scieee AI-readable full text Open interactive document viewer

Tarptautinių terminologijos principų taikymas mūsų terminijai

Kazimieras Gaivenis

Full text

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, XXXI (1994) NYELVI NORMALIZÁCIÓS KÉRDÉSEK KAZIMIERAS GAIVENIS NEMZETKÖZI TERMINOLÓGIAI ELVEINEK ALKALMAZÁSA A MI TERMINOLÓGIÁNKRA A nómenklatúra nehéz és ir bonyolult dolog, ezért csak kevesen mernek tökéletességére törekedni. W. Arnold Lewis A nemzetközi terminológiai rendezés magában foglalja a különféle — dokumentumok terminológiai kódexeinek, szabványainak és — nómenklatúra-nyilvántartásainak elkészítését. Ezeket a dokumentumokat általában nemzetközi kongresszusokon ir vitatják meg és hagyják jóvá. Nemzetközi szinten szabályozták az anatómiai, botanikai, kémiai, geológiai és zoológiai nómenklatúrát, a kultúrnövényfajták elnevezéseit, valamint az elektrotechnikai terminusokat. Így például 1950 m. V a nemzetközi anatómuskongresszuson létrehozták a Nemzetközi Anatómiai Nómenklatúra Bizottságát (International Anatomical Nomenclature Committee), amely jóváhagyta a terminológiai rendezés alábbi alapelveit: 1. Minden testszervet egyetlen terminussal kell megnevezni (a kivételek nagyon ritkák). 2. A hivatalos jegyzékben minden terminust latinul kell feltüntetni. Minden országnak szabadságában áll a latin terminusok anyanyelvi megfelelőit megalkotni. 3. Az anatómiai terminusoknak, amennyire lehetséges, rövidebbeknek és egyszerűbbir eknek kell lenniük. 4. A terminusoknak könnyen megjegyezhetőknek kell lenniük; kívánatos továbbá az jų instrukciós és leíró jelleg. 5. A topográfiailag szorosan összefüggő szerveket lehetőség szerint hasonló elnevezésekkel kell jelölni (arteria femoralis, vena femoralis, nervus femoralis stb.). 6. A különböző mellékneveket ellentétpárokban kell használni (major —minor, superior —inferior, superficialis —profundus). 7. A leíró és mikroszkópos anatómia hivatalos nomenklatúrájában eponimák (tulajdonnevek) nem használhatók. A botanikai és zoológiai nomenklatúra nemzetközi kódexei meghatározzák a rendszertani egységek rangjait, a főbb elnevezések általános szerkezetét, szabályozzák a szinonimák és homonimák használatát stb. 1 Nomina Anatomica. Nemzetközi anatómiai. HOMeHKJIaTypa. M., 1970. Idézi Keinys S. Terminologijos abėcėlė című műve alapján. V., 1980. 88. o. 11 A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) a nemzeti szabványügyi szervezeteket egyesíti. A műszaki bizottságok által elfogadott nemzetközi szabványtervezeteket az ISO Tanácsa hagyja jóvá. Nemcsak az egyes szakterületek terminusait szabványosítják, hanem a terminológia alapelveit és módszereit is. Mindezek a nemzetközi munkák bizonyos mértékben a mi terminológiánkhoz is kapcsolódnak. Így például 1977-ben a Kaunasi Orvostudományi Intézet (ma — Kaunasi Orvostudományi Akadémia) kiadta a „Nemzetközi embriológiai nomenklatúra” című kiadványt, 1989-ben pedig megjelent A. Praškevičius, R. Kazakevičius és L. Lukaševičius „A mértékegységek nemzetközi rendszere az orvostudományban” című könyvecskéje. Többkötetes akadémiai tudományos művek (például „Litvánia faunája”, „Litvánia flórája”) és litván nyelvű, felsőoktatási tankönyvek (például S. Pavilonis, R. Stropus, K. Tamašauskas és A. Urbonas „Az ember anatómiája”, A. Pabijanskas „A mezőgazdasági állatok anatómiája” című műve és mások) készítésekor a litván terminológiát összehangolják a nemzetközi terminológiai kódexek