LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXXI (1994)

A NYELVI NORMALIZÁLÁS KÉRDÉSEI

KAZIMIERAS GAIVENIS

A NEMZETKÖZI TERMINOLÓGIAI ELVEK ALKALMAZÁSA A MI TERMINOLÓGIÁNKRA

A nomenklatúra nehéz és bonyolult dolog, ezért csak kevesen vállalkoznak arra, hogy tökéletesítsék.

W. Arnold Lewis

A nemzetközi terminológiai szabályozás különféle dokumentumok – terminológiai kódexek, szabványok, nomenklatúra-jegyzékek – kidolgozását foglalja magában. Ezeket a dokumentumokat rendszerint nemzetközi kongresszusokon vitatják meg és hagyják jóvá. Nemzetközi szinten szabályozták az anatómiai, botanikai, kémiai, geológiai és zoológiai nomenklatúrát, a kultúrnövény-fajták elnevezéseit, valamint az elektrotechnikai terminológiát. Például az anatómusok V. nemzetközi kongresszusán, 1950-ben létrehozták a Nemzetközi Anatómiai Nomenklatúra Bizottságot (International Anatomical Nomenclature Committee), amely jóváhagyta a terminológiai szabályozás alábbi elveit:

1. Minden testszervet egyetlen terminussal kell megnevezni (a kivételek nagyon ritkák).

2. A hivatalos jegyzékben minden terminust latinul kell feltüntetni. Minden országnak szabadságában áll a latin terminusok anyanyelvi megfelelőit megalkotni.

3. Az anatómiai terminusoknak lehetőség szerint rövideknek és egyszerűeknek kell lenniük.

4. A terminusok legyenek könnyen megjegyezhetők; kívánatos továbbá, hogy tanító jellegűek és leíró jellegűek legyenek.

5. A topográfiailag szorosan összefüggő testszerveket lehetőség szerint hasonló elnevezésekkel kell jelölni (arteria femoralis, vena femoralis, nervus femoralis stb.).

6. A különféle mellékneveket ellentétpárokban kell használni (major — minor, superior — inferior, superficialis — profundus).

7. A leíró és mikroszkópos anatómia hivatalos nomenklatúrájában nem használhatók eponimák (tulajdonnevek)¹.

A nemzetközi botanikai és zoológiai nomenklatúra-kódexek meghatározzák a rendszertani egységek rangjait és az alapvető elnevezések általános szerkezetét, szabályozzák a szinonimák és homonimák használatát stb.

¹ Nomina Anatomica. Международная анатомическая номенклатура. М., 1970. Cit. pagal Keinys S. Terminologijos abėcėlė. V., 1980. P. 88.

11

A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) a nemzeti szabványügyi szervezeteket tömöríti. A műszaki bizottságok által elfogadott nemzetközi szabványtervezeteket az ISO Tanácsa hagyja jóvá. Nemcsak az egyes szakterületek terminusait szabványosítják, hanem a terminológia alapelveit és módszereit is.

Mindezek a nemzetközi munkák valamelyest a mi terminológiánkhoz is kapcsolódnak. Például 1977-ben a Kaunasi Orvostudományi Intézet (ma Kaunasi Orvostudományi Akadémia) kiadta a „Nemzetközi embriológiai nomenklatúra” című kiadványt, 1989-ben pedig megjelent A. Praškevičius, R. Kazakevičius és L. Lukaševičius „Nemzetközi mértékegységrendszer az orvostudományban” című füzete. Többkötetes tudományos akadémiai művek (pl. „Litvánia faunája”, „Litvánia flórája”) és felsőoktatási intézményeknek szánt litván tankönyvek (pl. S. Pavilonis, R. Stropus, K. Tamašauskas és A. Urbonas „Az ember anatómiája”, A. Pabijanskas „A haszonállatok anatómiája” stb.) készítésekor a litván terminológiát a nemzetközi terminológiai kódexek és szabványok követelményeihez igazítják. Mindezen munkák ellenére terminológiánk sok tekintetben még mindig provinciális és nincs megfelelően rendezve. Másfelől nem minden nemzetközi terminológiai szabvány és kódex képvisel magas tudományos színvonalat. Például amikor a „Terminológiai alapelvek és módszerek” című ISO-szabvány (704—87) litván változatán dolgoztunk, megállapítottuk, hogy egyes állításai nem felelnek meg a nyelvtudomány mai felfogásának (pl. a szinonimák és kváziszinonimák fogalmának értelmezése, a szinkrónia és diakrónia elvének váltogatása a terminusalkotási módok megjelölése és jellemzése során stb.). Ugyanez elmondható a Litvániában kiadott munkákról is. Például a „Nemzetközi embriológiai nomenklatúra” gyűjteményben számos helytelen terminus található, pl.: tarpruja (metoestrus), dviruja (dioestrus), priešruja (prooestrus), gimdyminis periodas (puerperium), daugiagemalinis nėštumas (polyembrionica gestatio), vienasegmentiniai raumenys (musculi monosegmentales), trilapėlinis trynio maišas (trilaminaris saccus vitellinus) stb.

