ONA LAIMA GUDZINEVIČIŪTĖ

Šiauliai Egyetem

NÉHÁNY PROBLÉMÁS HELYESÍRÁSI ÉS KÖZPONTOZÁSI JELHASZNÁLATI ESET

KULCSSZAVAK: írástudás, helyesírási ajánlások, számítógépes szövegbevitel.

A betűkön és számjegyeken kívül a szöveg számos különféle jelet használ, amelyek további információkat közvetítenek. Az írott nyelvben az írásjelek is különböző funkciókat töltenek be.

A cikk célja a ritkábban előforduló jelek használatának, valamint a helyesírási és központozási jelek használatának néhány problémás esetének megvitatása.

Sokan egyetértenek azzal a véleménnyel, hogy „<...> az írásrendszer, akárcsak maga a helyesírás (az írásmódok és szabályok) és a központozás, megállapodás kérdése, a nyelv külső burka <...>” (Pupkis 2005: 231). Sajnos még mindig vannak megmaradt vagy újonnan felmerült tények, amelyek azt mutatják, hogy a nyelvészek sem határozták meg elméletileg egyértelműen, és a gyakorlatban sem írták elő, hogyan kell bizonyos dolgokat használni, különösen azokat, amelyek az általános számítógépesítés miatt váltak aktuálissá. A cikkben tárgyalt helyesírási és központozási eseteket számos normatív nyelvészeti kiadvány ismerteti vagy említi, de ma pontosításra szorulnak, mivel hiányoznak az egyértelmű, konkrét és megbízható ajánlások arra vonatkozóan, hogyan lehetne minőségibb, számítógéppel szedett szöveget készíteni.

RITKÁBBAN HASZNÁLT JELEK

A kötelező és választható központozási szabályokban (a továbbiakban: PPST) a litván nyelvben használt következő írásjelek vannak felsorolva: pont (.), vessző (,), pontosvessző (;), kettőspont (:), gondolatjel (–), kérdőjel (?), felkiáltójel (!), három pont (...); zárójelek: nyitó zárójel ((), záró zárójel ()); idézőjelek (nyitó („), záró (“) (PPST 2009: 3). A kiadvány megemlíti, hogy „a sorok és versszakok végét ferde vonással jelölik-

O. L. GUDZINEVIČIŪTĖ. Keli probleminiai rašybos ir skyrybos ženklų vartojimo atvejai

121

niais“ (PPST 2009: 13), tačiau tokio ženklo tarp išvardytų skyrybos ženklų nėra. Juozas Abaravičius yra rašęs, kad skirtukų priskaičiuojama ir daugiau: kablelis ir brūkšnys, apostrofas, išnašų žvaigždutė, pasvirieji brūkšniai, dar tarpelis tarp žodžių, pastraipos įtrauka ir kt. (Abaravičius 2002: 9). Aldonas Pupkis taip pat teigia: „Kartais atskiru ženklu laikomas kablelis ir brūkšnys (, –), o brūkšnys nagrinėjamas kartu su brūkšneliu kaip rašybos dalykas. Be 10 pagrindinių ženklų, kalbama ir apie kitokius skyrybos simbolius: apostrofus, išnašų žvaigždutes, pasviruosius brūkšnelius¹, tarpus tarp žodžių, pastraipų įtraukas ir kt. (jie gali būti laikomi ir rašybos dalykais) <...>“ (Pupkis 2005: 235).

Jelkombinációk is használatosak. A litván nyelv kézikönyvében (a továbbiakban: LKŽin) a következő további kombinációk szerepelnek:?!?!.!..?.. (LKŽin 1998: 349); megjegyzi, hogy egyes jelek, például a felkiáltójel és a kérdőjel, zárójelbe tehetők. Jonas Balkevičius ezt írta: „A kérdő-felkiáltó mondat végére a felkiáltójel és a kérdőjel² mellett bizonyos esetekben <...> még három pont is tehető (még két pont kerül hozzá) <...>, például: Mi folyik itt?!.. P Cvir.” (Balkevičius 1963: 429). A Lietuvių kalbos rašyba ir skyryba című kiadványban (a továbbiakban: LKRS) megemlítik, hogy a három pont helyett csak egy pontot írnak (?!.) (LKRS 1992: 135)³. Ha megkérdezzük a hallgatókat, diákokat és más írókat, hogy milyen jelek ezek, sorban felsorolják: kérdőjel, felkiáltójel, pont. Általában meglehetősen szabadon írják őket, például: Vagy talán nem zavarja az olvasásban a város zaja, a kávézók lármája, a vonat zakatolása, a tenger morajlása...?⁴ Hagyományosan a mondat végén kérdőjelnek és két pontnak kellene állnia (?..) – az elemzés segíthet megérteni a jelek használatát és a mondat jelentését is.

Ha különösen hangsúlyozni kívánják az érzelmi töltetet, két vagy három felkiáltójelet, illetve kérdőjelet is írhatnak, például: Bravó, helyes, egyetértünk, egyetértünk!!! <...>

¹ A. Pupkis mini būtent pasvirąjį brūkšnelį (žr. Pupkis 2005: 234, 235), ne brūkšnį. Kuriuos rašybos atvejus autorius turi omenyje, nepaaiškinta.

² Pontosabb lenne azt írni: „kérdőjel és felkiáltójel nélkül”. Akik értik, azoknak a szórend nem okoz problémát. Írásbeli munkákban azonban már láttunk ilyen sorrendben írt jeleket (!?).

³ A Lietuvių kalbos rašyba ir skyryba című kiadvány második részét, a Skyryba címűt 2006-ban hatályon kívül helyezték (lásd a Litván Nyelvi Állami Bizottság 2006. szeptember 28-i, N–5 (106) számú határozatát). Következésképpen az írásjelezés egyes kérdései (azok, amelyekre a PPST nem terjed ki) kevésbé egyértelműen szabályozottak maradtak. Ezért a kiadvány bizonyos megállapításait (köztük a mondatvégi többes jelkapcsolatokra vonatkozókat) a későbbi kiadványok is közlik, például az LKŽin) – Szerkesztői megjegyzés.

