Acta baltico-slavica / Archaeologia, historia, ethnographia et linguarum scientia/ XXIII. Lengyel Tudományos Akadémia, Szlavisztikai Intézet. Varsó: Szlavisztikai Kiadóközpont, 1996, 260 o.
Néhány évvel ezelőtt Varsóban jelent meg az Acta baltico-slavica című kiadvány 23. kötete, amelyben mind a nyelvészek, mind a különféle kulturális kutatók érdekes, Litvániával és legközelebbi szomszédaival kapcsolatos nyelvi és történeti anyagot találnak. A szerkesztőbizottság összetétele is ennek megfelelő: varsói nyelvészek és történészek: I. Grek-Pabisowa /felelős szerkesztő/, Aleksander Gieysztor, Jan Jaskanis, Michal Kondratiuk, Piotr Losowski, Antonina Obrębska-Jabłońska, Jerzis Okuliczius; a poznani Michalis Hasiuk és Tadeusz Zdancewicz, a krakkói Leszek Bednarczuk, a minszki Wiktor Martynow és a vilniusi Vytautas Mažiulis.
183
Page 2
Számos cikk foglalkozik a litván nyelvvel. A kötet litván tárgyú írásokkal kezdődik, amelyek közül az első kettő németül íródott. Žaneta Markevičienė és Vladas Grinaveckis az „Erweiterung und Kürzung von manchen Wörtern in den Mundarten der litauischen Sprachen” / „Egyes szavak megnyújtása és megrövidítése a litván nyelvjárásokban” című tanulmányban bőségesen közöl példákat, főként a felső-litván nyelvjárásokból, a litván nyelv különböző szófajaiból: névmásokat aš ir ašei, ašen, ašeai, ašeinos, tū ir tūjei, tūjen, tūjeinos, mán ir mánen, mánenai; számneveket dù, dvi ir dùjen, dùjenai, dùjeno, dùjaino, dvìen, dvìenai, dvìenos, dvìeino; igéket duóti ir dúoten, dúotenai, dúotien, dúodienai, sùkti ir sùkten, sùktenai, sùktien, sùktienai, éinai ‘eina’, sùkai ‘suka’, mylìai ‘myli’, tùrai ‘turi’, rašydavai, rašydau ‘rašydavo’, sakýdavai ‘sakydavo’; határozószókat, névutókat, kötőszókat és partikulaelemeket: aplink ir aplinkui, aplinkai, aplinkais, aplinkó, aplinkos ap- linkós, aplinkuo, aplinkom, aplinkun, atgal/atgal ir atgalì, atgalìais, atgalìos, atga- lion atgalion, atgalìonai, atgalìom, atgalìaus; dabar ir dabarós, dabarčios, dabarčiaus, dabarčius, dabarčiai, dabarčiu, dabarškčiai, dabartės, dabartėlio, dabartėlios, da- bartėlės, dabarstė, dabarštėlei, dabar̃gu a rövidített alakok mellett: dár, dar, továbbá ar ir à dár ir dá, vėl ir vė, kodėl ir kodė, ezért ir todė, kõl, šìol, tõl ir kõlei, šiõlei tõlei, kõlia, šiõlia, tõlia, kõleik, šiõleik, tõleik és így tovább.
V. Grinaveckis „Zu einem Fall des Infinitivgebrauchs in den Mundarten der litauischen Sprache” / „A főnévi igenév használatának egy esetéről a litván nyelvjárásokban” című tanulmányában a főként Nyugat-Litvániára jellemző főnéviigenév-használatot tárgyalja: dūgnas matyti, namai matyti, nieko nematyti, varpai girdėti, gerai išmanyti, aiškiai jausti vagy jùsti. Kelet-Litvániában a főnévi igenév helyett leggyakrabban a jelen idő harmadik személyű visszaható alakját használják: dūgnas namai mátos(i), varpai gìrdis(i) és hasonlók.
