LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXXIV (1994)

LIETUVIŲ KALBOS TARMĖS IR JŲ TYRINĖJIMAI

Nijolė ČEPIENĖ

A „ui” kettőshangzó eredete német nyelvből kölcsönzött szavakban

A német nyelvből kölcsönzött litván szavak közül némelyikben a tőbeli u helyett ui található. Ezeket az ui-t tartalmazó szavakat már a XVII. századtól feljegyezték a kelet-poroszországi litván szótárakban, és a mai nyugati litván nyelvjárásokban is használatosak.

A kutatók a ui kettőshangzó kialakulását tisztázatlannak tartották, vagy kétségbe vonták a hang betoldódását. K. Būga¹ számára nem volt világos az ui a rùkis „szoknya” kölcsönszóban. Úgy vélte, hogy a žemaitok ezt a szót a németből, a kurusokon keresztül vették át. A kurus nyelvben *rukis lehetett, a litván rùikis pedig az i betoldásával keletkezett. J. Otrębskiben² kétség merült fel az ui eredetét illetően a rùimas „tér, szabad terület” kölcsönszóban. K. Alminauski³ is kételkedett abban, honnan ered a ruimas és származékai. Úgy vélte, hogy a ruimas a ruimuoti „helyet csinálni” ige hatására keletkezhetett; ez a poroszországi német raime „uo.” szóból ered, vagy pedig az į hang a litvánban toldódott be. E. Fraenkel⁴ szerint a ui a luituoti „kanklėn játszani” szóban hangutánzás vagy népetimológia révén keletkezett, a litván luituoti „(agyaggal) elsimítani, bekenni” szóhoz igazodva.

A cikk célja annak megkísérlése, hogy megmagyarázza, miért fordulnak elő a németből kölcsönzött szavak között a tőben ū-t tartalmazó alakok mellett ui-t tartalmazó alakok is.

A nyugati litván nyelvjárásokban „nagy, díszes ház” jelentésben, a keletiekben pedig „lakóház” jelentésben használt rūmas kölcsönszón kívül⁵ ugyanezen tő ui-t tartalmazó alakja is létezik: rùimas (ruìmas) „tágas, szabad hely; helyiség, szoba”; ezt a kelet-poroszországi litván írásos emlékekben már a XVII. századtól feljegyezték, és a nyugati nyelvjárásokban is használatos (Prk, Mrj, Trg, Lkč, Snt, Ktc). A kelet-poroszországi német alsó-sziléziai nyelvjárásban ā-t és uə [uí]-t tartalmazó alakokat találunk; ezek minden bizonnyal átkerültek a litvánba, vö. kelet-poroszországi német rūme⁶ „sík mező” és ruəm⁷

¹ Būga K. Válogatott írások. V., 1958–1959. 1. köt. 302. o. 2. köt. 304. o.

² Otrębski J. Gramatyka języka litewskiego. Warszawa, 1958. T. 1. S. 178.

³ Alminauskis K. Die Germanismen des Litauischen. Teil 1: Die deutschen Lehnwörter im Litauischen /a továbbiakban — Alm/. K., /1934/. S. 113.

⁴ Fraenkel E. Litauisches etymologisches Wörterbuch. Göttingen, 1962. Bd. 1. S. 389.

⁵ Vö. rūmai „nagy, díszes ház”, amely írott forrásokban is előfordul (Bb² Mr 15, 16, S. Dauk.), és a nyelvjárásokban, valamint a köznyelvben is használatos. A rövidítések megegyeznek a Litván nyelv nagyszótárában alkalmazottakkal.

⁶ Mitzka W. Ostpreussisches Niederdeutsch nördlich vom Ermland /a továbbiakban — Mitzka 1919/ //Deutsche Dialektgeographie. 6. füzet. Marburg, 1919. §48.

⁷ Natau O. Mundart und Siedelung im nordöstlichen Ostpreußen /a továbbiakban — Natau/. Königsberg és Berlin, 1937. §42.

158

„helyiség, tér, hely”, újholland ruim⁸ „helyiség, szabad hely”. A litván nyelvben ugyanezen tő ū és ui hangot tartalmazó igéit is megfigyelték, vö. rūmyti „helyet csinálni” J, prarūmyti „helyet csinálni” Psl, Grž, Krj, surūmyti „elhelyezni” Pš, Krp, prarūminti „helyet csinálni” Grž és išruimyti „helyet csinálni” BB1 Mak 10, 32, ruim(ū)oti „ua.” Q, K, N, J, atruim(ū)oti „kiüríteni, szabaddá tenni” R II 37, K I 113, N, LC 1887, 15, išruim(ū)oti „helyet csinálni, kiüríteni; kitakarítani” R II 287, MŽ II 383, N, K, K. Donel., Prk. Legvalószínűbb alapszavuk a középalnémet rumen⁹ „helyet hagyni, elmenni”, ruimen¹⁰.

