LIETUVIŲ LEKSIKOS IR TERMINOLOGIJOS PROBLEMOS

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI. XXIX (1991)

ZOFIJA BABICKIENĖ

A MAGÁNHANGZÓK REGRESSZÍV ASSZIMILÁCIÓJA A KRETINGAI NYELVJÁRÁSOKBAN

1. Bevezető megjegyzések*. A magánhangzó-asszimiláció törvénye a žemaitiai nyelvjárás igen fontos jelensége: még az észak-žemaitiai – kretingai és telšiai – alnyelvjárások osztályozása is ezen alapul (Girdenis, Zinkevičius, 1966, 142; Zinkevičius, 1978, 112–114; Grinaveckis, 1973, 13, 142–145, Girdenis, 1981, 42, 50).

A magánhangzó-asszimilációt szélesebb körben csak a telšiai és varniai alnyelvjárásokban vizsgálták (Girdenis, 1962; Rokaitė, 1961; Vitkauskas, 1963, 1974; Skirmantas, Girdenis, 1972). Alaposabb megfigyelések és kísérletek kimutatták, hogy asszimiláció a Kulių, Budrių és Darbėnų nyelvjárásokban is előfordul; ezek az észak-žemaitiai dounininkai kretingai csoportjához tartoznak.

A kretingai alnyelvjárásban a magánhangzó-asszimiláció nem olyan feltűnő, mint a telšiaiban. Szinte minden olyan pozícióban, ahol a telšiaiak i-t, u-t ejtenek (pl.: egyes szám alanyeset vė̃nės „szög”, mõsės→musis „légy”: többes szám tárgyeset vinis „szög”, mùsis → musis „legyek” Mžk¹), a kretingaiak zártabb ę-t, o-változatokat ejtenek; vö. az ilyen minimális párokat: egyes szám alanyeset bẽtės → bitis „méh”: többes szám tárgyeset bẽtis → bitis „méheket”; jelen idő, egyes szám 1. személy knę̃šǫ „kaparok”: 2. személy knęši „kaparsz”; többes szám alanyeset rõgė „rozsok”: többes szám birtokos eset rùg’ūm „rozsoké”; jelen idő, egyes szám 1. személy pl’ǫ.rpǫ→pliurpù „nyálkázok”: 2. személy pl’ǫ.rpi „nyálkázol”. A párok második példáiban az ę, o magánhangzók zártabbak és magasabb nyelvállásúak (az átírásról lásd a 24. oldalt).

Az asszimilációs tendencia könnyen észrevehető akkor is, amikor a kretingai nyelvjárásokban az ę megnyúlik. Hasonlítsuk össze: aš rė̃.šǫ → aš rišu „én kötök”: to rė̃.ši „te kötsz”; aš patę̃.ksǫ → aš patiksu „én tetszeni fogok”: to patę̃.ksi „te tetszeni fogsz”; drė̃.skes „rongyosodik”: drį̃.skiṣ „rongyos”; žlė̃.be „hunyorog”: žl’į̃.bi „hunyorog”; spę̃.tres „pislákol”: sp’į̃.tris „pislákol”. Ebben az esetben a magas nyelvállású magánhangzó előtt nagyon szűk, feszes magánhangzót ejtenek, amely a köznyelvi ė-re emlékeztet. A vizsgált nyelvjárásokban ez a magánhangzó erősen diftongizált, és meglehetősen hasonlít az ie kettőshangzóra.

A magánhangzó-asszimilációt a kretingai és telšiai alnyelvjárásokban összehasonlítva azt látjuk, hogy alapvető különbsége az, hogy a telšiai alnyelvjárásban az asszimiláció következtében a fonéma változik meg, míg a kretingai nyelvjárásokban ugyanannak a fonémának új változatai, szűkebb e- és o-allofónok jelennek meg. Az a benyomás alakul ki, hogy a telšiaiak is átmehettek egy ilyen szakaszon (vö. Kazlauskas, 1969, 32), később azonban bizonyos okokból a köztes hangokat egyértelműekre cserélték. Ha ez a feltevés helyes, akkor a magánhangzó-asszimiláció jelensége régebbi lehet a kretingai nyelvjárásokban.

