LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, II LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

AZ ÚGYNEVEZETT „ABSZOLÚT INSTRUMENTALISRÓL” A XVI–XVII. SZÁZADI LITVÁN NYELVEMLÉKEKBEN

V. AMBRAZAS

A litván nyelvben az abszolút dativus az ókortól napjainkig széles körben használatos. Egyes nyelvészek egy másik abszolút szerkezetet, az abszolút instrumentálist is említették. Az abszolút instrumentalisszal kapcsolatos kérdés bizonyos, a régi litván nyelvemlékekben időnként előforduló igenévi szerkezetekhez kötődött.

A. Becenberger az abszolút dativusok mellett a következő példát hozta fel az abszolút instrumentalisszal („ein absoluter Instrumental”) és igenévvel: Schais daiktais schitaipo pataisitais eidawa kunigai BrB Hebr 9, 6. A. Becenberger szerint az abszolút instrumentalis valószínűleg az abszolút dativusból ered. A két szerkezet között állítólag átmeneti esetek is vannak: Ir scham atstatitū liepe antrą sawesp eiti BrB Zuz 56; encziams iomis BrP 402₉. A. Becenberger véleménye szerint az utóbbi példát tiszta abszolút instrumentalisként („reiner Instr. absol.c”) lehet értelmezni¹.

A. Becenberger az abszolút instrumentalishoz kapcsolta a litván határozói igenév kialakulását is. Az abszolút szerkezetekben használt határozói igenév állítólag vagy a dativusból, vagy az instrumentalból fejlődött ki. A. Becenberger a következő példákat hozta fel az abszolút instrumentalisszal és határozói igenévvel: moterischke numirus waiku ir wiru sawa schullinjie passiskandina BrP II 518₁₆; passibengus tomis dienomis BrP I 161₂; O apeius metais pataise BrB I Kar 20,26². Úgy tűnik, A. Becenberger az abszolút instrumentálist a régi litván nyelv egyik szintaktikai kifejezőeszközének tekintette.

E. Frenkel sokkal óvatosabban tárgyalta az abszolút instrumentalisszal kapcsolatos kérdést. Megjegyezte, hogy ez a szerkezet igen ritka, és J. Bretkūnas írásaiban csupán néhány helyen fordul elő. A. Becenberger egyes idézett szerkezetei (BrP I 161₂, BrP II 518₁₆) abszolút dativusok is lehetnek; a többi sem teszi lehetővé, hogy „szabad abszolút instrumentalról” („der freie Instr. absol.c”) beszéljünk, mivel időhatározói és szociatív instrumentalisként is értelmezhetők³. E. Frenkel az A. Becenberger által említett szerkezetekhez még egy példát fűzött:

¹ Lásd A. Bezzenberger, Beiträge zur Geschichte der litauischen Sprache (a továbbiakban — Beiträge...), 261, Göttingen, 1877.

² Ugyanott, 261; lásd még 241.

³ Lásd E. Fraenkel, Syntax der litauischen Kasus, 197, Kaunas, 1928.

47

ajtókat bezárva beszélni vele BrP II 26; szerinte ez vagy abszolút, vagy helyhatározói eszközhatározó⁴.

A mai litván nyelvben az abszolút eszközhatározó nem használatos. A lettben és az óporoszban sem figyelték meg. A szláv és a germán nyelvek, amelyek régi emlékeiben megtalálható az abszolút dativus, szintén nem ismerik ezt a szerkezetet⁵. Ezért E. Frenkel kételyei A. Becenberger néhány példáját illetően teljesen megalapozottak. A. Becenberger által abszolút eszközhatározóknak tekintett szerkezetek nem egyneműek. Jellegük tisztázásához át kell tekinteni a régi litván nyelvemlékek e kérdést érintő adatait.

