MOKSLO KALBOS KULTŪROS IR TERMINOLOGIJOS PROBLEMOS

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXIV(1985)

II

KAZIMIERAS GAIVENIS

LITVÁNIAI NÖVÉNYNEMZETSÉGEK ÉS FAJOK ELNEVEZÉSEI

1. Bevezető megjegyzések

1.1. 1980-ban fejeződött be a hatkötetes összefoglaló mű, a „Litván SZSZK flórája” kiadása. A mű mind a 129 családba tartozó, Litvániában növő vagy ott megélni képes, de még fel nem fedezett növényt ismerteti. A cikk tárgya az említett műben közölt 724 növénynemzetség és 2153 faj litván neve. Ez nagyjából szabványosított terminológia, amelyet 1966–1972-ben a Botanikai Szótári Bizottság tárgyalt, prof. J. Dagys vezetésével. A cikk csak a növényrendszertan alapvető terminusait tárgyalja, és nem foglalkozik az egyes növényfajok leírásai mellett külön feltüntetett szinonimákkal.

A „Litván SZSZK flórájában” a növényeket A. Engler filogenetikus osztályozási rendszere szerint osztályozzák, betartva a növénynevezéktan kódexeinek követelményeit. A műben ismertetett minden növényfajnak van latin, litván és orosz neve. Mivel egyes növénynemzetségeket litvánul 2–3 terminussal neveznek, a „Litván SZSZK flórájában” a nemzetségnevek száma néhány tucattal meghaladja a nemzetségek számát. Minden nemzetségnév egyszavas, egyetlen frazeológiai terminus kivételével: vízitündérrózsa (Nymphaea) III 344¹. A fajnevek szinte kivétel nélkül kétszavasak, néhány igen ismert, egyszavas népi elnevezés kivételével, például: rezgő nyár (Populus tremula) III 22, kecskefűz (Salix caprea L.) III 48, egres (Ribes uva-crispa) IV 49, lóbab (Vicia faba L.) IV 499, hamvas áfonya (Vaccinium uliginosum) V 119, borsmenta (Mentha × piperita) V 299 stb. Nagyon ritka esetekben egy-egy növényfajnak két litván neve van, például: étkezési, közönséges lencse (Lens culinaris) IV 502, közönséges (vetési) pasztinák (Pastinaca sativa) V 89 stb. A „Litván SZSZK flórájában” ismertetett legkisebb rendszertani egységek a formák, varietások² és hibridek, valamint egyes köztes egységek (pl. al-

¹A terminus mellett álló római szám a „Litván SZSZK flórájának” kötetét, az arab szám pedig az oldalt jelöli.

² A „Litván SZSZK flórájában” egyes varietásokat egyszavas és kétszavas terminusokkal neveznek meg (például: Brassica oleracea L. var. acephala DC.— leveles káposzta, Brassica napus var. oleifera DC.— repce, olajretek stb.), az ilyen elnevezések azonban nem elfogadhatók a rendszertani terminológiában, és ellentétesek a Botanikai Szótári Bizottság határozatával.

165

a nemzetségeknek és alfajoknak) többnyire nincs litván nevük, ezért ezekről a cikk nem tesz említést.

1.2. A növényfajok és -nemzetségek litván neveit ez a cikk szinkrón szempontból, főként terminológiai és szóalkotási nézőpontból vizsgálja. A latin terminusok etimológiájára és szóalkotására csak annyiban tér ki, amennyiben ez olykor segít megmagyarázni a litván megfelelőik kialakulását. A cikk célja a növénynemzetségek és -fajok litván terminológiája jelenlegi helyzetének bemutatása és további fejlesztése.

2. A nemzetségnevek

2.1. A „Litván SZSZK flórája” című műben a növénynemzetségek nevei egyes számú alanyesetben szerepelnek. E csoport terminusai kétfélék lehetnek: eredeti nevek és intralingvisztikai kölcsönzések (más nyelvekből, illetve saját nyelvjárásainkból és irodalmi nyelvünkből), valamint szóalkotással létrejött alakok (összetett szavak, képzőkkel, előtagokkal és végződésekkel képzett származékok). Az előbbieket elsődleges terminusoknak, az utóbbiakat pedig másodlagosaknak is nevezhetjük.

A növénynemzetségek megnevezésére viszonylag kevés nemzetközi terminust használnak — körülbelül 16,7%-ot. Többségük a latin nómenklatúrából származik, és morfonológiai szempontból csak kissé litvánosodott el, például: cūga (Tsuga) I 110, taksodis (Taxodium) I 166, tuja (Thuja) I 169, rupija (Ruppia) II 79, kaldezija (Caldesia) II 99, elodėja (Elodea) II 110, zizania (Zizania) II 138, kelerija (Koeleria) II 212, bekmanija (Beckmannia) II 272, tulpė (Tulipa) II 532, scylė (Scilla) II 534, jacintas (Hyacinthus) II 536, leukoja (Leucojum) II 550, karija (Carya) III 88, kočija (Kochia) III 247, portulaka (Portulaca) III 267, erantis (Eranthis) III 371, adonis (Adonis) III 442, šizandra (Schizandra) III 458, lobuliarija (Lobularia) III 542, rapistras (Rapistrum) III 561, konringija (Conringia) III 567, hamamelis (Hamamelis) IV 20, tilėja (Tillaea) IV 22, bergenija (Bergenia) IV 37, egzochorda (Exochorda) IV 63, sorbarija (Sorbaria) IV 65, neilija (Neillia) IV 69, stefanandra (Stephanandra) IV 69, arunkas (Aruncus) IV 92, valdšteinija (Waldsteinia) IV 156, prinsepija (Prinsepia) IV 325, gledičija (Gleditsia) IV 333, klad्रastis (Cladrastis) IV 337, termopsis (Thermopsis) IV 339, amorfa (Amorpha) IV 357, visterija (Wisteria) IV 360, sferofiza (Sphaerophysa) IV 365, ptelija (Ptelea) IV 593, ailantas (Ailanthus) IV 594, šeferdija (Shepherdia) IV 687, aktinidija (Actinidia) IV 692, klarkija (Clarkia) IV 771, godecija (Godetia) IV 773, astrancija (Astrantia) V 33, erika (Erika) V 128, forzitija (Forsythia) V 159, facelija (Phacelia) V 237, melisa (Melissa) V 314, monarda (Monarda) V 366, nikandra (Nicandra) V 382, skopolija (Scopolia) V 386, petunija (Petunia) V 401, nemezija (Nemesia) V 423, katalpa (Catalpa) V 490, veigelė (Weigela) V 519, koniza (Conyza) VI 46, rudbekija (Rudbeckia) VI 69, galinsoga (Galinsoga) VI 80 stb. Ezek többnyire betelepített dísznövények nemzetségnevei.

