Dėl vieno Linkmenų parapijos oikonimo perkėlimo

Acta Linguistica Lithuanica 2025, 93. köt., 1–16. o. Tartalomjegyzék hivatkozása / Turinio nuoroda ISSN 2669-218X (online / elektroninis) Copyright © 2025 Laimutis Bilkis. A Litván Nyelv Intézete adta ki. Ez a nyílt hozzáférésű cikk a Creative Commons Nevezd meg! licenc feltételei szerint kerül terjesztésre, amely korlátlan használatot, terjesztést és sokszorosítást tesz lehetővé bármely médiumban, feltéve, hogy az eredeti szerzőt és forrást megfelelően feltüntetik. // Kiadta a Litván Nyelvi Intézet. Ez a cikk szabad hozzáférésű, és a „Creative Commons” Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjeszthető; ezek lehetővé teszik a tartalom korlátlan felhasználását, terjesztését és bármilyen adathordozón való sokszorosítását, feltéve, hogy feltüntetik a szerzőt és a forrást. Received: / Beérkezett: 2025-04-25. Elfogadva: / Priimta: 2025-08-14. 1 A LINKMENYSI PLÉBÁNIA EGYIK OIKONIMJÁNAK ÁTHELYEZÉSÉRŐL On the Transfer of an Oikonym from Linkmenys Parish LAIMUTIS BILKIS Litván Nyelvi Intézet E-mail: [email protected] ORCID ID: https://orcid.org/0000-0002-2902-4722 Kutatási területek: helynévtan, személynévtan. https://doi.org/10.35321/all93-02 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ ABSZTRAKT A tanulmány a jelenlegi Meironų falu nevének fejlődéstörténetét vizsgálja, amely Ignalina járási önkormányzatának és eldershipjének területén található. A XVI–XVIII. századi forrásokban szereplő bejegyzések vizsgálata alapján világossá válik, hogy ez az oikonim a névátvitellel keletkezett helynevek csoportjába sorolható, mivel kezdetben egy másik falut neveztek így – a jelenlegi Ripaičiai falut, amely az Ignalina járási önkormányzat Linkmenys eldershipjében található. Csak a XVIII. század elejétől kezdik ezzel a névvel jelölni a jelenlegi települést, amelynek eredeti neve *Antadringiai vagy ehhez hasonló volt. A kutatás adatai azt mutatják, hogy az oikonim átvitelének folyamata a XVIII. század második felében zárul le. A lakott helyek neveinek ilyen változását a történeti forrásokban található, a falvak fekvésére vonatkozó leírások, a települések antroponímiájának elemzése és az oikonimváltozatok használata bizonyítja az elmúlt évszázadok dokumentumaiban. A történeti anyag elemzésekor nemcsak a lakott hely nevének átvitelét kívánják megállapítani, hanem ezt az esetet a névátvitellel keletkezett helynevek kutatásának tágabb összefüggésében is jellemezni, valamint kiemelni sajátosságát. Emellett megfontolásokat is közölnek arról, hogy milyen okok miatt alakulhatott ki az átvitelnek ez a nem tipikus jelensége. KULCSSZAVAK: litván helynevek, az oikonimák fejlődése, névátvitellel keletkezett lakotthelynevek, a falvak nevei *Antadringiai, Méironys, Ripáičiai. ÖSSZEFOGLALÓ A cikk a jelenlegi Meironys falu nevének történeti fejlődését vizsgálja; a falu az Ignalina járási önkormányzat és eldership területén található. A 16–18. századi források feljegyzéseinek elemzése feltárja, hogy ez az oikonima áthelyezett helynévként osztályozható, mivel eredetileg egy másik falura, a mai Ripaičiaira vonatkozott, amely az Ignalina járási önkormányzat Linkmenys eldershipjében található. A jelenlegi települést csak a 18. század elejétől kezdték ezen a néven említeni. Ezzel szemben eredeti neve *Antadringiai vagy ehhez hasonló volt. A kutatási adatok 2 azt mutatják, hogy az oikonimátvitel folyamata a 18. század második felében fejeződött be. A településnevek ilyen típusú változását a történeti forrásokban szereplő faluleírások, a települési antroponímia elemzése, valamint az oikonimaváltozatok korábbi évszázadok dokumentumaiban való használata igazolja. A történeti anyag elemzésének célja nem csupán a toponimaátvitel tényének megállapítása, hanem e konkrét eset bemutatása is az átvitt toponimák kutatásának tágabb összefüggésében, valamint sajátos vonásainak kiemelése. A tanulmány megfontolásokat is kínál az ilyen atipikus helynév-átvitel esetének kialakulása mögött meghúzódó lehetséges okokról. KULCSSZAVAK: litván helynevek, oikonimafejlődés, átvitt településnevek, falunevek *Antadringiai, Méironys, Ripáičiai. 