* A szerző őszinte köszönetét fejezi ki A. Girdenis professzornak, aki arra biztatta, hogy megírja ezt a tanulmányt, továbbá számos értékes kritikai megjegyzéssel szolgált, amelyeket a szerző igyekszik figyelembe venni.

¹ A helységnevek rövidítései megegyeznek az akadémiai „Litván nyelv szótára” című műben használtakkal.

15

Sorszám | Magánhangzó | Szótag térfogata | Pozíció | Paraméterek | Pra F₁ 1 | ẹ | 6 | —C′ | x ± s | 345 ± 14 | | | | v | 4,14 | | | | ÷ | 330 ÷ 360 2 | ẹ | 11 | —C | x ± s | 400 ± 35 | | | | v | 8,45 | | | | ÷ | 380 ÷ 420

2. A kutatás módszertana. A kretingai nyelvjárások felvételeit nemcsak auditív módon elemezték, hanem meglehetősen széles körben alkalmazták az instrumentális-spektrográfiai módszert is². Ezzel a módszerrel az egyes magánhangzók és kettőshangzók akusztikai sajátosságait, különösen a /ę/, /e/, /ọ/ fonémák pozicionális változatait vizsgálták. Első alkalommal a következő szöveget vették fel: ātē·t drẽ.s̃kis õntā, ātē·t drẽ.s̃kēs õntā, tūoki drẽški atvès, tūokę drẽškę atvès, tūokę drẽškę laūko, aš tum drẽšk’u laūko…* Második alkalommal a következő szöveget választották: aš pẽlūs jeu alāus, aš patẽ·ks’o pūonams, ātē·t drẽ.s̃kis õntā, jeu nudrẽ.s̃ka Stāpuons, to palẽ·ksi vẽšūs, lāuk tuo plẽ.ke šētā, to pẽlis tuo alāus, ātē·t drẽškes õntā, to jeu pẽli šētā, jeu nuplẽ.ka Stāpuons, lāuk tuo žlẽ.bę šētā …

A beszélők³ a szövegeket kijelentő intonációval olvasták fel magnetofonra. A Kulių nyelvjárás szövegeinek vizsgálatakor az egyik felvétel a Vilniusi Egyetem Audiovizuális Laboratóriumában, „Tembr” magnetofonnal készült (a szalag sebessége 190,5 mm/s). A másik Kaunasban, egy lakásban, „Orbita” magnetofonnal (a szalag sebessége — 97,5 mm/s), MD-52-A irányított mikrofont használva.

A Vilniusi Egyetem Kísérleti Fonetikai Laboratóriumában „Visible speech” típusú dinamikus spektrogramokat készítettek filmre. A Kaunasi Politechnikai Intézet tervezésű KP1-69 spektrográfját használták. A spektrogramok frekvenciatartománya 50—10000 Hz, a szalag sebessége 63,3 mm/s, az elemzési idő 4 ms, az időjelzések 20 ms.

A magánhangzók és kettőshangzók formánsközéppontjait a spektrogramokon kezdetben, középen és a végén, „Mikrofilm” mikrofilmolvasó készülékkel, di-objektívvel mérték,

² A szerző ezzel a módszerrel saját anyanyelvi Kulių nyelvjárásának – amely Blidakių, Reiskių, Pāalančio, Unkurių és más falvakat foglal magában – szövegeit vizsgálta, míg a Darbėnų nyelvjárást A. Kalninaitė.

³ Beszélőnek két, saját nyelvjárását jól ismerő férfit választottak.

* A kettőshangzók (tört) hangsúlyáról (jelöléséről) lásd a 24. oldalt.

16

1. táblázat

džia | Középső rész | Vég F₂ | F₁ | F₂ | F₁ | F₂ 1830 ± 28 | 380 ± 28 | 1855 ± 29 | 400 ± 20 | 1855 ± 19 1,56 | 7,55 | -1,58 | 5,17 | 1,04 1800 ÷ 1860 | 350 ÷ 410 | 1820 ÷ 1825 | 380 ÷ 420 | 1835 ÷ 1875 1725 ± 60 | 445 ± 35 | 1780 ± 60 | 465 ± 35 | 1725 ± 50 3,54 | 7,95 | -3,2 | 7,16 | 3 1685 ÷ 1765 | 420 ÷ 465 | 1745 ÷ 1815 | 445 ÷ 485 | 1690 ÷ 1760

tízszeresére növelő. A spektrogramokon az időtartamot az időjelzések alapján mértük. A mérés során feljegyeztük a formánsok középső szűrőjének vagy két szomszédos szűrőjének sorszámát, amelyet később egy külön táblázat segítségével hertzekre (Hz) váltottunk át. Ily módon több mint 200 spektrogramot mértünk meg és vizsgáltunk meg.

