A terminusrendszerek osztályozásai

ВЛАДИМИР ЛЕЙЧИК

A. Sz. Puskin Állami Orosz Nyelvi Intézet

B. N. Golovin ismert, „A terminusrendszerek típusai és megkülönböztetésük alapjai” című tanulmányában (Golovin 1981) a terminológiai rendszerek (terminusrendszerek) osztályozásait a következő ismérvek alapján tárgyalja: 1) a terminusok kapcsolata az emberek munkatevékenységi területeivel; 2) a terminusok kapcsolata e területek mindegyikének szakmai tagolódásával; 3) a terminusok kapcsolata a tudományos irányzatokkal, iskolákkal és módszerekkel; 4) a terminusok kapcsolata a tudományos nézetek vagy koncepciók egyéni rendszereivel. Ezenkívül B. N. Golovin a rendszerek felosztásának alapjául maguknak a terminusoknak a nyelvészeti ismérveit is kijelölte, valamint a terminusrendszereket „kodifikált” és szabad rendszerekre osztotta. A terminusrendszerek osztályozásának ezek az alapjai mindmáig nem veszítettek aktualitásukból; a terminológia mai eredményei azonban lehetővé teszik a terminusok összességei osztályozásának továbbfejlesztését, valamint az elkülönítésük és egymással való szembeállításuk alapjául szolgáló ismérvek jegyzékének tökéletesítését.

Feltehető, hogy a terminusrendszerek osztályozásának elsődleges és legfontosabb alapja mindegyikük kognitív jellege: a terminusok segítségével egy adott területen megjelenítik a megismerést és a tudást. Fontos, hogy kezdetben spontán módon, fokozatosan, a tudás felhalmozódásával alakul ki a terminológia, amely a terminusok szokásos, ábécérendbe rendezett szótárában (pontosabban előterminusok szótárában) jeleníthető meg. A terminusok összességének ez a rögzítése, amely tisztán leíró jellegű (vagyis terminológia), később, meghatározott feltételek mellett terminusrendszerré alakul át; ebben explicit módon feltárulnak a terminusok közötti objektív kapcsolatok, hierarchiájuk, valamint a nem-faj és faj közötti, illetve asszociatív viszonyok. A terminológia terminusrendszerré való átalakulása akkor válik lehet-

10

Владимир Лейчик | Классификации терминосистем

ségessé, amikor kialakul egy elmélet, amely leírja és megmagyarázza az adott szakterület törvényszerűségeit (például D. I. Mengyelejev kémiai elemek periódusos rendszerének felfedezése oda vezetett, hogy a terminusrendszer magába foglalta az elemek korábban ismert neveit, például золото, железо, медь, majd egységes elv szerint épült tovább: менделевий, франций stb.). Ha ezen a területen két vagy több elmélet jön létre, egynél több terminusrendszer alakul ki; ezek azonos terminusokat is tartalmazhatnak, de eltérő jelentéssel (a масса terminus Newton fizikájában és Einstein fizikájában). Jegyezzük meg, hogy B. N. Golovin nem tett különbséget terminológia és terminusrendszer között, és úgy vélte, hogy „a terminológia mindenekelőtt azért rendszerszerű, mert a világ rendszerszerű...” (Golovin 1981: 4). A modern tudomány nem fogadja el ezt az álláspontot, és úgy tartja, hogy a kognitológia antropocentrikus: éppen az ember visz (különféle) rendezettséget az objektív és szubjektív világ törvényszerűségeinek értelmezésébe. Innen ered az egyéni szerzői terminusrendszerek létrehozásának lehetősége (például L. Hjelmslev glosszematikájának terminusrendszere).

