdalena Balinska 1710, Georgig Balinski 1711 (Georgius Balinski 1713), buvo tos pačios giminės nariai. Kaip jau minėta, jie palaikė artimus santykius su dabartiniuose Meironyse (buv. Antadringiuose) gyvenusiais Aidukėnais. Vien tai, jog Vilniuje gyvenęs Jurgis Balinskis buvo Kazimiero ir Mykolo Aidukėnų vaikų krikštatėvis, kartu su Mykolo žmona krikštijo dar vienos šeimos naujagimį, rodo šio asmens svarbą, jam rodytą dėmesį. Todėl neatmestina, kad Antadringiai tapo Meironimis norint parodyti pagarbą Balinskių giminei ar konkretiems jos atstovams. Reikia turėti omenyje ir tai, jog Mykolas Aidukėnas priklausė bajorų luomui, o bajorams buvo būdinga gyvenvietes pavadinti kieno nors garbei: pavyzdžiui, šitaip atsirado oikonimai Alizavà (žr. VLE), Ignalinà (žr. Bilkis 2016: 274–293). Kita vertus, perkėlimą galėjo inspiruoti kitos nežinomos ekstralingvistinės aplinkybės.
5. IŠVADOS
1. A mai Ripa ičių falu, amely a történelmi Linkmenų plébániához tartozott, a XVI–XVII. században Méironimis (Méironais): Siolo Meyranskie, Siolo Meyranỹ. néven volt ismert.
2. A mai Meironų falu, amely szintén a történelmi Linkmenų plébániához tartozott, eredeti neve *Antadringiai vagy hasonló volt. Ezt bizonyítják a XVI–XVII. századi történeti forrásokban fennmaradt alakjai: Sioto Untadryngi, Siolo Antýdrigti.
3. A XVIII. század eleji és közepi források bejegyzései (Wies Untydryngi alias Meyranỹ ir Wies Rypaycie; Meyrány feu Rypáycie ir Untydryngię; Wies Rypaycie v. Meyrany ir Wies Meyrany v. Untydryngi) a Méironys oikonima átvitelének kezdetét tanúsítják: ettől kezdve az Antadringiai falut nevezték így.
4. A későbbi (XVIII. század végi) történeti adatok arra utalnak, hogy ekkorra az oikonimák cseréjének folyamata már lezárult, és a másik név használata állandósult: az egykori Meironų falut Ripa ičiais (Rypaycie) néven, az Antadringiai falut pedig Méironimis (Meyrany) néven említik.
5. A vizsgált névfejlődési eset azt mutatja, hogy a litván átvitt településnevek kialakulásának folyamata nem volt egységes; az oikonímiában az átvitt nevek kialakulásának változatosabb, sajátos módjai is előfordultak. Az oikoníma Méironys átvitelének esete nem tipikus, mivel miután a helynevet egy másik település megnevezésére vitték át, nem maradt fenn, vagyis egy teljesen másik oikonímával helyettesítették az első falu nevét, holott az átvitt toponimák keletkezésének alapjául szolgáló eredeti helynevek rendszerint fennmaradnak. Ezenkívül az átvitt oikonímával nem egy új települést neveztek el, hanem egy olyan falut, amelynek már volt víznévi eredetű neve.
6. E falu átvitt nevének kialakulása nem magyarázható természeti, társadalmi, politikai vagy egyéb sajátosságok hasonlóságával; nem összehasonlítás, megkülönböztetés vagy divatkövetés eredményeként jött létre. Bár az átvitel okai nem világosak, feltehető, hogy összefüggnek a mai Meironys falu lakói, az Aidukėnai család és a Ripa ičiai faluban élő Balinski család, illetve rokonaik közötti kapcsolatokkal, amelyek a XVII. század második felének és a XVIII. század első felének történeti forrásaiból rajzolódnak ki. Nem zárható ki, hogy e jelenséget az emberek kapcsolatainak társadalmi és/vagy pszichológiai indítékai ösztönözték.
