Go to originalLocalized version was produced by AI. It may contain inaccuracies.
Preparing document pages…
7 short passages of this localized version are shown in the original language because they could not be localized reliably.
Page 1
DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ
Litván Nyelvi Intézet
Kutatási területek: geolingvisztika, a balti nyelvek dialektológiája, szinkrón és diakrón akcentológia, morfonológia, nyelvtörténet, a litván nyelvtudomány története.
A LITVÁN NYELVJÁRÁSOK HÁLÓZATA: EREDETE ÉS OPTIMALIZÁLÁSA
A litván nyelvjárások hálózata: forrásai és optimalizálása
ABSZTRAKT
A geolingvisztika litvániai kezdetei Antanas Salys nyelvész tevékenységéhez köthetők. A cikk olyan érveket mutat be, amelyek bizonyítják, hogy a Lietuvių kalbos atlaso (1977–1991) alkotói alapvetően Salys és munkatársai munkájára támaszkodtak: ugyanazt, bár némileg módosított lakott településhálózatot használták. A Lietuvių kalbos atlaso kutatópontjainak hálózata a litván nyelvjárások mai osztályozásának meghonosodásával sem változott. Így lehetőség nyílt a litván nyelvjárások fejlődésének további megfigyelésére és kutatására.
ABSZTRAKT
A geolingvisztika kezdetei Litvániában Antanas Salys nyelvész tevékenységéhez kapcsolódnak. A cikk olyan érveket mutat be, amelyek bizonyítják, hogy a Lietuvių kalbos atlasas atlasas (A litván nyelv atlasza, 1977–1991) szerzői nagyrészt Salys és munkatársai munkájára támaszkodtak: ugyanazt a településhálózatot használták, amelyet kissé módosítottak. Az atlasz kutatópontjainak hálózata a litván nyelvjárások mai osztályozásával sem változott. Így megmaradt a litván nyelvjárások fejlődése további megfigyelésének és tanulmányozásának lehetősége.
A litván geolingvisztika alapműve, a Lietuvių kalbos atlasas (1. Leksika – 1977, 2. Fonetika – 1982, 3. Morfologija – 1991)1 a litván nyelvjárásokat 376 térképen és azok magyarázataiban mutatta be. Összesen mintegy 560 nyelvi jelenséget írtak le, és több mint kétszáz
1 E műért 1994-ben a Lietuvių kalbos atlaso szerzői (Kazys Morkūnas, Aloyzas Vidugiris és mások) megkapták a Litván Köztársaság tudományos díját.
KULCSSZAVAK: Geolingvisztika, a litván nyelvjárások osztályozása, Lietuvių kalbos atlasas, lakott települések (kutatópontok) hálózata.
KULCSSZAVAK: Geolingvisztika, a litván nyelvjárások osztályozása, a nyelvjárások atlasza, kutatópont-hálózat.
Straipsniai / Articles
71
Page 2
DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ
a legkülönfélébb terminusok ezreit tartalmazó adatot gyűjtöttek össze a teljes litván nyelvterületről; több mint 700 000 cédulát gyűjtöttek össze (LKA I 11–12, Morkūnas 1980: 45–46, BKA 2009: 41). Magának a műnek a keletkezéstörténete azonban mindmáig kevéssé ismert. Különösen kevéssé kutatott a Lietuvių kalbos atlaso előtörténete: az előkészítő és szervezési munkálatok, az anyaggyűjtésre és -felhalmozásra vonatkozó utasítások, valamint a kutatók módszertani felkészültsége.
A tanulmány célja, hogy olyan információkat tárjon a tudományos közösség elé, amelyek nemcsak részletesebben ismertetik a Lietuvių kalbos atlaso elkészítését, hanem pontosítják a geolingvisztika litvániai kezdeteiről rendelkezésre álló adatokat is. A kutatás tárgyát a nyelvjárási anyag regisztrációs bejegyzései képezik, amelyeket könyvek őriznek a Litván Nyelvi Intézet Nyelvtörténeti és Dialektológiai Osztályának Nyelvjárási Archívumában.
Az elemzési adatok összegzésekor a számítógépes térképészeti módszerre támaszkodtunk.
LIETUVIŲ KALBOS ATLASO RENGYBOS ISTORIJA: ŠALTINIAI
Lietuvių kalbos atlasas. Bár a litván nyelvjáráskutatás munkálatainak szervezése közvetlenül a Litván Nyelvi Intézet megalapítása után megkezdődött, egy ideig úgy vélték, hogy a litván nyelvjárások hálózata a Lietuvių kalbos atlasui szükséges adatgyűjtéshez kapcsolódik, és ekkor készült el a szavak földrajzi elterjedését bemutató alaptérkép terve is (Mikulėnienė 2008: 17–18).
