LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXVIII (1989)

KALBŲ RYŠIAI IR SĄVEIKOS

MARYTĖ RAZMUKAITĖ

A GERVĖČIŲ KÖRNYÉKI LAKOTT HELYEK NEVEINEK LEXIKAI-SZERKEZETI JELLEMZŐI

A Gervėčiai környéki (a Grodnoi terület Osztróvai, részben Szmorgoniji járásában fekvő) lakott helyek nevei, vagyis az oikonimák, más helynevekhez (hidronimákhoz és mikrotoponimákhoz) hasonlóan lexikai és szerkezeti sajátosságaik tekintetében közel állnak Vilnius, részben pedig Švenčionys járás déli részének helyneveihez. A Belarusz SZSZK-ban található kompakt és elszigetelt litván nyelvsziget mikrotoponímiájára az utóbbi időben – a nyelvjárás szókészletéhez hasonlóan – nagyobb hatást gyakoroltak a szláv nyelvek, e vidék oikonímiája azonban jóval kevésbé változott meg. Mintegy folytatja a vele határos szomszédos Litván SZSZK környékének helynévi areálját. Lényegében tehát ugyanahhoz a régióhoz tartozik, amelynek földrajzinév-típusát és azok szerkezetét hasonló történelmi, kulturális és gazdasági körülmények, valamint realitások alakították.

Gervėčiai környékével együtt 1939-ig Vilnius megye kisvárosa és járási központja volt, amelyhez mintegy 150 lakott hely tartozott (köztük 23 uradalom) (vö. Kardelytė 1975, 5). Hagyományosan ez a környék még a 19. század közepéig közvetlenül kapcsolódott az etnográfiai Litvániához, a litván nyelvterület fő részéhez, különösen Buivydžiai, Nemenčinė, Karkažiškės és Strūnaitis térségében (Vidugiris 1974, 117; 1972, 19). Még e környékek domborzatának, felszínének és fiziográfiai jellemzőinek hasonlósága is tükröződik a helynevekben, különösen a mikrotoponimákban.

A tanulmány nem e környékek valamennyi helynevét veszi alapul, hanem csak azokat, amelyek litván megfelelőit az 1970-es komplex expedíció során, a névanyag gyűjtésekor jegyezték fel¹. Ezért az itt rendelkezésre álló anyag nem nagy mennyiségű: mintegy 75 oikonimát közöl Gervėčiai és a szomszédos környékek (Izabelina, Kiemeliškės, Mikailiškės, Varnionys) területéről.

Mivel a helyneveket az élő nyelvhasználatból, nyelvjárási beszélőktől jegyezték fel, szükség esetén zárójelben a nyelvjárási oikonimaalakok, valamint belarusz megfelelőik is szerepelnek.

Az oikonimák, akárcsak a Gervėčiai környékének más helynevei, köznevekből (k. sz.), vagyis appellatívumokból, illetve más tulajdonnevekből keletkeztek. E szavak vagy nevek oikonimizációja (oikonimává válása) a nyelvjárásban kétféleképpen ment végbe: az oikonimák egy része köz- vagy tulajdonnevekből képzőelemek nélkül jött létre (elsődlegesek), más részük pedig a helynévképzés jegyeit, vagyis képzőelemeket vett fel (másodlagosak) (vö. Vanagas 1970, 28; 53). Mind az elsődleges, mind a másodlagos helynévképzéssel létrejött oikonimák esetében az oikonimizációnak több típusa jellemző: 1) affixáció, 2) pluralizáció, 3) összetétel (vö. Po-

¹ Gervėčiai környékének helyneveit J. Lipskienė, M. Razmukaitė és A. Vidugiris gyűjtötte.

77

dolska 1983, 6). Tuo tarpu pagal leksinę-semantinę sudėtį ir kilmę Gervėčių apylinkių vietovardžiai yra keleriopi: 1) asmenvardiniai (iš vardų, pavardžių, pravardžių), 2) apeliatyviniai (iš b. ž. – daiktavardžių, būdvardžių) ir 3) iš kitų toponimų (oikonimų, hidronimų).

Elsődleges oikonimák.

Gervėčys környékén ezeknek mintegy 19%-át jegyezték fel.

