LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, V LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

A „LIETUVIŲ KALBOS ŽODYNE” AZ IGEKÖTŐS IGÉK JELENTÉSÉNEK MAGYARÁZATÁRÓL

J. PAULAUSKAS

A „Lietuvių kalbos žodynas”-ban az igekötős igék a megfelelő igekötő nélküli igék szócikkébe kerülnek, de ábécérendben külön, önálló szavakként szerepelnek, jelentésmagyarázatokkal és szemléltető mondatokkal¹.

Mivel az igekötős ige jelentése többnyire a megfelelő igekötő nélküli ige és az igekötő jelentésétől függ, az igekötős ige jelentésének a szótárban való magyarázatakor figyelembe kell venni e két, az igekötős igét alkotó összetevő jelentését.

Ha az igekötős ige megőrzi a megfelelő igekötő nélküli ige jelentését, magyarázatához sok esetben felhasználható vagy a megfelelő igekötő nélküli ige jelentésmagyarázata (néha csak annak egy része), vagy egyszerűen a megfelelő igekötő nélküli ige, amelynek jelentését a maga helyén már megmagyarázták. Ezt a „Lietuvių kalbos žodynas”-ban azért is hasznos és kényelmes megtenni, mert, mint már említettük, az igekötős igék az azonos tövű, igekötő nélküli igék mellett állnak.

Ha az igekötő teljesen megváltoztatja az igekötős ige tövének jelentését (pl.: adni és eladni; kapni és elkapni; illeni és találkozni stb.), akkor magyarázatához nem használható fel az igekötő nélküli ige, sem annak jelentésmeghatározása. Minden ilyen igekötős ige jelentését önállóan kell meghatározni.

Tehát az igekötős ige jelentésének magyarázatakor figyelembe kell venni annak viszonyát az igekötő nélküli ige jelentéséhez.

Az igekötős igék jelentésének magyarázatakor fontos megállapítani, hogyan módosítják a különféle igekötők az igekötő nélküli igék jelentését. Az igék egyes szemantikai csoportjaiban az igekötők közös jelentéseket adhatnak, például a mozgást kifejező igék a į- igekötővel a befelé irányulás jelentését kapják (bemegy, behúz, beszállít). Az igekötők e jelentései a különféle igekötős igék jelentésmagyarázataiban azonos megfogalmazással is szerepelhetnek. A „Lietuvių kalbos” sok igekötős igei jelentésmagyarázatát áttekintve

¹ Ez a III. kötettől kezdve történik így. A szótár első két kötetében az igekötős igék a szócikkekben nem szerepeltek külön, hanem az igekötő nélküli igék jelentéseihez sorolták őket.

215

A szótárban megállapítható, hogy az igekötők jelentését háromféleképpen határozzák meg: 1) névutós szerkezettel, 2) határozószóval, 3) valamely igével. A gyakorlatban előfordulnak eltérések is, de általában igyekeznek a szótár szerkesztési folyamatában kialakult e három értelmezési módhoz igazodni.

Ha az igekötő csupán a cselekvés befejezettségének jelentését adja az igének, és az befejezett aspektusú igévé válik, akkor a szótárban csak az igekötős ige tövének jelentését értelmezik. Csak az ilyen értelmezésben használt igéhez teszik hozzá az értelmezendő ige igekötőjét (néha egy másik igekötőt is), amely szintén a cselekvés befejezettségének jelentését kölcsönzi az értelmező igének. Ezt az értelmezési módot néha más esetekben is alkalmazzák.

Így az igekötős igék jelentését értelmező lexikográfusnak – vagyis annak, aki úgy fogalmazza meg az értelmezést, hogy kitűnjék mind az ige tövének jelentése, mind az igekötő által hozzáadott jelentés, mind pedig az igekötővel jelölt befejezett cselekvés – meglehetősen összetett feladatot kell megoldania. Mindenekelőtt meg kell állapítania az igekötő jelentését, és ennek értelmezését össze kell kapcsolnia az igekötő nélküli ige értelmezésével, vagy közvetlenül az adott ige igekötő nélküli alakjával; emellett arra is ügyelnie kell, hogy az értelmezendő ige és az értelmezésben használt ige azonos aspektusú legyen.