A modern tudomány a terminusrendszerek osztályozásának második alapjaként a tartalmi elvet ismeri el. A megismerési folyamatok eredményeként a XX. században több mint 200 speciális célú nyelv alakult ki – az egyes fejlett nemzeti nyelveken belüli funkcionális nyelvek; ezek a funkcionális nyelvek a tudás rendszerét tükrözik a tudomány, a technika, a termelés, a gazdaság és a társadalmi kapcsolatok egyes területein, lexikai osztályaik egyikeként pedig terminusokat használnak, amelyek az adott terület általános speciális fogalmainak megtestesítői. A speciális célú nyelvek dinamikusak, és a tudás elmélyülésével, pontosodásával, valamint felhasználásuk tudományos és pragmatikai céljainak változásával együtt fejlődnek. A modern tudomány a terminusokat sem statikus, hanem dinamikus entitásoknak (jeleknek) tekinti: tartalmi, formai és funkcionális szempontból a fent említett nyelvekkel együtt fejlődnek, olykor pedig meg is előzik azokat (az úgynevezett előrejelző terminusok, például a кварк; ezt a terminust a megfelelő hipotetikus részecske felfedezése előtt alkották meg). A terminusrendszerek szerkezetükben alapvetően egybeesnek a speciális célú nyelvekkel; bizonyos esetekben azonban a terminusrendszerek komplex területeket is tükrözhetnek (ökológia stb.) (Vergitina 2006), vagy

Terminologija | 2008 | 15

11

a speciális fogalmak szűkebb, részleges rendszereit (terrorizmus, kábítószer-kereskedelem) (Arhipova 2006).

A terminusrendszerek osztályozásának harmadik alapja a nyelvészeti ismérv. Mivel a terminusok valamely természetes nyelv szavai vagy szókapcsolatai, és csak funkciójukban különböznek a köznyelvi lexikai egységektől, a mai tudósok véleménye szerint a lexikai egységek valamennyi ismérvével rendelkeznek: jelentéssel, szóalkotási és morfológiai szerkezettel, motiváltsággal, mindenféle variánssal (Szlozsenikina 2005), valamint szinonimákkal, antonimákkal, paronimákkal stb. Az egyetlen különbség az, hogy ezek az ismérvek sajátos módon, kisebb-nagyobb kifejezettséggel jelenhetnek meg (például V. P. Danilenko szerint az antonímia a terminusok körében még a köznyelvi lexikánál is fejlettebb; a szóalkotó morfémák besorolása pedig – különösen a kémia nyelvében, és ennek megfelelően a kémiai terminusokban – rendkívül részletes: серный, сернистый, серноватый, серноватистый). Mindenesetre a terminusok természetes nyelvi szubsztrátuma (Lejcsik 1986) – a logikai szupersztrátummal és a terminológiai lényeggel együtt – lehetővé teszi, hogy a terminusokat bármely természetes nyelv lexikájának általános összetételében vizsgáljuk. Más kérdés, hogy a lexikai egységek együtteseinek tisztán nyelvészeti ismérvein túl a terminusrendszereknek olyan sajátos jellemzőik is vannak, amelyek megkülönböztetik őket a szokásos lexikai-szemantikai csoportoktól (LSCS): fejlettebb szintagmatika – a terminus-szókapcsolatok száma meghaladja a terminus-szavakét; szigorúbb hierarchikus felépítés, amely a nem-faj és faj közötti viszonyokban valósul meg; jelek-szimbólumok, jelek-indexek és egyéb jelek széles körű használata. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a terminusokat jelenleg – mint 50 évvel ezelőtt – különleges szavaknak tekintjük; csupán sajátos funkciót betöltő szavak, ahogyan G. O. Vinokur erről ismert tanulmányában írt.

A terminusrendszerek osztályozásának nyelvészeti alapja a terminusrendszerek megalkotásának sajátos eljárásában öltött testet, amely négy lehetséges elven alapul: 1) a terminusrendszerek fordításának elve (fordított terminusrendszerek), amikor a terminusok összessége egy másik természetes nyelv azonos terminuskészletének analógiájára épül (a hajózás terminusai alapján kialakított repülési terminusok különböző nyelveken, eredetileg a német nyelvben: корабль – воз-

12 Владимир Лейчик | Классификации терминосистем

hajó, a hajó személyzete – a repülőgép személyzete, a hajó fedélzetén – a légi utasszállító fedélzetén); 2) a megfelelő természetes nyelv saját erőforrásaira támaszkodás elve – a terminusok és a teljes terminusrendszer megalkotásához lexikai, szóalkotási és – terminusértékű szókapcsolatok esetében – szintaktikai szabályszerűségeket használnak; ez nem zárja ki más nyelvekből való kölcsönzést és a nemzetközi terminusok bevonását (az orosz eredetű terminusokat, például желудок, сердце, valamint nemzetközi terminusokat, például туберкулез, пневмония tartalmazó orvosi terminusrendszer); 3) a köznyelvi szókincs terminologizálásának elve (перестройка, гласность); 4) a terminusrendszerek egyesítésének elve komplex területek kialakításakor (talajok, terméshozam és vállalkozási tevékenység az agrárvállalkozási rendszerben – a mezőgazdasági közgazdaságtan terminusrendszerében) (Ордокова 2003).