Milyen nehézségek merülnek fel a nemzetközi terminológiai alapelvek terminológiánkra való alkalmazásakor?

Először is: a nemzetközi terminológiai szervezetek (pl. az INFO-TERM, a Nemzetközi Terminológiai Kutatóintézet stb.) tevékenységéről és munkáiról keveset tudunk, és nem tartunk velük közvetlen kapcsolatot. Litvánia tudományos könyvtáraiban még az általuk kiadott műveket sem találjuk meg.

Másodszor: tudományos és termelési szakembereink a terminológiai minták kereséséhez szoktak hozzá, nem pedig az egyetemes sajátosságokéhoz. Ezért, ahogy csökken az orosz nyelv presztízse, az angol felé fordulnak, és egyre erőteljesebb az anglicizmusok hatása. Ez sem kívánatos. Egyes tudományterületeken (pl. a növény- és állatrendszertanban, az orvostudományban stb.) nemzetközi mintának részben csak a latin nyelv tekinthető. De azt sem szabad vakon másolni. A nemzetközi terminológiai kódexek gyakran előírják, hogy a terminusokat le kell fordítani a nemzeti nyelvekre. Szakembereink viszont gyakran túl szó szerint értik a terminusok fordítását, csupán nyelvtanilag megfelelő fordításként. Például az orosz комплектующие детали terminust litvánra nyelvtanilag megfelelően (cselekvő melléknévi igenévvel — cselekvő melléknévi igenévvel) fordítják: komplektuojančios detalės, holott nem megfelelő módon, szenvedő melléknévi igenévvel kellene fordítani, azaz: komplektuojamosios detalės. A rossz fordítás miatt olyan

12

szókapcsolatok keletkeznek, amelyek a mi nyelvünkben nem is létezhetnének. A legrosszabb, hogy egyes elnevezések nemcsak a terminológiában honosodnak meg, hanem a vállalatok nómenklatúrájában is, és évtizedekig fennmaradnak, pl.: remonto mechaninė gamykla (vagy: remonto-mechaninė gamykla). Orosz elnevezése: ремонтно-механический завод. Litván elnevezése mechaninio remonto įmonė kellene legyen.

Harmadszor: a terminológia interlingvisztikai irányzata ellentétes terminusrendezési hagyományainkkal. Például a terminológiai neologizmusok egységesítésére Varsóban létrehozott nemzetközi szervezet, az IOUTN (International Organization for Unification of Terminological Neologisms) a műszaki terminusok rendezésére vonatkozó ajánlásait a következő alapelvekre építi²:

1. Az új felfedezéseknek, találmányoknak vagy újonnan felmerülő fogalmaknak olyan elnevezéseket kell adni, amelyek változtatás nélkül vagy csak kisebb módosításokkal átvehetők más nyelvekbe.

2. A tudomány és a technika nyelvében lehetőség szerint új szavakat kell használni eredeti alakjukban vagy csak kissé módosítva (például előtag vagy képző hozzáadásával), miközben megőrizzük az eredeti szó tövét.

3. Egyes tudományos és műszaki területeken meghonosodott hagyomány alapján célszerű a görög és a latin nyelvet használni a terminusalkotás alapjaként (hasonlóan ahhoz, ahogyan az űrhajózásban az oroszt és az angolt használják).

