LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, VLIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

K. ŠIRVYDAS „DICTIONARIUM TRIUM LINGUARUM” CÍMŰ SZÓTÁRA

LEXIKAI DIALEKTIZMUSOK

K. PAKALKA

A régi litván nyelvű írásokban világosan tükröződnek a különféle helyi nyelvjárások elemei. A kelet-aukštaitis nyelvjárás számos fonetikai és morfológiai eleme megtalálható K. Širvydas „Punktai sakymų” című művében és szótárában.

K. Širvydas írásaiban a kelet-aukštaitis nyelvjárás elemeit szerzőjük anyanyelvjárása, valamint a kelet-litvániai kulturális központban, Vilniusban végzett sokéves tevékenysége határozta meg. Itt élve az akadémián litván nyelvet tanított, litvánul prédikált a templomokban, megírta a „Punktai sakymų” című művet és a „Dictionarium trium linguarum” című szótárt, amelynek öt kiadása jelent meg: I—1629, II—1631, III—1642, IV—1677, V—1713.

K. Širvydas írásainak nyelvjárási sajátosságait még nem lokalizálták pontosan. E kérdésben többféle vélemény is létezik.

E. Volteris K. Širvydas írásainak nyelvjárási sajátosságait a Vilnius környéki vidéken, Švenčionys tájékán próbálta keresni, ahol fennmaradt az ősi balti a¹. Egyesek K. Širvydas írásainak nyelvét Ukmergė környékének nyelvjárásaival hozták kapcsolatba. F. Specht szerint nem lehet teljes pontossággal megállapítani, melyik kelet-aukštaitis nyelvjárás szolgált K. Širvydas írásai nyelvének alapjául, de ő is hajlott arra a feltevésre, hogy K. Širvydas szülőhelye az Ukmergė—Šešuoliai—Kunigiškiai vonaltól keletre volt². K. Širvydas írásai nyelvjárásának lokalizálásában E. Frenkelis csak részben értett egyet E. Volteris és F. Specht véleményével. E. Frenkelis arra a következtetésre jutott, hogy K. Širvydas írásainak nyelvjárása egyáltalán nem egyezik sem a Vilnius környéki, sem az Ukmergė környéki nyelvjárásokkal. E. Frenkelis véleménye szerint K. Širvydas kerülte a helyi színezetet, és az aukštaitis nyelvjárás alapján kiegyenlített nyelven írt (bizonyos kelet-aukštaitis koine)³.

J. Otrębski K. Širvydas anyanyelvjárását Vilniustól északra próbálta lokalizálni. Hangsúlyozta, hogy nem szabad megfeledkezni arról, hogy K. Širvydas írásainak nyelvjárása már nem tiszta nyelvjárás. K. Širvydas írásainak nyelve irodalmi nyelv, amelyet egy megfelelő nyelvjárás alapján alakítottak ki: gondosan megválogatták a szókincsét, és körültekintően csiszolták helyesírását. Elképzelhető, hogy K. Širvydas számos fonetikai és morfológiai sajátosságot kiválasztott, és kihagyott bizonyos jegyeket, amelyeket túlságosan helyinek (nyelvjárásinak) tartott. Ezért ma nehéz pontosan megválaszolnunk az anyanyelvjárására vonatkozó kérdést⁴.

¹ Lásd Э. Вольтер. К. Ширвида, in: Энциклопедический словарь, XXXIX A, С.-Петербург, изд. А. Ф. Брокгауз, И. А. Ефрон, 1903, p. 590.

² Lásd F. Specht, Syrwids Leben und Schriften, in: Syrwids Punktay sakimu (Punkty Kazań), Göttingen, 1929, p. 47.

³ Lásd E. Fraenkel, Syrwids Punktay sakimu (Punkty Kazań), szerk. Franz Specht, (rec.), „Zeitschrift für vergleichende Sprachforschung”, 58, p. 84—85.

⁴ Žr. J. Otrębski, Teksty litewskie, Warszawa, 1957, p. 75.

