LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, I

LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

HANGSÚLY ÉS HANGLEJTÉS A KRETINGAI NYELVJÁRÁSBAN

J. ALEKSANDRAVIČIUS

Itt a kretingai nyelvjárás hangsúlyát és hanglejtését írjuk le. A leírás területe nemcsak Kretingára terjed ki, hanem néhány, Kretinga közelében fekvő településre is, nevezetesen: Palangára, Darbėnaira, Kartenára stb. A leírt nyelvjárás a litván dialektológiai kutatásokban elfogadott felosztás szerint a tengerparti žemaitiai donininkai nyelvjáráshoz tartozik.

Mivel a nyelvjárások mint nyelvi rendszerek sajátosságai leginkább az irodalmi nyelvvel összevetve rajzolódnak ki, itt a hangsúlyt és a hanglejtést főként az irodalmi nyelvvel való összehasonlítás módszerével vizsgáljuk.

Hangsúly

A tengerparti žemaitiai donininkai nyelvjárás hangsúlyozása igen jelentősen eltér az irodalmi nyelv hangsúlyozásától. Különösen figyelemre méltó, hogy a hangsúly helye nem esik egybe az irodalmi nyelvével. A tengerparti žemaitiai hangsúlyozás legjellemzőbb vonásai a hangsúly visszahúzása és az a hajlam, hogy a szavakban ne egy, hanem két hangsúlyos szótag legyen. E hangsúlyozási sajátosságok miatt tér el leginkább a nyelvjárás szavainak hangsúlyhelye az irodalmi nyelvétől.

Feltételezik, hogy a hangsúly visszahúzásának kialakulására a kur és a sél nyelv volt hatással.

A hangsúly visszahúzása az a nyelvjárási tendencia, hogy a hangsúly a szó végéről a szó eleje felé tolódik. A hangsúly visszahúzása kétféle lehet: egyes nyelvjárásokban csak bizonyos esetekben húzódik vissza a hangsúly, másokban pedig minden esetben (a cirkumflexes hosszúságú végződés kivételével). Ha a hangsúly nem minden esetben húzódik vissza, hanem a rövid végződésről (az egykori akut végződésről) csak hosszú tőre, például gȉvė ~ gyva (a Mūša folyó vízgyűjtő területe), az ilyen hangsúly-visszahúzást feltételes hangsúly-visszahúzásnak¹ nevezik.

A hangsúly-visszahúzás második típusa akkor fordul elő, amikor a hangsúly a cirkumflexes és a rövid végződésről (a cirkumflexes hosszúságú végződés kivételével, amelyről a hangsúly egyáltalán nem húzódik vissza) minden tőre, hosszúra vagy rövidre, visszahúzódik:

¹ Lásd: Archivum Philologicum, 4, 32, Kaunas (1933).

7. Kalbotyros klausimai

97

ža.u,kā ~ laukāi, rọ.n,kā ~ rankā, gė,rā ~ gerā, ša,kā ~ šakā (az északi és északnyugati žemaičiai nyelvjárásban), laūkai ~ laūkai, gžīva ~ gyvā, šaka ~ šakā (Joniškis)². Az ilyen hangsúly-visszahúzást általános hangsúly-visszahúzásnak nevezik.

A kretingai nyelvjárásban általános hangsúly-visszahúzás figyelhető meg. Itt a hangsúly a cirkumflex hosszúságú és rövid végződésről (kivéve a cirkumflex hosszúságú végződést, pl.: sakâu ~ sakáu (mondok), darā ~ darái (csinálsz), laukāms ~ laukáms) mindenféle — hosszú és rövid — tőre visszahúzódik: lā.u,kā ~ laukāi, dā.r,žā ~ daržai, vie,žīs³ ~ vėžys, rọ,gīs ~ rugys, kộp,rà ~ kuprà, mėg,là ~ migla.

A kretingai nyelvjárásra jellemző a hangsúly-visszahúzás sajátos módja. A hangsúly itt nem teljesen húzódik vissza, hanem megoszlik a szó eleje és vége között: a hangsúly egy része a szó elejére kerül, másik része pedig az eredeti hangsúlyos helyen marad. Ezért a hangsúly visszahúzásakor két hangsúly jelenik meg a szóban — a régi hangsúly mellett egy új is keletkezik, amelyet visszahúzott hangsúlynak neveznek: ša,kā ~ šakà, lė.ntā ~ lentà, rọ.n,kā ~ rankà, gāi,dīs ~ gaidýs, á.rk,līs ~ arklys, lọ.n,gā ~ langāi, vie,žīs ~ vėžys, dọ.u,bže ~ duobė.

A hangnyomás szempontjából a nyelvjárásban a két hangsúly nem egyforma: a visszahúzott hangsúly erősebb a régi hangsúlynál, amelyet mellékhangsúlynak neveznek. K. Būga szótárának bevezetőjében hangsúlyozza, hogy „A žemaičiai a visszahúzott új hangsúly mellett a régi, szóvégi hangsúlyt is kiejtik, amely azonban gyengébb az újnál”⁴. A nyelvjárás mellékhangsúlya az irodalmi nyelv hangsúlyának felel meg, pl.: akìs ~ à,kės, ausìs ~ à.u,sės.

Meg kell jegyezni, hogy a žemaičiai dounininkai nyelvjárás egész területén nem jellemző a hangsúly-visszahúzásnak az a sajátossága, amikor a hangsúly visszahúzásakor két részre oszlik. A žemaičiai dounininkai északkeleti sarkában (Veg eriai, Klykoliai, Akmenė), amely az általános hangsúly-visszahúzás területéhez tartozik, a hangsúly teljesen visszahúzódik a szó végéről az elejére, és az eredeti helyén nem marad nyoma: rọ.nka ~ rankà, āusės ~ ausis. Ebben az esetben a hangsúly teljesen a szó végéről az elejére húzódik vissza, ezért a szóban csak egyetlen hangsúly keletkezik.