4. Az elmondottak nem vonatkoznak a már használatban lévő terminológiára. Ha annak hiányosságai veszélyeztethetik az életet vagy az emberek egészségét, akkor a használatban lévő terminusokat is egységesíteni kell.

5. Ha az új terminus eredeti alakja nem vehető át, ajánlott a tudományos és műszaki szótárakban az eredeti elnevezést is feltüntetni.

Az utóbbi évtizedekben különösen veszélyessé váltak a tudományos nyelvünkre és terminológiánkra nézve a következő tendenciák: 1) a nemzetközi terminusok nehezen szabályozható áradata és 2) az orosz nyelvből készült tükörfordítások beáramlása.

A litván neologizmusok alkotásától a szakemberek kezdtek idegenkedni. A terminologizáció, amely S. Šalkauskas terminológiai elméletében az új terminusok alkotásának legfontosabb módja volt, terméketlenné vált. A terminuskölcsönzés és a hibrid neologizmusok alkotása kiszorította. Terminológiánk jelenlegi helyzetében az interlingvisztikai terminológiai alapelvek nehezen alkalmazhatónak tűnnek.

Negyedszer: a nemzetközi terminológiai kódexek, bár nagy szabadságot biztosítanak a nemzeti nyelveknek, a terminológiát és a nómenklatúrát mégis túlságosan eltávolítják mind a köznyelvtől, mind a beszélt nyelvtől. Emiatt terminológiánkban olykor még a fontos terminológiai kódexek követelményeit sem tartják be (pl. a növény- és állatrendszertani terminológiában nem érvényesül a fajok elnevezésének bináris elve stb.). Fizikusaink más neveket használnak az SI-rendszer származtatott egységeire, mint az orvosok. Például a „Fizikos terminų žodynas” [Fizikai terminusok szótára] (V., 1979) a következő elnevezéseket közli: liumensekundė (a fényenergia mennyisége), metras kubu sekundei (a térfogatáram mennyisége), míg az említett „Nemzetközi mértékegységrendszer az orvostudományban” című füzetben-

² Bővebben lásd: Стоберский З. Научная и техническая терминология // Известия АН СССР. Серия лит. и языка. М., 1974. Т. 33(5). С. 448 – 453; Neoterm. Warszawa, 1987. Nr. 7 – 8. S. 6 – 10.

13

a „” — lumen másodpercenként, köbméter másodpercenként stb. Az orvosok által használt származtatott mértékegységek elnevezési rendszere közelebb áll a köznyelvhez és a beszélt nyelvhez, míg a fizikusok által használt terminológia nagyon szigorúan szabványosított.

Ötödik szempont — egyes nemzetközi kódexek ajánlásai ellentmondásosak. Például a nemzetközi anatómiai nevezéktani kódex tiltja a személynevekből képzett terminusok (tudósok, felfedezők, feltalálók nevéből alkotott elnevezések) használatát; a nemzetközi zoológiai nevezéktani kódex bizonyos taxonok esetében korlátozza, a műszaki terminológiában viszont minden korlátozás nélkül engedélyezett. A személynevekből képzett terminusok valamennyi tudományterületen nagy számban fordulnak elő. Különösen sokat használnak belőlük az orvosi, műszaki, fizikai és matematikai terminológiában. Ezek a terminusok elsősorban abban különböznek a többitől, hogy motiváltságuk nem kielégítő. Pozitív sajátosságuk, hogy lehetővé teszik a tudomány szolgálatában érdemeket szerzett emberek emlékének megőrzését. Terminológiánkban e típusnak két fajtája van: 1) önálló szavak, például: joule, kelvin, curie, ohm, röntgen, volt; és 2) összetett elnevezések, például: Arkhimédész törvénye, Doppler-sebesség, Descartes-koordináták, Addison-kór, Ebstein-szindróma stb. Az orosz terminológiában a „melléknév + főnév” típusú, személynévből képzett terminusok is népszerűek, például: марковский процесс, гайморова полость, евстахиева труба, дугласово пространство stb. Mi kerüljük az ilyen litván terminusokat, és nem szabványosnak tekintenénk őket. A személynévből képzett terminusok megítélése általában nagyon ellentmondásos, használatuk szabályai nincsenek meghatározva. Egyes litván terminológiai szótárakban (például az „Orvosi terminológiai szótárban” stb.) a személynévből képzett terminusokat szinte kivétel nélkül más terminusokkal helyettesítették.