1. Nem személynévi eredetűek: a) közszói eredetűek – Kolionija (fehéroroszul Калёнія²) Varnionys (a továbbiakban: Varn.) körzetében; vö. a szláv kolionija ’tanya, gazdaság’ (LKŽ VI 311); b) más helynevekből: Gibirdė³ (másként Gibirždė, fehéroroszul Гібірда) falu Gervėčys (a továbbiakban: Gerv.) körzetében; vö. Gibirdė folyó, patak (Uo.); Maliutà (fehéroroszul Малюма) Gerv. körzetében; vö. Maliutà folyó, patak (Ašmena környékén); Pelegrindà (fehéroroszul Пелегрында) falu Gerv. körzetében; vö. Pelegrindėlė⁴ folyó, patak (Ašmena környékén); Palestinà⁵ (fehéroroszul Палесціна) falu, egykori birtok Gerv. körzetében; vö. Palestinė, ország Nyugat-Ázsiában.

2. Szóképzési affixumokkal: a) képzősek, közszói eredetűek – Kerplėšinė⁶ || Kerplėšinà (másként Kerplòšina, fehéroroszul Керплашына, továbbá Керпло́шына) falu Gerv. körzetében; talán a b. ž. *kerplėšinė szóból, vö. kérplėša, kérplėšas ’öreg, korhadt, mohával benőtt fatönk, földhányás, kidőlt fa’ (LKŽ V 619–620); b) előtagos⁷, közszói eredetűek: Ažūlaukė (fehéroroszul Ажўлаўка) Varn. körzetében; vö. ažūlaukė ’a mező túlsó, végső része’ az ažu- és a lauk(a)s elemből; Ažūkapė Rimdžiūnai falu egyik része Gerv. körzetében; vö. ažūkapė ’a temető mögötti hely’ az ažu- és a kapai elemből; Ažūraistis (fehéroroszul Ажўроцічы) falu Izabelina (a továbbiakban: Izab.) körzetében; vö. ažūraistis ’a mocsár mögötti hely’ az ažu- és a raistas elemből; Ūžupis (másként Ūžupė, fehéroroszul Зарэ́чыца) falu Gerv. körzetében; vö. ūžupis, ūžupė ’a folyón túli hely’ az už- és a upė elemből; Pamedė Girių falu egyik része Gerv. körzetében; vö. pamedė ’erdőszél, erdő menti rész’ a pa- és a mėdis, medžias ’erdő’ elemből; Pabaliai (fehéroroszul По́бали) Mikailiškės körzetében; vö. pabalys, pabalai ’mocsár menti, mocsár közelében fekvő hely’ a pa- és a balà elemből; Páverbi ai (másként Pavérbiai, fehéroroszul Па́вербі, Паве́рбі) falu Izab. körzetében; vö. *paverbiai ’füzek, fűzfavesszők menti hely’ a pa- és a nyelvjárási verbà ’fűz, rekettyefűz’ elemből.

Pluralia tantum oikonimák.

Ezek a morfológiai pluralizációval létrehozott helynevek többes számú alanyesetű végződést viselnek. Mivel a helynevek, különösen az oikonimák, számformája nem morfológiai vagy grammatikai, hanem szóalkotási kategória, és toponimikai jelölő funkciót tölt be (vö. Суперанская 1969, 114; Подольская 1983, 96), egyes szerzők munkáiban a többes számú végződéssel rendelkező oikonimákat flexiós képzésű származékoknak tekintik (vö. Лемцогова 1970, 124–128).

² A fehérorosz köznyelvi helynévi megfelelőket J. Rapanovič alapján közöljük (Рапановіч 1982, 16–269).

³ Rašyt. šaltiniuose yra užfiksuota lytis Giberda (Гиберда) (plg. Гошкевич 1905, 31).

⁴ A Pelegrindėlė folyónév valószínűleg másodlagos, a *Pelegrinda folyónévből jött létre kicsinyítő képzővel, amikor a folyó mellett azonos nevű lakott hely alakult ki; az ilyen későbbi átalakult névalakokból sok van Litvániában (vö. Vanagas 1970, 126–127).