Az összes mérés elvégzése után a következő statisztikai paramétereket számítottuk ki: számtani középérték (x̄), variancia (S²), szórás (s), 95%-os megbízhatósági intervallum (÷), variációs együttható (v). Az eredmények szignifikanciáját a Student-próbával értékeltük (Урбах, 1975). Valamennyi paramétert és kritériumot a könyvben megadott képletek alapján számítottuk ki (Урбах, 1964, 131—133, 166—171).

3. A spektrográfiai vizsgálat eredményei

3.1. Az e „i” magánhangzó

Az 1. táblázat a ę magánhangzó meglehetősen jelentős asszimilációját mutatja — egyes szám alanyeset: žlė.bis „žlibis”; egyes szám birtokos eset: žlė.bę „žlibio”. A számításból kizártuk a k-t tartalmazó alakok (drė.skis: drė.skę) adatait, mert azt tapasztaltuk, hogy a lágy k’, š’ mássalhangzók módosítják a ę magánhangzó minőségét. A második formáns kezdő, középső és végső szakaszára vonatkozó megbízhatósági intervallumok nem fedik át egymást. Az intervallumok közötti különbség a szó végén a legnagyobb.

A 2. táblázat a hangsúlyos, félhosszú ę magánhangzó „i”-vé történő asszimilációját is mutatja. Itt a következő példákat hasonlítjuk össze: a ę magánhangzó egyes szám alanyesetű alakját, drė.skis „driskis”, valamint a ę többes szám alanyesetű alakját, drė.skes „driskės”. Látható, hogy a második formáns megbízhatósági intervallumainak különbsége a szó elején a legnagyobb — 105 Hz, a középső részben jóval kisebb — 65 Hz, a szó végén pedig még tovább csökken. Ezek a statisztikailag szignifikáns eredmények a ę magánhangzó meglehetősen jelentős diftongizációját is kimutatják, amely a kretingai nyelvjárásban a mássalhangzók lágysága következtében alakult ki. Az i-re emlékeztető magánhangzókezdet könnyebben összeegyeztethető ezzel a lágysággal.

2. Lietuvių kalbotyros klausimai 29 t.

17

Sorszám

Magánhangzó

Szótagmennyiség

Pozíció

Paraméterek

Pra

_F1

1

ę

6

— C’i

x ± s

430 ± 19

v

4,5

÷

410 ÷ 450

2

ę

6

— C’e

x ± s

435 ± 39

v

7,1

÷

400 ÷ 470

Sorszám

Magánhangzó

Szótagmennyiség

Pozíció

Paraméterek

Kezd.