221

B. Larinas azt állítja, hogy K. Širvydas a köznyelv alapján írt. B. Larinas azonban K. Širvydas nyelvének keleti elemeit sem tagadta⁵.

Azt, hogy K. Širvydas nem korlátozódott a keleti aukštait nyelvjárásra, hanem az egész litván nyelv szókincsére támaszkodott, részben szótára harmadik kiadásának előszava is tanúsítja, amely szerint a szótárnak a jezsuita akadémia növendékei számára tanulmányi segédkönyvként kellett szolgálnia, amelyből „a latin nyelv szavait kényelmesen lefordíthatták saját hazájuk nyelvjárásaira” (ad vernaculas veſfras dictiones)⁶. K. Širvydas szótára az irodalmi nyelv fejlesztésére és normáinak kialakítására készült⁷. Különféle megfontolásokból sok lexikai szinonimát közöl, amelyeket a keleti aukštait beszélt nyelvből merített. Ezeket igyekszünk ebben a tanulmányban megvizsgálni.

A „Dictionarium trium linguarum”⁸ lexikai és szemantikai dialektizmusai közé olyan szavak tartoznak, amelyek a „Lietuvių kalbos žodynas” I–V. kötete és e szótár cédulagyűjteménye alapján, földrajzi elterjedésük szerint, a keleti aukštait (valamint a keleti és déli dzsuk) nyelvjárásokhoz sorolhatók. Természetesen K. Širvydas kora óta egyes szavak földrajzi elterjedése megváltozhatott, és talán ezek a változások nem tükröződnek teljes mértékben a „Lietuvių kalbos žodynas” megjelent köteteiben és cédulagyűjteményében. Mindazonáltal e források bőséges anyagára támaszkodva legalább előzetesen lokalizálhatunk néhány, K. Širvydas szótárában használt szót, és a keleti aukštait nyelvjárásokhoz sorolhatjuk őket⁹.

A SzDi általunk feltételezett dialektizmusai közül, amelyek ma csak a keleti aukštait és dzsuk nyelvjárások különböző vidékein fordulnak elő, több tucatot említhetünk, nevezetesen:

anas „ő” D¹114, D³265: Ant, Rk, Lz, Zt, Pbs, Ds, Dgl; Aru, DK, BB, DP, VoL.

apilauda „hanyag, elhanyagolás” D³269: Dglš; brš.

apipenay „káros étel, méreg” D¹182, D³83: SP, DP, MP, T.

apįkutos „kaparék” D³272: Dglš.

apbwayta „tisztaság, rendrakás” D³44: Pg.

atgaunu „bosszút állok” D¹84: Pai, Sml; SP.

atwiromis „nyíltan” D³277: Grž; T.

bayfa „félelem, rémület” D¹175, D³424: Ds, Dkk, Rod.

drutas „vastag” D¹39, D³77: Pn, Žž, Č, Rk, Krsn, Grnk, Zr, Ds, Pnd, Krs; J, Jb, Ba, NS, B, MPs.

dienelė „hajnal” D²9: Dglš.

dungtis „tető, mennyezet” D³135: Kp, Žb, Rk; GE, SG, MP.

dyvaylis „az egyes fogatú kocsiba oldalról befogok még egy lovat, mellé fogom” D¹11: Ds, Šmn, Dgl, Vb, Pbs, Krs, Ant, Dbk, Kp, Mlt; T.

dwinapufis „ikrek egyike” D³18: Dglš.

gardibe „ízletesség, finomság” D³411: Pc, Sdk; Š, K.

glaudelis „érett dió, amely magától kibújik a kupacsából” D³500: Vs, Švn, Dglš, Alv, Trgn, NČ.

iek nos „máj” D¹190, D³471: Ds, Sv, Kp, Šmn; (K), Š, LsB, rš.

⁵ Lásd: Б. А. Ларян, Краткий исторический обзор литовской лексикографии, in: Лексикографический сборник, II. szám, Moszkva, 1957, p. 123.

⁶ Constantino Szyrwid, Ad Studiosam Iuuentutem, in: „Dictionarium trium linguarum“, Tertia editio, Vilnae, MDCXLII.

