LIETUVIŲ KALBOS SANDAROS TYRINĖJIMAI

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXVI (1987)

DALija TEKORIENĖ

FŐBB MONDATMODELLEK PREDIKATÍV, NEM RAGOZOTT MELLÉKNÉVI FORMÁKKAL

Az gražų, gera formák nyelvtani természete a litván nyelvtan mindmáig megoldatlan problémái közé tartozik. Pusztán a morfológia keretein belül nem lehet megoldani. E formák funkcionális elemzésére kell támaszkodni, mert a lexikai-grammatikai és morfológiai kategóriák jelentése és rendszerszerű kapcsolatai csak a mondatban tárulnak fel.

A nyelvi egység funkciója mindenekelőtt a magasabb szintű egység struktúrájában betöltött szerepeként határozható meg: a morféma funkciója a szóban, a szóé a mondatban, a szókapcsolatban, a szövegben, a mondaté pedig a szövegben. Minél összetettebb egy nyelvi egység strukturális és szemantikai szempontból, annál több aspektusból vizsgálható, és annál összetettebbek az őt alkotó, alacsonyabb szintű egységek funkciói.

A melléknév szó, ezért összetevőként beépül a magasabb szintű egységekbe – a szintaktikai struktúrákba –, vagyis a szókapcsolatba, a mondatba és a szövegbe; ezek közül a legfontosabb a mondat. A mai szintaxis négy szempontból vizsgálja a mondatot: formális, logikai-grammatikai, szemantikai és aktuális tagolási szempontból. Ezért összetevőinek, köztük a melléknévnek és nem ragozott formáinak funkcióit is mind a négy szempontból kell vizsgálni. Egyetlen külön vizsgált szempont sem tárja fel a melléknévi funkciók lényegét és teljességét. Sőt, ha a melléknévi funkciókat csupán egyetlen szempontból vizsgáljuk, azok akár félre is érthetők, és a nyelvi kapcsolatok rendszere is eltorzulhat.

A litván nyelv kutatásában megkísérelték az gražų, gera formák eloszlását a mondat formális struktúrájában úgy leírni, hogy meghatározták a mondatösszetevők szófaji besorolását és morfológiai alakját, miközben figyelmen kívül hagyták az összetevők szemantikáját és azt is, hogy szükségesek-e a mondat kommunikációs önállóságához. Az ilyen módszerrel megállapított szintaktikai modellek gyakran teljesen eltérő szintaktikai struktúrájú mondatokat fognak össze. Például a Jai baisu és az Argi naudinga valstybei?¹ mondatot egyetlen modellhez sorolják, pusztán azért, mert formális struktúrájukat egy nem ragozott melléknévi forma és egy főnév részes esete alkotja. Könnyen belátható, hogy az azonos morfológiai alakok itt eltérő mondatjelentést hoznak létre: a Jai baisu mondat az alany állapotát írja le, az Argi naudinga valstybei? mondat pedig valamely, a mondatban ki nem fejezett – ezért kommunikációs szempontból önállótlan – dolog, tény vagy jelenség értékelését fejezi ki a komodatívuszi részes eset vonatkozásában. E mondatok egyetlen szintaktikai modellhez sorolása szemantikájuktól függetlenül nemcsak a rendszerszerűség elvének mond ellent, hanem a legelemibb nyelvi intuíciónak is.

¹ Мустейкис К. В. Сопоставительная морфология русского и литовского языков. — В., 1972, с. 247.

165

A szemantikát és a mondat kommunikációs önállóságát azokban az esetekben is figyelmen kívül hagyják, amikor például a Čia padėta, aišku és a Dabar jau jam buvo aišku, kad pilyje jų nėra² struktúrákat külön-külön vizsgálják, anélkül hogy bármilyen kapcsolatot teremtenének közöttük.

