RASUOLĖ VLADARSKIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

PRANAS KNIŪKŠTA A LITVÁN NYELV KULTÚRÁJÁNAK SZOLGÁLATÁBAN

Ilgametis Kalbos kultūros leidinio rengėjas ir redaktorius Pranas Kniūkšta 2008-ųjų rudenį šventė 75-erių metų jubiliejų.

Pranas Kniūkšta 1933. szeptember 24-én született Barzdžių faluban, Salantai járásban, Kretinga megyében, népes parasztcsaládban. Tanulmányait a Kausgalviai elemi iskolában kezdte, 1946-tól a Salantai középiskolába járt, amelyet 1954-ben végzett el.

Kniūkšta 1954 és 1959 között a Vilniusi Egyetemen folytatott felsőfokú tanulmányokat, litván nyelvet és irodalmat tanult. A kitartó és szorgalmas žemaitis diáknak kiválóan ment a tanulás; érdeklődött a nyelvtudomány kérdései iránt, tevékeny tagja volt a litván nyelvi szakkörnek, vizsgái többségét jeles eredménnyel tette le. 1959-ben kitüntetéssel végzett az egyetemen.

Mivel tudományos hajlamúnak tartották, Kniūkštát a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetben tervezték alkalmazni, ám „politikailag nem teljesen érett” bejegyzéssel kapott jellemzést, ezért a Dieveniškės középiskolába küldték (Šalčininkai járás). Itt először tanárként dolgozott, egy évvel később pedig már az oktatási részleg vezetője volt. Tevékeny pedagógusként, valamint a módszertani munka és az oktatási folyamat jó szervezőjeként tűnt ki, ezért kinevezték az Eišiškės-i oktatási osztály módszertani kabinetjének vezetőjévé.

R. VLADARSKIENĖ. Pranas Kniūkšta lietuvių kalbos kultūros baruose

331

Gyors pedagógusi pályafutása nem lohasztotta le a tudományos munkának való elköteleződés vágyát. 1967-ben Kniūkšta a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet mai litván irodalmi nyelvvel foglalkozó részlegén kezdett dolgozni. Ugyanebben az évben aspirantúrára iratkozott be, ahol 1970-ig tanult. 1971-ben megvédte a filológiai tudományok kandidátusi (ma: doktori) értekezését „A –inis képzős melléknevek és nyelvtani szinonimáik” címmel, 1976-ban pedig ennek alapján kiadta a Priesagos –inis būdvardžiai. Daryba, reikšmės, gramatiniai sinonimai című monográfiát. Az intézetben előbb fiatalabb, később idősebb tudományos munkatársként dolgozott. Az újjáalakult Litván Nyelvi Intézetben 1991 és 2000 között a Nyelvművelési Osztályt vezette. 2002-től szerződéses munkatársként dolgozik az intézetben.

A nyelvész tudományos tevékenysége sokrétű: leginkább a mai litván nyelvhasználattal, a nyelvművelés elméletével és gyakorlatával, a nyelvpolitikával, az utóbbi néhány évtizedben pedig a közigazgatási nyelv kérdéseivel foglalkozik*. Céltudatosan dolgozik, figyelemmel kíséri a nyelvhasználat legfontosabb gyakorlati igényeit, és igyekszik minden munkáját kifogástalanul elvégezni. Önmagával és másokkal szemben is igényes, elvi alapon mutat rá a nyelvhasználat hibáira, és meggyőzően bizonyítja azok káros voltát.

Tudományos munkásságának további fejlődéséhez szilárd alapot teremtett azzal, hogy közreműködött a legfontosabb litván nyelvtanok megírásában: az akadémiai Lietuvių kalbos gramatikos harmadik kötetében, a Dabartinės lietuvių kalbos gramatiką című műben, valamint az oroszul megjelent Грамматика литовского языка című könyvben. Kniūkšta ezekhez a kiadványokhoz több fejezetet írt. Közreműködött a normatív Lietuvių kalbos rašyba ir skyryba című kiadvány elkészítésében is.

Kniūkšta a leghosszabb ideje, 1971-től napjainkig dolgozik a Kalbos kultūra című folyóiratnál; erejének és szívének legnagyobb részét ennek szentelte. Első írása a Kalbos kultūra című folyóiratban a 13. füzetben jelent meg (1967-ben), nem sokkal azután, hogy a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetben munkába állt. 1971-től kezdődött komolyabb munkája: eleinte Kniūkšta segített a füzetek összeállításában, később szerkesztőbizottsági tag, szerkesztő, majd felelős szerkesztő lett. Meghatározta a kiadvány irányvonalát, szerzőket toborzott, igényesen szerkesztette cikkeiket, és türelmesen tanította fiatal kollégáit tudományos cikkek írására.

