Gita KAZLAUSKAITĖ

Vilniusi Pedagógiai Egyetem

A LITVÁN FONOLÓGIAI TERMINUSOK SZERKEZETE ÉS EREDETE

A tanulmány a mai litván fonológiai terminusokat szerkezeti és eredetbeli szempontból tárgyalja. A kutatás anyagát A. Girdenis „Fonologija” (1981) és „Teoriniai fonologijos pagrindai” (1995) című munkáiból gyűjtötték. A tárgyalt terminusok mindegyike két csoportba sorolható: egyszavas és összetett terminusokra. Az egyszavas terminusok között egyszerű szavakat és képzett szavakat különböztethetünk meg; a képzett szavak a képzés módja szerint képzővel, raggal vagy előtaggal képzett alakok, illetve összetételek lehetnek.

A nemzetközi terminusok képzési szempontú tárgyalása számos problémát vet fel, mivel nem mindig magyarázható meg szinkrón módon, motiváltan egyik vagy másik terminus szerkezete. Az ilyen típusú terminusok már készen kerülnek a litván nyelvbe, és nem a litván szóalkotás eredményei. Emiatt szegmentálásuk és az affixumok elkülönítése meglehetősen formális és feltételes. Előfordul, hogy csak morfémikus, nem pedig szóalkotási tagolásról beszélhetünk. Valódi képzett szavaknak itt azokat a nemzetközi terminusokat tekintjük, amelyeknek a litván nyelvben használatos alapszavuk van.

A nemzetközi terminusok tárgyalásakor a kötött és az alkalmi tövek problémája is felmerül. Kötött, vagyis kapcsolt tőnek nevezzük a szóalkotásban azt a tövet, amely „abban különbözik az önálló (szabad) tőtől, hogy önmagában nem alkot szó- (és ragozási) tövet, és mindig (elsődleges tőként) képzővel, előtaggal vagy másik tővel együtt fordul elő. A kötött tő legalább két szóban ismétlődik meg: ezek ragozási töveiből válik felismerhetővé, a nem egyező affixumokat és szóösszetételi elemeket kivéve”¹. Alkalmi töveket azokban a szavakban különítünk el, amelyekben „mintha ki lehetne különíteni egy affixumot (abból kiindulva, hogy a szegmentum formailag megegyezik egy másik ismert affixummal, és hogy a vizsgált szó jelentése lehetővé teszi az összevetést más, ilyen affixumot tartalmazó szavakkal

¹ Urbutis V. Žodžių darybos teorija. V.: Mokslas, 1978. P. 121.

51

.²

A litván terminológiában a litván eredetű terminusalkotások zöme képzős főnév³. Ez a tendencia a fonológiai terminusok képzésében is megfigyelhető.

Az igei képzett szavak közül a legtermékenyebbek az igei absztraktumok képzői -imas (hangsúlyozás, lágyítás, zöngétlenedés, egybeesés) és a nemzetközi -(i)acija képző (artikuláció, aspiráció, dominancia, defonologizáció, faringalizáció, fonologizáció, glottalizáció, implikáció, intonáció, kommutáció, korreláció, labializáció, monoftongizáció, neutralizáció, palatalizáció, refonemizáció, transzfonologizáció, velarizáció). Más képzőkkel mindössze egy-egy képzett szó jött létre, például: -ymas (kimondás), -tis (kiejtés), -cija (redukció), -muo (szótag), -ata (aspiráta).

A névszói képzett szavak között a legtermékenyebb a névszói absztraktumok -umas képzője (zöngésség, zöngétlenség, keménység, lágyság, zöngétlenség, keménység hiánya, nem folytonosság, relevancia, zöngésség, tautoszillabikusság, folytonosság, zárhangúság, egyfonémásság, érdes hangzás). Más képzőkkel való képzés nem gyakori, például: -atika (fonematika), -oidas (diftongoida), -ikas (enklitikum, proklitikum).

A valódi szóalkotó képzők mellett olyan végződéseket is meg kell különböztetni, amelyek nem töltenek be szóalkotási funkciót. Az ilyen végződésű terminusoknak rendszerint kötött (1) vagy maradékként elkülönített (2) tövük van, például: -ija: 1) exklúzió, prozódia, pozíció; -cija: 1) disztribúció; 2) extenzió, koaleszcencia, korcepció; -ema: 1) ekspresszéma, fonéma, prozodéma; 2) cenéma, dialéma, szindéma, szociolema; -ata: 2) affrikáta, gemináta.