166

E növények közül néhány csak az utóbbi évtizedekben terjedt el szélesebb körben Litvániában.

A nemzetségek litván nevei között sok az olyan, szóalkotási szempontból tovább nem elemezhető, régi, saját (balti, sőt indoeurópai eredetű) és kölcsönzött név, például: lęšis (Lens) IV 501, vikis (Vicia) IV 470, žirnis (Pisum) IV 528, dobilas (Trifolium) IV 438, klevas (Acer) IV 606, liepa (Tilia) IV 653, agurkas (Cucumis) IV 740, builis (Anthriscus) V 42, kmynas (Carum) V 55, krapas (Anethum) V 72, barštis (Heracleum) V 90, aguona (Papaver) III 464, krienas (Armoracia) III 505, kopūstas (Brassica) III 550, ridikas (Raphanus) III 564, agrastas (Ribes) IV 43, avietė (Rubus) IV 100, kriaušė (Pyrus) IV 229, obelis (Malus) IV 232, erškėtis (Rosa) IV 117, slyva (Prunus) IV 295, morka (Daucus) V 96, viržis (Calluna) V 129, uos(is) (Fraxinus) V 153, brantas (Cuscuta) V 228, dasis (Satureja) V 315, notra (Stachys) V 335 stb.

Összességében az elsődleges nemzetségnevek száma jóval kisebb (körülbelül 31%), mint a különféle szóalkotási eljárásokkal létrehozott nevek száma.

2.2. Az elsődleges és másodlagos növénynemzetségnevek közötti határ nem teljesen egyértelmű. A nemzetségnevek szóalkotásának vizsgálatát különösen több tényező nehezíti: 1) egyes növénynemzetségek neveit más növénynevek szinonimakészletéből vették át, ezért az ilyen alakulatok alapszava néha nem az adott növény, hanem egy másik növény megkülönböztető jegyeire utalhat. Például a gaivenis (Bupleurum) V 50 terminus a -enis képzővel alkotott származék a gaivinti ’feléleszteni’ igéből (vö. e cikk 4. lábjegyzetével), de mivel korábban a gaivenis szóval nem a Bupleurum, hanem a Spinacia (spenót) nemzetség növényét nevezték meg, a gaivinti ige már nem magyarázhatja a Bupleurum nemzetség növényeinek elnevezési motivációját; 2) egyes növénynemzetségnevek egyértelműen képzett alakok, de a növényrendszertani terminológiába már a népnyelvből átvett jövevényszóként kerültek, vagyis a terminológiában már nem tekinthetők képzett alakoknak, például: ašarėlės (Briza) II 218, auskarėliai (Dicentra) III 470, klumpaitė (Cypripedium) II 570, kurpelė (Aconitum) III 384, katilėlis (Campanula) VI 12, saulutė (Bellis) VI 36, smaugikas (Celastrus) IV 636, lipikas (Galium) V 190, miegėlė (Succisa) V 536, snaudalė (Leontodon) VI 198 stb.; 3) egyes növénynemzetségnevek szóalkotási módja nem világos: formális képzési jegyeket mutatnak, mellettük azonban már nem találhatók olyan szavak, amelyekből származékként létrejöhettek (vagy ha léteznek ilyen szavak, az alakulat motivációja már egyáltalán nem érthető), például: prožiklė (Neslia) III 584, plauretis (Gymnadenia) II 605, slepišerė (Isoëtes) I 80, bereinis (Chamaedaphne) V 115, kimbara (Cruciata) V 212, šalpusnis (Tussilago) VI 128, švitriėšis (Ficaria) III 406, liaudiga (Chaiturus) V 333 stb. Ezek a terminusok többnyire J. Pabrėža, L. Ivinskis és P. Matulionis különös neologizmusai.

2.3. Az összetett nemzetségnevek számosság tekintetében (az összes képzett alak körülbelül 33%-át teszik ki) csak a képzős származékok mögött maradnak el. Közöttük a régi népi nevek vannak többségben, az új alkotásokból kevés akad. Az ilyen típusú nemzetségnevek először-

167

Ezeket aszerint csoportosítjuk, hogy a szóösszetétel tagjaiban mely szófajok szerepelnek.

2.3.1. A két főnévből alkotott összetett terminusok nagy részében a második tag a -medis vagy a -žolė, például: diemedis (Artemisia) VI 115: die(vas), pupmedis (Laburnum) IV 350: pupa, riešutmedis (Juglans) III 77: riešutas, šeivamedis (Sambucus) V 525: šeiva, šilkmedis (Morus) III 130: šilk as, vynmedis (Vitis) IV 645: vynas, žirnmedis (Caragana) IV 368: žirnis; dantažolė (Dentaria) III 515: dantis, jonažolė (Hypericum) IV 695: Jonas, kardažolė (Onopordium) VI 163: kardas, karpažolė (Euphorbia) IV 580: karpa, kraujažolė (Achillea) VI 92: kraujas, linažolė (Linaria) V 423: linai, maražolė (Tunica) III 330: maras, melžolė (Isatis) III 526: mėlis, monažolė (Glyceria) II 238: monas, narytžolė (Triglochin) II 89: naryčia „bizonyos tőgybetegség”, ožiažolė (Pimpinella) V 56: ožys, petražolė (Petroselinum) V 52: Petras, pienažolė (Glaux) V 139: pienas, raktažolė (Primula) V 145: raktas, sidabražolė (Potentilla) IV 159: sidabras, sukažolė (Leonurus) V 331: sukatos „tuberkulózis”, šunažolė (Dactylis) II 221: šuo, trindažolė (Comarum) IV 157: trindė „ingovány”, trūkažolė (Cichorium) VI 179: trūkis „egy betegség”, zubražolė (Hierochloë) II 146: zubras „európai bölény” stb. E típus egyes terminusai valószínűleg félig tükörfordítások, mivel első tagjuk önállóan nem használatos, például: būksmedis (Buxus) IV 639, ginkmedis (Ginkgo) I 82, kukmedis (Taxus) I 87, maumedis (Larix) I 128 stb.

Előfordul egy-két sajátos vagy homályos képzésű terminus is, például: saldymedis (Glycyrrhiza) IV 384. E szó képzését K. Būga és P. Skardžius a saldyžolė szóból kiindulva így magyarázza: saldymedis< <saldybmedis: saldybė és medis. P. Skardžius ehhez még hozzáteszi, hogy „ha csak a saldybžolė maga a saldybė alapján nem a *saldydžolės alakból alakult át”. Ez a kétely alighanem megalapozott, hiszen a saldymėšis, saldyledis szavakat is ismerjük. Emellett a saldžiarūgštis melléknév mellett megvan annak változata, a saldyrūgštis is. Mindezek a példák azt mutatják, hogy a saldymedis szó képzése valamelyest másképpen is magyarázható, mégpedig így: saldym(as) + medis.