A füzet szerkesztőjeként, később pedig felelős szerkesztőjeként gondozta a kiadvány alapelveit, és cikkei írásakor maga is következetesen tartotta magát hozzájuk. Kniūkšta szerint a Kalbos kultūros című kiadványnak mindenkit érintő nyelvi kérdéseket kell felvetnie, megvitatnia és megoldania; mindenekelőtt az új nyelvi jelenségekre kell irányítania a figyelmet, azokat vizsgálnia és értékelnie.

* A Litván Nyelvi Intézet kiadta a nyelvész munkáinak bibliográfiáját: Pranas Kniūkšta. Bibliografija, Vilnius, 2008, 48 o.

332

KALBOS KULTŪRA | 81

Kniūkšta Kalbos kultūroje megjelent írásai több csoportra oszthatók. Közülük a legjelentősebbek azok, amelyek a nyelvművelés alapelveit tárgyalják, és a nyelvi kultúra elméleti kérdéseit vetik fel. Sok ilyen eszmefuttatás található a folyóiratot magát bemutató cikkekben. Amikor a nyelvért és annak kultúrájáért sokat tett emberek (Kazimieras Būga, Antanas Salys, Juozas Balčikonis, Kazys Ulvydas, Kazimieras Gaivenis és mások) munkásságáról és jelentőségéről ír, a nyelvész a nyelvi normák megállapítására irányuló tevékenységről vallott saját nézeteit is feltárja.

A legnagyobb csoportot a hivatali és közigazgatási nyelvről szóló cikkek alkotják: 25 ilyen írás van. A tárgyalt problémák köre széles: az egyes szavak és szókapcsolatok képzése és jelentése, a különféle dokumentumok nyelvének kommentárjai, a litván hivatali nyelv fejlődése. Sokat írt a vállalatok, intézmények és szervezetek elnevezéseiről; alaposan megvizsgálta a szó szerinti jelentésű és a szimbolikus elnevezések képzését, rövidítését és ragozását, valamint magyarázta a használat bonyolultabb eseteit. A közigazgatási nyelvről szóló cikkek mellett említést érdemelnek azok az írások is, amelyek a litván nyelv államnyelvvé válásának nehézségeiről, majd e státusz megszilárdításának problémáiról, továbbá a Litván Nyelvi Bizottság tevékenységéről szólnak.

Kniūkšta a Kalbos kultūros számos füzetében foglalkozott a szóalkotás útvesztőivel; az e témáról szóló írásokat a „Dėsningumai, taisyklės ir paskiri kalbos faktai” (1980, 38. füzet, 23–37. o.) című cikk foglalja össze. Külön is meg kell említeni az -inis képzős melléknevekről szóló ciklust.

A Kalbos kultūros folyóirat a nyelvész egyik legfontosabb fóruma. Összesen 90 rövidebb-hosszabb cikket írt ebbe a folyóiratba – ez csaknem egyharmada a nyomtatásban megjelent összes cikkének. Reméljük, ez a szám évről évre tovább növekszik.

Kniūkštát mindig vonzotta az irodalom is, pontosabban a nyelvi kifejezőeszközök. Írt cikkeket írók és költők nyelvéről, konferenciákon tartott előadásokat, 1981-ben pedig kiadta a Rašytojas ir žodis című könyvet. Az írók nyelvét vizsgálva a nyelvész igyekszik összeegyeztetni a nyelv irodalmi és nyelvészeti megközelítését. Maga is kiváló mestere a szónak, amit különösen különféle rendezvényeken szeret megmutatni: meggyőző és szemléletes beszédével magával ragadja a hallgatóságot, és gyakran zsidóul is megszólal.

A nyelvi normák megállapításán végzett munkája során Kniūkšta mindig a legaktuálisabb események sűrűjében van. 1987 és 1991 között a Litván Nyelvi Bizottság titkára volt, 1992 és 1999 között pedig a Litván Köztársaság Seimje mellett működő Állami Litván Nyelvi Bizottság tagja. Sokat tett azért, hogy a litván nyelv államnyelvi státusza ne csak jogilag, hanem a gyakorlatban is megszilárduljon. Elkészítette a Cégnévadás szabályait (1992) és azok „Az elnevezések nemei” című mellékletét

R. VLADARSKIENĖ. Pranas Kniūkšta lietuvių kalbos kultūros baruose

333

žodžių vartojimas ir rašymas“ (1995), kuriuos Kalbos komisija patvirtino kaip oficialius dokumentus. 1990 m. lietuvių, lenkų ir rusų kalbomis išleido knygelę Vilniaus kraštas ir lietuvių kalba, ją rašant pravertė Dieveniškėse ir Eišiškėse įgyta patirtis.

A nyelvész aktívan részt vett az Állami Litván Nyelvi Bizottságban a litván helyesírási és központozási kérdések megvitatásában. Folyamatosan ügyel a nyilvános nyelvhasználat helyességére, és tevékenyen részt vesz a vilniusi önkormányzat Államnyelvi Ügyek Társadalmi Bizottságának munkájában.

