TERMINOLÓGIAI APRÓSÁGOK ÉS KIADVÁNYOK

A TERMINOLÓGIA VÁLTOZATOSSÁGA

1. V. Kudirka és a sakalas szó

V. Kudirka nem félt a litván szótól, úgy formálta, mint jó fazekas az agyagot. Írásaiban érdekes alkalmi szóalkotásokat is találunk (pl. šliupofobija, brazilijomanija), valamint sajátos új szavakat. Például a bórsavat az új szóval pusrūgštė nevezte, az ágyút griaustuvas szóval, a rejtekhelyet paslaptimi néven, a fegyverhordozót pedig skydberniu szóval, és így tovább. A griaustuvas, paslaptis szavak ilyen jelentésben még a nagy „Lietuvių kalbos žodynas” szótárban sem szerepelnek, a skydernis, pusrūgštė szavakat pedig csak V. Kudirka írásaiból idézik.

Szatíráiban V. Kudirka néhány orosz cári tisztviselő személynevét is megalkotta. Egyikük Deržiubka. V. Kudirka szavaival: „jó ember és nagy nőcsábász”. A Deržiubkos családnév motivációja minden olvasó számára világos és egyszerű. A szóalkotás szempontjából azonban ez az új szó több tekintetben is érdekes. Az orosz nyelvben az „ige + főnév” típusú összetett szavak első tagja lehet felszólító módú ige, például: держиморда, перекати-поле, гори-цвет. Ilyen képzések a litván nyelvben nincsenek. Mindössze egyetlen régi és különös litván szavunk van, a kaliboba, „egy asszony negyedik férje”. P. Skardžius, a szóalkotás szakértője, nagyon régi képzésnek nevezte ezt a szót. A nyelvjárásokban ugyanis a -k képző nélküli felszólító módú alakok is előfordulnak, például: giedy „énekelj”, dedy „tegyél”, kaly „kalapálj”. Tehát bár V. Kudirka alkotta személyneve, a Deržiubka kissé félrevitt bennünket, ilyesmire csak érdekes sakalai képesek. Az előző mondatban szándékosan használtuk a sakalas szót abban a lexikai jelentésben, amelyben V. Kudirka használta. Ezzel a szóval „mondást” értett. A sakalas szót V. Kudirka a sakyti igéből alkotta. Vagyis V. Kudirka sakalas szava „mondás” jelentésben és a sakalas terminus „ilyen madár” jelentésben valódi homonimák. V. Kudirka sok sakalai évszázaddal később is érdekesek, nemcsak a nyelvészek számára.

105

2. Vaižgantas és a pasakėčia szó

Mindenki számára valószínűleg világos, hogy az irodalmi terminus, a pasakėčia mesterséges szó. Amíg ez a terminus nem létezett, a pasaka szót használták. A fabulákat S. Daukantas és J. Želvavičius (1822–1886) is meséknek nevezte; utóbbi 25 I. Krylov-fabulát fordított le, és gyűjteményüket is kiadta. A pasakėčia szó a pasaka szóból keletkezett a -ėčia képző hozzáadásával. A tudományos „Lietuvių kalbos žodynas” alapján úgy tűnhet, hogy e terminus szerzője J. Jablonskis. A pasakėčia terminus azonban valószínűleg nem az ő szóalkotása.

A Litván Nyelvi Intézet őrzi az 1921-ben az Oktatási Minisztérium mellett működő Terminológiai Bizottság jegyzőkönyveit. Ezekből kiderül, hogy 1921. október 13-án K. Būga, A. Dambrauskas, J. Jablonskis, T. Ivanauskas, V. Krėvė, P. Mašiotas, J. Tumas, A. Smetona és A. Vireliūnas irodalmi terminusokról tárgyalt. J. Tumas számolt be a kérdésről. Aznap hagyták jóvá a pasakėčia terminust. Mellette nincs semmiféle magyarázat, ellentétben a többi terminussal, ezért feltételezhető, hogy ezt az új szót J. Tumas javasolta, a többi ülésrésztvevő pedig támogatta.

3. Z. Žemaitis matematikus és a szám terminus

A számolni ige a szám szóból képzett. Ez utóbbi szó viszonylag régi. Konkrét tárgyak mennyiségének jelentésében M. Daukša, S. B. Chilinskis és régi írásbeliségünk más képviselői is használták. Matematikai terminusként azonban a szám szó új, csak az első világháború idején jelent meg. Terminussá válásának egyik keresztapja Z. Žemaitis professzor, matematikus volt. Így írt a terminus J. Jablonskival folytatott megvitatásáról: „Alaposan megvizsgálták a szám elnevezésének kérdését. Addig a skaitlis, skaitlinė, skaitlius terminusokat használták, az utóbbiból pedig a skaitliuoti igét képezték. Nekünk, matematikusoknak, a skaitlius teljesen elfogadhatónak tűnt, hiszen az élő nyelvben is voltak hasonló szerkezetű szavak: derlius, drėblius, dieglius, perteklius. J. Jablonskis nemigen ellenezte ezt a szót, de semmiképpen sem értett egyet azzal, hogy belőle skaitliuo-ti szót alkossanak: szerinte igéből lehet főnevet képezni, de egy ilyen csinált főnévből ismét igét alkotni megengedhetetlen; ebből az alkalomból dühösen elítélte a már eléggé elterjedt új képzéseket, a...