Viszonylag sok olyan, „főnév + főnév” típusú összetett növénynemzetségnév használatos, amelynek második tagja valamely növény neve, például: avinžirnis (Cicer) IV 469: avinas és žirnis, blužniapap artis (Athyrium) I 47: blužnis és papartis, bobramunis (Anthemis) VI 84: boba és ramunė, jonpapartis (Struthiopteris) I 30: Jonas és papartis, kalnarūtė (Asplenium) I 44: kalnas és rūta, kiškiagrikis (Luzula) II 491: kiškis és grikis, kiškiakopūstis (Oxalis) IV 539: kiškis és kopūstas, liūnm eldis (Bolboschoenus) II 320: liūnas és meldas, ožiarūtis (Galega) IV 358: ožys és rūta, ožkarožė (Epilobium) IV 755: ožka és rožė, pelėžirnis (Lathyrus) IV 504: pelė és žirnis, perkūnropė (Sempervivum) IV 23: perkūnas és ropė, smiltlendrė (Ammophila) II 180: smiltis és lendrė, šluotsmilgė (Deschampsia) II 190: šluota és smilga, šunobelė (Rhamnus) IV 642: šuo és obelis, šunramunis (Matricaria) VI 100: šuo és ramunė, šunvyšnė (Atropa)

168

V 385: šuo és vyšnia, zuiksalotė (Mycelis) VI 249: zuikis és salota stb. Csak egy-két összetett növénynemzetségnév van, amelynek első tagja vagy mindkét tagja növénynév, például: rugiaveidė (Leymus) II 298: rugys és veidas „alak”, viksva meldis (Scirpus) II 314: viksva és meldas.

Külön csoportot alkotnak a „főnév+főnév” típusú összetett metonimikus nemzetségnevek, például: auksašaknė (Hydrastis) III 360: auksas és šaknis, bitkrėslė (Tanacetum) VI 107: bitė és krėslas, biedgaurė (Nardus) II 274: briedis és gauras, driežlielė (Ophioglossum) I 20: driežas és liežis „nyelv”, jūrasmiltė (Honkenya) III 290: jūra és smiltis, katpėdė (Antennaria) VI 51: katė és pėda, mėnuliasėklis (Menispermum) III 450: mėnulis és sėkla, muskrėslė (Pulicaria) musė és krėslas, saulašarė (Drosera) III 592: saulė és ašara, skiautalūpis (Epipactis) II 584: skiautė és lūpa, šunlielė (Cynoglossum) V 262: šuo és liežis „nyelv”, varnakojė (Coronopus) III 573: varna és koja, varnalesė (Arctium) VI 146: varna és leša(s) „levél?”, vilkakojė (Lycopus) V 303: vilkas és koja, žiognagė (Geum) IV 149: žiogas és nagas stb. E csoport terminusai gyakran nem eredeti alkotások, hanem klasszikus nyelvekből vett tükörfordítások, például: driežlielė ← Ophioglossum, mėnuliasėklis ← Menispermum, šunlielė ← Cynoglossum stb.

2.3.2. A melléknévből és főnévből képzett alakok viszonylag ritkák, például: baltagalvė (Leucanthemum) VI 105: balta és galva, baltašaknė (Polygonatum) II 543: balta és šaknis, ilgalūpė (Corallorhiza) II 578: ilga és lūpa, juodgrūdė (Nigella) III 372: juodas és grūdas, kietagrūdis (Lithospermum) V 240: kietas és grūdas, kietavarpe (Cynosurus) II 223: kieta és varpa, plikšaknė (Gymnocladus) IV 335: plika és šaka, sauskrūmis (Sarothamnus) IV 356: sausas és krūmas, sausmedis (Lonicera) V 514: sausas és medis, šaltalankis (Hippophaë) IV 686: šaltas és lankas³ „háncs”, žila-krūmis (Elaeagnus) IV 688: žilas és krūmas stb. Fordított sorrendű képzésből (főnévből és melléknévből) mindössze egy van — gegužraibė (Orchis) II 610: gegužė és raibas.

2.3.3. A főnévből és igéből képzett alakok körülbelül ugyanolyan gyakoriak, mint a melléknévből és főnévből képzettek, például: akišveitė (Euphrasia) V 466: akis és šveisti, blakėžudė (Cimicifuga) III 378: blakė és žudyti, gaurometis (Chamaenerion) IV 766: gaurai és mesti, kraujalakė (Sanguisorba) IV 146: kraujas és lakti, rasakila (Alchemilla) IV 192: rasa és kilti, saulėgrąža (Helianthus) VI 70: saulė és gręžti(s), siendrie kū (Thladiantha) IV 733: siena és driektis, uolaskėlė (Saxifraga) IV 38: uola és skelti, vaisgina (Ajuga) V 280: vaisius és ginti, vilkžolė (Nonnea) V 245: vilkas és želgti stb. Ezek a képzések is gyakran nem eredetiek, hanem más nyelvekből vett tükörfordítások, például: kraujalakė ← Sanguisorba, uolaskėlė ← Saxifraga stb.

Problematikus képzésűek lehetnek azok az összetett terminusok, amelyekben -sargis vagy -sargė tag szerepel: kalnasargis (Selinum) V 78, krūmsargė (Cucubalus)

³ Úgy véljük, hogy ezt a terminust P. Matulionis tájnyelvinek tartotta, és indokolatlanul állította vissza.

169

III 325, liūnsargė (Scheuchzeria) II 91, vandensargė (Zannichellia) II 81, továbbá vandenplūkis (Hydrocharis) II 111, vynvytis (Parthenocissus) IV 650. Úgy véljük, hogy mindezeknek az összetett terminusoknak a második tagja igéből származik.

Másféle összetett képzések ritkák. Például van még néhány számnévből és főnévből alkotott nemzetségnév: dviguonė (Listera) II 580: dvi „kettő” és guonia „fej”, tridantė (Sieglingia) II 209: trys „három” és dantis „fog”, vienadienė (Hemerocallis) II 509: viena(s) „egy” és diena „nap” stb.

