ACTA LINGUISTICA LITHUANICA

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XLII (2000)

Evija LIPARTĖ

Lietuvių kalbos institutas, Vilnius

AZ ILLATÍVUSZ, ILLETVE A laukan HATÁROZÓSZÓ JELENTÉSEI ÉS LEHETSÉGES SZINONIMÁI A LITVÁN NYELVJÁRÁSOKBAN

A laukas (főnév) szó a litván nyelvben többjelentésű. A különböző szótárak eltérően adják meg a jelentéseit:

¹ DŽ ² DŽ ³ DŽ LKŽ VII 410 359 358 177–178 1. fák nélküli, többnyire sík terület (az erdőtől és a lakott területektől megkülönböztetve) + + + + 2. megművelt föld + + + 3. átv. a mezőn termő növények, gabona, tavaszi vetésű növények + 4. meghatározott nagyságú földterület + 5. termőföld, földterület + 6. szabadtéri hely + + + + 7. külseje + 8. hely, ahol valamit végeznek + + + + 9. falu, vidéki település (a várostól megkülönböztetve) + 10. fiz. tér, amelyben bizonyos erők hatnak + + + + 11. hadműveleti, menetelési, expedíciós körülmények + 12. valami, ami a szabadban van felállítva + 13. rš. margó + 14. a „tízezer” kártyajátékban három külön félretett kártya +

A különböző litván nyelvjárási szótárak nemcsak a már említett, hanem további jelentéseket is rögzítenek:

Drusk. 185 Laz. 140 Ziet. 343 1. mint a köznyelvben + + 2. megművelt föld + + 3. földterület + 4. szabadtéri hely + 5. magányos tanya + 6. kopasz, szőrtelen terület, kopasz folt +

144

A cikk további részében a laukas szó egyes esetalakjai kerülnek előtérbe, elsősorban az illatívusz: laukan. Ez az alak a litván nyelvben határozószóvá vált, és a négy fő litván szótárban, valamint az egyes litván nyelvjárások szótáraiban önálló szócikként szerepel:

laukan hat.; ¹DŽ 410 ²DŽ 359 ³DŽ 358 LKŽ VII 176 Drusk. 185 Laz. 140 lauk hat. 1. a mezőre, kifelé + + + + + 2. félre + + 3. a mezőn + laukan part.; ¹DŽ 410 ²DŽ 359 ³DŽ 358 LKŽ VII 176 1. félre +

A fent említett négy litván szótár adatai, valamint a szerző rendelkezésére álló, publikált és publikálatlan litván nyelvjárási anyag¹ alapján a laukan alaknak, illetve szónak 5 fő jelentését állapították meg. Ez a sémában felsorolt kritériumok, illetve jegyek alapján történt, amelyek eltérnek az említett litván szótárakban szereplőktől.

¹ A szerző nagyon hálás K. Morkūnának, a Lietuvių kalbos institutas Nyelvtörténeti és dialektológiai osztálya vezetőjének, valamint V. Vitkauskasnak, a Szótári osztály vezetőjének, amiért engedélyezték az intézetben őrzött publikálatlan nyelvjárási és az LKŽ kiegészítő anyagainak használatát.

145

Mindenekelőtt a laukan szóval alkotott példák itt két nagy csoportra oszlanak aszerint, hogy a laukan az adott példában a leírt cselekvés helyét vagy annak eredményét jelöli-e. A laukan szó, illetve alak jelentéseinek elemzésekor ez a kritérium a legfontosabb.

1. A cselekvés helye (a szabad ég alatt).

1.1. A nyílt ég alatti meghatározatlan, nem konkrét hely bármely olyan hely, amely a helyiségek (például a ház) falain kívül található, és az erre a helyre irányuló mozgás kifejezhető a kifelé, például: Ha összegyűlik is a füst a szobában, nem kell kiengedni kifelé Šd., Bot nélkül kifelé sem tudok kimenni Dv. LKŽ VII 178, valamint az į lauką (vagy į laukus) szerkezettel ², például: Fuss ki a szabadba egy kicsit szaladgálni, aztán majd megint olvashatsz Gs. LKŽ I 721, Kicsit összekaptunk, kihajtottuk őket a szabadba [a házból, ahol a tánc zajlott] Pžrl., kicsinyítő képzővel: kis szabadba, például: Anyuci, engedj ki engem a kis szabadba (a szabadba), szaladgálni szeretnék Ig., továbbá a laukanas határozószóval: kifelé – menj kifelé, ne dohányozz bent Šts.

