Gervėčių apylinkių gyvenamųjų vietų vardų leksiniai‑struktūriniai bruožai

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, XXVIII (1989) NYELVI KAPCSOLATOK IR KÖLCSÖNHATÁSOK MARYTĖ RAZMUKAITĖ GERVĖČIŲ KÖRNYÉKEK LAKÓHELYEK NEVEINEK LEXIKAI-SZERKEZETI JELLEGZETESSÉGEI A Gervėč környéki (Grodnói terület)valamiért (?)ાયેલે?]}ಿಸುತ್ತದೆ Need correct no weird. Lithuanian Гардинский обл. Asztraviš ai, részben — a szmorgonyi járásban) A lakott helyek nevei, vagyis az oikonimák, akárcsak a többi toponima (a hidronimák és a mikrotoponimák), lexikai és strukturális sajátosságaik tekintetében közel állnak ir Vilnius, iš valamint a Švenčionysi járás déli részének toponimáihoz. A Belarusz SZSZK területén található kompakt és elszigetelt litván nyelvsziget mikrotoponímiáját az utóbbi időben, akárcsak a nyelvjárás lexikáját, erősebben befolyásolták a szláv nyelvek, e vidék oikonímiája azonban jóval kevésbé változott meg. Ji mintha folytatná a határos szomszédos Litván SZSZK környékeinek toponimiai areálját. Így lényegében ugyanahhoz a régióhoz tartozik, amelynek földrajzinév-típusát és azok szerkezetét hasonló történelmi, kulturális és gazdasági körülmények, valamint realitások határozták meg. Gervėčiai környékével együtt egészen 1939-ig a Vilniusi járás kisvárosa, egy kerület központja volt, amelyhez mintegy 150 lakott hely tartozott (közülük 23 uradalom) (vö. Kardelytė 1975, 5). Hagyományosan ez a környék a XIX. század közepéig még közvetlenül kapcsolódott az etnográfiai Litvániához — a litván nyelv fő elterjedési területéhez, különösen Buivydžiai, Nemenčinė, Karkažiškės és Strūnaitis térségében (Vidugiris 1974, 117; 1972, 19). Még e környékek domborzatának, a földfelszínnek és a fiziográfiai adatoknak a hasonlósága is tükröződik a toponimákban, különösen a mikrotoponimákban. A tanulmány nem e környékek valamennyi helynevén alapul, hanem csak azokon, amelyek litván megfelelőit 1970-ben, a névanyag gyűjtése során végzett komplex expedíció keretében jegyezték fel!. Ezért az itt rendelkezésre álló anyag mennyisége nem nagy — mintegy 75 Gervėčiai-i és a szomszédos (Izabelinos, Kiemėliškės, Mikailiškės, Varnioniū) környék oikonimáit mutatjuk be. Mivel a helyneveket az élő nyelvből — a nyelvjárás beszélőitől — jegyezték fel, ezért szükség esetén zárójelben az oikonimák nyelvjárási alakjai, valamint fehérorosz megfelelőik is szerepelnek. Az oikonimák, akárcsak a Gervėčiai környékének más toponimái, köznevekből (b.Ž.), azaz appellatívumokból, vagy más tulajdonnevekből keletkeztek. E szavak vagy nevek oikonimizációja (oikonimummá válása) a nyelvjárásban kétféleképpen ment végbe: az oikonimák egy része képzési formánsok nélkül köznevekből vagy tulajdonnevekből keletkezett (elsődlegesek), egy részük pedig toponimaképzési jegyeket, nevezetesen formánsokat szerzett (másodlagosak) (vö. Vanagas 1970, 28; 53). Mind az elsődleges, mind a másodlagos toponimaképzésű oikonimákra az oikonimizáció több esete jellemző: 1) affixáció, 2) pluralizáció, 3) összetétel (vö. ITo1 Gervėčiai környékének helyneveit J. Lipskienė, M. Razmukaitė és A. Vidugiris gyűjtötte. 