_F1

1

ę

6

— C’i

x ± s

360 ± 56

v

15,7

÷

300 ÷ 420

2

ę

9

— C’e

x ± s

355 ± 53

v

14,75

÷

310 ÷ 400

3

ę

8

— Ca

x ± s

400 ± 60

v

15

÷

350 ÷ 450

18

2 lentelė

džia

Közép

Vég

_F₂

_F₁

_F₂

_F₁

_F₂

2250 ± 67

425 ± 18

2275 ± 38

445 ± 14

1900 ± 65

2,98

4,27

1,7

3,2

3,42

2180 ÷ 2320

405 ÷ 445

2235 ÷ 2315

430 ÷ 460

1920 ÷ 2060

2030 ± 42

430 ± 19

2095 ± 69

445 ÷ 27

1925 ± 44

2,0

4,5

3,29

6,2

2,3

1985 ÷ 2075

410 ÷ 450

2020 ÷ 2170

415 ÷ 475

1880 ÷ 1970

3. táblázat

džia

Közép

Vég

_F₂

_F₁

_F₂

_F₁

_F₂

1805 ± 45

355 ± 31

1875 ± 62

375 ± 33

1840 ± 88

2,49

8,7

3,3

8,96

8,4

1755 ÷ 1850

320 ÷ 390

1810 ÷ 1940

340 ÷ 410

1750 ÷ 1930

1790 ± 49

380 ± 55

1845 ± 52

395 ± 60

1815 ± 95

2,75

14,5

2,8

15,3

5,24

1750 ÷ 1830

330 ÷ 425

1800 ÷ 1890

345 ÷ 445

1735 ÷ 1895

1590 ± 65

470 ± 39

1675 ± 35

470 ± 63

1590 ± 48

4,14

8,4

2,12

13,5

3

1535 ÷ 1645

435 ÷ 500

1645 ÷ 1705

415 ÷ 525

1550 ÷ 1630

2*

19

Valójában a mássalhangzók palatalizáltsága és keménysége jelentősen módosítja a magánhangzó spektrumát. Palatalizált mássalhangzó előtt a magánhangzó magasabb hangszínezetet kap (Girdenis, Kubiliūtė-Kliukienė, 1982, 36).

Az asszimilált és a nem asszimilált magánhangzó közötti különbség különösen jól észrevehető, amikor az utóbbit kemény mássalhangzó követi, vö. žļė.bis „žlibis”: apžļė.bęs „apžlibęs”: apžļė.ba „apžlibo”, drė.s kis „driskis”: drė.skęs „driskęs”: nudrė.ska „nudrisko”. A párok harmadik példáiban az ę magánhangzó nagyon emlékeztet az orosz э-re, illetve a keleti nyelvjárásokban a megkeményedett l után használt ė-re.

Még a mássalhangzók kiejtése is eltér. Ha a szóvégben felső nyelvállású magánhangzó van, az ę előtti mássalhangzó egyértelműen palatalizált. Az ę típusú magánhangzók előtt álló ę előtt a mássalhangzó csak igen enyhén palatalizálódik. A kemény mássalhangzó előtt álló ę előtt pedig a mássalhangzó teljesen kemény, vö. spē.tris „spitris”, spē.tres „spitrės”: spę.tra „spitro”.

A 3. táblázat a félhosszú ę „i” magánhangzó spektrumának méréséből kapott számítási eredményeket mutatja az olyan szavakban, mint a drė.skis „driskis”, trė.dis „tridis”; a második sorban: drė.skę „driskio”, trė.dę „tridžio”; a harmadikban pedig: nudrė.ska „nudrisko”, sotre.da „sutrido”. Szignifikáns statisztikai eredményeket kaptunk az első (1755 Hz, 1810 Hz, 1750 Hz) és a harmadik sor (1535 Hz, 1645 Hz, 1550 Hz), illetve a második (1750 Hz, 1800 Hz, 1735 Hz) és a harmadik sor megbízhatósági intervallumainak összehasonlításakor, a második formánsra vonatkozóan. A kuliųi nyelvjárás ę „i” magánhangzójának egyértelmű asszimilációját az ábra mutatja: a függőleges tengelyen a spektrogramok frekvenciája (Hz), a vízszintesen pedig a formánsközéppontok helye látható — az elején, közepén és végén. Az ábra több kísérlet adatain alapul, azok átlagának kiszámításával. Az A görbe megbízhatósági intervallumai: Pr. — 1962±47; Vid. — 2002±43; Pab. — 1865±57; a B görbéé — Pr. — 1848±50; Vid. — 1906±60; Pab. — 1822±64; a C görbéé — Pr. — 1590±65; Vid. — 1675±35; Pab. — 1590±48.

Az ę „i” magánhangzó asszimilációja. A — ę — C’i; B — ę — C’e; C — ę — Ca

Az ę „i” magánhangzó asszimilációja a darbėnėni nyelvjárásban is megfigyelhető. A spektrográfiai vizsgálat különösen jelentős eredményeket adott, amikor az ę „i” magánhangzót az elülső és hátulsó nyelvállású magánhangzók előtti pozíciókban hasonlították össze. Az elülső nyelvállású magánhangzó előtt álló ę „i” magánhangzó második formánsának megbízhatósági intervallumai a következők: kezdetben — 2540 Hz, középen — 2300 Hz, végén — 2250 Hz; a hátulsó nyelvállású magánhangzó előtt pedig jóval kisebb értékeket kaptak: kezdetben — 2170 Hz, középen — 1870 Hz, végén pedig — 1970 Hz (Kalniūtė, 69).