A Lietuvių Kalbos atlaso „Bevezetője” számos, ezt alátámasztó utalást tartalmaz, például: „A »Lietuvių kalbos atlaso« elkészítése nagy erőfeszítést, időt és pénzt igénylő munka, amelynek feltételei csak a szovjet hatalom éveiben teremtődtek meg. Az atlasz anyagának tervszerű gyűjtése valamennyi litván nyelvjárásból, külön program alapján, 1950-ben kezdődött, és (több mint 700 lakott településen) csaknem két évtizedig tartott” (LKA I 5). Az akkori Litván SZSZK területén 703 (később 704) lakott településről gyűjtöttek nyelvjárási anyagot (a települések egymástól mintegy 10–12 km-re feküdtek). A munka kezdetén (vagyis feltehetően az 1950-es években) a vizsgálandó lakott településeket számozással is ellátták: a legészakibb településektől indulva, amennyire lehetett, „vízszintes vonalat” követve, keleti irányban növekvő sorszámokat használtak (LKA I 11). Ez arra utal, hogy az Atlaso kezdetét a 20. század ötödik évtizedére kell tenni.
Ebből a leírásból azonban nem derül ki, ki és mikor határozta meg ezt a településszámot; ki választotta ki a lakott településeket, és ki számozta meg őket; miért éppen 10–12 km-es távolságot választottak az egyes települések között; illetve ki írta elő az adatok térképeken való feltüntetésének teljes rendjét. További adatokat tehát már más forrásokban kell keresnünk.
„Lietuvių kalbos atlasas”. Prospektas, kartografavimo ir komentarų rašymo instrukcija2. Először is, ez egy 1968-ra datált rövid kézirat. Ebben a következő olvasható-
2 A továbbiakban rövidítve: PKKI.
72
Acta Linguistica Lithuanica LXVIII
Page 3
Lietuvių tarmių tinklas: jo ištakos ir optimizacija
… minden lehetséges nyelvjárási anyagforrást megadni. A szerzők szerint ezek a következők: 1) az 1950 óta a Program alapján gyűjtött cédulaanyag (706 lakott településről); 2) a hallgatók, az anyanyelvjárás beszélői által a gyakorlat során gyűjtött anyag; 3) leírt vagy magnetofonszalagra rögzített nyelvjárási szövegek; 4) a nagy Lietuvių kalbos žodynas; 5) egyes szerzők monográfiái, cikkei, tanulmányai (PKKI 8).
Ebben a dokumentumban további értékes információk is találhatók – például megtudhatjuk, hogy az Atlaso térképeinek vázlatait 1957-ben egy kontúrtérképen rajzolták meg (ezt a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet nyomdája nyomtatta). A tördeléshez azonban már egy másik, a Litván SZSZK 1968. évi közigazgatási beosztását ábrázoló kontúrtérképet használtak, amelynek méretaránya 1: 600 000 (PKKI 5).
Részletesen tárgyalja a nyelvi jelenségek térképezésének kérdéseit: bemutatja a jelmagyarázatok csoportosításait (lásd az 1. ábrát).
1. ÁBRA. A Lietuvių kalbos atlasui készített egyik jelmagyarázat-csoportosítás példája
Figyelemre méltó az itt tárgyalt jelhasználati sorrend, a köznyelvi litván nyelvhez és a nyelvjárásokhoz tartozó adatok jelölése stb. Az 1. és 2. ábrából látható, hogy a köznyelvi litván nyelv tényeinek jelölésére satírozott (vagy majdnem teljesen besatírozott) jeleket, a nyelvjárási adatokéra pedig satírozatlanokat választottak; lásd a 2. ábrát.
2. ÁBRA. A köznyelvi litván nyelv és a nyelvjárási adatok jelölésének példája
A dokumentum azt is egyértelműen rögzíti, hogy a Lietuvių kalbos atlasas „a Litván SZSZK Tudományos Akadémiája Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetének rendelkezésére álló, a szovjet hatalom éveiben, a Program alapján gyűjtött nyelvjárási anyag felhasználásával készül el” (PKKI 1).3
3 Itt az 1951-ben kiadott Lietuvių kalbos atlaso medžiagos rinkimo programa című mű szerepel (szerzői Juozas Balčikonis, Boris Larinas, Juozas Senkus; második kiadás – 1956).
Straipsniai / Articles
73
Page 4
DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ
Ez az idézet tehát eloszlatta volna a szerző utolsó kétségeit a nyelvjárási hálózat hozzávetőleges kialakításának időszakával kapcsolatban, az összegyűjtött anyag azonban másról tanúskodik.