1. A fent felsorolt esetek közül, amelyek abszolút eszközhatározóknak tekinthetők, először a -u végződésű főnévi alakokkal alkotott, határozói igeneves szerkezeteket tárgyaljuk. A XVI—XVII. századi nyelvemlékekben jó néhány ilyen szerkezetet találunk:

Nissan hónapban, Arthasastho király uralkodásának huszadik évében, amikor ő mellette állt⁶, az ő színe előtt, bort vittem neki BrB Nehem 2, 1.... ez a két férfi... és karddal megölték őket, atyám erről mit sem tudott BrB I Kar 2,32. Mert amikor meghalt az ő atyjuk, olyan volt, mintha már meghalt volna BrB Sir 30,4. És az idő leteltével, amelyet a király kijelölt... elhozta őket főudvarmestere BrB Dan 1,18. Amíg az ilyen elválasztás ideje tart, ne érje borotva a fejét... amíg el nem telik az idő, (az az idő), amelyet ő az ÚRnak szentelt BrB IV Moz 6,5.... és amikor az öszvér a terep alatt áthaladt⁷a tölgyfa alatt, a feje beleakadt a tölgyfába BrB II Sam 18,9. És a katonák egy része... vereséget szenvedett. És amikor a lovak ereje elfogyott⁸, megálltak és helyrehozták a romlást BrB Sir 40,34...amikor, a víz a homokba szivárog, eltűnik BrB Iz 40,24....amikor a szél a fák lombját fújja, mondja BrB Luk 12,55. Akkor Józsua beszélt az ÚRral... és ezt mondta amikor Izrael előtt BrB Joz 10,12. Amikor háború tört ki Saul háza és Dávid háza között, Abner megerősítette Saul házát BrB II Sam 3,6. És amikor a fa korhad, aki délre vagy éjszakának (északnak) akar esni, arra a helyre esik, amerre dől⁹ BrB Pam 11,3....azon az őszön /az a nő/ miután meghaltak gyermekei és férje /a gyülekezetben öngyilkos lett BrP II 518¹⁶. Amikor eljött az idő... ezek a jelek először mutatkoztak BrP II 336¹⁹.... a hajó vesztébe rohanva/ és mikor a halál szemük láttára közeledett/ Krisztup eléjük járult BrP I 201²⁰.... amint az istenek asszonyának mondott, azt kívánja, hogy vágják le egyetlen fiát VP 109.

J. Bretkuna írásaiban és a Wolfenbütteli Postillában, amelyekből ezek a példák származnak, az -(i)o- és -(i)io- tövű főnevek dativusa rendszerint -ui végződésű, de mellette gyakran előfordul a -u is, például: passimega tewu jūsų BrB Luk 12,32; bilaia darżiniku winiczas Luk 13,7; ikki tam czesu Mich 5,2;

⁴ Ugyanott.

⁵ Az óangol nyelv régi szövegeiben előforduló egyedi „abszolút instrumentatio” esetek a latin abszolút ablativus hatására jöttek létre, lásd Morgan Callaway, The Absolute Participle in Anglo-Saxon, Baltimore, 1889.

⁶ A fent aláhúzott mana.

⁷ Aláhúzva, a margón: didziu, storu.

⁸ A margón: dausza.

⁹ Az utolsó 6 szó a margón; a szövegben aláhúzva: the gules.

48

Nehem 2,16; I Kar 3,2; II Kar 18,4 és másutt; a leggyengébb daiktu I Petr 3,7; az én Uramnak, karaliu Assyrios II Kar 18,23 és így tovább¹⁰; a dicsőség a kellemes legszebbnek — lewų VP 54, mindenkinek pratu 46a; drawgu sawam 206a; afferawasiu Dewų tewų 2a stb.¹¹ Az -u végződésű egyes számú dativusi alakokat számos más nyelvemlékben is megtaláljuk; a mai litván nyelvjárásokban is széles körben használatosak¹². Ezek a dativusi alakok az írásbeliségben, részben pedig a beszélt nyelvben is egybeestek az egyes számú instrumentalis alakokkal. Ezért azokat a főneveket, amelyek a itt felsorolt szerkezetekben igenévvel kapcsolódnak össze, első látásra dativusnak és instrumentalisnak egyaránt tekinthetjük. Például A. Becenberger, miután a BrP II 518₁₆-beli szerkezetet az „abszolút instrumentalisok” közé sorolta, néhány másikat¹³ a dativusról szólva említett meg.