A többi cikk többsége lengyelül íródott. A litván tárgyú írások közé sorolható Roman Roszko cikke is; szerzője szépen beszél litvánul, és a punskói nyelvjárás példáira támaszkodva a visszatérő cselekvés kifejezésének különféle eseteit tárgyalja, pontosabban az igék befejezetlen múlt idejének / būdavo, eidavo, rašydavo / és befejezett múlt idejének / buvo, ėjo, rašė, rašinėjo / jelentésárnyalatait elemzi. A szerző ezzel a munkájával alátámasztja azt a nézetet, hogy az úgynevezett befejezetlen múlt idő valójában csupán a befejezett múlt idő egyik alakja.
Az egyik legkiemelkedőbb lengyel baltista, Wojciech Smoczyński az óporosz nyelv párhuzamos névelőinek stess: steis változatait vizsgálja. A lejegyzéseket morfológiailag értelmezve a szerző úgy véli, hogy a névelő ragozása két tőre épül: stes- ir steis-, amelyek közül a diftongusos tő új képzés, amely a pluralis stei-: singularis ste-. oppozíciójának hatására jött létre.
A toruńi nyelvész, Jolanta Mędelska a vilniusi lengyelek kulturális nyelvének sajátos indulatszavait és hangutánzó szavait mutatja be, amelyeket a lengyelországi litván sajtóban használnak; ezek jelentős része litván eredetű, például: am-am, au-au, apshi ‘apsik’, capt, ciu-ciu, čirkšt, čiuk, dzingul, ga-ga, gurkt, jukš, kar, op(a), paplak, pokšt, put-put, šast, šlep(t), štiš, tarkšt, zur(u) és így tovább.
184
Page 3
A nyelvésznő második tanulmányának címe: „A lengyel kulturális nyelvjárás Litvániában a II. világháború után: az «öregek» és a «fiatalok» nyelve”. Itt szintén a litvániai lengyel sajtó alapján vizsgálja a litván és az orosz nyelv helyi lengyel nyelvre gyakorolt hatását. Állítása szerint az idősebb nemzedék nyelvében lényegesen több a fehérorosz nyelvi elem. A fiatalabb nemzedék értelmiségének nyelve közelebb áll a lengyel köznyelv normájához. Ez megerősíti számos kutató véleményét, miszerint a délkeleti peremvidék litván lakossága előbb elfehéroroszosodott, és csak azután kezdett áttérni a lengyel nyelvre.
A varsói nyelvészek, Malgorzata Ostrówka, Norbert Ostrowski és Anna Zielińska a „Jelenlegi lengyel nyelvi helyzet Lettországban, a Daugavpils környéki területeken” című tanulmányukban olyan helyzetet tárgyalnak, amely meg sem közelíti a litvániai lengyelekét. M. Ostrówска „A lengyel oktatás problémáiból Litvániában, 1993–1994-ben” című cikkében megállapítja, hogy Délkelet-Litvániában nőtt a lengyel iskolák és a lengyel tanulók száma, és helyzetük is javult.
A wrocławi Stefania Walasek első tanulmányában a klecki fehérorosz gimnázium történetéről közöl adatokat, a másodikban pedig a navahrudaki magán, matematikai profilú (reál)gimnázium sorsát mutatja be, ahol 1921–1927 között fehérorosz és orosz volt az oktatás nyelve.
A rigai filológus, Borisas Infantjevas „Az orosz és a lengyel a lett dalokban” című tanulmányában számos népdalpéldát közöl, amelyekben gyakran szerepelnek a következő lexémák: krievs ‘orosz’, krieviņš ‘oroszocska’, krieviete ‘orosz nő’, polis ‘lengyel’, poliete ‘lengyel nő’ stb. Úgy vélik, hogy az oroszok és a lengyelek dalokban való említése a történelmi örökség része, és egyaránt tükrözi ideiglenes vagy tartós lettországi jelenlétüket, valamint a sok évszázados, baráti vagy ellenséges kapcsolataikat, mind a múltban, mind napjainkban.
A tatároknak, akik a Litván Nagyfejedelemségben a kozákok szerepét töltötték be, Piotr Borawski varsói szerző tanulmánya szentel figyelmet.
A minszki Svetlana Prochorova a pozsonyi /Szlovákia/ helyszínnel, 1993. augusztus 30. és szeptember 8. között megrendezett XI. nemzetközi szlavisztikai kongresszusról és az ott uralkodó „szláv–balti” témáról tájékoztatja az olvasókat.
