MOKSLO KALBOS KULTŪROS IR TERMINOLOGIJOS PROBLEMOS

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXIV(1985)

I

ЛЮБОВЬ АДАМОВНА АНТОНЮК

A belarusz tudományos terminológia nyelvészeti rendszerezése és a terminológiai szókincs nemzetköziesítésének problémái

A terminológia nyelvi megformálásának helyességét biztosító, a terminológia rendezésének nyelvészeti aspektusa szorosan összefügg a terminológiai norma fogalmával és általában a tudományos szöveg kultúrájának fogalmával.

A terminológia normativitásának mértékét elsősorban az határozza meg, hogy a terminusképzés módjai és modelljei mennyiben felelnek meg a nemzeti nyelv szóalkotási módjainak és modelljeinek, valamint a terminológiai szókincs fejlődésének fő tendenciáinak.

A terminológiai szókincs szabályozásának legfontosabb feltétele, hogy a gyakorlati terminusképzés, amely sok tekintetben spontán, irányított folyamattá váljék, és a változatokban élő szóalkotási párok tudatos szabályozás alá kerüljenek. A belarusz tudományos terminológiában ilyen változatpárok a -льнік/-цель: узмацняльнік — узмацніцель „erősítő”, напаўняльнік — напаўніцель „töltőanyag”; -льнік/-чык (-щик): пагрузальнік — пагрузчык „rakodógép”; -льнік/-нік: аднаўляльнік — адноўнік „regeneráló”, stb.

Megkülönböztetve a rögzítés szféráját (szótárak, ajánlott terminusok gyűjteményei, terminológiai szabványok) és a tudományos terminusok működésének szféráját (tudományos monográfiák, cikkek, tézisek, referátumok, előadások, ismeretterjesztő és tankönyvi kiadványok), megjegyezzük, hogy a belarusz terminológia aktív fejlődésének viszonylag rövid időszaka és a tudományoknak a tudományos-műszaki forradalom korszakában tapasztalható rohamos fejlődése leginkább a terminusok nyelvi megformálásában érvényesül a működés szférájában, vagyis abban a szférában, ahol a tudományos szövegek különböző műfaji-stilisztikai változataiban gyakorlatilag használják őket.

A gyors terminusképzés körülményei között a belarusz tudományos szövegekre a terminusok nagyfokú szinonimitása jellemző: стойкасць — устойлівасць „stabilitás”; знешні — вонкавы — знадворны „külső”; назапашванне — назапашэнне — накопление „felhalmozódás”; раскладанне — разлажэнне — распад „bomlás”; утрыманне — змяшчэнне „tartalom”; араматычныя вуглевадароды — водарныя вуглевадароды „aromás szénhidrogének”; адбіццё — адлюстраванне „tükröződés”.

5

Nem kevésbé gyakoriak a szóalkotási változatosság esetei: цепланосбыт — цепланасіцель „hőhordozó”; выпрамяненне — выпрамянанне „sugárzás”; адкладанні — адклады „lerakódások”; рэзальныя — рэзучыя „vágó” stb. Gyakoriak a kölcsönzött terminusok fonetikai és morfológiai adaptációjában mutatkozó eltérések is: цітрацыя — цытрацыя — цітраванне — цытраванне — тытрацыя — тытраванне „titrálás”; дыацылаты ртуці — дыяцылаты ртуці „higany-diacilátok”; дэфарміраванне — дэфармаванне „deformálás”.

A terminológiai változat optimális kiválasztása csak a szóalkotási modellek köznyelvi szóalkotási rendszerben mutatkozó produktivitásának, a terminológiai szókészlet fejlődési tendenciáinak, a képzők bizonyos tőfajtákhoz való kapcsolódásának, a terminusok szóalkotási lehetőségeinek stb. figyelembevételével érhető el. Így, tekintetbe véve a -льнік képző produktivitását a belarusz szóalkotásban, előnyben kell részesíteni az e képzővel alkotott terminusképzési változatokat a kevéssé produktív -цель képzővel alkotott változatokkal szemben az eszközök, mechanizmusok és anyagok megnevezésére, például: адбівальнік „reflektor”, засцерагальнік „biztosíték”, паглынальнік „elnyelő”, паскаральнік „gyorsító”, размеркавальнік „elosztó”, узмацняльнік „erősítő”. E terminusképzési modell előnyének elismerése mellett azonban figyelembe kell venni az orosz terminológiából kölcsönzött, -цель képzős terminusok sajátosságait is, mint amilyen a глушыцель stb.