Ezenkívül az igekötős ige jelentésének értelmezésekor figyelembe kell venni az igekötő nélküli ige és az igekötő jelentése közötti szoros kölcsönös kapcsolatot, és oszthatatlan igekötős jelentéseket kell kialakítani, mert csak így lehet pontosan megérteni és tárgyalni az igekötős ige jelentését.

I. Az igekötős ige jelentésének értelmezése akkor a legegyszerűbb, ha az igekötő nélküli ige jelentésének értelmezésében használt igéhez hozzáteszik az értelmezendő ige igekötőjét vagy egy másik igekötőt. Ezt leggyakrabban akkor tesszük, amikor az értelmezendő ige igekötője csupán a cselekvés befejezettségét jelöli. Például: gelbėti — kimenteni, kihúzni a bajból, és iš-gelbėti — kiszabadítani, kihúzni a bajból; gerinti — jobbá tenni, javítani, tökéletesíteni, és pagerinti — jobbá tenni, megjavítani, tökéletesíteni; irti — összeomlani, darabokra hullani, és iš-irti — összedőlni, darabokra hullani.

Gyakran csak az igekötő nélküli ige értelmezésének egy részét veszik át: az abban alkalmazott szinonimákat (vagy szinonimát), illetve csak a körülíró értelmezést (a szinonimák elhagyásával) vagy annak egy részét. Például: kedenti — kártolás előtt tépdesni (gyapjút), foszlatni, és iškedenti — kitépni; galabyti — végezni valakivel, megölni, és nugalabyti — megölni; kietėti — keménnyé válni, dermedni, megmerevedni, megszilárdulni, és sukietėti — megkeményedni; kiaulinti — disznónak nevezni, szidalmazni, és apkiaulinti — alaposan leszidni; jaugti — rendetlenséget csinálni; felforgatni; valamit összevissza egy halomba gyömöszölni, tömni; taposni (a házat), és sujaugti — összehányni, összevetni rendetlenül.

Az igekötős igék jelentésének ezt az értelmezési módját alkalmanként akkor is alkalmazzák, amikor az értelmező ige igekötője a cselekvés befejezettségének jelentése mellett még valamilyen más jelentést is kifejez.

Az ige igekötőjének jelentése külön magyarázat nélkül is maradhat akkor, amikor egy ritka ige jelentését ismertebb igével értelmezik, vagy amikor ilyen, szélesebb körben ismert igét használnak az értelmezésben. Például: užkemėroti — eltorlaszolni; apgleižnyti — kitapogatni; kerbti — lazán megkötni, és prikerbti — lazán odakötni.

216

Itt meg kell említeni azokat az igéket is, amelyeknek az igekötő irányjelentést kölcsönöz. Mint tudjuk, ezek az igekötői jelentések a legszembetűnőbbek, és akár az ige nélkül is érthetők. Ezért a ritkábban használt, mozgást jelentő igék irányt jelentő igekötővel ugyanazzal az igekötővel álló, szélesebb körben használt igével is magyarázhatók. Pl.: kinklinti – lassan lépkedni és parkinklinti – lassan hazatérni; kervinti – lassan, ügyetlenül menni; keblinti, joti és atkervinti – lassan, ügyetlenül megérkezni, lóháton idejönni.

A magyarázó ige igekötőjének használata a magyarázó igével nem gyakori. A fent említett eseteken kívül nehéz volna továbbiakat említeni. Ennek oka, hogy az igekötőknek különféle jelentéseik vannak, amelyeket ugyanannak az igének is kölcsönözhetnek. Ezért az igekötős igét csak akkor lehet egy másik igekötős igével magyarázni, ha a két ige igekötőjének egy, legfeljebb két egyező és igen szembetűnő jelentése van. Az igekötő jelentését leggyakrabban más megfogalmazással kell feltárni. Természetesen nem lehet éles határt húzni a magyarázatra szoruló és a magyarázatot nem igénylő igekötői jelentések között. Általában jobb a magyarázat nélkül is érthető igekötői jelentéseket is megmagyarázni, mint a homályosakat magyarázat nélkül hagyni.