A fonológiai terminológiában a raggal képzett szavak rendkívül ritkák. Az -as és -is raggal mindössze 1–2 képzett szó fordul elő: -as (hang), -is (hangsúly, magánhangzó).

Az előtaggal képzett alakokra jellemzőbbek a nemzetközi előtagok: meta- (metaallofón, metafonéma, metahang, metatónia, metavariáns), archi- (archifonéma, archipro zodéma, architonéma), ante- (antepenul-

² Ugyanott. 112. o.

³ Ke inys S. Priesaginė lietuviškų terminų daryba // Lietuvių kalbotyros klausimai. V: Mokslas, 1975. T. XVI. P. 7.

52

tima). A litván előtagokkal képzett származékok nem gyakoriak: prie- (priebalsis, priegaidė), ne- (ne balsis, nepriebalsis).

Összetettnek tekinthetők a fonológia következő terminusai: pusfonemė, dvibalsis, vienabalsis // vienbalsis.

A litván fonológiai terminológiában olyan nemzetközi terminuselemek is előfordulnak, amelyek nem önálló szavakként szerepelnek, de nem tekinthetők valódi affixumoknak sem. Gyakoribbak a prepozicionális nemzetközi elemek, amelyeket gyakran összetett szavak tagjainak vagy prefiksoidoknak tekintenek: bi- (bifonema), fono- (fonotaktika, fonostatistika, fonostilistika), hiper- (hiperfonema), kvazi- (kvazifonema, kvazihomonimas), morfo- (morfosilabema).

A fonológiai terminusok jelentős részét nemzetközi kölcsönzött terminusok alkotják: akūtas, apofonija, cirkumfleksas, diftongas, emfaze, finalė, formantė, glaidas, gravis, inicialė, medialė, mora, polifongas, sonantas, tonas.

A kétszavas összetett terminusokat a fő- és a mellékelem viszonya alapján a terminológiában rendszerint három csoportba sorolják: 1) egyeztető jelzős, 2) vonzatot tartalmazó jelzős, 3) hozzátoldó jelzős terminusok⁴. A fonológia tudományában csak az első és a második csoport terminusait használják.

Az egyeztető jelzős típusú terminusok jelzője leggyakrabban viszonyító vagy minősítő melléknév. A viszonyító melléknevek rendszerint litván főnévi (1), melléknévi (2), igenévi (3), határozószói (4), illetve idegen eredetű (5) -inis képzős melléknevek: 1) dentális // palatális // labiális // elülső artikuláció, labiális // nazális // laterális affrikáta, diftongikus // labiális // nazális // elülső // hátulsó magánhangzó, alapfrekvencia, egymásra rétegződő diftongus, hangzóelem, magánhangzós // diftongikus // csoportos // mássalhangzós // félhangzós // összetett fonéma, gége- // akadály- // nyelvcsap- // rés- // mássalhangzós // garat- // szótag- // közbülső hang, magánhangzócsoport, hangtulajdonság, kezdeti // mássalhangzó-kapcsolat, záró // kezdeti // mellékhangsúly stb.;

⁴ Gaivenis K. Dvižodžiai sudėtiniai terminai dabartinėje lietuvių kalboje // Lietuvių kalbotyros klausimai. V.: Mokslas, 1975. T. XVI. P. 61.

53

2) hirtelen akútus;

3) elnyújtott cirkumflexus, metsző // törő // eltoló hangsúly;

4) spontán prozódia;

5) fonetikai ábécé, faukális affrikáta, fonológiai // spektrális elemzés, akcentológiai archaizmus, fonológiai érv, alveoláris // heteroszillabikus // retroflex artikuláció, bé-mollos // diézes // diffúz // kompakt magánhangzó, kontrasztív // oppozíciós disztribúció, korrelációs sor, fonológiai // prozódiai // szupraszegmentális elem, fonológiai evolúció, perifériás // funkcionális // történeti fonetika, autószegmentális // autonóm // diakrón // dichotóm // generatív // klasszikus // metrikus // prozódiai fonológia, diftongikus // diffúz // faringális // kompakt // laringális // mekelikus // zenei // palatális // uvuláris // veláris hang stb.

