Kirtis ir priegaidė Kretingos tarmėje

LT RT ULVIEŲ. NYELVTUDOMÁNYI KÉRDÉSEK I, I L.1. E-"P Ui OS TSR TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁJA HANGSÚLY ÉS HANGLEJTÉS A KRETINGAI NYELVJÁRÁSBAN J. ALEKSANDRAVICIUS Itt a Kretingai nyelvjárás hangsúlyát és hanglejtését írjuk le. A leírt területhez nemcsak Kretinga tartozik, hanem néhány, Kretinga közelében található helység is, nevezetesen: Palanga, Darbėnai, Kartena stb. A leírt nyelvjárás a litván dialektológiai kutatásokban elfogadott felosztás szerint a tengerparti žemaitiai dounininkai nyelvjáráshoz tartozik. Mivel a nyelvjárások mint nyelvi rendszerek sajátosságai leginkább az irodalmi nyelvvel összehasonlítva mutatkoznak meg, ezért itt a hangsúlyt és a hanglejtést főként az irodalmi nyelvvel való összehasonlítás módszerével vizsgáljuk. Hangsúly A tengerparti žemaitiai dounininkai nyelvjárás hangsúlyozása nagyon különbözik az irodalmi nyelv hangsúlyozásától. Itt különösen figyelemre méltó a hangsúly helyének eltérése az irodalmi nyelvétől. A tengerparti žemaitis nyelvjárás legjellemzőbb hangsúlyozási sajátosságai a hangsúly visszahúzása, valamint az a hajlam, hogy a szavakban ne egy, hanem két hangsúlyos szótag legyen. E hangsúlyozási sajátosságok miatt különbözik leginkább a nyelvjárási szavak hangsúlyának helye az irodalmi nyelvétől. Feltételezik, hogy a hangsúly visszahúzásának kialakulására a kur és a sėli nyelvek voltak hatással. A hangsúly visszahúzása az a nyelvjárási hajlam, hogy a hangsúlyt a szó végéről a kezdetéhez húzzák vissza. A hangsúly visszahúzása kétféle: egyes nyelvjárásokban a hangsúlyt csak bizonyos esetekben húzzák vissza, másokban pedig —minden esetben (a kezdőhangsúlyú hosszúságú végződés kivételével). Amikor a hangsúlyt nem minden esetben, hanem a rövid végződésről (a régi kezdőhangsúlyúról) csak hosszú tőre húzzák vissza, pl. give ~ gyva (a Mūša vízgyűjtő területe), az ilyen hangsúly-- visszahúzást feltételes hangsúly-- visszahúzásnak nevezik!. A hangsúly-- visszahúzás második típusa az, amikor a hangsúlyt a végső hangsúlyú és a rövid végződésről (a kezdőhangsúlyú hosszúságú végződés kivételével, amelyről a hangsúlyt egyáltalán nem húzzák vissza) minden tőre —hosszúra vagy rövidre— visszahúzzák: 1 Lásd. Archivum Philologicum, 4, 32, Kaunas (1933). 7. Nyelvészeti kérdések 97 I.u,kū ~ laukai, ro.n,ka ~ rankd, gė,rd ~ gerd, šd,kd ~ šaka (északi ir északnyugati žemaitis- ), laikai ~ laukai, giva ~ gyva, šaka ~ šaka (Joniškis- )?, A hangsúly ilyen visszahúzását általános hangsúly- -visszahúzásnak nevezik. A kretingai nyelvjárásban általános hangsúly- -visszahúzás figyelhető meg. Itt a hangsúly a cirkumflex hosszúságról és a rövid végződésről (a tartószárú hosszúságú végződés kivételével, pl.: sakdu ~ sakau (sakaū), dard ~ darai (darai), laukdms ~ laukams) minden — hosszú és rövid — tőre húzódik vissza: /ū-u,kū ~ laukai, da.r,£G ~ . daržai, vie, £7s*~ ~ vėžys, rd,gis ~ rugys, kop,rd ~ kupra, még,la miglė. A kretingai nyelvjárásban figyelemre méltó a hangsúly- -visszahúzás sajátossága. Itt a hangsúly nem teljesen húzódik vissza, hanem megoszlik a szó eleje és vége között: a hangsúly egy része a szó elejére kerül, másik része pedig megmarad korábbi helyén. Ezért a hangsúly visszahúzása után a szóban két hangsúly jelenik meg — a régi hangsúly mellett új hangsúly is keletkezik, amelyet visszahúzott hangsúlynak neveznek: ša,ka ~ Saka, lenta ~ lenta, ro.n,kd ~ ranka, gė.i,dis m gaidys, dork lis ~ arklys, longa ~ langai, vie, #1 s ~ vėžys, do.u,bie ~ duobg. A hangnyomaték szempontjából e két hangsúly a nyelvjárásban nem azonos: a visszahúzott hangsúly erősebb a régi, mellékhangsúlynak nevezett hangsúlynál. K. Būga szótárának bevezetőjében