„Az 1942–1943-ban megválaszolt kérdőívek (a szavak földrajzi elterjedéséről) regisztrációja”. A Litván Nyelvi Intézet nyelvtörténeti és dialektológiai osztályának archívumában találtak egy mappát, amelyben regisztrálták az Antanas Salys kérdőívére 1942–1943-ban beérkezett válaszokat Apklausas 1 kérdéseire4.
A dossziéba fémkapoccsal összesen 61, negyedíves méretű lapot fűztek össze. A pontok felsorolása a második, számozatlan oldalon kezdődik, amelyet a szerző elsőnek tekintett. Az utolsó oldal szintén számozatlan, üresen hagyták. Az első oldal a belső borító (előzék) szerepét tölti be: a lap közepére nyomtatták a lista címét. A többi oldalt folyamatosan számozták: a számot felül, középre írták.
A regisztrációs lapok részletesebb elemzése azt mutatja, hogy a régi nyelvjárási hálózatot közigazgatási-területi elv alapján alakították ki: először a járást, majd a falut tüntették fel. Például a mai Tirkšliai kutatóponthoz (LKA 33) korábban több közeli lakott település is tartozott: Naikiai, Kručiai, Spurganai (2), Meinoriai és természetesen maga Tirkšliai; a Šakiai kutatóponthoz (LKA 512) pedig Puškepaliai, Papartynai, Aržuolupiai, Vilkėliškiai, Kiaulupiai, Būdvietčiai, Ritiniai és Šakiai.
Salys kérdőívének regisztrációs lapjain összesen 704, Litvánia területén található lakott települést és az ország területén kívül 9, római számokkal jelölt kutatópontot soroltak fel (a számozásból láthatóan összesen 13 ilyen volt).
Az LKA adatait ugyanennyi településről gyűjtötték (lásd e cikk „A litván nyelv atlasza” című fejezetét). A listát alaposabban megvizsgálva már szabad szemmel is látható, hogy sok kutatópont azonos – mind azok, ahonnan Salys kérdőívére válaszok érkeztek és kerültek regisztrálásra, mind azok, amelyeket az útmutató szerzői szerint „a szovjet hatalom éveiben” kellett volna létrehozni.
Vagyis sok kutatópont és számuk egybeesése aligha véletlen: feltehetően az ötvenes évektől kezdve a Litván Nyelvi Atlasz készítői átvették a Salys kérdőívéhez kialakított nyelvjárási hálózatot, és azt használták.
Más források. A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a nyelvjárási adatok rendszeres gyűjtésére már jóval korábban készültek. Komoly, kollektív szándékok már a háború előtt is voltak.
Íme, Mindaugas Šinkūnas nyelvész nemrég felfedezett forrása arról tanúskodik, hogy az akkori litván nyelvészek a Litván nyelvjárási atlasz megalkotására és kiadására készültek. Ennek kellett volna
4 A dosszié fedelére, amelyre a „Дело №....” feliratot nyomtatták, egy ismeretlen személy kézzel, kék tintával ezt írta: „Az 1942–1943-ban megválaszolt kérdőívek (a szavak földrajzi elterjedéséről) regisztrációja”. Kissé lejjebb egy „Registracijos” feliratú cédula van felragasztva. A szót kézzel, nagybetűkkel írták. Fekete tintával írták.
74
Acta Linguistica Lithuanica LXVIII
Page 5
Lietuvių tarmių tinklas: jo ištakos ir optimizacija
būti mokslinis žurnalas ar kitas tęstinis leidinys (Schrijnen 1933: 77)5. Informacijoje nurodoma, kad jis yra spausdinamas („Das erste Helf ist im Druck“), tačiau nei autorius (ar autoriai), nei leidinio pavadinimas nenurodomi. Kad ši informacija pasidarytų aiškesnė, šiuos šykščius bibliografijos duomenis turi papildyti kiti, tačiau galbūt ne visiems žinomi lietuvių tarmėtyros istorijos faktai.
A Vytautas Magnus Egyetemen még több éven át (1931–1933) folytak a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által szervezett, nyelvjárások kutatására szolgáló ingyenes tanfolyamok. Jurgis Gerulis vezette őket, aki arra tanította a hallgatókat, hogy a nyelvjárási tényeket az 1925-ben elfogadott nemzetközi fonetikai koppenhágai átírással jegyezzék le (Morkūnas 2000: 283–284). A tanfolyamok hallgatóinak máig fennmaradt névsorai szerint négy csoport vett részt a képzésben (csoportonként 10–13 hallgató). A tanfolyam végén kötelezvényt írtak alá, amely szerint „saját nyelvjárásukat leírják, és a sajtó számára elkészített írást díjazás nélkül átadják a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak” (Morkūnas 2000: 287). A tanfolyam résztvevői aláírásukkal hitelesítették a kötelezvényt6. Gerulis tanfolyamainak hallgatói – Petras Jonikas, Izabelė Matusevičiūtė, Elzbieta Mikalauskaitė és mások – teljesítették ígéretüket (bővebben: Morkūnas 2000: 288–289).