Az egyeztető jelzős típusú terminusok egy kis csoportjában a jelzőt az -utinis képző (1), illetve összetett melléknevek (2) fejezik ki:

1) felső // alsó magánhangzó, utolsó szótag;

2) cirkumflexusos hanglejtés, „kétajkú” fonéma, többszörösen pergő hang, kétfonémás csoport, egyelemű mediális, többtagú // többoldalú // kétoldalú oppozíció, több szótagú // két szótagú // négy szótagú // három szótagú szó.

A kétszavas terminusok egyeztető jelzőit minősítő egyszerű (1) vagy határozott (2) melléknevek is kifejezhetik:

1) defektív disztribúció, instabil // potenciális // önálló fonéma, kommutábilis hang, állandó hangsúly, arányos oppozíció, fakultatív realizáció stb.

2) zöngétlen affrikáta, zöngétlen // palatalizált artikuláció, nyílt // magas // hosszú // nem hosszú // egyszerű // állandó // gyenge // erős // rövid // zárt // mély magánhangzó, vegyes diftongus, általános fonetika, általános fonológia, gyenge fonéma, szonoráns // tompa // kemény // élénk // szonoráns // mély hang, szabad hangsúly, üres cella, fakultatív neutralizáció, potenciális // virtuális szünet, minimális pár, gyenge // erős pozíció, magas // szonoráns // tompa // zöngétlen // kemény // palatalizált // nem szonoráns // nem palatalizált // nem zöngés // nem folyamatos // élénk // egyszerű // őrző // zöngés // likvida // folyamatos // explozív // mély // érdes mássalhangzó

54

, durva // lágy preglottalizáció, nyílt // zárt határ, hosszú szótag, szabad variáns, univerzális jelöltség.

Gyakoriak a folyamatos melléknévi igenevekkel kifejezett jelzők, akár szenvedő (1), akár cselekvő (2) alakban:

1) réshangzó // pergő artikuláció, feszes // váltakozó // mormolt // nem feszes // nem váltakozó // hangsúlytalan magánhangzó, kiegészítő disztribúció, nem realizált fonéma, faringalizált // feszes // labializált // nem feszes // velarizált hang, aspirált // faringalizált // glottalizált // labializált // nem aspirált // motiválatlan // nem réshangzó // palatalizált // réshangzó // zárhang // pergő mássalhangzó, hangsúlyos // hangsúlytalan szótag stb.;

2) kommutáló hang, emelkedő // ereszkedő tónus, emelkedő // ereszkedő preglottalizáció.

A vonzatjelzős típusú terminusok jelzett szavai olyan jelzőt vonzanak, amelyet birtokos eset fejez ki; ezért a finomabb felosztás a birtokos eset jellegén alapul. A jelző tehát értelmező (1) vagy birtoklást kifejező (2) birtokos esetben áll:

1) a hangsúly visszhangja, a magánhangzók // hangok kombinációja, a fonéma disztribúciója, a szinharmónia lánca, hangok // mássalhangzók csoportja, magánhangzó-harmónia, fonémakészlet, fonémák // hangok // mássalhangzók kapcsolata, a hang // mássalhangzó mennyisége, a fonéma // szótag minősége, hangkomplexum, az aspiráció // sorok // palatalizáltság // zöngésség // érdes hangzás korrelációja, magánhangzók // fonémák // hangok // mássalhangzók // félhangzók // szonoránsok osztálya, fonémamátrix, korrelációs köteg, neutralizációs pozíció, külső határ, határjel, magánhangzók // hangsúlyozás // mássalhangzók rendszere, hangok stilisztikája, a hangsúly típusa, a hangsúly helye, a palatalizáció // kiejtés kiváltója;

2) a szótag akcentusa, az archifonéma képviselője, a fonéma allofónja, a szótag központja, a mássalhangzó zöngétlensége, a hang kétfonémás jellege, a fonéma etalonja, a hang funkciója, a kiejtés intenzitása, a szótag intonációja, a hang tulajdonsága, a mássalhangzó keménysége, a mássalhangzó palatalizáltsága, a fonéma normája, a szótag alapja, az allofón // szonoranciája // hang // intonáció // korreláció // tónus jegye, a fonológia alapelvei, a szótag határa, a mássalhangzó zöngéssége, a rendszer hézaga, a hang // kiejtés // artikuláció erőssége, a fonéma szurrogátuma, a mássalhangzó timbrusa, a kiejtés időtartama, a diftongus egyfonémás jellege.