2.4. A származékok csoportjában a képzős terminusok vannak túlsúlyban. E képzési mód terminusai számukat tekintve messze felülmúlják a végződéssel és előtaggal képzett alakokat. Például a -en- képzővel alkotott származékok száma önmagában is meghaladja a végződéssel és előtaggal képzett alakok együttes számát. A -en- képzőnek két változata van: 1) -enė: dantenė (Circaea) IV 774: dantis, drėgmenė (Sium) V 61: drėgmė, dumblenė (Limosella) V 408: dumblas, griovenė (Hottonia) V 148: griojus, gumbenė (Phlomis) V 345: gumbas, kalkenė (Vaccaria) III 332: kalkės, morkvenė (Astrodaucus) V 46: morkva, raistenė (Hydrocotyle) V 29: raistas, ravenė (Leersia) II 140: ravas „griovys“, rykštenė (Solidago) VI 34: rykštė, smilgenė (Aira) II 188: smilga, sultenė (Valerianella) V 533: sultys, unksmenė (Blechnum) I 45: unksmė, vandenė (Elatine) IV 730: vanduo, žemenė (Sagina) III 289: žemė, valamint 2) -enis: akenis (Ballota) V 334: akis, dirvenis (Ononis) IV 413: dirva, garždenis (Lotus) IV 393: garždas, kaulenis (Cotoneaster) IV 256: kaulas, kirvenis (Hedysarum) IV 407: kirvis, laiškenis (Mercurialis) IV 577: laiškas, plukenis (Najas) II 85: plukė, pūšlenis (Physocarpus) IV 66: pūslė, raženis (Coronilla) IV 404: ražas, rūtenis (Corydalis) III 472: rūta, saidrenis (Pycreus) II 304: saidras „viksvą“, saulenis (Helianthemum) IV 727: saulė, skarenis (Libanotis) V 66: skara, šiaudenis (Anthericum) II 506: šiaudas, tujenis (Thujopsis) I 168: tuja, varpenis (Botrychium) I 21: varpa, viksvenis (Blysmus) II 322: viksvą, vikšrenis (Schoenus) II 336: vikšris, žagrenis (Rhus) IV 602: žagrė és így tovább. A -en- képzővel képzett származékok mind főnevekből erednek. A melléknevekből (a) és igékből (b) képzett alakok jóval ritkábbak, például: a) laibenis (Alyssum) III 538: laibas, kartenė (Cardamine) III 508: kartus, margenis (Coleus) V 288: margas, skraistenis (Pyrethrum) VI 111: skraistus, vairenis (Arabidopsis) III 516: vairus „gražus“, b) gaivenis (Bupleurum) V 50: gaivinti⁴, klėstenė (Scleranthus) III 295: klėsti „burjánzik, jól növekszik“, skendenis (Utricularia) V 498: skęsti, tryškenis (Ecballium) IV 738: trykšti és így tovább. Néhány ilyen végű szó képzése nem kellően világos, például: artvenis (Sherardia) V 190, bandenis (Echinops) VI 177, gebenė (Hedera) V 22, pastenis (Malachium) III 279, patvenis (Swertia) V 179, praujenė (Callitriche) V 266. Némelyik terminus alapszavát egyáltalán nem lehet már megtalálni, másokét pedig több szóhoz is lehet kapcsolni. Például a gebenė szóról feltételezhető

⁴ Ez a terminus a gaivus „életerős, erős; vidám, élénk” melléknévvel is kapcsolatba hozható.

170

úgy is, mint amely a geba „rekettye” (Genista) főnévből, vagy a gebti/gebti „ölelni, körülvenni; tekerni” igéből stb. származik.

A -ūn-, -ut- és -uol- képzők csaknem egyformán termékenyek: mindegyikükkel néhány növénynemzetség neve alakult ki: 1) -ūnas, -ūnė: főnevekből: balandūnė (Atriplex) III 240: balanda „laboda”, česnakūnė (Alliaria) III 524: česnakas „fokhagyma”, dobilūnė (Lespedeza) IV 412: dobilas „here”, gegūnė (Dactylorhiza) VI 290: gegė „kakukk”, girūnė (Sanicula) V 31: giria „erdő”, guaizdūnė (Zinnia) VI 79: guaizdė „Armeria”, kraštūnė (Littorella) V 512: kraštas „szél”, kregždūnė (Vincetoxicum) V 187: kregždė „fecske”, lendrūnas (Calamagrostis) II 172: lendrė, nend-rūnė (Scolochloa) II 237: nendrė „nád”, pūkūnė (Filago) VI 47: pūkai „pehely”, rožūnė (Lavatera) IV 670: rožė „rózsa”, vilnūnė (Holcus) II 185: vilna „gyapjú”, žvaigždūnė (Scabiosa) V 539: žvaigždė „csillag”; melléknevekből: dygūnė (Torilis) V 45: dygus „tüskés”, puikūnas (Mimulus) V 407: puikus „pompás”, skudrūnas (Pleurospermum) V 49: skud-rus „jól fejlődő, dús”; számnevekből: šimtūnė (Centunculus) V 143: šimtas „száz”; 2) -utė, -utis: főnevekből: blužnutė (Chrysosplenium) IV 41: blužnis „lép”, dalgutis (Erodium) IV 564: dalgis „kasza”, ežerutė (Hydrilla) II 106: ežeras „tó”, pakalnutė (Convallaria) II 546: pakalnė „völgy”, vaistutis (Arabis) III 518: vaistas „gyógyszer”, vakarutė (Hesperis) III 530: vakaras „este”; melléknevekből: dryžutis (Typhoides) II 143: dryžas „csíkos”; igékből: barškutis (Rhinanthus) V 478: barškėti „zörögni”, varputis (Agropyron) II 282: varpyti stb.; 3) -uolė: főnevekből: avižuolė (Arrhenatherum) II 204: aviža „zab”, dirvuolė (Agrimonia) IV 139: dirva „szántóföld”, lizduolė (Neottia) II 582: lizdas „fészek”, smilguolė (Apera) II 182: smilga „perje”, snieguolė (Galanthus) II 551: sniegas „hó”, viks-vuolė (Cyperus) II 302: viksva „sás”; melléknevekből: drėgnuolė (Berula) V 63: drėgnas „nedves”, kartuolė (Aristolochia) III 150: kartus „keserű”, mažuolė (Aphanes) IV 224: mažas „kicsi”, rusvuolė (Cypripedium) II 570: rusvas „barnás” stb. Kevésbé világos és egyedibb képzésű terminusok csak az első csoportban fordulnak elő, például: peletrūnas (Artemisia) VI 115, dumplūnė (Physalis) V 388. Az előbbi terminus valószínűleg az Artemisia absinthum pelynas nevével rokon tövű, az utóbbi viszont nem kapcsolható a dumplas „iszap” szóhoz, mivel a növény dísznövény, kertekben termesztik, virágai fehérek, zöldessárgák vagy ibolyaszínűek.

