Ona PETRĖNIENĖ

Vilniusi Pedagógiai Egyetem

A TUDOMÁNYNÉPSZERŰSÍTŐ SZÖVEGEKBEN SZEREPLŐ SZAKKIFEJEZÉSEK MAGYARÁZATA

A széles közönségnek szánt tudományos ismeretterjesztő szövegek¹ rendszerint egyszerűen és közérthetően mutatják be a legaktuálisabb és legérdekesebb tudományos ismereteket: a legújabb elméleteket, felfedezéseket stb. E szövegek legfontosabb funkciója „a szakmai információ közvetítése, amelyet azonban vonzóvá kell tenni a képek és az érzelmek köntösébe öltöztetve, vagyis a hatásra és a meggyőző erőre is törekedve” (Župerka 1997: 83) – a tájékoztató funkció mellett kifejező és felhívó funkció is érvényesül. A címzett befolyásolására és a felvetett problémák iránti érdeklődés felkeltésére törekedve a nyelvi eszközöket gyakran nem szokványos, kreatív módon, hétköznapi helyzeteket felhasználva alkalmazzák. A szakmai pontosság, a logikusság és a tények megbízhatósága a tudományos ismeretterjesztő szövegekben elválaszthatatlan a szemléletességtől, az érzelmi telítettségtől és a szubjektív értékeléstől.

A tudományos stílusú szövegtől eltérően, amelynek feladója egy hozzá hasonlóan képzett, a „kategóriákban való elvont gondolkodásra, az összetett tudományos információk szintetizálására és kreatív megjegyzésére” képes szakemberhez igazodik (Bitinienė 1997: 27), a tudományos ismeretterjesztő szövegek címzettjét arra készítik fel, hogy megfelelően értelmezze a közölt in-

¹ A tudomány népszerűsítése Litvániában intenzívebben a 19. század végén és a 20. század első évtizedeiben kezdett kibontakozni. Ebben az időszakban tudományos ismeretterjesztő cikkeket, amelyek „népszerű formában magyarázták el a különböző tudományágak alapjait, és megismertettek az általános műveltséghez leginkább szükséges szakkifejezésekkel” (Palionis 1995: 268), J. Adomaitis (Šernas), P. Avižonis, J. Basanavičius, K. Būga, J. Jablonskis, A. Janulaitis, J. Šliūpas, P. Vileišis és az akkori tudósok közül sokan mások is publikáltak. A tudomány népszerűsítésére ma sem fordítanak kevesebb figyelmet – a társadalom szellemi igényeinek kielégítésére törekedve a tudomány népszerűsítése egyre fontosabbá válik. A címzett életkorától, iskolázottságától stb. függően a tudományos ismeretterjesztő szövegek különbözőképpen értelmezhetők. Ebben a tanulmányban a szakkifejezések magyarázatának gyakoribb módozatait áttekintve a széles közönségnek szánt szövegekre támaszkodunk. A vizsgált szövegek legnagyobb részét a Mokslo naujienos visiems című sorozat alkotta.

42

formációt. Igyekeznek előre számba venni a tudományos kifejtés minden olyan összetevőjét, amelyet a címzett esetleg nem ért, és magyarázati módokat keresnek. Az említett szövegek kerülik az elvontságot – minden állítást ismert tényekkel igyekeznek alátámasztani, konkrét példákkal szemléltetni. Különös figyelmet fordítanak a szakkifejezésekre, mert nagy számuk vagy helytelen használatuk nehezen érthetővé teszi a szöveget, és korlátozza a címzett lehetőségeit a tudományos újdonságok iránti érdeklődésre.

A szakkifejezések – a tudomány nyelvi szókészletének legfontosabb és legtöbb információt hordozó része – a tudományos stílus valamennyi változatában használatosak² (érvényesül a stílus egyik sajátossága, a szakmai pontosság), ám mindegyikben másként működnek³. Mivel a címzett köre meghatározatlan, a tudományos ismeretterjesztő szövegekben csak azokat a szakkifejezéseket igyekeznek bemutatni, amelyek nélkülözhetetlenek. Előnyben részesítik azokat a szakkifejezéseket, amelyek már meghonosodtak a nyelvben és az egyes tudományágakban; kerülik az új, kétes kifejezéseket, és nem törekednek új szavak alkotására⁴. A tudományos ismeretterjesztő szövegekben használt valamennyi szakkifejezés két csoportra osztható: további magyarázatot nem igénylőkre, valamint olyanokra, amelyeket a címzett kiegészítő magyarázat nélkül esetleg nem ért meg, vagy félreérthet.