A nem ragozott melléknévi formák funkciói tehát – akárcsak bármely más nyelvi egységé – csak olyan mondatmodellben tárulnak fel, amely nemcsak a mondat formális struktúráját, hanem annak logikai-grammatikai struktúráját is általánosítja; vagyis olyan mondatmodellben, amely „kölcsönösen meghatározott összetevők minimális predikatív együttese, amely önálló, kontextustól független kommunikációs egységként működhet, és meghatározott tipikus jelentéssel rendelkezik”³.

A mondatmodell ilyen értelmezése megköveteli, hogy a nem ragozott melléknévi formákat tartalmazó modellek megállapításakor a tényanyagot – vagyis a mai, különböző stílusú és műfajú szövegekből kiírt mondatokat – több szempontból vizsgáljuk.

2.1. A mondatok strukturális elemzése.

Elsőként azokat a mondatokat választjuk ki, amelyekben a melléknév semlegesnemű alakjai alapvető, predikatív funkciójukban fordulnak elő. A semlegesnemű melléknévi alakok alany- és tárgyfunkciója másodlagos, mivel ezekben az esetekben nem tipikus, tulajdonságot kifejező szavakként, hanem főnevesült, névszói alakokként használatosak. Természetesen a semlegesnemű melléknévi alakok névszói funkciói szintén fontosak funkcionális és szemantikai jellemzésük szempontjából, ám nem ezek az elsődlegesek, ezért célszerű csak azután elemezni őket, hogy megvizsgáltuk a predikatív funkcióban használt alakokat.

Az összetevők száma szerint a kiválasztott mondatok egytagúakra, kéttagúakra, háromtagúakra és négytagúakra oszthatók: Hideg van. Fázom. A szobában hideg van. A szobában fázom. A szobában fázom aludni. Ez a felosztás azonban nem pusztán mechanikus, mert figyelembe veszi az összetevők közötti függőségi viszonyokat a mondaton belül. Ezért az egytagú és kéttagú nem azt jelenti, hogy a mondat egy, illetve két szóból áll. Mondatrésznek azokat a szavakat tekintjük, amelyek az egész mondathoz tartoznak, és a mondat predikatív centrumával — a semlegesnemű melléknévi alakkal — állnak kapcsolatban. Például Félelmetes. Félek. Félek a farkastól rendre egy-, két- és háromtagú mondatnak számítanak, mivel minden mondatrész közvetlenül kapcsolódik a semlegesnemű melléknévi alakhoz, vagyis a mondat centrumához. Nem tekintjük mondatrésznek azokat a szavakat, amelyek más mondatrészek valenciapotenciálját valósítják meg, és nem tartoznak a mondat predikatív centrumához. Például a Szégyelli a bátyját és Szégyelli a kisöccsét mondatot egyaránt kéttagúnak tekintjük.

Ezt követően az egy-, két-, három- és négytagú mondatok morfológiai összetételét írjuk le. Ha a mondatmodellt a formális struktúra modelljeként értelmeznénk, ezzel feladatunkat el is végeznénk. Az általunk értelmezett mondatmodellnek azonban minimális, ugyanakkor önálló, a kontextustól független kommunikációs egységnek kell lennie, ami azt jelenti, hogy véges logikai-grammatikai struktúrával kell rendelkeznie, amelynek két fő tagja van: a predikátum, vagyis a predikatív tulajdonságot kifejező szó, és az alany, vagyis a predikatív tulajdonság hordozóját megnevező szó.

2.2. A strukturális modellek logikai-grammatikai elemzése.

A mondatok morfológiai összetételének leírása után meg kell határozni logikai alanyukat és predikátumukat. Morfo-

² Валеckене А. А. Формы среднего рода в грамматической системе литовского языка / Дис.... д-ра филол. наук [машинопись]. — В., 1983, с. 199, 224.

³ Золотова Г. А. Коммуникативные аспекты русского синтаксиса. — М., 1982, с. 98.