1. BEVEZETÉS A helynévkutatásban számos olyan eset ismert, amikor különböző helyek megnevezésére más helységek neveit helyezik át. Az ilyen, más helyre átvitt toponimákat áthelyezett 1 helyneveknek nevezik. A helynevek áthelyezésének földrajzi tere igen változatos: ezek a nevek különböző kontinenseken, különböző országokban vagy egy ország több helyén is keletkezhettek. Valószínűleg a toponimák áthelyezésének két leggyakoribb módját különböztethetjük meg. Egyikük kizárólag magának a helynévnek más helyek elnevezésére való átvitelével kapcsolatos. Ezekben az esetekben mindenekelőtt a helynevek jelentésbeli sajátosságaira, valamint a megnevezett helyek asszociatív hasonlóságára támaszkodnak. Az ilyen átvitt helynevek gyakran a világ közismert helyeinek (földrészek, országok, városok és más földrajzi objektumok) nevéből keletkeznek. Motivációjuk összefügghet a természeti, társadalmi, történelmi, kulturális és politikai sajátosságok hasonlóságával, emlékeztető jelleggel és más tényezőkkel. Az így létrejött nevek között számos lakott helynév is található. Lengyelországban például az ilyen típusú oikonimák (falvak és falurészek nevei) leggyakoribbjai: Praga (38), Korea (37), Sachalin (31), Ameryka (23), Rzym, Ukraina (egyenként 14), Paryż, Syberia (egyenként 13), Węgry (12), Kanada (11), Karpaty, Madera (egyenként 9), Betlejem, Kalwaria, Kapkaz, Palestyna (egyenként 8), Wenecja (7) stb. (Rutkiewicz-Hanczewska 2019: 37–38). Lettország átvitt lakotthelynevei, amelyeket más objektumok onimáival együtt egzotikus, vándorló neveknek is neveznek, főként külföldi városok, országok és régiók neveiből alakultak: Amerika, Bulgārija, Ēģipte, Itālija, Ukraina, Palestine, Roma, Venēcija, Parīze, Berlīni, Varšava, Maskava stb. (Balode 2022: 161–173). Litvániában legalább több tucat hivatalosan használt átvitt oikonimát tartanak számon: Amèrika, k. Prn, Arãbija, vs. Mlt, Flioreñcija, k. Rs, Kaukãzas, k. Kn, Loñdonas, k. Jon, Madagaskãras, k. Zr, Parỹžius, k. Jon, Šveicãrija, k. Jon, V lnius, k. Kp stb. (Vanagas 1988: 16–17). Az áthelyezés egy másik módja nemcsak a helynevek áthelyezésével, hanem a lakosság migrációjával is összefügg. Amikor egy 2 nagyobb vagy kisebb etnikai embercsoport megváltoztatja lakóhelyét, magukkal 1 Az onomasztikai terminológiai munkákban áthelyezett neveknek az egyik objektumról egy másikra átvitt tulajdonneveket nevezik, például Párizs Szamarkand mellett, New York Luhanszk közelében, valamint számos Berlin vagy Heidelberg nevű helynév az Amerikai Egyesült Államokban (OS 157). A helynév áthelyezésének nevezik annak egyik földrajzi objektumról egy másik objektum megnevezésére való átvitelét (Podolskaja 1978: 110). A más tulajdonnévi kategóriából való áthelyezéssel létrejött onimot transzonimnak is nevezik (Gałkowski 2024). 2 Egyes művekben áthelyezettnek nevezik a migráció révén létrejött, azaz a lakosokkal együtt kizárólag az eredeti helyről egy másik helyre átvitt helyneveket, vö. EKNR 18. 3 magukkal hozzák az egykori terület különböző helyeinek, főként településeinek neveit is. Az ilyen, politikai és gazdasági tényezők által inspirált népés helynévvándorlás egyik kontinensről a másikra, egyik országból egy másik országba megy végbe. A különböző nemzetiségű emberek különösen nagy migrációs hullámait a történelem különböző időszakaiban Európából Északés Dél-Amerikába dokumentálták. Például úgy tartják, hogy a XVIII. századtól a XX. század elejéig a skót lakosság intenzív migrációja zajlott a mai Kanada területére. Az új-skóciai és a Prince Edward-szigeti településeket a XVIII. század végén és a XIX. század elején főként Felső-Skóciából és a nyugati szigetekről érkező migránsok