A tudományos ismeretterjesztő szövegek nem magyarázzák az összes tudományág szempontjából egyformán fontos általános kategóriafogalmakat (pl.,

² A. Bitinienė a „tudományos stílus nem nyelvi tényezőit, különösen a tágabb értelemben vett kommunikációs aktus folyamatosan változó céljait, a résztvevők kapcsolatainak sajátosságait és a valós szövegek tudományos tevékenységi szférában való működését” figyelembe véve (Bitinienė 1997: 27) a tudományos stílus három fő – elméleti (szakmai), oktatási és módszertani – alstílusát, valamint a tudományos ismeretterjesztő alstílust különbözteti meg, amely a kutató szerint a tudományos stílus perifériájához tartozik.

³ Atsižvelgdamas į terminų funkcionavimą tekste, V. Leičikas (Лейчик 1990: 82) pateikia tokią tekstų klasifikaciją: terminų kuriamieji (tekstai, kuriuose aprašomos naujos teorijos, koncepcijos, nauji išradimai ir atradimai, kt.), terminų vartojamieji (antriniai informaciniai dokumentai, mokslo populiarinamieji, publicistikos tekstai, kt.) ir terminų įtvirtinamieji (terminų žodynai, enciklopedijos, kt.) tekstai.

⁴ Terminologų teigimu (žr. Gaivenis 2002: 27), kiekvienas abejotantis dėl vieno ar kito termino turi teisę kurti savo naujadarą, tačiau tikėtina, kad nauji ar mažai žinomi terminai gali atitolinti mokslo populiarinamuosius tekstus nuo sudėtingesnių mokslinių tekstų, kurių pagrindą sudaro standartizuoti ar atitinkamų institucijų aprobuoti terminai.

43

dés, hipotezė, metodas, raida, ryšys, sistema ir kt.) vagy az egyes tudományágak olyan terminusai, amelyeknek az olvasó általános műveltsége alapján ismerteknek kellene lenniük. Ezek a különböző területek alapfogalmai, amelyek szerepelnek az általános oktatási programokban. Például a nyelvtudományi ismeretterjesztő szövegekben nem igényelnek külön magyarázatot a hangokat (pl. magánhangzó VanagMVP 82, mássalhangzó VanagMVP 82), a szófajokat (pl. főnév KeinTA 69) vagy a szóelemeket (pl. végződés KeinTA 19, képző VanagMVP 65, szótő VanagMVP 67) megnevező terminusok; a botanika ismeretterjesztő szövegeiben nem magyarázzák a jól ismert növények (pl. árvacsalán JankevRGA 11, gyöngyvirág JankevRGA 24), anyagok (pl. klorofill JankevRGA 9) vagy folyamatok (pl. fotoszintézis JankevRGA 9) elnevezéseit és így tovább. Nem magyarázzák részletesebben azokat a terminusokat sem, amelyekre szemantikai pontosság és világos motiváltság jellemző: viszonylag könnyen érthetők egyes összetett vagy összetételes terminusok (összetételek), amelyek jelentését maga a terminus belső formája tárja fel, például: táptalaj RimkSBP 7 vagy csillagtérkép SviderskŽ 11, hosszú élettartam SkliutKI 5 és így tovább. Természetesen mindig fennáll a lehetősége annak, hogy az olvasó nem érti meg a fent említett terminusokat. Sokkal rosszabb azonban, ha az ismeretterjesztő szövegek nem magyarázzák meg a kevéssé elterjedt, csak a szakirodalomban használatos terminusokat, amelyek kiegészítő magyarázat nélkül érthetetlenek maradnak az olvasó számára.

Terminas „jau pačia savo sandara turi teisingai orientuoti vartotojus“ (Keinys 1980: 32), tačiau kartais vidinė termino forma adresatą gali klaidinti. Tokiais atvejais adresantas ne tik bando iškelti požymius, kurie gali likti nepastebėti, bet ir stengiasi numatyti termino suvokimo klaidas ir netikslumus. Pvz.: Pirčiupių – Valkininkų pušynuose vasarą nesunku aptikti rausvais žiedais žydinčią gvazdikinių šeimos rūšį – lietuvinę naktižiedę. Nedaug yra rūšių, kurios pasaulio botanikams (juk lotynų kalba yra tarptautinė mokslo kalba ir kiekviena augalų rūšis turi lotynišką vardą) primena Lietuvą. Ir nebūtinai šios rūšys turi būti išplitusios tik Lietuvoje. Pakako, kad jas pirmąkart aprašė botanikai, dirbę Lietuvoje ir tą vardą pasiūlė. Lietuvinė naktižiedė auga tik Pietų Lietuvoje, Baltarusijoje, Lenkijoje, Ukrainoje JankevRGA 29–30. Sakalas keleivis. Sakalas keleivis visai nekeliauja; jis sėslus paukštis. Dalis paukščių net lieka žiemoti ten, kur perėjo, o išskridusieji paprastai

44

visszatér a régi fészkébe BalaševIRK 52. Attól tartva, hogy az olvasó sajátosan értelmezheti a bemutatott terminusokat, megmagyarázzák azok valódi motivációját, és igyekeznek a lehető legrészletesebben feltárni tényleges jelentésüket.

