A. SALYS NYELVÉSZETI TEVÉKENYSÉGE

Tavaly elhunyt A. Salys, az idősebb nyelvésznemzedék kiemelkedő tagja, aki mély nyomot hagyott a litván nyelvtudományban. A litván nyelv tudományának különböző területein tevékenykedett: kutatta a litván nyelvjárásokat és a nyelvtörténetet, szótárakat szerkesztett, gondozta a litván terminológiát stb. A jövőben érdemes volna átfogóan bemutatnunk A. Salys nyelvészeti tevékenységét, és részletesen feltárnunk, milyen új és jelentős eredményekkel járult hozzá a litván nyelvtudományhoz. Ezúttal röviden megemlítjük A. Salys legfontosabb nyelvészeti munkáit és a litván nyelvtudomány terén szerzett érdemeit.

A. Salys 1902-ben született Kretinga járásban, Reketében. 1923–25-ben a Kaunasi Egyetemen litván nyelvet és összehasonlító nyelvészetet tanult, 1925–29-ben Lipcsében baltisztikát, szlavisztikát és összehasonlító nyelvészetet, 1929-ben pedig Hamburgban kísérleti fonetikát. Litvániába visszatérve 1943-ig a kaunasi és vilniusi egyetemen volt professzor; a litván nyelvtudomány alapvető tantárgyait oktatta (litván dialektológiát, a balti nyelvészet bevezetését, nyelvtörténetet stb.), jelentősen hozzájárult a nyelvtudomány fejlődéséhez, és számos litván szakos tanárt, litván nyelvkutatót és a nyelvművelés előmozdítóját képzett ki. Litvániából távozása után 1944–46-ban a greifswaldi és a tübingeni egyetemen dolgozott. 1947-től a Pennsylvaniai Egyetem professzora volt, ahol szlavisztikát és baltisztikát tanított, ily módon népszerűsítve a litvánisztikát az Egyesült Államokban, és több amerikai nyelvészt is bevonva a litván nyelv kutatásába; közülük számunkra V. Šmolstygas a legismertebb.

A. Salys nem volt a dolgozószobájába zárkózó tudós. Széles körű tudományos kapcsolatokat ápolt különböző országok nyelvészeivel, több nemzetközi nyelvészeti társaság tagja, nyelvészeti folyóiratok szerkesztője és munkatársa, valamint az Egyesült Államokban kiadott litván enciklopédia nyelvészeti rovatának szerkesztője volt. A. Salys aktívan részt vett a tudományos szervezőmunkában: 1939–1941-ben a Lituanisztikai Intézet litván nyelvi osztályának vezetőjeként, 1941–1944-ben a Litván Nyelvi Intézet igazgatójaként, továbbá különböző terminológiai bizottságok elnökeként és tagjaként, a család- és helynévbizottság tagjaként stb.

A. Salys nyelvészeti tevékenysége szerteágazó, intenzív és termékeny volt. Jelentős munkát végzett a dialektológia, a lexikográfia, az onomasztika, a terminológia, a nyelvművelés és más területeken, sokat téve a litván nyelvtudomány fejlődéséért.

A. Salys jelentős munkát végzett a litván nyelvjárások kutatásában. Amikor az egyetemen megkezdték a litván nyelv dialektológiájának oktatását, feltétlenül szükségessé vált egy litván dialektológiai kézikönyv összeállítása, hogy a litván szakos hallgatók miből ismerkedhessenek meg a litván nyelvjárásokkal. J. Juška, A. Baranauskas, K. Jaunius és mások litván nyelvjárásokról és azok osztályozásáról közzétett ismeretei nem pótolhatták a litván dialektológiai tankönyvet, ezért A. Salys lelkesen látott hozzá a litván nyelvjárások áttekintő kurzusának kidolgozásához. Maga gyűjtötte a dialektológiai anyagot, és igyekezett bevonni a munkába a hallgatókat és a tanárokat. E célból több terjedelmes kérdőívet készített a dialektológiai anyag gyűjtésére, és szétküldte azokat különböző tudományos intézmé-

