A TIZENHATODIK JONO JABLONSKIS-KONFERENCIA

2008. október 3-án a Vilniusi Egyetemen tartották a 16. Jono Jablonskis-konferenciát „A litván nyelv szociolingvisztikai kutatása” címmel. A konferenciát a Litván Nyelvi Intézet Nyelvművelési Osztályának és a Vilniusi Egyetem Litván Nyelvi Tanszékének kutatói szervezték. Hét előadást tartottak, amelyekben az egyes intézményekben jelenleg folyó szociolingvisztikai kutatásokat, azok újszerűségét, módszertanát, céljait és eredményeit ismertették.

Meilutė Ramonienė (Vilniusi Egyetem) „Nyelvhasználat és nemzeti identitás Litvánia városaiban” című előadásában bemutatta a Tudományos és Felsőoktatási Állami Alap által támogatott „Városok és nyelvek” projektet, amelyet 2007–2008-ban a Vilniusi Egyetem, a Vytautas Magnus Egyetem és a Litván Nyelvi Intézet kutatócsoportja hollandiai és nagy-britanniai kollégákkal együtt végzett. A projekt fő célja a Litvánia nagyvárosaiban (Vilniusban, Kaunasban és Klaipėdában) használt nyelvek, egyéb nyelvváltozatok és a nemzeti identitás közötti kapcsolat, valamint az identitás megőrzésének kilátásai elemzése volt. Célul tűzték ki továbbá a nagyvárosok lakóinak otthoni nyelvhasználatát, a domináns és egyéb használt nyelvek vagy nyelvváltozatok, az ezek használatára vonatkozó választás és életképességük, a beszélt és írott nyelvhasználat tendenciái, valamint a válaszadók munkaterület és etnikai csoport szerinti nyelvtudásának és a nyelvek közéleti, illetve magánszférában való használatának vizsgálatát. Az előre elkészített kérdőív alapján kvantitatív felméréseket végeztek iskolások (8–10 évesek) és felnőtt válaszadók körében.

Rita Miliūnaitė (Litván Nyelvi Intézet) az elektronikus nyelvhasználat új jelenségével, az internetes napló, vagyis a blog nyelvével ismertette meg a hallgatóságot. A blogok nyelve – ahogyan a szerző „A blogok nyelvének helye a mai nyelvhasználat rendszerében” című előadásában jellemezte – azért különleges, mert közvetítők nélkül jön létre, és kívülről senki sem szabályozza külön, ám az általa írt

Šešioliktoji Jono Jablonskio konferencija

319

szövegek nyilvánosak és mindenki számára hozzáférhetők. A litván blogok 2000 körül jelentek meg az interneten, így nyelvi megnyilvánulásuk vizsgálata képet ad a mai nyelv tényleges használatáról. A használati terület alapján a blogok nyelve az elektronikus kommunikáció sajátos formájának tekinthető, nyelvi jellemzői (kifejezési formája, nyilvános nyitottsága, használati stílusa) alapján pedig az elektronikus nyilvános, kötetlen nyelvhasználat olyan műfajának, amelyben folyamatosan új nyelvi tendenciák és változások jelennek meg.

Regina Koženiauskienė (Vilniusi Egyetem) a frazeológiai módosításokról – az alkalmi frazeológia használatáról – beszélt politikusok, jogászok, újságírók és reklámszövegírók beszélt és írott szövegeiben („Vitatott frazeológiai diskurzus: manipulációk és a nyelvi játék lehetőségei”). Az ilyen használat célja nem az információ átadása, hanem a megértés megnehezítése különféle okokból: az olvasók figyelmének felkeltése, a törvény megkerülése (például az alkoholreklámokban), vagy annak elkerülése, hogy egy személyiség negatív értékelése sértésnek minősüljön. Különösen a sértő, trágár idiómák vonják magukra a figyelmet, amelyek nem szabványos utalásként működnek, és olykor nyelvészeti szakértői vizsgálatot is szükségessé tesznek.

Daiva Aliūkaitė (a Vilniusi Egyetem Kaunasi Bölcsészettudományi Kara) „A nyelvjárási beszéd érthetősége: attitűdvizsgálat” című előadásában a 2004–2006-ban végzett „A nyelvjárási beszéd értékelése” című kutatás adatait elemezte. A kutatás kérdőívét a perceptuális dialektológia módszertanának alkalmazásával állították össze. A kutatást Litvánia több néprajzi régiójában végezték. A kérdőív kitöltésekor a vizsgálati alanyok a megadott értékelési lehetőségek közül választhattak: a nyelvjárási beszéd teljesen érthetetlen; alig érthető; részben érthető; könnyen érthető. A válaszadóknak csupán 2–3 százaléka tartotta teljesen érthetetlennek a nyelvjárási beszédet. A válaszadók többsége (több mint 60 százaléka) úgy vélte, hogy a nyelvjárási beszéd részben érthető. Megjegyzéseikben hangsúlyozták, hogy a nyelvjárási megnyilvánulás akkor érthető, ha hasonlít a köznyelvre, illetve az értékelő saját vagy környezetében hallott beszédére.