⁴ Néhány példa kollégák munkáiból vagy szerkesztett kéziratokból származik, másutt pedig csak az elemzett téma szemléltetéséhez fontos mondatrészt idézzük; ezért a szerzőket és a forrásokat nem tüntetjük fel. A szerzők helyesírását (nyelvhasználatát) gyakran a kiadványok szerkesztői is javítják. A cikk a nyelvhasználatot emeli ki, és a problémákra hívja fel a figyelmet.

122

KALBOS KULTŪRA | 85

(LKRS 1992: 136). Az ilyen ismétlődő jelek túl gyakori használata csökkentheti a hatásukat. Kétségtelen, használatuk a szöveg stílusától is függ.

Egyes írásjelek párosak: a zárójelek és az idézőjelek; kiemeléskor pedig a vesszők és a gondolatjelek is párossá válnak. A páros és az önálló írásjelek mondatbeli használata eltér. Például a zárójelek különböző célokat szolgálhatnak a mondatban: az első esetben információt jeleznek, a másodikban felsorolást vezetnek be: „Az elöljárószók külön írandók a szókapcsolatoktól (a) és a szóösszevonásoktól (b), például: a) be kita ko, be ko kita, be maža ko <...>; b) iki šiamlaik, lig šiolaik <...>” (LKRS 1992: 52).

Kevés a páros írásjel, de akad köztük különleges is: az aposztrófok. A tudományos szakirodalomban változatos megoldásokkal találkozunk, amikor a szövegben egy szó jelentését adják meg. Leggyakrabban vagy így írják: babelis „zűrzavar, felfordulás” (LKRS 1992: 64), vagy így: ledas ‘fagyott víz’. Az LKRS előírása szerint: „A kultúrnövény-fajták neve nagybetűvel írandó, és egyszeres idézőjelbe kell tenni” (LKRS 1992: 64). A magyarázat szerint „írásmódjuk nemzetközi szinten egységesített. Az idézőjelek elhagyhatók, ha a nevet más betűtípussal vagy a fajta külön jelölésével adják meg” (LKRS 1992: 64); példaként a következők szerepelnek: ‘Vengrinė’ (szilvafajta), ‘Akuotieji’ (búzafajta), ‘Senga Sengana’ stb. Itt érdemes figyelmet fordítani a nyitó idézőjelek alakjára. Egyébként a Lietuvių kalba című tankönyvben (a továbbiakban: LK I) másfajta idézőjeleket használnak: eper „Senga Sengana” (LK I 1995: 321). Az egyszeres idézőjelek legújabb írásmódja logikailag érthető: egy-egy litván idézőjel („ „). Ezt az írásmódot azonban nehéz megszokni, mert a nyitó idézőjel (a többes számú főnév egyes számú használata itt valóban megvalósul) kábelnek látszik, csak éppen szóköz után áll; utána következik a szó, például: „a hangsúly olyan, mint a nyelv lelke”; latinul segmentum,szakasz, darabka‘ (Stundžia 2009: 12). Itt azonos stílusú (grafikájú) kettős és egyszeres idézőjeleket használnak.

További kérdés, hogy lehet-e kettős jeleket írni. Például: <...> a helynevek jelképes elnevezésekben is használatosak, különösen gyakran sportcsapatok és klubok, egészségmegőrző komplexumok vagy üdülőközpontok nevében stb. A Litván Nyelvi Állami Bizottság (a továbbiakban: VLKK) Konzultációs Bankja a következőket írja: „Ha két idézőjel vagy zárójel kerül egymás mellé, egyetlen idézőjelet, illetve zárójelet írunk (ahogyan két vessző vagy más írásjel találkozásakor is), például: Megdrágult az „Utenos” Utenos” sör. A forrás különféleképpen jelölhető (lábjegyzetben, zárójelben (www.delfi.lt); fontos, hogy az olvasó megkapja a szükséges információt”; a kiegészítés azonban így szól: „A mondat végén, ha egy rövidítés pontja (például rövidítések, mint a kt.,

O. L. GUDZINEVIČIŪTĖ. Keli probleminiai rašybos ir skyrybos ženklų vartojimo atvejai

123

stb., vége.) és a mondatvégi pont jelölésére is egy pontot teszünk. Néha az érthetőség kedvéért összetett szövegekben dupla zárójelek is használhatók: ((0,990 – 1,18)/0,12 = −1,6); ...érdeklődtek csak a XX. században (A. Žigaitytė, „Mažvydas” opera (1987), „Žilvinas ir Eglė” (2002)) stb.” (http://www.vlkk.lt/lit/7696)⁵. Tehát az említett mondat (<...> a helynevek szintén használatosak <...>) végére egy pontot kell tenni. A zárójelek azonban többnyire megkettőződnek, például: Ezt a kérdést a bizottság előtt kell felvetni (= a bizottságnak; meg kell kérdezni a bizottságot (ko-mitetą)) (KP 2(2) 2003: 87).

Az Európai Unió Intézményei kiadványainak szerkesztési kézikönyve (a továbbiakban: ILRV) szerint dupla zárójelek akkor használhatók, ha ezt a jelentés megkívánja: poli(oxi(dimetil-szililén)); Ezt a szerződést (az Európai Unió és a Gazdasági és Monetáris Unió (EMU)) 1992 februárjában írták alá. A kiadványban az egyszeres idézőjel használatát ajánlják: A Bizottság egyik tagja megjegyezte, hogy „vita alakult ki a Microsoft vállalatról”; azt írják, hogy „a [k]ettős idézőjelek használata nem ajánlott, de szükség esetén írhatók: A Bizottság egyik tagja megjegyezte, hogy „vita alakult ki a Microsoft vállalatról” (ILRV 2011: 151–152).

Nehéz egymás mellé írni a nyitó kettős idézőjeleket és a jelentést megadó nyitó egyszeres idézőjeleket (hasonlóképpen a zárókat is), idézetet idézni stb., de az idézés nem tárgya ennek a tanulmánynak.