hangsúlyozza, hogy „A žemaitisok az új, előrehozott hangsúly mellett továbbra is kiejtik a régi, végződési hangsúlyt is, amely azonban gyengébb az újnál“““. A nyelvjárás mellékhangsúlya megfelel az irodalmi nyelv hangsúlyának, pl.: akis~ d,kės, ausis ~ a-u,sės. Meg kell jegyezni, hogy nem a žemaitis dounininkai nyelvjárás egész területén fordul elő a hangsúly- -visszahúzásnak ez a sajátossága, amikor a hangsúly visszahúzásakor két részre oszlik. A žemaitis dounininkai nyelvjárás északkeleti sarkában (Vegeriai, Klykoliai, Akmenė), amely az általános hangsúly- -visszahúzás területéhez tartozik, a hangsúly a szó végéről teljesen a kezdetére húzódik vissza, a régi helyén semmilyen nyomot nem hagyva: rdnka ~ ranka, ūusęs ~ ausis. Ebben az esetben a hangsúly a szó végéről teljesen a kezdetére húzódik vissza, ezért a szóban csak egy hangsúly alakul ki. A nyelvjárásban vannak háromés négyhangsúlyos szavak is, amelyek három-, illetve négyszótagú szavakban keletkeznek, amikor a hangsúly a szó végéről a kezdetére húzódik vissza: §,loma ~ šilumū, blėz,dinga ~ blezdinga (fecske), da.r,bėninkūs ~ darbininkūs, dré,gdntius ~ drigantūs (csődöröket), vė,/ienėjė ~ velénija. A harmadik hangsúlyt (a hátulról számított másodikat) itt mellékes visszahúzott hangsúlynak nevezik. A hangsúly szó végéről a szó elejére való visszahúzódása következtében jelenik meg, amikor a szó végén nemcsak a régi hangsúly marad meg, hanem a mellette lévő szótag is hangsúlyossá válik. Ennek a szótagnak van mellékes visszahúzó hangsúlya. Mellékes visszahúzónak azért nevezik, mert gyengébb a visszahúzó, mondhatnánk, a fő visszahúzó hangsúlynál, de erősebb a mellékes hangsúlynál. Lásd: už 2 Archivum Philologicum, 4, 32, Kaunas (1933). 3 A magánhangzók, ¢, i (i) és az ie kettőshangzó előtt álló valamennyi mássalhangzót, valamint a & g, &, I, §, ž mássalhangzókat az e, e¢ (ė, €) magánhangzók és az ef, ei kettőshangzók előtt sem jelölik semmilyen lágyságjellel; mert ezekben az esetekben mindig lágyak. Itt a Litván nyelvatlasz anyaggyűjtési programja (1956) által ajánlott átírást alkalmazzák. * K. Būga, Lietuvių kalbos žodynas, 1 sgs., LI, Kaunas, 1924, 98 A nyelvjárásban vannak olyan szavak, amelyekben két hangsúly található, s ezek nem a hangsúly visszahúzódása, hanem a hosszú szótagok hangsúlyosan való ejtésére való hajlam következtében alakultak ki. Amikor a hangsúly megjelenéséről beszélünk, amely a hangsúlyos hosszú szótagok kiejtésére való hajlamból ered, két hangsúllyal találkozunk — főés áthelyezett hangsúllyal. —Főhangsúlynak nevezzük itt azt a hangsúlyt, amellyel azok a szavak rendelkeznek, amelyek nem húzzák vissza a hangsúlyt a szó végéről a szó elejére. Az ilyen, a hangsúlyt vissza nem húzó szavaknak a főhangsúlyon kívül még egy hangsúlyuk lehet — az úgynevezett áthelyezett hangsúly. Ez azokban a szavakban található meg, amelyekben a főhangsúly után a nyelvjárásban hosszú szótag áll. A főhangsúly után álló hosszú szótagot a nyelvjárásban hangsúlyosan ejtik. Az ilyen szótag hangsúlyos kiejtése miatt a főhangsúly mellett még egy újabb hangsúly is megjelenik — az áthelyezett hangsúly. Áthelyezettnek azért nevezik, mert a főhangsúly két részre oszlik, és egyik része mintegy a szó elejéről a végére helyeződik át, vagyis a hangsúly megoszlik a szó eleje és vége között: drk,16u ~ arkliuo (arkliui), vū,kdu ~ vaikuo (vaikui), séind ~ sienai, šd,nči ~ šūnie (šuniui), praus,rčis ~ praūsties (praustis). Erősebb hangon — ejtik a főhangsúlyt, az áthelyezett hangsúlyt pedig gyengébben. A hátravetett hangsúly megjelenį ése mintegy fordított irányú művelete a szóvégi hangsúly visszahúzása kezdetének. Hátravetett hangsúly akkor fordul elő, amikor a főhangsúly után hosszú szótag, vagy olyan