A nyelvjárásban vannak három- és négyhangsúlyos szavak is, amelyek a szó végéről a szó elejére történő hangsúly-visszahúzás következtében keletkeznek a három- vagy négyszótagú szavakban: šė,lộmà ~ šilumà, blėz,dingà ~ blez dingà (fecske), dá.r,bėninkùs ~ darbininkùs, drė,gọntùs ~ drigantùs (csődöröket), vė,lienėjė ~ velėnijà.

A harmadik hangsúlyt (a szó végétől számított másodikat) itt mellékes visszahúzott hangsúlynak nevezik. A szó végéről az elejére történő hangsúly-visszahúzás eredményeként jön létre, amikor a szó végén nemcsak a régi hangsúly marad meg, hanem a mellette álló szótag is hangsúlyossá válik. Ez a szótag viseli a mellékes visszahúzott hangsúlyt. Azért nevezik mellékes visszahúzott hangsúlynak, mert gyengébb a visszahúzott — mondhatni, az elsődleges visszahúzott — hangsúlynál, de erősebb a mellékhangsúlynál.

² Žr. Archivum Philologicum, 4, 32, Kaunas (1933).

³ Az ę, į (i) magánhangzók és az ie kettőshangzó előtt álló összes mássalhangzót, továbbá a č, g, k, l, š, ž mássalhangzókat az e, ė (ę, ē) magánhangzók és az ei, ėi kettőshangzók előtt semmilyen lágyságjelöléssel nem látják el, mivel ezekben az esetekben mindig lágyak.

Itt a Litván nyelvatlasz anyaggyűjtési programja (1956) által javasolt átírást alkalmazzuk.

⁴ K. Būga, Lietuvių kalbos žodynas, 1 sąs., LI, Kaunas, 1924.

98

A nyelvjárásban vannak olyan szavak, amelyeknek két hangsúlyuk van; ezek nem a hangsúly visszahúzódása miatt, hanem abból a hajlamból erednek, hogy a hosszú szótagokat hangsúlyosan ejtsék. Amikor a hosszú szótagok hangsúlyos ejtésére való hajlam következtében létrejövő hangsúlyról beszélünk, kétféle hangsúllyal találkozunk — főhangsúllyal és utóhangsúllyal.

Főhangsúlynak azt a hangsúlyt nevezzük, amely azokban a szavakban van, amelyeknél a hangsúly nem húzódik vissza a szó végéről a kezdetére. Az ilyen, hangsúly-visszahúzódást nem mutató szavaknak a főhangsúly mellett lehet még egy hangsúlyuk is — az úgynevezett utóhangsúly. Ez olyan szavakban fordul elő, amelyekben a főhangsúly után a nyelvjárásban hosszú szótag következik. A főhangsúly utáni hosszú szótagot a nyelvjárásban hangsúlyosan ejtik. Az ilyen szótag hangsúlyos ejtése következtében a főhangsúly mellett újabb hangsúly keletkezik — az utóhangsúly. Azért nevezik utóhangsúlynak, mert a főhangsúly két részre oszlik, és egyik része mintegy a szó elejéről a végére tevődik át, vagyis a hangsúly megoszlik a szó eleje és vége között: árk,lõu ~ arkliuo (arkliui), vã,kõu ~ vaikuo (vaikui), sẽi,nã ~ sienai, šǫ,nẽi ~ šunie (šuniui), prãus,tẽis ~ prausties (praustis). A főhangsúlyt erősebben, az utóhangsúlyt pedig gyengébben ejtik.

Az utóhangsúly kialakulása mintegy a szó végéről a szó elejére történő hangsúly-visszahúzódás fordított művelete.

Utóhangsúly akkor fordul elő, ha a főhangsúly után hosszú szótag következik, vagy olyan hosszú szótag, amely a zárt végződés rövid magánhangzójának kiesésével keletkezett: lõn,gõu ~ lánguo (langui), trũo,bã ~ tróbai, kãrk,lã ~ kãrklai, bīm,bãls ~ biṁbalas, vẽr,pãls ~ vẽrpalas, giẽ,rãls ~ gėralas, dū,bẽls ~ dóbilas, kẽr,mẽns ~ kìrminas, žǭ,sẽns ~ žąsinas, kón,dõuls ~ kánduolas (branduolys).

Bizonyos esetekben az utóhangsúlyos szavak főhangsúlyának intonációja rövid. Ez akkor történik, amikor azt a szótagot, amelyre a főhangsúly esik, röviden ejtett magánhangzó alkotja: kã,tẽns ~ kãtinas, ã,vẽns ~ ãvinas, stã,lõu ~ stãluo (stalui), gà,lõu ~ gãluo (galui), ã,vẽi ~ ãvie (aviai), šã,kã ~ šãkai, sǫk,tẽis ~ sùkties (suktis). Meg kell jegyezni, hogy azokban az esetekben, amikor a szóban nincs utóhangsúly, az intonáció hosszú: kãtẽna ~ kãtiną, ãvẽno ~ ãvinų, stãla ~ stãlo, gãla ~ gãlą, ãvis ~ ãvys, šãkas ~ šãkos.

Az összetett szavak, mivel rendszerint több szótagúak, többnyire két hangsúllyal rendelkeznek — főhangsúllyal és utóhangsúllyal. Ezekben az esetekben, akárcsak az egyszerű szavaknál, az utóhangsúly a főhangsúly után következik. Utóhangsúly főként azokban az összetett szavakban van, amelyekben a főhangsúly az összekötő magánhangzóra vagy az összetett szó első tagjára esik: avẽ,kãilis ~ avikailis, galvūo,vẽršis ~ galvovi̇ršis, saulẽ,kãita ~ saulėkaita, griẽblà,kūotis ~ grėblãkotis, ognà,vẽitė ~ ugnãvietė, akì,brǫ́ukšmis ~ akibruokšmis, sãldà,rū́kštis ~ sáldrūkštis, põs,brúolis ~ pùsbro­lis, rẽt,sĩkis ~ rẽtsykis, kél,vẽitė ~ kélvietė, luopẽt,kūotis ~ lopėtkotis, meškẽr,kūotis ~ meškėrkotis.