20

Az ę „i” magánhangzó itt leírt asszimilációs szabályszerűségei a szavak ragozásakor is megfigyelhetők: rė.štę „rišti”, bętęs ~ bitis „bitė”, trę.dis „tridis”.

1. Jelen idő Jövő idő 1a. Kulių Darbėnų Kulių Darbėnų 1a. rėšǫ rešo re.šo rė.šu 2a. rėši riši rė.ši rė.ši 3a. rėš reš reš reš

2.⁴ Egyes szám Többes szám V. bętęs trę.dis bįę.tis trędē K. bętęis trę.de bęt’ū’m trįę.d’u N. bętęi tręđ’ōu bętįms trędēms G. b’įę.ti trįę.di bętis tręd’ūs Įn. bętę tręd’ō bętęmis trędēs Vt. bętīē trędīe bętīēs tręd’ūs

A ęi „ie” kettőshangzó asszimilációja különösen világos azokban a szótagokban, amelyek a köznyelvben hangsúlytalanok, a vizsgált nyelvjárásokban azonban olykor hátravont hangsúlyt kapnak, például: kvęitis „kvietys”: sǫ kvęit’ǫ; rėibībę „riebybė”: rėibōs „riebius”; stęipis ~ stie pies „stiebiesi”: stęibōus ~ stiebos „stiebuosi”. A ęi „ie” kettőshangzó asszimilációját a második elem hatása könnyítette meg: hiszen még az olyan szavakban is, mint kęimę „kieme”, kęim’ā „kiemai”, az ę magánhangzó egyébként is zártabb, mint például a kę.rmes ~ kirmis „kirmėlė”, pę.rmā „pirma” szavakban.

3. Egyes szám Többes szám Kulių Darbėnų Kulių Darbėnų V. kvęitis kvītis kvęitē kvītē K. kvęitę kvęitę (kvīti) kvęit’ū’m kvīt’ū N. kvęit’ōu kvęit’ōu kvęitēms kvęitēms G. kvęiti kvęiti kvęit’us kvīt’us Įn. sǫ kvęit’ō sǫ kvęit’ō sǫ kvęitēs sǫ kvęitēs Vt. kvęitīē kvęitīē kvęit’ūs kvīt’ūs

A ę „i” hangváltozatainak váltakozása a kretingai nyelvjárásokban nemcsak közös, hanem néhány eltérő sajátosságot is mutat. A darbėnėni nyelvjárásban rövid į-t használnak i típusú magánhangzó előtt, például: bītims „bitėms”, kiši „kiši”, riši „riši”. A kuliųi nyelvjárásban valamivel nyíltabb, ę típusú hangváltozatot ejtenek.

3.2. A magánhangzó ę „e“

A kretingai nyelvjárásban az e magánhangzó asszimilációját is megfigyelték. Hasonlítsuk össze a következő párokat a kuliai nyelvjárásban: egyes szám tárgyeset s’ēni „öregembert”, ēžī „sündisznót”: sēnę „öregasszonyt”, ēžę „sündisznót”, egyes szám alanyeset gerē.snis „jobb”: egyes szám birtokos eset gerē.snę „jobbnak”, egyes szám tárgyeset vaik’ēli ~

⁴ Itt a kuliai nyelvjárás paradigmái szerepelnek.

21

Sorsz. | Magánhangzó | A szótag térfogata | Pozíció | Paraméterek | Pra | F₁ 1 | i̇e | 10 | – C′i | x ± s | 400 ± 28 | | | | v | 7,1 | | | | – | 380 ÷ 420 2 | e | 10 | – Cọ | x ± s | 430 ± 40 | | | | v | 9 | | | | ÷ | 400 ÷ 460

vaikelį „fiút“, egyes szám birtokos eset vaikelę „a fiúé“. A magas nyelvállású magánhangzók előtt diftongoidát ejtenek, amely erősen emlékeztet az irodalmi nyelv ie kettőshangzójára ie. Ezt megerősítik az e magánhangzó spektrográfiai vizsgálatának eredményei is, amelyeket a 4. táblázat közöl.e