77 KOJBeKas 1983, 6). Eközben a lexikai-szemantikai összetétel szerinti eredet ir Gervėčiai környékének helynevei többfélék: személynévi 1) eredetűek (keresztnevekből, vezetéknevekből, ragadványn2) evekből), közszói eredetűek (a b. ž. — főnevek, melléknevek) ir 3) iš más toponimák (oikonimák, hidronimák). Elsődleges oikonimák. Ezek Gervėčiai környékén mintegy 19 %. 1. Affixum a) nélküliek: apel­latív — Kolionija (brusz. Kanėnia*) vs. Varnionii (a továbbiakban — Varn.) ap., vö. vö. kolónia „tanya, gazdaság“ (LKZ VI 311); b) iš más toponimák: GibiFdé® (másként Gibiizdé, fehérorosz T'i6ipda) falu Gervėčių (a továbbiakban —Gerv.) járásban, vö. Gibirdė, folyó, vö. Ugyanott; Maliuta (fehérorosz Maaioma) folyó Gerv. járásban, vö. Maliuta folyó (az Ašmena mellékfolyója); Pelegrinda (fehérorosz Ilesezptinoa) falu Gerv. járásban, vö. Pelegrindélé* dűlő. (Ašmenos jár.); Palestina“ (fehérorosz ITasecyina) falu, egykori járás. Gerv. jár., vö. Palestina, Nyugat-Ázsiában. 2. Szóképzési affixumokkal: a) képzős, appellatív —Kerplésiné® || Kerplésina (továbbá Kerplosina, fehérorosz Kepnaawpvina, továbbá Kepnacwwina) falu. Gerv. vö. talán a b. Z. *kerplėšinė szóból, vö. kérplésa, kérplésas „régi, korhadt, mohával benőtt fatönk, göröngy, kidőlt fa“ (LKŽ V 619—620); b) előképzős?, köznévi: Ažūlaukė (brusz. Axcyaayka) vs. Gerv. vö. ažūlaukė „túlsó mező, mező vége“ az ažuir laūkas szóból; Ažūkapė, Rimdžiūnų falu része, Gerv. vö. ažūkapė „sírok mögötti hely, a sírokon túli hely“ az ažuir kapai szóból; Ažūraistis (brusz. Aocypoiicyi), Izabelinos falu (a továbbiakban — Izab.) vö., vö. ažūraistis „mocsáron túli hely, a mocsár mögötti hely“ az ažuir raistas szóból; Ūžupis (továbbá Ūžupė, brusz. 3ap3uua), Gerv. falu vö. ūžupis, ūžupė „a folyón túli hely“ az užir ūpė szóból; Pamedė Girių k. dalis Gerv. ap., vö. pamedė „erdőszél, erdő alja” a pair médis, mėdžias „erdő, rengeteg” szóból; Pabaliai (fehérorosz IIé6aai) a Mikailiškių ap.-ban, vö. pabaljs, pabaliai „mocsár menti, mocsár melletti hely” a pair bala szóból; Paverbiai (t. ir Pavėrbiai, fehérorosz ITdeep6i, ITasép6i) Izab. k. ap.-ban, vö. *paverbiai „fűzfák, vesszők menti hely” a pair nyj. verba „fűzfa, csigolyafűz” szóból. Pluralia tantum oikonimák. Ezek a morfológiai pluralizáció útján keletkezett helynevek többes számban állnak. a névszói eset ragját. Mivel a helynevek, különösen a településnevek számformája nem morfológiai vagy grammatikai, hanem szóalkotási kategória, és a toponimikai jelző funkcióját tölti be (vö. Cymepanckas 1969, 114; Tlomoisbckas 1983, 96), egyes szerzők munkáiban a többes számú végződéssel rendelkező településneveket flektív képzésű származékoknak tekintik (vö. Jlevmrorosa 1970, 124—128). 2 A fehérorosz köznyelvi k. vtv. megfelelői J. Rapanovičius (Pamanosiu alapján kerülnek megadásra 1982, 16 —269). * Írott forrásokban a Giberda (I'ubepoa) nemű alak van rögzítve (vö. To mk eu 41905, 31). * A Pelegrindélé víznév valószínűleg másodlagos, később a kicsinyítő képzővel a víznévből alakult ki. *Pelegrinda, amikor a folyó mellett azonos nevű lakóhely alakult ki; Litvániában meglehetősen sok ilyen későbbi átdolgozás található (vö. Vanagals 1970, 126—127). 