Ha a szóban a főhangsúly után a nyelvjárásban nincs hosszan ejtett szótag, akkor az ilyen szónak utóhangsúlya sincs, még akkor sem, ha a főhangsúly az összekötő magánhangzóra vagy az összetett szó első tagjára esik: miešlãvežis ~ mėšlãvežis, arklãganis ~ arklãganis, kaulãšeris ~ kiaulãšeris, tãrpšakis ~ taĩpšakis, pō.spadė ~ pùspadė.

99

Utóhangsúly akkor sem fordul elő, ha a nyelvjárásban a főhangsúly az összetett szó második tagjára esik: vėinrọnkis ~ vienrañkis, stuorlūpis ~ storlūpis, dẹtpẹlvis ~ didpilvis, mažakālbis ~ mažakalbis, veĩnakis ~ vienāki̇s.

A nyelvjárási hangsúlyról elmondottak alapján láthatjuk, hogy a nyelvjárásban összesen öt hangsúly van: visszahúzott (fő-visszahúzott), mellékhangsúly, mellék-visszahúzott, főhangsúly és utóhangsúly. A nyelvjárásban a szavaknak nemcsak egyetlen hangsúlyuk lehet, ahogyan az irodalmi nyelvben, hanem kettő, sőt olykor még több hangsúlyuk is.

Mellékhangsúly

A kretingai nyelvjárásban a szavak hanglejtési akcentusai, akárcsak a szóhangsúly helye, jelentősen eltérnek az irodalmi nyelvétől. Ebben a nyelvjárásban nem három, mint az irodalmi nyelvben, hanem öt hanglejtési akcentus van: rövid, cirkumflex, törő, középső és akut.

Némelyik hanglejtési akcentus hasonlít az irodalmi nyelv akcentusaira, mások viszont csak a nyelvjárásra jellemzők. Hangmenetük alapján az irodalmi nyelv megfelelő akcentusaihoz leginkább a rövid, cirkumflex és akut hasonlítanak, míg a törő és középső akcentus kizárólag a nyelvjárásra jellemző. Az irodalmi nyelv hanglejtési akcentusaitól leginkább a törő tér el; a nyelvjárásban az irodalmi nyelv akut akcentusa helyett ejtik, és erőteljes esés, hangtörés jellemzi, jóval erőteljesebb, mint az irodalmi nyelv akut akcentusa. A cirkumflex akcentus csak hangjának emelkedése alapján hasonlít az irodalmi nyelv cirkumflex akcentusához, esése viszont eltér attól. A nyelvjárás cirkumflex akcentusa hosszabb és elnyújtottabb, mint az irodalmi nyelvben. Az irodalmi nyelvben egyáltalán nincs középső akcentus. A cirkumflexhez hasonlít, de jóval rövidebb. A nyelvjárásban a középső akcentust megnyúlt rövid magánhangzókon ejtik, amikor a rövid akcentus megnyúlik, illetve amikor a hangsúly a szó cirkumflex hosszúságú végződéséről cirkumflex hosszúságú tőre húzódik vissza.

Mint említettük, a nyelvjárásban egyes szavaknak két, olykor még több hangsúlyuk van, a hangsúly pedig lehet főhangsúly, visszahúzott vagy előrevitt hangsúly. A nyelvjárásban nemcsak a főhangsúlyoknak, hanem a visszahúzott és az előrevitt hangsúlyoknak is van hanglejtési akcentusuk. Mivel minden hangsúlyos szótag hanglejtési akcentussal is rendelkezik, a két hangsúlyos szavaknak tehát két hanglejtési akcentusuk van, a több hangsúlyos szavaknak pedig ugyanannyi hanglejtési akcentusuk, ahány hangsúlyuk.

A visszahúzott hangsúly hanglejtési akcentusa háromféle lehet: rövid, középső vagy akut.

A visszahúzott hangsúly rövid akcentusa akkor fordul elő, amikor a hangsúly rövid vagy cirkumflex hosszúságú végződésről rövid tőre húzódik vissza: lãz,dà ~ lazdà, mė,dõs ~ medùs, rà,sà ~ rasà, sà,là ~ salà, šẹ,lòmà ~ šilùmą, tẹ,kėnà ~ tekinà, nãš,lĩs ~ našlỹs, šẹ,rĩs ~ šerỹs, d,veñã ~ avinãi, kã,teñã ~ katinãi, pẹ,lẹnã ~ pelenãi.

A visszahúzott hangsúly középső akcentusa akkor fordul elő, amikor a hangsúly rövid vagy cirkumflex hosszúságú végződésről cirkumflex hosszúságú tőre húzódik vissza: ã.u,sẹs ~ ausis, lộ,n,kà ~ lankà, bã.rz,dà ~ barzdà, skũo,là ~ skolà, žẹ.i,mà ~ žiemà, lã.u,kã ~ laukai, dọ.u,biẹ ~ duobė, vie,žie ~ vežė, žũo,lie ~ žolė, pũs,lie ~ pušlė.

100

A visszahúzott hangsúly akut akcentusa akkor fordul elő, amikor a hangsúly rövid vagy cirkumflex hosszúságú végződésről akut hosszúságú tőre húzódik vissza: á.rk,lìs ∼ arklỹs, grieblìs ∼ grėblỹs, ló.nigà ∼ langai, še.r,dės ∼ širdìs, tie,vã ∼ tėvai, čã.u,dõlìs ∼ čiaudulỹs.

A nyelvjárásban az akut hosszúságú végződésről egyáltalán nem húzódik vissza a hangsúly: gerà ∼ gerái (haszn.), nušãls ∼ nušãls (nušals), laukáms ∼ laukáms, arkliẽms ∼ arkliáms, gerám ∼ gerám, ausìms ∼ ausìms, galvióms ∼ galvóms; ugyanez érvényes az egyes szám első és második személyű igékre is, mivel ezekben az esetekben a nyelvjárásban a végződés akut hosszúságú: darãu ∼ darãu (daraũ), rašãu ∼ rašãu (rašau), palekáu ∼ palikáu (palikaũ), matã ∼ mataĩ (matai), darã ∼ darái (darai), skaitė ∼ skaitėi (skaitėi), nešė ∼ nešėi (nešėi), padarė ∼ padarėi (padarėi).