⁵ Az ilyen, más települések, országok, városok, vidékek és államok nevéből átvitt neveket egyes onomaszták expresszív metaforikus helyneveknek nevezik (vö. Михайлова 1971, 140).

⁶ Ez újabb keletű falunév, korábban itt Karmazai volt.

⁷ Formai szempontból ezeket a helyneveket előtagos származékok között, vagyis másodlagos oikonimákként is fel lehetne venni, ám tekintettel arra, hogy valószínűleg – a fentebb bemutatott képzős oikonimához hasonlóan – fiziográfiai terminusokból alkották őket, az elsődlegesek között tárgyaljuk.

78

A Gervėčių környéki pluralia tantum oikonimákat külön csoportként tárgyaljuk. Ezek a nyelvjárás produktívabb oikonimái közé tartoznak. Eredetük szerint itt 1) személynévi és 2) köznévi eredetűek.

1) Asmenvardiniai sudaro didelę tarmės oikonimų dalį: Bajorai (brus. Ба́яры) k. Izab. ap., plg. pvd.⁸ Bajōras ir b.ž. bajōras; Barauskai (kitaip Ūžupis) k. Gerv. ap., plg. pvd. Barauškas; Daukšiai (brus. Даўкшцы) k., buv. dv. Izab. ap., pvd. Daukšys; Gaigaliai (brus. Гайго́лі) k. Gerv. ap., plg. pvd. Gaigalis; Galčiūnai (brus. Гальчуны) k. Gerv. ap., plg. avd.⁹ Galčiūnas, pvd. Galčius; Geliūnai (brus. Гелюны) k. Gerv. ap., plg. avd. Geliūnas, pvd. Gėlaitis, Gelūnas; Grūodžiai (brus. Гро́дзі) k. Gerv. ap., plg. pvd. Grūodis, Gruodys; Kalviai (brus. Кавалі) k. Aštravo ap., plg. pvd. Kalvis ir b.ž. kalvis; Karmažos (t. ir Karmažai), senesnis Kerplėsinės (žr.) kaimo vardas, plg. pvd. Karmažā, Karmažas; Karvėliai (brus. Карвелі) k. Varn. ap., plg. pvd. Karvėlis; Miciūnai (brus. Міцюны) k. Gerv. ap., plg. pvd. Miciūnas; Mōckos (brus. Моўкі) k. Gerv. ap., plg. pvd. Mockā; Pėtrikai (brus. Петрыкі) k. Gerv. ap., pvd. Pėtrikas; Radžiūliai (t. Radžiūliai, brus. Радзюлі) k. Izab. ap., plg. pvd. Radziulis, Radžiulis; Rimdžiūnai (brus. Рымдзюны) k. Gerv. ap., plg. avd. Rimdžiūnas, pvd. Rimdžius; Sakalaičiai (brus. Сакалаўцы) k. Gerv. ap., plg. pvd. Sākalas (*Sakalaitis), Sakalauskas; Sakūnai (brus. Заку́ны) k. Gerv. ap., plg. avd. Sakūnas, pvd. Sākas, Sakāuskas, Sakāvičius; Savičiūnai (brus. Савіцюны¹⁰) buv. k. Gerv. ap., plg. pvd. Savičiūnas; Valeikūnai (t. Valai-kūnai, brus. Валаіку́ны) vs. Gerv. ap., plg. pvd. Valeikā, Valaikā, Valeikis (galbūt *Valeikūnas, *Valaikūnas); Vaškūnai (t. ir Voškōnys, brus. Вашку́ны) k. Gerv. ap., plg. pvd. Vaškūnas;

2) köznévi eredetűek: Girios (brus. Гі́ры) falu, Gerv. járás, vö. girià ‘erdő’; Pridōtkai egykori majorság Galčiūnai falu mellett, Gerv. járás, vö. ó-szláv pridōtkas (<lengyelül przydatek) ‘hozzáadás, hozzáadott telek’ (LKŽ X 612).

Másodlagos oikonimák, vagyis képzett alakok. A Gervėčių környéki oikonimák többsége ilyen – mintegy 40%. Ide tartoznak: 1) képzős származékok, 2) összetett képzések és 3) egyetlen összetett oikonima.