A terminusok nemzetközi egységesítésére vonatkozó ajánlások és a nemzetközi terminológiai kódexek nemigen veszik figyelembe a következő két fontos szempontot: 1) a nyelvek természetét (ami az analitikus nyelvek esetében megfelelő, az nem feltétlenül megfelelő a szintetikus nyelvekben stb.); valamint 2) a nyelvek fejlettségi szintjét és az adott nyelvet beszélők számát (az eltérően fejlett funkcionális stílusokkal és terminológiai rendszerekkel rendelkező nyelvek nem lehetnek egyenrangú partnerek).

Hatodik szempont — a litván terminológiának és nevezéktannak viszonylag régi rendezési hagyományai vannak, és ezekre nagyobb hatást gyakoroltak, illetve gyakorolnak a nagy szomszédos nyelvek (az orosz, a német stb.) terminológiái és nevezéktanai, mint a terminusok szabványosítását szolgáló nemzetközi kódexek, szabálygyűjtemények vagy szabványok. Ezt jól szemlélteti a viszonylag sok nemzetközi elemet tartalmazó, és talán az emberi nyelvtől leginkább eltávolodott litván kémiai nevezéktan rendezésének története és jelenlegi helyzete.

A Nemzetközi Elméleti és Alkalmazott Kémiai Unió 1921-ben alakult meg. Számos ülést követően 1940-ben közzétették a kémiai nevezéktan kialakítására vonatkozó szabályok gyűjteményét. E két évtized során a litván kémiai terminológiát is intenzíven rendezték: eredeti litván kémiai tankönyvek és monográfiák jelentek meg, például F. Butkevičius „Elementarinis kokybinis analiz as” (1929), V. Ruokis „Analizinė chemija” (1922), „Organinė chemija” (1923), V. Čepinskis „Fizinė chemija” (1928—1930) című művei stb.; F. Butkevičius professzor pedig 1928-ban, a litván tanárok kongresszusán előterjesztette a litván kémiai nevezéktan tervezetét.

A háborús zűrzavar miatt a kémiai nevezéktan nemzetközi szabályainak gyűjteményét akkor nem vitatták meg, és csak kevesen ismerték. Csak 1947-ben határozták el e szabályok felülvizsgálatát. Hosszas mérlegelés után alapvetően átdolgozták őket, és 1953-ban közzétették