Meg kell jegyezni, hogy a „Lietuvių kalbos žodyne” előfordul, hogy az igekötő jelentése nincs kellőképpen megmagyarázva. Pl.: pagainioti – kergetni; pagaišti – időzni; pakemeruoti – kézzel vagy mással hadonászni, integetni; pajaukinti – megszoktatni. A szótár nem emeli ki ezeknek az igéknek a kicsinyítő jelentését, amelyet a pa- igekötő kölcsönöz nekik, és ez a magyarázat hiányossága. Az is csupán illusztráció, nem pedig magyarázat, hogy megmutatja, milyen jelentést kölcsönöz a pra- igekötő a pragirkščioti igének: ezt a pragirtuati szóval magyarázza, holott valójában azt jelenti: tivornyázással elverni, mindent tivornyázással elverni. A pragirtuati szóval adott egyszavas magyarázat annál kevésbé megfelelő, mivel a maga helyén a pragirtuati szó „tivornyázással elverni” jelentése egyáltalán nincs feltüntetve, mert nem szerepelt a rendelkezésre álló anyagban. A fent említett és hasonló esetekben az igekötő jelentését körülírással kell meghatározni.

II. Az igekötő jelentését meglehetősen gyakran körülíró módon magyarázzák.

Korábban az igekötők jelentésének körülíró magyarázatában három jellegzetes változatot említettünk; ezeket érdemes itt külön-külön áttekinteni.

1. Az igekötős ige magyarázatához névutós szerkezetet és a megfelelő igekötő nélküli ige magyarázatát (vagy annak egy részét – egy szinonimát) veszik alapul; az ige (vagy a szinonima) rendszerint megkapja a magyarázandó ige igekötőjét. Pl.: joti – lóháton utazni, menni, illetve prajoti – lóháton elhaladni valami mellett; kasti – kaparni; túrni; gödröt készíteni… és įkasti – beletúrni, a földbe helyezni; kelti – valamit felvenni, felfelé tolni; valamit magasabb helyre tenni… és užkelti – valami mögé tenni vagy valamire rátenni; dribti – esni, lezuhanni, illetve išdribti – kiesni valamiből.

Ez a magyarázati mód viszonylag ritka; olyan, mozgást jelentő igékre alkalmazzák, amelyeknek az igekötő bizonyos irányjelentést kölcsönöz.

2. Az ige igekötőjének jelentését gyakrabban határozószóval magyarázzák. Az irányjelentésű igék magyarázatában a határozószó és a magyarázandó igének azonos igekötővel álló szinonimája egyaránt használható. Pl.: atlėkti – közelebb repülni; išvaryti – kihajtani, kitessékelni kifelé; nukarinti – leengedni lefelé; apkrauti – körülrakni valamivel.

Ugyanazt az irányjelentésű igét névutós szerkezettel és határozószóval is lehet magyarázni. Pl.: prikeverzoti – odamenni valami közelébe.

217

A határozószók különösen gyakran használatosak az igekötős igék különféle járulékos igekötői jelentéseinek magyarázatakor.

Azoknak az igéknek a meghatározásához, amelyeknek az igekötő kicsinyítő, intenzitást fokozó stb. jelentést kölcsönöz, az igekötő nélküli ige magyarázatát veszik alapul, csupán az adott járulékos igekötői jelentést tárgyaló határozószó — kiek, truputį, daug stb. — után hozzáteszik a magyarázott ige igekötőjét is. Pl.: krėsti — valamilyen sűrű anyagot tenni, dobni, és atkrėsti — valamennyi sűrű anyagot félretenni, odadobni; kratyti — valamilyen ömlesztett anyagot önteni, szórni, és nukratyti — valamennyit kiönteni; kratyti — erősen ide-oda mozgatni, rázni, és užkratyti — halálra rázni; krauti — valamire vagy valahová halomba rakni, és prikrauti — sokat hozzátenni; karšti — bizonyos eszközökkel kártolni, fonás előtt a gyapjút fésülni, és pakaršti — kissé megkártolni a gyapjút.

Azokat az igéket, amelyek igekötője kicsinyítő, intenzitást fokozó, felülmúlást kifejező stb. jelentést hordoz, gyakran határozószóval és ugyanazon tövű, de másik, rendszerint a cselekvés végének jelentését kiemelő igekötővel ellátott igével magyarázzák. Pl.: pergąsdinti — nagyon megijeszteni; prikentėti — sokat szenvedni; užkelti — túl magasra, túl sokat emelni; prakepti — kissé elhamarkodva megsütni; pagrubti — kissé eldurvulni; apginti — valaki előtt elhajtani valamit; prakelti, užkelti — valakinél korábban felkelni; apgerti, nugerti — többet inni valakinél; pergyventi — tovább élni valakinél; persikerėti — túlságosan elhízni.