1. Legelterjedtebbek a személynevekből képzővel alkotott származékok (a képzők itt többnyire hely- és birtokviszonyt fejeznek ki):

-čižna¹¹: Čiužōvščizna (brus. Чыжоўшчына) falu, Varn. járás, vö. családnevek Čiužāiskas, Čižāuskas, Čižovskis; Ramanaūčizna (brus. Раманаўшчына) falu, Trākininkai járás, vö. családnév Ramanaūskas;

-ėjos: Milcėjos (brus. Мільцы) falu, Gerv. járás, vö. családnevek Milca, Milčius;

⁸ Pavardės (pvd.) lyginimui pateikiamos iš „Lietuvių pavardžių žodyno“. V., 1985. T. 1. (A–K) ir 1989. T. 2.

⁹ Az avd. (személynév) jelölés azokra a személynevekre vonatkozik, amelyeket M. Birila és A. Vanagas közleményéből idézünk (Бірыла, Ванагас 1968, 12–98).

¹⁰ Az egykori, eltűnt falvak és majorságok neveinek belarusz megfelelőit M. Birila és A. Vanagas közleménye alapján adtuk meg.

¹¹ Szláv eredetű képző, amely Litvánia Szovjet Szocialista Köztársaságának elszlávosodott peremvidékein is előfordul, és rendszerint személynevekből képez oikonimákat (vö. Razmukaitė 1983, 147, 152).

79

-ina¹²: Zabelina (fehérorosz Ізабеліна), falu az Izab. járásban, vö. a női személynévvel: Zabelià, vö. Zabielà; Viktasinà (fehérorosz Виктасіна), falu a Gerv. járásban, vö. a női személynévvel: Viktasià, fehérorosz családnév: Виктась (Бирыла 1982, 48);

-ynas: Margelýnas (fehérorosz Маргелі), falu a Kiemėliškės-i járásban, vö. a családnévvel: Margėlis; -iškės: Asiniškės (fehérorosz Асяніушки), falu a Smurgainių (a továbbiakban: Smurg.) járás Žodiškės-i körzetében, vö. a családnevekkel: Asinskas, Asinauskas (<lengyel Osina); Antōniškės (fehérorosz Антоніушки), falu a Gerv. járásban, vö. a családnévvel, személynévvel: Antōnas; Bagdōniškės (másként Bagdāniškės, fehérorosz Багданіушки), falu a Gerv. járásban, vö. a családnévvel: Bagdōnas; Černiškės (fehérorosz Чэрнішки), falu a Varn. járásban, vö. a családnevekkel: Černis, Černys; Karėiviškės¹³ (fehérorosz Карэйвіушки), falu a Gerv. járásban (a helynév alakja: <pv. v. Karėiviškė), vö. a családnevekkel: Karėiva, Kareivà; Kūdiškės (fehérorosz Кудзишки), falu a Smurg. járás Salos-i körzetében, vö. a családnevekkel: Kudys, Kudzys; Mikailiškės (másként Mikāliškės, fehérorosz Микаліуки), falu, körzetközpont, vö. a családnevekkel: Mikāila, Mikāilas, Mikālas; Pāpiškės (másként Pāpiškis, Pāpiškiai, fehérorosz По̄піунки), falu a Gerv. járásban, vö. a családnevekkel: Pāpas, Papys és a köznévvel: pāpas ‘pap’ (LKŽ IX 350); Petrėliškės (fehérorosz Петпаніушки), egykori falu a Gerv. járásban, vö. a családnévvel, személynévvel: Petrėlis;

-inykai (-nykai)¹⁴: Babrāunykai (másként Babrūnykai, fehérorosz Бабрунікі), falu a Varn. járásban, vö. a családnevekkel: Babrōvas, Babrāiškas, fehérorosz Баброўскі (Бирыла 1965, 28—29); Gudīnuykai (hivatalos fehérorosz alakja Гудзянкі, másként Gudziniki), falu a Gerv. járásban, vö. a családnevekkel: Gūdas, Gūdinas, Gudīnas és a köznevekkel: gūdas, gudinis; Šātrinykai || Šātrininkai¹⁵ (másként Šatėrnykai, fehérorosz Шатэрнікі), falu a Gerv. járásban, vö. a családnevekkel: Šatrys, Šatrinis;

-uškės¹⁶: Knystūškės (fehérorosz Кністўуки), falu a Gerv. járásban, vö. a családnévvel: Knystautas, Knystautas.