5 Az egyes onomaszták az ilyen, más települések, országok, városok, tájak és államok neveit átvitt kifejező helyneveknek nevezik (vö. Muxaiinosa 1971, 140). * Ez újabb név, k. korábban itt volt Karmazai. * Formálisan tekintve ezeket a vtv.-ket a prefixumos származékokhoz, vagyis a másodlagos oikonimákhoz is lehetne sorolni, figyelembe véve azonban azt, hogy a fent bemutatott szuffixumos oikonimához hasonlóan valószínűleg fiziográfiai terminusokból keletkeztek, az elsődlegesek között tárgyaljuk őket. iš — 78 A Gervėčių környékének pluralia tantum oikonimái külön csoportban szerepelnek. Ezek a nyelvjárás produktívabb oikonimái közé tartoznak. Eredetük szerint itt 1) személynévi és 2) köznévi eredetűek vannak. 1) A személynévi eredetűek a nyelvjárás oikonimáinak nagy részét alkotják: Bajorai (belarusz 5afipbi) f. Izab. ap., vö. pvd.® Bajoras és b.ž. bajoras; Barauskai (másképpen UZupis) f. Gerv. rövidítés, vö. például Bardūskas; Daukšiai (fehérorosz ĮĮdYkuionuki) f., egykori uradalom Izab. rövidítés, például Daukšys; Gaigaliai (fehérorosz Iaiizéai) f. Gerv. rövidítés, vö. például Gaigalis; Galčiūnai (brus. Tansuynoi) f. Gerv. ap., vö. avd.? Galčiūnas, csn. Galčius; Gėliūnai (brus. earns) f. Gerv. ap., vö. avd. Gėliūnas, csn. Gėlaitis, Gelinas; Gruodžiai (bel. I'péosi) f. Gerv. k., vö. családnév Gruodis, Gruodys; Kalviai (bel. Kasai) f. Ąstravo k., vö. családnév Kalvis és b.ž. kovács; Karmūzos (t. és Karmazai), a Kerplėšinė (lásd) falu régebbi neve, vö. családnév Karmaza, Karmūzas; Karvéliai (fehérorosz Kapeéai) falu, Varn. ap., vö. pvd. Karvėlis; Miciūnai (fehérorosz Miyronti) falu, Gerv. ap., vö. pvd. Miciiinas; Mėckos (fehérorosz Mdyxi) falu, Gerv. röv., vö. személynév. Mocka; Pėtrikai (belarusz ITémpuwixi) f. Gerv. röv., személynév. Pėtrikas; Radžiūliai (vö. Radziūliai, belarusz Pao310.1i) f. Izab. röv., vö. személynév. Radziūlis, Radžiūlis; Rimdžiūnai (fehéroroszul: Peimo3siomnsi) falu Gerv. körzet, vö. személynév Rimdžiūnas, vezetéknév Rimdžius; Sakaldičiai (fehéroroszul: Cakxaadiiyi) falu Gerv. körzet, vö. vezetéknév Sūkalas (*Sakalaitis), Sakalaūskas; Sakiinai (fehéroroszul: 3akynyo) falu Gerv. rövidítés, vö. személynév Sakūnas, vezetéknév Sakas, Sakaūskas, Sakavicius; Savičiūnai (beloruszul Caeiuronti“") korábbi falu Gerv. rövidítés, vö. vezetéknév Savičiūnas; Valeikiinai (vö. Valaikūnai, beloruszul Banaiixkynoi) kontra Gerv. röv., vö. személynév. Valeika, Valaika, Valeikis (talán *Valeikūnas, *Valaikūnas); Vaškūnai (és Voškonys, fehérorosz Baurynoi) falu Gerv. röv., vö. személynév. Vaškinas: 2) köznevek: Girios (fehérorosz Tips) falu Gerv. röv., vö. giria; Pridétkai egykori dv. a Galčiūnai falu mellett Gerv. rövidítés, vö. helynév rövidítés pridétkas (<lengy. przydatek) „melléklet, járulékos telek“ (LKŽ X 612). Másodlagos oikonimák, vagyis származékok. A Gerėvčiai környékén ezek alkotják a többséget — mintegy 40 9%-ot. Ezek: 1) képzős származékok, 2) összetett származékok és 3) egyetlen összetett oikonima. 