Különféle zárójelek léteznek, például: () – kerek zárójelek, vagy egyszerűen zárójelek; [] – szögletes zárójelek; { } – kapcsos zárójelek; < > – csúcsos zárójelek stb. A jelek jelentését vagy a kiegészítésként használt jeleket mindig megmagyarázzák, például A mai litván nyelv grammatikájában (a továbbiakban: DLKG) ez áll: „A fonetikus átírással írt példák szükség esetén szögletes zárójelben, »[]« szerepelnek <...>; a ferde vonalak »/ /« a fonológiai átírást, a kapcsos zárójelek »{ }« pedig a morfofonológiai vagy morfológiai átírást jelölik” (DLKG 1997: 21).

Egyes betűszói rövidítéseket szükség esetén ragoznak; ilyenkor a ragokat „kisbetűvel, kötőjel vagy aposztróf után” írják, például: TASS-o arba TASS’o pranešimas” (LKRS 1992: 74). Stasys Keinys szerint azt is meg kellene vitatni, hogyan írjuk ezt: „<...> nem világos, miért kell az aposztróf helyett ritka, nyilván kölcsönzött, kötőjeles változatot használni (és néhány más esetben, például bizonyos idegen tulajdonnevek írásakor)” (Keinys 2005: 189). Az LKRS szerint a vezetéknévtől aposztróffal elválasztott, megrövidült névutók lehetnek személy-

⁵ ...érdeklődtek – itt a három pont után mintha hiányozna egy szóköz (megfelelő volna így írni: <...>, és szóközt hagyni utána).

124

KALBOS KULTŪRA | 85

nevek elején, és nagybetűvel írják őket, például: L’Anžas, O’Henris, D’Abernonas, a személynév belsejében pedig kisbetűvel, például: Žana d’Ark, Marselis l’Erbė (LKRS 1992: 88). Az aposztróf akkor is szükséges, ha nem litván nevekhez litván ragokat kapcsolunk, például: Larousse’as stb. (LKRS 1992: 89). Az aposztróf „írásjel – a sor felső részébe írt vessző, amely a kihagyott magánhangzót jelöli, például a francia »l’homme« szóban⁶ a »le homme« helyett; a lágy mássalhangzó után a fonetikus átírásban, valamint rövidítésekhez kapcsolt litván ragok előtt, például TASS’as” (TŽ 1985: 41). A későbbi kiadásokban csak a meghatározás záró részét pontosították: „a litván ragok előtt olyan hiteles tulajdonnevek után, amelyek néma magánhangzóra vagy mássalhangzóra végződnek, például de Gaulle’is (TŽ 2001: 60); ugyanakkor azt állítják, hogy az aposztróf írásjel (lásd VLE 2001: 664; LKE 2008: 28). Tudományos munkákban, bibliográfiákban és dokumentumokban néha idegen szavak betű szerinti átírása is előfordul. Ennek célja, hogy diakritikus jelek használatával pontosabban adják vissza (transzliterálják) az eredeti nyelvi alakot, például: orosz Кузьмина – Kuz’mina⁷ (Ambrazas 2008: 14). Ilyen esetekben az aposztróf a mássalhangzó lágyságát jelöli. A kiadványokban nincs egységes gyakorlat, például: Kacnel’son (Кацнельсон), Koval’ (Коваль), Rol’ [человеческого...] (Роль...), de Chidekel (Хидекель), Košel (Кошель), Ulman (Ульман), Volf (Вольф) (lásd Gudavičius 2009: 239–254). Folyó szövegben a tulajdonneveket a saját nyelv ábécéjét alkalmazva írják át – így írjuk: Kuzmina (Кузьмина), Olga (Ольга)⁸ stb.

KÖTŐJEL, GONDOLATJEL, SZÓKÖZÖK ÉS EGYEBEK

A kötőjel és a gondolatjel használata közötti különbségeket a litván nyelv normatív kiadványai meglehetősen egyértelműen meghatározzák.

Korábban a kötőjelet az írásjelek közé sorolták, ma helyesírási jelnek tekintik. Szöveg nyomtatásakor az összekapcsolt szavak vagy szóelemek között a kötőjelet mindig szóköz nélkül írják.

Van néhány problémás használati eset, amikor el kell dönteni, mit (gondolatjelet vagy kötőjelet) nyomtassunk, és azt is tudni kell, hogy mindkét oldalán szóközzel vagy anélkül írjuk-e.

⁶Az aposztróf után szóközzel nyomtatták.

⁷V. Ambrazas könyvében pontosan ilyen aposztróf szerepel.

⁸Bővebben lásd: Utasítás az orosz személy- és helynevek litvánra, valamint a litván személy- és helynevek oroszra történő átírásához, Vilnius: Mokslas, 1990.

O. L. GUDZINEVIČIŪTĖ. Keli probleminiai rašybos ir skyrybos ženklų vartojimo atvejai

125

Taisyklėse nurodoma, kad tarp dviejų savarankiškų⁹ to paties asmens pavardžių, pvz., Kymantaitė-Čiurlionienė, tarp pavardės ir slapyvardžio, pvz., Vincas Mykolaitis-Putinas, yra rašomas brūkšnelis (išimtį sudaro du vardai, vardas ar pavardė ir prievardis ir kt.) (išsamiau žr. http://www.vlkk.lt/nutarimai/rasyba/brukšnelis.html).