Az e magánhangzót a következő párokban vizsgálták: mi̇e.di „fát”: mėde „fa”; pi̇ė.ti „vállat”: pėte „váll”; vaikė.li „fiút”: vaikelė „fiú”; lapiė.li „levelet”: la-pėlė „levél”. Az asszimilált és nem asszimilált e második formánsainak megbízhatósági intervallumai közötti legnagyobb különbség a magánhangzó ejtésének kezdetén jelentkezik: 1760 Hz: 1615 Hz, míg az ejtés végén elenyésző. A. Kalniūtė által a magánhangzó e asszimilációjáról Darbėnai nyelvjárásában kapott adatok meglehetősen jelentősek. Az asszimilált e második formánsainak megbízhatósági intervallumai: kezdetben — 2330 Hz; középen — 2270 Hz; a végén — 2110 Hz; a nem asszimilálté — kezdetben — 2140 Hz; középen — 1990 Hz; a végén — 1910 Hz (Kalniūtė, 78). A statisztikai eredmények azt mutatják, hogy Darbėnai nyelvjárásában az e formánsai, amelyek az i típusú és az e típusú magánhangzók előtt állnak, eltérő szinteken helyezkednek el.

A kretingai nyelvjárásokban az e magánhangzónak, akárcsak az ę-nek, több jól elkülöníthető változata van: kemény mássalhangzó előtt nagyon nyílt ɛ fordul elő, például: jövő idő, egyes szám 1. személy, 1a. ne.šo ~ nėšu „viszem majd”, nume.so ~ numėsu „leteszem majd”. Az ę típusú magánhangzó előtti mássalhangzót megelőzően e hangzik el, amely hasonló az irodalmi nyelvi e-hez, például: numė.tės „letéve”, nutė.pės „lekenve”. A szűk ę, amely a rövid nemzetközi ę (nėši „viszed”, gėri „iszod”, kėpi „megsütöd”) hangra emlékeztet, valamint az egyértelműen diftongizált i̇e (numė.si „leteszed”, nuti̇e.psi „lekened”) akkor használatos, amikor a végződésben felső nyelvállású magánhangzó van. A hosszú ę (grėžo ~ grėžų „fúrok”, grė.šo ~ grėšu „fúrni fogok”) különbözik a szűk, feszes ę-től, amely az i típusú vokalizmus előtt áll (grėži „fúrsz”, grėši „fúrni fogsz”). A vizsgált nyelvjárásokra jellemző az asszimilált e magánhangzó allofónjainak hierarchiája: i̇e, ę, ę stb.

22

4. táblázat

džia | Közép | Vég F₂ | F₁ | F₂ | F₁ | F₂ 1810 ± 65 | 495 ± 69 | 1750 ± 71 | 580 ± 69 | 1695 ± 80 3,6 | 14 | 4 | 12 | 4,7 1760 ÷ 1860 | 440 ÷ 545 | 1695 ÷ 1805 | 530 ÷ 630 | 1635 ÷ 1755 1700 ± 116 | 545 ± 58 | 1690 ± 72 | 605 ± 71 | 1665 ± 53 6,86 | 10,75 | 4,26 | 11,8 | 3,2 1615 ÷ 1785 | 500 ÷ 585 | 1640 ÷ 1740 | 555 ÷ 655 | 1625 ÷ 1705

A mássalhangzók keménysége és lágysága hasonlóképpen oszlik meg: az ε típusú magánhangzók előtt a mássalhangzó teljesen kemény, az e előtt kissé meglágyul, az ę vagy ‘e típusú magánhangzók előtt pedig teljesen lágy.

3.3. Az o és „u” magánhangzók

A megfigyelések megerősítik, hogy a kretingiškių nyelvjárásokban az u-típusú magánhangzók is asszimilálódnak. Az asszimiláció leginkább az oi < ui, ou < uo kettőshangzókat érinti, amelyek hangsúlytalan szótagban állnak, és a hangsúlyos végződésből elvont hangsúlyt kapják. Ezt a 4. és 5. paradigma is igazolja: kộudis ~ Kuodys, trộikis ~ Truikys (családnevek).