Az ismeretterjesztő szövegekben a legnagyobb figyelmet az egyes tudományágak sajátos terminusai kapják. Annak érdekében, hogy a közölt információ minden érdeklődő számára hozzáférhető legyen, keresik a módját, hogyan magyarázhatók meg ezek a terminusok egyszerűbben és érthetőbben⁵. A különböző tudományterületek ismeretterjesztő szövegeiben leggyakrabban alkalmazott terminusmagyarázati módok egyike annak a tárgynak, jelenségnek vagy folyamatnak a meghatározása, amelyet a terminus jelöl. Részleges meghatározásra törekednek: nem igyekeznek felsorolni a terminus által megnevezett objektum valamennyi jellemzőjét, hanem arra a tulajdonságra összpontosítanak, amely az adott szövegkörnyezetben a legfontosabb⁶. Például: A halomsáncok olyan erődítmények, amelyek a környék lakóinak életét hivatottak védeni GimbutBPL 116. A koleszterin olyan anyag, amely feltétlenül szükséges a normális életműködés fenntartásához SkliutKI 28. A meghatározás megfogalmazása más is lehet: a kapcsoló kifejezés⁷ kifejezhető a azaz vagy a nevezik szavakkal; ilyenkor eltávolodnak a meghatározás szigorú szerkezetétől (a magyarázat inkább elbeszélésre emlékeztet). Például: A gombákkal gyakran együtt fejlődnek baktériumok, és fordítva. Az ilyen kölcsönös együttélést szinergizmusnak nevezik Lu-

⁵ A terminusmagyarázat módszereit más országok nyelvészei meglehetősen részletesen tárgyalták – L. Batašiova (Баташёва 1985), I. Kvitko (Квитко 1976), E. Lazarevič (Лазаревич 1978), E. Nikitin (Никитин 1970) és sokan mások. Litvániában ezt a területet még alig kutatták.

⁶ Hasonlítsuk össze: A nemzetközi szavak szótárában az elektrolit terminus meghatározása: „olyan anyag, amelynek molekulái feloldva vagy megolvasztva ionokra bomlanak (sók, savak és bázisok oldatai, megolvasztott sók stb.)” (TŽŽ 1969: 205). Egy fizikai ismeretterjesztő szövegben a terminus következő magyarázatát találjuk: „az elektrolitok savak, bázisok vagy sók olyan oldatai, amelyek mozgékony ionokat – az elektromos áram hordozóit – tartalmazzák” (DavidavGJP 20). Ez a szöveg elektrokémiai reakciókról, valamint pozitív és negatív töltésű ionokról szól, ezért a szerző megítélése szerint egyáltalán nem fontos, hogyan bomlik ionokra az adott anyag – oldással, olvasztással stb. A meghatározás csak azt tartalmazza, ami segít megérteni a tárgyalt helyzetet.

⁷ A meghatározás három összetevőjét különböztetjük meg: „a meghatározandó kifejezést (definiendum), a meghatározó kifejezést (definiens) és a kapcsoló kifejezést (amelyet az van, azaz, jelent szavak fejeznek ki). A meghatározás a meghatározandó és a meghatározó rész egyenlősége” (VLE 2001: 645).

45

gauskB 6. A szerződés előírhatja, hogy a még alá nem író államok később csatlakozhatnak hozzá. Az ilyen csatlakozást akcessziónak vagy adherenciának nevezik LydekPPKS 138.

A meghatározás mint a terminus jelentésének magyarázati módja a tudományos stílus valamennyi alstílusában használatos (nagyon gyakran új terminusok bevezetésének eszköze), az ismeretterjesztő szövegekben azonban kiegészülhet a szaknyelvre nem jellemző értékelő elemekkel. Például: A nikkel fehér, sárgás árnyalatú fém. Kemény, jól polírozható. A fényes vagy matt, polírozott nikkellel bevont termékek nagyon szépek DavidavGJP 34. Az ilyen örökletes betegségek közül megemlíthető a fenilketonuria. Ez az értelmi fogyatékosságot okozó betegség ma már megfelelő diétával sikeresen kezelhető SinkGLŽ 5. A leírt objektum részletesebb jellemzésekor eltűnik a szabványosság és a tudományos szigor – a hivatalos kommunikációs helyzet intimebb beszélgetéssé alakul.