S. Keinys felhívja a figyelmet arra, hogy „<...> a személynevek írásmódját a gyakorlatban rendszerint kiterjesztik – a ragozatlan vagy részben ragozatlan kettős vezetéknevek elemeit is kötőjellel kapcsolják össze, például: Urniežiūtė-Lambergs, Velskopf-Henrich, Žolio-Kiuri stb. Valóban logikus és indokolt lenne az érintett szabályt tágabban megfogalmazni, azaz a vezetéknevek írását nem az összetevők ragozhatóságához kötni, mert ez segítene megkülönböztetni az ismeretlen összetett vezetékneveket a keresztnévtől vagy keresztnevektől” (Keinys 2005: 187). Így mindig egyértelmű lenne, hogy a kötőjel két személy vezetéknevét választja el. A VLKK honlapján a személynevekről ez olvasható: „Férjhezmenetelkor a nő kettős vezetéknevet is választhat, amely a leánykori és a házasság utáni vezetéknevéből áll; az ilyen vezetéknevet kötőjellel írjuk, például: Rūta Simutytė-Gaidienė, Asta Butkė-Jurgaitienė, Jolanta Radzevičienė-Budrė. (A kettős vezetéknév használata kényelmetlen lehet, mert meglehetősen hosszú, hivatalos dokumentumokban pedig a vezetéknév nem rövidíthető.)” (http://www.vlkk.lt/lit/nutarimai/asmenvardziai). A szabályok alkalmazásával világos, hogy azokat az elnevezéseket, amelyeket két különböző személy vezetékneve alkot, nem pedig egy személy két vezetékneve, másképp kell írni: szóköz nélküli gondolatjellel, például: Ivanovo-Toporovo etnolingvisztikai irányzat, Sapir–Whorf-hipotézis stb. Ha a vezetéknevekhez keresztnevek is társulnak, a gyakorlatban ezt a szabályt nem tartják be (különféleképpen írják), például: Aleksandro Potebnios – Solomono Kacnelsono koncepciója (Gudavičius 2009: 59); Fr. Klugės-A. Goetzės, <...> A. Waldės-J. Pokorno <...> szótárai (Ambrazas 2008: 33¹⁰) stb.

A kötőjelet kettős földrajzi névben is írni kell, például: Šiaurės Reinas-Vestfalija (http://www.vlkk.lt/lit/nutarimai/rasyba/brukšnelis.html). A DLKŽ_6e kötőjellel adja meg a következő helyneveket (többnyire tartományok, területek): Badenas-Viurtembergas, Chantų-Mansių autonominė apygarda, Kabarda-Balkarija, Karačiajų-Čerkesų Respublika, Kastilija-La Manča, Kastilija-Leonas, Meklenburgas-Forpomeranija, Saksonija-Anhaltas, Šampanė-Ardenai, Šiaurės Osetijos-Alanijos Respublika, Šiaurės Reinas-Vestfalija, Šlezvigas-Holšteinas. Országneveket kötőszó is összekapcsolhat, például: Bos

⁹ Mindkét ragozható vezetéknév (LKRS: 56). A vezetéknevet és keresztnevet alkotó ragozhatatlan szavakat nem kapcsoljuk kötőjellel sem a ragozható szavakhoz, sem egymáshoz, például: Tallat Kelpsą, Put Puterleckis stb.

¹⁰ A szerző által idézett P. Skardžius-féle névátírás.

126

KALBOS KULTŪRA | 85

nija ir Hercegovina (DLKŽ(_6e). Az adaptált nevekben nem írunk kötőjelet, például: Sankt Peterburgas (DLKŽ(_6e). Vannak kivételes esetek, amikor tisztázni, pontosítani kell, mit kívánnak mondani: „Úgy tűnik, nem kötőjellel, hanem gondolatjellel kell írni a Dubysos–Ventos perkaso nevét <...>, mivel itt a folyónevek a határokat jelölik (vagyis Dubysos–Ventos perkasas)” (Keinys 2005: 188).

A köznevek közötti kötőjel használata kerülendő. Ha a főnevek szintaktikailag egyenrangúak, de nem egy, hanem két dolgot neveznek meg, nem kötőjellel, hanem az és kötőszóval kapcsoljuk össze őket, például: kultūra ir švietimas (nem kultūra–švietimas), pajamos ir išlaidos (nem pajamos–išlaidos). Az ilyen főnevek birtokos esetű alakjait, ha mellérendelt jelzőként szerepelnek, de nem egyetlen dolog fogalmát fejezik ki, szintén nem kötőjellel, hanem az és (vagy a valamint) kötőszóval kapcsoljuk össze, például: baltų ir slavų santykiai (nem baltų–slavų). Ugyanez érvényes a tulajdonnevek összekapcsolására, például: Lietuvos ir Islandijos sutartis (nem Lietuvos–Islandijos¹¹) (http://www.vlkk.lt/nutarimai/rasyba/bruksnelis.html). Ha azt írjuk, hogy Lietuvos–Lenkijos Respublikos valdovai (Ambrazas 2008: 12), annak egészen más a jelentése.

Hasonló kérdések merülnek fel a gondolatjel használati szabályainak tárgyalásakor. A Kanceliarinės kalbos patarimuose (a továbbiakban: KancKP¹) című kiadványban ez áll: „gondolatjelet írunk a kétoldalú viszonyt jelentő szavak között: Megkötötték a adásvételi (bár jobb lenne a kereskedelmi) szerződést. Megkezdődtek a Litvánia–Fehéroroszország¹² (jobban: Litvánia és Fehéroroszország) közötti tárgyalások”; a megfogalmazást még pontosítják: „Egyetlen szó gyakran a kétoldalú cselekvések kifejezésére is elegendő: iratátadás (nem átadás–átvétel), házvásárlási (nem adásvételi) szerződés. Ha a kétoldalú viszonyt mégis két szóval fejezzük ki, közéjük nem kötőjelet, hanem gondolatjelet kell tenni” (KancKP¹). Judita Džežulskienė szerint ilyen esetekben a gondolatjel az és kötőszót helyettesíti (Cieliešienė, Džežulskienė 2009: 244). A nyelvhasználók számára nem könnyű felismerni a kétoldalú cselekvéseket, viszonyokat és hasonlókat.

Brūkšnys yra skyrybos ženklas (LKRS 1992: 136–137), vartojamas dvejopai: su tarpais ir be jų.

Gondolatjelet írunk két vagy több olyan szó vagy számjegy közé, amely dolgok és jelenségek helyének, idejének, mennyiségének vagy sorrendjének határait jelöli (például: A Vilnius–Kaunas vonat időben indul. A látogatókat 12.30–16.30 óra között fogadják. Hetente 2–4 alkalommal járok könyvtárba). Arról, hogy nem kell szóközt hagyni, az LKRS

¹¹ Kötőjel van írva.