55

Külön említést érdemelnek a vonzatot jelölő jelzős terminusok, amelyeknek a jelzett szava igei főnév. Jelentésük szerint megkülönböztethetők az objektív (1) és szubjektív (2) viszonyokat kifejező terminusok:

1) magánhangzó-akkomodáció, magánhangzó-asszimiláció, mássalhangzó-aspiráció, a hangsúly visszahúzódása, fonémák identifikációja // azonosítása, a fonéma manifesztációja, hangmodulációk, a magánhangzó nazalizációja, a hanglejtések kiegyenlítődése, fonémák meghatározása, a fonéma // a hangsúly realizációja;

2) a hangsúlyozás evolúciója, fonémák megtestesülése, fonémák kombinációja, magánhangzó- // mássalhangzó-váltakozás, a magánhangzók előrébb képzése, mássalhangzó-torlódás, magánhangzó- // fonématorlódás, a magánhangzók hátrébb képzése.

A litván fonológiai terminológiában az összetett, háromszavas terminusok háromféleképpen használatosak: 1) a jelzett szóhoz és a jelzőhöz (összetett terminushoz) egy további jelző kapcsolódik; 2) a jelzett szóhoz kapcsolódó jelzőt birtokos esetű szókapcsolat (összetett terminus) fejezi ki; 3) a jelzett szónak két önálló, hozzá tartozó jelzője van.

Az első típusú terminusok első jelzőjét rendszerint főnév birtokos esete, a második jelzőjét pedig -inis képzős melléknév fejezi ki, például: regresszív magánhangzó-asszimiláció, kiterjesztett szótagmag, a szó fonológiai magja, kezdeti // belső mássalhangzócsoport, központi // periférikus szótagelem, a szó fonológiai eleme, a szótag pozicionális // eredendő hosszúsága, a hangok artikulációs // inherens // spektrális sajátosságai, heteroszillabikus hangkapcsolat, kezdeti mássalhangzó-kapcsolat, hangok szinkrón váltakozása, fonémák // mássalhangzók szintagmatikus osztálya, tautoszillabikus // heteroszillabikus hangkomplexum, nem fonémikus határjelzések, a fonéma alapváltozata stb.

A második típusú terminusok jelzőjét alkotó birtokos esetű szókapcsolat fő eleme mindig főnév birtokos esetében áll; a függő elem lehet -inis képzős melléknév (1), főnév (2), melléknév (3) vagy szenvedő melléknévi igenév (4) birtokos esete, például:

1) az alaphang magassága, magánhangzó-fonémák disztribúciója, az utolsó előtti szótag hangsúlya, a hangzásbeli hasonlóság kritériuma, szegmentum feletti elemek osztálya, az artikulációs sajátosságok foka, a fonológiai hangsúly manifesztációja, a fonológiai rendszer perifériája, a fonológiai elem

56

realizációja, mássalhangzó-fonémák torlódása, a fonetikai átírás jele;

2) szótag // szókezdő kapcsolat, a hangsúly helyének váltakozása, a hangváltozás mechanizmusa, a mondatintonáció összetevője, a fonémák azonosításának // meghatározásának módszertana, fonémakapcsolat realizációja, fonémaazonosítási technika;

3) az egyéni hang jellemzése, állandó // változó artikulációjú hang, szabad hangsúlyú rendszer;

4) változó artikulációjú hang, kötött hangsúlyú nyelv, a hangsúlyos magánhangzók megnyúlása, kötött hangsúlyú rendszer.

A harmadik típusú háromszavas terminusok első jelzője rendszerint -inis, -ė képzős melléknév, a második pedig -inis, -ė képzős melléknév (1), főnév birtokos esete (2), melléknévi igenév (3) vagy melléknév (4) alanyesete, például:

1) fonológiai auditív kísérlet, szegmentum feletti fonológiai elem, átmeneti nazális elem, d positive?