12
Page 13
7. Az oikoníma Mėironys átvitelének ténye fontos a név, valamint az ehhez a folyamathoz kapcsolódó falu nevének, a Ripaĩčiai névnek a fejlődése, kronológiája és eredete tisztázásában, továbbá a mai Meironys falu helynévrendszerének kialakításában.
RÖVIDÍTÉSEK
avd. – személynév; buv. – egykori; dab. – mai; Jon – Jonavà; k. – falu; Kn – Kaũnas; Kp – Kùpiškis; lot. – latin; m. – év; Mlt – Molėtai; Prn – Prìenai; r. – járás; r. sav. – járási önkormányzat; Rs – Raseiniai; sen. – eldership; sr. – terület; vs. – magányos tanya; Zr – Zarasai
ŠALTINIAI IR LITERATŪRA
Baliulis Algirdas 2016: Iš Kamajų dvaro ir parapijos praeities [From the Past of the Kamajai Manor and Parish]. – Kamajai, vyr. redaktorius, sud. V. Maciėkus, Vilnius: Versmė, 143–153.
Balode Laimute 2022: Eksotiskie vietvārdi Latvijas kartē [Exotic place names on the map of Latvia]. – Valodas prakse: vērojumi un ieteikumi 17, 161–175.
Bilkis Laimutis 2016: Ignalinos miesto ir jo vardo raida bei kilmė [Development and Origin of Ignalina and Its Name]. – Acta Linguistica Lithuanica 75, 274–293.
Bilkis Laimutis 2023: Neišlikę Linkmenų bažnyčios XVIII amžiaus metrikų oikonimai [Non-Extant Oikonyms from Linkmenys Church Records of the 18th Century], Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. DOI: https://doi.org/10.35321/e-pub.65.linkmenu-istoriniai-oikonimai.
Bilkis Laimutis 2024: Iš Linkmenų parapijos oikonimų kaitos istorijos: *Tikminai / *Tikmenai → Rukšėnai [From the History of the Change of Oikonyms in Linkmenys Parish: *Tikminai / *Tikmenai → Rukšėnai]. – Balistica 59(2), 363–377. DOI: dx.doi.org/10.15388/baltistica.59.2.2548.
Brink Stefan 2016: Transferred Names and Analogy in Name-formation. – The Oxford Handbook of Names and Naming, ed. C. Hough, Oxford University Press, 158–166. DOI: https://doi.org/10.1093/oxfordhb/9780199656431.001.0001.
BRMŠ II: Baltų religijos ir mitologijos šaltiniai 2. XVI amžius [Baltic Religion and Mythology Sources 2. 16th Century], sud. N. Vėlius, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2001.
BrslDV: Breslaujos dekanato vizitacija 1782–1783 m. [Visitation of the Breslau Deanery in 1782–1783], sud. R. Firkovičius, Vilnius: Lietuvių katalikų mokslo akademija, 2008.
BrslDVS: [Breslaujos dekanato vietovių sąrašai. 1784 m.]26 [1787 Lists of Place Names of the Breslau Deanery], LVIA, F. SA, B. 19252.
Itt és a továbbiakban a források és irodalom jegyzékében szögletes zárójelben, dőlt betűvel a cikk szerzője által megadott leíró jellegű forráscímek szerepelnek, ha a forrásnak nincs hivatalos címe, vagy az olvashatatlan.26
13
Page 14
DglKr: A Daugailiai-templom 1685–1731. évi keresztelési anyakönyve / [Daugailiai Church baptism register for 1685–1731], LVIA, F. 3003, Apr. 6, B. 1.
EKNR: Eesti kohanimeraamat [Dictionary of Estonian Place Names], koostanud M. Kallasmaa, E. Saar, P. Päll, M. Joalaid, A. Kiristaja, E. Ernits, M. Faster, F. Puss, T. Laansalu, M. Alas, V. Pall, M. Blomqvist, M. Kuslap, A. Šteingolde, K. Pajusalu, U. Sutrop, toimetanud P. Päll, M. Kallasmaa, Tallinn: Eesti Keele Sihtasutus, 2016.