A többi képzővel alkotott származékot igen kis számban használják növénynemzetségek megnevezésére. Például:

-ainė, -ainis: buožainė (Knautia) V 535: buožė „bunkó”, duglainė (Pyracantha) IV 261: duglys „tüske”, kaštainis (Castanea) III 113: kaštanas „gesztenye”, margainis (Silv-bum) VI 162: margas „tarka”;

-aitė: miltinaitė (Berteroa) III 536: miltinas „lisztes”, smilgaitė (Catabrosa) II 236: smilga „perje”;

-einis: ežeinis (Echium) V 241: ežys „sündisznó”, šatreinis (Diplotaxis) III 547: šat-ras „vessző”, žioveinis (Antirrhinum) V 428: žiovoti „ásítani”;

-eivė: plateivė (Coeloglossum) II 600: platus „széles”;

-eklė: džioveklė (Orobanche) V 492: džiovinti „szárítani” (parazitálva), gelteklė (Scorzonera) VI 191: gel-tas „sárga”;

171

-ekšnis: ožekšnis (Euonymus) IV 631: ožys, šaltešnis (Frangula) IV 644: šaltas;

-elis: kardelis (Gladiolus) II 563: kardas, meldelis (Isolepis) II 334: meldas;

-ėlis: pašiaušėlis (Alopecurus) II 156: pašiaušti, raudonėlis (Origanum) V 305: raudonas;

-ena: gaisrena (Coronaria) III 319: gaisra (Lychnis), plūdena (Lemna) II 462: plūdė (Potamogeton), rietena (Sicyos) IV 747: riestis, strugena (Myosurus) III 405: strugė (Brachypodium);

-esas: krekesas (Globularia) V 489: krekėti;

-ikė: septynikė (Trientalis) V 138: septyni;

-ylis: kartylis (Pioris) VI 201: kartus;

-inas: ūksminas (Adoxa) V 528: ūksmė;

-ynas: lazdynas (Corylus) III 106: lazda;

-inė: šustinė (Luronium) II 100: šusti, žvaginė (Capsella) III 585: žvagėti;

-ingė: kūlingė (Trichophorum) II 312: kūlis „kő“;

-ininkas: šilininkas (Baldellia) II 101: šilas;

-inys: šakinys (Melandrium) III 321: šaka, žiaudrinys (Lappula) V 261: žiaudrus „érdes, kemény“;

-inukė: smiltinukė (Minuartia) III 288: smiltis;

-išius: dagišius (Xanthium) VI 76: dagus, drugišius (Oxytropis) IV 381: drugys;

-utė: bokštutė (Turritis) III 517: bokštas, gardūnytė (Anthoxanthum) II 144: gardūnas, meškytė (Symphoricarpus) V 520: meška, ratainytė (Gratiola) V 405: ratainis „lapos, kerek cipó“, šerytė (Setaria) II 133: šerys;

-(i)ukas, -(i)ukė: režukras (Nasturtium) III 506: rėžis, sidabriukė (Goodyera) II 596: sidabras, smaliukė (Viscaria) III 306: smala;

-yuė: ankstyvė (Erophila) III 546: korai;

-lė: tuklė (Pinguicula) V 497: hízik;

-okas: šilokas (Sedum) IV 27: fenyves;

-okė: linokė (Chaenorrhinum) V 430: len;

-oklė, -oklis: putoklis (Saponaria) III 342: habosodni, raudoklė (Lythrum) IV 751: vörös, vijoklis (Convolvulus) V 223: tekereg „teker“, vynioklė (Calystegia) V 226: tekeredik, žemoklė (Moneses) V 108: alacsony;

-okslė: putokšlė (Polygala) IV 596: habosodni;

-otis: gyslotis (Plantago) V 504: ér;

-tukas: skėstukas (Odontites) V 476: szétterül;

-ulis: godulis (Lycopsis) V 249: falánk;

-uoklė: garduoklė (Myrrhis) V 43: ízletes, žibuoklė (Hepatica) III 392: ragyog;

-uonė: plaumuonė (Nymphoides) V 181: plaumuo (Yucca); uodeguonė (Hippuris) IV 785: farok;

172

-uotė: nariuotė (Polycnemum) III 218: narys, pirštuotė (Digitaria) II 128: pirštas;

-vė: žalvė (Puccinellia) II 244: žalti, žalias.

2.5. A főnevekből, melléknevekből és igékből képzett végződéses alakulatokat ritkán használják növénynemzetségek elnevezésére, de ezen a szakterületen mégis gyakoribbak, mint az előtagos származékok. Például:

-a végződésű képzett alakok: ankšta (Draba) III 543: ankštus, atvaisa (Chaenomeles) IV 226: atvaisyti, gaisra (Lychnis) III 318: gaisras (a virágok színe alapján), gaiva (Lapsana) VI 251: gaivus, užgina (Orthilia) V 100: užginti;

-as végződésű képzett alakok: pataisas (Lycopodium) I 70: pataisyti;

-ė végződésű képzett alakok: agurklė (Borago) V 248: agurklas „uborka”, aklė (Galeopsis) V 354: aklas, blizgė (Lunaria) III 533: blizgėti, druskė (Salsola) III 251: druska, gelsvė (Levisticum) V 83: gelsvas, geltė (Serratula) VI 165: geltas, glindė (Pedicularis) V 461: glinda, maurė (Spirodela) II 462: mauras, melsvė (Hosta) II 507: melsvas, miglė (Poa) II 224: migla, pienė (Sonchus) VI 203: pienas, plautė (Pulmonaria) V 242: plaučiai, raganė (Clematis) III 402: ragana, raugė (Agrostemma) III 304: raugti, smiltė (Arenaria) III 292: smiltis, sprakšė (Cystopteris) I 29: sprakšėti, šilingė (Lysimachia) V 135: šilingas, taukė (Symphytum) V 246: taukai, tūbė (Verbascum) V 409: tūbas, vanagė (Hieracium) VI 209: vanagas, visgė (Trisetum) II 194: visgėti, žiemė (Vinca) V 183: žiema, žilė (Senecio) VI 135: žilas, žiomenė (Dracocephalum) V 325: žiomenys, žliūgė (Stellaria) III 272: žliūgas, žvirgždė (Acinos) V 317: žvirgždas;

-is végződésű képzett alakok: gailis (Ledum) V 112: gailus, guržėdis (Chaerophyllum) V 36: guržėdėti, kietis (Artemisia) VI 115: kietas, šaukštis (Senecio) VI 135: šaukštas, šiurpis (Sparganium) II 24: šiurpti, vikšris (Juncus) II 467: vikšras;

-(i)us végződésű képzett alakok: pentinius (Delphinium) III 380: pentinas, pūšlius (Colutea) IV 366: pūslė.