257

és iskoláknak. Másokkal együtt gondoskodott speciális dialektológiai kurzusok megszervezéséről is, amelyeken számos nyelvjárás-leíró képződött, akiknek a jövőben sok munkát kellett végezniük a litván nyelvjárások kutatásában. A dialektológusok és más nyelvészek fonetikai képzésére A. Salys fonetikai laboratóriumot alapított a Kaunasi Egyetemen, amely segített a hallgatóknak jobban megismerni a nyelvjárások fonetikáját. Több év intenzív munkájának eredménye lett A. Salys litván nyelvjárási kurzusa, amelynek összefoglalója „Lietuvių kalbos tarmės” címmel 1935-ben jelent meg. Részletes nyelvjárási osztályozást közölt, és bemutatta az egyes nyelvjárások fonetikai és egyéb sajátosságait. Ezt a kurzust a szovjet években is használták; fontos forrás lesz a litván dialektológia történetének kutatásához is.

A. Salys sikeresen folytatta az A. Baranauskas és mások által megkezdett, a litván nyelvjárásokra irányuló történeti kutatásokat, és közzétette „Žemaičių tarmės” című disszertációjának első részét (német nyelven, 1930-ban), amely a žemait nyelvi terület kialakulásának (történetének) kérdéseit tárgyalta. E történeti dialektológiai munkán kívül A. Salys több tanulmányt is publikált a nyelvjárások történetéről.

Miután bekapcsolódott a litván nyelvjárások kutatásába, A. Salys az egyes nyelvjárások leírásainak szerkesztésével és kiadásával is foglalkozni kezdett. Az ő szerkesztésében jelent meg a „Lietuvių kalbos tarmės” nyelvjárási monográfiasorozat második kötete (P. Jonikas: „Pagramančio tarmė”, 1939).

A háború utáni években A. Salys dialektológiai munkái segítettek a litván szakos hallgatóknak megismerkedni a litván dialektológia alapjaival és a nyelvjárás-leírás módszertanával; ezt A. Salys egykori tanítványai, J. Senkus, E. Mikalauskaitė és mások adták tovább az új nyelvésznemzedéknek. Ennek köszönhetően gyorsan ki lehetett terjeszteni és folytatni a dialektológiai munkát: több mint 700 településről gyűjtöttek anyagot a litván nyelvjárások atlaszához, leírták az egyes nyelvjárásokat, és átfogó művet készítettek a litván nyelvjárásokról.

A. Salys jelentős munkát végzett a litván lexikográfiában. Egyike volt az ötkötetes „Lietuvių rašomosios kalbos žodynas” második kötetének szerzőinek és szerkesztőinek; a szótár német nyelvi megfelelőket is közölt, és Heidelbergben jelent meg (1932–1968). A harmadik kötettől kezdve A. Salys sok népnyelvi, különösen žemait nyelvjárási lexikai anyagot szolgáltatott a szótárhoz, jelentősen gazdagítva annak litván részét. Ez az egyik legnagyobb litván szótár; a szavak számát tekintve csak a jelenleg kiadás alatt álló akadémiai „Lietuvių kalbos žodynas” múlja felül jelentősen. A német nyelvi megfelelőkkel ellátott szótárat az indoeurópai nyelvek kutatói is használhatják; korábban a litván szókincs legnagyobb forrásai G. Nesselmann és Fr. Kuršaitis szótárai voltak, amelyek többszörösen kevesebb szót tartalmaztak.

A. Salys több évtizeden át gyűjtött anyagot egy történeti litván szótárhoz, hogy nyomon kövesse a szókincs fejlődését és a szavak történetét a legrégibb időktől napjainkig. Ebből a célból 1969-ben a Szovjet-Litvániába látogatott, és az ottani akadémiai „Lietuvių kalbos žodynas” cédulaanyagából, valamint más forrásokból gyűjtött anyagot tervezett szótárához. Azt mondta, megpróbál összeállítani egy kisebb történeti szótárt, amely főként a 19. század végének és a 20. század elejének szókincsét ölelné fel, amelynek ápolásában és normáinak kialakításában ő maga is aktívan részt vett. Sajnálatos, hogy A. Salys terve nem valósult meg.

A. Salys a nagy „Litván nyelv szótára” elkészítéséhez és továbbfejlesztéséhez is hozzájárult. Több éven át a Szótár tudományos bizottságának tagja volt, tevékenyen részt vett

258

… miközben különféle lexikográfiai kérdéseket vetett fel és tárgyalt, amelyek ma is aktuálisak (pl. a tájnyelvi alakban lejegyzett szavak és kifejezések irodalmi nyelvi átírása, a jövevényszavak és homonimák meghatározása, a főnevesült melléknevek feltüntetése stb.).