A litván nyelvjárásokban ebben a jelentésben az oras „levegő” szó formái is használatosak: oran, például: Menjetek, gyerekek, ki a szabadba játszani Ut. LKŽ VIII 1011, Kifutott a templom elé Lnk. LKŽ I 678, Menj ki reggeltől, szép és egészséges Ob. LKŽ VIII 1011, továbbá az į orą, ant oro elöljárós szerkezetek, például: Kimegyek a levegőre K. LKŽ VIII 1012, [a lányok] megmosakodtak, aztán kimentek a levegőre Paparčiai, Csukd be az ajtót, mert már nem megyünk ki a levegőre Pb. LKŽ VIII 1012. Itt a kicsinyítő képzős forma is lehetséges: kis levegőre – Engedj ki egy kicsit a levegőre Mžš. uo.

1.2. A konkrét, szabad ég alatti hely kétféle lehet.

1.2.1. Konkrét, szabad ég alatti hely, amelynek rendeltetése nincs megadva.

Ebben az esetben a szántóföld szó, valamint ragozott alakjainak fő funkciója a megkülönböztetés: a szántóföld az erdővel, illetve a településsel áll szemben, például: A mezei madár kifelé, a mező felé néz J.Jabl. LKŽ VII 177,... a gyerekeket / hazaviszi. A mezőn és az erdőszélen száraz fákat vág Vyžuonos, a tehenecskét ki kell vezetni a mezőre [legeltetni] Kybartai, kihajtjuk a teheneket a mezőre legelni Ziet. 195, vagy a mező (gyakrabban többes számban: mezők) a várossal áll szemben, például: már el akartam menni a mezőre Zietela, sőt a faluval is, például: Régebben a faluban laktunk, de aztán kiköltöztünk a mezőkre (tanyákra) Vl. LKŽ VII 178. Egyébként a szerző egyelőre nem talált példát arra, hogy éppen az mezőre eszközhatározói alakot a várossal és a faluval ellentétes, tanya jelentésben használják.

Megemlítendő még a laukan eszközhatározói alak használata inessivusi, „a mezőn” jelentésben: Kicsi voltam, akkor a mezőn legeltettem [a teheneket] Zt. Itt a déli aukštaitis nyelvjárás déli részének beszédmódjaira jellemző jelenség figyelhető meg: a két helyhatározói eset (a belső irányt jelölő (illativusi) és a belső helyet jelölő (inessivusi)) összekeverése; más szóval a két helyhatározói eset össze-

² Figyelembe véve, hogy „az elöljárószó a nyelvben a raghoz hasonló szerepet tölt be: segít kifejezni a szavak közötti viszonyokat” (DLKGɾ 437), valamint hogy a litván nyelv grammatikai rendszerében az „ige + főnév” és az „ige + elöljárószó + főnév” szerkezeteket szinonimának tekintik (lásd Valiulytė 1998:10), a laukan alakot és az į lauką elöljárós szerkezetet itt szinonimaként elemeztük.

146

egybe.³ Vö. még: Ma nem mész ki a földekre (a mezőre) Lzd. LKŽ VII 178 és LKA III térképei, 48. és 44. sz.

1.2.2. Konkrét hely – meghatározott, körülhatárolt rendeltetésű mező.

A mező rendeltetését a mező szó előtt álló jelző határozhatja meg. Megmutatja, mi van ezen a mezőn, pl.: rozsföld, burgonyaföld, vagy mi történik ott, pl. csatatér. Ha nincs ilyen jelző, a mező szó jelentése művelt föld, talaj.

Az illativusz laukan vagy az a mezőre névutós szerkezet itt azt jelzi, hogy a mozgás ezen a helyen ér véget, és azt sugallja, hogy ott egy másik cselekvés kezdődik (vagy folytatódik), pl.: Akkor későn mentünk ki a mezőre (magyarázattal: elkezdtük megművelni a földet) Alk. LKŽ VII 177, Aisim arce in laukó Laz. 140, A lusta utolsónak megy ki a mezőre, a mezőről elsőnek jön PPr 103 LKŽ VII 177, Megorrolt, amiért nyáron talán kevés szalonnát adtam neki a mezőre V. Krėv. LKŽ VII 177.