A terminusokat igen gyakran eredetük feltárásával magyarázzák. Az eredet megadása segít megérteni a terminus használatát, és betekintést enged annak természetébe. A terminus által megnevezett objektumtól függően az eredet magyarázatának két módja lehetséges:

1) ismertetik a terminus kialakulásának történetét, például: A 20. század elején kezdték a baltiakat aisztoknak nevezni. Ezt az elnevezést Tacitus római történetírótól vették át, akinek Germania című művében (Kr. u. 98) szerepelnek az Aesti, Aestiorum törzse, egy nép, amely a Balti-tenger keleti partvidékén élt (Tacitus szerint „a Svebiai-tenger jobb partján”). A balti nyelveket beszélő népeket talán helyesebb volna aisztoknak nevezni, mint a mesterséges „balti” névvel illetni, de nem világos, hogy Tacitus valamennyi baltira, a poroszokra vagy csak az Aistmarės körül élőkre használta-e ezt a nevet GimbutBPL 12. Az őskori fémek közül ónból és ólomból 1839-ben először a világon állítottak elő súrlódásgátló ötvözetet, babbitot (az ötvözetet felfedező mérnökről, Babbitról nevezték el). Ezt az ötvözetet siklócsapágyak gyártásához használják JanulMM 11;

2) megadják, melyik nyelvből származik a terminus, és mi a motivációja⁸. Például: Most már vannak szintetikus inhibitoraink, amelyeket

⁸ A nyelvészeti szakirodalomban ezt a terminusmagyarázati módot gyakran a terminus etimológiájának nevezik (lásd Куликова, Салмина 2002: 149).

46

retardánsok (angol „retard” – lassítani, akadályozni). Ezek fiziológiailag aktív anyagok, amelyek szintén szabályozzák a növények növekedését. Lassítják a szárak növekedését, hatással vannak a fotoszintézisre, az anyagcserére, a növények virágzására és más növekedési folyamatokra ŠimkKPAA 15. 1941-ben amerikai tudósok egy csoportja első ízben különítette el a B₉-vitamint a spenót leveleiből; ezt folsavnak is nevezik (latin „folium” – levél). Csak a növények leveleiben termelődik ŠimkKPAA 19.

Az ősi jelentés feltárásával a motiváció nemcsak a terminus jelentésének átláthatóságát mutatja meg, hanem egy összetettebb terminus megjegyzését is segíti. Egyúttal igyekeznek beszámolni arról a jelenségről, amely életre hívta a terminust. Ez a terminusmagyarázati mód azonban nem különösebben sikeres – a terminus keletkezéstörténete nem mindig magyarázza meg magát a terminust, ráadásul a megjelölt nyelv ismeretének hiányában nehéz lehet megjegyezni a felismerhető motivációt. Talán ezért a terminus eredete gyakran csupán kiegészítő, zárójelben megadott információ a fogalom sokkal bővebb magyarázata mellett.

A tudománynépszerűsítő szövegekben a terminuseredet magyarázatának mindkét módja szerepelhet egymás mellett, akár egyetlen mondatban is. Az ilyen használatot gyakran az magyarázza, hogy a címzett szinonim terminusokat kíván megmagyarázni. Amint már említettük, hogy a terminus eredetét miként magyarázzák, magától a megnevezett objektumtól függ. Például: A vérszegénység egy másik, hasonló formája, amelyben a maláriás területeken emberek tízmilliói szenvednek, a Kulio-vérszegénység (az orvos vezetéknevéről elnevezve), illetve a talasszémia (a görög „thalassa” – tenger szóból, amely arra utal, hogy a betegség a partvidékeken fordul elő, valamint a „haima” – vér szóból) SinkGLŽ 40.

A terminus eredetére irányuló figyelem a szaktudományos és oktatási szövegekre is jellemző, a tudománynépszerűsítő szövegekben azonban az eredet forrására való utalás után nem törekednek a tárgyilagos beszédmód fenntartására – a magyarázat hétköznapi helyzetek példáival folytatódhat. Például: Tágabb értelemben a külső környezet által előidézett, a fémeket érő mindenféle változást a fémek korróziójának nevezik. Maga a „korrózió” terminus latin eredetű, és a fémötvözet, illetve a fémtárgy pusztulását, rozsdásodását jelenti. Még a réz- és sárgaréztárgyak is korrodálódnak. Nem barnás rozsda, hanem zöldes bevonat képződik rajtuk. Hasonló bevonat borítja az ezüstérméket és az ezüsttárgyakat is, mert az ezüstöt rendszerint rézzel ötvözik. Az alumínium, a cink és