2) a nyelv hátsó nyelvű affrikátája, a nyelv fonológiai elemzése, a nyelv hátsó artikulációja, a nyelv hangzásbeli aspektusa, a nyelv nem elülső // elülső // hátsó mássalhangzója, a hangsúlyozás // a hangsúly fonetikai realizációja, a nyelv // nyelvjárás fonológiai rendszere, az intonáció // a szó fonológiai szerkezete stb.;

3) előrébb képzett hátsó artikuláció, előrébb képzett hátsó magánhangzó, mormolt // „redukált” magánhangzó-fonéma, prenazalizált // velarizált mássalhangzó-fonéma;

4) tiszta összetett kettőshangzó, hosszú // rövid magánhangzó-fonéma, kemény // lágy // egyszerű mássalhangzó-fonéma, kételemű felpattanó zárhangcsoport, kételemű felpattanó hangkapcsolat, háromelemű belső kapcsolat.

Mivel az összetett, négy szóból álló terminusok a fonológiai terminusoknak csak kis részét teszik ki, kifejezésmódjuk sem túl változatos. Leggyakrabban olyan szerkezet fordul elő, amelyben a jelzett szóhoz két jelzőből álló csoport és egy különálló jelző kapcsolódik: a főhangmagasság relatív értéke, a belső kapcsolat implozív része, a szótagalkotó mormolt

57

// redukált hang megfelelője, a szintagmatikus azonosítás fonológiai kritériuma, a fonológiai rendszer planimetrikus modellje, a fonológiai elem fonetikai // „külső” redukciója, a redukált hang szegmentális // szótagi megvalósulása, a fonetikai átírás latin betűs jele.

Eredetüket tekintve a terminusok lehetnek litvánok, vagyis a nyelv saját belső erőforrásaiból létrejött terminusok, más nyelvekből kölcsönzött, úgynevezett nemzetközi terminusok, valamint vegyes terminusok – hibridek.

Az egyszavas fonológiai terminusok legnagyobb részét nemzetközi terminusok alkotják – 70,8%, például: artikuláció, aspiráció, aspirata, bifonéma, defonologizáció, diftongus, exklúzió, expresszéma, emfázis, fonotaktika, gemináta, hiperfonéma, intonáció, kommutáció, labializáció, metatónia, prozodéma, refonemizáció, szinharmonizmus, szonáns, tónus, velarizáció és így tovább.

A többi egyszavas fonológiai terminus megoszlása a következő: litván eredetűek – 24,5%, például: magánhangzó, zöngésség, zöngétlenség, kettőshangzó, hang, keménység, hangsúlyozás, hangsúly, palatalizáció, lágyság, zöngétlenség, mássalhangzó nélküli hang, keménység, nem mássalhangzó, megnyilatkozás, mássalhangzó, hangsúlyfajta, zöngésség, szótag, zöngétlenedés, egybeesés, kiejtés, folytonosság, zárhangszerűség, egyhangú // egy magánhangzóból álló; hibrid terminusok – 4,7%, például: metahang, félfonéma, releváns jelleg, tautoszillabikusság, egyfonémásság.

1. táblázat. Egyszavas fonológiai terminusok eredet szerint.

Terminustípus | Darabszám (db) | Százalék (%) 1. Nemzetközi terminusok | 75 | 70,8 2. Litván terminusok | 26 | 24,5 3. Hibrid terminusok | 5 | 4,7 Összesen | 106 | 100

Az összetett terminusok a saját nyelv szószerkezeteinek mintájára jönnek létre, összetevőik azonban különböző eredetűek lehetnek. A fonológiában leggyakrabban olyan összetett, kétszavas terminusok fordulnak elő, amelyek két litván összetevőből állnak – 32,6%, például: kettőshangzós // szóvégi // ajakkerekítéses // nazális // elülső // hátulsó magánhangzó, vegyes diftongus, a mássalhangzó zöngétlen-