Emellett a terminusrendszerek osztályozásának nyelvészeti, vagy – pontosabban fogalmazva – logikai-nyelvészeti alapjául szolgálhat az a felosztás, amely megkülönbözteti a főként terminusszavakból, illetve terminusértékű szókapcsolatokból álló terminusrendszereket. A gyakorlat azt mutatja, hogy az előbbiből nagyon kevés van: a terminusszavak főként a „régi” terminusrendszerekben fordulnak elő, amelyeket a saját erőforrásokra támaszkodás vagy a köznyelvi szavak terminologizálásának elve alapján alakítottak ki. Ezek nagyrészt olyan területek terminusrendszereinek elemei, amelyek mindenkit érdekelnek: meteorológia («Какая сегодня погода?»), orvostudomány-anatómia, kereskedelem; az ilyen terminusrendszerekben közismert, speciális jelentésű szavakat használnak (гололед – гололедица; рука – перелом; крупа – мука). A modern, speciális célú nyelvekben mindenütt a terminusértékű szókapcsolatokból álló terminusrendszerek dominálnak; az ezekben a terminusokban szereplő szavak száma a tudósok becslése szerint a szakterülettől és/vagy tevékenységi területtől függően kettőtől tizenötig terjedhet. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy Б. Н. Головин és iskolájának képviselői ezeket a terjedelmes szerkezeteket beszédterminusoknak nevezték, és úgy vélték, hogy idővel különféle módokon megrövidülnek, és a nyelv rövid terminusaivá válnak. Az utóbbi időben megváltozott az ezekről az egységekről alkotott nézet. Először is megerősítést nyert, hogy számos területen a több szóból álló terminusok több szóból állók is maradnak –

Terminologija | 2008 | 15

13

— ezek többnyire a műszaki tudományok és tevékenységi területek körébe tartoznak: elektrotechnika, gépgyártás, valamint egyes humán tudományok. Másodszor kimutatták, hogy az említett szerkezetek között megkülönböztethetők a terminusértékű szókapcsolatok, valamint két vagy több terminus olyan együttesei, amelyek együttesen működnek, és állandósult képződményeket alkotnak. Így a forgógépek jellemzőire vonatkozó állami szabványban olyan szókapcsolatokat szabványosítottak, mint például: A szinkrongép armatúratekercselésének rövidzárlata esetén a hossztengely mentén fellépő tranziens elektromágneses mennyiségek változásának időállandója (ГОСТ 17154–71). Eltekintve attól, hogy ez a szerkezet legalább öt terminust tartalmaz, amelyek részben átfedik egymást (egyes szavakat az ismétlődés elkerülése érdekében elhagynak), stabil, tárgyakat és azok jellemzőit megnevező szókapcsolatokról van szó, ami a tudomány, a technika és a technológia fejlődésének jelenlegi szakaszában bizonyos ismeretterületekre és – ennek megfelelően – terminusrendszerekre nagyon jellemző. A terminusrendszerek nyelvészeti osztályozása – beleértve azt is, amely az adott terminusrendszerben a terminusszavak és a terminusértékű szókapcsolatok túlsúlyának feltárásán alapul – rendkívül fontos a terminológia módszereinek elemzése és ésszerűsítése szempontjából (Лейчик 2002).

Végül a terminusrendszerek osztályozásának egy további, az előzőhöz kapcsolódó alapja a Б. Н. Головин meghatározása szerinti „kodifikált” és szabad terminusrendszerekre való felosztás. Mai szóhasználattal olyan terminusrendszerekről van szó, amelyeket lehet és kell szabványosítani, rendezni, harmonizálni (röviden: egységesíteni), illetve olyanokról, amelyek esetében ezek a műveletek nem lényegesek. Nyilvánvaló, hogy az egységesítés minden formája hozzájárul a terminológiai termékek tökéletesítéséhez, de bizonyos esetekben ez nem olyan fontos (különösen a társadalom- és humán tudományokban), más esetekben viszont szükséges.