A „Lietuvių kalbos žodyne” olyan igekötős igemagyarázatok is előfordulnak, amelyeknél nem vették figyelembe a magyarázó ige aspektusát. Pl.: pakiauknoti — kissé kiauknoti (=kissé ugatni, vakkantgatni); parglūdinti — hazafelé glūdinti (=hazafelé csúszni, hazafelé sodródni); iškezlinėti — egy ideig kezlinėti (=egy ideig totyogva járni). Ugyancsak nem megfelelő az olyan magyarázat, amelyben az egyik magyarázó ige igekötő nélküli — folyamatos aspektusú —, a másik pedig igekötős — befejezett aspektusú —, miként maga a magyarázott ige is. Pl.: paglamžuoti — kissé glamžuoti, pamyluoti (=kissé megsimogatni, megcirógatni).

3. Az ige igekötői jelentésének magyarázatára egy másik igét használnak, amely egyes esetekben a megfelelő igekötő nélküli ige határozói igeneves alakjával, máskor pedig annak főnévi igenevével együtt magyarázza meg az igekötős ige jelentését.

a) Az igekötős ige jelentését a megfelelő igekötő nélküli ige határozói igeneves alakjával és egy másik, az igekötő jelentését kiemelő igével magyarázzák.

Az igekötők az irány jelentésén kívül mozgásjelentést is kölcsönözhetnek azoknak az igéknek, amelyek tövének jelentése nem fejez ki mozgást. A meghatározásban használt, mozgást jelentő ige kapja meg a magyarázott ige igekötőjét. Pl.: įdainuoti — énekelve bemenni, behajtani; parbildėti — dübörögve hazatérni; atklegoti — kiabálva odajönni; kemėruoti — kézzel vagy valami mással hadonászni, integetni, és įkemėruoti — valamilyen tárggyal hadonászva bemenni.

Az igekötős igék jelentésmagyarázatának ezt a módját széles körben alkalmazzák a különféle járulékos igekötői jelentésű igék meghatározásakor.

Az igekötők olyan jelentést is kölcsönözhetnek az igének, mint a megrongálódás, a kimerülés, a megölés vagy az elhalálozás, noha a megfelelő igekötő nélküli ige jelentése egyáltalán nem hasonlít erre a járulékos jelentésre. Ezeket az igekötői jelentéseket igékkel magyarázzák, de azok igekötője nem feltétlenül azonos a magyarázott igéével. Pl.: išbristi — gázolás közben tönkretenni; perdžiūti — száradás közben megromlani; pradainuoti

218

(hangot) – éneklés közben tönkretenni; elfújni (kaszát) – fújás közben tönkretenni; rákönyökölni (a kézre) – könyöklés közben elfárasztani; kifáradni – bekerezés közben elfáradni; halálra rugdosni – rugdosva megölni; agyonvagdosni – vagdosással megölni; felakasztani – akasztással (halált okozni).

Így magyarázzák az olyan igekötős igéket is, amelyek valamilyen tekintetben való felülmúlást, viszonzást stb. fejeznek ki. Például: túlagelni – agalásban felülmúlni; kibeszélni, túlbeszélni – beszéddel legyőzni; túlkiáltani – kiáltással felülmúlni; túlgombázni – gombászásból keresni, megkeresni; túlgázolni – gázolással megkeresni; kifeküdni – fekvéssel kiérdemelni, megnyerni; beleinni – ivással eladósodni; visszaboronálni – gereblyézéssel viszonozni stb.

b) Az igekötős ige jelentését a megfelelő igekötő nélküli ige főnévi igenévi alakjával és az igekötő jelentését kiemelő másik igével magyarázzák. Meg kell jegyezni, hogy kevés olyan eset van, amikor a magyarázatban a magyarázott ige igekötő nélküli főnévi igenévi alakja mellett az igekötő jelentését kifejező igék szerepelnek, de ezek mind egyértelműek.