A hangsúly visszahúzása révén a nyelvjárásban kialakult mellékhangsúlynak is van hanglejtési akcentusa. Ez kétféle lehet: rövid vagy cirkumflex. Ha a hangsúly egy szóvégi rövid szótagról húzódik vissza, akkor ennek a szótagnak a (szóvégi) mellékhangsúly-akcentusa rövid: à.kẽs ∼ akìs, gè.rà ∼ gerà, lã.u,kùs ∼ laukùs, põ.i,kòs ∼ puikùs, šà,kà ∼ šakà, vã,r,kùs ∼ vaikus; ha viszont a hangsúly egy szóvégi, cirkumflex hosszúságú szótagról húzódik vissza, akkor ennek a szótagnak a (szóvégi) mellékhangsúly-akcentusa cirkumflex: dã.r,bã ∼ darbai, è,žỹs ∼ ežỹs, lã.u,kã ∼ laukai, lã,šẽnẽ ∼ lašiniai, vã,kã ∼ vaikai.

A mellékes, visszahúzott hangsúlyoknak kétféle akcentusuk van: rövid vagy cirkumflex: Vúo,kitėjè ∼ Vokytiją (Vokietiją), Krẽ,tingà ∼ Kretingą.

Az elmondottakból láthatjuk, hogy a hangsúly visszahúzódása és a hangsúlyos hosszú szótagok ejtésére való hajlam miatt a nyelvjárásban visszahúzott, mellékes és előrevitt hangsúly alakul ki, öt akcentussal: röviddel, cirkumflexszel, törővel, középsővel és akut tal.

Rövid akcentus. A rövid akcentust (balra dőlő jelöléssel: „`“) azok a rövid szótagok viselik, amelyeket a nyelvjárásban röviden ejtett magánhangzók alkotnak: a, e, ė, i, o, u. Ejtésekor a hangnyomás rövid és közepes erősségű.

A nyelvjárásban a rövid akcentus a következő esetekben fordul elő:

a) Egyszótagú szavakban a rövid magánhangzókon a, e, ė, i, o, u, amelyek az irodalmi nyelv rövid magánhangzóinak felelnek meg: a, e, i, u, u: kàs, tàs, ràs, nèš, vèš, lès, šès ∼ šis, krès ∼ kris, vès ∼ vis, lìg, dò ∼ dù, sò ∼ sù, pùkš, bùpt.

b) A nyelvjárás egyszótagú szavaiban álló rövid e, o magánhangzókon, amelyek az irodalmi nyelv rövid i, u magánhangzóinak felelnek meg; ezek kétszótagú szavakból keletkeztek a zárt végződés rövid magánhangzójának kiesésével: kèts ∼ kitas, dèkts ∼ diktas, pẽkks ∼ piktas, bòts ∼ būtas, tòšts ∼ tuščias, sòkts ∼ sūktas.

c) A rövid a, e, hangokon, amelyek a köznyelvi a, e hangoknak felelnek meg, mellékhangsúllyal, egy szótagú szavakban, amelyek kétszótagúakból keletkeztek a zárt végződés rövid magánhangzójának kiesésével: kàps ∼ kąpas, làps ∼ lapas, šàps ∼ šapas, gràps ∼ grąbas, màšes ∼ mažgas, pàts ∼ padas, ràks ∼ rągas, slàpts ∼ slaptas, tàks ∼ takas, lèts ∼ lėdas, mèts ∼ metas, šèšts ∼ šeštas, šèšks ∼ šeškas.

d) A rövid a, e, magánhangzókon, amelyek a köznyelvi a, e magánhangzóknak felelnek meg, mellékhangsúllyal, egy szótagú szavakban, amelyek a nyelvjárásban kétszótagúakból keletkeztek –

101

szótagúakból, a nyitott végződés rövid magánhangzójának kiesésével: kàs ~ kasa, žàd ~ žada, nèš ~ neša, kėp ~ kepa, lės ~ lesa, mèt ~ meta, vėž ~ veža.

e) A rövid ę, ė magánhangzókon, amelyek a köznyelvi i, u hangoknak felelnek meg, egy szótagú szavakban, amelyek a nyelvjárásban kétszótagúakból keletkeztek a nyitott végződés rövid magánhangzójának kiesésével: lėp ~ lipa, tėk ~ teki, kėš ~ kiša, lóp ~ lupa, sōk ~ suka, krōt ~ krūta.

f) A szó elején az a, e, ę, ė, u rövid magánhangzókon, amelyek a köznyelvi, rövid hangzóval ejtett a, e, i, u, u hangoknak felelnek meg, a hangsúlyt hátravető szavakban, a rövid vagy hosszú végső szótagról a rövid tőre: 1) a rövid végső szótagról: à.kės ~ akis, grà.žūs ~ gražūs, à.vežà ~ aviža, mè.dòs ~ medūs, lè.gà ~ liga, vė.dòs ~ vidus, pǫ.šės ~ pušis, ǫg.nės ~ ugnis, nù.krės ~ nukris, nù.lòps ~ nulups;

2) a hosszú végső szótagról: là.šėnė ~ lašiniai, àt.àudà ~ ataudai, è.žīs ~ ežys, vė.dòris ~ vidurys, pǫ.šė ~ pušė(i) (pušyje), ǫg.niė ~ ugnė(i) (ugnyje), nù.dàuš ~ nudauš, nù.ės ~ nueis.

g) A szó elején az a, e rövid magánhangzókon, amelyek a köznyelvi, mellékhangsúllyal ejtett a, e hangoknak felelnek meg, olyan két- vagy több szótagú szavakban, amelyekben a mellékhangsúly nem a szóvégi hangsúly előrevonásából, hanem a nyelvjárásban megnyúlt és hosszan ejtett szótagokból ered: bamà.tònt ~ bamāt ant, sà.kǫnt ~ sàkant, là.kǐntė ~ lãkinti, kà.tė ~ katė, là.pė ~ lapė, lė.sìntė ~ lėsinti, mè.tā ~ mėtai, švè.tìntės ~ švėtinties (švėtintis, eső elől valahová betérni).

