REGINA RINKAUSKIENĖ

Litván Neveléstudományi Egyetem

Kutatási területek: dialektológia, morfológia, régi írások.

A főnévi tőtípusok változási tendenciái a XIX. századi, keleti aukštaitiai nyelvjárásban írt szövegekben

A főnévi tőtípusok változásának tendenciái a keleti aukštaitiai nyelvjárásban írt 19^th. századi szövegekben

ANNOTÁCIÓ

A tanulmány a keleti aukštaitiai nyelvjárásban írt XIX. századi szövegek morfológiai jelenségeivel foglalkozik. Áttekinti a korszak néhány írójának – Mykolas Cerauskas, Laurynas Bortkevičius, Henrikas Balevičius, Mykolas Smolskis, Tadas Lichodzejauskas, Kazimieras Michnevičius-Mikėnas, Antanas Kitkevičius és Andrius Benediktas Klungys – vallási szövegeinek nyelvét. A legnagyobb figyelmet a főnév morfológiai kérdéseinek szenteli. A tanulmány a főnévi tőtípusok változásának tendenciáit tárgyalja. Megállapítja, hogy számos főnévi tőingadozás a mai keleti aukštaitiai nyelvjárásban is jellemző.

KULCSSZAVAK: XIX. század, vallási szövegek, keleti aukštaitiai nyelvjárás, főnévi tőtípusok, keveredés.

ANNOTÁCIÓ

A cikk a kelet-aukštaitiai nyelvjárásban írt 19^th. századi szövegek alaktani kérdéseivel foglalkozik. Áttekinti több korabeli szerző – Mykolas Cerauskas, Laurynas Bortkevičius, Henrikas Balevičius, Mykolas Smolskis, Tadas Lichodzejauskas, Kazimieras Michnevičius-Mikėnas, Antanas Kitkevičius és Andrius Benediktas Klungys – vallásos szövegeinek nyelvét. A cikk a főnév alaktani kérdéseire összpontosít. Tárgyalja a főnévi tőváltakozás tendenciáit. Megfigyelhető volt

220

Acta Linguistica Lithuanica LXXIII

Daiktavardžių kamienų kaitos tendencijos XIX amžiaus raštuose rytų aukštaičių patarme

hogy az esetek többségében a főnévi tövek váltakozása a mai kelet-aukštaitiai nyelvjárásra is jellemző.

KULCSSZAVAK: 19^th. század, vallásos szövegek, kelet-aukštaitiai nyelvjárás, főnévi tövek, keveredés.

A főnévi tövek keveredésének jelensége nemcsak a litván nyelv valamennyi nyelvjárásában, hanem a köznyelvben is jellemző. E cikk célja az, hogy áttekintse a kelet-aukštaitiai nyelvjárásban írt 19. századi szövegekben előforduló főnévitő-ingadozás eseteit. Az anyagot Kazimieras Michnevičius-Mikėnas Šventas Izidorius artojas (1859) című könyvéből, Antanas Kitkevičius litván énekeskönyvéből, a Hymny ojców świętych (1848) című kötetből, Andrius Benediktas Klungys Litanijos su maldomis (1842) című füzetéből, Laurynas Bortkevičius Giesmės apie keturiolika stacijų (1810) című könyvéből, Mykolas Cerauskas Senas katekizmas (1803) és Kozonis padėkavonės (1803) című füzeteiből, Mykolas Smolskis Uovogos apie išganymą dūšios (1823) című könyvéből, Tadas Lichodzejauskas Gailus atminimas (1841) című prédikációjából, valamint Henrikas Balevičius Keliavedys (1857) című füzetéből gyűjtötte¹. Az anyag elemzésekor leíró és összehasonlító módszereket alkalmazott.

A HÍMNEMŰ RAGOZÁS TÖVEI

A hímnemű ragozási rendszerhez a produktív és stabil a, ia, įa tövek, valamint a kevésbé stabil u, iu tövek tartoznak; ez utóbbiak hajlamosak más tövekbe átmenni, illetve azokkal keveredni.