Morkūno (2000: 288) teigimu, kursų klausytojų parengti gimtųjų tarmių aprašai turėjo tęsti paties Gerulio pradėtą seriją Lietuvių kalbos tarmės. Pirmasis sąsiuvinis (šių dienų vertinimu, knyga) buvo Gerulio ir Christiano Stango parengtas aprašas Lietuvių žvejų tarmė Prūsuose (Gerullis, Stangas 1933)7. Štai kodėl minėtoje bibliografinėje informacijoje Gerulis nenurodė spausdinamo tęstinio leidinio autorių ir sąsiuvinio pavadinimo.
Gerulis és Christian Stang kiadványa kiváló példaként szolgált a tanfolyam hallgatói számára arra, hogyan kell ilyen munkát végezni. Hamarosan Petras Jonikas is benyújtotta anyanyelvjárásának fonetikai és morfológiai leírását, a Pagramančio tarmė címűt; Matusevičiūtė, Mikalauskaitė és mások pedig diplomamunkát írtak. Így már a háború előtt több irányzat is kialakult a litván dialektológiában: a leíró és a geolingvisztikai.
A dialektológia leíró irányzata a második világháború után is fennmaradt. A Litván Nyelvi Intézet 1946–1950-es munkatervében külön témaként szerepelt „A litván nyelv nyelvjárásainak leírása” (a téma vezetője Balčikonis, a Tudományos Akadémia rendes tagja); bővebben lásd Mikulėnienė 2008: 21.
5 A szerző őszinte köszönetét fejezi ki dr. Mindaugas Šinkūnui, aki megosztotta vele ezt a fontos információt, valamint habil. dr. Jolanta Gelumbeckaitei-nek a németországi könyvtárakban megtalált forrásért.
6 A kötelezvényt csak néhány külföldi és az utolsó, negyedik csoport valamennyi hallgatója nem írta alá. Számukra rövidebb ideig (három, nem pedig hat hétig) tartott a tanfolyam, ezért előfordulhat, hogy a tanulási folyamat nem fejeződött be (bővebben lásd Morkūnas 2000: 284–288).
7 A könyv borítójának alján, ahol a kiadás helye és éve szerepel, nagybetűkkel ez is olvasható: „A VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTÉRIUM KÖNYVKIADÁSI BIZOTTSÁGÁNAK KIADVÁNYA, 379 N⁰”.
Straipsniai / Articles
75
Page 6
DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ
A litván dialektológia geolingvisztikai irányzata elsősorban Salys kérdőívéhez kapcsolódik, amelynek célját világosan meghatározták: „a szavak földrajzának” vizsgálata. Már Salys kérdőívének címe is Apkla usas 1 azt mutatja, hogy ennél többre szánták. Így a Litván Nyelvi Intézet 1946–1950-es munkatervében is önálló témaként fogalmazták meg ezt az irányzatot: „Nyelvi földrajz”. A téma leírása szerint: „Csak egy kérdőív készült el, de az sem befejezetten; a felmért adatokat nem osztályozták” (idézi: Mikulėnienė 2008: 22). A téma vezetőjét sem nevezték meg.
A helyi lakosok kikérdezésének megkezdése előtt tehát már össze kellett állítani a nyelvjárási hálózatot. A litván geolingvisztika eredetét ezért nem is a második világháború időszakára kell visszavezetni, amikor az első nyelvjárási adatokat már rendszeresen gyűjtötték, hanem még régebbre, a 20. század harmincas éveire.
A litván geolingvisztika kezdete ténylegesen egybeeshetett a korabeli Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által szervezett tanfolyamokkal.
A LITVÁN NYELVATLASZ ÉS AZ 1. KÉRDŐÍV KÉRDŐÍVPONTJAINAK ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉSE
A második világháború éveiben, viszonylag rövid időszak alatt – 1942–1943-ban – összegyűjtött és feljegyzett szóföldrajzi adatokból valóban sok volt, és sok különböző településről származtak8.
Ezt például a nyúl elnevezéseinek elterjedését bemutató térkép is szemlélteti (lásd a 3. ábrát).