Néhány ilyen típusú növénynemzetség neve nem kellően világos szerkezetű, például: suidrė (Lolium) II 277, rieskė (Holosteum) III 286, kurklė (Batrachium) III 409, guostė (Cnidium) V 73 stb. A suidrė képzett alak alapszava valószínűleg a suidruoti „ingadozni” ige vagy a suidras „selyem” főnév. A guostė terminust valószínűleg a guostas „csomó, bojt” szóval kell összefüggésbe hozni. A kurklė növénynév feltehetőleg a kurkliai „ebihalak” szóhoz kapcsolódik. Ugyanezen tőből még számos más népi növénynév is származik, például: kurkulės „terpesztő füvek”, kurkuškos „kálmos” stb. Mind vízinövények.

2.6. Előtagos képzett alakból csak néhány van:

ant- előtag: antbarzdė (Epipogium) II 595: barzda;

be- előtag: begalis (Laserpitium) V 92: galas, beragis (Aceras) II 627: ragas;

173

A po- előtag: pocūgė (Pseudotsuga) I 103: „čiūga”; povaizė (Helictotrichon) II 201: „aviža”; posmilgė (Eragrostis) II 216: „smilga”; posmiltė (Spergularia) III 301: „smiltis”; poraistė (Naumburgia) V 137: „raistas”; a pro- előtag: progailis (Anagallis) V 140: „gailis”, prožirnis (Genista) IV 348: „žirnis”.

3. Fajnevek

3.1. A litván fajnevek kétszavas összetett terminusok. Fő (második) tagjuk a nemzetséget, melléktagjuk (az első) pedig a fajt jelöli. Így a litván fajnevek általános szerkezete eltér a latin és az orosz fajnevek szerkezetétől. Kivételnek csak azok a litván jelzős összetett terminusok tekinthetők, amelyekben a jelzőt főnév fejezi ki, például: asiūklis ožkabarzdis (Equisetum pratense) I 59, pataisas šarkakojis (Lycopodium clavatum) I 75, aviža netikšė (Avena strigosa) II 197, viksvatrainė (Carex panicea) II 428, aguona birulė (Papaver rhoeas) III 466, rūgtis gyvatžolė (Polygonum bistorta) III 206, beržas keružis (Betula nana) III 102, gluosnis virbis (Salix pentandra) III 72, viršūnė serpentinė (Carex microglochin) II 416 stb. Az ilyen terminusoknak a „Lietuvos TSR floroje” című műben való közlése azonban nem következetes, mivel találunk egy-két más szerkezetű, ilyen típusú terminust is, például: vėjalande šilagėlė (Pulsatilla patens) III 394 stb. A növényrendszertani terminológia a taxonok szigorú egységessége tekintetében némileg eltér más tudományterületek terminológiájától. Itt nincsenek jelentősebb (kategorikus) és jelentéktelen (másodlagos) fogalmak: tipológiailag valamennyi fogalom egyenrangú. Például az aviža (Avena) II 197 és a povaizė (Helictotrichon) II 201 terminusok nem alá-fölérendeltségi viszonyban álló fogalmakat neveznek meg.

Egyes nemzetségekhez meglehetősen sok faj tartozik. Például a libatop nemzetségnek 16 faja van, a galagonyának és a békaszőlőnek 26, a palástfűnek 24, a galajnak 34, a sásnak pedig nem kevesebb mint 67. Ezeket a fajokat egy tucatnyi vagy akár több tucatnyi megkülönböztető bélyeg alapján különítik el. A fajnevek logikai alapon osztályozott növénycsoportokat is alkothatnak, például: didžioji, vidutinioji, mažoji dantenė (Circaea lutetiana, intermedia, alpina) IV 775 stb.

3.2. A fajnevek két típusba sorolhatók: egyesek a növény jellegzetes megkülönböztető bélyegét jelölik (a), mások a fajnak a többi fajhoz való viszonyát (b), például: a) čiuobralapė smiltė (Arenaria serpyllifolia) III 292, vėdrynlapis šilininkas (Baldellia ranunculoides) II 102, uosialapis klevas (Acer negundo) IV 619, žirnialapis vikis (Vicia pisiformis) IV 478, slyvalapė gudobelė (Crataegus prunifolia) IV 293, alksnialapė medlieva (Amelanchier alnifolia) IV 255, beržalapė lanksva (Spiraea betulifolia) IV 83, putinalapis pūslėnis (Physocarpus opulifolius) IV 67, gebenlapis sukutis (Ipomoea hederacea) V 223, kmynalapis kalnasargis (Selinum carvifolia) V 78, melisalapė medumėlė (Melittis melissophyllum) V 330 stb.; b) paprastoji pipirnė (Lepidium ruderale) III 572, paprastasis režiukas (Nasturtium officinale) III 506, paprastoji barborytė (Barbarea vulgaris) III 497, paprastasis rutenis (Corydalis solida) III 474, paprastasis raugerškis (Ber-

174

beris vulgaris) III 448, paprastoji kurklė (Batrachium aquatile) III 412, paprastoji šilagėlė (Pulsatilla vulgaris) III 398, paprastasis burbulis (Trollius europaeus) III 370 stb.

A fajnevek (a szókapcsolat első tagjai) eredetük szerint szintén kétfélék: a köznyelv kész, terminologizálódott szavai (a), illetve kifejezetten erre a célra alkotott új szavak (b); például: a) vaistinė ožragė (Trigonella foenum-graecum) IV 422, dirvinė čiužutė (Thlaspi arvense) III 577, mažasis rūgtis (Polygonum minus) III 200, didusis kėžys (Spergula maxima) III 298, pelkinis vėdrynas (Ranuncullus lingua) III 416, gelsvasis skendenis (Utricularia ochroleuca) V 503, pūkuotoji gudobelė (Crataegus pubescens) IV 288; b) žirniausasis puskiparisis (Chamaecyparis pisifera) I 180, iečialapė kalpokė (Scutellaria hastifolia) V 380, skiatudėtalapė obelis (Malus sieboldii) IV 242, kininė wisterija (Wisteria sinensis) IV 360, popieržievis beržas (Betula papyrifera) III 100, šmātagrūdė balanda (Chenopodium botrys) III 225 stb.