¹ A szerzők pontos származásának, vagyis annak tisztázásakor, hogy mely konkrét kelet-aukštaitiai nyelvjárási csoporthoz köthetők, több forrásra támaszkodtunk (Biržiška 1963; Zinkevičius 1990; Vanagas 1996; LE 1954; LE 1963). Mykolas Cerauskas és Laurynas Bortkevičius származásukat tekintve kelet-aukštaitiai panevėžysiek, Henrikas Balevičius és Tadas Lichodzejauskas kelet-aukštaitiai uteniškiek, Mykolas Smolskis és Antanas Kitkevičius pedig kelet-aukštaitiai anykštėnai. Kazimieras Michnevičius-Mikėnas nyelvjárási hovatartozásáról nehéz bármi pontosat mondani. Z. Zinkevičius utalása, miszerint az említett szerző Anykščiai környékéről származik, nem ad egyértelmű választ, mivel Anykščiai környékén anykštėnai, uteniškiai és širvintiškiai nyelvjárásban egyaránt beszélhetnek. A. B. Klungys nyelvjárási hovatartozását sem könnyű pontosan meghatározni, mivel születési helyeként csak annyit jelölnek meg, hogy valahol Lettország közelében. Tanulmányainak helyszínei között az Alūkšta (lettül Ilūkste) járást említik. Csak találgatni lehet, hogy A. B. Klungys kelet-aukštaitiai uteniškis lehetett, mivel uteniškiai nyelvjárásszigetek ma is találhatók Lettország területén: Aknysta és Subāte környékén, valamint Daugavpils környékének nyugati részén.

Straipsniai / Articles

221

REGINA RINKAUSKIENĖ

A keleti aukštaitiai nyelvjárásában írt 19. századi szövegekben a hímnemű ragozási tövek egymás közötti keveredésének tendenciáit az 1. ábra szemlélteti (lásd az 1. ábrát).

a

a

įia

įa

įa

įia

u

įu

įu

įia

1. ÁBRA. A hímnemű ragozási tövek egymás közötti keveredése

Nemcsak a nem produktív és instabil tövek kerülnek könnyen át a stabil és produktív tövek közé, hanem fordított folyamatokra is felfigyeltek. Az a tövű sapnas, dugnas főnevek įia tövű alakjai is adatolhatók: regėjos jog par sapni diedas 17₁₅ ABK; tumsiben inmes be dugnia 125₂₁ MS. A sapnys, dugnys főnevek a keleti aukštaitiai nyelvjárásokra jellemzők: a Litván nyelv nagyszótárában (www.lkz.lt) mindkét főnév csaknem valamennyi keleti aukštaitiai nyelvjárásban adatolható. Fordított esetre is találtak példát: świeta paleyśtuwas 40₇ MS. Az a tövű főnevek u tövű egyes számú eszközhatározói alakjai (Ju tarnum tawa 82₂ LB; buwa <...> Klabonum² tas bažniczias 19₁₈ TL) a sok aukštaitiai nyelvjárásra jellemző, az a és u tövek közötti állandó váltakozással magyarázandók. Nemcsak a nyelvjárásokban, hanem a köznyelvben is gyakran kapnak az u tövű főnevek a tövű ragokat a többes számú paradigmában, például: sūnai, sūnams, sūnais, turgai, turgams, turgais stb. E jelenség következtében alakulhattak ki az u tövű főnevek egyes számú alanyeseti alakjai is: da liji lietas³ 10₃ MC; žmogas⁴ unt Diewa ažmiršta 100₁₁ MS. A 19. századi írásokban adatolták a dangus egyes számú főnév a tövű többes számú helyhatározói alakjait: kuris ira Danguosia 18₁₆ ABK; Ir dungúosna ataduótu 227₁₆ AK; kuris ira dangose 45₂ LB; jeygu nieturietu dunguosie ta Tiewa 15₂₃ TL. Ennek a főnévnek a jelentése: a hívők elképzelése szerint Isten (vagy az istenek), az angyalok, a szentek és a jó emberek lelkeinek lakhelye, a paradicsom, az üdvösség. Egy a tövű többes számú alanyeseti alakot egyházi írásokból a Litván nyelv nagyszótárában is adatoltak (Tesidžiaugia dangai, ir žemė tesilinksmina brš.).

Hasonló folyamatok figyelhetők meg az ia, įia és įu tövek között is. Néhány olyan įu tövű főnevet is adatoltak, amelyek įia tövű alakokat vettek fel. Az amžius főnév įia tövű amžis alakja (vienas umžis <...> mumis tieks 18₂₆ MS; per

²Ugyanezt az alakot J. Basanavičius meséiből is feljegyezték: Tapęs klebonumi kunigas Monkevičius Šeduvoje, atvažavęs į Raginėnus, pašventė laukus BsMtIII193.