⁷ Lietuvių literatūros istorijos chrestomatija /Feodalizmo epocha/, szerk. K. Korsakas és J. Lebedys, Vilnius, 1957, p. 54.

⁸ K. Širvyd „Dictionarium trium linguarum“ című művét a továbbiakban SzDi rövidítéssel jelöljük.

⁹ A SzDi példáit eredeti írásmódjukban idézzük. Azoknál a szavaknál, amelyek csak K. Širvyd szótárának első kiadásában szerepelnek, a D¹, a harmadikban szereplőknél a D³, mindkét kiadásban szereplőknél pedig a D¹, D³ rövidítést használjuk. A SzDi első kiadására utaló rövidítés után álló szám az eredeti levélre, a harmadik kiadás esetében az oldalszámra utal. A „Lietuvių kalbos žodynas” I–V. kötetéből vett további rövidítések a szavak beszélt nyelvi, régi írásokbeli és újabb irodalmi elterjedtségét jelölik.

Az idézett példa után először a szó beszélt nyelvi elterjedtségét jelölő rövidítések, majd a különféle írásokban való használatát jelölő rövidítések következnek.

222

karštinė „láz, tífusz, váltóláz” D³⁷³: Kp, Ds, Trgn, Ktk, Alv, Ut, Drsk, Nč, Prng; (K), J, Š, BŽ, rš, J. Jabl., SP, Bt, Vaižg, OG.

kieltuwa „jószág, állat” D³²⁶: Vlk, Lb, Asv, Prl, Ad, Aps, Gdr, Zt, Trgn, Vrn, Dg, Rod, Trak, Brsl; NdŽ, BŽ, (K), M, PK, PS, SG II.

kliwas „ferde, görbe” D³¹²⁴: Kp, Rk, Užp, Sdk, Paj, Ds, Krs; N, (K), J. Jabl., I.

kraubas „magas szikla, meredek part” D³⁴⁰⁴: Lzd, Ls, Lp, Kb; LsB, N.

krusinis „almabor, kvasz” D⁴³, D⁸³: Sn, Žl, Krkn, Srv; R, C.

kuginis „istálló, tehénistálló” D¹¹⁰²: Alz, Kp, Dkk, Pnd, Pkp, Sl; BM, DP, J. Jabl., G.

taydau „fejek” D³⁴⁸: Dv, Al, Vrn, Lz, Zr, Sv, Pls, Sld, Brsl, Eiš, Vj, Lkm, Drsk, Psn, Rod, Ml, Mt, Trgn, Tvr, Prng, Dglš.

tapauiu „kicsapongok” D¹²⁷, D³³⁷¹: Kp, Krk, Brž, Paj, Ds, Ob, Krs; DP, PS, KN, (K), N, J. Jabl.

tobas „folyómeder” D³¹⁵⁷: Lz; K, Bz.

tuftas „darab, sarok, tömb” D³⁴⁰⁵: Mrc, Mrk, Dglš, Srj, Lz, Ktk, Ad, Tvr, Alv, Kp, Vb, An, Op, Jon, Trgn, Ūd, Lp, Pl, Rod, Lzd, Krs; N, Vl, Krv, J. Jabl, rš.

migu „préselek” D³³⁶: Mlt, Ut, Švnč, Zr, Slk, Ds, Ob, Gg, Mžš, Sb, Mrk, Ad, Dv, Ml, Kp, Ktk, Sld, Lkm, Sdk, Plš, Gdr, PnmP; A. Gud.-Guz., J, N, Kos, Ba, Š, L.

miltiene „kása, régi étel párolt zablisztből” D³⁹⁹: Dglš, Aln, Rk, Dbk; VŽ, Vaižg, Ba, N, Sut, K.

muntus „kényelmes” D³³⁰: Ant, Vdš, Ktk, Slk, Ign, Švnč; Sut, K, Jzm, N, LsB.

felriadok „felébredek” D¹¹⁰⁴, felébresztem „felébresztem” D³³⁴⁷: Vaižg.