Az alábbi körülmények mutatják, hogy a fent említett példákban használt, -u végződésű főnévi alakok dativusok:

a) Azokban az abszolút szerkezetekben, amelyek predikátumai ragozott igenevek, ezek a főnévi alakok az igenevek dativusi alakjaival kapcsolódnak össze, például: Az első év múltával, a második évben jön el hozzá BrB I Moz 47,18. És ott kell maradnod, amíg meghal a főpap¹⁴ BrB IV Moz 35,25.... amíg el nem telik az idő BrB Dan 2,9. És történt¹⁵, hogy Zakariás pap szolgálatot végzett... Amikor eljött a sorja BrB Luk 1,8.

b) A régi írásokban egyáltalán nem találunk olyan megfelelő szerkezeteket, amelyekben a határozói igenévhez -(i)ã-, -(i)ē-, -i-, -u- vagy mássalhangzós tőhöz tartozó főnév olyan végződésű egyes számú instrumentálisa kapcsolódna, amely eltér a dativus végződésétől.

c) Szerkezetük és a mondatban betöltött szerepük alapján a fent felsorolt szerkezetek semmiben sem különböznek a többi abszolút dativustól.

2. J. Bretkūnas írásaiban több olyan abszolút szerkezet fordul elő, amelyekben a nőnemű -(i)ã- tövű főnevek, névmások és igenevek -mis végződést kapnak:

Esch skanios strowos newalgliau... nei tepiauusi, ikki praschokus¹⁶ tomis trimis nedeliomis BrB Dan 10,3. Ir pereius dienomis anamįs¹⁷ visszatér, és a gyermek¹⁸ Jézus Jeruzsálemben marad BrB Luk 2,43. És passibengus tomis dienomis ir aniėms hazatérve / a gyermek ott marad BrP I 161₂. És úgy történt, hogy issipildus dienamis ureda ia²⁰ hazatérnek házukba BrB Luk 1, 23. De encziams iomis| Íme, néhány őr érkezik a városba BrP I 402₉.

¹⁰ További példákat lásd A. Bezzenberger, Beiträge... 127.

¹¹ Lásd W. Gaigalat, Die Wolfenbütteler litauische Postillenhandschrift aus dem Jahre 1573, 125, 243, Tilsit, 1900 (MLLG V).

¹² Vö. F. Specht, Śyrwids Punktay Sakimu, 29–30, Göttingen, 1929; J. Otrębski, Gramatyka języka litewskiego, 3, 14, Warszawa, 1956; Z. Zinkevičius, VVU Istorijos-filologijos fakulteto mokslo darbai, 1, 189–190, Vilnius, 1955.

¹³ Vagyis Dan 2,9; Sam 3,6; Nehem 2,1; Sir 30,4; Sir 39,34; Apd 7,4; lásd A. Bezzenberger, Beiträge... 127.

¹⁴ Fölötte aláhúzva: Plebona.

¹⁵ A sor fölött: staghiši est.

¹⁶ A perschokus alakból javítva.

¹⁷ Fölötte áthúzva: ischbewus dienas tas.

¹⁸ Fölötte aláhúzva: waikelis.

¹⁹ Javítva: issipildusamis.

²⁰ Az issipildus szótól az ia szóig aláhúzva; felül: iem athluksam Vreda sawa.

4. Kalbotyros klausimai II.

49

A végződés -mis a többes számú eszközhatározó esetre jellemző. J. Bretkūnas írásaiban azonban esetenként a többes számú részes esetnek is ez a végződése, például: Ir sluszia Deiwemis iu BrB Ps 106,36; esch iamis… kalbėiau Joz 20,2; Ghis… prisaka neczistomis Dwasiaams Mork 1,27; Bet beda siunkiamus, (nieschczamis) ir szindanczamis Luk 21,23. Noreia ghissai iamis schitu prisakimu… Liekarstwa… pataisiti BrP I 222₂₀ stb. Sok más régi emlékben (Morkūnas Postillájában, a Wolfenbütteli Postillában, a Knyga nobanystėsben stb.) a -mis végződésű részes esetek még gyakoribbak²¹. Ezek a formák valószínűleg azért kezdtek részes esetű jelentésben használatossá válni, mert a részes és az eszközhatározói eset végződése részben egybeesett. Már a XVI–XVII. századi írásokban is előfordul, hogy a főnevek és névmások többes számú eszközhatározói esete a részes esethez hasonlóan a -ms végződést kapja, vö.: su sawa Szmonims BrB I Mak 12,50, su mums SG 105₁₇ stb. Ezeknek az eseteknek az analógiájára a többes számú eszközhatározói alakok a -mis végződéssel helyenként szintén felvehették a részes eset jelentését²². Figyelemre méltó, hogy a régi írásokban a -mis végződés a többihez képest gyakrabban fordul elő az -(i)ā-tövű főnevek és névmások részes esetében²³. Bretkūnas fent felsorolt szerkezeteiben éppen e tőtípus alakjait látjuk. Ezért kétségtelen, hogy ezek részes esetek, és a példákban a részes esetű abszolút szerkezet szokásos eseteivel van dolgunk, határozói igenevekkel (1–4), illetve melléknévi igenevekkel (5).