166

A logikai jellemzés csak a predikátum meghatározásában segít — ezt mindig a semlegesnemű melléknévi alak fejezi ki. A logikai alany meghatározásához az összetevők morfológiai jellemzése nem elegendő, mivel ugyanaz a morfológiai alak egyik esetben logikai alanyként szerepel, máskor pedig nem; ez a predikátum lexikai jelentésétől függ, vö.: Jó kedvem van (nekem — logikai alany), Szép (nincs logikai alany). A mondat kommunikációs teljességének kritériumát kell alapul venni. Az alany és a predikátum együttese alkotja a mondat formális, szemantikai és kommunikációs struktúrájának alapját; ha e két összetevő valamelyike hiányzik, a mondat hiányos. Bár a szövegekben gyakran előfordulnak ilyen „hiányos” mondatok, kommunikációs információjuk hiányát a kontextus egészíti ki, azaz alanyuk a kontextusban van kifejezve vagy kikövetkeztethető. A kommunikációs teljesség elve tehát segít megkülönböztetni azokat a mondatokat, amelyekben megvan a predikatív minimum, azoktól, amelyekben ez a minimum hiányzik. Ezt az elvet követve az olyan, szövegekben előforduló mondatok, mint a Kényelmes ülni? — Királyi! nem mondatmodelleket, hanem a mondatmodellek szövegbeli bizonyos módosulásait képviselik.

2.3. Az így, a szövegekből összegyűjtött anyag strukturális és kommunikációs szempontú vizsgálata alapján 1 egytagú és 8 kéttagú, predikatív semlegesnemű melléknévi alakokat tartalmazó mondatmodellt állapítottunk meg; ezeket jelképesen a Praed. jelöléssel látjuk el.

1. Praed Szeles idő van. Derült az ég.

2. N_nom+Praed A gyümölcsök egészségesek.

3. N_dat+Praed Jó kedvem van.

4. N_gen+Praed Fogy az idő.

5. N_loc+Praed Zöld a kert. Mindenütt szép.

6. Névmás + Praed Minden kellemes.

7. Inf + Praed Hízelegni tisztességtelen.

8. Praed + S_šalutinis K`vdila, hogy nem hallgattál rá.

9. prep. N + Praed Nehéz kenyérrel.

3.1. A modellek tipikus jelentései. A mondat mint magasabb szintű nyelvi egység kétoldalú: formája és tartalma is van, ezért a megállapított mondatmodelleknek is van bizonyos tipikus jelentésük. Például Vidám vagyok. A gyermek fél az alany állapotát, Itt szép. A kertben zöld a hely jellemzését, Hazudni becstelen. Tanulni érdekes egy elvont folyamat értékelését, Csúnya dolog, hogy hazudtál pedig egy tény értékelését jelenti, és így tovább. Vitatható azonban, hogy ez a tipikus jelentés miként segít az egyes mondatmodellek elkülönítésében. Két alapvető eset lehetséges: 1) azonos grammatikai szerkezetű, kommunikációs szempontból önálló minimális mondatoknak több tipikus jelentésük van. Felmerül a kérdés, hogy különálló mondatmodelleket képviselnek-e, vagy egy poliszémikus modellt; 2) az eltérő formális szerkezetű mondatok szemantikai szerkezete nagyon hasonló. A vizsgált anyag szempontjából éppen ez az eset releváns, mivel a megállapított 2., 7. és 9. modell szemantikai szerkezete hasonló. Mivel ezek a modellek formális szerkezetükben különböznek, különálló, ám szinonim mondatmodelleknek tekintjük őket.

4.1. A modellek lexikai megvalósulása. Az alanynak és az állítmánynak szemantikailag össze kell illenie. Azonban nem minden alany és állítmány illik össze, vagyis nem minden predikatív jegy tulajdonítható ugyanazoknak az alanyoknak, és nem minden alany írható le ugyanazokkal a jegyekkel. Például:

167

A tulajdonságok ugyanazokhoz az alanyokhoz is hozzárendelhetők, és nem minden alany írható le ugyanazokkal a tulajdonságokkal. Pl.: Az udvaron hideg van — *Az udvaron helyes van, Nekem hideg van — *Nekem helyes van, Minden puha — *Ez puha, Nekem puha aludni — *Nekem felhős aludni stb.