³A Litván nyelv nagyszótárában (www.lkz.lt) csak a lietas melléknév szerepel, „esős” jelentésben.

⁴ az a tövű főnév alakja, žmogas egy, a Litván Irodalom- és Néprajztudományi Kézirattárban őrzött, kéziratos keleti szótárból ismert.

222

Acta Linguistica Lithuanica LXXIII

Daiktavardžių kamienų kaitos tendencijos XIX amžiaus raštuose rytų aukštaičių patarme

a wiffą umži musu 8₂₇ MC) az összes keleti aukštaitis nyelvjárás közül csak a panevėžiškiaiakra jellemző⁵. A XIX. században ez a főnév szélesebb körben is használatos lehetett: erre utalnak M. Cerauskas, M. Smolskis és T. Lichdžejauskas⁶ műveiben használt alakok. A király (karalius) tövű főnév alakja csak M. Cerauskas könyvében fordul elő: ku Dowidas karalis rafza₈ MC. A Litván nyelv szótára az utenai nyelvjárásterületről hoz példát: Arelis, minden madár királya, mindent uralt (d.) (Užp.). Az ia, iia és iu tövek állandó váltakozása miatt az ia vagy iia tövű főnevek iu tövű végződéseket kapnak: az Įžganitojaushoz való folyamodás szerint₈ TL (vö. Įžganitois Jezus Kristus₁₈₃ TL); negale but mokitinium 73₂₀ LB; begdami nog viena križielous 84₂₅ MS. Ez különösen a -toj- képzős főnevekre jellemző: pamietiem Tiewu, palinksmintoi, wienatii apda-rytoi musu niedalas 10₂₅ TL; Įžganitojau mana 20₁₄ TL.

A 19. századi írásokban előfordul az ia tövű jaučias (tu nie jauczias ir nie ar-klis 95₁₁ MS) alak. Ž. Markevičienė közölt anyaga szerint a jaučias főnév az anykščiai nyelvjárásban is használatos (Markevičienė 2001: 18). A panevėžiškiekre jellemző kraujas iia tövű főnévi alakot is rögzítették: tikra kuna Jawa, ir Kraujj 86₉ LB.

A NŐNEMŰ RAGOZÁSI TÖVEK

A nőnemű ragozási rendszer mindhárom töve — ā, iā, ē — meglehetősen stabil és produktív.

A keleti aukštaitis nyelvjárásban írt 19. századi szövegekben a nőnemű ragozási tövek egymás közötti keveredésének következő tendenciái figyelhetők meg (lásd a 2. ábrát).

ā ↕ ē ē ↓ iā

2. ÁBRA. A nőnemű ragozási tövek egymás közötti keveredése

Nagyon gyakori az ā és ē tövek kölcsönös keveredése: iszłasidawa del ju geriausiu ganikly 13₁₂ KMM; ing umžynų palaymę 14₉ MC; palaymes žmoniu iejzka 3₁₃ MC; aszmenies strielos ira asztesniey 80₃ MS. A ganyklė, palai̇mė főnevek

⁵ Z. Zinkevičius dar mini keletą žemaičių tarmės punktų (Zinkevičius 1966: 255).

⁶ T. Lichdžejausko munkájában az amžius főnév kétféle, azaz iia és iu tövű alakjai egyaránt használatosak, vö.: jaunam ir stipram umži ar pacziau senutuwiey 1318 TL; niežiuri <...> niey umžiaus 1423 TL.

Straipsniai / Articles

223

REGINA RINKAUSKIENĖ

A keleti aukštaitis területen nem használatosak, a régi írásokból ismertek. A nyíl (strėlė) főnév a tövű alakját a keleti aukštaitis nyelvjárásban keményen ejtett le, lė. A litván nyelv szótára Jonas Biliūnas mondatát idézi, benne az a tövű alakkal (Tíz lépést kimérve megálltam, levettem a vállamról az íjat, felajzottam a nyilat, és célozni kezdtem. J.Bil.). M. Smolskis származását tekintve szintén anykščiai. Z. Zinkevičius még Linkmenist is említi, ahol a nyíl (strėlė) főnév a tövű alakja strėla (Zinkevičius, 1966: 229).