14

angol és francia nyelven. 1955-ben Svájcban, 1956-ban Angliában, 1957-ben pedig Franciaországban pontosították őket. 1970-ben megjelent e szabályok egy kiadása, amelyet az „IUPAC Information Bulletin: Appendices on Tentative Nomenclature, Symbols, Units and Standards” című folyóirat közölt (1970, September, N 8). A Szovjetunióban e szabályok külön könyvként csak 1979-ben jelentek meg — «Номенклатурные правила ИЮПАК по химии». Eközben K. Daukšas „Chemijos žodynas” című litván szótára 1960-ban jelent meg. A szótár előszavában foglaltak szerint „az atomok és csoportok számát jelölő számneveket (di, dvi, tri) és a nem ragozható előtagokat (azo, nitro, orto, tio stb.) az alapszóhoz kapcsolták, például: dichloridas, divalentis, tribromidas, azobenzolas, nitrojunginys, ortorūgštis, tiosulfatas. A fajtát jelölő egyes előtagokat a hagyomány szerint kötőjellel választották el, például: alfa-geležis, beta-spinduliai. Az idegen elnevezésekhez litván végződéseket illesztettek, például: fenilas, toluolas. Az alkoholok és fenolok elnevezéseihez az -olis, a szénhidrogénekéhez pedig az -olas végződést igyekeztek kapcsolni, például: fenolis, naftolis, benzolas, toluolas. Az elektrolitok, valamint csoportokból álló szerves vegyületek elnevezéseit külön írták, így: amonio sulfatas, metilo chloridas, etilo acetatas. A vegyület molekulájába beépített atom vagy csoport nevét az alapszóhoz kapcsolták, magánhangzó elhagyásával, például: brometilenas, diacetilenzobenzolas, etoksilanilinas. A kettős sók hasonló összetevőit kötőjellel kapcsolták össze, például: kalio-aliuminio alūnas. A komplexek összetevőit kötőjelekkel kapcsolták össze, például: kalio heksachloro-plateatas. A komplex savakat és egyes szulfonsavakat kétféleképpen írták, így: vandenilio heksaciano feroatas vagy heksaciano-geležies (2) rūgštis, toluolo sulforūgštis vagy sulfotoluolas [...] A savak elnevezéseit többnyire birtokos esetben adták meg, például: azoto rūgštis, oksalo rūgštis, sviesto rūgštis, mivel ezek az elnevezések rövidebbek az «azotinę, oksalinę, sviestinę» alakoknál” (p. 3—4). Később K. Daukšas a kémiai nevezéktan pontosításáról is hasonlóan írt: „Tájékoztatási célból a nevezéktanban különbséget teszünk az „-olis” és az „-olas”, „-alas” végződés között. Az „-olis” végződés a vegyület alkoholos funkciójára utal (fenolis), az „-olas” nem közöl meghatározott információt, csupán a szénhidrogénekkel való rokonságot jelzi (benzolas, toluolas), az „-alas” pedig keveréket jelöl (tirpalas, dažalas, tepalas, žibalas). Hasonlóképpen az „-idas” végződés az elem negatív polarizációját jelöli (oksidas, hidridas, sulfidas, chloridas), az „-ilas” az elem vagy csoport pozitív polarizációját (nitrilas, acetilas, kuprilas), az „-atas” pedig a csoport negatív polarizációját (sulfatas, karbonatas). A szavak összekapcsolása szintén növelheti az információtartalmat. Például a komplex módon kapcsolódó atom vagy csoport, illetve molekula „o” betűvel írandó (diamoniakosidabras, heksachloroplatinatas), míg a nem komplex módon kapcsolódó szubsztituensek „o” nélkül írandók (chlorbenzolas)”³. Ezt a terminológiát még nem igazították az IUPAC szabályaihoz. Amikor ezt a nevezéktant használni kezdték, a nyelvészeknek két dolog nem tetszett: 1) a kötőjel használata a fent említett szókapcsolatok némelyikében, valamint 2) a hosszú, több tőből álló elnevezések. A. Valeckienė így írt erről a kémiai nevezéktanról: „A birtokos esetű szókapcsolatokat néha kötőjellel írják, például: dichloro-auratai, fluoro-aluminatai, fluoro-boratai, fluoro-germanatai, de stroncio aluminatai,

³ Daukšas K. Apie chemijos terminų darybą // Lietuvių kalbos sekcijos sąsiuvinis. 1969. Sąs. 10. P. 11.