47

az ólomtárgyak is korrodálódnak. Elég uborkát savanyítani egy alumíniumedényben, vagy néhány napig savanyú káposztát tartani benne, és a főzőedény lassan kilyukad. A fémnek tehát nagy hátránya van – korrodálódik DavidavGJP 5–6. A címzett vagy a megszólított gyakorlati tapasztalata (pl. az említett uborka vagy káposzta alumíniumedényben való savanyítása) kiegészítő, igen szemléletes anyagként vonható be. A tudománynépszerűsítő szövegekben meglehetősen gyakran használnak hétköznapi helyzeteket a terminusok magyarázatára. Például: A 20. század elején egy fiatal amerikai tudós, T. Morgan a muslicát – a drozofilát – választotta genetikai kutatásaihoz. Ezt a muslicát mindannyian láttuk már: kamrákban és pincékben, a leszedett gyümölcsök, bor és erjedő lekvárok körül apró legyek rajai röpködnek. Ez a híres drozofila, amelynek kutatására tudósok ezrei szentelték egész életüket (=szentelték) SinkGLŽ 11. A tudományos és a hétköznapi stílus elemeinek ötvözése tárja fel a tudománynépszerűsítő szövegek sajátosságát.

A tudománynépszerűsítő szövegekben más típusú szövegekben használatos szinonimákkal⁹ is magyarázhatók a terminusok. A szinonimákat leggyakrabban a nemzetközi terminusok magyarázatára használják – mellettük a nyelvben elterjedtebb változatokat tüntetik fel. Például: Ez az anyagcserezavar semmi más különössel nem járt, mígnem 1903-ban altatóként kezdték alkalmazni a barbiturátokat: a barbitalt, a fenobarbitált (az olvasók számára talán a veronal, illetve a luminal néven ismertebbek) és másokat. SinkGLŽ 42. Ebben a rendszerben az egyetlen energiát szolgáltatni képes vegyi anyag a hidrogén. Ennek elektro-

⁹A példásan rendezett terminológiában a szinonímia a lehető leginkább korlátozott – arra törekszenek, hogy minden fogalmat csak egy terminus jelöljön. A szinonim terminusokból azonban sok van. Keletkezésük okait St. Keinys tárgyalta a legrészletesebben (Keinys 1980). Véleménye szerint a szinonimák a terminológia egységesítésének hiánya miatt jönnek létre; saját terminusokat alkotnak, mert nem ismerik, nem tartják megfelelőnek vagy nem bíznak más szerzők által használt terminusokban – mindez nemzetközi és tisztán litván szinonim terminusok kialakulásához egyaránt vezet. Emellett „néhány szinonim terminus akkor keletkezik, amikor a népnyelv vagy az irodalmi nyelv terminussá vált szavai mellett új alkotásokat vagy tükörfordításokat is létrehoznak”, illetve „a két- vagy többtagú összetett terminusok mellett egyes esetekben rövidebb, nem ritkán egyszavas terminusokat is alkotnak”; „az is előfordul, hogy a szinonim terminusok a szabályosabb kifejezésmód keresése során jönnek létre” (Keinys 1980: 100, 101).

48

biológiai katalizátorok, vagyis enzimek, az oxigénmolekulához szállítják JasaitGE 9; továbbá a litván megfelelőket is, például: Az e korszakból származó táborokban szigonydarabok, halcsontok, dióhéjak, vízidióhéjak, páfránygyökerek, madárcsontok és egyebek találhatók GimbutBPL 28. Ezek az életenergiának és megújulásának jelei, amelyek lényegiek a női chthonikus (föld-) és lunáris (holdciklus-) szimbólumrendszerben GimbutBPL 33. Így magyarázzák a terminusokat anélkül, hogy különösebben kiemelnék őket.

A szinonim terminusok magyarázatának egy másik módja, amikor a litván terminus mellett a nemzetközi terminust is megadják¹⁰, inkább az adott tudományág szakemberéhez – a képzett címzetthez – igazodik: a litván szó terminusként többnyire új, ezért megadják a szakirodalomban használatos, de kevésbé elterjedt nemzetközi megfelelőjét is. Feltételezhető, hogy a nem szakember számára az ilyen magyarázat didaktikai jellegű – valószínű, hogy a terminussal megismerkedve a címzett más tudományos szövegben is könnyebben érti majd. Például: Ahhoz, hogy jobban megértsük, miért érdeklődnek ennyire a mutációkat kiváltó tényezők iránt, szólnunk kell a szervezetek természetes (spontán) mutabilitásának okairól, és rövid időre vissza kell térnünk a távoli múltba LekeveEG 14. A korróziós folyamat felerősödik, ha a felszínen nem egy, hanem többféle mikroorganizmus fejlődik, például baktériumok és mikroszkopikus gombák (mikromicéták) Megfigyelték, hogy a szinonimákat rendszerint egy már ismert, a szövegben korábban megmagyarázott terminus felidézésekor adják meg, vagy akkor, ha a terminus csak alkalomszerűen fordul elő.