A köznévi eredetű képzett származékokból itt mindössze néhány van:

-ėčiai: Gervėčiai (fehérorosz Гербяты), település, járásközpont, a köznév eredetű gėrvė szóból (vö. Maciejauskienė 1988). Valószínűleg egykori mikrotoponimáról, egy rét vagy mocsár nevéről van szó: *Gervėčia vagy hasonló, amely később településnévvé vált (vö. Gervėčia folyó Musninkais közelében, Gervėtis tó Salakas mellett, Gervėčios rét Ukmergės járásában, mocsár Ignalinos járásában, Gervėčiai erdő és falu Utenos járásában stb.).¹⁷

-ninkai (-nykai): Bālninkai (másként Bālnykai, fehérorosz Бо́льники), falu a Varn. járásban, vö. a köznévvel: balā.

2. A Gervėčiai környéki összetett alakulatok száma csekély — néhány polarizációs településnévről van szó, amelyek két összetevőből állnak: egy melléknévből és egy településnévből (pluralia tantum). Kétféleképpen helyezkednek el: a) az első összetevő személynévi eredetű településnév-

¹² E szláv eredetű képzőnek a Litván SZSZK településneveiben való előfordulásáról lásd Razmukaitė, ugyanott.

¹³ A falut Karėivos néven is emlegetik.

¹⁴ A képző tájnyelvi megfelelője: -ininkai (-ninkai).

¹⁵ A településnév köznévi eredetű is lehet — a šatrà köznévből, amelyet a Gervėčiai környékén „hosszú, vékony ág, vessző, rúd, žãlga” jelentésben használnak (LKŽ XIV 542).

¹⁶ Plačiau dėl šios priesagos paplitimo Lietuvos TSR oikonimuose plg. Razmukaitė 1983, 150.

¹⁷ A -ėčiai (-ėtis, -ėta) képző ritkán fordul elő Litvánia képzett településneveinek képzésében; inkább más helynevek, különösen a víznevek képzésére jellemző, és néhány kivételtől eltekintve csak Litvánia legkeletibb részén, a Pabradė–Utena–Zarasai vonaltól keletre használatos (vö. Vanagas 1970, 141).

80

…név, a második pedig egyszerű (nem névelős) melléknév: ¹⁸Jacinos Didelės (fehéroroszul Вялікія Яцыніны) falu és Jacinos Mažos (fehéroroszul Малыя Яцыніны) falu a Gervėčiai környékén; továbbá Jokintonės* Didelės || Jokintonės Didžiulės¹⁹ (fehéroroszul Вялікія Екенманы) falu és Jokintonės Mažos || Jokintonės Mažūtės²⁰ (fehéroroszul Малыя Екенманы) falu az Izabelinos környékén; b) az első összetevő egyszerű melléknév, a második pedig helynév (ellentétpár nélkül): Nauji Rimdžiūnai²¹ falu, vö. Rimdžiūnai falu a Gervėčiai környékén; Senà Rūdnià (fehéroroszul Старая Рудня) falu, vö. a Gervėčiai környékén, továbbá Rudnià falu Varėna járásában stb.

3. A Gervėčiai környékén egy összetett helynevet jegyeztek fel – hivatalosan Gūdagojis (tájnyelvi alakja Gudagòjus, fehéroroszul Гудагай), település Gūdagojo környékén; két közszóból áll: gūdas²² és gõjus, vagy személynévből: Gūdas és gõjus.

A Gervėčiai környékén néhány olyan helynév is található, amelynek képzése vagy képzése és eredete nem világos:

Barškėtas egykori major a Gervėčiai környékén (vö. a Barškėtas rétnevet a Girios falu mellett); valószínűleg személynévi eredetű, a Barškėta, Barškėtis családnevekből, de vö. e tő közszói alakját: barškėtas „csörgő, zörgő”, amelyből a rétnév származhatott²³.