hozták létre, ezért a lakott helyek neveinek többsége a Skócia említett részein található helyekre emlékeztet, míg a fennmaradó területeken a helynevek többségét Alsó-Skóciából helyezték át (Rayburn 1999: 313–323). A finneknek az Amerikai Egyesült Államokba irányuló migrációját vizsgálva megállapították, hogy Minnesota államban vannak finn falvak vagy más helyek neveiről elnevezett helyek (Kaups 1966: 377–397). A régi balti népek helyneveinek áthelyezési jelenségeihez sorolhatók a Semba-félsziget északi partján dokumentált Sudau, Sudniken falunevek, amelyek a XIII. században zajló (végrehajtott) sudáv migráció következtében keletkezhettek: történelmi forrásokból ismert, hogy a keresztes lovagok a nagy porosz felkelés leverése után 1283-ban és később csaknem 3000 sudávot telepítettek át a rendkívül kegyetlenül feldúlt Sudávából Sembába (bővebben lásd: BRMŠ II 124; Kregždys 2009: 179–180; Subačius 2014: 43–44). Nem zárható ki, hogy a helyneveket, különösen a lakott helyek neveit, belső migráció miatt is áttelepíthették, vagyis a lakosság egy jóval kisebb térségben – ugyanazon ország vagy állam egy másik helyére – költözése következtében. Például a Kamaja kisváros nevének eredetét 3 magyarázva felmerül az a hipotézis, hogy ezt az oikonimot a települést birtokló tulajdonosok valamikor talán a mai Fehéroroszországban található Kamojų kisvárosból telepítették át (Vanagas 1996: 88–90). A belső migráció által kiváltott helynév-áthelyezések eseteit Észtországban 4 is találtak (Laansalu 2019: 112). Másfajta, vagyis sem a helynevek jelentésének hasonlóságával, sem 5 a lakosság migrációjával össze nem függő áthelyezési esetek is ismertek. Így állítják, hogy a lengyelországi Sečkos falu neve (lengy. Sieczka) a településsel (az épületekkel) együtt a 20. század elején egy másik területről került át mai helyére, amelyet erdősítésre terveztek (OMP). A Klaipėda-vidék oikonímiájában több lakott hely nevének áthelyezését is rögzítették: Gérviškiai talán a Dėckiai falu elnevezésére került át a Gerwe Mauschel falunévből, miután ezt a települést egy másik faluhoz csatolták; Kálnuvėnai Ginduliai faluneveként a 20. században keletkezhetett egy másik helyen fekvő, azonos onimájú falu nevének átvitelével; a korábbi Vaidauga falunevet 1923-ban a Prõtnešiai falurész és a Karlsberg-birtok elnevezésére helyezték át (Kiseliūnaitė 2020: 88, 105– 106, 191). 3 Kamaja – kisváros Rokiškis járási önkormányzatában. Kamajų sen. 4 Kamójys – dab. miestelis Baltarusijos Vitebsko sr. Pastovių r. 5 Ši hipotezė dabar labiau traktuotina kaip abstrakti tokio perkėlimo būdo galimybė, nes konkrečiu Kamajų vardo kilmės atveju taip kažin ar galėjo būti: vėlesniuose tyrimuose pastebima, kad oikonimas greičiausiai kilo iš vandenvardžio *Kamajỹs ar *Kamaja , kuriuo seniau vadintas dabartinis Petriošiškio ežeras (Baliulis 2016: 143, 146; LVŽ V 81). Beje, vandenvardinės kilmės galimybės minėtame veikale neatmeta ir Aleksandras Vanagas. 4 Analizuojant įvairius vietovardžių pernešimo reiškinius išskiriami keli tipai: 1) analogiškas vardo perkėlimas dėl asociacijos su ta vieta ar panašumo į ją; 2) metaforinis vardo perkėlimas dėl asociacijos su sąvoka (konceptu); 3) metoniminis vardo perkėlimas dėl ryšio asociacijos, kuri yra dažnas ir labai įprastas atvejis; 4) a név pszichológiai átvitele, például érzelmek által ösztönözve, népszerűségi megfontolásokból népszerű, divatos nevekből (azaz eponimizáció révén), biztonsági okokból, nosztalgiából; 5) társadalmi tényezők által meghatározott névátvitel, például amikor presztízsértékű onimákkal általában a társadalmi elithez tartozó településeket nevezik el (Brink 2016: 163–164). Észtország helynevei átvitelének folyamatait elemezve az átvitt nevek két fő alcsoportját különítik el: a vándorlókkal együtt vándorolt migrációs átvitt neveket, valamint más, jobban ismert helyek neveit utánzó összehasonlító átvitt neveket; ezekhez