hosszú szótag áll, amely a zárt végződés rövid magánhangzójának kieséséből keletkezett: /0n,géu ~ languo (langui), trio,bd ~ trėbai, kūrk,la ~ kaiklai, bim,būls ~ bimbalas, vér,pdls ~ veipalas, gie,rdls ~ gėralas, dio,béls ~ dėbilas, kėr,mėns m kifminas, š0,sėns ~ žąsinas, kdn,dduls ~ kanduolas (branduolys). Egyes esetekben a hátravetett hangsúlyú szavak főhangsúlyának intonációja rövid. Ez akkor történik, amikor a főhangsúlyos szótagot röviden ejtett magánhangzó alkotja: kd,rėns ~ kūtinas, d,vėns ~ avinas, std,l0u ~ stiluo (stalui), ga,l6u ~ giluo (galui), a,vé1 ~ vie (aviai), §a,kd ~ šūkai, sdk,rčis ~ sukties (suktis). Meg kell jegyezni, hogy azokban az esetekben, amikor a szóban nincs hátravetett hangsúly, az intonáció hosszú: kdrena ~ kūtiną, dveno ~ ūvinu, stala ~ stalo, gala ~ gūlą, avis ~ ūvys, šakas ~ šakos. Az összetett szavak általában több szótagúak lévén többnyire két hangsúlyt hordoznak — főhangsúlyt és hátravetett hangsúlyt. Ezekben az esetekben, akárcsak a nem összetett szavakban, a hátravetett hangsúly a főhangsúly után következik. Hátravetett hangsúlyuk főként azoknak az összetett szavaknak van, amelyekben a főhangsúly az összekötő magánhangzóra vagy az összetett szó első tagjára esik: avė,kdilis ~ avikailis, galvio,vėršis ~ galvėviršis, saulie,kdira ~ saulékaita, griebla,kiiotis ~ grėblakotis, ognd,véite ~ ugndvieté, aki,brdukšmis ~ akibruoksmis, sdld,ri kitis ~ saldrūkštis, pds,briolis ~ pusbrolis, rėt,s į kis ~ rétsykis, kélvéite ~ kélvieté, luopét,kilotis ~ lop€tkotis, meškėr,kūotis ~ meskérkotis. Ha egy szóban a főhangsúly után a nyelvjárásban nincs hosszan ejtett szótag, akkor az ilyen szónak nincs eltolódott hangsúlya sem, még akkor sem, ha a főhangsúly az összekötő magánhangzóra vagy az összetett szó első részére esik: miešlūvežšis ~ més§laveZis, arklaganis ~ arklaganis, Rauldseris ~ kiaulūšeris, rarpšakis ~ taipšakis, po.spade pūspadė. A nyelvjárási hangsúlyról elmondottakból látjuk, hogy a nyelvjárásban összesen öt hangsúly van: elvont (fő elvont), mellék-, elvont mellék-, fő eltolódott. A nyelvjárásban a szavaknak csak egy hangsúlyuk lehet, akárcsak az irodalmi nyelvben, de ~ 99 Eltolódott hangsúly nincs ir azokban az esetekben, amikor a főhangsúly a nyelvjárásban az összetett szó második részén van: veinrdnkis ~ vienraūkis, stuorliipis ~ storlūpis, detpélvis ~ didpilvis, mafakalbis ~ mazakalbis, veindkis ~ vienūkis. Iš iš ir ne po ir po kettő, néha akár több hangsúlyuk is lehet. Hanglejtés A kretingai nyelvjárás szavainak hanglejtése, akárcsak a szavak ir hangsúlyának helye, nagyon különbözik az irodalmi nyelvétől. Ebben a nyelvjárásban három, az ne irodalmi nyelvben pedig öt hanglejtés van: rövidülő, 0 emelkedő, törő, középső, kezdetben erős. ir Egyes hanglejtések hasonlítanak az irodalmi nyelv į hanglejtéseihez, mások csak erre a o nyelvjárásra jellemzők. Hangjuk mozgása alapján az irodalmi nyelv į megfelelő hanglejtéseihez hasonló a rövidülő, az emelkedő és a kezdetben erős; a törő ir és a középső o hanglejtés ir csak erre a nyelvjárásra jellemző. Az irodalmi nyelv hangsúlyjelenségeitől leginkább a töréshangsúly különbözik, amelyet a nyelvjárásban az irodalmi nyelv kezdő hangsúlya helyett ejtenek; erős esés, a hang ir megtörése jellemzi, sokkal erőteljesebben, mint az irodalmi nyelv kezdő hangsúlyát. A végső hangsúly csak a hang emelkedésében hasonlít az irodalmi nyelv végső hangsúlyához, į a hang esésében különbözik tőle. A nyelvjárási végső hangsúly hosszabb, o elnyújtottabb, mint az irodalmi nyelvben. A középső hangsúly az irodalmi ir nyelvben egyáltalán nem létezik. Ji Hasonló a į végső hangsúlyhoz, csak jóval rövidebb. A nyelvjárásban a középső hangsúlyt a megnyúlt rövid magánhangzókon ejtik: amikor a rövid magánhangzó megnyúlik a hangsúly hatására, vagy amikor a hangsúlyt a į szó végső hosszúságú szótagjáról a végső hosszúságú tőre visszahúzzák. Amint említettük, egyes szavaknak a nyelvjárpo ásban két, néha még több hangsúlyuk is van, o a hangsúlyok "lehetnek főhangsúlyo- — sak, visszahúzottak, illetve előretoltak. A nyelvjárásban csak a főhangsúlyokne nak van hangsúlyjelenségük, a ir visszahúzott és az előretolt hangsúlyoknak azonban nincs. Mivel minden hangsúlyos szótag hanglejtéssel rendelkezik, ez ir azt jelenti, hogy a hangsúlyos szavaknak két po du hanglejtésük is van, a több po hangsúllyal rendelkező o szavaknak pedig ugyanannyi hanglejtésük van. A po visszahúzott hangsúly hanglejtése háromféle: rövidülő, középső és kezdőerős. A visszahúzott hangsúly rövidülő ir hanglejtése akkor fordul elő, amikor a hangsúly a rövid, végződésvégi erős hanglejtésű végződésről egy rövid tőről visszahúzódik: laūz,dd lazda, mé,dds medūs, ar rd,sa rasa, sd,ld sala, $¢loma šiluma, ¢¢,kéna tekind, į nas lis našlys, šė,ris ~ ~ ~ ~ mo ~ ~ ~ Ser§s, a,véna avinai, ka,ténd ~ katinai, pé,lėnū ~ pelenai. A ~ visszahúzott hangsúly középső hanglejtése akkor fordul elő, amikor a hangsúly a rövid, végződésvégi erős hanglejtésű végződésről egy erős hanglejtésű tőről visszahúzódik: ar d-u,sės ausis, Id.n,kd lankd, bd.rz,dd barzda, skio,ld į skola, Zed,ma žiema, ld.uka laukai, dė.u,bie duobė, viesie ~ vėžė, šžūo,lie žolė, pūs,lie ~ ~ pislé. ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ 100 A visszahúzott hangsúly kezdőerős hanglejtése akkor fordul elő, amikor a hangsúly a rövid, végződésvégi erős ar hanglejtésű végződésről egy kezdőerős hanglejtésű į tőről visszahúzódik: d.rk,lis ~ arklys, grieb,lis ~ grėblys, Id.n,ga ~ langai, šė.r,dės ~ Sirdis tie,0i ~ tėvai, ¢&d.u,dolis ~ čiaudulys. A kezdőerős hanglejtésű végződésről a hangsúly a nyelvjárásban egyáltalán nem húzódik vissza: gerd ~ gerai (naud.), nušals ~ nušals (nušals), laukams ~ laukams, arkičms ~ arkliams, gerdm geram, ausims ausims, galviloms galvéms; ugyanígy az igék egyes számú I. és II. személyében is, mivel ezekben az esetekben a nyelvjárásban kezdőerős ~ hanglejtésű végződés van: ~ dardu darau ~ ~ (daraū), rašėu ~ rašau (rašaū), palekūu ~ palikau (palikaill), matd ~ matai (matai), dard ~ darai (darai), skaitė ~ skaitéi (skaitei), nešė ~ nešči (nešei), padarė ~ padaréi (padarei). A hangsúlyvisszahúzás következtében a nyelvjárásban kialakult mellékhangsúlynak is van intonációja. Intonációja kettős: rövid vagy csökkenő emelkedő. Ha a hangsúlyt az utolsó rövid szótagról húzzák vissza, akkor annak a szótagnak (a szó végén) a mellékhangsúlyos intonációja rövid: d,kės ~ akis, gérd ~ gerd, la.u,kiis ~ laukūs, po.i,kos ~ puikūs, ša,kd ~ šaka, vd,kūs ~ vaikūs, ha pedig a hangsúlyt az utolsó, csökkenő emelkedő hosszúságú szótagról húzzák vissza, akkor annak a szótagnak (a szó végén) a mellékhangsúlyos intonációja csökkenő emelkedő: da.r,bū ~ darbai, ė,šis ~ eZys, la.ukd ~ laukai, Jdšėnė lašiniai, va,ka vaikai. ~ ~ A visszahúzott mellékhangsúlyok intonációja kettős: rövid vagy csökkenő emelkedő: Vuo,kitėjė ~ Vokytija (Vokietija), Krė,tingd ~ Kretinga. Az elmondottakból látjuk, hogy a nyelvjárásban a hangsúlyvisszahúzás és a hosszú szótagok hangsúlyosan való ejtésére való hajlam következtében visszahúzott, mellékés előretolt hangsúly keletkezik öt intonációval: röviddel, csökkenő emelkedővel, törttel, középsővel és emelkedővel. Rövid intonáció. A rövid hanglejtést (bal oldali jellel,,“ jelölve) azok a rövid szótagok hordozzák, amelyeket a nyelvjárásban röviden ejtett a, e, e, e i, 0, u magánhangzók alkotnak. Kiejtésének hangnyomása rövid és közepes erősségű. | A rövid hanglejtés a