Ezeket a szerkezeteket a többi régi írás megfelelő helyeivel összevetve azokban is többnyire részes esetű abszolút szerkezeteket találunk (vö. Ir passibengus dienoms/ ir aniems sugrįžtant VEE 31₂₄; iki toms trims nedėloms perėjus KvB₁ Dan 10,3, Bet nueinant jom dwiem KvB₁ Mat 28,11). Figyelemre méltó egy hely Morkūnas Postillájában: a fordító, amikor B. Vilentas perikópaszövegét kölcsönözte, az abban használt részes esetű abszolút szerkezetet így írta át: VEE 146—147: Ateia Iesus (146) durims sant vschrakintoms; MP 173a 27: Atáio Tezus durimis sant užrakintomis. Itt a részes esetű abszolút szerkezet és az út eszközhatározói esetének (min jött?) kontaminációja is felismerhető. J. Bretkūnas ezt a helyet kétféleképpen fordította le: a perikópában részes esetű abszolút szerkezetet használt (BrP II 43₄), a „magyarázatban” pedig valamelyest másként adta vissza: Ateit Ponas IEsus iumpi kaczei durimis uszrakintomis kalba su ieis/ ir sawe… prisikielusi paroda BrP II 26₄. E. Fraenkel e mondat egy részletét idézve (lásd fentebb) tévesen a durimis uszrakintomis szókapcsolatot a kalba igével kapcsolta össze. Valójában az ateit igéhez tartozik. J. Bretkūnas itt a venit Iesus ianuis clausis Vulg Jon 20,26 latin mondatot parafrazeálja, és beilleszti a kötőszót

²¹ Žr. W. Gaigalat, min. veik., 133 tt.; A. Bezzenberger, Beiträge… 241; P. Arumaa, Untersuchungen zur Geschichte der litauischen Personalpronomina, 44 tt., Tartu, 1933; F. Specht, ZfslPh 12, 200 tt.

²² Vö. P. Arumaa, min. veik., 48—49; J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, 404 tt., 418, 423, Rīgā, 1951; E. Fraenkel, Balticoslavica, 2, 36; Sprachliche, besonders syntaktische Untersuchung des kalvinistischen litauischen Katechismus des Malcher Pietkiewicz von 1598, 14, Göttingen, 1947. F. Specht másképp magyarázta, hogy a -mis végződés hogyan terjedt át a részes esetre; véleménye szerint a részes és az eszközhatározói eset végződésének kettős számban való egybeesése okozta ezt, lásd F. Specht, KZ 53, 152 tt.; 56, 265; ZfslPh 12, 200 tt.

²³ Például a J. Morkūnas Postillájában található, -mis végződésű 69 többes számú eszközhatározói alak közül (ezeket P. Arumaa idézi, min. mű, 44—45) 31 -(i)ā-tövű.

50

kaczei. Következésképpen a durimis uszrakintomis nem abszolút szerkezet, hanem egyértelműen az út (mód) eszközhatározói esete²⁴.

3. Külön is megemlítendő J. Bretkūnas két szerkezete: Ir Ianui schitaip apkaltu sanczu /Ponas musu Jesus Kristus/ delei kosanų ir stebuklingu darbu sawa/ buwa didiele Czeṡtije laikams BrP I 29₉.... esch thą nepalai̇mą ne uszleiṡiu iem giwų sancziu, Bet czesu io io sunau̇s usṡziun-siu nepalai̇mą ant io Namų BrB I Kar 21, 29 (bey seinem leben LB; in diebus eius Vulg).