A terminusképzési modellek produktivitásának, valamint az adott nyelv lexikai és szóalkotási törvényszerűségeinek figyelembevételén túl a nemzeti nyelvek tudományos terminusainak nyelvi megformálását (az úgynevezett nyelven belüli nyelvészeti rendezést) a tudomány nemzetközi együttműködésének és a tudományos információcserének mai, aktív körülményei között a tudomány nyelvének nemzetközi kontextusát szem előtt tartva kell elvégezni.

Ez a követelmény elsősorban a tudományos terminológia nemzetköziesedésének és közeledésének folyamatával, valamint a terminológiai szókészlet nemzetközi egységesítésének szükségességével függ össze. Amint arra számos szovjet szakember rámutat, a terminológia egységesítésének és a terminológiai munka nemzetközi koordinációjának a nyelvpolitika egyik aktuális feladatává kell válnia¹.

Minden nyelv terminológiájának fejlődése alapvetően a nemzeti nyelv lexikai eszközeinek kiválasztásán és formalizálásán, terminussá alakításán alapul. Ez az irány látszólag a legkevésbé kapcsolódik a nemzetközi közeledés és egységesítés folyamatához, és feltehetően,

¹ Азимов И. А., Денериев Ю. Д., Никольский Л. Б., Степанов Г. В., Швейцер А. Д. Современное общественное развитие, научно-техническая революция и язык.— ВЯ, 1975, № 2, с. 5.

6

ezért a kutatók nem vizsgálták ebből a szempontból. Ennek ellenére éppen ebből a nézőpontból nem szabad kimaradnia a kutatásokból. Egyrészt azért, mert a nemzeti nyelv köznyelvi szókészletének terminologizálása a terminusképzés alapvető módja a világ nyelveiben; másrészt azért, mert a terminológia fejlődésének e fő irányában bizonyos törvényszerűségek figyelhetők meg, amelyek valamennyi nyelvre jellemzőek, ezért a terminusok nemzetközi egységesítésének eszközeként is felhasználhatók. Ezek mindenekelőtt az általános terminusképzési törvényszerűségek, például a származékos terminusok szerkezeti és szemantikai motiváltsága, a terminusképző morfémák specializálódása és más hasonló jelenségek.

Például a cselekvést, illetve az előállítás módját általánosan jelölő terminusok vizsgálata azt mutatja, hogy a flektáló típusú nyelvekben az ilyen terminusok között egyetlen szóalkotási típus egységei dominálnak: az igéből képzett főnevek; vö. orosz сверление, belarusz свідраванне, angol boring, német Bohrung; orosz выжигание, belarusz выпальванне, angol burning, német Ausbrennung stb. Ez a jelenség teljesen törvényszerű, mivel az igéből képzett főnévi terminusok rendszerint az ige kategóriálisan jellemző jelentéseit valósítják meg, jelen esetben a cselekvés és az előállítás módjának jelentését.

Mivel tehát a származékos terminusok többsége szerkezetileg és szemantikailag motivált kiinduló egység, létrehozásuk mechanizmusának összehasonlító vizsgálata a megfelelő szemantikai-szintaktikai konstrukciók különböző nyelvekben mutatkozó korrelációja alapján a modern terminológia aktuális feladata, különösen pedig a terminusképzés nemzetközi koordinációját vizsgáló kutatásoké.

A kutatók véleménye szerint „minden egyszavas terminusban, legyen az származékos vagy összetett szó, jelen kell lennie egy olyan terminuselemnek, amely megmutatja, melyik fogalmi kategóriába tartozik a megnevezett fogalom”². Az ilyen terminuselem – amelyet más szóval differenciáló szóalkotási formánsnak nevezhetünk – a motiváló tővel együtt új terminust alkot.