nyelvjárásban a következő esetekben fordul elő: a) Az egy szótagú szavakban a rövid a, e, e, 1, 0, u magánhangzókon, amelyek a köznyelv rövid a, e, i, w, us magánhangzóinak felelnek meg: kds, tds, ras, nėš, vėš, lės, šės ~ šis, krės ~ kris, vės ~ vis, lig, do ~ du, sd ~ su, pūkš, bupt. b) A rövid e, o magánhangzókon, amelyek a köznyelv rövid 7, x magánhangzóinak felelnek meg, a nyelvjárás egy szótagú szavaiban, amelyek két szótagú szavakból keletkeztek, amikor a zárt végződés rövid magánhangzója kiesett: Aėrs ~ kitas, dėkts ~ diktas, pėkts ~ piktas, bors ~ būtas, zdšts ~ tūščias, sdkts ~ sūktas. c) A rövid a, e magánhangzókon, amelyek a köznyelvi, cirkumflex hanglejtésű a, e hangoknak felelnek meg, az egy szótagú szavakban, amelyek két szótagúakból keletkeztek, amikor a zárt végződés rövid magánhangzója kiesett: kdps ~ kapas, ldps ~ lapas, šdps —— Sdpas, graps ~ grabas, masks ~ mūzgas, pats ~ padas, raks ~ ragas, sldpts ~ slaptas, raks ~ tūkas, léts ~ Išdas, mėts ~ metas, šėšts ~ šeštas, šėšks ~ šeškas. d) A rövid a, e magánhangzókon, amelyek a köznyelvi, cirkumflex hanglejtésű a, e hangoknak felelnek meg, a nyelvjárásban két szótagú szavakból keletkezett egy szótagú szavakban, amikor a nyílt végződés rövid magánhangzója kiesett: kds ~ kasa, Fad ~ žūda, nėš ~ nėša, kép ~ kėpa, lės ~ Iėsa, mėt ~ mėta, vėš ~ vėža.‎}]} slotxo 无码av?福利彩票天天?无码不卡高清免费v? 新天天彩票?}] } еибашьра? 彩票天天乐 101 uid e) A rövid magánhangzók helyén e, 9, amelyek az irodalmi nyelv i, w, egyszótagú szavaiban a nyelvjárásban keletkezett kétszótagú iš szavaknak felelnek meg, amikor a nyitott végződés rövid magánhangzója kiesett: 2p ~ lipa, rėk tiki, kėš ~ kiša, lop lūpa, sok ~ sūka, krdt ~ kruta. ~ ~ : f) A szó elején a rövid magánhangzók helyén a, e, e, 0, u, amelyek az irodalmi nyelv a, e, i, w, u su rövid hanglejtésének - felelnek meg, az olyan szavakban, amelyekben a hangsúly a rövid vagy hosszú végső szótagról rövid tőre húzódik vissza: a rövid végső szótagról: į d,kés akis, grd,žds gražūs, d,véfa~ 1) aviža, mė,dės ~ medūs, /ė,gd ~ liga, vé,dds ~ vidūs, pd,šės ~ pušis, dg,nės ~ ugnis, ~ nū,krės ~ nukris, nil, lops ~ nulūps; a ~ hosszú végső szótagról: 2) /d,šėnė ~ lašiniai, dr,ūuda ~ ataudai, ė,žis— ežįs, vė,dėris ~ vidurys, pd,šie ~ pušč(į) (pušyje), dg,nie ~ ugnč(j) (ugnyje), nū,dūuš ~ nudaūš, nit,ės ~ nueis. i A szó elején a rövid magánhangzókon g) a, e, a köznyelv a, e su eső hangsúlyát tükröző, kétés többszótagú ar szavakban mellékhangsúllyal, amely nem a hangsúly szóvégről szó elejére visszahúzásával, hanem a nyelvjárásban megnyúlt és hosszan ejtett szótagok miatt keletkezett: bama,idnt ~ bamūtant, sd,kdnt ~ sūkant, la,kinte ~ lūkinti, kd,té ~ kūtei, "ld,pė ~ lūpei, Įė,sinte ~ |ėsinti, mė,ta mėtai, ~ šoė,tinrtčis švėtinties ~ (švetintis. eső elől valahová bemenni). ; i) A szó elején a rövid magánhangzókon a, e, az irodalmi nyelv magánhangzóinak megfelelő a, e su cirkumflex intonációsu val, a szavakban mellékhangsúllyal, amely a zárt végződés rövid magánhangzójának kiesése következtében, ezáltal másodlagos kettőshangzó kialakulásával és a szótag megnyúlásával jött létre: d,vėns ~ Avinas, db,ddrys ~ apdaras, ad,bdls ~ atbulas, ka,rdms ~ karamas, bd,rdms ~ būramas, kd,téns ~ katinas, svė,rėms svétimas, ~ té,kéns t€kinas, ~ vé,déns vėdinas. ~ i) A szó elején a rövid magánhangzókon e, o, az irodalmi nyelvnek megfelelő i, u# su rövid intonációval, a kétszótagú szavakban su mellékhangsúllyal, amely a nyelvjárásban hosszan ejtett szótagok megnyúlása következtében jött létre: rė kinte~ rikinti, rė,tinte ~ ritinti, švė,tinte ~ švitinti, dė,dimzę ~ didinti, pod,šči ~ pūšie (pušiai), po,tiioms ~ putoms, jė,dinte ~ jūdinti. k) A szó elején az e, o rövid magánhangzókon, amelyek a rövid intonációjú irodalmi nyelvi 7, w-nek felelnek meg, kétszótagú vagy többszótagú szavakban mellékhangsúllyal, amely a végződés rövid magánhangzójának kiesése következtében, ezáltal a szótag megnyúlásával jött létre: dé,dén ~ didina, rė,rėn ~ ritina, kė,šėn ~ kūšina, jd,dėn ~ jūdina. 