Az alany és a nem ragozott melléknévi alakok egyeztetése nem egyes melléknevek sajátossága, mivel egész melléknévcsoportok illenek vagy nem illenek egy adott alanyhoz. Ebből következően bizonyos közös szemantikai kategóriák jellemzik őket; ezért a nem ragozott melléknévi alakok funkcionális sajátosságainak megértéséhez és magyarázatához e melléknévi osztályok közös funkcionális-szemantikai jegyeit is ismerni és leírni kell.

A modellek lexikai megvalósulási határainak megállapításához összeállítottak egy 500 nem ragozott melléknévi alakot tartalmazó listát, és a listából vett minden alakot összevetettek mind a 9 megállapított modellel. A vizsgálat eredményei háromfélének bizonyultak: a) a nem ragozott melléknévi alak egyáltalán nem kapcsolható a második komponenshez: *Az udvaron kvdila, igaz; b) a nem ragozott melléknévi alak és a második komponens kapcsolata lehetséges, de kommunikációs szempontból nem teljes értékű: Hasznos az államnak, Hű a baráthoz, Nekem szép; c) a nem ragozott melléknévi alak és a második komponens kapcsolata a kapcsolódási szabályok szerint helyes, és kommunikációs szempontból teljes értékű: Kényelmetlenül érzem magam. A part közelében mély a víz. Veszélyes fürödni.

A modellek lexikai megvalósulásának vizsgálata lehetővé tette a megállapított modellek pontosítását, feltárta szemantikai szerkezetüket, és ami a legfontosabb, megmutatta, hogy a nem ragozott melléknévi alakok bizonyos modellekben való használhatósága közvetlenül függ a melléknév szemantikájától. Ezért a nem ragozott melléknévi alakokat tartalmazó alapvető mondatmodellek fontos anyagot szolgáltatnak a melléknevek szemantikájának vizsgálatához.

4.2. Az egyelemű modellt Praed csak néhány úgynevezett alanytalan melléknévi forma alkotja, amelyek légköri, hőmérsékleti, időbeli és megvilágítottsági tulajdonságokat fejeznek ki: Szeles. Felhős. Sötét van. Világos van. Késő van. Hideg van. Meleg van. A szövegben előforduló, más szemantikájú melléknevekből alkotott egyelemű mondatok (Furcsa. Nagyszerű. Undorító. Érdekes. Világos) kommunikációs szempontból nem önállóak. Csupán a kételemű modellek hiányos megvalósulási változatai. Változatosságuk természetesen mind szemantikai, mind kommunikációs szempontból jelentős, de ez külön problémát alkot – az alapvető mondatmodellek szövegbeli megvalósulásának, valamint derivációjának problémáját.

4.3. A Névmás + Praed kételemű modell lexikai megvalósítási lehetőségeinek vizsgálata során kiderült, hogy a ez névmás kapcsolódási lehetőségei a személytelen melléknévi formákkal jelentősen eltérnek más személytelen névmások kapcsolódási lehetőségeitől, például a minden, ami, semmi, bármi, sok minden, valami, más: minden meztelen — *ez meztelen, minden ragadós — *ez ragadós, minden fehér — *ez fehér stb. Az ilyen tények azt mutatják, hogy a ez más funkcionális-szemantikai alosztályba tartozik, mint a minden. E névmás szemantikai sajátossága azzal magyarázható, hogy antecedense csak folyamat vagy tény lehet, még akkor is, ha szerkezetileg nincs meghatározva, vagy nem konkrét főnév fejezi ki. A. Rosinas az ez névmást az abszolút demonstratívumok külön osztályába sorolja⁴. Ugyanez a szemantikai sajátosság magyarázza az ez névmás személytelen melléknévi formákkal való eltérő kapcsolhatóságát is:

⁴ Rosinas A. Lietuvių bendrinės kalbos įvardžių semantinė struktūra. — V., 1984, p. 53—62.

168

Csak olyan melléknevekkel kapcsolódik, amelyek tulajdonságai folyamatnak vagy ténynek tulajdoníthatók, és nem kapcsolódik olyan melléknevekkel, amelyek konkrét tárgyak tulajdonságait fejezik ki.