i) A szó elején az a, e rövid magánhangzókon, amelyek a köznyelvi, mellékhangsúllyal ejtett a, e hangoknak felelnek meg, olyan szavakban, amelyekben a zárt végződés rövid magánhangzójának kiesése miatt, és ennek következtében másodlagos kettőshangzó kialakulásával, valamint a szótag megnyúlásával jött létre a mellékhangsúly: à.vė̀ns ~ avìnas, àb.dàrs ~ áp daras, àd.bòls ~ atbulas, kà.ràms ~ kàramas, bà.ràms ~ bãramas, kà.tėns ~ kàtinas, svè.tėms ~ svėtimas, tè.kėns ~ tėkinas, vè.dėns ~ vėdinas.

j) A szó elején az ę, ė rövid magánhangzókon, amelyek a köznyelvi, röviden ejtett i, u hangoknak felelnek meg, olyan kétszótagú szavakban, amelyekben a mellékhangsúly a nyelvjárásban megnyúlt és hosszan ejtett szótagok miatt alakult ki: rė.hìntė ~ rìkinti, rè.tìntė ~ ritinti, švè.tìntė ~ švītinti, dè.dìntė ~ didinti, pǫ.šėi ~ pušies (pušiai), pǫ.tùoms ~ pūtoms, jǫ.dìntė ~ judinti.

k) A szó elején az ę, ė rövid magánhangzókon, amelyek a köznyelvi, röviden ejtett i, u hangoknak felelnek meg, olyan két- vagy több szótagú szavakban, amelyekben a mellékhangsúly a végződés rövid magánhangzójának kiesése miatt, s ennek következtében a szótag megnyúlásával alakult ki: dė.dėn ~ didina, rė.tėn ~ ritina, kǫ.šėn ~ kušina, jǫ.dėn ~ judina.

l) A szó elején az a, e rövid magánhangzókon, amelyek a köznyelvi, mellékhangsúllyal ejtett a, e hangoknak felelnek meg, olyan két- vagy több szótagú szavakban, amelyekben a mellékhangsúly a nyitott végződés rövid magánhangzójának kiesése miatt, és ennek következtében a szótag megnyúlásával alakult ki: mà.šėn ~ mašina, mà.žėn ~ mažina, dè.dėn ~ dedina, kè.pėn ~ kepina.

m) A szó végén az a, e, ę, i, ė, u rövid magánhangzókon, amelyek a köznyelv rövid, röviden ejtett magánhangzóinak felelnek meg, a nyelvjárás mellékhangsúlyos helyzetében

102

az elhúzó szavak hangsúlyában: šã,kà~šakà, à,vėžã~avižà, gà,lė~galè, kè,i,mė ~ kiemè, dzà,sė~dvasia, và,lė~valia, à,kìs~akis (gal.), ã,u,sìs ~ ausis (gal.); rō,n,kō~ ranka (nag.), krŏ,tò ~ krutù, stà,lùs ~ stalùs, lã,u,kìs ~ laukùs.

Cirkumflex mellékhangsúly. A cirkumflex mellékhangsúly (amelyet „~” jellel jelölnek) a nyelvjárásban folyamatos és hosszan tartó hangnyomással ejtődik. E mellékhangsúly ejtésekor a hang fokozatosan, hosszabban emelkedik, majd hirtelen leesik. A nyelvjárás cirkumflex mellékhangsúlya abban különbözik a köznyelvi cirkumflex mellékhangsúlytól, hogy a nyelvjárásban a hang esése hirtelenebb és rövidebb, mint a köznyelvben.

A hanglejtési nyomaték helye a kettőshangzókban jelentősen különbözik az irodalmi nyelvétől. Az irodalmi nyelvben a cirkumflexus hanglejtésű kettőshangzók ejtésekor a hangnyomaték a második komponensre összpontosul, a leírt nyelvjárásban viszont e hanglejtés hangnyomatéka a kettőshangzókban mindig az első komponensre esik: màišas ~ maišas, làiks ~ laikas, lãuks ~ laukas, kẽims ~ kiemas, kŏmps ~ kampas, tẽmptę ~ tempti, rŏnkas ~ rankos, lŏnks ~ lankas, lėkte ~ lėkti, driėpte ~ drėbti, diėdę ~ dėdė, tiėr ~ tera, ǫz,būons ~ uzbonas, Jūons ~ Jōnas, žūodis ~ žodis, lūops ~ lōpas.

Mivel e hanglejtés hangnyomatéka a kettőshangzók első komponensére összpontosul, a nyelvjárásban egyes kettőshangzók (ai, ei) második komponense hajlamos eltűnni. Íme néhány példa olyan esetekre, amikor a kettőshangzó második komponense eltűnt a nyelvjárásban: vãks ~ vaikas, ẽte ~ eiti, grẽts ~ greitas, svẽks ~ sveikas, rẽkals ~ reikalas.

A leírt nyelvjárás cirkumflexus hanglejtése hasonló a žemaitiai dūnininkai ugyanilyen hanglejtéséhez. A nyomaték jellege, időtartama és a hangmozgás tekintetében megegyeznek, a hangnyomaték helyében viszont eltérnek, mivel a dūnininkai cirkumflexus hanglejtése minden kettőshangzóban mindkét komponensre kiterjed, de közelebb áll a žemaitiai dounininkaiéhoz, az első komponensre való összpontosulás tendenciájával⁵.

Cirkumflexus hanglejtésűek:

a) Olyan hosszú szótagok, amelyeket cirkumflexus hosszúságú magánhangzók alkotnak: ėšėgōstę ~ išsigąsti, grōžts ~ grąžtas, škęštę ~ skęsti, lįstę ~ lįsti, pīkę ~ pykti, šūstę ~ siūsti, liūts ~ liūtas, mūris ~ mūris, liūdns ~ liūdnas.

b) Olyan hosszú szótagok, amelyeket hangsúlyos, megnyúlt a, e alkot: dãrę ~ darė, eglãsakę ~ eglasakė, mãžos ~ mažas, šãkę ~ šakė, šãsos ~ šašas, sãkę ~ sakė, kẽkę ~ kėkė, mẽdis ~ medis, šẽnis ~ senis.