Gałkowski Artur 2024: Aktualizowana lista podstawowych haseł terminologii onomastycznej w języku polskim [An Updated List of Basic Onomastic Terminology Entries in Polish]. Prieiga internete: https://www.onomastics.uni.lodz.pl/info/additional-resources.
Garliauskas Vidas 2004: XVII a. Molėtų bažnyčios krikšto ir santuokos metrikų knyga [Molėtai Church Christening and Marriage Register from the 17th Century], Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.
Garliauskas Vidas 2005: Tauragnų valsčiaus kaimų vardai istorijos šaltiniuose [Names of Villages in Tauragnai Parish in Historical Sources]. – Tauragnai, vyr. redaktorius, sud. V. Mačiekus, Vilnius: Versmė, 1041–1063.
Kaups Matti 1966: Finnish Place Names in Minnesota: A Study in Cultural Transfer. – Geographical Review 56(3), 377–397.
Kiseliūnaitė Dalia 2020: Klaipėdos krašto toponimai. Istorinis ir etimologinis registras [Toponyms of the Klaipėda Region. Historical and Etymological Register], Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.
Kregždys Rolandas 2009: Sūduvių knygelė – vakarų baltų religijos ir kultūros šaltinis: formalioji analizė [“Yatvigian book” as Source on the Western Baltic Religion and Culture: Formal Analysis]. – Tautosakos darbai 38, 169–183.
Laansalu Tiina 2019: Transferred Place Names in Central Harjumaa. – Linguistica Uralica 55(2), 109–125. DOI: dx.doi.org/10.3176/lu.2019.2.02.
LI: Istorijos archyvas 1. XVI amžiaus Lietuvos inventoriai [Historical Archive 1. Lithuanian Inventories of the 16th Century], sud. K. Jablonskis, Kaunas: „Meno“ spaustuvė, akc. b-vės „Varpas“ spaustuvė, 1934.
LkmKrᵢ: Księga Metryk Chrzestnych Koscioła Parafialnego Łyn g miańskiego od Roku 1708. Januarij 10 dnia do Roku 1740 Apryla 24. Dnia [The Book of Baptismal Records of the Linkmenys Parish Church from January 10, 1708 to April 24, 1740]. Saugoma Linkmenų bažnyčios archyve.
LkmKrIII: Księga Metryk Chrzestnych Kościoła Parafialnego Łyn g miańskiego od Roku 1760. Novembra 9. dnia do Roku 1790. Novembra 25. Dnia [A Linkmenysi Plébániatemplom keresztelési anyakönyve 1760. november 9-től 1790. november 25-ig]. A Linkmenysi templom levéltárában őrzik.
14
Page 15
LUETK: A Litván Köztársaság folyóinak, tavainak és tavairakatasztere (térkép) [The Rivers, Lakes and Ponds Cadaster of the Republic of Lithuania (Map)], Vilnius: Környezetvédelmi Ügynökség. Online hozzáférés: https://uetk.biip.lt/zemelapis/ [megtekintve: 2025-04-02].
LVŽ IV: Lietuvos vietovardžių žodynas [Dictionary of Lithuanian Toponyms] 4: I–J, L. Bilkis, G. Blažienė, A. Ragauskaitė, D. Sviderskienė, atsak. red. L. Bilkis, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2021.
LVŽ V: Lietuvos vietovardžių žodynas [Dictionary of Lithuanian Toponyms] 5: Kabacevičynė–Kažūkienė, L. Bilkis, A. Ragauskaitė, D. Sviderskienė, D. Tamulaitienė, atsak. red. L. Bilkis, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2024.
Matkevičius (Matusa) Romutis 2019: Ignalinos kraštas. Vietovių istorinė – statistinė apžvalga amžių tėkmėje [Ignalina Region. Historical and Statistical Overview of Localities through the Ages], Vilnius: „Diemedžio“ leidykla.
OMP: Onomastyczna mapa Polski. Sieczka [Onomastic map of Poland. Sieczka]. Online hozzáférés: https://onoma.uw.edu.pl/entry/view/261.