Sok szerző munkájában feljegyezték a jelenleg is széles körben használatos keleti aukštaičių területi iā tövű főnevet: eilia: té éjlos Mėrgėlu stoja 239₈ AK; ajlu <...> pasatatiti pa liepam 33₂ KMM; niepastatik mani wienoy eyloy 44₉ MS.

NŐNEMŰ → HÍMNEMŰ RAGOZÁSI TÖVEK

A XIX. századi írások nyelvének vizsgálatakor megfigyelhető volt, hogy a nőnemű ragozási tövek nemcsak egymással, hanem a hímnemű ragozási tövekkel is hajlamosak összekeveredni (lásd a 3. ábrát).

ā ↓ iā ↓ ē ↓ a (i)ia (i)ia

³ ÁBRA. A nőnemű ragozási tövek keveredése a hímnemű ragozási tövekkel

Leginkább az ā- és a-tövek között ingadozó főnevek: pėda / pēdas⁷ (bus palayrninti piedey 10₁₅ HB; buczioł szwintus piedus 10₁₁ HB; užusżoka nietikietey pedus giwenima 14₁₅ TL; eytumem Jo pedeys 84₈ MS); pabaiga / pabaigas⁸ (pabeyguy priżadu 72₁₁ HB); żabangos / żabangai (užkludijim żabangus welnia 58₁₀ LB; żmoniu żabungus 236₁₃ AK; perk albe imaj ira kajp żab un gaj 29₂ KMM); narsa / narsas (korojj iżz nopikantos, iżz narła 3₆ MC). Néhány, M. Smolskis szövegeiből kiválasztott példa valószínűleg nem a főnév másik...

⁷ Z. Zinkevičius számos keleti aukštaičių nyelvjárási pontról adatolja a pėdas hímnemű főnevet (Zinkevičius1966: 214).

⁸ A hímnemű alakot a Lietuvių kalbos žodyne csak Jonas Bretkūnas Postilėséből jegyezték fel: Pabaige svieto sumišimai bus krūvoje bei geri, bei pikti BPI208.

224

Acta Linguistica Lithuanica LXXIII

Daiktavardžių kamienų kaitos tendencijos XIX amžiaus raštuose rytų aukštaičių patarme

a tövek, valamint az akkori írásmódban a nyelvjárási fonetika tükröződéseivel⁹: Minden adományt Istentől₁ MS (vö. adományokat neked Isten jelezte₉ MS)¹⁰; bajokat és betegségeket<...> gyógyít₁₆ MS (vö. bajokat és betegségeket₂₂ MS); van neki<....> ékesszóló beszédei és példabeszédei₂₄ MS; karjait és lábait levágja₁₁ MS; ezeket a bajokat, betegségeket és szorongattatásokat₂₆ MS; más imákat és könyörgéseket₈ MS. Ezt a jelenséget az egymás mellett előforduló alakok támaszthatják alá, vessük össze: karjait és lábait levágja₁₁ MS és karjait, lábait levágja₁₅ MS.

Meg kell említeni az īa és az (i)ia tövek ingadozásának eseteit is. A marios / mariai (dideli Mariey kruta 8₁₀ MC); žarija / žarijas (žarijus ugnetus jukuopſi 22₂₄ MC) főnevek lehetnek fordítási eredetűek, és egyszerűen kerülhettek át egyik vallási írásból a másikba, mivel például a Lietuvių kalbos žodynas a következő mondatot közli: Žarijus ugnėtus sukuopsi ant galvos (1680-as katekizmus).

ē̄ és az (i)ia tövek keveredésére mindössze két példát találtak: arba su meliniejis unt kuna 46₁₂ KMM; efme dulkiéys ir pelenais 12₄ MC).