Az első szerkezetben az apkaltu sanczu szavakat F. Specht részes eseteknek tartotta²⁵. Ha elfogadjuk ezt a feltevést, a második példában szereplő giwų sancziu alakot is részes esetnek kellene tekintenünk. Formailag ez lehetséges, mert J. Bretkūnas írásaiban a melléknevek és igenevek olykor főnévi részes esetű végződéseket kapnak, vö. a következő részes esetekkel: bagatu BrG 123₂₆; nekaltu BrB Sir 31,8; ischronitu BrB Sir 30,21; kalbancziu BrP I 77₁₁; raupsūti̇u BrP I 194₁₀ stb. Az aktív igenemű igenevek -u végződésű részes eseteit azonban nem sikerült megfigyelni. Ezenkívül J. Bretkūnas írásaiban a būti ige tövéből képzett jelen idejű igenév soha nem szerepel részes esetű abszolút szerkezet összetett állítmányának kapcsolóelemeként (ilyen esetekben határozói igenevet használnak, vö.: kurie iem giwam essant, numirre BrB Teis 16,30 stb.).

Az apkaltu és giwu alakok valószínűleg nem részes, hanem eszközhatározói esetek. Az eszközhatározói eset gyakran a részes esetű abszolút szerkezet állítmányának névszói része, vö.: man sant didzu pulku BrB Joz 17,14; kaliui teip didziu esant BrB V Moz 19,6 stb. Mivel a határozói igenévi kapcsolóelem ezekkel az eszközhatározói esetű alakokkal szoros szintaktikai-szemantikai egységet alkot, könnyen hozzájuk igazodhatott, és átvehette azok esetformáját. A fent említett két mondatban a sanczu kapcsolóelemet láthatólag az sant helyett használták az apkaltu és giwu eszközhatározói esetű alakok hatására.

Tehát itt a részes esetű abszolút szerkezet némileg deformált példáival van dolgunk.

4. Amint látjuk, az eddig tárgyalt példák mindegyike – ha egyetlen út (mód) eszközhatározói esetet nem számítunk – részes esetű abszolút szerkezet. Ezeken kívül az áttekintett XVI–XVII. századi emlékekben²⁷ mindössze három olyan szerkezet található, amelyet részes esetű abszolút szerkezetnek lehetne tekinteni. Ezeket J. Bretkūnas bibliafordításában találjuk:

²⁴ Az eszközhatározói esetet, vagy a latin nyelvű abszolút ablativus szó szerinti fordítását látjuk ebben a mondatban is: Bet amszinoi̇ giwatoie [ischrintu grieku] prieg wissų p schlowintuiu žmoniu bus /kaip ir pirmusa gimditoiusa pirm nupūlima buwa MT 76a 16.

²⁵ Žr. F. Specht, Šyrwids Punktay Sakimu, 33, Göttingen, 1929.

²⁶ Žr. A. Bezzenberger, Beiträge... 241.

²⁷ Áttekintettük az eddig ismert valamennyi M. Mažvydas-, B. Vilentas-, M. Daukša- és M. Petkevičius-írást, J. Bretkūnas bibliafordítását és Postilláját, J. Morkūnas Postilláját (1600), S. Vaišnoras „Žemčiūga teologiška” című művét (1600), Ledesma névtelen katekizmusát (1605), L. Zengštokas énekeskönyvét (1612), K. Širvydas „Punktai sakymų” című művét (1629—1644), S. M. Slavočinskis énekeskönyvét (1646), a Knygos nobaṅžnystės énekeskönyvét (1653), a Suma evangelijųt (1653), a Maldos krikščioniškast (1653), S. Minvydas és J. Božimovskis katekizmusát (1653), az 1674. évi evangéliumokat, S. B. Chylinskis Bibliájának E. Volteris, H. Reinhold, J. Gerulis és J. Otręmbskis által közreadott részeit, D. Kleinas Maldų knygelėjét (1685), J. Rikovi̇jus énekeskönyvét és imakönyveit (1685), valamint a XVI–XVII. századi kisebb írások más darabjait.

51

1) És amikor tanúskodott²⁸, megparancsolta a másiknak, hogy menjen ki, (előhívatta), és így szólt hozzá Zuz 56 (und da dieser hinweg war/ Hies er den andern LB; Et, amoto eo, iussit venire alium Vulg).