1. Legelterjedtebbek a személynevekből képzett származékok (a képzők itt főként helyés birtoklási jelentésűek): -čizna““: Čiuždvščizna (brusz. Ywwcéywuwsina) f. Varn. rövidítés, vö. személynév Čiuždūskas, Čižaūskas, Čižovskis; Ramanaūčizna (brus. Pamandmuruvma) vs. Trakininkų ap., plg. személynév. Ramandūskas; -ėjos: Milcėjos (brus. Miavy3i) k. Gerv. ap., plg. személynév. Milca, Milčius; 8 Vezetéknevek (uo.) összehasonlításképpen bemutatjuk iš a „Lietuvių pavardžių žodyno“. V., 1985. T. I. (A—K) ir 1989. T. 2. * Avd. (személynév) jelöléssel láttuk el azokat a személyneveket, amelyek meg vannak adva iš M. Birilos ir A. Vanagas jelentésében (Bipsrma, Bamarac 1968, 12—98). 1% A korábbi, eltűnt falvak és uradalmak neveinek belarusz megfelelői úgy vannak megadva, ahogyan a min. M. Birilos ir A. Vanagas jelentésében. "1 Szláv eredetű képző, amely a ir Litván SZSZK elszlávosodott peremvidékein fordul elő, és általában személynevekből képzett oikonimák iš alkotására használják (vö. Razmukaitė 1983, 147, 152). 79 -ina® : Zabelina (brus. I[sabeaina) k. Izab. ap., vö. nőnemű v. Zabelia, személynév Zabiela; Viktasina (brus. Bikmacina) k. Gerv. ap., plg. mzb. v. Viktasia, brus. röv. Buxmace (Bipsuia 1982, 48): -ynas : Margelynas (brus. Mapzéai) k. Kiemėliškių ap., vö. Állami Élelmiszerés Állategészségügyi Szolgálat. Margélis; -iškės : Asiniskés (brus. Acamhwuxi) k. Smurgainių (a továbbiakban — Smurg.) rj. Zodiškių ap., vö. pvd. Asinskas, Asinduskas (<lenk. Osina); Antoniskés (brus. Anméniwki) k. Gerv. vö., lásd még vö., v. Antonas; Bagddniskés (t. ir Bagdaniskés, brus. Bazodniwki) k. Gerv. ap., vö. pvd. Bagdonas; CerniSkés (fehérorosz. Y3puiwki) k. varn. ap., vö. pvd. Čefnis, Cernjs; Karéiviskés'® (belarusz. Kap3ieiwxi) k. Gerv. ap. (<pv. v. Karéiviské), vö. pvd. Karéiva, Kareiva; Kudiskés (brus. Kyosiwki) k. Smurg. rj. Salii ap., vö. pvd. Kudy)s, Kudzys; Mikdiliskés (t. ir Mikališkės, brus. Mixdaiwki) f., környék f., vö. péld. Mikdila, Mikdilas, Mikalas; Papiškės (t. ir Papiskis, Papiškiai, brus. Iéniwxki) k. daru rövidítve, vö. vezetéknév Papas, Papys, b. ir Z. papas „popas” (LKZ IX 350); Petréliskés (brus. ITempaaiwiki) volt. k. Gerv. ap., vö. pvd., lásd Petrélis; -inykai (-nykai)*: Babrdunykai (t. és Babrunykai, brus. Babpywixi) falu Varn. ap., vö. pvd. Babrovas, Babrdiiskas, brus. babpoycki (Bupsina 1965, 28—29); Gudinypkai (baltor. of. I'yosaniki, t. I'yosinixi) k. Gerv. ap., vö. pvd. Gudas, Gudinas, Gudynas b.ž. ir gidas, gudinis; Satrinykai || Satrininkai®) (t. ir SateFnykai, porosz. Mam3pnixi) falu Gerv. körzet, vö. község. Satrjs, Satrinis; -uškės! *: Knystuskés (porosz. Kwicmywxi) falu Gerv. körzet, vö. község. Knystautas, Knystautas. Apellatív eredetű képzős származékból itt csak néhány van: -ėčiai: Gervėčiai (bel. I 'epefimti) mezőváros, kerület központja, a b.Z.