2. A laukan || lauk szó a cselekvés eredményét hangsúlyozza.

2.1. E pár jelöletlen tagjának feltehetően a kiszabadítás tekinthető – valamit kivesznek, kihúznak stb. egy zárt térből, helyiségből vagy kellemetlen helyzetből. Ebben az esetben meg van jelölve a hely, ahol a cselekvés történik, de annak eredménye nincs lokalizálva, pl.: p’l’ėšau ės po tós t’el’yc’os laukan Tarvydai láb. Ezzel a jelentéssel e határozószó más hangtani változatai is használatosak: lauka, lauk, lau-ku, pl.: v’yrs nūd’en g’ė duōb’e i saka pāčei / ka l’ystu laukā Šakyna, a krumpli már teljesen elszenesedett, kapard ki a kemencéből Skr. LKŽ I 139.

2.2. A laukan határozószóval, valamint változataival: lauka, lauku, lauk valaminek az elvesztése is kifejezhető, azaz valami (önként) eltávozik, eltűnik, vagy megszabadulnak valamitől. A laukan, lauk határozószók ilyen esetekben nemcsak az iš- igekötő jelentésének felelnek meg, hanem a teljesen, egészen, véglegesen határozószók jelentéséhez is közel állnak, és a cselekvés visszafordíthatatlanságát jelzik. Pl.: Szántsd fel azokat a réteket, itt gyenge a fű, a talaj jobb lesz Šts. LKŽ VII 176, Kiszáradtak a fenyők, vörösre színeződtek Šts. LKŽ VII 177, szeptember hónapban [a madarak] elrepülnek (a megjegyzés szerint: „teljesen elrepültek”) Mosėdis, darīs aperāce.le, rēk jimte to blūžni lauk Trk.⁴, anu pājeme minàs rinkte lauk po_ kāra Akm., l’ietuv’ei suk’il’a išvār’e lauk tuos francūzus Sokaičiai és másutt.

Ezzel a jelentéssel a litván nyelvjárásokban az levegő szó alakjai is használhatók, pl.: öntsd a levegőbe ezeket a förmedvényeket Ds. LKŽ I 800, drob’in’ėtus tanč’un

³ A szerző véleménye szerint ebbe a csoportba sorolható a következő példa is: Se a házba, a gazdasszony, se a mezőre, a munkás Skr., amelyet a LKŽ IV 5 az į elöljárós konstrukciókat illusztráló példaként közöl; ezek a cselekvés célját, rendeltetését fejezik ki, az olyan szókapcsolatok mellett, mint harcba, munkába, húsért stb.

⁴ Ehhez a példához az azt lejegyző A. Girdenis professzor azt a megjegyzést fűzte, hogy a lauk „az »imti«, »traukti« stb. igéket kiemelő posztverbális elem”. A. Girdenis professzor más, hasonló, Litvánia északnyugati részéről (Tirkšliai, Akmenė, Žemalė) lejegyzett példái mellett olyan utalások szerepelnek, hogy a lauk utópozíciós partikula értelmében volt használatos; hogy „az iš- eseményigekötővel összefüggő posztverbális elem”; „az iš- megfelelője”.

147

v’ąs’im, o pākul’in’ius vörin išm’ės’im (d.) Ziet. 157, és krak’enos… parn’ėsau – baisù ir oran išp’įl’c – sárga / LTT I 12.

Hozzá kell tenni, hogy a 2.1. és 2.2. alcsoport közötti határ nem túl éles.⁵

Mindezekből a példákból eléggé világosan látható, hogy a laukan, amely a cselekvés eredményét (a megszabadulást vagy a veszteséget) jelöli, már jelentősen eltávolodott a laukas főnév jelentéseitől, és – amint azt A. Girdenis professzor megjegyezte – a lauk // laukan itt inkább az igéhez kapcsolódik. Ezenkívül csak a második csoportban léteznek a laukan mellett rövidített alakok (változatok) is: lauka, lauku, lauk. Ez arra utal, hogy itt végbement a főnévi illatívusz alakjának, a laukan-nak a grammatikalizációja: az önálló, szintaktikailag független szó (főnév) szintaktikailag függő, segéd grammatikai egységgé (az ige aspektusát jelölő elemmé) válik, nemcsak jelentését változtatja meg, hanem szubsztanciájának egy részét is elveszíti.⁶