Bėzdanos (tájnyelvi alakjai Bėzdenos, Bezdónys, fehéroroszul Бяздоны) falu a Gervėčiai környékén, vö. Bezdónys város és falu Vilnius járásában.

Paliauskai (fehéroroszul Палейка) falu a Gervėčiai környékén, talán a *Paliauskas ragadványnévből (< fehérorosz nyelvjárási alakja Paliõuka).

Svirtiškės (fehéroroszul Свірыны) falu az Izabelinos környékén; talán vö. (?) a Svirskas, -škis családnévvel vagy a svirtis. közszóval.

Sniegiónys (tájnyelvi alakjai Sniegėnai, fehéroroszul Снегяны), talán valamely e tövű ragadványnévből ered, vagyis személynévi eredetű (ilyen tövű személynevet nem jegyeztek fel).

Vaigisai (fehéroroszul Вайгисы) falu a Gervėčiai környékén; talán személynevekkel hozható kapcsolatba, vö. a Vaiginas, Vaiginis, Vaigauškas családnevekkel stb.

Zavelcai (fehéroroszul Завельцы) falu a Gervėčiai környékén. Valószínűleg szláv nyelvi, prefixummal képzett alak, vö. a za- (за-) prefixummal, valamint a Neris folyó szláv nevével: Veljà (fehéroroszul Велья, Беля²⁴.

A Gervėčiai környékén mind az elsődleges, mind a másodlagos helynevek között az antroponimákból eredő nevek vannak túlsúlyban; kevesebb név származik közszói lexémákból, és csak igen kevés más toponimákból.

* A köznyelvi alak Jokintónys lenne (vö. Liñkmenys, továbbá Liñkmenes falu Ignalina járásában).

¹⁸ A melléknév nem névelős, egyszerű alakjának használata összetett helynevek képzésében a Litván SZSZK keleti részének peremvidékére is jellemző; vö. a következő helynevekkel: Naujas Paliėšius falu (Ignalina járás), Naujas Strūnaitis falu, Nauja Pašaminė falu, Nauji Šaminiai falu (Švenčionys járás) stb. (Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinynas. 1976, 194, 195, 196).

¹⁹ Ezt a falut a helyiek Didžiūkiemis néven is emlegetik.

²⁰ Továbbá személyt is jelöl, valamint Mažakiemis.

²¹ A falut ma Komsamolska néven hívják.

²² E szó jelentéséről vö. A. Vanagas guđ- gyökű víznevekre vonatkozó etimológiáit (Vanagas 1981, 125–126). Vö. még S. Karaliūnas előadását (1985, 55–56).

²³ Vö. még e gyök vízneveit: Barškėtis, Barškėta (tó Švenčionystől), Barškiėtis (folyó Molėtai közelében) stb. (Vanagas 1981, 59), ami megerősítené azt a feltevést, hogy a lakott hely neve inkább köznévvel hozható kapcsolatba.

²⁴ Dėl tokių upėvardžių formų plg. Vanagas 1981, 382–383.

6. 678

81

E vidéken a lakott helyek neveinek legtermékenyebb képzési módjai feltehetően a szuffixáció és a pluralizáció (ez a Litván SZSZK területének keleti részére is jellemző). A derivációval alkotott lakotthely-nevek aránya itt körülbelül 30%, a pluralia tantum lakotthely-neveké pedig hasonló.

Az áttekintés összefoglalására a Gervėčių környéki lakott helyek névanyagának következő mikromodellje adható meg:

A lakott helyek nevei eredetük szerint: személyekből köznevekből más helynevekből (lexikai kép) 59% 23% 7% A lakott helyek nevei képzésük szerint: elsődleges pluralia tantum másodlagosak (származékok): (strukturális kép) 19% 32% affixális összetett származékok képzések 30% 9%

A fennmaradó (~10%) a bizonytalan képzésű és eredetű lakotthely-nevekre jut. Úgy tűnik, hogy ez a „mikromodell” — talán kisebb eltérésekkel — Litvánia SZSZK keleti peremvidékének névanyagára is érvényes volna. Továbbá, talán a szomszédos nyelvjárásokra jellemző képzőelemek, magának a szókincsnek és a lexémáknak a hasonlósága, valamint más okok miatt, az itt áttekintett Gervėčių környéki lakotthely-nevek több mint felének (mintegy 40-nek) van megfelelője az említett litván peremvidéken.