és szabványok követelményeivel. Mindezen munkák ellenére terminológiánk sok tekintetben még mindig provinciális és megfelelően rendezetlen. Másfelől nem minden nemzetközi terminológiai szabvány és kódex képvisel egyaránt magas tudományos színvonalat. Például az ISO „A terminológia alapelvei és módszerei” (704—487) szabvány litván változatának kidolgozása során megállapítottuk, hogy egyes állításai nem felelnek meg a modern nyelvészeti felfogásoknak (például a szinonimák és kváziszinonimák fogalmának magyarázata, a szinkrónia és a diakrónia elveinek váltogatása a terminusképzés módjainak megjelölése és jellemzése során stb.). Ugyanez elmondható a Litvániában kiadott munkákról is. Így például a „Nemzetközi embriológiai nomenklatúra” gyűjteményében meglehetősen sok helytelen terminus található, például: farpruja (metoestrus), dviruja (dioestrus), priešruja (prooestrus), gimdyminis periodas (puerperium), daugiagemalinis nėštumas (polyembrionica gestatio), vienasegmentiniai raumenys (musculi monosegmentales), trilapelinis trynio maišas (trilaminaris saccus vitellinus) és mások. Milyen nehézségek merülnek fel a nemzetközi terminológiai elvek terminológiánkra való alkalmazásakor? ; Az első dolog az, hogy a nemzetközi terminológiai szervezetek (pl. az INFOTERM, a Nemzetközi Terminológiai Kutatóintézet stb.) tevékenységéről és munkájáról vajmi keveset tudunk, és nem tartunk fenn velük közvetlen kapcsolatot. A litván tudományos könyvtárakban még az általuk kiadott műveket sem találjuk meg. A második dolog az, hogy tudományos és termelési szakembereink a terminológia etalonjait szokták keresni, nem pedig annak univerzáléit. Ezért, ahogy csökken az orosz nyelv presztízse, az angol nyelv felé fordulnak, és az anglicizmusok hatása egyre szembetűnőbbé válik. Ez szintén nem kívánatos. Egyes tudományterületeken (pl. a növények és állatok rendszertanában, az orvostudományban stb.) nemzetközi etalonnak bizonyos mértékig csak a latin nyelv tekinthető. Azonban ezt sem szabad vakon másolni. A nemzetközi terminológiai kódexekben gyakran jelzik, hogy a terminusokat nemzeti nyelvekre kell lefordítani. Eközben szakembereink a terminusok fordítását gyakran túlságosan szó szerint értelmezik, csupán grammatikailag adekvát fordításként. Például az orosz xommaexmylowue kifejezést Oemasu litvánul grammatikailag adekvát módon (a cselekvő melléknévi igenévvel cselekvő melléknévi igenévként) — komplektuojančios detalės fordítják, — holott nem adekvát módon, szenvedő o melléknévi igenévvel kellene fordítani, azaz: — komplektuojamosios detalės. A rossz fordítás miatt olyan szókapcs12 PN M M a M O olatok keletkeznek, amelyek a mi nyelvünkben egyáltalán nem is létezhetnének. A legrosszabb, hogy egyes megnevezések nemcsak a terminológiában, hanem a vállalati nomenklatúrában is rögzülnek, és évtizedekig fennmaradnak, például: javító gépgyár (vagy: javító-gépgyár). Orosz megnevezése —pemoxmno-mexanuueckuiū 3a600. A litván elnevezésnek „mechanikai javítóvállalatnak” kellene lennie. Harmadszor, az interlingviszti- — kai terminológiai irányzat ellentétes a terminusrendszerünk rendezési hagyományaival. Például a terminológiai neologizmusok egységesítésével foglalkozó nemzetközi szervezet Varsóban IOUTN (International Organization for Unification of Terminological Neologisms) a műszaki terminusok rendezésére vonatkozó ajánlásait ilyen alapelvekre építi*? : 1. Az új felfedezéseknek, találmányoknak vagy újonnan kialakuló fogalmaknak olyan elnevezéseket kell adni, amelyeket más nyelvek változtatás nélkül vagy mų csekély módosítką ással átvehetnének. 