A második csoport egyes kifejezéseiben a laukan grammatikalizálódott (aspektuális) jelentése mellett megőrizhette eredeti, lokális jelentését is. Az ilyen kifejezésekben azonban leggyakrabban csak a cselekvés (mozgás) kiindulópontja van lokalizálva, a végpontja nincs meghatározva, például: ons, jau, ānū tu, vel’n(’) / varīs lāuk // iš t’os trōb’os Tirkšl. 117, stūmket ānū / pār dūrs lāuk⁷ ua. 247, ale tās… kr’ites i sāva rātus ir’ is’le’kes is kiema lāuka Žagarė LKT 150, prūo, dorės lāukūon Dūnin. 169, Āik laukan! Ziet. 140, Eik lāuka, šuneli K lov. LKŽ VII 176, tāmsta, iš’eik lauk (összeveszés után) Možūriškiai.

Az lauk // laukan és az oran ezekben a példákban összevethető más nyelvek úgynevezett igepartikulumával, például a német aus-, heraus-, hinaus-, az angol out, a finn ulos, az észt välja stb. elemeivel.

Hasonlítsuk össze: németül: ich gehe aus dem Zimmer hinaus

angolul: I’m going out of the room

finnül: minä menen huonesta ulos

lívül: ma läb tubast ulzō

litvánul: aš einu lauk // laukan // oran iš kambario

kimegyek a szobából a szabadba // kifelé // oran

⁵ A 2.1. és 2.2. csoport közötti határok nem túl élesek. Gyakran ugyanaz a kifejezés többféleképpen is értelmezhető, például: dōn t(i)s prā-ded ge’l’it(e), kē.t(a) ēsėję.m(a) nabō.v(a) – trā-uk t(ę) lā-ukūon Plungė LKT 82. Az ember nézőpontjából ez megszabadulás (2.2), a fog nézőpontjából pedig kiszabadítás (2.1). A litván nyelvjárások rövid példái nagyon gyakran nem teszik lehetővé a laukan szó jelentésének pontos meghatározását. Ilyenkor tágabb kontextusra vagy a helyzet leírására van szükség. Ez azonban nem mindig segít. Nagyon sok olyan példa van, amely egyszerűen többféleképpen értelmezhető. Például az laukan jelentésére akár három értelmezés is lehetséges az ūož’i’s b’ieg’es tuos dārž’un’ies ta’ukūon Klykoliai LKT 45 példában. A bemutatott séma szerint itt 1.1-es, 1.2.1-es vagy 2.1-es jelentésről lehet szó. Hasonló a helyzet a į lauką elöljárós szerkezettel is, például: Pranelis paskui tėvelį išbėniojo į lauką Skr. LKŽ I 870.

⁶ A grammatikalizációról (németül Grammatikalisierung) lásd: ²Bußmann 289–291.

⁷ Technikai okokból a „Taip šneka tirkšliškiai” szöveggyűjteményből származó példákban itt egyszerűsítettük a diakritikus jeleket.

148

lett. es eju ārā // laukā no istabas es eju no istabas ārā // laukā

Vagyis a balti nyelvekben is lauk // laukan és az oran a partikulás igék részeinek tekinthető, és ilyen minőségükben vizsgálhatók. A partikulás igék azonban a balti nyelvekben nem azonosak a germán vagy a finnugor nyelvek partikulás igéivel: alakjuk, grammatikai jelentésük és funkcióik részben különböznek.

A balti nyelvek partikulás igéinek egyik sajátossága, hogy a nyelvben a megfelelő igekötős igék mellett léteznek, és azokkal korreláns párokat alkotnak. A partikulás és az igekötős igék ilyen korrelációja a lett nyelvben igen elterjedt, ahol ez a jelenség az igeaspektusokhoz kapcsolódó teljes rendszert alkot. A partikulás ige, például iet ārā ar iet laukā (litvánul: eiti oran ar eiti laukan), folyamatos aspektust fejez ki, míg az igekötős ige, például iziet (litvánul: išeiti), eseményaspektus kifejezésére használatos.⁸ A litván nyelvjárások néhány példája arra utal, hogy hasonló rendszer, vagy legalábbis annak maradványai, illetve kezdeményei a litván nyelvben, vagy legalábbis egyes nyelvjárásaiban is létezhetnek. Hasonlítsuk össze:

kidobni – ki-/elvetni

kat [gandras] numàn(a), kad blùoks mēc, mèt lāukā maž(a) gandrīt(i) Plikiai LKT 133 – ha a gólya egy vagy két fiókáját kidobja a fészekből, rossz év lesz Kp. LKŽ VIII 61.