¹² Itt gondolatjel van, vö. a 11. lábjegyzettel.

O. L. GUDZINEVIČIŪTĖ. Keli probleminiai rašybos ir skyrybos ženklų vartojimo atvejai

127

neužsimenama, nors pateikti pavyzdžiai rodo paliktus tarpus (LKRS 1992: 234). LKŽin (1998: 376) parašyta aiškiai: „Tarp ribas žyminčių žodžių ar skaitmenų brūkšnys įterpiamas be jokių tarpelių“. S. Keinys papildo: „Su ribų žymėjimu galima sieti kalbų rašymą verčiamųjų žodynų pavadinimuose, pavyzdžiui, „Latvių–lietuvių kalbų žodynas“ (pirmoje XX a. pusėje ir jo viduryje tie pavadinimai dažniausiai rašyti su brūkšneliu). Iš tikrųjų tokiais atvejais reikia skiriamojo ženklo, ir toks, kaip sakyta, yra brūkšnys“ (Keinys 2005: 185–186).

A szakirodalom azonban nem tér ki arra, hogy a határokat jelölő, intervallumot kifejező számjegyek közé beékelt rövidítések vagy más szavak esetén hogyan kell a gondolatjelet írni – szóközökkel vagy azok nélkül –, például: a XIX. század végén – a XX. század elején; a XIX. század végén–a XX. század elején.

Az LKRS példát ad a dátum írására: 1984 02 01 – 1984 03 15 kiküldetésen volt (LKRS 1992: 80). A szabályok példái, amelyek azt mutatják be, mikor írunk gondolatjelet tárgyak és jelenségek határainak jelölésére, a kiadványban szintén a gondolatjel mindkét oldalán szóközzel szerepelnek, például: A Vilnius–Klaipėda útvonalon közlekedő dízelvonat közeledett a kikötővároshoz <...> (LKRS 1992: 234). Vagyis 20 évvel ezelőtt, amikor a könyv megjelent, nem fordítottak figyelmet a szóközökre.

Az ILRV szerint szóköz nélkül írjuk a gondolatjelet, ha az „két vagy több önálló szó vagy számjegy között áll, és tárgyak, illetve jelenségek helyének, idejének, mennyiségének, sorrendjének stb. határait (intervallumát, terjedelmét) jelöli: gyorsvonat Luxembourg–Párizs, 21–23. o., 150–204. cikk, 5–8. osztály, angol–litván szótár, a tanulók június–augusztusban vakációznak, 2006–2009, május 15–22., [a leginkább érdeklődésre számot tartó példák következnek – O. L. G.] 2003. január 1.–2006. december 31., 2003 01 01–2006 12 31” (ILRV 2011: 149). Ehhez kapcsolódik a megjegyzés: „Az egyértelműség kedvéért a gondolatjel szóközökkel is írható:

• rövidített szó és számjegy (vagy szó) között, például:

A konferenciát 2010. november 29. – december 1. között tartották.

A tanulmányi kurzust három hónap alatt tervezik elvégezni (2010. szeptember 15. – 2010. december 15.).

Európa a XIII. század végén – a XIV. század elején.

• szóközökkel elválasztott számjegycsoportok között:

2003 01 01 – 2006 12 31 100 000 000 – 300 000 000.”

128

KALBOS KULTŪRA | 85

Tehát, ha csak két lehetséges változat van (szóközökkel írt és szóközök nélkül írt gondolatjel), „az egyértelműség kedvéért”¹³ tetszés szerint is lehet írni.

Az ILRV a gondolatjel és a szóközök nyomtatásának (illetve elhagyásának) más eseteit is tárgyalja: a szövegtől szóközzel el nem választott gondolatjelet a rögzült írásmódú esetekben írjuk: adásvételi szerződések joga, munkák átadás-átvételi jegyzőkönyve. A gondolatjelet nem írjuk az olyan önálló szavak között, amelyek kétoldalú kapcsolatot jelölnek: Litvánia–Lengyelország kapcsolatok¹⁴ (helyesen: Litvánia és Lengyelország kapcsolatai), Litvánia–Lettország tárgyalások (helyesen: Litvánia és Lettország tárgyalásai), EU–USA együttműködés (helyesen: EU és USA együttműködése). A tulajdonviszonyban álló szavak között nem írunk gondolatjelet (a kötőszó és írandó): közös litván és svéd vállalat (nem közös litván–svéd vállalat), Litvánia és Belarusz határa (nem Litvánia–Belarusz határa) (ILRV 2011: 149).

LKŽin (1998: 375) nurodoma: „Brūkšniai dedami tarp žodžių, reiškiančių kelių reiškinių ryšį ar seką, pvz.: 1. Iš tautosakos jis meniškai rekonstruo mitologinį žmogaus – gamtos – visatos ryšį. (r.) 2. Atskirų kraštų apžvalgą pateikia pagal schemą: naudingosios iškasenos – pramonė – žemės ūkis – transportas.“ Komentarų, ar rašant brūkšnį reikia tarpų, čia taip pat nėra. O kaip rašyti opoziciją, priešpriešą reiškiančius žodžius – su tarpais ar be jų? Keli skirtingi pavyzdžiai: „<...> į bendrinę kalbą orientuotai vartosenai atriboti be išlygų netinka nei vartojimo sričių, nei rašytinės–sakytinės formos, nei viešumo–privatumo kriterijai. Bene svarbiausiu kriterijumi tampa oficialumas–laisvumas“; „<...> priešprieša sistemiška–nesistemiška atliepia antrojo aspekto priešpriešą normiška–nenormiška“; „<...> sudaro antonimų poras pagal požymį teigiamas/neigiamas, pvz.: džiaugsmas – liūdesys, pasididžiavimas – gėda, kantrybė – nepakantumas ir kt.“; „<...> vartojama sąlygos–pasekmės santykiams reikšti <...>; „<...> skiriamos tarmiškos–netarmiškos struktūros požymis“; „Svarbus požymis yra atmainos kodifikacija–nekodifikacija“ ir kt. Opoziciją, priešpriešą tikriausiai galima vertinti kaip ribas ir rašyti brūkšnį be tarpų iš abiejų pusių. Kai kuriais atvejais, kur aiški alternatyva, tiktų pasvirasis brūkšnys. Jis galėtų būti vartojamas tam tikrai alternatyvai žymėti (atitinka jungtuką arba) (žr. toliau apie pasvirąjį brūkšnį), tačiau mokslinėje literatūroje turėtų atsirasti pastabų, komentarų.