58

hangképzési, garati // zárhang // nyelvháti // réshang // mássalhangzó hang, hangtulajdonság, hangkapcsolat, szóvégi hangsúly, hangsúlytalan szótag, magas // zengő // tompa // zöngétlen // kemény // lágy // zöngétlen // nem lágy // nem fájdalmas // nem folyamatos // markáns mássalhangzó, emelkedő // ereszkedő // durva // lágy hanglejtés, hosszú // hangsúlyos szótag, többszótagú // kétszótagú // négyszótagú szó. Legritkábbak azok a két szóból álló összetett terminusok, amelyeknek mindkét tagja nemzetközi eredetű – 4,6%, például: fonéma allofónja, defektív // fonéma-disztribúció, fonémaminta, potenciális fonéma, fonémacsoport, fonémaazonosítás, fonéma- // szonánsosztály, fonémakombináció, aspirációs korreláció, fonéma-manifesztáció, fonémamátrix, egyéni módosulások, fonémanorma, a neutralizáció pozíciója, fonémarealizáció, szövegszegmentálás, fonémaszupplementum, szubsztitúciós teszt. A két szóból álló terminusok egyéb típusai nagyjából egyenlő arányban oszlanak meg: egy litván és egy nemzetközi eredetű tag – 22,3%, például: fúvó // pergő artikuláció, kiegészítő disztribúció, magánhangzó- // kettőshangzó- // mássalhangzó- // félhangzó-fonéma, magánhangzó-harmónia, hang- // hangok komplexuma, sorok // lágyság // zöngésség korrelációja, magánhangzó- // hang- // mássalhangzó- // félhangzóosztály, disztribúciós táblázat, korrelációs köteg, allofón // intonációs // korrelációs // tónusjegy, a hangsúly realizációja, fonématorlódás; hibrid és litván tag – 21,4%, például: fonetikus ábécé, bé-hangú // kereszt-hangú // diffúz magánhangzó // faringális // kompakt // laringális // palatális hang, dinamikus // fonológiai // monoton // zenei // tonális hangsúly, abruptív // cerebrális // glottális // intervokális // kakuminális // kompakt // palatális // retroflex mássalhangzó, hiperdaektilikus // ortotonikus szó; hibrid és nemzetközi tag – 19,1%, például: fonológiai // spektrális elemzés, fonológiai // paralingvisztikai // prozódiai // szegmentális // szimultán elem, autonóm // diakronikus // dichotóm // klasszikus // metrikus // prozódiai fonológia, asszimilációs // fakultatív // kontextuális // strukturális neutralizáció, fonológiai oppozíció, akusztikus jel, fonológiai // fonotaktikai rendszer, implozív szonáns, fonetikus // fonológiai transzkripció, fakultatív // kompozicionális // pozicionális változat.

59

2. táblázat. Két szóból álló fonológiai terminusok eredet szerint.

A terminusok típusa

Szám (db)

Százalék (%)

1. Két litván tag

169

32,6

2. Litván és nemzetközi tag

116

22,3

3. Hibrid és litván tag

111

21,4

4. Hibrid és nemzetközi tag

99

19,1

5. Két nemzetközi tag

24

4,6

Összesen

519

100

A három szóból álló összetett terminusok tagjainak eredet szerinti kombinációi igen változatosak. Ezek a terminusok litván és nemzetközi eredetű tagokból állhatnak – 30,1%, például: nyelvháti affrikáta, nyelvháti artikuláció, kibővített szótagmag, állandó // változó artikulációjú hang, ejtett hangok komplexuma, a hangváltozás mechanizmusa, a szabad hangsúly rendszere; hibrid, nemzetközi és litván tag – 25,6%, például: regresszív magánhangzó-asszimiláció, a szó fonetikai középpontja, a szótag központi eleme, heteroszillabikus // tautoszillabikus hangkomplexum, a fonémák szintagmatikus viszonyai, a fonémák szintagmatikus tulajdonságai, a szó fonológiai struktúrája, fonetikai transzkripciós jel; hibrid és litván tagok – 15,8%, például: a szótag pozicionális hosszúsága, a hangok artikulációs // inherens // spektrális tulajdonságai, heteroszillabikus hangkapcsolat, a hangok szinkrón váltakozása, az artikulációs tulajdonságok foka, releváns fonológiai jegy, a fonológiai kutatások előfeltevése, minőségi fonetikai jelenség; három litván tag – 14,3%, például: elöl képzetté vált hátul képzett magánhangzó, tiszta összetett kettőshangzó, veláris nazális hang, a szótag eredendő hosszúsága, kezdeti mássalhangzó-kapcsolat, szótagkezdeti kapcsolatok, az utolsó előtti szótag hangsúlya, mellékes másodlagos // harmadlagos hangsúly, a nyelv nem elöl képzett // elöl képzett // hátul képzett mássalhangzója, külső // szóközi nyitott határ; hibrid és nemzetközi tagok – 13,5%, például: fonológiai auditív kísérlet, klasszikus szinkrón fonológia, a fonémák paradigmatikus // szintagmatikus azonosí-