A viták és polémia rovatban a vilniusi Artūras Dubonis „A leitis a litván társadalomban /XIII–XVI. század/” című tanulmányában azt a gondolatot veti fel, hogy a litván történeti forrásokban említett leičiai a parasztság egyik csoportját alkották, közvetlenül a nagyfejedelem udvarához, illetve birtokához tartozva. Az ezt követően közölt nyelvészeti okfejtések azonban egyelőre nem túl meggyőzőek.
A recenziók rovatban Jan Jurkiewicz áttekinti a „Régi litván irodalom” harmadik, „Belépve a tizenkilencedik századba” című kötetét (Vilnius: Pradai, 1994).
A Krónika rovat Aleksandras Vanagas és Vladas Grinaveckis, két neves litván nyelvész, valamint Jerzy Ochmański, a lengyel Litvánia-történetírás egyik legjelentősebb képviselője emlékének szentelt cikkekből áll. A. Vanagas életéről, legfontosabb munkáiról és azok jelentőségéről az elhunyt közeli barátja, Michalas Kondratiukas lengyel névkutató írt; V. Grinaveckis életét és munkásságát Vytautas Vit-
185
Page 4
kauskas, J. Ochmański tudományos pályáját pedig szépen mutatta be az elhunyt kollégája, Janas Jurkiewiczus.
Aloyzas Vidugiris
Aloyzas VIDUGIRIS
Litván Nyelvi Intézet
Antakalnio g. 6
LT-2055 Vilnius, Litvánia
Beérkezett: 2000. 01. 12.
IN MEMORIAM TATJANA BULYGINA (1929–2000)
2000. április 19-én Moszkvában, súlyos betegség után elhunyt Tatjana Bulygina (Šmeliova). A litván nyelv jeles kutatóját, népünk őszinte barátját veszítettük el.
T. Bulygina 1929. május 16-án született Moszkvában. 1951-ben végzett a Moszkvai Egyetem angol szakán. Legközelebbi tanulmányi barátai később hírnevessé vált, Litvániában is jól ismert orosz tudósok voltak: Tatjana Jelizarenkova orientalista, Vjacseszlav Ivanov indoeurópai nyelvész, valamint Vlagyimir Toporov, aki ugyanabban az évben végzett a szlavisztika szakon.
Mihail Peterson professzor vezetésével T. Bulygina kandidátusi disszertációt ír a mai irodalmi litván nyelv birtokos esetű szerkezeteiről. A disszertáció témájáról szóló tanulmányát a „Lietuvių kalbotyros klausimai” című folyóiratban is közli (1959, 2, 90–108. o.). 1960-ban megvédte disszertációját, majd T. Bulygina különösen a nyelvtudomány elméleti kérdéseinek szentelte magát. 1964-ben tanulmányt jelentetett meg a prágai nyelvészeti iskoláról (in: Osnovnye napravlenija strukturalizma. M., 1964, 46–126. o.). 1968-ban megjelent a grammatikai oppozíciók problémáinak szentelt kutatása (in: Issledovanija po obščej teorii gramatiki. M., 1968, 175–231. o.). A litván nyelv kutatói számára különösen fontos T. Bulygina „A mai irodalmi litván nyelv morfológiai szóstruktúrája” című munkája (in: Morfologičeskaja struktura slova v indoevropejskich jazykach. M., 1970, 7–70. o.), amelyben elsőként kísérelte meg a litván szó morfológiai szerkezetének strukturális leírását.
1977-ben külön kötetben jelent meg T. Bulygina legfontosabb műve, „A morfológiai modellek elméletének problémái” (Problemy teorii morfologičeskich modelej. M., 1977). Ebben a műben a szerző fő nyelvészeti anyagként az orosz és a litván nyelvet választotta. 1980-ban ezért a munkájáért T. Bulygina megkapta a filológiai tudományok doktora fokozatot.
T. Bulygina érdekes cikkeket tett közzé a mondat szemantikájának és a szemiotikának a kérdéseiről. Fiával, Aleksej Šmeliovval együtt oroszra fordította a szemiotika