paktouke „matrac, lepedő” D³¹⁶⁶, D³⁴⁸⁴: Dkšt, Dglš, Rš; B, Sut, srš.

papaußkas „dudor, gumó, pattanás” D¹¹²⁰, D⁷⁹: Šsn, Pns, Sn, Al, Ktk; Bg. Ks, LzP, J, B.

papietuwes „dél“ D³²⁵⁴: Sv, Dglš; Vaižg, Sut.

pramეტalas „zsír“ D¹¹¹², D³²⁶²: Sld, Žm, Vrn, Skdt, Vad, Slk, Rdm, Pns, Mrs, Švnč, Trgn, Ds, Lš, Lp, Stk, Krk, Al, Nmn, Mrk, Rš, Pun, Mrs, Zr, Vlk, Slk, Dglš, Lkm; Š.

putekblis „pattanás“ D³³⁴⁶: Ml, Ldk, Sdk, Ds, Dgl, Žmt, Kvr, Trgn, Ut, Kkl, Svn, Tvr; M, B, J, D, Pošk, Db.

ragutes „szán“ D³³⁹⁷: Sdk, Sld, Ut, Užp, Dglš, Dkšt, Ds, Ob, Tvr, Slk, Trgn, Rš, Lz, Zt; N, Mit.

šautopuolis „napnyugta“ D³¹⁴: Tvr, Rš.

štidenu „reszketek“ D⁵³: Ut, Pb, Sb, Jž, Km, Rk, Ds, Šmn, Kvr, Pg, Tj, Sdk, Dgl, Klt; Vaižg, K, N.

funki „terhes“ D³²³: Rš, Tvr, Slk; BB, BPs, MŽ, Mž, BŽ.

bakatu „zúzok, hasítok“ D³³⁷²: Rš, Ml.

barwas „kelengye“ D³³⁰: Al, Jnš, Nmj, Mrc, Vlk, Vrn, Dg, Smn, Rud, Vs.

tupawimas „meghajlás, üdvözlés“ D³⁴⁵⁵: Tvr.

unk/ne „árnyék“ D¹¹⁴, unk/fna D³³⁴: Lš, Nč; Ba, KrvP, Db, PS.

wasaris „déli“ D¹⁹²: Rš, Ds, Trgn, Vj, Pnd, Vb, Švnč, Krsk; Vaižg, Kos, Vr, Bs.

waywouiu „jajgatok, nyögök“ D¹⁴⁶: Dglš, Prng, Ds, Rmš, Lkm, Jž, Mlt, Tvr, Slk, Pšl, Grv, Klt, Užp, Ktk, Ad, Ant, Sdk, Vdš, Rm, Upt, Trgn, Ut, Slk, Jž, Km, Srv, Klv, Švnč, Ign, Dsn, Sug, Sdb, Pc, Ml, Krsk; Vol, Ev, J, Jd, Š, Ak, Jn, JD, Jabl, N.

witulas „kévényi szalma- vagy nádköteg“ D³¹²⁹: Ssk, Tršk, Ds, Dsn, Ml, Prng, Ob, Rk, Trgn, Jž, Tvr; Gmž, Kos, Niem, N, K, J.

wokas „nagy fonott láda“ D¹¹⁵²: Trs, Tj, Grv, Krns, Pg, Rk, Km, Jsv.

A SzDi dialektizmusai közé sorolhatók néhány olyan kölcsönszó is, amelyet a keleti aukštaitis nyelvjárások szűkebb területén használnak. A kérdés részletes tárgyalása külön vizsgálatot igényel. Itt megelégszünk azzal, hogy megemlítünk néhány, kizárólag a keleti aukštaitis nyelvjárásokra jellemző kölcsönszót.

četude „néni” D³⁵: Tvr, Dglš.