kirántani – kihúzni (abban az értelemben, hogy „kihúzni a derék mögül (az inget)”) Ne húzd ki az ingedet (=a nadrágból)! Jrb. – Az ing felül kihúzva Er. LKŽ IX 876.

kitépni – kitépni (abban az értelemben, hogy „gyökerestül kihúzni, kitépni”)

pavāsar da jāusēm / to_saldēnē [az almafát – E. L.] lāuk Tirkšl. 183 – Vihar volt, gyökerestül kitépte a fákat Vvr. LKŽ XI 328.

Az észak-litván nyelvjárások partikulás igéi révén kialakult háromaspektusú rendszert már leírták; lásd Girdenis, Kači uškienė 1986: 21 és köv. A cikkben a partikulás igékkel kifejezett aspektust perfektívumnak, azaz „folyamatban lévő” (oroszul совершающиеся) aspektusnak nevezik. A cikk szerzői szerint ez a jelenség az észak-litván (különösen a žemaitiai) nyelvjárásokban a szomszédos lett nyelv hatására alakult ki, amelyben szintén létezik ilyen háromaspektusú rendszer.

Az ilyen állítások helytállóságának ellenőrzéséhez több partikulásige-példára van szükség Litvánia egész területéről, különösen annak keleti és déli részéről. Éppen a rendelkezésre álló anyag heterogenitása miatt egyelőre nem állapították meg

⁸ A lett nyelvjárások partikulás igéiről, valamint ezek igekötős és partikulás-igekötős igékkel való korrelációjáról lásd Liparte 1996: 30 és köv. Ott a szakirodalom is fel van sorolva.

149

a partikulás igék elterjedési területei a litván nyelvjárásokban. Mindazonáltal már kijelenthető, hogy ez a jelenség nem kizárólag a lett határ menti aukštaitis és žemaitis nyelvjárásokra jellemző (ahonnan a vizsgált példák többsége származik), ami lehetővé tenné, hogy a lett nyelv hatásának tulajdonítsuk. Egyes példák nyugati és középső aukštaitis nyelvjárásokból, valamint a litván nyelvnek Litvánia határain kívül (Fehéroroszországban) található szigeteiről is fel vannak jegyezve (Zietela, Lazūnai, Ramaškonys).

A lauk // laukan kapcsán, miként a főnevek lokatívuszaiból eredő más határozószók esetében is, figyelembe kell venni a különböző litván helyhatározói esetek – az illatívusz és az inesszívusz – használatát a litván nyelvjárásokban. Ez az egyik módja annak, hogy meghatározzuk a határt a laukan főnévi illatívuszi alakja és a laukan határozószóként való használata között, vagyis annak a folyamatnak a különböző nyelvjárásokban elért fokát, amelynek során ez az illatívuszi alak határozószóvá válik. E kritérium alapján a Lietuvių kalbos žodynas akadémiai szótárban külön szócikkbe sorolják a laukan határozószót és a laukan nyomatékosító partikulát.

A partikulás igék (köztük a laukan, oran) használatának egy másik sajátossága, amely kizárólag a balti nyelvekre és az általuk befolyásolt lív nyelvre jellemző, hogy a partikula eseményaspektust kifejező igekötős igéhez kapcsolódhat, így létrehozva az úgynevezett partikulás igekötős igét. Ilyen esetekben a partikula csupán a cselekvés eredményét hangsúlyozza, vagy pontosítja annak végpontját (ha az igei előtag helyi jelentése poliszém vagy „elhalványult⁹”), például: Manę n’išmuši iš šiltos istubos lauku Mit 67. LKŽ VII 188, ale tās.. kr’ites i sāva rātus ir is’lēkes is kiema lāuka Žagarė LKT 150, ta mūotręšk(a) ę’m ę išęruops’tę’n lā’uk(o) Lapiai LKT 84, Kas per daug – išmesk lauk Marijampolė, Tō valgīo dā išsimeta lauk (kárba vész) Prn., a krāk’ēnos … paũn’ēšau – baisū ir ōran išp’īl’e – geltōnas Ramaškonys LTT I 12, dukt’ē oran išėjo / uo. 34.