Laura Simanavičienė (Vytautas Magnus Egyetem) a következő kérdést vetette fel: „Másképp kérdeznek-e a férfiak és a nők?” (ezt a címet adta az I. Balčiūnienével közösen készített előadásának is). A férfiak és nők nyelvi különbségeinek vizsgálatakor mindeddig többnyire az írott vagy a nyilvános beszélt nyelv (tévéműsorok, előadások) elemzésére szorítkoztak. A Vytautas Magnus Egyetemen

320

KALBOS KULTŪRA | 81

A Beszélt Litván Nyelv Korpuszának 2006–2008-as létrehozásával lehetővé vált a természetes, spontán beszélgetések elemzése. A kutatás célja a spontán beszédben használt kérdő mondatok elemzése, valamint annak megállapítása volt, miben tér el e mondatok szerkezete a férfiak és a nők beszédében. Három hipotézist kívántak ellenőrizni: 1) a férfiak és a nők eltérő beszélgetésvezetési stratégiákat követnek, ezért a nők beszédében gyakoribbak a kérdések, mint a férfiakéban; 2) a beszélgetés során a nők nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy kifejezzék a beszélgetőpartnerrel való egyetértést, ezért várhatóan a nők beszédében gyakrabban fordulnak elő eldöntendő kérdések, míg a férfiak beszédében gyakoribbak a kiegészítendő kérdések; 3) a nőknek gyakrabban kellene a férfiaknál olyan kérdő mondatokat használniuk, amelyekben a ane, taip partikula a mondat végén áll, jelezve, hogy a beszélő tekintettel van a hallgató véleményére. A kutatás eredményei nem cáfolták meg a fent említett hipotéziseket, a konferencia résztvevőiben azonban kérdések merültek fel a módszertan pontosságával és a kiválasztott adatok reprezentativitásával kapcsolatban.

Mantrimas Danielius (Vilniusi Egyetem, Vilniusi Főiskola) a litván jelnyelvet vizsgálta („A litván nyelv hatása a litván jelnyelvre”), amely több mint 6000 litvániai siket önálló nyelve, sajátos és teljesen eltérő kifejezésmóddal. A siket közösség nyelve különbözik a nagyothallók és hallók által használt, kalkírozó beszédnek nevezett szó szerinti beszédformától: litván beszéd közben egyidejűleg gesztusokat is használnak. Az előadó áttekintette, milyen módokon befolyásolja a litván nyelv a teljesen más kifejezésmódú, vizuális jelnyelvet. Az előadó szerint a litván nyelv jelnyelvre gyakorolt egyik legfőbb és legszembetűnőbb hatása az ajakmozgások artikulációja. A litván nyelv hatására a jelnyelvre jellemző S–O–V mondatmodell is egyre gyakrabban S–V–O-ra változik, a jelző és az elöljárók a főnév elé kerülnek stb. A jelnyelv és a litván nyelv kölcsönhatásának egy másik, igen elterjedt módja a szavak kölcsönzése. Az ujjábécével mutatott szavakat – rendszerint személyneveket, helyneveket és új tárgyak megnevezéseit – a litván jelnyelv idegen szóként használja, de ezek igen gyorsan gesztusokkal helyettesítődnek.

„A beszélt nyelvre jellemző szókincs: használata és viszonya a litván nyelv szótáraihoz” című előadásában Giedrius Tamaševičius (Litván Nyelvi Intézet) a beszélt nyelvre jellemző szókincs vizsgálatának eredményeit elemezte. A kérdőíves felmérés szavait a Beszélt Litván Nyelv Korpuszából választották ki. A kutatás célja az volt, hogy kiderüljön, mennyire elterjedtek bizonyos, a beszélt nyelvhez vagy a szlenghez tartozó szavak a különböző korcsoportokban, illetve a különböző nemű válaszadók körében.

Šešioliktoji Jono Jablonskio konferencija

321

Az ilyen kutatásoknak az előadó szerint ösztönözniük kellene annak megfontolását, hogy a beszélt nyelv leggyakrabban használt szavait vagy jelentéseit miként lehetne felvenni a szótárakba.

A konferencia végén véleményeket és tanácsokat osztottak meg a szociolingvisztikai kutatások végzéséről, és megvitatták, mi lehetne a jövő évi Jono Jablonskio konferencia témája.

Beérkezett: 2008. 12. 07.

VILMA ZUBAITIENĖ

Vilniaus universitetas

Universiteto g. 5, LT-01513 Vilnius

[email protected]

322

KALBOS KULTŪRA | 81