¹³ Apie kabučių vartoseną yra rašiusi Rūta Marcinkevičienė (2006). Šiuo atveju kabutės straipsnyje būtent ir reiškia modalumą.

¹⁴ Vö. a 11. és 12. lábjegyzetet.

O. L. GUDZINEVIČIŪTĖ. Keli probleminiai rašybos ir skyrybos ženklų vartojimo atvejai

129

A ferde vonás használata is okoz bizonytalanságot. Ezt a jelet többféleképpen nevezik: ferde, átlós, dőlt vonás (slėšas, sliašas – kerülendő idegen szó). A vonás balra vagy jobbra dőlhet, ezért balra dőlő vonásnak, illetve jobbra dőlő vonásnak is nevezikbalra dőlő vonásnak, jobbra dőlő vonásnak (az operációs rendszerekben különböző útvonalakat jelöl).

A PPST kifejti, hogy verses szöveg idézésekor a sorok és versszakok végét ferde vonással jelöljük, például: A versben a kontraszt elve alapján egymás mellé állított képek finoman közvetítik a kontextust: „Te vagy-e, vagy egy kis fecske, / Tavasz tenyerére telepedve, / Vidáman, könnyedén csicseregtél – / Szárnycsapással tovarepültél. // Folyóink mélyek és csendesek, / A fák ágai zöldek és alacsonyak – / simulj anyaföldedhez. / Fiatal kertekkel ékesítve” (PPST 2009: 13).

A VLKK tanácsadó adatbázisa a ferde (átlós) vonás használatának további három esetét sorolja fel¹⁵. A gyakorlatban az első szabályt nem következetesen alkalmazzák, ezért érdemes megjegyezni, hogy „1. A ferde (átlós) vonást általában valamely alternatíva jelölésére használjuk (az vagy kötőszónak felel meg). Például a telefon- és faxrövidítés között, ha ugyanaz a számuk, így írhatjuk: Tel. / fax 212 65 75; egymást helyettesíteni képes alternatív nyelvtani alakok vagy szerkezetek között: Megszabadult a tolakodó beszélgetőpartnertől / tolakodó beszélgetőtárs segítségével / a tolakodó beszélgetőtárstól; több nyelven megadott kifejezések között, például étlapon: Leves / Soup”. Felhívjuk a figyelmet: ha a ferde vonást szavak vagy rövidítéseik között használjuk, mindkét oldalán szóközt kell hagyni. A nyomtatott kiadványok hasonló példáiban gyakran nincs szóköz, például: tel./fax (telefon és telefax) (KancKP 1998: 279), de előfordul szóközzel is: név és / vagy vezetéknév alakja, folyó / elszámolási számla, kerületi / városi tanácsok (KancKP 1998: 62); Tel./fax (Vladarskienė 2003: 13); tel./fax (Celiešienė, Džežulskienė 2009: 250) és másutt.

A VLKK tanácsadó adatbázisában megadott másik két, a ferde vonás írására vonatkozó szabály általában nem okoz zavart:

„2. A ferde vonást bizonyos dimenziók jelölésére használjuk, amikor valamely fizikai mennyiségnek a választott mértékegységrendszer alapmennyiségeihez viszonyított arányát kell megadni, például: Szél: 6–8 m/s (méter per másodperc). Nem megfelelő a 0,53 ct/kWh írásmód, ha azt akarjuk mondani, hogy egy kilowattóra 0,53 centbe kerül; ezért így kell írni: 1 kWh – 0,53 ct; 1 kWh ára 0,53 ct; 0,53 ct 1 kWh-ért.

¹⁵ A ferde (átlós) vonás használatát Nijolė Sližienė (Gimtoji kalba, 1999, 3. sz., 16. o.) és Dana Vainauskienė (Kalbos kultūra, 2000, 73. sz., 109–112. o.) tárgyalta.

130

KALBOS KULTŪRA | 85

3. A ferde vonallal az információ bizonyos részeit választjuk el a dokumentumok indexeiben, a számítógépes programokban és a bibliográfiai leírásokban, például: 35/509. számú levél; az Európa Tanács 76/308/EGK irányelve; www.vlkk.lt/ naujienos.“

A kiadványokban változatosság figyelhető meg. J. Džežulskienė szerint: „Ha a ferde vonalat használják – általában egymás mellett álló, párhuzamos dolgokat jelentő szavak között –, a szavak között szóközt kell hagyni, például: folyószámla / elszámolási számla, a számok és rövidítések között azonban nem szükséges, például: 120/80; m/s <...>“ (Celiešienė, Džežulskienė 2009: 250). Aušrinė Rinkevičienė példákat hoz a perjel használatára, de a szóközökre nem tér ki, holott a kiadvány később ezt írja: szóközt kell hagyni „<...> a szó és a perjel, illetve két perjel között (pl.: Tokio žodžio nėra // Šiaulių naujienos. – 1991, rugs. 21; ir / ar)”, viszont nem kell hagyni „<...> a számok vagy rövidítések és a perjel között (pl.: tel./faks.; Nr. 28/95)” (Rinkevičienė 2003: 62–63).

A VLKK Konzultációs bankja szerint „<...> összefüggő szövegben az alternáció kifejezésére elsődlegesen nyelvi eszközöket – kötőszavakat – kell használni: ar, arba, például: Jums kavos ar arbatos?; az írásjelek közül elsősorban a zárójeleket, például: Sunkiasvorių ir (ar) didžiagabaričių transporto priemonių kontrolė spalio mėnesį.... Ilyen esetekben a ferde vonal nem megfelelő, ahogyan a két nemű alakok megadására sem – <...> erre zárójel használható, például: Reikalingi padavėjai (–os)“.