2) Az év elteltével Benhadad, a szíriai, összegyűjtötte hadát, és elindult Aphek ellen I Kar 20,26 (Als nu das jar umb war/ ordenet Benhadad die Syrer LB; Igitur postquam annus transierat, recensuit Vulg)²⁹

3) Miután ezeket így előkészítették, a papok mindig bementek az első sátorba Hebr 9,6 (Da nu solches also zugericht war/ gingen die Priester LB; His vero ita compositis: in priori quidem tabernaculo semper introibant sacerdotes Vulg).

Mint látjuk, az első és a harmadik szerkezet megfelel a Vulgata absolutus ablativusának. Mivel J. Bretkūnas a Biblia fordításakor ezt a szöveget használta, a latin absolutus ablativus arra ösztönözhette, hogy a részeshatározó helyett eszközhatározói esetet használjon. Figyelemre méltó, hogy az idézett példák közül csak egyben áll az abszolút szerkezet alanya és állítmánya eszközhatározói esetben. Az első szerkezet alanya részeshatározóval van kifejezve (scham), az állítmányt pedig, attestatiu, részeshatározóként³⁰ és eszközhatározói esetként egyaránt értelmezhetjük. A második példában fordított a helyzet: a mássalhangzós ragozású részeshatározóból eredő határozói igenév mellett eszközhatározói eset áll: metais³¹. A részeshatározói alak eszközhatározói esettel való ilyen keveredését J. Bretkūnas Biblia-fordításának néhány más helyén is megfigyelhetjük, vö.: De mondom nektek, iūmus prieteleis mana, ne féljetek Luk 12,4; Szíria királya pedig sawa wiriausiems³² lovasokat parancsolva II Kron 18,30; te velem vagy, Tarnu tawam, Uram I Sam 20,8. A fent idézett szerkezetek összefüggésbe hozhatók az egyeztetés más zavaraival is, amelyekből J. Bretkūnas Biblia-fordításában jó néhányat találunk³³. Itt emlékeztetnünk kell arra, hogy e fordítás kéziratát nem szerkesztették véglegesen, és J. Bretkūnas a nyomtatásra való előkészítés során valószínűleg kijavította volna a számos szabálytalan vagy az eredeti szöveg hatására összekuszálódott szerkezetet (jelentős részüket már a kéziratban kijavították). Azt csak akkor vélhetnénk, hogy a fent felsorolt szerkezetek az „abszolút eszközhatározói eset” használatán alapulnak, ha hasonló példák máshol is előfordulnának. J. Bretkūnas Postillájában azonban éppúgy nincsenek ilyenek, mint más szerzők írásaiban.

A XVI–XVII. századi emlékek adataiból tehát nem látszik, hogy a „abszolút eszközhatározói esetet” valaha is használták volna a litván nyelvben.

²⁸ J. Bretkūnas Biblia-fordításának kéziratában az u hangot olykor az ů betűvel is jelöli (általában nem mindig állapítható meg világosan, hogy az u betű fölé ívet vagy kört írtak-e). Valószínűleg ennek a szónak is -u a végződése (= attestatiu).

²⁹ A görög szövegben itt absolutus genitivust találunk, vö.: καὶ ἐγένετο ἐπιστρέψαντος τοῦ ἐνιαυτοῦ Sept.

³⁰ Ebben az esetben az első példában absolutus dativus állna passzív igenévvel.

³¹ Az metais eszközhatározói eset itt olyan kifejezések analógiájára kerülhetett be, mint a praėjusiais metais ’az elmúlt évben’, az idén stb. E. Fraenkel is az időhatározói esettel hozta kapcsolatba ezt a példát (lásd fentebb).

³² A wiriauseis alakból.

³³ Lásd: V. Falkenhahn, Der Übersetzer der litauischen Bibel Johannes Bretke und seine Helfer, 208—209, Königsberg und Berlin, 1941.

52

RÖVIDÍTÉSEK

BrB — Biblia, azaz a teljes Szentírás, amelyet Jonas Bretkūnas, Litvánia plébánosa Königsbergben litván nyelvre fordított (1579–1590. A VVU fotómásolatából idézve).

BrP — Postilla, azaz az evangélium rövid és egyszerű magyarázata... Iana Bretkuna által... Königsbergben... 1591.