Ha az igekötő a cselekvés befejezettségének jelentését adja az igének, ez a befejezni igével magyarázható. Pl.: abbahagyni a beszédet – befejezni a beszédet; enni egyet – befejezni az evést; beérni – befejezni az érést; meggyászolni – befejezni a gyászolást; összeállítani – befejezni az összeállítást.

A magyarázó formulák, például a befejezni a beszédet, befejezni az evést és mások jelentése tágabb lehet, mint az általuk magyarázott igekötős igéké, például a elbeszélni, megenni és másoké. A beszéd befejezése nemcsak a cselekvés végét, hanem a végéhez közeledését is jelenti. Az első esetben befejezett aspektus jelenik meg, így egybeesik a magyarázott ige befejezett aspektusával. A második esetben a beszéd befejezése folyamatos aspektust jelöl. Annak ellenére, hogy az ige és a magyarázó szavak aspektus tekintetében némileg eltérnek, ez a megfogalmazás használható, mivel a magyarázott ige az igekötő által kapott, világosan kifejezett befejező jelentése miatt nem érthető úgy, mint a folyamatos aspektusú ige a beszéd befejezése magyarázat alapján.

Ha az igekötő a cselekvés kezdetét jelzi, az igekötős igéket rendszerint a kezdeni vagy a fogni igével, valamint a magyarázott ige vagy szinonimája igekötő nélküli főnévi igenévi alakjával magyarázzák. Például: meglátni – látni kezdeni; himbálózni kezdeni – himbálni kezdeni; elkezdeni (egy dalt) – vezetni kezdeni; megbetegedni – betegeskedni kezdeni; megmozdulni – mozogni kezdeni; összecsukódni – kezdeni hajladozni.

Azok az igekötős igék, amelyek azt fejezik ki, hogy valaki képes vagy alkalmas az egyszerű ige által jelölt cselekvés elvégzésére, szintén az igekötő nélküli ige főnévi igenévi alakjával, valamint a folyamatos aspektusú képes, tud, ért vagy képes igékkel magyarázhatók. Az ilyen jelentésű igekötős igék folyamatos aspektusúak maradnak, akárcsak a megfelelő igekötő nélküliek, ezért jelentésüket is folyamatos aspektusú igékkel kell magyarázni. Például: elmesélni – jól tud mesélni; kiterelni – képes legeltetni; állva maradni – képes állni; ugatni – tud ugatni; rabságban tartani – képes fogságban tartani; kacsázva járni – csúnyán imbolyogva képes menni.

Meg kell mondani, hogy korántsem magyarázható valamennyi igekötős ige jelentése valamilyen előre megalkotott szabály alapján. Sok igekötős igének vannak sajátos jelentései, amelyek magyarázatait semmilyen szabály keretei közé nem lehet beszorítani, ezért egyenként kell meghatározni őket. Például: meggyógyulni – elmúlni egy bőrfelületi betegségnek; becsempészni – ravasz módon odaadni; kiszabni – ollóval olyan darabokat vágni ki az anyagból, amelyekből ruhadarabot varrnak.

219

A „LITVÁN NYELV SZÓTÁRÁBAN” AZ IGEPREFIXUMOS IGÉK JELENTÉSÉNEK ÉRTELMEZÉSÉRŐL

Й. ПАУЛАУСКАС

Összefoglalás

A cikk kizárólag azoknak az igeprefixumos igéknek az értelmezéséről szól, amelyek megőrzik „tőbeli” jelentésüket. Az ilyen igék értelmezése rendszerint két, egymással szorosan összefüggő összetevőből áll. Az igeprefixumos ige „tőbeli” jelentésének értelmezésekor a megfelelő prefixum nélküli ige jelentésének értelmezését vagy ugyanannak az igének a prefixum nélküli alakját használják. Az ige prefixumának jelentését pedig vagy elöljárós szerkezettel, vagy határozószóval, vagy valamilyen más igével értelmezik. Ezenkívül az értelmezésben használt ige prefixumot kap azért, hogy az értelmezendő és az értelmező ige aspektus tekintetében se különbözzön egymástól.

A cikk néhány konkrét eljárást mutat be arra, hogyan fogalmazzák meg az igeprefixumos igék jelentését a „Litván nyelv szótárában”.