60

káció, szintagmatikus fonémaosztály, a szupraszegmentális elemek osztálya, a fonológiai elemek osztályozása, a fonémák szintagmatikus osztályozása, a fonémaazonosítás módszertana, a fonológiai rendszer perifériája, a fonológiai elem megvalósulása, az intonáció fonológiai szerkezete; három nemzetközi összetevő – 0,7%, pl.: a frázisintonáció komponense.

3. táblázat. Háromszavas fonológiai szakkifejezések eredet szerint.

A szakkifejezések típusa

Szám (db)

Százalék (%)

1. Litván és nemzetközi összetevők

40

30,1

2. Hibrid, nemzetközi és litván összetevő

34

25,6

3. Hibrid és litván összetevők

21

15,8

4. Három litván összetevő

19

14,3

5. Hibrid és nemzetközi összetevők

18

13,5

6. Három nemzetközi összetevő

1

0,7

Összesen

133

100

A fonológiában ritkán használnak négy szóból álló összetett szakkifejezéseket. Azok a szakkifejezések, amelyeket litván, hibrid és nemzetközi összetevők alkotnak, 37,5%-ot tesznek ki, pl.: a redukált magánhangzó szótagbeli megfelelője, a fonológiai elemek osztályozásának alapja, szegmentális // szótagbeli redukáltmagánhangzó-realizáció, a fonetikai átírás latin betűs jele; a litván és hibrid összetevők 25%-ot, pl.: az alapfrekvencia viszonylagos magassága, a belső kapcsolat implozív része, a szótag egytagú eksplozív része, a mássalhangzók egyidejű tematikus jegye; a hibrid és nemzetközi összetevők 18,75%-ot, pl.: a szintagmatikus azonosítás fonológiai kritériuma, a fonológiai rendszer planimetrikus modellje, a fonológiai elem fonetikai redukciója; a litván és nemzetközi összetevők 18,75%-ot, pl.: a zöngés-hangú magánhangzó szótagbeli megfelelője, korlátozott disztribúciójú, magánhangzó előtti fonéma, nyílt szótagstruktúrájú nyelv.

61

4. táblázat. Négyszavas fonológiai terminusok eredet szerint.

Terminustípus | Darabszám (db) | Százalék (%) 1. Litván, hibrid és nemzetközi elemek 6 37,5 2. Litván és hibrid elemek 4 25 3. Hibrid és nemzetközi elemek 3 18,75 4. Litván és nemzetközi elemek 3 18,75 Összesen 16 100

A litván fonológiában használt egyszavas terminusok főnévi képzésmódú származékainak nagyobb része tehát képzőkkel alkotott származék. A többi képzési mód szerinti származék viszonylag ritka. Az összetett terminusok többsége kétszavas terminus (egyeztető vagy vonzatként kapcsolódó jelzővel). Eredet szerint az egyszavas terminusok között a nemzetközi terminusok, a kétszavasak között azok a terminusok a leggyakoribbak, amelyek mindkét eleme litván, a háromszavasak között pedig azok, amelyek litván és nemzetközi elemekből állnak. Ezek az adatok természetesen nem abszolút érvényűek (ehhez több fonológiai munka terminológiai szempontú elemzésére volna szükség), a tendenciák azonban megfigyelhetők.

Beérkezett: 1999. 09. 29.

A LITVÁN FONOLÓGIA TERMINUSAI: SZERKEZET ÉS EREDET

Összefoglalás

A tanulmány a modern litván fonológia terminusait elemzi szerkezetük és eredetük szerint. Valamennyi terminus két szerkezeti típusba sorolható: egyszavas és összetett terminusok. A litván fonológia egyszavas terminusai eredetük szerint: 1) litván terminusok, vagyis a litván nyelv belső eszközeivel képzettek; 2) más nyelvekből átvett, úgynevezett nemzetközi terminusok; és 3) vegyes terminusok, vagyis hibridek. Az összetett terminusok eredet szerinti szerkezete sokféle.

62