A 1. kérdőív nyelvjárási adatait csak a 20. század legvégén kezdték térképre vinni (bővebben lásd Pranskūnaitė 1993; 1994; 1997; Geržotaitė 2011), de már a regisztrációs jegyzékükből is kitűnik, hogy a kérdőív kérdéseire adott válaszokat több mint 1500 helyről jegyezték fel9. Kazys Morkūnas tanúsága szerint „a második világháború megakadályozta ennek a főként tanárok és felsőbb osztályos tanulók segítségével végzett munkának a befejezését” (LKA I 10), ám már abból is, hogy akkoriban mennyi nyelvjárási anyagot gyűjtöttek össze, arra lehet következtetni, hogy a gyűjtők céltudatosan dolgoztak, vagyis már kialakították a litván nyelvjárások hálózatát.
Így a Litván nyelvatlasz készítőinek nem kellett a hálózatot a nulláról létrehozniuk: az 1950-es évek dialektológusai támaszkodhattak Salys által összeállított, vizsgált településeket felsoroló jegyzékre.
8 Erre a fennmaradt 1. kérdőív példányain feltüntetett nyomtatási dátumból lehet következtetni: az első oldal alján apró betűkkel ez áll: „nyomt. „Švyturys“, Vilnius – 1942”. Az első, kísérleti válaszokat már 1941-ben nyilvántartásba vették, de nagyon kevés volt belőlük.
9 Amint a Litván nyelvatlasz írja (LKA I 10), „nem minden litván nyelvjárásból és beszédváltozatból egyenletesen. Klaipėda vidékéről szinte egyáltalán nem érkeztek válaszok (Klaipėda és Šilutė járásból egy-egy kérdőívet töltöttek ki)”. Ennek oka minden bizonnyal a vidék bonyolult politikai és történelmi helyzete volt.
76
Acta Linguistica Lithuanica LXVIII
Page 7
Lietuvių tarmių tinklas: jo ištakos ir optimizacija
3. ÁBRA. A nyúl elnevezései a litván nyelvjárásokban (Salys 1. kérdőív válaszainak adatai alapján)10
Erre egyértelmű bizonyítékot szolgáltatott a Modern geolingvisztikai kutatások Litvániában: a kutatópont-hálózat optimalizálása és a nyelvjárási információk interaktív terjesztése11 című egyetemes támogatási projekt végrehajtása során, amikor elvégezték az LKA összes kutatópontjának térképészeti ellenőrzését12. Salys 1. kérdőívének nyilvántartási adatait és a Litván nyelv atlaszának kutatópontjait egy térképre helyezve látható, hogy számos lakott település számozása megegyezik13.
10 A térképet Laura Geržotaitė, a Litván Nyelvi Intézet Nyelvtörténeti és Dialektológiai Osztályának fiatal kutatója készítette.
11 A projekt száma: VP1-3.1-ŠMM-07-K-01-028; végrehajtó intézmény: Litván Nyelvi Intézet; projektvezető: Danguolė Mikulėnienė, egyetemi tanár, dr.; bővebben lásd: http://www.tarmes.lt. Lásd még (Aliūkaitė 2011, Kalėdienė 2011).
12 A térképészeti ellenőrzést a Litván Nyelvi Intézet Nyelvtörténeti és Dialektológiai Osztályának munkatársai, Laura Geržotaitė, dr. Aušra Kaikarytė és dr. Mindaugas Šinkūnas végezték.
13 Gretinimo pagrindas – Lietuvos kelių atlasas (Vilnius: Briedis, 2010, 178 p.). Mastelis: 1 cm – 1,2 km.
Straipsniai / Articles
77
Page 8
DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ
Például az északi žemaitiai telšiškiai nyelvjárásterületen csaknem az egyharmada egyezik a Apklauso 1 és a Lietuvių kalbos atlaso pontjainak (lásd a függelék 1. táblázatát). Az egyikük, például a mai Tirkšliai-pont (LKA 33), Salys Apklauso válaszrögzítő könyvében ugyanazzal a számmal jelölt három településnek – Kručiai, Spūrg anus és Tirkšliai – felel meg (lásd a függelék 1. táblázatát).
A Lietuvių kalbos atlaso pontjai és Salys nyelvjárási hálózatának pontjai közötti egyezés különösen jól látható, ha a kiválasztott települések térképeit egymásra „vetítjük” (lásd az 5. ábrát). Ekkor világosan megfigyelhető, hogy földrajzi helyzetük lényegében megegyezik, vagy csak nagyon kis távolság választja el őket (lásd a 4. ábrát).
4. ÁBRA. A Tirkšliai-pont (LKA 33. SZ.) és a hozzá tartozó lakott települések14
Az egyező pontok aránya hasonlóan alakult a nyugati aukštaitiai šiauliškiai területen is (lásd a függelék 2. táblázatát), valamivel magasabb volt a déli aukštaitiai területen (lásd a függelék 4. táblázatát), a keleti aukštaitiai kupiškėnai területen pedig kissé alacsonyabb (lásd a függelék 3. táblázatát); vö. 5. ábra.