4. Egyes szám Többes szám Kulių Darbenų Kulių Darbenų Alanyeset kộudãs kộudãs kộudė kộudė Birtokos eset kộudę kộudę kộud’ù’m kộud’ū Részes eset kộud’ộu kộud’ộu kộudėms kộudėms Tárgyeset kộudi kộudi kộud’ūs kộud’ūs Eszközhatározói eset sộ_kộud’ộ sộ_kộud’ū sộ_kộudė·s sộ_kộudės Megszólító eset kộudi kộudi

5. Egyes szám Többes szám Kulių Darbenų Kulių Darbenų Alanyeset trộikis trộikīs trộikė trộikė Birtokos eset trộike trộike trộik’ū’m trộik’ū Részes eset trộik’ộu trộik’ộu trộikėms trộikėms

23

Tárgyeset trọikì trūikì trọik’ùs trūik’ùs

Eszközhatározói eset sò_trọik’ò sò_trọik’ù sò_trọikēs sò_trọikēs

Megszólító eset trọikì trūikì trọikē trūikē

A Darbėnų nyelvjárásban végzett spektrográfiai vizsgálat eredményei az u-típusú magánhangzó asszimilációjának egyértelmű tendenciáját mutatták. Például az o-típusú magánhangzót vizsgálva, amely a felső nyelvállású magánhangzók előtti pozícióban áll, a második formánsokra a következő konfidenciaintervallumokat kapták: a szó elején — 1400 Hz, közepén — 1310 Hz, végén — 1370 Hz; a — Ce — pozícióban pedig az eredmények a szó elején — 1390 Hz, közepén — 1250 Hz, végén — 1240 Hz voltak (Kalniūtė, 81).

Az u magánhangzó asszimilációja a következő szópárokban is megfigyelhető: jōukà „nevetések”: jōukū·m „nevetésekből”; pōrvà „sárok”: pō·rvū·m „sárokból”; kōtà „cérnák”: kōtū·m „cérnákból”; jōudà „fekete”: jōudībė „feketeség”; trōpō „keveset”: trōpiēs „kevés” stb.

Az asszimiláció csekély mértékű, ha a magánhangzó az ősi hangsúly után megnyúlik, pl. skọ·si „fésülni fogsz”: skọ·sęs „fésülködik”, ọ·tis ~ utys „kis szúnyogok”: ọ·tęs; krọ·pis → krupis „nem nő meg”: krọ·pęs ~ krupės „varangyok”.

Nagyon csekély különbség érzékelhető az asszimilálódott és a nem asszimilálódott magánhangzó között akkor, amikor a végződésben rövid, hangsúlyos felső nyelvállású magánhangzó áll, pl. egyes szám alanyeset ọ·tęs ~ utis: többes szám tárgyeset ọ·tis ~ utis „tetű”.

4. Következtetések

1. A kretingai nyelvjárásokban a nem diftongizálódó e és e típusú magánhangzóknak a következő jellegzetes változatai vannak:

a) Felső nyelvállású magánhangzók és palatális mássalhangzók előtt ezek a magánhangzók nagyon zártak, diftongusszerű eredetűek — ẹ, īe.

b) Veláris mássalhangzók előtt sokkal nyíltabb, az orosz э hangra emlékeztető e típusú magánhangzókat ejtenek.

c) Palatalizált mássalhangzók előtt és más pozíciókban (pl. e és e előtt) ẹ, e típusú magánhangzókat ejtenek.

2. Az asszimiláció az u típusú magánhangzókra és az azokat tartalmazó kettőshangzókra is jellemző.

3. Az auditív megfigyelések következtetéseit spektrográfiai kísérlet igazolja. Az első (a) esetben az ẹ és e magánhangzók második formánsa jóval magasabb, mint a harmadik (c), különösen pedig a második (b) esetben.

Megjegyzések. A jelek hiánya miatt az asszimilálódott e, o típusú magánhangzókat néhol csak e, o jelöli, a szűkebb (alul két ponttal jelölt) változatok helyett.

*A nyomda az au, ou, ie, uo kettőshangzók tört hangsúlyát nem mindkét összetevőn, hanem csak az elsőn jelölte.

LITERATŪRA

Girdenis A. Balsių asimiliacijos reiškiniai Tirkšlių tarmėje || Kalbotyra, 1962. T. 4. P. 141—150.