A tai névmás szemantikai és funkcionális sajátosságai alapot adnak arra, hogy úgy tekintsük: a [vardis + Praed modell két, valójában különböző modellt kapcsol össze: a Viskas + Praed és a Tai + Praed. Így 10 alapvető mondatmodell különül el predikatív ragozatlan melléknévi alakokkal.

4.4. A ragozatlan melléknévi alakok szinte korlátlanul kapcsolódnak főnévi részes esethez, kommunikációs szempontból azonban csak azok a ragozatlan melléknévi alakok és egy élőlényt jelölő főnév részes esete közötti szerkezetek alkotnak önálló mondatot, amelyek állapotot fejeznek ki: Man linksma. Vaikui smagu. Tėvui pikta. Mergaitė liūdna. Más kéttagú struktúrák _Ndat+ Praed kommunikációs szempontból nem alkotnak önálló mondatot. Például, ha kontextus nélkül használjuk a Man gražu, mondatot, azonnal felmerül a kérdés: Kas gražu? (Mi szép?), vagy: Man gilu — Kas / Kur gilu? (Nekem mély — Mi / hol mély?). Vagyis ezekben a mondatokban a részes eset nem a predikatív tulajdonság hordozójának (alanynak) szerepét tölti be, hanem más szemantikai funkciókat lát el: az értékelés alanyáét (Man gražu), a komodális tagét (Man pavojinga), az értékelés kritériumáét (Man gilu), illetve az észlelő alanyét (Man aišku).

4.5. A _Ngen+ Praed mondatmodellek tipikus jelentése az alany mennyiségi jellemzése: Ramybės maža. Darbo apsčiai. Sniego gilu. Žmonių reta. Turto gausu. Azonban nem minden ragozatlan melléknévi alak és birtokos esetű főnév kapcsolata bír mennyiségi jelentéssel. A birtokos eset a kétértékű ragozatlan melléknévi alak második (komplementum-) tagját is kifejezheti: Baisu vilko. Verta pastangų. Az ilyen, szövegekben előforduló mondatok nem alkotnak külön modellt, mert vagy kommunikációs szempontból nem önállóak (nincs bennük alany): Neverta tavo ašarų — Kas neverta tavo ašarų? (Nem éri meg a könnyeidet — Mi nem éri meg a könnyeidet?), vagy egy meghatározatlan személy állapotát és az azt kiváltó okot fejezik ki, ezért a _Ndat+ Praed modell változatainak kell tekinteni őket.

4.6. A _Nloc/Advloc + Praed mondatmodellek tipikus jelentése a hely és annak jellemzése. Ezt a modellt minden olyan ragozatlan melléknévi alak alkotja, amely akár természetes, akár nem természetes, konkrét tárgynak tulajdonítható tulajdonságot fejez ki: Prie kranto gilu. Namuose šilta. Aplink žalia. Mieste gražu. Azoknak a ragozatlan melléknévi alakoknak a lokatívusszal alkotott kapcsolatai, amelyek csak folyamatnak vagy ténynek tulajdonítható tulajdonságokat fejeznek ki, nem alkotnak teljes értékű mondatot: Prie kranto pavojinga — Kas pavojinga? Maudytis? Žaisti? Ilyen melléknevek például a bevilt iška, sunku, kvaila, tikslinga stb.

4.7. Bár a ragozatlan melléknévi alakok széles körben kapcsolódnak főnévi igenévhez, vannak korlátozások, és nem minden ilyen kapcsolat alkot teljes értékű mondatot. Nem kapcsolódnak főnévi igenévhez: a) azok a ragozatlan melléknévi alakok, amelyek konkrét tárgyaknak olyan tulajdonságait fejezik ki, amelyeket objektíve létezőnek, a szubjektív észleléstől függetlenül változatlannak tekintünk, például a színt, az alakot stb.; b) azok a ragozatlan melléknévi alakok, amelyek csak tényeket (helyzeteket), de egyedi folyamatokat nem képesek értékelni, például: aišku, žymu, ženklu, akivaizdu, nuovoku, numanu stb. Azok a ragozatlan melléknévi alakok, amelyek a tárgyak szubjektíven észlelt természetes tulajdonságait fejezik ki, nem alkotnak teljes értékű mondatot főnévi igenévvel (Nelygu rašyti — Kur nelygu rašyti?), vagy olyan, alany nélküli modellek bővített változatait képviselik, amelyekben a főnévi igenév az értékelés kritériumát jelöli (Tamsu rašyti. Ankštoka keltis. Vėlu mokytis).