-ből. gėrvė (vö. Maciejauskienė 1988). Valószínűleg egy mikrotoponima, egy rét vagy mocsár neve lehetett *Gervėčia vagy hasonló, amely később oikonimákba ment át (vö. Gervėčia folyó Musninkai mellett, Gervėtis tó Salako közelében, Gervėčios legelő Ukmergėi járásban, mocsár az Ignalinai járásban, Gervėčiai erdő és tanya az Utenai járásban stb.).! "- -ninkai (-nykai): Balninkai (t. Balnykai, bel. Bdnonixi) falu, Varn. ker., vö. tanya. mocsár. 2. A Gervėčiai környéki összetett alakulatokból kevés van — ezek néhány, két komponensből: egy melléknévből és egy oikonimából (pluralia tantum) álló polarizációs oikonimák. Kétféleképpen helyezkednek el: a) az első komponens — személynévi eredetű oiko12 Ezért e sl. eredeti képzők a Litván SZSZK oikonimáiban, vö. Razmukaitė, ugyanott. 13 A falut Karéivosnak is nevezik. '* A -ininkai (-ninkai) toldalék nyelvjárási megfelelője. 15 Az oikonima appellatív eredetű is lehet — a belarusz ž. šatra szóból, amelyet a Gervėčiai környékén „hosszú, vékony ág, rezgő vessző, rúd, karó” jelentésben használnak (LKŽ XIV 542). 16 Plačiau dėl šios priesagos paplitimo Lietuvos TSR oikonimuose plg. Razmukaitė 1983, 7 Priesaga -éciai (-étis, -éta) retai 150. tepasitaiko Lietuvos priesaginiy gyv. vietų vardų daryboje; ji daugiau būdinga kitų vietų vardų, ypač hidronimų, darybai ir paplitusi, be mažų išimčių, tik pačiuose Lietuvos rytuose, į rytus nuo linijos Pabradė, Utena, Zarasai (plg. Vanagas 1970, 141), nimas, antrasis —paprastas (neįvardžiuotinis)** būdvardis: Jacinos Didelės (brus. Banikia Hlysinoi) k. ir Jacinos Mažos 80 (brus. Mangia flyčinoi) k. Gerv. ap. ; t. Jokintones* Didelės || Jokintones DidZiulés'® (brus. Banikia Exenmdnoi) k. ir t. Jokintones MaZos || Jokintones Mažūtės*? (brus. Maatin Ekenmdnoi) k. Izab. ap. ; az első b) komponens egyszerű — melléknév, a második oikonima — (oppozíciós pár nélkül): Újak RimdZitinai** falu, vö. Rimdžiūnai k. Gerv. ap. ; Régi Rūdnia (belarusz. Cmapdada Pyous) vs. Gerv. ap., vö. Rudnia k. Varėnai jár. ir stb. 3. Összetett oikonimák Gervėčių környékén egy hivatalos — adat került rögzítésre. Gūdagojis (t. Gudagėjus, brus. T'ydazdii) mstl. Gūdagojo ap., sudarytas iš dviejų apeliatyvų —gūdas** ir gėjus arba pvd. Gūdas ir gėjus.. Yra keletas ir neaiškios darybos arba visai ne aiškios darybos kilmės ir Gervėčių apylinkių oikonimų: Barškėtas főnév határozószó Gerv. például (vö. Barškėtas például mellett Girių k.); vtv. lehet személynévi pvd. iš Baršketa, Barškėtis, de vö. e gyökér b.ž. barškėtas „barškalai”, iš amelyből származhatott a rét neve®®, Bėzdanos (t. ir Bėzdenos, Bezdonys, brus. Basddnoi) k. Gerv. ap., vö. Bezdėnys település ir k. Vilnius ker. Paliauskai (brus. ITanėyka) vs. Gerv. ap., talán becenevek iš *Paliauskas ( < brus. tarm. Paliduka). Svirtiškės (brus. Ceipwųsina) k. Izab. röv., esetleg vö. (?) vsz. Svirskas, -skis köz. ar n. svirtis. Sniegionys (u. ir Sniegénai, br. nyelv. Cniefinoi), talán e gyök valamely személynévi eredetű iš ragadványnevéből (ilyen gyökű személyneveket nem jegyeztek fel). Vaigisai (br. nyelv. Baiizucvi) k. Gerv. ap., talán személynevekkel hozható su összefüggésbe, vö. o. sz. Vaiginas, Vaiginis, Vaigduskas