A terminusokat szemléletesen és meggyőzően magyarázzák metaforákkal és hasonlatokkal. A metaforák szinonimaként is használhatók – „kiemelnek egy szemát, amely közelíti a metaforát a széles körben használt szinonimákhoz”

¹⁰Egyes tudományterületek (pl. a botanika, az orvostudomány stb.) nyelvében a latin szavak és szókapcsolatok is meglehetősen gyakoriak. Például: A polietilénen mikroszkopikus gombák nőnek és fejlődnek, különösen a Penicillium és az Aspergillus nemzetség tagjai LugauskB 14. Például a hemolitikus streptococcusnak (Streptococcus haemolyticus) nincsenek ostorai, amelyek némely baktériumnál időlegesen elveszhetnek RimkSBP 12. A latin megfelelőt a tudománynépszerűsítő szövegekben rendszerint a pontosság kedvéért adják meg. Nem helytálló ezt a használatot a széles közönségnek szánt tudománynépszerűsítő szövegek terminusmagyarázati módjának tekinteni.

49

eilutės“ (Batašėva 1985: 142). Pvz.: Ilgiau stebėdami dangų, išvysite „krintančių žvaigždžių“ – meteorų, sen bei ten žvaigždžių fone skriejančių dirbtinių Žemės palydovų, o gal ir įspūdingą žalsvai rausvais atspalviais vilnijančią šiaurės pašvaistę SviderskŽ 19. Kaip matyti, termino meteoras sinonimu vartojamas metaforinis junginys „krintanti žvaigždė“, turintis realizuotą semą „tvykstelėti“ ir tikslinamas pažyminiu „krintanti“, yra visiškai galimas termino reikšmės aiškinimas¹¹. Arba: Pastaruoju metu išskirta daugiau kaip 40 giberelinų (grupė augimą skatinančių hormonų; iš jų geriausiai ištirta ir veikliausia yra giberelino rūgštis) – augalo stiebo augimo „kontrolierių“ ŠimkKPAA 14. Saulės gelmės yra milžiniškas branduolinių reakcijų katilas, kuris sunaudoja vandenilį ir gamina helį JuškMŽS 12. Mokslo populiarinamuosiuose tekstuose metafora, kaip papildomas aiškinimo elementas, gali atlikti ir kitą funkciją – padėti atskleisti terminu įvardyto reiškinio ar proceso reikšmę. Akivaizdi orientacija į buitinio stiliaus metaforizaciją – „juntame artimumą kalbamiajam daiktui, tiesioginį kalbėtojo sąlytį su juo“ (Župerka 1997: 62). Pvz.: Jau šio šimtmečio pradžioje mokslininkams buvo žinoma dar viena augalų „mėgstama“ medžiaga, nuo kurios gerėja jų „apetitas valgant“ azotą. Šios medžiagos – vitamino B₆ (piridoksino) – išaiškinimui pagrindus padėjo amerikietis A. Maisteris ŠimkKPAA 18–19. Tokia vartosena padeda sudaryti įspūdį, kad tekstas nėra sudėtingas, kad jį gana lengva suprasti, nes informacija pateikiama tiesiogiai ir paprastai.

A hozzáférhetőség elve megvalósítható összehasonlításokkal is, amelyek a tudománynépszerűsítő szövegekben leggyakrabban jól ismert tárgyakon és jelenségeken alapulnak. Például: A sugárzásos mutagenezis összehasonlítható-

¹¹ A tudománynépszerűsítő szövegekben a metaforákat vagy metaforikus kifejezéseket gyakran idézőjelbe teszik. Egyes szerzők azért használnak idézőjeleket, hogy elkerüljék a felelősséget a pontatlan és stilisztikailag nem indokolt metaforizálásért (Пахутин 1988: 23; vö. Abaravičius 2002: 210–211), a tudománynépszerűsítő szövegekben azonban leggyakrabban az „autori metaforákat – a fogalmak új, váratlan összevetéseit” emelik ki velük (Marcinkevičienė 1991: 19). Kétségtelen, hogy az idézőjelek ilyen túlzott használata hibás – „az autori metafora körüli idézőjelek elveszik annak varázsából és az asszociációk frissességéből” (Marcinkevičienė 1991: 20). A tudománynépszerűsítő szövegekben az idézőjeleket a legtöbb esetben visszafogottabban és körültekintőbben kellene használni.