mint bizonyos szemantikai alcsoporthoz a jeles alkalmakhoz kapcsolódó nevek is hozzárendelhetők (bővebben lásd Laansalu 2019: 109–125). A lett átvitt helynevek keletkezési okait konkretizálva kiemelhető a metaforikus gondolkodás – a megnevezett objektummal való hasonlóság felismerése –, továbbá az adott helyen élő, megfelelő nemzetiségű lakosok sajátosságai, kulturális vagy történelmi asszociációk, a hely bizonyos topográfiai jellege (távoli régió, a föld termékenysége), sztereotip hasonlóság, történelmi tények, a földbirtokosok szeszélyei vagy a divat (Balode 2022: 172). A történelmi Linkmenys-plébánia oikonimáit és azok történelemforrásokban szereplő lejegyzéseit vizsgálva felkeltette a figyelmet a jelenlegi Meironys és Ripaičiai falvak neveinek változásában megfigyelhető egyik rendkívüli eset, ezért a tanulmány célja e fejlődési folyamat részletes elemzése és minősítése, valamint annak megállapítása, hogy reprezentálhatja-e a (litván) helynevek átvitelének egyik módját. E cél elérése érdekében történeti kutatást végzünk, igyekszünk minél több történeti helynévi lejegyzést rögzíteni és részletesen tárgyalni, a forrásokban megnevezett helyek minél szélesebb körű történelmi és földrajzi kontextusát, valamint lakóik antroponímiáját bemutatni és megvizsgálni, továbbá meghatározni az oikonimák változásainak kronológiáját és lehetséges okait. 2. AZ OIKONIMÁK LEJEGYZÉSEI A XVI–XVII. SZÁZADI TÖRTÉNELEM DOKUMENTUMOKBAN A mai Meironys falu Ignalina járás 6 önkormányzatának Ignalina járásában található. A történelmi forrásokban először a XVI. század közepe (1554) táján készült Linkmenys-kerület leltárában említik, ahol Sioło Meyranskie (LI 89–90) néven jegyezték fel; a 7 falu a Linkmenys-udvartól fél mérföldre (od dwora w poł mile) fekszik. Leírják, hogy a falu földjei végükkel vagy oldalukkal a Gėlainė folyótól (które się poczynaią końcami albo bokami od rzeczki Gieloyny), valamint Žvalkinė (Užvalkinė?) egytelkes birtokától (külterületétől) (od zascianku, ktory zowią Żwołkinią) kezdődnek, és oldalukkal Stučių (?) falu püspöki földjeitől (od ziem biskupich sioła Staciow) kezdődnek, ettől 6 Az élő nyelvből gyakrabban a Méironai alanyeseti alakot jegyezték fel, ritkábban pedig a Méironys alakot (VK). A cikk további részében a hivatalos Méironys (Méironų) változatot használjuk. 7 Ebben a leltárban a -sk- (-skie) képző más esetekben is hozzáadódik, vö. a miasteczko Łyngmianskie (LI 83) (= Liñkmenys), Sioło Mineyszewskie (LI 88) (= *Mineišiai, a mai Mine škiemis), Sioło Kirdeykowskie (= Kirde kiai) (LI 96) bejegyzéseket, ezért ezt lengyelesítő eszköznek kell tekinteni. 5 a falu egytelkes birtokától (bokiem od zascianku tegoż sioła), másik végével pedig a Meigūnai (?) Kaniūkai határától (końcem drugim od sciany konieczney sioła Mieyguncow Koniuchow), másik oldalával pedig a Mineiškiemis falu határától (bokiem drugim od sciany sioła Minieyszewiczow). A falusi települések egyik végükkel a püspök földjeivel határosak (leżą końcem ku ziemiom biskupim y od ziem biskupowych), másik végükkel pedig Kaniūkų falvával (końcem drugim od sciany sioła Koniuchow), oldalukon pedig e falu oldalhatárával érintkeznek (bokiem drugim od sciany boczney tegoż sioła). A leltárban megjelölt helynevek alapján kétségtelenül azonosítható a ma is ismert Gėlainė folyó és a mellette fekvő Mineiškiemis falu is, amelynek régebbi alakjai Mineišiai és Mineišėnai 8 voltak; lásd még az 1. ábrát. 