169

Az Inf+Pred modellt csak értékelő jelentésű ragozatlan melléknévi alakok alkotják (Priekaištauti negarbing a. Meilikauti negražu), valamint olyan, állapotot kifejező ragozatlan melléknévi alakok, amelyek főnévi igenévvel alkotott kapcsolatukban értékelő jelentésárnyalatot kapnak (Skaityti įdomu. Važinėtis linksma).

4.8. A Natūralu, kad jaunieji nesitenkina tradicinėmis priemonėmis. Įdomu, kodėl aktorė pasirenka tokį vaidmenį. Svarbu, mondatokban a mellékmondat a ragozatlan melléknévi alak alanya, vagyis azt a tényt jelöli, amelyet a ragozatlan melléknévi alak által kifejezett tulajdonság jellemez.

4.9. Bár az Vaisiai sveika; Sūris skanu szintaktikai szerkezetek összetevői grammatikailag nincsenek egyeztetve, teljes értékű kommunikációs egységek, ezért mondatnak kell tekintenünk őket. Az alany és az állítmány közötti egyeztetés hiánya az ilyen mondatok sajátos szemantikáját jelzi, nevezetesen: a ragozatlan melléknévi alak által kifejezett tulajdonság nem annak a konkrét tárgynak tulajdonítható, amelyet a főnév jelöl, hanem a tárgy létezésének tényének vagy a tárgyhoz kapcsolódó valamely feltételezett cselekvésnek stb. Ha nem következtethető ki olyan cselekvés, amelyhez a tulajdonság hozzárendelhető, a mondat érthetetlen, vö.: Uždaviniai sunku (azaz a feladatokat nehéz megoldani) és Grybai sunku (Mi nehéz? A gombák megemésztése? Gyűjtése? Tisztítása?). Így a Nnom+Praed modell szemantikai struktúrája közel áll az Inf+Praed szemantikai struktúrájához, ezért ezeket a modelleket szinonimának tekintjük. Ugyanebbe a szinonim modellcsoportba tartozik a prepN+Praed: Su duona sunku. modell is.

5. Így 1 egytagú és 9 kéttagú mondatmodellt különítünk el, amelyeket a predikatív ragozatlan melléknévi alakokkal alkotott mondatok alapvető modelljeinek tekintünk, mivel ezek kommunikációs szempontból minimális, teljes értékű mondatok, jellegzetes szemantikai struktúrával rendelkeznek, és semmilyen szintaktikai derivációval nem vezethetők le más, ragozatlan melléknévi alakokat tartalmazó struktúrákból; ellenkezőleg, maguk szolgálnak más, ragozatlan melléknévi alakokat tartalmazó struktúrák képzésének alapjául.

A PREDIKATÍV, NEM NEMEK SZERINTI MELLÉKNÉVI FORMÁKKAL ALKOTOTT MONDATOK FŐ MODELLJEI

Összefoglaló

A cikk a mondatmodell meghatározásán a kölcsönösen meghatározó összetevők minimálisan elégséges predikatív kapcsolatát érti, amely meghatározott tipikus jelentéssel rendelkező kommunikációs egységet alkot. Ebből kiindulva a mai litván nyelvben a melléknév predikatív, nem nemek szerint változó formáival alkotott mondatok 10 fő modelljét állapítja meg. A meghatározott modelleket a litván melléknév nemek szerint változó formái grammatikai, funkcionális és szemantikai természetének további vizsgálatához szükséges alapként kezeli.