1) A szó elején az a, e rövid magánhangzókon, amelyek a cirkumflex intonációjú irodalmi nyelvi a, e-nek felelnek meg, kétszótagú vagy többszótagú szavakban mellékhangsúllyal, amely a nyílt végződés rövid magánhangzójának kiesése következtében, ezáltal a szótag megnyúlásával jött létre: md,sén ~ masina, md,žėn ~ mazina. dė,dėn ~ dėdina, kė,pėn ~ kėpina. m) A szó végén az a, e, e,:, 0, u rövid magánhangzókon, amelyek az irodalmi nyelv rövid, rövidülő intonációjú magánhangzóinak felelnek meg, a nyelvjárásban a hangsúlyt visszahúzó 102 szavak mellékhangsúlyos alakjaiban: sa, ka~saka, d,véfa~aviza, gd,lė ~gale, ke.imé ~ kieme, dvd,sé~dvasia, vd,lé~valid, d,kis~akis (gal.), a.u,sis ~ ausis (gal.), ron, ko ~ ranka (jnag.), krd,td ~ krutū, sed,lius ~ stalus, la.u, kis ~ laukus. Cirkumflex intonáció. 'A cirkumflex intonáció (amelyet hullámos jellel,,~ jelölnek) a nyelvjárásban hosszan kitartott és hosszú hangképzéssel ejtendő. Ezt az intonációt ejtve a hang fokozatosan és hosszabban emelkedik felfelé, majd hirtelen leesik. A nyelvjárási cirkumflex intonáció abban különbözik az irodalmi nyelv cirkumflex intonációjától, hogy a hang esése a nyelvjárásban hirtelenebb és rövidebb, mint az irodalmi nyelvben. A diftongusokban az intonációs nyomaték helye nagyon eltér az irodalmi nyelvétől. Az irodalmi nyelvben a cirkumflex intonáció diftongusokban való ejtésekor a hangnyomaték a második komponensre összpontosul, a leírt nyelvjárásban azonban ennek az intonációnak a hangnyomatéka a diftongusokban mindig az első komponensre összpontosul: mdiSos ~ maišas, laiks ~ laikas, lauks ~ laūkas, kéims — kiėmas, Akdmps ~ kampas, tėmpte ~ tempti, rgnkas ~ raiikos, JlOnks ~ lankas, lickte ~ 18kti, driepte ~ drébti, diedę ~ dėdė, tier ~ tėra, oz,bilons ~ uzbonas, Jiions ~ Jonas, žūodis ~ žėdis, liops ~ 10pas. Mivel a nyelvjárásban ennél az intonációnál a hangnyomaték a diftongusok első komponensére összpontosul, egyes diftongusok (ai, ei) második komponense hajlamos eltűnni. Íme néhány példa arra, amikor a nyelvjárásban a kettőshangzók második komponense eltűnt: vaks ~ vaikas, fre ~ eiti, gréts ~ greitas, svėks ~ sveikas, ré,kdls reikalas. A leíró nyelvjárás cirkumfl- ~ ex hanglejtése hasonló a žemaitiai dūnininkai nyelvjárásának ugyanilyen hanglejtéséhez. A hangsúly fajtája, időtartama és a hangmagasság mozgása tekintetében megegyeznek, a hangmagassági nyomaték helyében azonban különböznek, mivel a dūnininkai cirkumflex hanglejtése minden kettőshangzóban mindkét komponensen jelen van, csak közelebb a žemaitiai dounininkaiéhoz, az első komponensre való koncentrálódás tendenciájával“. Cirkumflex hanglejtésűek: a) Azok a hosszú szótagok, amelyeket cirkumflex hosszúságú magánhangzók alkotnak: esegdste ~ išsigąsti, gr0šts ~ grąžtas, skėste ~ sksti, [sce ~ lįsti, pikte ~ pykti, Tiiste ~ siūsti, Tits ~ liūtas, miiris ~ mūris, liidnos ~ liūdnas, b) Azok a hosszú szótagok, amelyeket hangsúlyos, megnyúlt a és e alkot: dare mo darė, eglašakę ~ eglūšakė, mažos ~ mažas, Sake ~ šūkė, šaūšos ~ šašas, sake ~ sūkė, kéke ~ kėkė, mėdis ~ mėdis, sénis ~ sėnis. Azokban a szavakban azonban, amelyekben a végződés megrövidülése után a nyelvjárásban röviden ejtett szótag jön létre, az a és e magánhangzók az ilyen szótagban, amint korábban jeleztük, akut hanglejtésűek: bars ~ batas, laps ~ lapas, kdps ~ kūpas, lėts ~ 1€das, svérs ~ svėčias, nėš ~ nėša, véd ~ véda. c) Azok a hosszú szótagok, amelyeket cirkumflex hosszúságú tiszta vagy vegyes kettőshangzók alkotnak; ebben az esetben a hanglejtést a kettőshangzók első komponensei hordozzák: lauks ~ laūkas, duls ~ aūlas, šaukte ~ šaukti, Iūiks ~ laikas, pėikte ~ peikti, déina ~ dičną, ščins ~ šičnas, jOuks ~ judkas, mdils ~ muilas, kales ~ kaltas, šaltis ~ šaltis, kdmps ~ kampas, lOnks ~ lafikas, paršos ~ paišas, selpte ~ šelpti, léngvos ~ lefigvas, wvérste ~ veisti, télpte ~ tilpti, Imte ~ iti, ginte ~ giūti, Vö. Jonikas, Pagramančio tarmė, 5 P. § 15, Kaunas, 1939. 