1. ábra. A Gėlainė folyó és Mineiškiemis falu – amelyekkel az 1554-ben említett Sioło Meyranskie település határos volt – elhelyezkedése. Térkép © Litván Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériuma, © VšĮ Statybų sektoriaus vystymo agentūra, [2025] Ugyanebben az 1554. évi forrásban említenek egy, a Linkmenų-birtoktól két mérföldre (od dwora dwie mile) fekvő Sioło Untadryngi falut is, amelynek földjei első végső határvonala az Ešerinis-tótól indul (ku jezioru Oserun), második oldalhatára a királyi erdőben fekvő viensėdistől halad (od zascianku puszczy j. k. msci), a harmadik pedig a Dringis-tótól (od jeziora, ktore zowią Dryngi), valamint a Mikalojus Narbutas úr tulajdonában lévő Juodinis-tótól (ktore zowią Jadynthy) és Petro 9 Narbuto Żeńun vagy Ziriun nevű településétől, a negyedik határ pedig az említett falu 10 viensėdijétől és a Linkmenųból Salakasba vezető úttól húzódik (LI 100). Az Untadryngi falu lokalizálásához fontos a szállásainak leírása is, amelyben a Pabiržė-szigeten (na ostrowie, który zo(wią) Pobierze) található, a Pabiržėknek nevezett uradalmi kaszálók, valamint az 11 Asalnaiés Lūšiai-tavak között fekvő mezőket említik (miedzy sianożęciami dwornemi Pobierzami a miedzy jeziorem Osolnem y jeziorem Lussem). A falu azonosítása 8 A Gėla nė folyónév, valamint a Mine škiemis falunév és régebbi alakjai, a *Mineišiai, *Mineišėnai tekintetében lásd bővebben: Bilkis 2023: 64–66, 84–86. 9 A Juodinis-tavat akkoriban *Juodintu néven nevezhették. 10 A leltár 3 fennmaradt másolat alapján jelent meg; K. Jablonskis ezeket A, B és C betűkkel jelöli, ezért a település nevének első alakját a legmegbízhatóbb, az A jelű másolatból közölték, a jegyzetben pedig a B jelű másolat változata is fel van tüntetve. 11 Valójában nem sziget, hanem félsziget. Gėla nė Mine škiemis 6 *Antadringiai fekvésének meghatározása nem túl nehéz, mivel az Ešerinis, Dringis és Juodinis 12 tavak, a királyi erdő – amely valószínűleg a mai Linkmenų-erdővel azonosítható – és a 13 Linkmenys–Salakas út között helyezkedett el. Egytelkes gazdaságainak földjei a Pabiržė-félszigetig értek. Ez a földrajzi leírás lényegében megfelel a mai Meironys falu területének elhelyezkedésének; lásd a 2. ábrát. 2. ábra. Antadringiai falu helye az Ešerinis, Dringis és Juodinis tavak között az 1554. évi összeírás alapján. Térkép © Litván Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériuma, © VšĮ Statybų sektoriaus vystymo agentūra, [2025] Az ilyen oikonimák és falvak fekvését a 17. század első felének adatai is tanúsítják. Vilnius tijūnijos 1636. évi inventáriumában feljegyezték a Linkmenys-birtokhoz tartozó Sioło Meÿranÿ falut (VTII 21v). Földjeinek leírásakor megjegyezték, hogy minden kötelezettséget a Tikminų (ma Rukšėnai) faluval együtt teljesít (Powinność Ich wewszÿ[s]tkim zarowno 14 Siołem Tykmianskim). A faluhoz tartozik a Ƶascianek Bolmirskis nevű szállás, amely után Brolinski Kasper nevű személy fizeti az adókat. Feltehető, hogy a Brolinski személynév hibásan lett feljegyezve, mivel a Meironų falu lakóinak 12 A Sioło Untadryngi bejegyzés alapján mindenekelőtt rekonstruálható a litván többes számú *Antadringiai forma, de lehetségesek a *Antadringis, *Antadringė változatok is, vö. a hasonló történeti feljegyzéseket: de Villa Kierdeyki, de Kirdeyki 1743, 1753 (= Kirde kiai), de Stripeyki 1756, de Strypeyki 1758, 1760 (= Stripe kiai), de Villa Akriemi 1748 (= Akr emiai), de Muſteyki 1750 (= Muste kiai) és de minieyszkiemi 1758, de mineyszkiemi 1758, de Mineyszkiemi 1760 (= Mine škiemis, Mine škiemio?), de Łapiekałni 1760 (= Lãpiakalnis, Lãpiakalnio?), valamint de Antogowi 1745 (= Antãgavė, az Antãgavės-ből), de Antalksni 1747 (= Añtalksnė, az Añtalksnės-ből) (Bilkis 2023: 51, 74–75, 115, 123). A történeti feljegyzés eleji Untane kétségtelenül a kelet-aukštaitisokra jellemző [an] kettőshangzó [un]-ként való ejtését mutatja (Anta-), vö. még A Linkmenys plébánia oikonimái: de Untogowie 1744, 1746, 1748, 1750, 1753, 1754 (= Antãgavė), de Vntokolnie 1751 (= Antãkalnis) (Bilkis 2023: 34), valamint más kelet-litvániai plébániák településnevei: de Vntamalkies 1683 (= Antãmalkėstė) (Garliauskas 2004: 156), Untabałta 1819 (= Antãbaltė) (Garliauskas 2005: 1046). 