E tekintetben a tudomány nyelvében és különösen a terminológiában jól érvényesül a nyelvészek által gyakran idézett példa: ebben a tartalom szempontjából értelmetlen „szavakat” válogattak össze, miközben megőrizték bizonyos morfológiai alakjaikat és a mondatbeli szavak grammatikai kapcsolatait, aminek eredményeként a nyelvhasználó kellő pontossággal képes megállapítani a mondat általános jelentését. Hasonlóképpen bárki, aki ismeri az orosz nyelv grammatikai rendszerét,

² Канделаки Т. Л. Об одном типе словаря международных терминоэлементов. — ФН, 1967, № 2, с. 38; см. также: Даниленко В. П. Русская терминология/Опыт лингвистического описания. — М.: Наука, 1977, с. 95 и др.

7

a belarusz, angol, német és más nyelvekből képes lesz megérteni egy tudományos mondat általános jelentését (különösen, ha az adott szakterület szakembere, és a terminológia egy része nemzetközi). Éppen ezért gyakran halljuk, hogy az a szakember, aki nem kellő mértékben ismer egy adott nyelvet, mégis megérti az ezen a nyelven elhangzott tudományos előadás általános tartalmát.

Ha abból a teljesen jogos feltevésből indulunk ki, hogy minden származékos vagy összetett szóban van egy olyan terminuselem, amely a terminussal megnevezett fogalom kategóriájára utal (az úgynevezett megkülönböztető formáns), és ezt a terminológiai szóalkotás összehasonlító vizsgálata szempontjából, az egyes fogalomkategóriák különböző nyelvekben való megnevezésére tekintjük, akkor e tekintetben kétségtelenül érdekes feltárni az ilyen megkülönböztető formánsok viszonyának közös törvényszerűségeit, valamint különböző nyelvekben való rendszerezésüket. Például a cselekvést, illetve az előállítás módját jelentő terminusok egy részére a megkülönböztető szóalkotási formánsok következő megfelelése jellemző: orosz -ние (сверление, выжигание), belarusz -нне (свідраванне, выпальванне), angol -ing (boring, burning), német -ung (Bohrung, Ausbrennung) stb. Ebben az esetben a felsorolt nyelvek megfelelő terminusai egyenértékű formánsokat tartalmaznak: -ние, -нне, -ing, -ung. Így ezen a szinten is megfigyelhető a terminológia világnyelvekben zajló integrációjának Z. Stoberski 3. könyvében említett tendenciája³. A terminusképzés területén folyó nemzetközi koordináció aktuális feladata e tendencia tanulmányozása és tudatosan irányított folyamattá, a terminusképzés egyik alapelvévé tétele.

A különböző nyelvek igéből képzett főneveinek terminuscsoportjában megfigyelhető megkülönböztető formánsok megfelelési törvényszerűségeinek vizsgálata (волочение, точение, долбление, резание, сгибание, пробивание, опрыскивание, фрезерование, вальцевание, азотирование, науглероживание stb.) jelentős anyagot szolgáltathatna a terminusok tipológiai vizsgálatához és nemzetközi egységesítéséhez. Ezzel kapcsolatban nem hagyhatjuk említés nélkül a „Nemzetközi tudományos terminológia. Neologizmusok az egységesítés irányában” című rovat nagy gyakorlati jelentőségét, amely a Babel folyóiratban jelenik meg. A terminológiai megfelelőket több nyelven párhuzamosan közölve nemcsak a neologizmus nemzetközi elterjedtségének mértéke állapítható meg, hanem megfogalmazása is egységesíthető a nemzetközi kontextus figyelembevételével. Így például, ha az orosz és a belarusz nyelvben két terminusképzési változat áll rendelkezésre, az -ация és az -ирование (orosz декальцификация — декальцифицирова-

³ Stoberski Z. Międzynarodowa terminologia naukowa. Problemy. Postulaty. Oczekiwania.— Warszawa, 1982.

8

ние, ингибация — ингибирование; belarusz дэ кальцыфікацыя — дэ кальцыфіцыраванне, інгібацыя — інгібіраванне stb.); a más nyelvekben túlnyomórészt használt nemzetközi terminuselem, az -ация figyelembevétele (angol -ation, francia -ation, olasz -azione, spanyol -ación, szerb-horvát -acija, szlovák -acia stb.) alapot ad arra, hogy ezt a terminuselemet előnyben részesítsük az -ирование elemmel szemben.

A tudósok közötti nemzetközi együttműködés és a tudományos információcsere szempontjából elsőrendű fontosságú a terminológiai lexika nemzetközi rétegének tudatos kialakítása.