223

karbiia „olyan, fedéllel ellátott kosár, amelybe valamit beleöntenek” D³370: Mrk, Krsn, Nč, Ūd, Lš, Dg, Al, Mrs, Kb, Vrn, Srj, Mrk; K. Būg, (K), J.

kižė „régi kunyhó, kis házikó, viskó” D¹10, D³28: Ds, Kp; Sut, (K), M, J DP, VoK.

punė „istálló” D³29: Žmt, Ssk, Kkl, Grv, M. Valanč, Šš, Ldk, Ukm, Bgs, Gg. Glv, Žl, Krk, Jon, Gdr, Mlt, Šry, Vb, Žr, Žsl, Št; S. Dauk, K, N.

starkus „gólya” D³19: Kp, Skd, Sik, Ds, Dkk, An, Sb, Slm, Pn, Antš, Alks, Pnd, Jš; Baran, Š, K, N.

Mint láthatjuk, az összes idézett dialektizmust leggyakrabban a keleti aukštaitis és a dzūk terület több tucatnyi vagy néhány tucatnyi pontján jegyezték fel. Csak ritka esetekben terjedt túl egy-egy SzDi-dialektizmus a keleti aukštaitis nyelvjárás határain.

A SzDi-dialektizmusok zöme mind az aukštaitis, mind a dzūk nyelvjárásokban megtalálható: anas „ő”, bayla, drutas, storkas, glaudelis, karbtinė, kiettuwa, krušinis, taydau, tuſtas, migu, miltiene, muntus, papaußkas, papietuwes, pramietatas, pune, putekßlis, ragutes, witulas, wokas „nagy fonott láda”.

Valamivel kevesebb azoknak a dialektizmusoknak a száma, amelyeket kizárólag a keleti aukštaitis területén jegyeztek fel — apβwayta, atwiromis, dungtis, dwayliū, gardibe, ieknos, kižė, kliwas, tapauiu, ſtakus, ſtidenu; kizárólag a keleti és déli dzūk területén — apilayda, apifkutos, cetlite, dienete „hajnal”, dwinapusius, karbiia, krauβas, paktotuwe, fautopuolis, funki „terhes”, βakatu „hasítok, aprítok”, βarwas „hozomány”, tupawimas, unkſne.

Az összes felsorolt dialektizmus közül a „Lietuvių kalbos žodynas” eddig összeállított cédulaanyagában a legtöbbet Dusetas, Daugėliškis, Tauragnai, Kupiškis, Tverečius, Rokiškis, Utena, Sudeikiai és más környékek területéről jegyezték fel.

A jelenlegi adatok alapján szűk elterjedésű SzDi-dialektizmusnak a következő szavak tekinthetők: apilayda, apifkutos, apβwayta, dienete, dwinapusius, paktotuwe, pakirddi, fautopuolis, tupawimas, βakatu.

Jellemző, hogy az e fejezetben említett dialektizmusok egy részét a Vilnius vidék keleti dzūk nyelvjárásaiból jegyezték fel, amelyek a nyelvészek véleménye szerint számos archaikus vonást őriznek.

Az idézett dialektizmusok közül K. Sirvydas „Punktai sakymų” (1629—1644) című művében csak néhány fordul elő, mégpedig: apipenay, karbtine, tapauiu.

A SzDi-dialektizmusok jelentős részét különböző időszakokban megjelent írott emlékekben is használták; ezekbe vagy közvetlenül K. Sirvydas szótárából, vagy a keleti aukštaitis nyelvjárásokból kerültek. Tudva, hogy egyes lexikográfusok és fordítók sokat használták K. Sirvydas szótárát, okkal feltételezhetjük, hogy az alább említett dialektizmusok az ő műveikbe K. Sirvydas szótárából kerültek. S. M. Slavočinskis „Giesmės” (1646) című művében csak egy SzDi-dialektizmus szerepel: kiettuwa; D. Poška „Słownik języka litewskiego, polskiego i łacinskiego” (1824) című művében — putekßlis; D. Sutkevičius „Słownik Litewsko-Żmudżko-Polski” (1835) című művében — muntus, paktotuwe, papietuwes; F. Nesselmann „Wörterbuch der Littauischen Sprache” (1851) című művében — kliwas, krauβas, tapauiu, pune, ſtarkus, ſtidenu, wuzwouin, witulas; A. Koszaževskis „Litwanica czyli wiadomości o Litwie” című művében — migu, waſaris, witulas; F. Kuršaitis „Deutsch-littauisches Wörterbuch” (1870—1874), „Littauisch-deutsches Wörterbuch” (1883) című műveiben — ieknos, karbiia, kliwas, pune, ſtarkus, ſtidenu, witulas.