Az északi és nyugati nyelvjárásokban elterjedt rūlis¹¹, rūlys „henger” alakok mellett az ui: rūilis (rūlis) „henger, földegyengető henger” alakok is használatosak Y1, Ms, Akm, Brs, Lž, Žg, Krp. Még ugyanarról a helyről (Ylakiai) is feljegyeztek egy szót u és ui hanggal. Eredetére vö. porosz német rul „kerék, tengely, orsó, (ruha) mángorlófa, mángorló” (Alm (PrW)), középalnémet rulle „kerék, tengely, tekercs (papíré)” (Mnd. W. III 526). A „tenyészbika” jelentésű būlius alak mellett a XVI. századtól Kelet-Poroszország litván írásaiban és nyelvjárásaiban a būilis alak is használatos /K/, S. Dauk., M. Valanč., Mit. I 51, Kel. 1881, 198, Grg. Ezek a szavak a porosz német Bull, Boll „ua.” (Fr 94), bol „ua.” (Mitzka 1919, 125) szavakból származnak, vö. középalnémet bulle „ua.”.

Az ui-t tartalmazó alakok valószínűleg nem a litván nyelvben alakultak ki, hanem a németek ejtették így őket. A középalnémet írásos emlékeket vizsgáló A. Lasch (Lasch 43) azt állította, hogy a XVI. században, hosszú szünet után, a szász területen ismét megjelent az ui néhány szerző műveiben. A brandenburgi nyelvjárásban ū, ūe hangok voltak, amelyeket W. Mitzka szerint¹² a holland nyelv hatásával lehetne magyarázni. A mai hollandban ui, a frízben pedig ua, oa hangok¹³ találhatók. Mint ismeretes, Kelet-Poroszországban hollandok telepedtek le¹⁴.

Kelet-Poroszország német lakosságának nagy része németalföldi nyelvjárásban beszélt. Kelet-Poroszország keleti részén a német nyelv ū hangja nazálisok, likvidák és w előtt, zárt szótagban diftongizálódott, és ūa¹⁵ hanggá vált. Az írásokban az ə el is maradhatott. Ezt a német ūa-t [ui]-ként is ejthették. A középalnémetben az ua és az ui nem különbözött¹⁶. Ezért a rūimas (rūimas), rūimyti litván szavakhoz hasonlóan, amelyeknek ua /ui hangot tartalmazó német alapalakjait megtalálták, a rūilis (rūilis), būilis szavak is, az ui hanggal, kölcsönözhetők voltak-

⁸ Kluge F. Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache. Berlin, 1957. S. 587.

⁹ Schiller K., Lübben A. Mittelniederdeutsches Wörterbuch /toliau — Mnd. W./. Bd 3. Bremen, 1875. S. 528.

¹⁰ Lasch A. Mittelniederdeutsche Grammatik /toliau — Lasch/. Halle (Saale), 1914. §46.

¹¹ A rūlis és rūilis más jelentésekben is használatos; lásd LKŽ XI 911—912, 945—946.

¹² Mitzka W. Deutsche Mundarten. Heidelberg, 1943. S. 65.

¹³ Кузьменко Ю. К. Фонологическая эволюция германских языков. Ленинград, 1991. С. 92, 96.

¹⁴ Ziesemer W. Die ostpreussischen Mundarten. Breslau, 1924. S. 102, 108, 117; Mitzka W. Deutsche Mundarten. S. 72—73.

¹⁵ Natau, §3, 40, 42, 50.

¹⁶ Lasch, §22.

159

származhatnak a Kelet-Poroszországi német nyelvjárásokból, amelyekben az u után nazális vagy likvida mássalhangzó előtt o hang ékelődött be [i].

A litván jövevényszavakban azonban az u után beékelt i-t nemcsak likvidák és nazálisok, hanem más mássalhangzók előtt is megtaláljuk, például: mūže „híg kása, lisztleves; kankalinaleves” N, KŽ, Prk, Šlu, mūžė R II 84; létezik a muižė „ugyanaz” alak is, amelyet a kelet-poroszországi litván írásos emlékekben a XVII. századtól kezdve feljegyeztek, és a nyelvjárásokban is használatos (Prk, Rg). Amint látjuk, ugyanarról a helyről (Priekulė) u-s és ui-s alakot is feljegyeztek. E jövevényszavak alapja a porosz német mūs „kocsonya, püré, lisztleves” (Fr II 80), vö. a közép- és újholland moes (Kluge 494). A šliužė „zsilip” Q 451 alak mellett a šliužė „ugyanaz” alak is megvan C, Q, R II 311, MŽ II 416, N, K, KŽ forrásokban, továbbá a šliužės többes számú alak Klp és Prk nyelvjárásában; ezek a porosz német šlūse „ugyanaz” alakból származnak.