2. A tudománir yos-műszaki nyelvben új szavakat kell használni, ha lehetséges, eredeti formájukban vagy csak kissé módosítva (például elővagy utótag hozzáadásával), az eredeti szó tövének megtartásával. 3. Egyes tudományos-műszaki területeken meghonosodott ir hagyomány szerint a terminusok megalkotásának alapjául célszerű a görög és a latin nyelvet használni (hasonlóan az űrhajózásban használt orosz és angol nyelvhez). ir 4. A fentiek nem vonatkoznak a már használatban lévő terminológiára. Ha annak hiányosságai veszélyeztethetik az emberek életét és ar egészségét, egységesíteni kellene a használt terminusokir at. 5. Ha az új terminus eredeti formája nem vehető át, ajánlatos a tudományos-- műszaki szótárakban párhuzamosan ir feltüntetni az eredeti elnevezést. Az utóbbi ir évtizedekben tudományos nyelvünk és terminológiánk számára különösen veszélyessé ir váltak a következő tendenciák: a nemzetközi terminusok nehezen 1) szabályozható áradata és az orosz nyelvi tükörfordítások özöne. ir 2) iš A litván neologizmusokat a szakemberek elkezdték kerülni. A S. terminologizáció, amely Šalkauskis terminológiai elméletében az új terminusok létrehozásának legfontosabb módja volt, terméketlenné vált. Ją A terminuskölcsönzés és a ir hibrid neologizmusok létrehozása kiszorította. Terminológiánk ilyen helyzetében az interlingvisztikai terminológiai elvek nehezen alkalmazhatónak tűnnek. Negyedszer, a nemzetközi — terminológiai kódexek, bár nagy szabadságot ir biztosítanak a nemzeti nyelvek számára, a terminológiát, illetve a nomenklatúrát ir mégis túlságosan eltávolítják a köznyelvtől, a beszélt nyelvtől. ir ir Ezért to terminológiánkban időnként még a fontos terminológiai kódexek követelményeir it sem veszik figyelembe (például nem tartják be a növények és állatok rendszertanában a fajok megnevezésir ének bináris elvét stb.). ir Fizikusaink a rendszer származSI tatott egységeinek egyik elnevezését o használj- — ák, az orvosok egy másikat. Például a „Fizikos terminų žodyne” (V., a 1979) megadott megnevezések: lumenmásodperc (a fényenergia mennyisége), köbméter másodpercenként (a térfogatáram o mennyisége), az említett könyvecskében „Nemzetközi mértékegységrendszer az orvostudomány- * Bővebben lásd: CroGepckuit 3. Hayunas H TexHHx4eckKa1 TEDMHHOJIOTHA // Vi3Becrua AH CCCP. Cepust mar. nm si3pika. M., 1974. T. 33(5). C. 448 — 453; Neoterm. Warszawa, 1987. Nr. 7—8.S.6—10. 13 je“ —lumen másodpercenként, köbméter másodpercenként stb. Az orvosok által használt származtatott mértékegységek elnevezéseinek rendszere közelebb áll a köznyelvhez és a beszélt nyelvhez, míg a fizikusok által használt terminológia —nagyon szigorúan szabványosított. Az ötödik dolog —a nemzetközi kódexek egyes ajánlásai ellentmondásosak. Például a nemzetközi anatómiai nómenklatúra kódexe tiltja a személyneves terminusok (tudósok, felfedezők, feltalálók vezetéknevéből képzett terminusok) használatát, a nemzetközi zoológiai nómenklatúra kódexe egyes taxonok esetében korlátozza, a műszaki terminológiában pedig —minden korlátozás nélkül engedélyezett. Személyneves terminusok minden tudományterületen nagy számban fordulnak elő. Különösen sokat használnak közülük az orvosi, műszaki, fizikai és matematikai terminológiában. Ezek a terminusok elsősorban abban különböznek a többitől, hogy