A terminusrendszerek osztályozásának felsorolásával még nem merítettük ki e besorolások körét. A Терминоведение című monográfia továbbiakat is említ (Лейчик 2007: 118–138), így többek között a szociolingvisztikai osztályozást, valamint a terminusok összetételük szerinti osztályozását, nyelvi szerkezetük és logikai jegyeik alapján. Ugyanakkor a cikkben röviden elmondottak a jelenlegi

14 Владимир Лейчик | Классификации терминосистем

helyzetet az 1981-es állapotokkal összehasonlítva jellemzik, amikor megjelent Б. Н. Головин említett cikke. Mint láthatjuk, a tudós sok mindent előre látott a terminológia önálló tudományos diszciplínaként való kialakulásában. E diszciplína további fejlődése, amely a kognitív megközelítésen és a speciális célú nyelvek elméletébe való beilleszkedésén alapul, lehetővé teszi a cikk tételeinek és általában Б. Н. Головин koncepciójának pontosítását (vö. a 2006. évi konferenciakötet több tanulmányával: Научное наследие Б. Н. Головина и актуальные проблемы современной лингвистики (Научное наследие Б. Н. Головина... 2006).

KÖVETKEZTETÉSEK

В развитие статьи Б. Н. Головина «Типы терминосистем и основания их различения» (1981) на базе современных концепций терминоведения предлагаются четыре главные классификации терминосистем: когнитивная, содержательная, лингвистическая, нормативная.

ЛИТЕРАТУРА

Архипова И. А. 2006: Экстра- и интралингвистические особенности формирования и развития немецкого подъязыка служб безопасности на материале терминологии терроризма и наркобизнеса. Автореферат канд. дис., Омск.

Веригитина И. В. 2006: Терминология системного комплекса научных экологических знаний. деривационно-семантический аспект. Автореферат канд. дис., Краснодар.

Головин Б. Н. 1981: Типы терминосистем и основания их различения. – Термин и слово. Межвузовский сборник, Горький, 3–10.

ГОСТ 17154-71, 1971: Машины электрические вращающиеся. Характеристики, расчетные параметры и режимы работы. Термины и определения. Издание официальное. Изд-во стандартов, Москва.

Лейчик В. М. 1986: О языковом субстрате термина. – Вопросы языкознания 5, 87–97.

Лейчик В. М. 2002: Термины-фразеологизмы в ряду номинативных словосочетаний терминологического характера. – Научно-техническая информация. Сер.2, №12, 33–37.

Лейчик В. М. 2007: Терминоведение: Предмет, методы, структура. Изд. третье, Москва.

Научное наследие Б. Н. Головина и актуальные проблемы современной лингвистики. Материалы научной конференции. – Изд-во Нижегородского гос. ун-та им. Н. И. Лобачевского, Нижний Новгород, 2006.

Ордакова Ф. М. 2003: Основные принципы формирования отраслевой терминологии. – Актуальные проблемы английской лингвистики и лингводидактики. Сб. научных трудов. Вып. 2, Москва, 102–116.

Сложеникина Ю. В. 2005: Термин: семантическое, формальное, функциональное варьирование. Москва.

TERMINŲ SISTEMŲ KLASIFIKACIJOS

Plėtojant B. Golovino straipsnyje „Terminų sistemų tipai ir jų skyrimo pagrindai“ (1981) iškeltas idėjas ir remiantis šiuolaikinėmis terminologijos koncepcijomis siūlomos keturios pagrindinės terminų sistemų klasifikacijos: kognityvinė, pagal turinį, lingvistinė, norminamoji.

Terminologija | 2008 | 15

15

CLASSIFICATIONS OF TERMINOLOGICAL SYSTEMS

Developing the ideas in the article by B. N. Golovin “Types of Terminological Systems and the Basis for their Distinguishing” (1981) and applying modern concepts of Terminology Science, in this article the four main classifications of terminological systems are suggested: cognitive, semantic, linguistic and normative.

Gauta 2008-10-25

Владимир Моисеевич Лейчик

Государственный институт русского языка им. А. С. Пушкина

ул. академика Волгина, д. 6 117485 Москва, Россия

Эл. почта: [email protected]

16 Владимир Лейчик | Классификации терминосистем