13 Azt, hogy a település a Dringis-tó közelében lehetett, az *Antadringiai oikonim keletkezése is mutatja – ez az antaelőtag származéka, amely a Dr ngis tó nevéből ered. 14 A mai Rukšėnai falu neveinek változásáról bővebben lásd: Bilkis 2024: 363–377. Ešer nis Pab ržės-félsziget Dr ngis Juod nis, jelenleg A jegyzékben Méironys helységnévként szerepel Kasper Balinski személye, valószínűleg ugyanaz az ember, aki a külterületi települést birtokolta. Mivel az említett 7 Tikminai (jelenleg Rukšėnai) közel van Mineiškie­mis falujához és a Gėlainė folyóhoz, feltételezhető, hogy az 1554-ben és 1636-ban említett Sioło Meyranskie, Sioło Meÿranÿ nevű települések ugyanazon a helyen voltak. Ezt közvetve a személyneveik is megerősítik: 1554-ben ott élt egy Andrzey Alechnowicz nevű személy, 1636-ban pedig – Ianuk Aleknianis és Ian Alekniewicz. Ugyanebben az 1636-os összeírásban Antadringi falu is fel van jegyezve: Siolo Antÿdrigi (VTII 24v). Ide tartozik a mai Meironys közelében található Pabiržė-település is 15 (Ƶascianek Pobirziz), ahol Stanisław Iozephowicz nevű személy élt, valamint az *Asalninis tanya (Ƶascianek Aselninis), amelyet egy Matul Dirwanski néven megnevezett ember lakott. Amint említettük, a mai Meironys mellett található Pabiržė település (akkoriban – tanya) 1554-ben is Antadringi faluhoz tartozott. Az Asalninis tanya kétségtelenül az Asalnai-tó mellett feküdt, 16 amely a mai Meironysig húzódik. Így állítható, hogy az 1636-ban említett Antadringi elhelyezkedése ugyanaz lehetett, mint az 1554-ben feljegyzett Sioło Untadryngi lakóhelyéé, az *Antadringiai oikonimonnal pedig akkoriban a mai Meironys falut nevezték. 3. A TELEPÜLÉSNEVEK VÁLTOZÁSA ÉS MEGSZILÁRDULÁSA A későbbi feljegyzések már az oikonimák változását tükrözik. A vilniusi tijūnijos 1732. évi inventáriumában feljegyezték Antadringio falut, amelyet Meironimisnak is neveztek: 17 Wies Untydryngi alias Meyranÿ (VTIII 6). Többek között hozzá tartozik Pabiržė (Zascianek 18 Pobirzis) és Asalninis (Zascia[nek] Osolninis) tanyák, amelyek ehhez a faluhoz tartoznak, és az 1636. évi leltárban is szerepelnek. Ezenkívül a lakosság összeírásakor rögzítették Michał Haydukian Boiarzyn nemest, az 1636. évi forrásban pedig egyazon tőből képzett személynévvel megnevezett emberként Bałtromieÿ Hayduk szerepel. Így e helyek azonosságát, amelyek említéseit csaknem 100 év választja el egymástól, mind a földrajzi, mind az antroponimikus kontextus megerősíti. Ezért az Antadringiai falut a 18. század első felében Meironimisnak is kezdték nevezni. Ebben az 1732. évi forrásban a Wies Rypaycie nevű falut említik (VTIII 5). Hozzá tartozott egy olyan egytanyás település, amelyben Marcin Mickiewicz nevű személy élt, valamint a Baliniſzki, alias Bolmirski nevű egytanyás település. Emlékezve arra, hogy az 1636. évi leltárban a Bolmirskis a Meironų falujához tartozó egytanyás településként van leírva, megállapítható a helynevek változása: a korábban Meironimisnek nevezett falu a XVIII. század első felében kezdett Ripaičiai néven szerepelni. A mai Ripaičiai falu 19 15 Az Antÿdrigi forma kétségtelenül az írnok hibája, aki kihagyta az n betűt (azaz Antÿdringi kellene legyen). A betűk kihagyásával keletkezett ilyen hibás lejegyzések a történeti helynévanyagban nem ritkák, vö. a kihagyott n-nel szereplő eseteket: de Antakiawa 1729 (= *Antakiaunė), de Asaliszki 1752 (= *Asalniškis) (Bilkis 2023: 32, 35, 39). 16 E település és neveinek történetéről bővebben lásd: Bilkis 2023: 39–44. 17 Az Untydryngi forma (nem Untadryngi) vélhetően az írnok tévedésének következménye, amely az utána következő y hatására alakult ki; vö. a helynevek lejegyzésének hasonló eseteit: ex Villa Łyszczycy 1751 (= *Lūšýkštis, *Lūšýkščiai), de Pasieyty 1752 (= Páisetė) (Bilkis 2023: 63, 64). 18 Lat. alias = „másképp”. 