OS: Osnoven sistem i terminologija na slovенskata onomastika / Osnovnaja sistema i terminologija slavjanskoj onomastiki / Grundsystem und Terminologie der slavischen Onomastik, odgovorен urednik B. Vidoeski, Skopje: Makedonska akademija na naukite i umetnostite, 1983.
PDB: A Litván Nyelvi Intézet litván nyelvi erőforrásainak információs rendszere, „E. Kalba”: Családnevek adatbázisa [The Institute of the Lithuanian Language Informational System of the Lithuanian Language Resources: The Surnames Database]. Online hozzáférés: https://ekalba.lt/pavardziu-duomenu-baze/ [megtekintve: 2025-04-02].
Podolskaja Natalja V. 1978: Slovar russkoj onomastičeskoj terminologii [Dictionary of Russian Onomastic Terminology], Moskva: Nauka.
Rayburn Alan 1999: The Transfer of Scottish Placenames to Canada. – Names 47(3), 313–323.
Razmukaitė Marija 1993: Oikonimų, atsiradusių iš asmenvardžių su patroniminėmis priesagomis, paplitimas Lietuvoje [The Prevalence of Oikonyms Derived from Personal Names with Patronymic Suffixes in Lithuania]. – Lietuvių kalbotyros klausimai 32, 133–165.
REGIA: Regionális geoinformációs környezeti szolgáltatás [Regional Geoinformation Environment Service], Vilnius: Állami Vállalat, Nyilvántartási Központ. Online hozzáférés: https://www.regia.lt [megtekintve: 2025-04-02].
Rutkiewicz-Hanczewska Małgorzata 2019: Nazewnicze powroty w kontekście językowych uniwersaliów. Dawne i współczesne nazwy miejscowe o charakterze internacjonalnym [The Return of Names in the Context of Language Universals: Ancient and Contemporary Local Names with an International Character]. – Onomastyka 63, 31–51. DOI: dx.doi.org/10.17651/ONOMAST.63.3.
15
Page 16
SDV: Vilniusi egyházmegyei zsinat, amelyet a legméltóságosabb, legkiválóbb és legtisztelendőbb D. Michaele Ioanne Zienkowicz úr, Isten és az Apostoli Szentszék kegyelméből Vilnius püspöke saját székesegyházában tartott, az Úr MDCCXLIV. évében, február 10., 11. és 12. napján, Vilnában Sacr: Reg: Majeftatis Akadem: Soc: JESU.
Subačius Kęstutis 2014: Sūduviai tremtiniai – ižymieji gintarautojai Semboje [Sūduva’s Exiles – the Famous Amber Collectors]. – Terra Jatwezenorum 6, 25–61.
ŠvčMr: [A Švenčionyse-i plébániatemplom 1771–1819. évi halotti anyakönyve] [Švenčionys Parish Church Death Register for the Years 1771–1819]. A Švenčionysi templom levéltárában őrzik.
Tyla Antanas 1966: Pirmosios rašytinės žinios apie Linkmenų apylinkes [The First Written Records about the Linkmenys Area]. – Ignalinos kraštas, Vilnius: Vaga, 22–42.
UžpKr: [Az Užpaliai-i plébániatemplom 1764–1786. évi keresztelési anyakönyve] [Užpaliai Parish Church Baptismal Register for 1764–1786], LVIA, F. 3003, Apr. 41, B. 3.
Vanagas Aleksandras 1988: Perkeltiniai vietovardžiai Lietuvoje [Transferred Place Names in Lithuania]. – Mokslas ir gyvenimas 5, 14–17.
Vanagas Aleksandras 1996: Lietuvos miestų vardai [Lithuanian Town Names], Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.
VK: A beszélt nyelvből feljegyzett helynevek kartotéka, amelyet a Litván Nyelvi Intézet Balti Nyelvek és Névtan Kutatóközpontjának levéltárában őriznek [The Catalogue of Lithuanian Place Names Written from the Spoken Language of the Research Center of Baltic Languages and Onomastics at the Institute of the Lithuanian Language].