Azonban azokban a szavakban, amelyekben a végződés megrövidülése után a nyelvjárásban röviden ejtett szótag keletkezik, az a, e magánhangzóknak az ilyen szótagban – amint korábban jeleztük – rövid hanglejtésük van: bāts ~ batas, lāps ~ lūpas, kāps ~ kāpas, lēts ~ lėdas, svēts ~ svečias, neš ~ neša, vēd ~ vėda.

c) Olyan hosszú szótagok, amelyeket cirkumflexus hosszúságú tiszta vagy vegyes kettőshangzók alkotnak; ebben az esetben a hanglejtés a kettőshangzók első komponenseire esik: lāuks ~ laukas, āuls ~ aūlas, šāuktę ~ šaukti, lāiks ~ laikas, pēiktę ~ peikti, dėina ~ dieną, šēins ~ šienas, jōuks ~ juokas, mōils ~ muilas, kālts ~ kaltas, šāltis ~ šaltis, kōmps ~ kampas, lōnks ~ lankas, pāršos ~ paršas, šēlptę ~ šelpti, lēngvos ~ lengvas, vērstę ~ versti, tēlptę ~ tilpti, īmtę ~ imti, gīntę ~ ginti,

⁵ Vö. P. Jonikas, Pagramančio tarmė, § 15, Kaunas, 1939.

103

sėrkte ~ sirgti, gõlte ~ gulti, trūmps ~ trūmpas, šūnkte ~ šūnkti, põrus ~ pūvas.

Törő hangsúly. A törő hangsúly (a tető alakú „^” jellel jelölve) a hangsúlyt visszahúzó žemaitiaiakra, így a leírt nyelvjárásra is jellemző, amelyben a hangsúly visszahúzása különösen erőteljes. A hangsúly ilyen hangnyomása eltér az irodalmi nyelv emelkedő hangsúlyától. A törő hangsúly ejtésekor a hang hirtelen, a hang közepén bekövetkező törése hallható tisztán, mivel ekkor a hangrés hirtelen bezárul. Amikor a hangrés ugyanabban a pillanatban ismét kinyílik, a hangsúlyos fonéma második részének ejtése a hang lefelé engedésével ér véget. A törő hangsúly hangtörése erőteljesebb, mint az irodalmi nyelv emelkedő hangsúlyáé.

A törő hangsúly ejtésekor a hangrés nem minden esetben zárul be egyformán. Egyes hangok ejtésekor jobban, mások ejtésekor kevésbé zárul be. Ez a hangok minőségétől függ. A hangrés például az ī és ū hangok ejtésekor nem zárul be teljesen: rīts ~ rytas, lūpa ~ lūpa. Folyamatos beszédben a hangrés szintén általában kevésbé zárul be, mint ugyanezen szavak külön ejtésekor. A hangrés az ā, ē magánhangzók ejtésekor jobban kinyílik: sāu ~ sau, gārs ~ gāras, gērs ~ gēras, dēr ~ dēra. Ezenkívül külön, nyomatékosan ejtett szóban is jobban kinyílik.

A törő hangsúly a hangnyomás helyét tekintve nem különbözik az irodalmi nyelv emelkedő hangsúlyától, mivel a törő hangsúly hangnyomásának helye megegyezik az irodalmi nyelv emelkedő hangsúlyáéval, vagyis: a kettőshangzókban, a másodlagos emelkedésű kettőshangzókban és az irodalmi nyelv o, ē hangjainak megfelelő kettőshangzókban (uo ~ o, ie ~ ē) az első komponensre összpontosul: kāilis ~ kāilis, šāukšts ~ šaukštas, sēile ~ seilė, lēipa ~ liepa, dōuna ~ duona, šālts ~ šaltas, ōmžos ~ amžius, pōntis ~ pantis, tārps ~ tarpas, kēlte ~ kelti, lēmba ~ lėmė, sēnte ~ senti, gērte ~ gerti, kā,tēns ~ kątinas, lēns ~ linas, gērs ~ gēras, grūopte ~ gróbti, mūolis ~ móolis, dēte ~ dėti, siedēte ~ sėdėti.

A törő hangsúly ejtésekor a hang mozgása ugyanaz, mint az emelkedő hangsúlyé: emelkedő-eső. Kiejtéséhez több időre van szükség, mint a nyelvjárás emelkedő hangsúlyához (lásd az „Emelkedő hangsúly” című alfejezetet).

A törő hangsúly természeténél fogva hasonlít a lett törő hangsúlyhoz. K. Būga szótárának bevezetőjében a žemaitiai törő hangsúlyt robbanó vagy törő (törő hangsúlyú) hangsúlynak nevezi, és összehasonlítja a lett törő hangsúllyal, amelyet lettül „krituoša” és „grūsta”, illetve „lauzta” néven neveznek. A nyelvjárás törő hangsúlya a hangnyomás helyét tekintve különbözik a lett törő hangsúlytól, mivel a lett törő hangsúly a fonéma mindkét komponensére összpontosul, a žemaitiai törő hangsúly pedig az első komponensre. A hangrés záródását tekintve is különbözik a lett törő hangsúlytól, mivel a žemaitiai törő hangsúly ejtésekor a hangrés jobban bezárul.

A nyelvjárásban a következőknek van törő hangsúlyuk:

a) Az emelkedő hangsúlyú magánhangzók hosszúságú hosszú szótagok: kõsnis ~ kąsnis, kõste ~ kąsti, sprēste ~ spręsti, žīste ~ žįsti, rīts ~ rytas, gīte ~ gyti, vīrs ~ vyras, skūste ~ skųsti, sūls ~ siūlas, grūts ~ grūdas, lūpa ~ lūpa.

⁶ K. Būga, Lietuvių kalbos žodynas, 1 sąs., XXIV.