50

a víz fölé emelkedő jéghegy csúcsához hasonlítható. Ahogy a jéghegy nagy része a víz alatt rejtőzik, úgy a mutagén veszély fő részét is kémiai vegyületek jelentik, bár ezek nem hatnak olyan erőteljesen a kromoszómákra, mint a sugárzás SinkGLŽ 26. Veszélyes a lyukkorrózió. Gyakran szabad szemmel alig észrevehető, és mélyen behatol a fém belsejébe. Képletesen szólva a fémet mintha éles tűvel szurkálnák. Az ilyen korróziós pusztulást a keletkező galvanikus mikroelemek segítik elő, amelyek aktívabb részei feloldódnak DavidavGJP 10. Az ilyen asszociációk „lehetővé teszik az új ismeretek jobb megértését és ennek megfelelő elsajátítását” (Полищук 1977: 17). A tudományos szövegekre nem jellemző nyelvi eszközök – a metaforák és a hasonlatok – használata a tudománynépszerűsítő szövegek nyelvi sajátosságát mutatja.

A tudománynépszerűsítő szövegekben a terminusmagyarázat kevésbé hagyományos módjai is alkalmazhatók: a terminus magyarázatához nem verbális kifejezési formák, például grafikonok, ábrák, képek stb. is felhasználhatók. Például: A halomsírokra (piliakalniams – O. P.) jellemző a vonalkázott kerámia (vonalkázottnak vagy karcoltnak azért nevezik, mert az edények falát fűcsomóval dörzsölték meg) (31. ábra) GimbutBPL 64–65. A vonalkázott kerámia példáját látva a címzett könnyebben megérti a közölt információt.

A bemutatott példákból látható, hogy a tudománynépszerűsítő szövegekben a terminusokat gyakran nem egyetlen, hanem többféle módon magyarázzák. A terminus puszta magyarázatával sem érik be: arra törekednek, hogy a címzett megjegyezze a terminust. Ehhez különféle eszközöket használnak: ismétlést, emlékeztetést stb. Például: Agaras – vízigesztenye – eltűnt Litvánia tavaiból JankevRGA 12. A szöveg folytatása: A már említett agaras (Litvániában kihalt) még megtalálható Lettország és Belarusz tavaiban JankevRGA 14. Az ismételt terminust nem magyarázzák részletesebben.

A terminusok tudománynépszerűsítő szövegekben való használata lehetőséget ad arra is, hogy a determinálódásról, vagyis a terminusok közszavakká válásáról beszéljünk. Hiszen a determinálódás egyik feltétele az, hogy „a terminusnak széles körben elterjedtnek és nemcsak a szakemberek által ismertnek kell lennie” (Gaivenis 1997: 7). Sajnos nehéz megítélni, hogy a tudománynépszerűsítő szövegek mennyiben befolyásolhatják ezt az összetett folyamatot – megalapozottabb következtetésekhez alaposabb kutatásra lenne szükség.

51

Összefoglaló következtetések

1. A széles közönségnek szánt tudománynépszerűsítő szövegekben használt terminusok olyanokra oszthatók, amelyek nem igényelnek további magyarázatot, illetve olyanokra, amelyeket a címzett további magyarázat nélkül esetleg nem ért meg, vagy félreért.

2. A tudománynépszerűsítő szövegekben leggyakrabban nem magyarázzák az összes tudományterület számára egyformán fontos általános kategóriafogalmakat és az egyes tudományágaknak az általános műveltségből jól ismert terminusait. Részletesebb magyarázat nélkül maradnak azok az összetett vagy összetétellel alkotott terminusok is, amelyek jelentését magának a terminusnak a belső formája tárja fel.

3. A tudománynépszerűsítő szövegek különös figyelmet fordítanak az egyes tudományágak sajátos terminusaira – keresik az ezek egyszerűbb és érthetőbb magyarázatára alkalmas módszereket. A terminusok magyarázhatók: 1) a terminus által megnevezett tárgy, jelenség vagy cselekvés meghatározásával, 2) a terminus eredetének feltárásával, 3) szinonimákkal, 4) szemléletes nyelvi eszközökkel – metaforákkal és hasonlatokkal, 5) nem verbális kifejezőeszközökkel: grafikonokkal, ábrákkal, képekkel stb. A terminusokat leggyakrabban nem egyetlen, hanem többféle módon magyarázzák.

4. A tudománynépszerűsítő szövegekben alkalmazott terminusmagyarázati módszerek gyakran hasonlóak a tudományos szövegekben használatosakhoz, ám nyelvi kifejezőeszközeik eltérhetnek. Emellett a tudománynépszerűsítő szövegekben a nyelvi eszközök kiválasztása olyan nem nyelvi tényezőktől is függhet, mint a címzett életkora vagy a bemutatott anyag összetettsége.

ŠALTINIAI

BalaševĮRK – Balaševičius B. 1977: Įrašytas į Raudonąją knygą, Vilnius.

DavidavGJP – Davidavičius E. 1979: Galvanotechnika ir jos panaudojimas, Vilnius.