19 Ripáičiai – falu Utena önkormányzatának területén. A Saldutiškiszi idősáv oikonimája valószínűleg a *Ripáitis személynévből eredeztethető, amelyhez vö. a vezetéknevet. R pas, R pelis (PDB). Ilyen tövű személynév meglétét a Linkmenys-i plébánián feltehetően a személynévből származó Ripelis eredetű a Ripẽlialaukis falunév, amelyet a 8 Linkmenys-i templom anyakönyveiben a XVIII. századtól jegyeznek fel, a Gėlainė folyó mellett fekszik, Mineiškiai határos vele, így földrajzi helyzete megfelel a Meironys területének 1554-ben megadott leírásának; lásd még a 3. ábrát. 3. ábra. A mai Ripaičiai (korábban Meironys) falu helye. Térkép © A Litván Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériuma, © VšĮ Statybų sektoriaus vystymo agentūra, [2025] A helynevek változásának folyamata az 1744. évi vilniusi püspökségi zsinat plébániáinak és településeinek jegyzékében is tükröződik, amelyben a Linkmenys plébániához tartozó Meyrány ſeu 20 Rypáyćie és Untydryngie falvak szerepelnek (SDV 82). Amint látható, ebben az esetben a mai Ripaičiai falu régebbi Méironys neve még megőrződött, amelynek már későbbi változata is van, míg az *Antadringiai helynév változat nélkül szerepel. A helynevek változatossága és átalakulása világosan nyomon követhető az 1761. évi vilniusi tijūnystė gazdaságának leltárában is, amelyben a Wies Rypaycie v. 21 Meyrany (VTEI 12) és Wies Meyrany v. Untydryngi (VTEI 13) falvak vannak feljegyezve. Meironys, illetve Antadringiai faluhoz tartozott Pabiržė falu és egy szállás (Pobirzyś). Ezt a települést a korábbi források már több alkalommal az Antadringių faluhoz tartozó részként említették. A valamivel későbbi történelmi források adatainak elemzésekor látható a helynevek változatosságának időszaka után kialakult megszilárdulás. A Breslauja esperesség 1782–1783. évi vizitációs dokumentumaiban feljegyezték a Linkmenų plébániához tartozó, a Linkmenų birtokhoz tartozó Rypajcie falut (BrslDV 139), valamint a Palūšės plébániához tartozó Mejrany falut, amely fél mérföldre található Linkmenystől (BrslDV 372). Hasonló adatokat jegyeztek fel a Breslauja esperesség 1784. évi helynévjegyzékében is: itt rögzítették a vilniusi tijūnystė Linkmenų plébániáján fekvő Rypaycie faluját (BrslDVS 212), valamint ugyanezen tijūnystė Meyrany faluját, amely a Palūšės plébániához tartozik (BrslDVS 337). E dokumentumok tanúsága szerint a 18. század második felében alakult ki Palūšės vége: Rypela 1790 (LkmKrIII 172). A meglehetősen közeli Daugailių plébánián a 18. század elején feljegyezték a közös tőből származó Casimirus Ripinſki 1706 személynevet (DglKr 217v). 20 Latin. ſeu = „vagy” . 21 Így a bejegyzésben rövidítve a latin vel = „vagy, avagy”. Ripáičiai Gėla nė Mine škiemis 9 a plébániához tartozott a Palūšė közelében fekvő Antadringių falu, amelyet már csak Meironimisnak neveztek, míg a Linkmenų plébánia területén a Linkmenųhöz közelebb fekvő Ripaičių falu helyezkedett el, amelyet már nem neveztek Meironimisnak. A fennmaradt linkmenųi egyházi anyakönyvekben, amelyek bejegyzései 1708-tól kezdődnek, az egykori Meironų falut csak Ripaičiaisnak, az egykori Antadringių falut pedig csak Meironimisnak nevezik. Bár ezek a források nem tartalmazzák a települések földrajzi leírását, nem tüntetik fel a hozzájuk tartozó szórványtelepüléseket és hasonlókat, mégis könnyen azonosíthatók a megadott személynevek alapján. Az anyakönyvi bejegyzésekből látható, hogy Ripaičiai faluban olyan személyek éltek, akiknek második személyneve Alekna, Guiga, Klimašauskas volt (és a megfelelő női antroponimák), vö. a bejegyzéseket: keresztapa Iosephɡ Alechna de villa Rypaicie 1708 (LkmKrI 4); keresztapa Iosephɡ Alechna de villa Rypaicie 1710 (LkmKrI 8); szülők Math... Alechna és Agnetis Łupikicia de Rypaicie 1711 (LkmKrI 9v); keresztanya Agnete Alech'owa de Rypaicie 1712 (LkmKrI 13); szülők Mathia alechna és Agnetis Łupikicia de rypaycie; keresztanya Catharina alechnowa De Rypaycie 1721 (LkmKrI 44); szülők Adami Guyga és Sophia 1725 (LkmKrI 60v); szülők Andrea Klimaszewski és Catharinæ Guygowna de villa Rypayci 1727 (LkmKrI 65v); keresztapa Ionas Guyga <...