104

b) Azok a hosszú szótagok, amelyeket cirkumflexusos hosszúságú tiszta vagy kevert kettőshangzók alkotnak: bãime ~ báimė, káuls ~ káulas, sáulė ~ saũlė, méilė ~ meilė, pẽiva ~ pieva, sẽina ~ siena, pẽins ~ pienas, dṹna ~ duona, ǒusis ~ ũosis, kálts ~ káltas, sãmtis ~ sám tis, põntis ~ pántis, kãrvė ~ kárvė, bãrtė ~ bártė, dẽlns ~ dẽlnas, pẽmpė ~ pémpė, lẽnkė ~ lénkė, gẽrvė ~ gérvė.

Az i, u + l, m, n, r elemekből, valamint az ui kettőshangzóból álló kevert kettőshangzók cirkumflexusos hangsúlyát az irodalmi nyelvben bal oldali hangsúlyjellel jelölik, mivel az i és u magánhangzók mindig rövidek, és a kettőshangzókban is rövidek maradnak. A leírt nyelvjárásban az i, u + l, m, n, r elemekből, valamint az ui kettőshangzóból álló kettőshangzók első komponenseit hosszan ejtik, és nem rövid, hanem megtört hangsúlyuk van: skėlte ~ skílti, ė́lks ~ ilgas, tẹ́lts ~ tiltas, tĩmpa ~ timpa, pĩntė ~ pinti, trĩnka ~ trinka, bẽrtė ~ birti, kṓltė ~ kulti, dṹmtė ~ dumti, kṓrpė ~ kurpė, õitė ~ ūiti.

Ugyanilyen a másodlagos keletkezésű, i, u + l, m, n, r elemekből álló kevert kettőshangzók hangsúlya is: pẽl ~ pila, šẽls ~ šilas, vežẽms ~ vežimas, liekẽms ~ lėkimas, pẽn ~ pina, lẽns ~ linas, mẽn ~ mina, tẽn ~ tina, kõl ~ kulia, gõl ~ gula, aukštõms ~ aukštumas, gelõms ~ gilumas, dõr ~ duria.

A nyelvjárás másodlagos keletkezésű, a, e + l, m, n, r elemekből álló kevert kettőshangzóinak is megtört hangsúlyuk van, ha a nyelvjárásban egy zárt rövid végződés kiesésével keletkeztek: gãls ~ galas, nõms ~ namas, trãns ~ trãnas, gãrs ~ gãras, kẽls ~ kelias, pẽns ~ penas, gẽrs ~ gẽras.

c) A nyelvjárás hosszú szótagjai másodlagos hangsúllyal, amely nem a szóvégről a szó elejére történő hangsúly-visszahúzódás, hanem a szótag nyelvjárási megnyúlása következtében keletkezett: lūo,pĩtė ~ lópyti, vĩ,rã ~ vyrai, vã,kõu ~ vaikუo (vaikui), ãrk,lõu ~ arkliuo (arkliui), gnãi,bĩtė ~ gnaibyti, dãik,stĩte ~ daigstyti, trẽ,lĩnks ~ trilinkas, dė-, gĩntė ~ dėginti, dẹ,dĩnte ~ didinti, lẽ,sãls ~ lėsąlas, sprã,gẽls ~ spragilas, pã-, šãrs ~ pašaras, vã,bãls ~ vabalas.

Középső hangsúly. A középső hangsúly (álló hullámvonallal „⁀” jelölve) jelentősen rövidebb a cirkumflexusos hangsúlynál, és nem kitartva ejtik. Hangsúlyos fonémája kevésbé feszes, mint a cirkumflexusos hangsúlyé. A cirkumflexusos hangsúlytól a hangmagasság emelkedésében és esésében is különbözik.

A hangnyomaték helye szempontjából a nyelvjárásban nem különbözik a cirkumflexusos hangsúlytól. A kettőshangzókban a hangnyomaték az első komponensre összpontosul: dẽ.i,nã ~ dieną, dõ.u,bĩe ~ duobė, lã.u,kã ~ laukai.

A nyelvjárásban középső hangsúly található:

a) A ę, ǫ magánhangzók, amelyek az irodalmi nyelv rövid hangsúlyú i, u hangzóinak felelnek meg, olyan nyílt szótagokban, amelyek csak egy hangsúlyt hordoznak (azaz a másodlagos hangsúly nélküli szavakban): vẽ.sos ~ visas, bẽ.jė ~ bijo, lẽ.pa ~ lipo, tekẽ.nis ~ tekinis, krẽ.ste ~ krėsti, šõ.kas ~ šūk os, bõ.va ~ buvo, šõ.ni ~ šunį, nõ.gara ~ nūgara, šõ.tẽni ~ šūtinį.

Ha a két- vagy több szótagú szavaknak két hangsúlyuk van, azaz fő- és mellékhangsúlyuk, akkor az ę, ǫ magánhangzók, amelyek az irodalmi nyelv rövid hangsúlyú i, u hangzóinak felelnek meg, a nyelvjárásban nem középső, hanem rövid hangsúlyt kapnak: vẽ,sãs ~ visais, bẽ,júom ~ bijom, lẽ,pãm ~ lipam, tekẽ,nẽ ~ tekiniai, krẽ,tiuot ~

105

kritot, šõ,kuoms ~ šukoms, bõ,vuom ~ būvom, šõ,nõ ~ šuniu, nõ,gario ~ nūgaro(j), šõ,tęnõu ~ šutiniu (šutiniu).

b) Hosszú szótagok kéttagú vagy többtagú szavakban, a szó végéről a szó eleje felé visszahúzott hangsúllyal, egy cirkumflexes hosszúságú tőbe: õ,sà ~ ąsa, plì,tà ~ plyta, žõ,sės ~ žąsis, dìg,lìs ~ dyglys, bù,rìs ~ būrys, lã,i,kã ~ laikai, sã,u,lã ~ aulai, žė,i,mã ~ žiema, kã,l,vã ~ kalvà, dõ,n,gõs ~ dangūs, mã,r,kã ~ markà, lė,n,tã ~ lentà, dė,r,vã ~ dervà, kõ,l,nės ~ kulnis, dė,r,và ~ dirvà, lã,i,kėnã ~ laikinai, kù,m,pnūosõ ~ kumpnosà, lã,uk,nėšà ~ lauknešà.