Északi žemaitiai telšiškiai
Nyugati aukštaitiai šiauliškiai
Keleti aukštaitiai kupiškėnai
Déli aukštaitiai
Az egyező pontok száma
20
23
9
28
Az alnyelvjárási pontok száma
55
65
19
87
Az egyező és nem egyező pontok aránya
2,75
2,8
2,1
3,11
5. ÁBRA. A Lietuvių kalbos atlaso és Antanas Salys Apklauso 1 pontjai közötti egyezés aránya
14 Nagy számokkal a mai Lietuvių kalbos atlaso pontját jelölték, kisebbekkel pedig az A. Salys Apklauso 1 válaszrögzítő könyvében ugyanazzal a számmal jelölt településeket.
78
Acta Linguistica Lithuanica LXVIII
Page 9
Lietuvių tarmių tinklas: jo ištakos ir optimizacija
Így könnyen kiszámítható, hogy a Lietuvių kalbos atlaso és Antanas Salys Apklauso 1 pontjainak körülbelül egyharmada egybeesik: ezt az egyező és nem egyező pontok arányának átlaga (2,69) mutatja15.
Előfordulhat, hogy egy-két lakott települést később, vagyis már a második világháború után választottak ki – például Kučiūnai-t (LKA Nr. 683). A nyilvántartási lapokon ez a település nem szerepel. Ugyanakkor a környező falvakat – Kaimėliai, Šulinėliai (a térképen: Šulneliai), Miškiniai, amelyek Lazdijai járáshoz tartoztak, valamint Galstai, Gudėliai és Vytautai, amelyek akkoriban Veisiejai járáshoz tartoztak – ugyanezzel a 683-as számmal jelölték; lásd a 6. ábrát.
6. ÁBRA. Kučiūnai pont (LKA NR. 683) és a hozzá tartozó lakott települések
Vagyis a második világháború után, amikor Litvániában lezajlott a mezőgazdaság kollektivizálása, a deportálások és a melioráció, Salys nyelvjárási hálózatát módosították és pontosították. Mivel a háború végén a litván geolingvisztika megteremtője, Antanas Salys nyugatra távozott, az ötvenes években és később a Lietuvių kalbos atlaso készítői nem említhették érdemeit, de tudományos örökségét felhasználták.
LITVÁN NYELVJÁRÁSI ATLASZ
A PONTOK HÁLÓZATÁNAK OPTIMALIZÁLÁSA
Ma még nehéz pontosan megmondani, hogy több évtized alatt hányszor módosították vagy igazították ki más módon a Lietuvių kalbos atlaso pontjait.
15Az összes ellenőrzési adatot a tervezett atlaszban teszik közzé: A 21. század elejének litván nyelvjárásai: geolingvisztikai és szociolingvisztikai kutatás (térképek és magyarázataik).
Straipsniai / Articles
79
Page 10
DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ
Igaz, néhány elvégzett korrekció kisebb jelentőségű volt – egyes kutatópontokat összevontak, és csak a legnagyobb lakott település nevét hagyták meg: például a Papilė-pont (47 LKA) a háború előtt jóval nagyobb területet fogott át – Šiliškiai, Jonaičiai, Žiliai, Gendviliškiai, Draginiai és Latvėlai (ma Latvėlai) falvakat; lásd az 1. táblázatot. A mai kutatók az ilyen pontokat egybeesőnek tekintik.
A ma rendelkezésre álló anyagból ítélve a számozás pontosítására és módosítására legnagyobb számban talán 1970-ben került sor, amikor a Lietuvių kalbos atlaso anyagát nyomtatásra készítették elő – a részleg ülésének jegyzőkönyvében 155 módosítást rögzítettek –, tehát a pontok csaknem egyötödét korrigálták. A rendelkezésre álló anyag szerint a korrekció minimális volt (lásd az 1–4. táblázatot), és lényegében magát a hálózatot nem változtatta meg.
Ez különösen fontos, ha figyelembe vesszük, hogy a mai litván nyelvjárási osztályozás megszilárdulásával (Girdenis, Zinkevičius 1966, Zinkevičius 1966: 13–17) a korrigált kutatópont-hálózat fennmaradt. Ezzel lehetőség nyílt a litván nyelvjárások további fejlődésének megfigyelésére és kutatására.
KÖVETKEZTETÉSEK
A cikkben tárgyalt források és felsorolt érvek alátámasztják azt a hipotézist, hogy a Lietuvių kalbos atlaso lakott településeket magában foglaló hálózatának alapját már a második világháború előtt lefektették, amikor Antanas Salys és Jurgis Gerulis kezdeményezésére a „nyelvföldrajzi” kutatásokra készültek.