ir stb. Zavelcai (brus. 3aečnsysi) k. Gerv. ap. Valószínűleg ez egy előtagos szláv nyelvi származék, vö. előtag za- (3a-) szláv ir Neris folyó név Velja (brusz. Bena, Beina)*?. Mind az elsődleges, mind a másodlagos oikonimák Gervėčys környékén az iš antroponim eredetű helynevek vannak túlsúlyban; az jų appellatív iš lexémákból eredők ir száma kevesebb, más iš toponimákból pedig nagyon kevés van. * Köz. k. lenne Jokintdnys (vö. Liūikmenys, t. Lifikmenes k. Ignalinai járás ). '* A melléknév határozatlan, egyszerű alakja összetett oikonimák képzésére jellemző ir Litván SZSZK keleti részének peremvidékére, vö. helynevek: Naūijas Paličsius k. (Ignalinai járás), Naijas Strūnaitis falu, Nauja Pašaminė falu, Nauji Šaminiai k. (Švenčionysi járás) ir stb. (A Litván SZSZK közigazgatási-területi felosztásának kézikönyve. 1976, 194, 195, 196). 19 Ezt a falut az emberek ir Didžičkiemisnek nevezik. * Még ember. rövidítés. ir Mažūkiemis. * A falut most úgy hívják Komsamolska. ** E szó jelentéseihez vö. A. Vanagas gudšaknies hidronimáinak etimológiáit (Vanagas 1981, 125—126). Vö. még S. Vö. még Karaliūnas (1985, 55—56). * beszámolóját e gyökér hidronimáit Barškėtis, Barškėta (tó Švenčionys mellett), Barškičtis (folyó mellett Molėtai) ir stb. (Vana gáz 1981, 59), ami megerősítené azt a gondolatot, hogy az oikonim inkább su köznévhez kapcsolódik. *4 Az ilyen folyónevek formáira vö. Vanagas 1981, 382—383. 6. 678 81 Az oikonimák képzésének legproduktívabb módjai ezeken a vidékeken feltehetően a szuffixáció és a pluralizáció (ez jellemző ir Litvánia a TSR terület keleti részére). A derivációs úton létrehozott oikonimák száma itt körülbelül 30 9, ir A pluralia tantum oikonimák hasonlóképpen. Az áttekintés összefoglalásaként bemutatjuk A Gervėčiai környéki oikonímia mikromodellje a következő lenne: Oikonimák eredet iš szerint: személynevekből. i$ közszavakból. iš más helynévi típusokból. (lexikai kép) 59 % 23% of Oikonimák képzés szerint: elsődleges pl. tantum másodlagosak (származékok): (strukturális kép) 19 % 329% affixumos összetett képzett származékok 30 % 99 A fennmaradók (~10 94) homályos eredetű képzésű ir oikonimákhoz tartoznak. Úgy tűnik, hogy egy ilyen „mikromodell” — kisebb su eltérésekkel talán — megfelelne ir Litvánia SZK keleti peremvidékeinek oikonímiájára. Be ennek talán a ir szomszédos nyelvjárásokra jellemző képzési elemek, ir magának a lexikának, a lexémák hasonlósága, valamint más okok miatt az itt áttekintett gerėvėčysi környékbeli oikonimák több mint fele (a fent 40) említett helyen vannak megfelelői Litvánia peremvidékén. A személynévi eredetű oikonimák iš vezetékneveinek túlsúlya arra utalna, hogy e régióban a lakóhelynevek nagyobb része viszonylag későn keletkezett, létrejöttüket már a magántulajdon feltételezte. jų | IRODALOM Karaliūnas S. Az „érthetően beszélők“ — „érthetetlenül, felfoghatatlanul beszélők“ etnolingvisztikai oppozíciója, valamint a litván gūdas, lett guds szemantikája, etimológiája és képzése // Nemzetközi balti konferencia (Az előadások tézisei). V., 1985. 