A nyelvi normák megállapításának munkájában Kniūkšta elismeri az élő nyelv elsőbbségét a mesterséges, rendszerszerű szabályokkal szemben. Óva inti nyelvész kollégáit a túlzott normalizálás veszélyétől: „A nyelvművelés során teret kell hagynunk a nyelvi szabadságnak is. El kell ismerni a normaváltozatokat és azok fokozatos változását, különbséget kell tenni a nagyobb (valódi) és a kisebb (kodifikációs) hibák között, számításba kell venni a különböző nyelvhasználati területek és stílusok eltérő követelményeit, a presztízsnyelvet és a köznyelvet, az eszményi nyelvi normákat és a köznyelvhasználatot” (Kalbos tvarkybos tikslas – ugdyti kalbą. Kalbos kultūra, 68. füzet, 1996, 38–39. o.).

Az elmúlt több mint két évtizedben Kniūkšta a litván közigazgatási nyelvet kutatja és normázza. Szakértőként értékeli a dokumentumtervezetek nyelvezetét, nyelvi szakvéleményeket készít a bíróságok számára, és a hivatali nyelv kérdéseiről tart szemináriumi előadásokat. E terület legfontosabb munkái a közreműködőkkel készített Kanceliarinės kalbos patarimai (öt nyomtatott kiadást ért meg, a hatodik pedig internetes kiadás) és az összefoglaló monográfia, az Administracinė kalba ir jos vartosena (2005).

Kniūkšta tudományos és nyelvi normákkal foglalkozó munkája közben az iskola ügyeiről sem feledkezett meg: „Az élet azt kívánja az iskolától, hogy megvesse a nyelvi alapokat és kialakítsa azt a nyelvérzéket, amelyhez egykor az ember a családjában és környezetében jutott hozzá. Elmúltak azok az idők, amikor a tanító számára az olvasás és írás tanítása, valamint a nyelvtan ismerete volt a legfontosabb. Ma már magát a nyelvet is tanítani kell” (Lietuvių kalbos būklė ir mokykla. Literatūra ir menas, 1988. október 15.). Mivel jól felmérte az iskola óriási felelősségét a társadalom nyelvi kultúrájának fejlesztésében, a nyelvész nem maradhatott távol e feladattól. 1983-ban összeállította a Mokomąjį lietuvių kalbos rašybos ir kirčiavimo žodyną című kötetet (A. Lyberisszel). Ezt a taneszközt javított és bővített formában csaknem tízszer adták ki újra. Egy másik népszerű, többször újrakiadott, a tanulóknak szánt és körükben kedvelt kiadvány a Lietuvių kalbos žinynas. Kniūkšta szerkesztette a kötetet, és három fejezetét maga írta meg.

334

KALBOS KULTŪRA | 81

A nyelvész tudományos cikkeket közölt a nyelvművelés, a szociolingvisztika, a szépirodalmi nyelv és a hivatali nyelv kérdéseiről a Mokslo akademijos darbuose, Lietuvių kalbotyros klausimuose és másutt. Legjelentősebb írásai a Kalbos vartosena ir tvarkyba című tanulmánykötetben jelentek meg. Kniūkšta arra törekszik, hogy a nyelvi normákat minél szélesebb körben terjessze, és azokat alaposan megmagyarázza az átlagos nyelvhasználóknak; ezért a nyelvhasználat szabályozásának és a nyelvpolitikának aktuális kérdéseiről számos cikket közölt különféle újságokban (Tiesa, Tarybinis mokytojas, Lietuvos aidas, Lietuvos žinios, Literatūra ir menas, Savivaldybių žinios és másutt), folyóiratokban (Mūsų kalba, Gimtoji kalba, Gimtasis žodis és másutt), továbbá több, a nagyközönségnek szánt füzetet adott ki: Įstaigų, įmonių ir organizacijų pavadinimai (2004), Viešieji užrašai: po dokumentus ir Vilniaus gatves pasižvalgius (2006), Naujosios skyrybos taisyklės. Ką jos duoda ir ką patiems reikia suvokti (2007), Dokumentų rengimo taisyklių naujienos. Pataisymai ir nutaisymai (2007).

Kniūkšta folyamatosan hangsúlyozza, hogy a nyelvtudományi munkának a gyakorlatra kell épülnie, és mindenekelőtt a legaktuálisabb jelenségeket kell vizsgálnia. A nyelvelmélet, a gyakorlat és a nyelvhasználók igényeinek összehangolására irányuló kitartó törekvései révén a nyelvész munkái nemcsak a nyelvtudomány számára értékesek, hanem a társadalom számára is fontosak; ezt bizonyítják az általa készített művek ismételt – több esetben többszöri – kiadásai.

E szép évforduló alkalmából azt kívánnánk a szilárd jellemű, számos jelentős munkát véghezvivő žemaitisnak, hogy új lendület, alkotó energia és jó egészség kísérje.

R. VLADARSKIENĖ. Pranas Kniūkšta lietuvių kalbos kultūros baruose

335