nem kellően motiváltak. Pozitív sajátosságuk —hogy lehetővé teszik a tudományért érdemeket szerzett emberek emlékének megőrzését. Terminológiánkban az ilyen típusú terminusok kétfélék: 1) egy szóból állók, pl.: joule, kelvin, curie, ohm, röntgen, volt, és 2) összetettek, pl. : Arkhimédész törvénye, Doppler-sebesség, Descartes- -koordináták, Addison-kór, Ebstein-szindróma stb. Az orosz terminológiában még népszerűek az „melléknév + főnév” típusú személynévi terminusok is, pl.: markoseckuii npoyecc, zaiimoposa no10CMb, escmaxuesa mpyba, dy2nacoe0 npocmpancmeo és hasonlók. Mi az ilyen litván terminusokat „kerülnénk, nem szabványosnak tekintenénk őket. Általában a személynévi terminusok megítélése nagyon ellentmondásos, használatuk szabályai nincsenek meghatározva. Egyes litván terminusszótárakban (pl. az „Orvosi terminusok szótárában” és másutt) a személynévi terminusokat csaknem mind más terminusokkal helyettesítették. | A nemzetközi terminusegységesítési ajánlások és a nemzetközi terminológiai kódexek nemigen vesznek figyelembe két fontos dolgot: 1) a nyelvek természetét (ami az analitikus nyelveknek megfelel, az nem feltétlenül felel meg a szintetikus nyelveknek stb.), valamint 2) a nyelvek fejlettségi fokát és az adott nyelvet beszélők számát (mivel a nyelvek funkcionális stílusai és terminológiai rendszerei eltérő mértékben fejlettek, nem lehetnek egyenrangú partnerek). A hatodik szempont — a litván terminológiának és nomenklatúrának viszonylag régi szabályozási hagyományai vannak, és rájuk inkább a nagy szomszédos nyelvek (az orosz, a német stb.) terminológiája és nomenklatúrája gyakorolt és gyakorol nagyobb hatást, mint a terminusszabályozás nemzetközi kódexei, szabálygyűjteményei vagy szabványai. Ezt jól szemlélteti a viszonylag sok nemzetközi elemet tartalmazó és az emberek nyelvétől talán legtávolabb álló litván kémiai nómenklatúra rendezésének története és jelenlegi helyzete. A Tiszta és Alkalmazott Kémia Nemzetközi Unióját 1921-ben alapították. Számos ülés után 1940-ben közzétették a kémiai nómenklatúra összeállításának szabályait tartalmazó gyűjteményt. E két évtized alatt intenzíven rendezték a litván kémiai terminológiát is: megjelentek eredeti litván kémiai tankönyvek és monográfiák, például F. Butkevičius „Elementarinis kokybinis analizas” (1929), V. Ruokys „Analizinė chemija” (1922), „Organinė chemija” (1923), V. Čepinskis „Fizinė chemija” (1928—1930) című művei stb.; F. Butkevičius professzor 1928-ban, a litván tanárok kongresszusán előterjesztette a kémiai litván nómenklatúra tervezetét. A háborús zűrzavar miatt a kémiai nómenklatúra nemzetközi szabályainak gyűjteményét akkor nem vitatták meg, és csak kevesen ismerték. Csak 1947-ben határozták el e szabályok felülvizsgálatát. Hosszas megvitatás után alapvetően átdolgozták őket, és 1953-ban angol és francia nyelven közzétették. 1955-ben Svájcban, 1956-ban Angliában és 1957-ben Franciaországban pontosították őket. 1970-ben megjelent e szabályok 14 kiadása, amelyet a „IUPAC Information Bulletin: Appendices on Tentative Nomenclature, Symbols, Units and Standards“ című folyóiratban tettek közzé (1970, September, N 8). A Szovjetunióban e szabályok külön könyvként csak 1979 m. — «HomMexnxjiarypHbre npapuna HIOTIAK mo xuMun». Eközben a litván K. Daukšo „Chemijos žodynas“ megjelent 1960 m. Ebben a szótárban, amint az előszóban jo szerepel, „az ir atomcsoportok mennyiségét jelölő számnevek (di, dvi, tri) ragozhatatlan előtagok ir (azo, nitro, orto, tio ir t. stb.) a főszóhoz kapcsolva, például: diklorid, kétértékű, tribromid, azobenzol, nitrovegyület, ortosav, tioszulfát. Egyes fajtát jelölő előtagokat a hagyomány szerint kötőjellel választanak el, például: alfa-vas, béta-sugarak. Az idegen elnevezésekhez litván végződéseket illesztettek, például: fenil, toluol. Az alkoholok és fenolok ir elnevezéseihez igyekeztek végződést illeszteni -ol szénhidrogének o esetében -ol, például: fenol, naftol, benzol, toluol. Az ir iš elektrolitcsoportok által alkotott szerves vegyületek neveit külön kell írni, nevezetesen: ammónium-- szulfát, metil-klorid, etil-acetát. Į A vegyület molekulájába bevitt atomcsoport ar neve a főszóhoz kapcsolódik, a magánhangzó elhagyásával, például: brómetilén, diacetilénbenzol, etoxianilin. A kettős sók hasonló alkotórészei kötőjellel kapcsolódnak össze, például: kálium-alumínium-timsó. A komplexek alkotórészei kötőjellel kapcsolódnak össze, például: kálium-hexaklór-platát. A komplex savakat, valamint egyes ir szulfonsavakat kétféleképpen írják, nevezetesen: hidrogén-hexaciano- -ferrát vagy hexaciano-vas-sav, toluol-szulfonsav vagy szulfotoluol (2) [...] A savak neveit többnyire birtokos esetű formában adják meg, például: salétromsav, oxálsav, vajsav, mivel ezek a nevek rövidebbek už «azot-, oxál-, vajsav-»“ (o. 3—4). Később K. Daukšas a kémiai nomenklatúra pontosításáról szintén hasonlóképpen írt: „Tájékoztatás céljából a nomenklatúrában megkülönböztetendő a „+olis“ végződés a „-olas“, „-alas“ végződéstől. Végződés „-ol“ a vegyület alkoholos funkcióját jelzi (fenol), a ,,-ol* nem nyújt — meghatározott információt, csak a szénhidrogénekkel való rokonságot su jelzi (benzol, toluol), az „-al“ keveréket jelöl — (oldat, festék, kenőcs, petróleum). Ugyanígy a végződés az „-id“ az elem negatív polarizációját jelzi (oxid, hidrid, szulfid, klorid), az „-il“ az elemcsoport — pozitív polarizációjar át jelzi (nitril, acetil, kupril), az „-át“ a csoport negatív polarizációját jelzi (szulfát, karbonát). Szókapcsolatokkal is növelheti az információt. Például a komplex módon kapcsolódó atomcsoportot és molekulát raiar su de „o” (diamminezüst, hexakloroplatinát), a o nem komplex módon kapcsolódó szubsztituenseket be „o” (klórbenzol)“® alakban írják. Ši a terminológiát még nem igazították az IUPAC szabályaihoz. E nomenklatúra használatának megkezdésekor a nyelvészeknek du nem 1) tetszettek a következők: a kötőjel használata néhány említett szókapcsolatir 2) ban, valamint a hosszú, több tőből álló elnevezések. A. Valeckienė a következőket írta erről a kémiai nomenklatúráról: „A birtokos jelzős szókapcsolatokat néha kötőjellel írják, például: su dichloro-aurátok, fluoro-aluminátok, fluoro-borátok, fluoro-germanátok, de stroncium-aluminátok, Daukšas * K. A kémiai terminusok képzéséről // A Litván Nyelvi Szekció füzete. 1969, Füz. 10. P. 11. 15 fluor-hidrogén (kötőjel nélkül). Itt nincs szükség kötőjelre- “*. A többtagú terminusokkal kapcsolatban megjegyezte, hogy „gyakran az ilyen fajtájú alkotóelemeket egyetlen szóba kapcsolják össze, amely helyett jobb lenne az utóbbi fajtájú szókapcsolatot használni, pl.: acetiloxi-aceton (= acetil-oxi-- aceton), benzolazo-- naftilamin (= benzol-azonaftilamin), hexametil-- aceton (= hexametil-- aceton), dimetilamino-azobenzol (= dimetil-amino- (vagy amin-) azobenzol), triamino-benzoesav (= triamino-benzoesav), metilamino- -oxibenzoesav (= metil-amino-oxibenzoesav) stb.