A K. Sirvydas szótárában használt dialektizmusok más írásokban is előfordulnak. Néhány SzDi-dialektizmus M. Daukša (apipenay, kižė, kuginis, tapauiu, funki „terhes”), J. Bretkūnas (funki „terhes”), M. Petkevičius (kiettuwa), J. Morkūnas (apipenay) és más szerzők írásaiban is megtalálható. Ezekbe a dialektizmusok a beszélt nyelvből közvetlenül is bekerülhettek. A SzDi egyes dialektizmusait a XX. századi keleti írók irodalmi műveikben is használták (pl. J. Tumas-Vaižgantas — atwiromis, dwayliū, karbtine, miltiene, pakirddi, papietuwes, ſtidenu, wasaris „déli”), valamint lexikográfiai munkákban (M. Miežinis szótárában — kiettuwa, putekßlis; J. Šlapelis szótárában — ieknos, gardibe, migu). Kétségtelen, hogy az ilyen tájszavakat közvetlenül maguknak a szerzőknek az anyanyelvjárásából vették át. A népnyelvből gyűjthették a J. és A. Juška szótárában található SzDi-dialektizmusokat is (drutas, karbtinė, papaußkas, putekßlis, wawiowin, karbiia, kižė).

224

A „Lietuvių kalbos žodyno“ I–V. kötete és cédulaanyaga alapján megállapítható, hogy egyetlen írott emlékben sem találjuk meg a SzDi alábbi dialektizmusait: apßwayta, bayfa, dienele, dwinapuisis, taydau, prieblindinis, fautopuolis, Bakatu „run-tau, skaldau“, tupawimas.

Iš SzDi žodžių, mūsų laikomų dialektizmais, „Dabartinės lietuvių kalbos žodyne“ (1954) randama apie dvidešimt. Vieni jų pateikiami be jokių pažymų ir nuorodų, pvz.: karštinė, lapauju, mygu, miltinė, prametal as, vasaris, kiti su pažymomis ryt., dz., tarm., reiškiančiomis, kad žodis plačiau vartojamas tik rytiečių aukštaičių, dzūkų arba jo tarme sunku nustatyti, pvz.: dvailiju, laidau, klivas, pakirdu, stidenu, vaivoju, vytulas, vokas.

A SzDi dialektizmusai megmutatják, milyen széles körben használta fel K. Širvydas szótára összeállításakor a beszélt nyelv és a helyi nyelvjárások szókincsét.

K. Širvydas arra törekedve, hogy minél több olvasónak kedvére tegyen, olykor a dialektizmusokat más, szélesebb körben ismert, hasonló jelentésű szavakkal együtt közölte, például: pabundu, pakirdu D¹104; muntus, potagus D³330; vytulas, jarunga D¹29; waytoiu, waywowiu D¹46; runtau, Bakatu D³372; neščia, Junki D³23; migu, Jpaudžiu, Jpaudau D³36; melžiu, taydau karves D³48, aukšta uota, kraubas D³04; kuginis, namas D¹102; kliwas, klibas D¹124; dienele, aubra D¹29; šwiefeý, atwiromis, rayßkiey, ayßkiey D⁸5; apßwayta, apkuopa D³44; nuoday, apipenay D¹182, D³447.

Az idézett dialektizmusok némely szinonimája, például: waytoiu, neščia, Jpaudžiu, melžiu, nem jellemző a kelet-aukštaitiai nyelvjárásokra.