55—56. o. Kardelytė J. Gervėčiai nyelvjárása. V., 1975. Litván SZSZK közigazgatási-területi felosztásának kézikönyve. V., 1976. 2. köt. Maciejauskienė V. A Gervėčiai név eredete //Gervėčiai. V., 1989. 259—260. o. Razmukaitė M. A személynevekből képzett, toldalékos szerkezetű litván SZSZK-beli oikonimák //A Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának munkái. A sorozat. 1983. 2. köt. (83). 146—153. o. Vanagas A. A Litván SZSZK hidronimáinak képzése. V., 1970. Vanagas A. A litván hidronimák etimológiai szótára. V., 1981. Vidugiris A. A Gervėčiai nyelvjárás lexikai dialektizmusai //A Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának közleményei. A. sorozat, 1974. 1. évf. (46). 117—127. o. Vidugiris A. A gervėčiai nyelvjárás szemantikai dialektizmusairól //A litván nyelvészet kérdései. 1972. 13. évf. 19-29. o. Bipsiua M. B. Benapyckas anurpananiųMia. Mincrx, 1982. Bipsrja M. B., Banarac A. IL Jliroyckis anements Y Gejsrapyckait anaMacTeuupi. (Jlaknansr). Mincr, 1968. T'omresuu WU. M. Bunenckas ryGepuus. Bujnsua, 1905, JleMurorosa B. II. Benapyckas aiikanimis, Minck, 1970. Muxaiisosa A. T. O6 3MOLMOHANIBHBIX H IKCIIPECCHBHBIX TOMOOcHOBaX //Onomactuka [ToBoke. [opekmit, 1971. 4. 2. 138–142. І. В. Топоров. Топонимия Восточной Анатолии. М., 1983. 82 Пананосия AI. Н. Снопик. Названия населённых пунктов Гродненской области. Минск, 1982. Cynepanckan A. B. A saját nevek eredete || Cynepanckas A. B. A birtokos szerkezet felépítése. М., 1969. C. 108-117. Jekcukó-strukturális jellemzői az oktonionok környezetének görbületei Резюме A cikkben a Lélek környékén (BSSR, osztrovecki járás, grodnói terület) összegyűjtött oikonimák lexikai-szerkezeti jellemzőit vizsgálják. Az 1970. évi expedíció során gyűjtött anyag alapján az oikonimák több szóalkotási csoportja különíthető el: 1) elsődleges képzésű oikonimák, azaz A tulajdonnevekből vagy más tulajdonnevekből képzett szavak, amelyek nem tartalmaznak toponimákat, valamint 2) másodlagos képződmény végződései, azaz Образованные от других нарицательных слов или собственных имён при помощи топонимических формантов или другими способами (аффиксация, словосложение, сложение). A HauGonee npoayKTHBHBIM BHAOM OOpa30BAHHA ONKOHMMOB B OKpecTHOCTSAX I'epBAT sBasercs cybdukcaums (~30%). A koncratupyercs, amely az idegen nyelvű szavak vagy más tulajdonnevek ragozásának egyik leggyakoribb módja a főnevek osztályába, a transzformáció, azaz Образование собственных имён в форме pluralia tantum (~329%). Az illíriai szerkezet szerint keletkezésük alapján a helynevek három csoportra oszthatók: 1) ősi helynevek, 2) antroponimákból képzett helynevek és 3) más helynevekből képzett helynevek. A legtermékenyebbek az antroponimikus eredetű helynevek (~ 59%); a más helynevekből képzettek mindössze ~7%-ot tesznek ki. Megállapítást nyert, hogy a környékek saját paleogénkori anyagukban eltérő módon a Délkelet-Lakföld régió (Vinszkij és Ivenszkij járások) egykori keleti részének tomoni képződményéhez tartoznak, illetve annak folytatását képezik. 6*