A szakirodalom ritkán tesz említést egy sajátos vonásról, a tildejelről (~), amely az átírásban és a lexikográfiában használatos. Azt állítják, hogy a tildejel és a hullámos ékezet valójában ugyanaz a jel, csak kétféleképpen használják: litván szövegben (a betű fölé helyezve) hangsúlyjelként, másutt pedig önálló, egyértelmű rendeltetés nélküli jelként. A nyelvtudományban a tildejel a kontextuális helyettesítések és az állítások jeleként szerepel. Telefonszámok jelölésekor, például (8 ~ 21) 579285, a (~) jel azt jelenti, hogy meg kell várni a telefonközpont tárcsahangját¹⁶.

Szöveg nyomtatásakor felmerül a kérdés, hogyan kell a különféle jeleket sorváltáskor elválasztani. Logikus és egyértelmű, hogyan kell a kötőjellel összekapcsolt két szót a következő sorba átvinni – „<...> a kötőjel az egyik sor végén és a következő sor elején is szerepel, a pra-

¹⁶ A telefon- és faxszámokat a Litván Köztársaság Hírközlési Szabályozó Hatósága igazgatójának 2005-12-23-án kelt, 1V-1162. számú rendeletével jóváhagyott, a nemzeti és nemzetközi telefonszámok írására vonatkozó ajánlásokban meghatározott követelmények szerint kell írni (Žin., 2005, Nr. 152-5628; 2006, Nr. 88-3502).

O. L. GUDZINEVIČIŪTĖ. Keli probleminiai rašybos ir skyrybos ženklų vartojimo atvejai 131

žioje, pvz.: lopšelis /–darželis“ (LKRS 1992: 73). Praktikoje tokių pavyzdžių nėra tekę matyti. S. Keinys papildo: „Nors taisyklėse nepasakyta, prireikus taip kelti reikėtų ir su brūkšneliu rašomus tikrinius vardus bei sutrumpinimus, pvz.: m-kla, un-tas“ (Keinys 2005: 188). Apie keliamą brūkšnį LKRS rašoma: „Brūkšnys gali būti keliamas į kitą eilutę, kai vartojamas ne tiesioginės kalbos skyrybai, pvz.: Dėk grūdą prie grūdo / – pripilsi aruodą“ (LKRS 1992: 73). Problemiška, kaip kelti žodžių ar santrumpų grupes su pasviruoju brūkšniu, pvz., tel. / faks. Taigi taisyklėse rašoma, kad ženklai gali būti keliami į kitą eilutę. Tačiau, skaitant tekstą, akys mato ženklus į priekį, ir eilutės gale parašytas, o ne perkeltas į kitą, pavyzdžiui, brūkšnys, padeda suprasti mintį, sakinio sandarą, pasirinkti skaitymo intonaciją, padaryti pauzę ir pan. Brūkšnį prijungti iš kairės pusės arba sujungti iš abiejų pusių padeda jungiamasis tarpas¹⁷, grupę spausdinant kompiuteriu pasidaro neskaidoma, nekeliama.

KÖVETKEZTETÉSEK

1. A kézzel (tollal, ceruzával stb.) írt szövegben szemmel nehéz megkülönböztetni a kötőjelet (helyesírási jelet) és a gondolatjelet (központozási jelet), és nem is olyan fontos, hogy van-e közöttük szóköz. Számítógépen gépelt szöveg esetén további előírásokat kell betartani. Ma ezek konkrét számítógépes írástudási követelményeket jelentenek.

2. A tudományos és normatív kiadványokban a helyesírás és a központozás egyes eseteinek, valamint maguknak a jeleknek a használata nincs pontosan meghatározva; ez jelentős zavart okoz a nyelvhasználók körében, és meddő vitákhoz vezet. Sokan, akik számítógépen írnak szöveget, elsősorban a logikára hagyatkoznak. Ha a nyelvhasználók értik, hogyan és miért kell valamit úgy írni, könnyebben ültetik át a gyakorlatba az elméletet. Ha nem tudják, mi a helyes, önálló megoldásokkal próbálkoznak, kibúvókat keresnek – másképp írnak, betűtípust váltanak stb. Ez megnehezíti a kommunikációt, és elterjed a kötetlen, leegyszerűsített használat (és a leegyszerűsített nyelv), amely ma az elektronikus közegben figyelhető meg.

¹⁷ A számítástechnikusok a tarpas (ne tarpelis), jungiamasis tarpas kifejezést használják – lásd: Dagienė V., Grigas G., Jevsikova T. Enciklopedinis kompiuterijos žodynas <http://www.likit.lt/term/enc.html>. A jungiamasis tarpas terminus a Lietuvos Respublikos terminų banke <http://www3.lrs.lt:10001/pls/tb/tb.search> is feltüntetik.

132

KALBOS KULTŪRA | 85

3. Egyes helyesírási és központozási jelek használatának igazodnia kell a mai, számítógépes társadalom igényeihez. A nyelvészeti kiadványokból vett példák megerősítik, hogy a tárgyalt problémás esetek nincsenek konkrétan és egyértelműen elméletileg meghatározva, ezért az e kérdésről folytatott vita felgyorsíthatná a gyakorlati ajánlások kialakítását.

LITERATŪRA

Abaravičius J. 2002: Skyrybos stilistika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Ambrazas V. 2008: Svetimų tikrinių vardų rašymas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Balkevičius J. 1963: Dabartinės lietuvių kalbos sintaksė, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

Celiešienė V., Džežulskienė J. 2009: Profesinės kalbos pagrindai, Kaunas: Technologija.

Dagienė V., Grigas G., Jevsikova T. 2008: Enciklopedinis kompiuterijos žodynas, antras pataisytas leidimas. Prieiga per internetą: <http://www.likit.lt/term/enc.html>.

DLKG 1997: Dabartinė lietuvių kalbos gramatika. Red. V. Ambrazas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

DLKŽ_6e – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. Šeštas (trečias elektroninis) leidimas, su kompaktine plokštele. Redaktorių kolegija: Stasys Keinys (vyr. redaktorius), Laimutis Bilkis, Jonas Paulauskas, Vytautas Vitkauskas. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2006. Prieiga per internetą: <http://dz.lki.lt>.