Akutális hanglejtés. Az akutális hanglejtés (jobb oldali „´” jellel jelölve) hangmenete emelkedő-eső. A hangmenet emelkedő szakasza rövidebb az esőnél. Kiejtéskor a hangnyomás hirtelen megemelkedik, majd a végén hosszabban és egyenletesen esik.

Az akutális hanglejtés a hangnyomás helyét tekintve megegyezik az irodalmi nyelvével. A hanglejtés hangnyomása a kettőshangzókban az első komponensre összpontosul: á,rk,lìs ~ arklys, šė,r,dės ~ širdis. Az első komponensre összpontosul a hangnyomás azokban a kettőshangzókban is, amelyek az irodalmi nyelv o, ė magánhangzóinak felelnek meg: žùo,gã ~ žiogai, grìeb,lìs ~ grėblys.

A nyelvjárásban csak azok a szavak rendelkeznek akutális hanglejtéssel, amelyekben a hangsúly a szó végéről a kezdet felé húzódik vissza. Mint ismeretes, a nyelvjárásban a hangsúly cirkumflexes vagy rövid végződésről húzódik vissza, a visszahúzott hangsúly hanglejtése pedig háromféle lehet: rövid, középső vagy akutális, attól függően, hogy milyen tőbe kerül át a hangsúly. Akutális hanglejtés akkor keletkezik, ha a hangsúly akutális tövű szótagra kerül vissza, vagyis olyan tőbe, amelynek hangsúlyos szótagja akutális hanglejtésű: vie,žīs ~ vėžys, gì,và ~ gyvà, vie,gėlė ~ vėgelė, gá,l,và ~ galvà, gė,l,žės ~ gelžis, vùo,žīs ~ ožys, gė,lž,gàlīs ~ gelžgalys, vùo,bėlė ~ obelė, tie,vã ~ tėvai, vùo,šėkà ~ ožika (ožka), tā,u,kã ~ taukai, šė,r,dės ~ širdis, dá,r,bėninks ~ darbininkas.

Mivel a hangsúlyt visszahúzó szavak között a nyelvjárásban nem túl sok olyan van, amelynek akutális töve van, és akutális hanglejtés csak akkor van, ha a hangsúly akutális tövű szótagra kerül vissza, ez a hanglejtés a nyelvjárásban ritka.

HANGSÚLY ÉS HANGLEJTÉS A KRETINGAI NYELVJÁRÁSBAN

И. И. АЛЕКСАНДРАВИЧЮС

Ö s s z e f o g l a l á s

A leírt nyelvjárás a litván dialektológiában elfogadott felosztás szerint a tengerparti žemaitiai nyelvjáráshoz, a donininkaihoz tartozik. Erre a nyelvjárásra a nyelvészek már régóta felfigyeltek, mivel régi nyelvi sajátosságok maradtak fenn benne.

Mivel a nyelvjárás mint nyelvi rendszer sajátosságai az irodalmi nyelvvel való összehasonlítás során mutatkoznak meg a legvilágosabban, a hangsúlyt és az intonációt elsősorban összehasonlító módszerrel vizsgálják.

106

A leírt nyelvjárás hangsúlya és intonációja eltér az irodalmi nyelvétől. A nyelvjárás hangsúlyozásának legjellemzőbb vonásai a hangsúly visszahúzódása, valamint a két vagy több hangsúlyos szótag jelenléte.

A kretingai nyelvjárásban a hangsúly az emelkedő hosszúságú és a rövid végződésről (a ereszkedő hosszúságú végződések kivételével) minden hosszú vagy rövid szótagra áthelyeződik; azonban nem teljesen helyeződik át, hanem a szó eleje és vége között oszlik meg: a hangsúly egy része a szó elejére kerül, a másik része pedig az eredeti helyén marad. A hangsúly ilyen visszahúzódása miatt megnő a szó hangsúlyos szótagjainak száma. Ezért a visszahúzott hangsúlyú szavaknak nem egy, hanem két vagy több hangsúlyos szótagjuk van.

A nyelvjárásban másodlagos hangsúlyok nemcsak a hangsúly áthelyeződésének eredményeként jelennek meg, hanem akkor is, amikor a főhangsúlyt hosszú szótag követi. Ha a szóban a főhangsúly után nincs hosszú szótag, akkor az ilyen szónak nincs másodlagos hangsúlya.

A kretingai nyelvjárásban öt intonáció van: rövid, emelkedő, megszakított, közepes és ereszkedő. A hangmagasság változása szempontjából a rövid, az emelkedő és az ereszkedő intonáció áll a legközelebb az irodalmi nyelvhez, a megszakított intonáció azonban abban különbözik az irodalmi nyelv ereszkedő intonációjától, hogy a hangmagasság erőteljesen esik.

A nyelvjárás emelkedő intonációja az irodalmi nyelv emelkedő intonációjához csak a hangmagasság emelkedésében hasonlít. A nyelvjárás emelkedő intonációja hosszabb és elnyújtottabb, mint az irodalmi nyelvé.

A nyelvjárás közepes intonációja az irodalmi nyelvben nem fordul elő. Az emelkedő intonációhoz hasonlít, de annál jóval rövidebb. A nyelvjárásban a közepes intonáció olyan esetekben fordul elő, amikor rövid intonáció megnyúlásából eredő rövid magánhangzók vannak, vagy amikor a hangsúly az emelkedő hosszúságú szótagról az emelkedő hosszúságú tőre helyeződik át.

A nyelvjárásban az elsődleges és a másodlagos hangsúlyoknak egyaránt van intonációjuk, függetlenül attól, hogy miként keletkezett a másodlagos hangsúly a szóban: a hangsúly visszahúzódásának eredményeként vagy a hosszú szótagon megjelenő hangsúly következtében. A két vagy több hangsúlyos szótagot tartalmazó szavaknak két vagy több intonációjuk is van.