> Rypaycen 1730 (LkmKrI 73v); keresztanya Regino oleknicy de villa Ripacy 1738 (LkmKrI 98). A már tárgyalt, hasonló időszakból származó (1732. évi) leltárban Rypaycie falu lakóiként Ian Guygo, Maciey Olechno, Kazimierz Olechno és Adam Guygo van feltüntetve. Egy valamivel későbbi (1761. évi) forrás tanúsítja, hogy Rypaycie v. Meyrany faluban Ian Guygo és Adam élt Olechno, Jerzy Olechno, Andr... Klimaſʓewski. A Math... Alechna (Mathia alechna) és Maciey Olechno, Adami Guyga és Adam Guygo, Ionas Guyga és Ian Guygo, Andrea Klimaszewski és Andr... Klimaſʓewski személynevekkel akár ugyanazokat a személyeket is megnevezhették. A Meironimis néven nevezett településen vezetett egyházi könyvben a következő személyek szerepelnek: Casimiri Haidukan et Elisabetha Dawboricia de Meyrany szülők, 1711 (LkmKrI 10v); Catharina Haidukienowa de Meyr... keresztanya, 1711 (LkmKrI 10v); Nicolai Haidukian et Catharinæ Rastenicia de Meirany szülők, 1712 (LkmKrI 12); Chrystynæ Haidukicia de Meyrany anya, Casimirɡ Haidukian de Meyrany keresztapa, 1712 (LkmKrI 12); Mathiæ Gaideliſ apa, Nicolaɡ Haidukian de Meyrany keresztapa, 1712 (LkmKrI 14v); a keresztapa Casimirus Haidukian de Meirany 1714 (LkmKrI 20); a szülők Michaelis Rymszelis et Marianna Haydukowna de Meyrany 1715 (LkmKrI 24v); az apa Nicolai Rymſeliſ de villa Meyrany 1718 (LkmKrI 31); a kereszt­szülők Nicolaɡ Eydukian et Eva Eydukowna de Meyrany 1725 (LkmKrI 60v). Ugyanezekkel a személynevekkel nevezik meg a Wies Untydryngi alias Meyranÿ település lakóit az 1732. évi leltárban is, vö. Michał Haydukian Boiarzyn, Mikul Rymszel, Matyasz Gaidelis. A Nicolai Haidukian (Nicolaɡ Haidukian) és Michał Haydukian, a Mathiæ Gaideliſ és Matyasz Gaidelis, a Michaelis Rymszelis (Nicolai Rymſeliſ) és Mikul Rymszel antroponimák valószínűleg ugyanazokat az embereket nevezik meg. 16 SDV: Synodus dioecesana Vilnensis, amelyet a nagyméltóságú, kiváló és főtisztelendő D. Michał Jan Zienkowicz úr, Isten és az Apostoli Szentszék kegyelméből vilnai püspök, saját székesegyházában tartott az Úr 1744. évében. Diebus 10. 11. 12 m. Febr. celebrata, Vilnæ Sacr: Reg: Majeſtatis Akadem: Soc: JESU. Subačius Kęstutis 2014: A száműzött szudovok – a sambiai híres borostyángyűjtők [Sūduva száműzöttjei – a sambiai híres borostyángyűjtők]. – Terra Jatwezenorum 6, 25–61. ŠvnčMr: [A Švenčionysi plébániatemplom 1771–1819. évi halotti anyakönyve] [A Švenčionysi plébániatemplom 1771–1819 közötti halotti anyakönyve]. A Švenčionysi templom levéltárában őrzik. Tyla Antanas 1966: Az első írásos adatok a Linkmenysi környékről [Az első írásos feljegyzések a Linkmenys környékéről]. – Ignalinai vidék, Vilnius: Vaga, 22–42. UžpKr: [Az Užpaliai plébániatemplom 1764–1786. évi keresztelési anyakönyve] [Az Užpaliai plébániatemplom 1764–1786 közötti keresztelési anyakönyve], LVIA, F. 3003, Apr. 41, B. 3. Vanagas Aleksandras 1988: Átvitt helynevek Litvániában [Átvitt helynevek Litvániában]. – Mokslas ir gyvenimas 5, 14–17. Vanagas Aleksandras 1996: Litvánia városnevei [Litvánia városnevei], Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. VK: Az élő nyelvből lejegyzett helynevek kartotéka, amely a Litván Nyelvi Intézet Balti Nyelvek és Névtani Kutatóközpontjának archívumában található [A Litván Nyelvi Intézet Balti Nyelvek és Névtani Kutatóközpontjának az élő nyelvből lejegyzett litván helyneveket tartalmazó kartotéka]. VLEe: Egyetemes litván enciklopédia [Egyetemes litván enciklopédia]. Online elérhető: https://www.vle.lt. [megtekintve 2025-04-02]. VTEI: [A vilniusi tijūnystėi gazdaság 1761. évi leltára] [A vilniusi tijūnystėi gazdaság 1761. évi leltára], LVIA SA 3781. VTII: Inwentarz Wszÿ[s]tkiego Ciwunʃtwa Wilenʃkiego ... [A vilniusi tijónia 1636. évi leltára] [Vilnius kormányzójának 1636-ból származó leltára], VUB RS, F1-F14. VTIII: Inwentarz Ciwunstwa Wilenskiego ... [A vilniusi tijónia 1732. évi leltára] [Vilnius kormányzójának 1732-ből származó leltára], VUB RS, F1-F92.