A második világháború után Salys nyelvjárási hálózatát módosították és pontosították. A Lietuvių kalbos atlaso készítői azonban változatlanul hagyták annak legfontosabb támpontjait. Emiatt az első nyelvjárási szöveggyűjteményben (LKT), amikor a nyelvjárási szövegeket az LKA kutatópontjai szerint közölték, még szintén Salys nyelvjárási felosztását követték (Salys 1933, 1992: 289–318).
A litván nyelvjárások mai osztályozása nem változtatta meg Litvánia geolingvisztikai helyzetét: a nyelvjárásokat a fonetikai sajátosságok csoportjai alapján osztották újra, pontosították az alnyelvjárások és a beszédváltozatok elnevezéseit, maga a hálózat azonban változatlan maradt. Ezért a mai napig felfedezhetők benne a háború előtti közigazgatási-területi felosztás nyomai.
IRODALOM ÉS FORRÁSOK
Az 1942–1943-ban kitöltött kérdőívek (a szóföldrajzhoz) nyilvántartása (gépirat). A Litván Nyelvi Intézet Nyelvtörténeti és Dialektológiai Osztályának Nyelvjárási Archívumában őrzik.
Aliūkaitė Daiva 2011: Projektas „Šiuolaikiniai geolingvistikos tyrimai Lietuvoje: punktų tinklo optimizacija ir interaktyvioji tarminės informacijos sklaida“. – Respectus Philologicus 20(25), 257–259.
80
Acta Linguistica Lithuanica LXVIII
Page 11
Lietuvių tarmių tinklas: jo ištakos ir optimizacija
BKA 2009 – Mikulėnienė Danguolė, Stafecka Anna (szerk. / szerk. / ed.) 2009: Baltu valodu atlants. Prospekts / Baltų kalbų atlasas. Prospektas / Atlas of the Baltic languages: A Prospect. Riga: Latvijas Universitātes Latviešu valodas institūts, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.
Gerullis Georg, Stang’as Christian 1933: Lietuvių žvejų tarmė Prūsuose. Kaunas: „Spindulio“ B-vės spaustuvė.
Geržotaitė Laura 2011: Anties pavadinimai lietuvių kalbos tarmėse. – Baltu filologija 20(2), 13–23.
Girdenis Aleksas, Zinkevičius Zigmas 1966: Dėl lietuvių kalbos tarmių klasifikacijos. – Kalbotyra 14, 139–147.
Kalėdienė Laima 2011: Geolingvistikos radimosi sąlygos Lietuvoje. – Tarptautinės mokslinės konferencijos Sociolingvistinė dialektologija: baltų tarmių tyrimai pranešimų tezės 2011 m. spalio 21–22 d. Vilniaus universiteto Kauno humanitarinio fakulteto Lietuvių filologijos katedra, Lietuvių kalbos instituto Kalbos istorijos ir dialektologijos skyrius. Prieiga internete: http://www.tarmes.lt/images/Veikla/Laima%20KALEDIENE.pdf.
LK – Lietuvos kelių atlasas, vyr. red. Mindaugas Baltrušaitis. Vilnius: Briedis, 2010.
LKA I–III – A litván nyelv atlasza 1. Lexika; 2. Fonetika, felelős szerk. Kazys Morkūnas. Vilnius: Mokslas, 1977–1991.
LKA Pr – A litván nyelvi atlasz anyaggyűjtési programja. Szerzők: J. Balčikonis, B. Larinas, J. Senkus. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1951; második kiadás – 1956.
LKE – Litván nyelvi enciklopédia, összeállította Kazys Morkūnas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1999.
LKT – Litván nyelvjárások. Szöveggyűjtemény, felelős szerk. Kazys –Morkūnas. Vilnius: Mintis, 1970.
LKTCh – Bacevičiūtė Rima, Ivanauskienė Audra, Leskauskaitė Asta, Trumpa Edmundas. A litván nyelvjárások szöveggyűjteménye. Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 2004.
Mikulėnienė Danguolė 2008: Iš Kalbos istorijos ir dialektologijos skyriaus istorijos. Kalbos istorijos ir dialektologijos problemos 2, 15–33.
Mikulėnienė Danguolė, Trumpa Edmundas 2008: Naujas žvilgsnis į Kazimiero Jauniaus tarmių klasifikaciją. Kalbos istorijos ir dialektologijos problemos 2, 128–146.
Morkūnas Kazys 1980: Pažintis su lietuvių kalbos tarmėmis. Vilnius: Mokslas.
Morkūnas Kazys 2000: Jurgio Gerulio kursai tarmėms tirti. Archivum Lithuanicum 2, 283–290.
Straipsniai / Articles
81
Page 12
DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ
PKKI – „A litván nyelv atlasza”. Prospektus, térképezési és kommentárírási útmutató (gépirat). Vilnius, 1968. A Lietuvių kalbos institutas Nyelvtörténeti és dialektológiai osztályának nyelvjárási archívumában őrzik.