A személynévi eredetű, családnevekből származó lakotthely-nevek túlsúlya arra utal, hogy e régióban a lakott helyek neveinek nagyobb része viszonylag későn keletkezett, kialakulásukat pedig már a magántulajdon határozta meg.

LITERATŪRA

Karaliūnas S. Etnolingvistinė opozicija „aiškiai kalbantieji“ — „neaiškiai, nesuprantamai kalbantieji“ ir liet. gūdas, lat. guds semantika, etimologija bei daryba // Tarptautinė baltistų konferencija (Pranešimų tezės). V., 1985. P. 55—56.

Kardelytė J. Gervėčių tarmė. V., 1975.

Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinynas. V., 1976. T. 2.

Maciejauskienė V. Gervėčių vardo kilmė // Gervėčiai. V., 1989. P. 259—260.

Razmukaitė M. Asmenvardiniai priesaginės darybos Lietuvos TSR oikonimai // Lietuvos TSR Mokslų Akademijos darbai. A. ser. 1983. T. 2 (83). P. 146—153.

Vanagas A. Lietuvos TSR hidronimų daryba. V., 1970.

Vanagas A. Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas. V., 1981.

Vidugiris A. Gervėčių tarmės leksiniai dialektizmai // Lietuvos TSR Mokslų Akademijos darbai. A. ser. 1974. T. 1 (46). P. 117—127.

Vidugiris A. Iš Gervėčių tarmės semantinių dialektizmų // Lietuvių kalbotyros klausimai. 1972. T. 13. P. 19—29.

Бырыло М. В. Беларуская антрапанімія. Мінск, 1982.

Бырыло М. В., Ванагас А. П. Літоўскія элементы ў беларускай анамастыцы. (Даклады). Мінск, 1968.

Гошкевич И. И. Виленская губерния. Вильна, 1905.

Лемциогова В. П. Беларуская айканімія, Мінск, 1970.

Михайлова А. Т. Об эмоциональных и экспрессивных топоосновах // Ономастика Поволжья. Горький, 1971. Ч. 2. С. 138—142.

Подольская Н. В. Типовые восточнославянские топоосновы. М., 1983.

82

Раданович Я. Н. Словнік назваў населеных пунктаў Гродзенскай вобласці. Мінск, 1982.

Суперанская А. В. Род и число собственных имен // Суперанская А. В. Структура имени собственного. М., 1969. С. 108—117.

ЛЕКСИКО-СТРУКТУРНЫЕ ЧЕРТЫ ОЙКОНИМОВ ОКРЕСТНОСТЕЙ ГЕРВЯТ

Резюме

В статье рассматриваются лексико-структурные черты ойконимов, собранных в окрестностях Гервят (БССР, Островецкий р-н Гродненской обл.) во время экспедиции 1970 г.

По данному материалу выделяется несколько словообразовательных групп ойконимов: 1) ойконимы первичного образования, т. е. образованные от нарицательных слов или других собственных имен без топоформантов и 2) ойконимы вторичного образования, т. е. образованные от других нарицательных слов или собственных имен при помощи топонимических формантов или другими способами (аффиксация, словосложение, соположение). Наиболее продуктивным видом образования ойконимов в окрестностях Гервят является суффиксация (~30%).

Констатируется, что одним из наиболее популярных способов перехода appellативов или других собственных имен в класс ойконимов является плюрализация, т. е. образование собственных имен в форме pluralia tantum (~32%).

По лексическому складу или по происхождению ойконимия окрестностей Гервят делится на 3 группы: 1) отантропонимные ойконимы, 2) ойконимы, образованные от антропонимов, и 3) ойконимы, образованные от других топонимов. Наиболее продуктивными являются ойконимы антропонимического происхождения (~59%); ойконимы, образованные от других топонимов, составляют лишь ~7%.

Констатируется, что окрестности Гервят по своему ойконимическому материалу являются частью или продолжением топонимического ареала самой восточной части региона ЛитССР (Вильнюсского, Швенчёнского р-нов).

6