KvB₁ — Biblia, azaz: az Ó- és Újszövetség teljes Szentírása... Most egy litvániai tanító által litván nyelvre fordítva és másodszor kinyomtatva. Königsberg, 1755.

KZ — Összehasonlító nyelvkutatási folyóirat az indogermán nyelvek területéről, alapította A. Kuhn.

LB — Biblia: vagyis a teljes Szentírás németül. Újraszerkesztette D. Mart. Luth. Wittenberg. Hans Lufft nyomtatta, 1549.

MP = Litván postilla... kiadta... Vilniusban Jokubas Morkūnas... 1600-ban.

MT — Teológiai gyűjtemény, összeállította és megírta M. Adam Francisci... Most pedig Simonas Vaišnoras, Ragainės plébánosa fordította le litván nyelvre. Nyomtatta Königsbergben, Poroszországban Jurgis Osterbergeras, 1600-ban.

Sept — A HETVENEK SZERINTI ÓSZÖVETSÉG. Vagyis az Ószövetség a Hetvenes fordítók görög változatából... Halle (az I. és II. rész — 1759, a III. és IV. — 1760, az V. — 1766).

SG — Krisztus cionista és német énekei... Lazaru Sengstak, Litvánia königsbergi plébánosa által megújítva. Anno CIƆ IƆC XII. Nyomtatták Poroszországban, Königsbergben.

VEE — Az evangéliumok és levelek, amelyeket vasárnapokon és ünnepnapokon olvasnak... teljesen és hűségesen litván nyelvre fordította Baltramiejus Willentas... Kinyomtatta Jurgis Osterbergera Karalaučiában, M. D. LXXIX-ben.

VP — Az evangélium egész éven át tartó magyarázata, részletekben összeállítva sok postillából... (Az 1573-as, anonim postilla. Idézve W. Gaigalat: Die Wolfenbütteler litauische Postillenhandschrift aus dem Jahre 1573, Tilsit, 1900 című művéből).

Vulg — Biblia sacra Vvlgatae editionis Sixti Qvinti pont. max. ivssv recognita atque edita Romae Ex typographia apostolica Vaticana MD XC III.

fslPh — Szláv filológiai folyóirat. Szerkesztette Max Vasmer.

AZ ÚGYNEVEZETT „ABSZOLÚT INSTRUMENTALISRÓL” A XVI–XVII. SZÁZADI LITVÁN NYELVŰ EMLÉKEKBEN

V. I. AMBRAZAS

Összefoglalás

Az „abszolút instrumentalis” létezésének kérdését az ólitván írásbeliségben A. Bezzenberger vetette fel, később E. Fraenkel is érintette, de a kérdés mindmáig nyitott. E kérdés tisztázására a jelen tanulmány valamennyi olyan szerkezetet bemutatja, amelyet „abszolút instrumentálisként” értelmeztek vagy lehet értelmezni. Teljes körű gyűjtés módszerével tárták fel ezeket a XVI–XVII. századi litván nyelvű emlékekből.

53

Az anyag vizsgálata kimutatta, hogy csaknem valamennyi „abszolút instrumentalis” magyarázható úgy, mint önálló dativus határozói igenevekkel vagy ragozott melléknévi igenevekkel. A névszói ragozás dativusi alakjai sok régi emlékben részben egybeestek az instrumentalis alakjaival. Ez az egybeesés az -(i)o-, -(i)io- tövűek egyes számában (az -u végződésben), valamint – viszonylag ritkán – más tövek többes számában (a -mis végződésben) fordult elő. A vizsgált szerkezetek többségében éppen ezek az alakok fordulnak elő. Másfelől azok az instrumentalis alakok, amelyek nem esnek egybe a dativusszal, nem lehetnek sem az abszolút szerkezetek alanyai, sem állítmányai. Ez alól csak I. Bretkūnas bibliafordításának néhány elszigetelt szerkezete kivétel. Ezek a szerkezetek az egyeztetés megsértésével és a dativusi és instrumentalis alakok használatában tapasztalható ingadozással függnek össze, amely a fordítás kéziratának más részeiben is megfigyelhető; ugyanakkor a Vulgata megfelelő helyein álló latin ablativus absolutus szerkezet hatására is keletkezhettek. Következésképpen az ólitván írásbeliségben nem létezik „abszolút instrumentalis”.