Gudavičius A. 2009: Etnolingvistika (Tauta kalboje), Šiauliai: VŠĮ Šiaulių universiteto leidykla.

ILRV 2011: Institucijų leidinių rengimo vadovas, Liuksemburgas: Europos Sąjungos leidinių biuras. Prieiga per internetą: <http://publications.europa.eu/code>.

Keinys S. 2005: Brūkšnio ir brūkšnelio vartojimas. – Kalbos kultūra 78, 183–190.

KancKP 1998: Kanceliarinės kalbos patarimai. Parengė Pranas Kniūkšta. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

KancKP_i 2007: Kanceliarinės kalbos patarimai. Internetinis leidimas. Sudarytojas P. Kniūkšta, vyr. red. R. Vladarskienė, programuotojas E. Ožeraitis. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Prieiga per internetą: <http://kanceliariniai-patarimai.lki.lt>.

O. L. GUDZINEVIČIŪTĖ. Keli probleminiai rašybos ir skyrybos ženklų vartojimo atvejai

133

KP 2(2) 2003: Kalbos patarimai. Kn. 2: Sintaksė: 2. Prielinksnių ir polinksnių vartojimas. Sud. R. Miliūnaitė. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

LK I 1995: Lietuvių kalba 1: Leksikologija, fonetika, akcentologija, dialektologija, rašyba. Parengė J. Barauskaitė, G. Čepaitienė, D. Mikulėnienė ir kt., sudaryt. ir atsak. red. K. Župerka. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

LKE 2008: Lietuvių kalbos enciklopedija. Parengė V. Ambrazas, A. Girdenis, K. Morkūnas ir kt., sud. K. Morkūnas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

LKRS 1989: Lietuvių kalbos rašyba ir skyryba. Antras leidimas. Parengė N. Sližienė, A. Valeckienė; atsak. red. A. Valeckienė. Vilnius: Mokslas.

LKRS 1992: Lietuvių kalbos rašyba ir skyryba. Antras fotografuotinis leidimas. Parengė N. Sližienė (atsak. red.), A. Valeckienė. Vilnius: Mokslas.

LKŽin 1998: Lietuvių kalbos žinynas. Parengė B. Dobrovolskis, P. Kniūkšta (sud.). Kaunas: Šviesa.

Lietuvos Respublikos terminų bankas. Prieiga per internetą: <http://www3.lrs.lt:10001/pls/tb/tb.search>.

Marcinkevičienė R. 2006: Motyvuota ir nemotyvuota kabučių vartosena periodinėje spaudoje. – Kalbos kultūra 79, 209–216.

PPST 2009: Privalomosios ir pasirenkamosios skyrybos taisyklės. Valstybinės lietuvių kalbos komisijos 2006 m. rugsėjo 28 d. nutarimai Nr. N–2 (103) ir Nr. N–3 (104). Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Pupkis A. 2005: Kalbos kultūros studijos, Vilnius: Gimtasis žodis.

Rinkevičienė A. 2003: Oficialiųjų ir kitų raštų rengimas, Šiauliai: VšĮ Šiaulių universiteto leidykla.

Stundžia B. 2009: Bendrinės lietuvių kalbos akcentologija. Vadovėlis aukštosioms mokykloms. Vilnius: VU leidykla.

TŽ 1985: Tarptautinių žodžių žodynas. Atsak. red. V. Kvietkauskas. Vilnius: Vyriausioji enciklopedijų redakcija.

TŽ 2001: Tarptautinių žodžių žodynas. Sudarė A. Bendorienė, V. Bogušienė, E. Dagytė ir kt., atsak. red. A. Kinderys. Vilnius: Alma littera.

Vladarskienė R. 2003: Dokumentų tekstai, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla.

VLE 2001: Visuotinė lietuvių enciklopedija 1, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

VLKK – Valstybinė lietuvių kalbos komisija. Prieiga per internetą: <http://www.vlkk.lt>.

Gauta 2012 09 15

134

KALBOS KULTŪRA | 85

SOME PROBLEMATIC CASES OF THE USAGE OF ORTHOGRAPHY AND PUNCTUATION MARKS

Summary

In addition to letters and figures there are various symbols used in texts which provide additional information. Punctuation marks have different functions in the written language as well.

The aim of this article is to discuss a few problematic cases of orthography and punctuation and the usage of some less frequently used symbols such as paired, repeated, double and single marks, apostrophes, the variety of brackets, tildes, syllable hyphens, dashes and hyphens, slashes, spaces between characters, etc.

Linguists have not sufficiently clearly defined theoretically or suggested practically how to use some characters which were brought up-to-date by the computerization of the society. This article deals with cases of orthography and punctuation which have been discussed or mentioned in many publications of language codification, although there is a lack of precise, specific and authoritative recommendations which would help to achieve a better quality of text prepared on the computer.

In handwritten text it is quite difficult to distinguish by eye a hyphen (orthographic mark) and a dash (punctuation mark) and it doesn’t matter much how big the space between words is. When typing a text on the computer there are additional instructions according to the requirements of computer literacy.

Scientific and codifying publications do not define precisely some cases of orthography and punctuation as well as the usage of particular signs which sometimes causes confusion and provokes unnecessary discussions. Many computer specialists first of all follow the logic which is the basis of science. Users of the language ought to know how it should be and why it should be that way; then they would be able to put the theory for which the specialists are responsible into practice more easily. A lack of knowledge brings amateurish and evasive solutions, for instance changing font style instead of using quotation marks. This is not such an evil, but it complicates communication and a free, simplified usage (and simplified language) becomes established most obviously in the electronic media.

KEYWORDS: literacy, orthography recommendations, text typing on the computer.

ONA LAIMA GUDZINEVIČIŪTĖ

Šiaulių universitetas

P. Višinskio g. 38, Šiauliai LT-76352

[email protected]

O. L. GUDZINEVIČIŪTĖ. Keli probleminiai rašybos ir skyrybos ženklų vartojimo atvejai

135