103 sėrkte ~ sižgti, gdlte ~ gulti, — triimps ~ trumpas, = silnktęe ~ sufikti, pdros ~ puivas. Törő hanglejtés. A törő hanglejtés (tető alakú jellel jelölve) jellemző a hangsúlyt visszahúzó žemaitisokra, tehát arra a leíró nyelvjárásra, ,,~%) amelyben a hangsúly visszahúzása különösen erőteljes. ir A hanglejtésnek ez a hanghatása különbözik az irodalmi nyelv erős kezdetű hanglejtésétől. A törő hanglejtés ejtésekor világosan hallható a megemelkedett hang hirtelen törése a hang közepén, mert ekkor hirtelen záródik a hangrés. Amikor a hangrés ugyanabban a pillanatban ismét kinyílik, a hangsúlyos fonéma második részét a hang lefelé engedésével ejtjük ki. A törő hanglejtés hangjának törése nagyobb, mint az irodalmi nyelv erős kezdetű hanglejtéséé. A törő hanglejtés ejtésekor a hangrés minden ne esetben egyformán záródik. Egyes hangok kiejtéseji kor jobban o záródik, mások — kiejtésekor kevésbé. Ez a hangok minőségétől függ. Ne Teljesen záródik a hangrés például a rits rytas, lūpa lūpa i ir @: hangok ~ kiejtésekor. ~ A folyamatos beszédben a hangrés szintén záródik, általában kevésbé, mint ugyanazon szavak külön ejtésekor. A hangrés jobban kinyílik a magánhangzók kiejtésekor d, č: sdu sau, ~ gdrs garas, ~ gėrs gėras, ~ dér dėra. ~ Be ezért jobban ji kinyílik a szó külön, hangsúlyosan történő kiejtésekor. A törtszintű intonáció a nyomaték helyét tekintve nem különbözik az irodalmi nyelv ereszkedő intonációjától, mert a törtszintű intonáció hangnyomatékának helye ugyanaz, mint az irodalmi nyelv ereszkedő ta intonációjáé, mégpedig: a diftongusokban, a másodlagos emelkedésű diftongusokbaji n, az irodalmi nyelvnek megfelelő diftongusokbir an o, é (uo ~ 0, ie ~¢), a hangsúly az első komponensre összpontosul: kdilis kailis, ~ Sduksts šaukštas, séile ~ séilé, Ičipa liepa, dduna dūona, ~ 3dlts šaltas, ~ ~ ~ mz os ~ amžius, pdntis ~ pantis, tdrps ~ tarpas, kélte mo kėlti, Iėmpa ~ 1émpa, sénte~ sénti, gérte ~ gérti, kd, téns ~ Katinas, léns linas, ~ gérs gras, griūoptę ~ grobti, mūolis ~ ~ mėlis, diete ~ dėti, siediete ~ sėdčti. A törő hangsúly kiejtésekor a hang mozgása ugyanaz, mint a kezdőhangsúlyé, mégpedig emelkedő-- eső. ir Kiejtéséhez hosszabb idő szükséges, mint a nyelvjárás kezdőhangsúlyához (lásd alfejezetet „Erős kezdetű hangsúly®). A törő hanglejtés természeténél fogva hasonló a lett törő hanglejtéshez. K. Būga szótárának bevezetőjében a žemaitisi törő hanglejtést robbanónak vagy törőnek nevezi (törőnek), ir és a lett ją su törő hanglejtéshez hasonlítja, amelyet lettül „Rkrituoša“-nak ir „grūsta- ”-nak vagy „lauzta®®-nak neveznek. A nyelvjárás törő hanglejtése a lett törő hanglejtéstől a hangnyomás helyében különbözik, mivel a lett törő hanglejtés mindkét fonémakomponensre összpontosul, a žemaitisi törő pedig az első komponensre. A hangrés záródása szempontjából is különbözik a lett törő hanglejtéstől, mivel a žemaitisi törő kiejtésekor a hangrés jobban bezárul.