A tudomány, a technika és a kultúra képviselőinek érdeklődése a nemzetközi terminológia problémája iránt évről évre növekszik, amit egyrészt a nemzetközi információcsere egyre nagyobb szükségessége, másrészt a mai világ többnyelvűsége indokol. A nyelvi akadályok leküzdésének régi eszközei — a nyelvtanulás és a fordítás (megjegyzendő, hogy napjainkban a fordítások mennyisége évente 15—20%-kal nő) — nem elégíthetik ki teljes mértékben a nemzetközi tudományos együttműködés igényeit, amikor számos tudományos probléma közös kidolgozása bővül, és a különböző országok tudósai közvetlen kapcsolatba lépnek egymással. A terminológiai rendszerek rendezésekor, illetve egy-egy terminus megítélésekor ezt a kialakult helyzetet is figyelembe kell venni: nemcsak a rendszeren belüli tényezőket, hanem a tudományos nyelv nemzetközi kontextusát is. Megfigyelték, hogy egyes, a nyelven belüli követelményeknek teljes mértékben megfelelő terminusok nemzetközi szempontból nem feltétlenül optimálisak; ami pedig egyetlen nyelven belül nem tűnik teljesen indokoltnak, az más nyelvekhez való viszonyában mégis megfelelőnek bizonyulhat.

A tudomány különböző területei nemzetközi terminológiai rétegének kialakítását célzó munka megszervezésében jelentős eredményeket ért el a Terminológiai Neologizmusok Egységesítésének Nemzetközi Bizottsága (МКУТН). A terminológia egységesítésének hatékony eszköze különösen az állandó „Nemzetközi tudományos terminológia. Neologizmusok az egységesítés irányában” rovat, amelyet elsősorban az МКУТН tagjai készítenek, és az UNESCO támogatásával a Babelben, a Fordítók Nemzetközi Szövetségének lapjában tesznek közzé.

Úgy véljük, hogy e rovat munkamódszere — az új terminológia jegyzékeinek gyors eljuttatása az МКУТН valamelyik munkanyelvén az UNESCO-tagországokban működő bizottsági tagokhoz, majd az adott terminusok megfelelő nyelvi egyenértékűinek begyűjtése — nemcsak az e területen végzett munka pozitív tapasztalatának, hanem az ilyen jellegű információk összegyűjtése és terjesztése optimális módjának is tekinthető.

9

Meg kell említeni továbbá a nem „tiszta” internacionalizmusok (azaz lényeges változtatás nélkül nemzetközivé vált szavak) közé tartozó, hanem nemzetközi morfémákból álló nemzetközi terminusok igen nagy számának egységesítésére irányuló, időszerűvé vált szükségességet. Példaként említhető a cselekvést, folyamatot, termelést jelentő terminusok jelentős száma az orosz és a belarusz nyelvben, amelyek nemzetközi eredetű kölcsönzött gyökmorfémákat tartalmaznak (legalábbis az európai nyelvterületen).

Ezek többnyire prefixum nélküli igékből képzett származékok: doronálás (a német Dorn ’fémcsap, doron’ szóból) — „acélrúd (doron) vagy golyó előzetesen megmunkált furaton való, bizonyos illesztéssel történő átnyomása a furat kalibrálása, szilárdságának növelése és a munkadarab furatai felületi érdességének csökkentése céljából”; plattírozás (a francia plaquer ’bevon’ szóból) — „vékony réteg másik fém felvitele fémlemezek felületére”; honolás (angol honing, a hone ’honol’ szóból, szó szerint ’élez’) — „a munkadarabok felületének megmunkálása speciális szerszámmal — hónnal”; kaparás (a német Schaber, a schaben ’kapar’ szóból) — „a felület simító megmunkálása vékony forgács kaparóval történő eltávolításával”; shevingolás (angol shaving, a shave ’borotvál, kapar’ szóból) — a gépgyártásban „a fogaskerekek fogoldalainak simító megmunkálása” stb.⁴ A belarusz nyelvben ezek megfelelői: дарнаванне, плакіраванне, ханінгаванне, шабрэнне, шэвінгаванне.

⁴ A terminusok definíciói a következő műből származnak: Политехнический словарь/Под ред. акад. И. И. Артоболевского.— М.: Сов. энциклопедия, 1976.— 607 с.