“ Sok nyelvészt különösen irritált az egybeírt aminósavak elnevezés. Többször is javasolták a javítását. A vegyészek azonban nem értettek ezzel egyet. A szerves kémiai terminológia pontosításának programját közzétéve ezt írták: „Amikor az atomcsoport neve nemzetközi, nem ragozható szavakkal fejeződik ki (nitro-, nitrozo-, azo-, szulfo-, tio-, tia-, hidroxi-, metoxi-, aceto-, butiro-, amido-, akrilostb.), ezeket előtagként írják, és ahhoz a szóhoz kapcsolják, amelyet ezek az előtagok kiegészítenek. Így keletkeznek a nitrometán, tiofenol, hidroxibenzaldehid, acetonitril (nem aceto nitril), axilonitril (nem axilo nitril) szavak. Ha az alapszó magánhangzóval kezdődik, az összekötővé vált o betűt elhagyják (az alakok: acetanil, axilamid). Az amin szó két jelentéssel bírhat: az első esetben az amin NHvagy NHR-csoportokat tartalmazó vegyületet (az egész vegyületet) jelent, a másodikban pedig a nem ragozható aminoelőtag csak magát az NH-csoportot jelöli. Todėl reikia sakyti amin-oxidok (pvz., metilamin-- hidroklorid- ), antruoju atveju tenka jungti žodžius (pvz., aminofenolok, aminorūgščių ir pan.)“*. Laikantis tarptautinių principų, mūsų chemijos nomenklatūrą dar gerokai reikia tikslinti. Pagal parengtą projektą" eterių R'—0O—R? pavadinimai sudaromi iš radikalo R*O pavadinimo ir radikalą R2 atitinkančio angliavandenilio pavadinimo, pvz.: izopropoksipropanas, etoksietenas. Pirminiai aminai, taip pat simetriškos struktūros antriniai ir tretiniai aminai vadinami prie radikalo pridedant galūnę -aminas, pvz.: etilaminas, trietilaminas. Neciklinių aldehidų ir ketonų pavadinimai sudaromi prie tokį pat angliesatomų skaičių turinčio angliavandenilio pavadinimo pridedant atitinkamas galūnes -alis arba -onas, pvz.: heksanalis, 2-butanonas ir t. t. Tarptautinės (IUPAC) nomenklatūros taisyklės visiškai neatsisako ir trivialiųjų pavadinimų, nors kai kas ir nenori jų įsileisti į mūsų mokslo kalbą. Apskritai tarptautinės (IUPAC) nomenklatūros taisyklės iki šiol buvo nepopuliarios ir mažai žinomos. Ezért most a litván kémikus előtt áll a nevezéktan nemzetközivé tételének feladata. A nemzetközi nevezéktan követésével előnyben kellene részesíteni a főnevek birtokos eseteit a -inis, -ė képzős melléknevekkel szemben, például: tejsav, nikotinsav, sőt dezoxiribonukleinsav stb. A birtokos eset jobban megfelel a függőség vagy a származás jellemzésére, míg a -inis, -ė képzős melléknevek e jelentésekben többnyire az orosz nyelv indukátumai. 4 Valeckienė A. Más nyelvekből származó összetett szavak //Kalbos kultūra. 1968. Uo. 15. o. 21. § Ugyanott. 23. o. € Degutis J., Daukšas V., Mačionis Z. és mtsai. A szerves kémiai terminológia pontosításának programja //Mokslas ir technika. 1989. 10. sz. P, 30. ? A szerző —E. Butkus. A projektet 1991. február 12-én a kémikusok és nyelvész terminológusok közös tanácskozásán vitatták meg, 16 ELFOGADÁS OF NEMZETKÖZI TERMINOLÓGIAI ALAPELVEK TO A LITVÁN TERMINOLÓGIAI Összefoglalás Ez a tanulmány a következő problémof ákkal foglalkozik: of A litván terminusok to átvétele a nemzetközi anatómiai, of botanikai és zoológiai terminológiába. It Továbbá vizsgálja a kémiai nómenklatúra of szabványosítását a in nemzetközi követelményeknek megfelelően. of IUPAC. Rámutattak a terminológin ia to korszerűsítésére és litván to jellegének megőrzésére irányuló kísérletek során felmerülő nehézségekre. 2. A litván nyelvészet kérdései, XXXI