Pranskūnaitė Vita 1993: Gandrp pavadinimai lietuvių kalbos tarmėse (A. Salio „Apklauso 1“ duomenimis). Tarptautinės konferencijos Lietuvių kalba: tyrėjai ir tyrimai Jurgiui Geruliui (1888 03 13– apie 1945) paminėti pranešimų tezės 1993 m. spalio 20–22 d. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 25.
Pranskūnaitė Vita 1994: Avies ir eriuko pavadinimai tarmėse (A. Salio anketos „Apklauso 1“ duomenimis). Lietuvių kalbotyros klausimai 34, 93–96.
Pranskūnaitė Vita 1997: Kielės pavadinimai lietuvių kalbos tarmėse. Lietuvių kalbotyros klausimai 38, 185–189.
Salys Antanas 1933: Kelios pastabos tarmių istorijai. – Archivum Philologicum 4, 21–34.
Salys Antanas 1992: Raštai 4. Lietuvių kalbos tarmės. Roma: Lietuvių Katalikų Mokslo Akademija.
Schrijnen Jos. 1933: Lithuanie. – Essai de bibliographie de géographie linguistique générale / Publications de la Commissions d’Enquête Linguistique 2. Nimegue: N. V. Dekker&van de Vegt en J. W. Van Leeuwen, 77.
Zinkevičius Zigmas 1966: Lietuvių dialektologija. Vilnius: Mintis.
82
Acta Linguistica Lithuanica LXVIII
Page 13
Lietuvių tarmių tinklas: jo ištakos ir optimizacija
MELLÉKLET
1. TÁBLÁZAT. Az észak-zsmai telšiai nyelvjárásban azonos kutatópontok (A litván nyelvi atlasz és Antanas Salys 1. kérdőíve adatai alapján)
16 A nyilvántartási könyvben néhány falu neve mellett kérdőjelek szerepelnek. Ezeket itt is meghagytuk. A szögletes zárójelek a kérdőjellel megjelölt bizonytalan mai helyneveket tartalmazzák.
Burniai Džiuginėnai Paežerė Rubežaičiai Stulpinai Telšiai, város (2)
128
Telšiai, Viešvėnai
160
199
Luokė
Pašatrijos [Pašatrija] Barvydžių [Barvydžiai]
160
Luokė
84
Acta Linguistica Lithuanica LXVIII
Page 15
Lietuvių tarmių tinklas: jo ištakos ir optimizacija
2. TÁBLÁZAT. A nyugat-aukštaitiai šiauliai nyelvjárási csoport egyező kutatópontjai (Lietuvių kalbos atlaso és Antanas Salys Apklauso 1 adatai alapján)
Lietuvių tarmių tinklas: jo ištakos ir optimizacija
A litván nyelvjárások hálózata: forrásai és optimalizálása
Ö S S Z E F O G L A L Ó
Egy ideig úgy vélték, hogy a litván nyelvjárások hálózatának lakott településeit akkor jelölték ki, amikor megkezdődött a litván nyelv atlaszához szükséges anyaggyűjtés. Egyre több érv szól azonban amellett, hogy a geolingvisztika litvániai megszilárdulását mindenekelőtt Antanas Salys nyelvész nevéhez kell kötni, vagyis az 1930-as évekre kell datálni, amikor Salys és munkatársai kezdeményezésére előkészületek folytak a nyelvjárási anyag intenzív gyűjtésére.
Akkoriban az Oktatási Minisztérium ingyenes tanfolyamot szervezett a nyelvjárások kutatóinak; megjelent Jurgis Gerulis és Christian Stang „Lietuvių žvejų tarmė Prūsuose” (A poroszországi litván halászok nyelvjárása; 1933) című monográfiája, amely a leíró dialektológia mintájául szolgált volna; elkészült az első kérdőív Apklausas 1 is, amely alapján Litvánia csaknem valamennyi településéről gyűjtöttek lexikai adatokat. Ezért elképzelhető, hogy ekkor készült el a szóföldrajz fő térképének terve, mivel az adatgyűjtés módszeresen folyt.
A tanulmány olyan érveket sorakoztat fel, amelyek bizonyítják, hogy a Litván Nyelv Atlaszának (1977–1991) szerzői Salys és munkatársai munkájára támaszkodtak: némi módosítással ugyanazt a lakott településhálózatot használták.
Az atlasz pontjainak hálózata a litván nyelvjárások jelenlegi osztályozásának megszilárdulása után is változatlan maradt, lehetőséget teremtve a litván nyelvjárások fejlődésének további megfigyelésére és kutatására.