Néhány jövevényszóban a német ū-t csak az ui kettőshangzó helyettesíti, például: luitas „citera” NdŽ, luituoti „citerázni” NdŽ, FrnW. E szavak eredetéről vö. az ófelnémet lute „lant (ilyen citeraféle)” szóval (Mnd. W. II 754). E. Fraenkel valószínűleg téved, amikor a luituoti „citerázni” szóban az ui megjelenését hangutánzással vagy népetimológiával magyarázza, a litván luituoti „(agyaggal) elsimítani, bekenni” szóhoz igazítva. A rūkis (rūkis) jövevényszó, amely a žemait nyelvjárásokban „kenderből készült szoknya (rendszerint meglehetősen rövid, redőkkel)” Kv, Žr, Sg, Šv, Žv, Šlu, illetve „vastag kendervászon” D. Pošk., J, Up, Vdk jelentésben használatos, valószínűleg a kelet-poroszországi német žemait rook „szoknya” alakból ered (Mitzka 1919, 123), vö. az ófelnémet rock „felsőruha” (Mnd. W.) és az újfelnémet Rock „szoknya, kabát” szóval. Vajon K. Būga nem tévedett-e, amikor azt magyarázta, hogy a ruikis szó a kuršoktól kölcsönzött *rukis alakból származik, amelybe a litvánban i ékelődött? Talán nemcsak nazálisok és likvidák, hanem más mássalhangzók előtt is beékelődött i az u után. Emellett a kelet-poroszországi német žemait nyelvjárásokban a zárt szótagbeli u-t u-nak vagy o-nak ejtették. Az nd, nt, b, k (< kk) előtt rendszerint u-t ejtettek; l előtt szintén többnyire u-t. Az o, ō hangok diftongizálódhattak oə [oi]-vá¹⁷. Ugyanaz a beszélő ejthetett monoftongust és diftongust is. A városiak a német felnémet nyelv hatására rendszerint monoftongust ejtettek. Különösen könnyen ékelődött be o[ⁱ] az egy szótagú, mássalhangzóra végződő szavakban. A XIX. századi helyesírásban nem volt jele az oə hangnak. Nem világos azonban, hogy a diftongizálásra való hajlam későbbi-e, amint azt az egyes hangok eltérő ejtése sejteti, vagy a korábbi írók nem jelölték a mellékjelet. A kelet-poroszországi német nyelvjárásokban az oə helyett uo [aⁱ] hangot is ejthettek.

A XVI. századi írásos emlékekből ismert a litván stuirė „hajókormány” jövevényszó (BB Jok L 3, 4), amelynek alapja az ófelnémet stūr, sture „ugyanaz” (Mnd. W. IV 452). Kelet-Poroszország egyes német nyelvjárásainak szavaiban a zárt szótagban, ū után, r előtt egyénenként változó átmeneti ə hang jelent meg. Hasonlítsuk össze a kelet-poroszországi német žemait szavakat: brūari „sörfőzde” (Natau 23), būərə „paraszt” (Mitzka 1919, 133). Ezért a litván stuirė a gyökérben uə-t tartalmazó német nyelvjárási alakból is származhat.

A fent említett jövevényszavakban tehát az ui kettőshangzó nem a litván nyelv valamilyen hatására keletkezett; a kelet-poroszországi németek ejtették így, akiknek nyelvjárásaiból ezek a szavak a litvánba kerültek.

¹⁷ Mitzka 1919, §28, 33, 45, 52, 195; Natau, §3, 15, 27, 40, 47.

160

A németből kölcsönzött szavak ui kettőshangzójának eredeteui

Összefoglalás

A litván nyelvben vannak német jövevényszavak, amelyek gyökere u-t és ui-t tartalmaz, például: mūžė, mūžė und muižė, muižė „egér, híg kása, lisztleves”, rūmas, rūmai „nagy, díszes ház, palota”, valamint rūimas (ruīmas) „tágas, szabad hely; tér, szoba”, rūmyti und rūimyti „kiüríteni”, rūlis und rūilis „henger, hengermű”, būlius und būilis „bika”.

A u-t és ui-t tartalmazó alakok a XVII. századi litván írásokban fordulnak elő, amelyeket az egykori Kelet-Poroszországban írtak. A mai nyugati nyelvjárásokban is vannak ui-t tartalmazó jövevényszavak. Még ugyanazon a településen is előfordul mindkét változat, például: mūžė, muižė (Priekule), rūlis, rūilis (Ylakiai).

Egyes jövevényszavak gyökere csak ui-t tartalmaz: luītas „citera”, luītuoti „citerázni”, stuirė „hajókormány”.

A nyelvkutatók (K. Büga, K. Alminauskis, J. Otrebskis) tisztázatlannak tartották az i hang keletkezését, vagy egyáltalán kétségbe vonták annak betoldását. A német alapszavak vizsgálata után azonban arra a következtetésre jutottak, hogy Kelet-Poroszország egyes német nyelvjárásaiban a gyökérben ū és u̯o [u̯i] is előfordult. A keleti területen a zárt szótagban, nazálisok, likvidák és w előtt az ū ū̯o-vá diftongizálódott. Egyes nyelvjárásokban az ū után, nyílt szótagban, r előtt átmeneti ə [ʔ] hang is megjelenhetett.

A nem valódi kettőshangzó o után is megjelent, ezért a litván rūikis (ruīkis) „szoknya” jövevényszó az alnémet rod̄k alakból származhat.

Tehát azt állíthatjuk, hogy az ui Kelet-Poroszország német nyelvjárásaiban, nem pedig a litván nyelvben keletkezett.

161