A. Salys nagy figyelmet fordított a tulajdonnevek (személynevek, helynevek, víznevek, törzsnevek stb.) gyűjtésére, szótárak összeállítására és tanulmányozására. A litván nyelvben több százezer ilyen név van. Jelentős részüket K. Būga gyűjtötte össze, és kezdte tanulmányozni, nagyra értékelve a „föld nyelvét” mint a nép múltjának megismeréséhez fontos forrást. K. Būga munkájának folytatói között az egyik legtevékenyebb A. Salys volt, az 1933-ban létrehozott Családnév- és Helynévbizottság tagja. Miután kiadták a „Útmutató Litvánia földrajzi neveinek összeírásához” című kiadványt (1934), tanárok, erdészek, földmérők, diákok és más közreműködők segítségével 1940-ig összegyűjtötték a névanyag nagy részét, amelyet ma a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetben őriznek, egészítenek ki és tanulmányoznak.

A. Salys a litván terminológia megalkotásában és rendezésében is igen eredményes volt. A kormány terminológiai kérdésekben illetékes tanácsadója, több terminológiai bizottság elnöke, illetve tagja, valamint különféle tudományos és műszaki szakkifejezések megalkotója volt. Jó és gyors nyelvi tájékozódóképességének, valamint kifinomult nyelvérzékének köszönhetően könnyen és gyorsan megtalálta a szükséges kifejezést a népnyelvben, vagy maga alkotott újat. Több száz népi szót használt szűkebb, tágabb vagy átvitt jelentésben, amelyek idővel terminussá váltak, például: slogutis „rémálom”, nuospaudas „prés”, grūdalas „edzőhabarcs”, prašvaitas „a fényképnegatív megvilágított része” stb. Sok szakkifejezést sikeresen alkotott, amelyek meghonosodtak a használatban, például: požiūris, šviesomatis, tolimatis, išvaizta, sąnara, staigmena stb.

A. Salyst az irodalmi nyelv ápolása, normáinak kialakítása és a nyelvművelés egyéb kérdései is foglalkoztatták. Figyelemmel kísérte az irodalmi nyelv fejlődését, és gyorsan, élénken reagált a nyelvhasználatban, különösen a sajtóban felbukkanó javítandó nyelvi jelenségekre. A nyelvhasználat gyakorlati kérdéseivel foglalkozó „Gimtoji kalba” című nyelvi lapot másokkal együtt ő indította el, és aktívan közreműködött benne, különféle nyelvhasználati kérdéseket tárgyalva. Néhány megjelent cikke ma is érdekes, mert aktuális kérdésekkel foglalkozik, például a litván nevekkel, törzsnevekkel, rövidítésekkel stb. Az egyik napilapban A. Salys indította el a „Nyelvi rovatot”, amely folyamatosan figyelemmel kísérte a mindennapi nyelvhasználatot, javította a nyelvet, új szavakat és terminusokat javasolt, valamint tanácsokat adott különféle szavak és szerkezetek használatához. A hangsúlyozás tanításához A. Salys a „Vargo mokyklai” (A nyomor iskolájának) című olvasókönyv I. és II. részét látta el hangsúlyjelekkel.

A. Salys tehát sokat tett a litván nyelvtudomány területének bővítéséért, új kutatások megszervezéséért és elvégzéséért, a nyelvészkáderek képzéséért és a nyelvművelés előmozdításáért. Emigrációban élve utolsó éveiben szoros kapcsolatot tartott fenn a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézettel és a Szovjet-Litvánia nyelvészeivel, figyelemmel kísérte és kedvezően értékelte munkáikat, valamint hazalátogatott nyelvi anyag gyűjtése céljából. Mindig vonzotta szülőföldje és anyanyelve, amelynek tanulmányozására egész lelkével elkötelezte magát. A. Salys jelentős munkáival gazdagította a litván nyelvtudományt; ezeket filológusaink ma is használják, és még sokáig használni fogják, szerzőjükre tisztelettel emlékezve, aki oly sokat tett a litván tudományért.

J. Kruოპas