Alkalmanként ugyanaz a dialektizmus a SzDi különböző kiadásaiban, illetve e kiadások egyes helyein párhuzamos megfelelő nélkül és párhuzamos megfelelőkkel is szerepel, például: ažutrinimas, prametal as D¹12, D³262; prametal as D³365; lapauiu D¹19, D³71; tapauiu, šiaučiu D¹27; tapauiu, taksau, šiaubiu D³24; gurbas D¹11, D²33; pune, gurbas D³29; drutas, šforas D³169; drutas D³77.

Az általunk idézett lexikai dialektizmusok példáiból láthatjuk, hogy az első és a harmadik kiadásban kevés az ismétlődő dialektizmus: anas D¹114, D³265; apipenay D¹182; D³447, bayfa D¹175, D³424; gurbas D¹11, D³233; tapauiu D¹19, D³371; pakirdu D¹104, pakirdžiu D³347; papaußkai D¹120, papaußkas D³79; unkfna D³34.

A SzDi dialektizmusainak többsége beolvadt az irodalmi nyelvbe; keleti eredetüket csupán elterjedési körük jelzi.

A szakszavak SzDi-be való beemelését különféle indítékok magyarázzák: az anyanyelvjárás alapos ismerete, a korabeli litván nyelv gazdagságának bemutatására és a formálódó irodalmi nyelv fejlesztéséhez való hozzájárulásra irányuló szándék; a lengyel és latin szavak pontos és stílusos lefordítására tett erőfeszítés; az egységes irodalmi nyelv hiánya stb.

K. Širvydas „Dictionarium trium linguarum” című művében használt dialektizmusok azt mutatják, hogy a szótár szerzője és munkájának folytatói a nép beszélt nyelvét fontos szótári forrásnak tekintették.

K. Širvydas „Dictionarium trium linguarum” című szótárának lexikai dialektizmusai

К. ПАКАЛКА

Összefoglaló

A cikk a „Dictionarium trium linguarum” első (1629-es) és harmadik (1642-es) kiadásában előforduló több mint ötven legjellemzőbb lexikai dialektizmust vizsgálja. A 17. századi litván írásbeliségben még nem alakult ki véglegesen az irodalmi nyelv, és a beszélt nyelv (pontosabban a keleti aukštaitiai nyelvjárások) alapos ismerete

15. Lietuvių kalbotyros klausimai, V

225

), ami alapvető előfeltétele volt annak, hogy dialektizmusok kerüljenek a „Dictionarium trium linguarum”-ba.

Egyes nyelvészek (F. Specht, E. Frenkel, J. Otrębski), amikor K. Širvydas művei alapján igyekeztek pontosan meghatározni a szerző nyelvjárását, arra a következtetésre jutottak, hogy K. Širvydas műveit bizonyos mértékig kiegyenlített (rendezett) nyelven írta, és kerülte a szűk körű, sajátosan helyi lexikai elemeket. A cikkben tárgyalt dialektizmusok jelentős részét a 19. századi litván lexikográfusok, D. Sutkevičius, F. Nesselmann, F. Kurschat és mások is használták, például: ieknos „máj”, kliwas „görbelábú”, lapauju „rosszalkodom, huncutkodom”, muntus „kényelmes”, papietuwes „dél”, starkus „gólya”, stidenu „reszketek, remegek” stb.

A cikkben tárgyalt szavak között viszonylag kevés a kifejezetten nyelvjárási, például: apilayda „elhanyagoltság”, dienele „hajnal”, dwinapuis „az ikrek egyike”, pakirdu „felébredek, felriadok”, saulopulis „naplemente, napnyugta”, bakalu „szúrok, hasítok”.

K. Širvydas, hogy minél több olvasó igényeinek megfeleljen, a szócikkek litván részében olykor a dialektizmusokat jelentésükben közeli, ismertebb szavak mellett adta meg: dienele, außra „hajnal”, melžiu, laydau „fejek (tehenet)”, muntus, patogus „kényelmes”, pabundu, pakirdu „felébredek, felriadok”.

K. Širvydas „Dictionarium trium linguarum”-ban használt dialektizmusai azt mutatják, hogy a szerző és művének folytatói a szótár összeállításának egyik igen fontos forrásaként a beszélt nyelvet tartották számon.