106

...tinio főnévből ismét igét alkotni – megengedhetetlen; ebből az alkalomból dühösen elítélte a már eléggé elterjedt új képzéseket, például a mokytojauti, gydytojauti alakokat és hasonlókat. J. Jablonskis a skaičiuoti szó használatát javasolta, és mindannyiunk számára világos volt, hogy ezek lesznek a legjobb terminusok”¹.

Később a szám szó általános elnevezéssé vált, és számos fajta megnevezésével bővült, például: bináris, decimális, irracionális, képzetes, negatív, pozitív, törtszám, egész szám stb. Néhány ilyen fajtanév kissé szemléletes, és érdekes fogalmakat nevez meg. Például a barátságos számok terminussal jelölt fogalom már az i. e. V. században ismert volt. Olyan számokról van szó, amelyek mindegyike egyenlő a másik szám összes osztójának (magát a számot kivéve) összegével. Bármilyen furcsa is, a barátságos számok egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. Például a 220 és a 284 barátságban vannak, mert az első szám osztóinak (1, 2, 4, 5, 10, 11, 20, 22, 44, 55 és 110) összege 284, a második szám osztóinak (1, 2, 4, 71, 142) összege pedig 220. Ma már több mint ötven ilyen barátságos számpár ismert. Az egész világon azonban nem találunk olyan matematikust, aki meg tudná mondani, összesen hány barátságos számpár létezhet.

Érdekes a tökéletes számok terminus is. A „tökéletes számok” fogalmát elsőként Eukleidész, az ókori görög matematikus használta az i. e. III. században. Ő fedezte fel az első négy tökéletes számot. Közülük a legkisebb kettő a 6 (1+2+3) és a 28 (1+2+4+7+14) volt. A XVI. században a matematikusok még három tökéletes számot fedeztek fel. Ezek közül a legnagyobbat 19 számjegy fejezi ki. Eddig összesen mintegy 20 páros tökéletes számot találtak. Hány tökéletes szám van összesen? Ezt még senki sem tudja pontosan.

A programozáselméletben is találunk érdekes, a szám szót tartalmazó terminusokat, például: négyzetszám és háromszögszám. Az első terminus olyan számot jelöl, amely négyzet alakban elrendezett pontokkal ábrázolható, a második pedig olyan számot, amely háromszög alakban elrendezett pontokkal ábrázolható.

Bár Z. Žemaitis segített meghonosítani a szám terminust, ezt a szót elsőként D. Sutkevičius szótáríró próbálta terminussá tenni. Ő a szá-

¹ Žemaitis Z. A litván matematikai terminológia történetéhez // A litván nyelv szókészletének fejlődése. V., 1966. 196. o.

107

tudománynak nevezte az aritmetikát. Nyelvünk sajátos vonása az is, hogy a „nagyon sok” fogalmát az emberek beszédében a szám nélkül frazeologizmus, a „kevés” fogalmát pedig a szám alatt kifejezés jelenti.

4. T. Ivanauskas természettudós és néhány litván elnevezés a távoli vidékek madaraira

Híres természettudósunk, T. Ivanauskas professzor sokat utazott. Utazási élményeit több könyvben is leírta, például: „A természettudós feljegyzései” (V., 1982), „Három hónap Brazíliában” (K., 1931 és V., 1960), „Állatokról és madarakról” (V., 1956), „A világ madarai” (V., 1971) stb. Könyveiben érdekes új szóalkotásokat találunk – a távoli vidékek madarainak elnevezéseit. Röviden áttekintjük az általa használt terminusok némelyikét, különösen azokat, amelyeket még pontosítani kellene.

A „Litván nyelv szótárában” a petrėlis szónak csak egy jelentése van: katicabogarat neveztek így. Ennek a szónak azonban volt egy másik jelentése is. T. Ivanauskas (és nem csak ő) petreliu néven emlegetett egy apró tengeri madarat is (Oceanodroma leucorrhoa). Vihar közeledtekor a hajók közelében bukkan fel, és a vihar előhírnökének tartották. A terminus kétségtelenül bibliai eredetű – Szent Péter nevéből származik. A madárka ugyanis mintha a víz felszínén futkosna, lábacskáival a hullámok tarajára támaszkodva. Azért tesz így, mert a hajócsavar, különösen vihar idején, sok apró állatot hoz fel a felszínre, ezekkel táplálkoznak a madárkák. A terminust kétségkívül szabványosnak és használhatónak kell tekintenünk.