HÍMNEMŰ RAGOZÁSI TÖVEK KEVEREDÉSE A NŐNEMŰ RAGOZÁSI TÖVEKKEL

A 19. századi írásokban az ellenkező folyamat is dokumentált: a hímnemű ragozási tövek hajlamosak keveredni a nőnemű ragozási tövekkel. E keveredési tendenciákat az ábra szemlélteti (lásd a 4. ábrát).

a ↓ a ↓ (i)ia ↓ (i)ia ↓ ā ē iā ē

4. ÁBRA. A hímnemű ragozási tövek keveredése a nőnemű ragozási tövekkel

Leggyakrabban olyan főneveket jegyeztek fel, amelyek az (i)ia és az ē tövek között ingadoznak, például: atsiartina unt Kunigu be gailestes 67₅ KMM; barnesų be perstogies 97₂ MS; warejas girditi unt czistas upeles 13₁₄ KMM; su didely rupiesty 64₃ HB.

⁹Az ilyen típusú redukált magánhangzók inkább a širvintiškiai és a déli panevėžiškiai nyelvjárásokra jellemzők (ŠT 2009: 35; RAP 2014: 29). Ž. Markevičienė adatai szerint az anykščėnai és a panevėžiškiai nyelvjárás határvidékén a szóvégi rövid a, e helyett tisztán ejtett vagy kissé elhalványult u, i magánhangzók is előfordulhatnak (Markevičienė 2001: 29).

¹⁰ Az a tövű dowanas főnév a „Lietuvių kalbos žodynas” szótárban csak B. Vilentas műveiből szerepel (16. század).

¹¹ Z. Zinkevičius az ilyen tövű barnė főnevet a szomszédos uteniškiai nyelvjárásból, az užpaliai nyelvjáráspontból adatolja (Zinkevičius 1966: 219).

Straipsniai / Articles

225

REGINA RINKAUSKIENĖ

Más tőtípusok keveredésére csak egy-egy példát találtunk: nu̇stume galinus nog ʃoſtos 23⁹ LB; wienoy Leywiej¹² sedietu 74⁷ MS; kusciomis muſztas 17² LB. A sosta és a kumščia főnevek nem jellemzőek a keleti aukštaitiai nyelvjárásra. A Lietuvių kalbos žodynas (www.lkz.lt) régi írásokból vagy a žemaitiai nyelvterületről idézi őket. Mivel a XIX. századi írások kiadói nem egyetlen tiszta nyelvjárásban írtak, feltételezhető, hogy ezek a főnevek más nyelvjárásokból kerülhettek át.

VEGYES RAGOZÁS

A vegyes ragozáshoz tartozó i és C tövek a leginstabilabbak, és hajlamosak átkerülni az erős hím- vagy nőnemű ragozási tövek közé. A XIX. századi írásokban megfigyelt, a vegyes ragozású tövek keveredésére vonatkozó tendenciákat az ábra szemlélteti (lásd az 5. ábrát).

i_m ↓ | i_f ↓ | i_f ↓ | i_f ↓ | i_f ↓ | C_m ↓ | C_m ↓ | C_f ↓; iā | i̇ā | ē | ā | (i)i̇a | i_m | (i)i̇a | i_f

⁵ ÁBRA. A vegyes ragozási tövek keveredési tendenciái

Sok olyan i tövű főnevet adatoltak, amelyek más tövek alakjait vették fel: širdis (szirdžiu nabażnu 10₉ HB; karsztu szirdžiu 59₁₈ MS; Netiktev žinksneys, bet [zirdziu 10₈ LB; ir asz suspaustas szirdžiu atsilepiu 10₂₆ TL; dekawoiu tau [zirždžia karſzcziausia 30₃ MC; Isz wisas szirdes sawa 4₃ KMM; wisu szirdžiu tikraj Jam tiki 36₂ KMM; atidodu szirdžiuy Tawa 113₁₈ MS; idant futrinta szirde <...> atrasciau 11₁₀ LB); tulžis (tilžiu <...> but girditu 70₉ HB; tulžiu pagirdžiau 120₅ MS; su tulži, pritaise gierima 76₉ LB); akis (po akiu tiek swieta 14₅ LB; po akiu wisa świeta 41₁₅ MS); viltis (džaugias tuo saldžiu wilcziu smertes 71₁₆ KMM); žvėris (wiſſi žwerey lauka giartu 8₁₆ MC; Wiſſi Žwerey unt Lauka 7₅ MC; tuos Žwerius giariausiey yžleyka Diewas 8₁₁ MC); ugnis (nog ugnies 81₇ LB; dega ugniu 81₉ LB; ne perła-jstu tawi <...> ładeis, ugni, liggu 60₈ KMM; dabar <...> karsztoy ugniey 45₁₂ MS); kandis (po tawim gules kundžios 101₁₉ MS); dalis¹³ (dala pirma 7₁ MC; kiatwirtą dalą meatu 10₂₄ MC); šaknis (daug runda [zakniu 11₂₁ MC); smegenys (diega smagienos 98₄ MS).