Girdenis A., Zinkevičius Z. Dėl lietuvių kalbos tarmių klasifikacijos || Kalbotyra, 1966. T. 14. P. 139—147.

24

Girdenis A. Hierarchinė šiaurės žemaičių tarmės klasifikacija || Baltistika, 1981. T. 17(1). P. 42—51.

Girdenis A., Kubiliūtė-Kliukienė R. Regresyvinis priebal­sių palatalizacijos poveikis balsių spektrui šiaurės žemaičių tarmėje || Kalbotyra, 1982. T. 33(1). P. 30—37.

Grinaveckis V. Žemaičių tarmių istorija (fonetika). V., 1973.

Kalniūtė A. Darbėnų šnektos prozodija ir vokalizmas. Diplominis darbas. V., 1978.

Kazlauskas J. Dėl baltų *ei ir *o lietuvių žemaičių tarmėse || Baltistika, 1969. T. 5(1). P. 29—35.

Rokaitė B. Kai kurie nauji žemaičių tarmių fonetikos dalykai || Lietuvių kalbotyros klausimai, 1961. T. 4. P. 149—153.

Skirmantas P., Girdenis A. Progresyvinė balsių asimiliacija pietinėse „dounininkų“ šnektose || Kalbotyra, 1972. T. 2(4). P. 91—96.

Vitkauskas V. Dėl regresyvinės balsių asimiliacijos kai kuriose šiaurės rytų žemaičių dūnininkų tarmėse || Lietuvių kalbotyros klausimai, 1963. T. 6. P. 269—273.

Vitkauskas V. Nauji regresyvinės balsių asimiliacijos veikimo faktai Kuršėnų šnektoje || Kalbotyra, 1974. T. 26(1). P. 81—85.

Zinkevičius Z. Lietuvių kalbos dialektologija. V., 1978.

Урбах Б. Ю. Биометрические методы. М., 1964.

Урбах Б. Ю. Статистический анализ в биологических и медицинских исследованиях. М., 1975.

3. БАБИЦКЕНЕ

РЕГРЕССИВНАЯ АССИМИЛЯЦИЯ ГЛАСНЫХ В КРЕТИНГСКИХ ГОВОРАХ

Резюме

В статье исследуется регрессивная ассимиляция (гармония) гласных в кретингских говорах.

В результате субъективных и объективных методов фонетического исследования было установлено, что перед гласным верхнего подъема произносится очень узкий напряженный гласный, напоминающий i литературного языка. Это различие особенно ярко выражено в позиции перед твердым согласным, ср. ž̇i̇.bis ~ ži̇bis букв. „слепец“: apž̇lē.bes ~ apž̇lēbęs букв. „ослепнувший“; apž̇lē.ba ~ apž̇libo букв. „ослеп“; drė̇.skis ~ driskis букв. „босая“; drė̇.skes ~ driskes букв. „босики“; nudrė̇.ska ~ nudrisko букв. „раздиралась“. В словах apž̇lē.ba, nudrė̇.ska гласный ẹ в кретингских говорах напоминает русский э, или гласный, употребляемый в восточных говорах литовского языка после твердого l.

Выявлено, что в кретингских говорах недиффузные гласные типа ẹ и e имеют три четко выраженные варианта:

а) перед гласными верхнего подъема и мягкими согласными эти гласные произносятся закрыто и несколько дифтонгизируются;

б) перед твердыми согласными встречаются более задние варианты, несколько напоминающие русское э;

в) перед смягченными согласными, за которыми следуют гласные типа ẹ, e, произносятся ẹ, e.

Ассимиляции подвергаются и гласные типа ø, а также дифтонги, первым компонентом которых являются исследованные гласные.

Результаты аудитивного наблюдения подтверждаются данными спектрографического анализа. В подавляющем большинстве случаев в позиции (а) вторая форманта F₂ гласных ẹ и e находится в более высокой зоне частот, чем в позиции (в) и в особенности — (б).

Если сравнить ассимиляцию гласных в кретингских и тельшяйских говорах, то основное их различие заключается в том, что в тельшяйских говорах в результате ассимиляции изменяется фонема, а в кретингских появляются новые варианты той же самой фонемы.

25