Az orosz növényrendszertani terminológia kutatója, N. Zabinkova megjegyzi, hogy e terület nevezéktanában viszonylag sok (mintegy 20%) olyan jelző található, amely tulajdonnevekből és földrajzi nevekből származik⁵. A litván terminológiában is sok ilyen fajnév van — körülbelül 15%. A növény származási helyének megjelölésére rendszerint melléknévi fajnévi tagot használnak (a), míg a faj felfedezőjének vagy leírójának megnevezésére birtokos esetű fajnévi tagot (b), például: a) kaukazinis kėnis (Abies nordmanniana) I 102, japoninis maumedis (Larix leptolepis) I 130, austrinis šalavijas (Salvia austriaca) V 374, tibetinė neūlija (Neillia thibetica) IV 69, prancūzinis erškėtis (Rosa gallica) IV 135, mandžiūrinė obelis (Malus mandshurica) IV 241, kanadinė gudobelė (Crataegus canadensis) IV 283, usūrinė slyva (Prunus ussuriensis) IV 303, vokietinis prožirnis (Genista germanica) IV 350, mongolinė liepa (Tilia mongolica) IV 660, lietuviinė plūdė (Potamogeton lithuanicus) II 74, tianšaninė rūgštynė (Rumex tianshanicus) III 168, daurinis mėnuliasėklis (Menispermum dahuricum) III 450; b) Vičo kėnis (Abies veitchii) I 94, Engelmano eglė (Picea engelmannii) I 118, Murejaus pušis (Pinus murrayana) I 157, Maršalo čiobrelis (Thymus marschallianus) V 311, Ruprechto lipikas (Galium ruprechtii) V 204, Henrio lanksva (Spiraea henryi) IV 81, Jundzilo erškėtis (Rosa jundzillii) IV 131, Lindbergo rasakila (Alchemilla lindbergiana) IV 209, Makio ieva (Padus maackii) IV 323, Wolfgango putokšlė (Polygala wolfgangiana) IV 599, Kranco sidabražolė (Potentilla crantzii) IV 178, Lobelio čemerýs (Veratrum lobelianum) II 502, Biberšteino glažutė (Cerastium biebersteinii) III 286, Borbaso gvazdikas (Dianthus borbasii) III 336, Steveno vėdrynas (Ranunculus stevenii) III 431 stb. Ezek a terminusok azonban mégsem teljesen egységesek, mivel az első (a) típusba tartozó, más képzőkkel alkotott terminusok is előfordulnak (például: vaisenburgiškė

⁵ Забинкова Н. Н. Термины и номенклатурные слова в ботанических словарях.— В кн.: Проблематика определений терминов в словарях разных типов. Л., 1976, с. 94.

175

ezüstös pimpó — Potentilla leucopolitana IV 171, litván mécsvirág — Silene lithuanica III 311), valamint a második (b) típusú melléknévi terminusok (pl.: Robert-páva — Geranium robertianum IV 563, Rivin-ibolya — Viola riviniana IV 714) és így tovább.

Az orosz és latin nómenklatúrában ez a fajnevek alkotására szolgáló típus mégis termékenyebb, például: réti sás (Carex buxbaumii, or. осока Буксбаума) II 410, hegyes sás (Carex buekii, or. осока Буека) II 401, kékes palka (Schoenoplectus tabernaemontani, or. камыш Табернемонтана) II 318, sorlevelű tippan (Agrostis syreistschikovii, or. полевица Сырейщикова) II 163, keskenylevelű vízi hídőr (Alisma gramineum, or. ластуха Лезели) II 98, sósziki szittyó (Juncus gerardi, or. ситник Жерара) II 478, kerti tulipán (Tulipa gesneriana, or. тюльпан Геснера) II 534 és így tovább.

3.3. A „Litván SZSZK flórája” fajneveinek rendszere nem olyan egységes, mint a nemzetségnevek rendszere. Ezt a rendszert még tovább lehet fejleszteni. A növényrendszertani fajterminusok pontosításakor figyelmet kell fordítani a „Litván SZSZK flórájában” előforduló, a fajterminológia normatív rögzítésének alábbi eltéréseire és következetlenségeire:

1. Előfordulnak nyelvileg hibás fajnevek, például: kristályos (=kristály) porcsin (Mesembrianthemum crystallinum) III 264, bibircsókos (=szemölcsös) békabuzogány (Eleocharis mamillata) II 330, farkos (=farkú) disznóparéj (Amaranthus caudatus) III 258, kétágú (=kétágú) mécsvirág (Silene dichotoma) III 310 és így tovább.

2. Ugyanazon faj megkülönböztető jegyének kifejezésére szükségtelenül eltérő típusú terminusokat használnak, például: sárga csillagfürt (Lupinus luteus) IV 344, de sárga nárcisz (Narcissus pseudonarcissus) II 554; Lobel hunyor (Veratrum lobelianum) II 502, de Robert-páva (Geranium robertianum) IV 563 és így tovább.

3. Ugyanazon nemzetség fajainak elnevezésekor nem ajánlatos szemantikailag közeli, alá-fölérendeltségi viszonyban álló jelzőket használni, például: ugarhere (Trifolium aureum) IV 443 és legelőhere (Trifolium campestre) IV 444, csőrös sás (Carex rostrata) II 452 és hosszúcsőrű sás (Carex rhynchophysa) II 450, téli zsurló (Equisetum hiemale) I 66 és érdes fogú zsurló (Equisetum trachyodon) I 69 és így tovább.

4. Kerülni kell a képszerű és nehezen azonosítható fajjelzőket, például: gömbös sás (Carex globularis) II 420, feketefogú csüdfű (Astragalus danicus) IV 376, örvös süllőhínár (Myriophyllum verticillatum) IV 781 és így tovább.

5. Kényelmetlenek azok a ritka jövevényszavak, amelyek semmilyen megkülönböztető jegyet nem fejeznek ki, például: szareptai káposzta (Brassica juncea) III 551, sitkai lucfenyő (Picea sitchensis) I 125, ginnalai juhar (Acer ginnala) IV 613, nutkai hamisciprus (Chamaecyparis nutkaënsis) I 180, kasubiai bükköny (Vicia cassubica) IV 482 és így tovább.

Ezenkívül a növényeket leíró szövegben litván, nem pedig

176

…növényfajok neveit, például: Cornus mas (=húsos som) bogyói ehetők V 16. Pyrola media (=közönséges körtike) önálló faj, nem hibrid V 107. Andromeda polifolia (=keskenylevelű babérhanga) interglaciális időszakok üledékeiben is megtalálható V 113. Száraz, homokos helyeken nő együtt a Thymus serpyllum (=kakukkfűvel), Artemisia campestris (=mezei ürömmel), Corynephorus canescens (=homoki tollas árvalányhajjal) IV 34 stb.

4. Következtetések

4.1. A „Litván SZSZK flórája” hatkötetes művében rendszerezett és leírt 724 növénynemzetség és 2153 növényfaj nevének áttekintése azt mutatja, hogy a nemzetségnevek rendszere terminológiai szempontból koherensebb, mint a fajnevek rendszere.

A litván nemzetségnevek jobban megfelelnek a növényrendszertani nemzetközi kódexek követelményeinek. A nemzetközi terminusokat (az összes nemzetségnév mintegy 16,7%-át) leggyakrabban a nemrégiben meghonosított növények megnevezésére használják. Az összes nemzetségnév mintegy ⅓-a régi litván (illetve balti) szó, amely irodalmi nyelvünkből és nyelvjárásainkból került a rendszertani terminológiába.