A litván nyelvben meglehetősen elterjedt a laukan szóval, illetve alakkal alkotott frazeologizmus – eufemizmus: eiti laukan ’elvégezni a dolgát’, például: sustoję ma šlapūms i lāuka ējims Jrb., Sublūro žmogus, t.y. tankiai bėga laukan, susividūriavo J. LKŽ I 931, ka_tęn gōli (ligoninėje)/ nūę tęn lauk gāli išęte | rēk vãistus dōute ka_išvaritu Plateliai. Itt az oran szó, illetve alak is használatos, például: Vaikui viduriukai susiturėjo – trečią dieną oran neina Vb. LKŽ VIII 1011, Pilvas sopa, bėga oran (hasmenése van) Ob. uo.

Az eiti laukan, illetve eiti oran kifejezés frazeologizmusként sajátos jelentésre tett szert, amely nem kompozicionális (vagyis nem a két összetevő jelentésének összege), ellentétben azzal, ahogyan a korábban említett példák többségének jelentése leírható. Ezért az eiti laukan kifejezés szinonimái nem csupán igék lehetnek—

⁹ A más nyelvekben előforduló, „elhalványult jelentésű”, mozgásirányt jelölő igekötőkkel alkotott mondatokban a mondat végén álló határozószók (partikulák) ismétlődéséről lásd Recha 1893: 74.

150

hanem más igék is – ugyanannak a tőnek, a išeiti igének (amint fentebb láttuk), valamint a lauk- tövéből képzett származékai: laukinėtis, išsilaukinėti, nusilaukinėti, laukuotis, nusilaukioti, például: Žmogus ten eit laukinėties KlvrŽ. LKŽ VII 181, Vaikas išbėgo laukan išsilaukinėti Vks. uo., Nusilaukuok čia, ir bus gerai Lp. LKŽ VII 189, továbbá más főnevekkel alkotott hasonló frazeologizmusok, például an kiemo eiti ’székelni’: ānas an k’íemo č’āsta ait’i Ziet. 290.

Más nyelvek közül a németet érdemes megemlíteni, ahol az ’elvégezni a dolgát’ jelentést az aus- előtaggal (pontosabban partikulával) képzett austreten ige is kifejezi. A litvánhoz legközelebb álló lett nyelvben a köznyelvi, igekötős iziet ige mellett, például: Jāpajautā /slimniekam/..., cik reizes vēders iziet dien-naktī.. LLVV VIII 345, ezzel a jelentéssel másfajta idióma is használatos: a cauri határozószóval, illetve partikulával: vēders iet cauri ’a hasa megy’ köznyelvi. LLVV VIII 346, [vēders iet cauri] társalgási nyelvi. LFraz II 535.¹⁰ A lett nyelvben a cauri partikulás igék – akárcsak a lauka, illetve ārā partikulával alkotottak – összefüggésben állnak az iz- igekötőt tartalmazó igékkel, például:

braukt pagalman cauri – áthaladni az udvaron;

iet no pagalma ārā ar lauka – kimenni az udvarból.

Az egyes partikulák korrelációs lehetőségei, valamint a velük alkotott idiómák a szóban forgó nyelvekben még további vizsgálatot igényelnek.

RÖVIDÍTÉSEK

b.g. – bez gada – év nélkül

sar. – sarunvalodas stilistiskā nokrāsa – a köznyelvi stílus árnyalata

t.p. – ugyanott

vienk. – vienkāršrunas stilistiskā nokrāsa – a vulgáris beszéd stílusárnyalata

vs. – versus – ellenében

A litván nyelvi példák forrásainak és helyneveinek rövidítései az LKŽ-ből származnak.

IRODALOM ÉS FORRÁSOK

²Bußmann – B u ß m a n n H. Lexikon der Sprachwissenschaft, második, teljesen átdolgozott kiadás. Stuttgart: Alfred Kröner Verlag, 1990.

DLKGг – A mai litván nyelv nyelvtana, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1994.

¹DŽ – A mai litván nyelv szótára, szerk. J. K r u o p a s, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1954.