́ úgy. c. A hangrés záródása szempontjából is különbözik a lett törő hanglejtéstől, mivel a žemaitisi — törő kiejtésekor a hangrés jobban bezárul. Ը. c. A hangrés ji záródása szempontjából is különbözik a lett törő hanglejtéstől, mivel a žemaitisi törő kiejtésekor a hangrés jobban bezárul. ]}ымкәа A nyomatékos kezdő hangsúlyú nyelvjárásokban a tört hanglejtésűek: a) Azok a hosszú szótagok, amelyeket nyomatékos kezdő hosszúságú magánhangzók alkotnak: kdsnis~ kąsnis, kdste ~ kąsti, spréste ~ ~ spręsti, žiste ~ ~ sti, rits ~ rytas, ~ gite ~ gyti, virs vyras, skiiste skūsti, ils siūlas, gril ts ~ grūdas, lipa lūpa. ~ 6 K. Būga, Lietuvių kalbos žodynas, 1 sgs., XXIV, b) Azok a hosszú szótago104 k, amelyeket nyomatékos kezdő hosszúságú tiszta vagy vegyes kettőshangzók alkotnak: bdime ~ baimė, kduls ~ kaulas, sdule ~ saulė, méile ~ méilé, péiva ~ pieva, séina ~ siena, péins ~ pienas, déuna ~ dona, Gusis ~ tosis, kalis ~ kaltas, somtis ~ samtis, péntis ~ péntis, kdrve ~ karvė, bdrte ~ barti, délns ~ délnas, pémpe ~ pémpé, lénke ~ lénké, gérve ~ gérve. Az irodalmi nyelv vegyes kettőshangzóinak, amelyek ¢, u + I, m, n, r elemekből, valamint a wi kettőshangzóból állnak, a nyomatékos kezdő hanglejtésű hangsúlyát bal oldali ékezet jelöli, mivel az /ir » magánhangzók mindig rövidek, és ezek maradnak az ilyen kettőshangzókban is. A leírt nyelvjárásban az i, u + /, m, n, r elemekből, valamint a wi kettőshangzóból álló kettőshangzók első komponenseit hosszan ejtik, és nem rövidülő, hanem tört hanglejtésük van: skélte mo skilti, élks ~ ilgas, télts ~ tiltas, timpa ~ timpa, pinte ~ pinti, trinka~ trinka, bėrte ~ birti, kdlte ~ kūlti, diémte ~ dumti, ké7pe ~ kūrpė, dite ~ ūiti, [ Ugyanilyen a 7, u + I, m, n, r elemekből álló, másodlagos emelkedésű vegyes kettőshangzók hanglejtése is: pél ~ pila, šėls ~ šilas, vežėms ~ vežimas, liekėms ~ lėkimas, pén ~ pina, lėns ~ linas, mėn ~ mina, tėn ~ tina, kdl ~ kūlia, gél ~ gūla, aukštoms ~ aukstumas, geléms ~ gilumas, dor ~ duria. A tört hanglejtésük van a nyelvjárás másodlagos emelkedésű, a, e + I, m, n, r elemekből álló vegyes kettőshangzóinak is, amelyek a nyelvjárásban a zárt rövid végződés lehullásával keletkeztek: gals ~ galas, ndms ~ namas, trans ~ tranas, gdrs ~ garas, kéls ~ kėlias, pėns ~ pėnas, gérs gėras, c) A nyelvjárás másodlagos hangsúlyú hosszú szótagjai, amelyek nem a szó végéről a kezdetére való hangsúly- -visszahúzódás, hanem a szótag nyelvjárási megnyúl- ~ ása következtében keletkeztek: lūo,pite ~ 16pyti, of,rd ~ vyrai, va,kdu mo vaikuo (vaikui), drk,lou ~ šrkliuo (arkliui), gndi,bite ~ gndibyti, ddik,stite ~ daigstyti, trė,links ~ trilinkas, dė,gintę ~ dėginti, dé,dinte ~ didinti, Jlė,sals ~ Iėsalas, sprd,géls ~ spragilas, pa,- §drs ~ pašaras, va,bdls ~ vabalas. Vidurinė priegaidé. Vidurinė priegaidé (žymima stačiu riestiniu Zenkleliu,,*) yra žymiai trumpesnė už tvirtagale priegaidę, tariama netgsiamai. Jos kirčiuojamoji fonema mažiau įtempta negu tvirtagalės priegaidės. Nuo tvirtagalės priegaidės skiriasi savo balso kilimu bei ji kritimu. ir Balso spūdžio vietos atžvilgiu ji nesiskiria tarmėje nuo tvirtagalės priegaidės. Dvibalsiuose balso spūdis koncentruojamas ant pirmojo komponento: dė.i,na ~ diena, dd.u,bie ~ duobė, Id.u,ka ~ laukai. " Vidurinę priegaidę tarmėje turi: a) Az irodalmi nyelvben 7, » rövid ereszkedő hanglejtésnek megfelelő e, o magánhangzók nyitott, egyetlen hangsúllyal rendelkező (vagyis másodlagos hangsúly nélküli szavakban) szótagokban: vé.sos visas, bėję bijo, lė.pa lipo, tekė.nis tekinis, krė.stemo kristi, $0.kas ~ šūkos, b0.va ~ būvo, $o.ni ~ §uni, no.gara ~ nūgara, šo. Tteni mo sutinj. ~ ~ ~ ~ Ha a kétvagy többszótagú szavaknak két hangsúlyuk van, vagyis főés mellékhangsúlyuk, akkor az irodalmi nyelvben 7, u rövid ereszkedő hanglejtésnek megfelelő e, o magánhangzók a nyelvjárásban nem középső, hanem rövid ereszkedő hanglejtést mutatnak: vé,sds ~ visais, bėjūom ~ bijom, [é,pdm ~ lipam, tekė,nė ~ tekiniai, kré,tiot ~ 105