4.2. A litván nemzetségnevek mintegy 69%-a képzett szó. E nevek egy része (az összes nemzetségnév mintegy 5—8%-a) képzőmorfémákra bontható, nyelvünkben azonban már nem lelhetők fel azok a szavak, amelyekből származékként létrejöttek. A leggyakoribb nemzetségnevek képzős származékok. A legtermékenyebb új képzők: -enė, -ūnė, -uolė. Ezekkel több tucat nemzetségnév keletkezett. A nem termékeny képzőkkel -eivė, -esas, -ylis, -ingė, -ininkas, -yvė, -okšlė, -otis, -ulis stb. mindössze egy-egy nemzetségnév jött létre. Népszerűség szerint a második helyen az összetett nemzetségnevek állnak. Ezek többsége két főnévből áll. Az ilyen terminusok utótagja különösen gyakran -medis vagy -žolė (több mint 30 névben). A melléknév és főnév, illetve főnév és ige összetételéből létrejött alakok hozzávetőlegesen egyformán termékenyek. A végződéssel képzett származékok közül a legtermékenyebbek a -ė végződésűek (25 nemzetségnév). A -as és -(i)us végződésű származékok nem termékenyek; ezekkel mindössze 1—2 nemzetségnév jött létre. Az előképzős származékok a legkevésbé gyakoriak (10 nemzetségnév). Valamivel gyakrabban csak a po- előtaggal képzett alakok fordulnak elő.

A növénynemzetségek névképzésének jellegzetessége az is, hogy minden származéktípus alapszavaiban és az összetett szavak egyik tagjaként gyakran növénynevek szerepelnek.

4.3. A „Litván SZSZK flórája” fajneveinek skálája széles: a legtöbb fajjal az egész nemzetségek rendelkeznek (67), a legkevesebbel (mindössze 1 fajjal) pedig meglehetősen sok (több tucat) növénynemzetség. A fajjelzők több típusba sorolhatók: egyesek a növény megkülönböztető tulajdonságára utalnak, mások a növényfaj más fajokhoz való viszonyát fejezik ki. Az első típus terminusai termékenyebbek.

12 Užsak. Nr. 1007

177

4.4. A növényrendszertan litván terminológiájának további fejlesztése során szükséges: 1) kiküszöbölni vagy kijavítani a nyelvileg hibás terminusokat; 2) egységesíteni az azonos megkülönböztető tulajdonságok nyelvi kifejezését; 3) ugyanazon nemzetség fajainak elnevezésekor kerülni a szemantikailag közeli, alá-fölérendeltségi viszonyban álló jelzőket; 4) kerülni a képszerű és nehezen azonosítható fajjelzőket stb.

LITVÁNIA NÖVÉNYNEMZETSÉGEINEK ÉS FAJAINAK ELNEVEZÉSEI

Összefoglalás

1. 1980-ban befejeződött a nagyszabású tudományos mű, a «Литовской ССР флора» (1959—1980) című hatkötetes munka kiadása. Ebben rendszerezték és tudományosan leírták a Litvánia területén előforduló növények 724 nemzetségét és 2153 faját. Mindezek a taxonok litván elnevezéssel rendelkeznek. Ezt a terminológiai lexikát több éven át (1966—1972) tárgyalta a Botanikai Terminológiai Bizottság I. Daugis professzor elnökletével. Jelen cikk e terminológiai lexikai rendszer rövid elemzésének és további tökéletesítésének szentelődik.

2. A növénynemzetségek elnevezéseinek több mint 50%-át régi litván (balti) szavak alkotják, amelyek a litván irodalmi nyelvből és a nyelvjárásokból kerültek át a növényrendszertanba. E csoport terminusainak 16,7%-a idegen eredetű szó. A terminusok mintegy 8%-a az utóbbi 2—3 évtizedben alkotott neologizmus, például: atvaīsa (Chaenomeles) „henomélisz”, avinžīrnis (Cicer) „csicseriborsó”, dyglainė (Pyracantha) „tűztövis”, dobilinė (Lespedeza) „lespedeza” stb. A litván növénynemzetség-nevek mintegy 69%-a rendelkezik szóalkotási jegyekkel. A leggyakoribb terminusok a képzős alakulatok. A produktív képzők: -enė, -ūnė, -uolė. Produktivitás tekintetében a második helyen az összetett terminusok állnak. E nevek között viszonylag sok (mintegy 30) olyan terminus található, amelynek második tagja a medis „fa” vagy a žolė „fű” szó, például: diemedis (Artemisia), purmedis (Laburnum), riešutmedis (Juglans), šeimamedis (Sambuchus), šunažolė (Dactylis) stb. A ragozott alakok közül a -ė végződésűek gyakoribbak (25 név), például: druskė (Salsola), maurė (Spirodela), plautė (Pulmonaria), raugė (Agrostenia), smiltė (Arenaria), tuklė (Pinguicula), visgė (Trisetum), žliūgė (Stellaria) stb. Ebben a terminológiai lexikában a képző nélküli, prefixummal alkotott származékok a legritkábbak (10 név).

3. A növényfajok elnevezései két csoportra oszthatók: az egyikben a jelzők a növények fő megkülönböztető jegyeire, a másikban pedig a fajok más fajokhoz fűződő kapcsolataira és viszonyaira utalnak. A fajok összetett terminusaiban a jelzői összetevőket leggyakrabban összetett melléknevek és az -inis képzővel ellátott melléknevek fejezik ki. E csoport terminológiai lexikájának sajátossága, hogy a fajnevekben nem használnak közneveket birtokos esetben, sem jelen idejű passzív melléknévi igeneveket.

4. A növénynemzetségek elnevezéseinek rendszere tökéletesebb, mint a fajneveké. A növényfajnevek rendszerének tökéletesítése során a következőkre van szükség: 1) a szóalkotási szempontból nem egészen megfelelő terminusok kiküszöbölésére, például: uodeguotasis (=uodegotasis) burnotis (Amaranthus caudatus), dvīšakinė (=dvīšakė) našlaitė (Silene dichotoma); 2) a megkülönböztető jegyek nyelvi kifejezésének egységesítésére, például: geltonžiedis lubinas (Lupinus luteus), de geltonasis narcizas (Narcissus pseudo-narcissus); 3) a túlzottan képszerű, nehezen érthető és félrevezető terminusok kiküszöbölésére, például: snapuotoji viksvā (Carex rostrata) és ilgaspārė viksvā (Carex rhyncho-physa) stb. Az ilyen terminusok az általunk vizsgált terminusok 2—3%-át teszik ki.