15

fluor-hidrogén (kötőjel nélkül). Itt nincs szükség kötőjelre”⁴. A többgyökű terminusokkal kapcsolatban megjegyezte, hogy „az ilyen típusú elemeket gyakran egyetlen szóvá kapcsolják össze, holott helyesebb volna az utóbbi típusú szerkezetet használni, például: acetil-oxi-aceton (= acetil-oxi-aceton), benzol-azo-naftil-amin (= benzol-azo-naftil-amin), hexametil-aceton (= hexametil-aceton), dimetil-amino-azobenzol (= dimetil-amino- (vagy amin-) azobenzol), triamino-benzoesav (= triamino-benzoesav), metil-amino-oxi-benzoesav (= metil-amino-oxi-benzoesav) és így tovább.”⁵ Sok nyelvészt különösen bosszantott az egyetlen szóként írt aminosavak elnevezés. Többször is javasolták a kijavítását. A vegyészek azonban nem értettek ezzel egyet. A szerves kémiai terminológia pontosítására vonatkozó program közzétételekor ezt írták: „Ha az atomcsoport nevét nem ragozható nemzetközi szavak (nitro-, nitrozo-, azo-, szulfo-, tio-, tia-, hidroxi-, metoxi-, aceto-, butiro-, amido-, akril- stb.) fejezik ki, előtagként írjuk őket, ahhoz a szóhoz kapcsolva, amelyet ezek az előtagok módosítanak. Így jönnek létre a nitrometán, tiofenol, hidroxibenzaldehid, acetonitril (nem aceto nitril), akrilnitril (nem akrilo nitril) szavak. Ha az alapszó magánhangzóval kezdődik, a kapcsoló o betű kiesik (acetanilnak, akrilamidnak mondjuk). Az amin szó két jelentésű lehet: az első esetben az amin NH₂- vagy NHR-csoportokat tartalmazó vegyületet (az egész vegyületet) jelent, a másodikban a nem ragozható amino- előtag csak magát az NH₂-csoportot jelöli. Ezért azt kell mondani, hogy amin-oxidok (pl. metilamin-hidroklorid), a második esetben pedig a szavakat össze kell kapcsolni (pl. aminofenolok, aminosavak stb.)”⁶.

A nemzetközi elvek betartásával még jelentősen pontosítani kell kémiai nómenklatúránkat. Az elkészített tervezet szerint⁷ az R¹—O—R² éterek elnevezése az R¹O gyök elnevezéséből és az R² gyöknek megfelelő szénhidrogén nevéből tevődik össze, például: izopropoxi-propán, etoxi-etén. Az elsődleges aminokat, valamint a szimmetrikus szerkezetű másodlagos és harmadlagos aminokat úgy nevezzük el, hogy a gyökhöz hozzáadjuk az -amin végződést, például: etilamin, trietilamin. A nyílt láncú aldehidek és ketonok neve úgy képződik, hogy az ugyanannyi szénatomot tartalmazó szénhidrogén nevéhez hozzáadjuk a megfelelő -al vagy -on végződést, például: hexanal, 2-butanon stb. A nemzetközi (IUPAC) nómenklatúra szabályai a triviális nevekről sem mondanak le teljesen, bár egyesek nem akarják beengedni őket tudományos nyelvhasználatunkba. Általánosságban a nemzetközi (IUPAC) nómenklatúra szabályai eddig nem voltak népszerűek, és kevéssé voltak ismertek. Ezért most a litván vegyészek előtt álló feladat a nómenklatúra nemzetköziesítése.

A nemzetközi nómenklatúrát követve az -inis, -ė képzős melléknevek helyett az főnevek birtokos esetű alakjait kellene előnyben részesíteni, például: tej sav, nikotinsav, sőt dezoxiribonukleinsav stb. A birtokos eset alkalmasabb a függés vagy az eredet kifejezésére, az -inis, -ė képzős melléknevek pedig e jelentésekben többnyire az orosz nyelvből származó kölcsönfordítások.

⁴ Valeckienė A. Kitų kalbų kilmės sudurtiniai žodžiai // Kalbos kultūra. 1968. Sąs. 15. P. 21.

⁵ Ten pat. P. 23.

⁶ Degutis J., Daukšas V., Mačionis Z. ir kt. Organinės chemijos terminijos tikslinimo programa // Mokslas ir technika. 1989. Nr. 10. P. 30.

⁷ A szerző — E. Butkus. A tervezetet 1991. február 12-én a vegyészek és nyelvészek terminológusainak közös tanácskozásán vitatták meg.

16

ADOPTION OF INTERNATIONAL TERMINOLOGY PRINCIPLES TO THE LITHUANIAN TERMINOLOGY

Summary

A tanulmány a litván terminusok anatómiai, botanikai és zoológiai terminológiai nemzetközi kódexekhez való alkalmazásának problémáival foglalkozik. Emellett vizsgálja a kémiai nómenklatúra szabványosítását az IUPAC nemzetközi követelményeinek megfelelően. Rámutat néhány nehézségre, amely a terminológia korszerűsítésére és litván jellegének megőrzésére irányuló törekvések során merült fel.

2. Lietuvių kalbotyros klausimai, XXXI