Az Atlanti-óceán és más óceánok partvidékén csaknem liba nagyságú, mára már jelentősen megritkult madarak élnek. T. Ivanauskas így írt róluk: „A csőröslábúak rendjébe tartozik a szulafélék (Sulidae) családja is. A „sula” név az óészaki nyelvből kölcsönzött szó, egyik legismertebb fajának (S. bassana) nevét pedig a Skócia keleti partja közelében fekvő Bass-szigetről kapta. Egyes nyelvekben (németül, lengyelül, oroszul) ezeket a madarakat bolondoknak nevezik. Ez a szerencsétlen elnevezés onnan ered, hogy nagy magasságból, szárnyukat összecsukva, kőként zuhannak a vízbe, hogy halat fogjanak. A litván nyelvben mindmáig nincs neve ennek a madárnak, ezért a „padūkėlis” nevet javaslom, amely nem lealacsonyító, és jobban megfelel ennek a madárnak a

108

„bátor cselekedeteinek”². A padūkelis szót ilyen jelentésben nem tartalmazza a „Litván nyelv szótára”. Ez a terminus meglehetősen elterjedt. A madár viselkedésének különössége, amelyet a fogalom megkülönböztető jegyének tekintünk, nem „játéka”, ahogyan azt a padūkelis szó motivációja sugallhatja. Ezért azt javasolnánk, hogy ezt a madarat más terminussal nevezzük (például narūnpaukštis stb.).

Kanadában él egy, a rigófélékkel rokon madár, a Dumetella carolinensis. T. Ivanauskas kačstrazdu néven említi (állítólag a hangja a macska nyávogásához hasonlít). Ez az új szóalkotás hibás. Litvánul jobb a katstrazdis terminust használni.

Dél-Amerikában él a harkályalakúak rendjének egy madárcsaládja, amelyet T. Ivanauskas a medaus rodytojai (Indicatoridae) terminussal nevez. Ezek veréb nagyságú madárkák, amelyek nagyon kedvelik a hártyásszárnyú rovarok lárváit. T. Ivanauskas ezt írja róluk: „A méhfészekhez közeledve a madárka mások – a méhészmadár vagy az ember – segítségét veszi igénybe. A madár, miután megtalálta a méhfészket, különleges hangon hívogatva, és az ember közelében maradva közelít ahhoz a helyhez, ahol a fészek van, míg végül el nem éri célját. Így mintegy 1000 méteren át vezetheti az embert; ekkor megáll, és várja, hogy elvegyék a mézet, neki pedig a lárvák jussanak”³. Ugyanennek a könyvnek egy másik helyén T. Ivanauskas ezt a madarat medvedžiu néven nevezi (148. o.). Mindkét terminus (a medaus rodytojas és a medvedis is) meglehetősen elterjedt. Véleményünk szerint ennek a madárnak az elnevezését jobb lenne a korys szóból képezni, vagyis koriapaukštis stb. A bitininkas szó már foglalt, mert egy másik, Litvániába csak alkalmanként betévedő madárkát neveznek így: Merops apiaster.

Eurázsiában elterjedt nagy ragadozó madarak a keselyűk. Dögöt esznek. Egyik fajukat, a palšasis grifas (Gyps fulvus) nevűt, a „Litvánia faunája” (V., 1990) is leírja. Alcsaládjuk legnagyobb képviselője az avėdra (Gypaëtus barbatus). Ezt a terminust ugyanúgy alkották, mint a žuvėdra, žmogėdra szavakat. Más hasonló összetett szavak, a skruzdėda (nem skruzdėdra) és a pelėda (nem pelėdra), kissé másképp képződtek. Miért? Talán itt valami hiba történt? Nem, minden szabályos. A szavak

² Ivanauskas T. Pasaulio paukščiai. V.:Vaga, 1971. P. 44–45.

³ Ivanauskas T. Ten pat. P. 203.

109

A hal-ev-ő és a hús-ev-ő összetett szó alkotásával és képző hozzáadásával egyaránt létrehozható. Vagyis a ornitológiai szakkifejezések, az avėdra és a žuvėdra, teljesen szabályosak. Csak T. Ivanauskas aviedra alakját nem kellene normatívnak tekinteni⁴.

Kazimieras GAIVENIS

⁴ Ivanauskas T. Ugyanott. 66. o.

110