GimbutBPL – Gimbutienė M. 1985: Baltai priešistoriniais laikais; Vilnius.

JankevRGA – Jankevičienė R. 1978: Retieji globotiniai augalai, Vilnius.

JanulMM – Janulis V. 1986: Metalai ir mes, Vilnius.

JasaitGE – Jasaitis A. 1978: Gyvybės energetika, Vilnius.

JuškMŽS – Juška A. 1966: Mūsų žvaigždė – Saulė, Vilnius.

52

KeinTA – Keinys St. 1980: Terminologijos abėcėlė, Vilnius.

LeckevEG – Leckevičius R. 1980: Ekologinė genetika, Vilnius.

LydekPPKS – Lydecka A. 2002: Protokolo pagrindai kiekvienam..., Vilnius.

LugauskB – Lugauskas A. 1983: Biokorozija, Vilnius.

RimkSBP – Rimkūnas A. 1983: Slėpiningas bakterijų pasaulis, Vilnius.

SinkGLŽ – Sinkus A. 1979: Genai, ligos, žmogus, Vilnius.

SkliutKI – Skliutauskas J. 1979: Kaukazo ilgamečiai, Vilnius.

SviderskŽ – Sviderskienė Z. 1983: Žvaigždynai, Vilnius.

ŠimkKPAA – Šimkūnas R. 1980: Kaip padidinti augalų apetitą, Vilnius.

VanagMVP – Vanagas A. 1982: Mūsų vardai ir pavardės, Vilnius.

LITERATŪRA

Abaravičius J. 2002: Skyrybos stilistika, Vilnius.

Баташёва Л. А. 1985: Некоторые принципы подачи терминов в научно-популярной литературе (на материале лингвистических работ). – Вопросы стилистики: Стилистика художественной речи, Саратов, 134–148.

Bitinėnė A. 1997: Funkciniai stiliai: sakinio ligis ir struktūra, Vilnius.

Gaivenis K. 1997: Terminizacija ir determinizacija. – Terminologija 4, 4–7.

Gaivenis K. 2002: Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys, Vilnius.

Keinys St. 1980: Terminologijos abėcėlė, Vilnius.

Куликова И., Салмина Д. 2002: Введение в металингвистику (лингвистическая терминология в коммуникативно-прагматическом аспекте), Санкт-Петербург.

Квитко И. С. 1976: Термин в научном документе, Киев.

Лазаревич Э. А. 1978: Искусство популяризации науки, Москва.

Лейчик В. М. 1990: Особенности функционирования терминов в тексте. – Филологические науки 3, 80–87.

Marcinkevičienė R. 1991: Kabutės: būtinybė ar balastas. – Gimtoji kalba 8, 18–20.

Никитин Е. П. 1970: Объяснение – функция науки, Москва.

Пахутин П. И. 1988: Слова в кавычках в научном тексте. – Сложные синтаксические конструкции и их текстообразующая функция, Алма-Ата, 20–24.

Palionis J. 1995: Lietuvių rašomosios kalbos istorija, Vilnius.

Полишук Г. Г. 1977: Приёмы научно-популярного изложения, Москва.

TŽŽ 1969: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius.

VLE 2001: Visuotinė lietuvių enciklopedija 1, Vilnius.

Župerka K. 1997: Stilistika, Šiauliai.

53

EXPLANATION OF TERMS IN POPULAR SCIENCE TEXTS

Summary

Terms used in popular science texts addressed to the mass reader could fall into two groups: those that need no additional explanation and those that might be misunderstood or not understood by the addressee without additional explanation.

Common categorial concepts (e.g. hypothesis, method, law) equally important in all sciences and terms of separate sciences (e.g. names of sounds or parts of speech, etc.) that should be understood within one’s general knowledge need no additional explanation. Terms of precise semantics and clear motivation are also not explained exhaustively as the meaning of some compound or complex terms is revealed by the inner form of a term itself.

In popular science texts the main focus is on specific terms of separate sciences, i.e. it is looked for the ways to make the explanation of terms as simple and understandable as possible. In popular science texts, terms can be explained by defining them (1), by revealing their etymology (2), by presenting synonyms (3), expressive means of language such as metaphors and similes (4), or non-verbal means of expression (e.g. diagrams, schemes, pictures, etc.) (5). Terms are frequently explained not by one but rather by several different ways.

Ways of explaining terms in popular science texts are often analogous to those used in science texts, however, they may differ in means of linguistic expression. Selection of language means in popular science texts may depend on such non-linguistic factors as age of the addressee or composition of the material presented.

Ona PETRĖNIENĖ

Gauta 2003-10-20

Vilniaus pedagoginis universitetas Lietuvių kalbos katedra T. Ševčenkos g. 31, LT-2009 Vilnius

54