²DŽ – A mai litván nyelv szótára, szerk. J. K r u o p a s, Vilnius: Mintis, 1972.

¹⁰Talán ez az idióma a lett nyelvben a caurs ’lyukas’ melléknévvel függ össze, vö. Caurs vēders sar. – hasmenés. LVV 845.

151

³DŽ – A mai litván nyelv szótára, szerk. S. K e i n y s, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, 1993.

Drusk. – N a k t i n i e n ė G., P a u l a u s k i e n ė A., V i t k a u s k a s V. A druskininkai nyelvjárás szótára, Vilnius: Mokslas, 1988.

Dūnin. – V i t k a u s k a s V. Az északkeleti dūnininkai nyelvjárások szótára, Vilnius: Mokslas, 1976.

G i r d e n i s A., K a č i u š k i e n ė G. 1986: Párhuzamos jelenségek a lett és az északi litván igerendszerekben. – Kalbotyra 37(1), Vilnius, 21–27.

Laz. – P e t r a u s k a s J., V i d u g i r i s A. A lazūnai nyelvjárás szótára, Vilnius: Mokslas, 1985.

LFraz – L a u a A., E z e r i ņ a A., V e i n b e r g a S. Latviešu frazeoloģijas vārdnīca 1–2, Rīga: Avots, b.g.

L i p a r t e E. 1996: Par dažiem partikulyverbiem un to lietojumu Engures un Mērsaga izloksnē. – Baltu Filoloģija 6, Rīga, 30–36.

LKA III – A litván nyelv atlasza 3. Morfológia, Vilnius: Mokslas, 1991.

LKT – Lietuvių kalbos tarmės (Chrestomatija), Vilnius: Mintis, 1970.

LKŽ I – A litván nyelv szótára 1, második kiadás, szerk. J. K r u o p a s, Vilnius: Mintis, 1968.

LKŽ IV – A litván nyelv szótára 4, szerk. K. U l v y d a s, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1957.

LKŽ VII–IX – A litván nyelv szótára 7–9, szerk. J. K r u o p a s, Vilnius: Mintis, 1966, 1970, 1973.

LKŽ XI – A litván nyelv szótára 11, szerk. K. U l v y d a s, Vilnius: Mokslas, 1978.

LLVV VIII – Latviešu literārās valodas vārdnīca 8, Rīga: Zinātne, 1996.

LTT I – Litván nyelvjárási szövegek 1, Balatna (Varanavas), összeállította E. G r i n a v e c k i e n ė, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, 1994.

LVV – Latviešu valodas vārdnīca, red. D. G u ļ e v s k a, Rīga: Avots, 1987.

R e c h a C. 1893: Zur Frage ueber den Ursprung der perfectivierenden Function der Verbalpraefixe. Dorpat: Schnakenburg’s Buchdruckerei.

Tirkšl. – G i r d e n i s A. Így beszélnek a tirkšliaiak, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, 1996.

V a l i u l y t ė E. 1998: Dabartinės lietuvių kalbos sintaksiniai sinonimai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Ziet. – V i d u g i r i s A. A zietelai nyelvjárás szótára, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó Intézet, 1998.

AZ ILLATÍVUSZ, ILLETVE A laukan HATÁROZÓSZÓ JELENTÉSEI ÉS LEHETSÉGES SZINONIMÁI A LITVÁN NYELVJÁRÁSOKBAN

Összefoglalás

Ebben a cikkben a többjelentésű litván főnév laukas ‘mező, szántóföld, föld, szabad tér’ csupán néhány esetalakját (mindenekelőtt az illatívuszt: laukan) vizsgáljuk. A laukan illatívusz már határozószóvá vált. Az illatívusz, illetve a laukan határozószó jelentéseit itt két nagy csoportra és több alcsoportba soroljuk aszerint, hogy a helyet vagy egy cselekvés eredményét hangsúlyozza-e. Az első esetben a laukan még szorosan kapcsolódik a laukas főnévhez, a másodikban viszont már elvesztette ezt a kapcsolatot, és az igekötős ige egyik részeként kell tekinteni rá.

Evija LIPARTE Lietuvių kalbos institutas Antakalnio g. 6 LT-2055 Vilnius, Lietuva El. paštas [email protected]

Beérkezett: 1999. 08. 27.

152