¹²Z. Zinkevičius adatai szerint a laivė főnevet a panevėžysi, kupiškėnasi és utenai területen jegyezték fel (Zinkevičius 1966: 229).

¹³Ezt az i̇ā tövű dalia (dalis) főnevet már a XVI. század elején is használták K. Sirvydas művében, a Punktai sakymų címűben (Zinkevičius 1966: 247).

226

Acta Linguistica Lithuanica LXXIII

Daiktavardžių kamienų kaitos tendencijos XIX amžiaus raštuose rytų aukštaičių patarme

Hasonló folyamatok hatnak a mássalhangzós ragozású tövekre is; ezek leggyakrabban a hím- vagy nőnemű ragozás erős töveinek alakjait veszik fel: šuo (Szunies krauju wadina 34₇ KMM; keȳp nog szunia pasiutusia 21₂₁ MS); vanduo (unt wiena undienia 55₂₉ MS; idant undieniey <...> nieuzupiltu 20₁₁ HB); piemuo (pa waldziu wiena péménia 11₂₈ ABK); mėnuo (pirmuoasias menesis pagivenima sawa, wiras ir pati, karszcziausiu <...> turi mejly 41₅ KMM; du menesej perejna 41₈ KMM); ašmuo (aszmenies strielos ira asztresniey 80₃ MS); akmuo (ażukluwa naragas ažu akmenia 34₁₁ KMM; akmenies pliszta 112₁₇ MS); ruduo (ilgais rudenia wakarajs 28₁₄ KMM); sesuo (Izydorius ir ja sužadeta, giwena kajp brolis su seseri 39₁ KMM).

Az ellenkező folyamat is megfigyelhető, vagyis az erős ragozású tövek összekeverednek az i tövű főnevekkel: barnis (wilßos barnis rundas 16₁₃ MC); rūpestis (Keip didžiaujia ira, to mana rupeftis 1₁₅ MC; rupefties ne turi 24₂₈ MC); žmonės (burtiniku, žmonis wilojenti 8₇ ABK); malonė (taj ira malonis 68₈ KMM; malonis Jezusą <...> kas Tawi apsakis 13₂₃ MS); krikščionis (nepradieiey but Krikščionim 32₂₀ LB).

A XIX. századi írásokban a vadállat főnév nőnemű alakja is előfordul¹⁴ (meneküljünk és őrizkedjünk, mint a gonosz állat és a szörnyű vadállat karmától64₂₂ MS); a fullánk főnév mássalhangzó-tövű alanyesete¹⁵ (a fullánk a szívig hatol79₂₇ MS), valamint az i-tövű juh főnév hímnemű alakja (öreg kos, érzékeny juhőr16₁₄ KMM).

KÖVETKEZTETÉSEK

A XIX. századi írások a keleti aukštaitis nyelvjárás morfológiájának archaikusabb képét tükrözik. A főnévi tőkeveredés rögzített esetei elsősorban a szerzők anyanyelvjárásainak tényein alapulnak. A mai keleti aukštaitis nyelvjáráshoz hasonlóan a nem produktív tövek könnyen produktívvá válnak, vagy azok alakjait veszik fel (u → a, Cₘ → (i)ia stb.), bár fordított esetek is előfordulnak (a → u; (i)ia → iu). A főnévi tövek változása nemcsak az azonos nemű főnevek között figyelhető meg (iu → ia, ā → ē), hanem a hím- és nőnemű főnevek között is (ā → a, ē → ia). K. Michnevičius-Mikėnas munkájában különösen ritka esetet találtunk: senas szuwa, jautrus awja (= avio) sargas 16₁₄.

¹⁴ A Lietuvių kalbos žodyne (www.lkz.lt) a nőnemű alakokat csak a déli aukštaitis területéről közlik.

¹⁵ Z. Zinkevičius véleménye szerint ez a főnév nem régi mássalhangzós tövű, hanem később keletkezett. Számos keleti aukštaitis nyelvjárásban feljegyezték (Zinkevičius 1966: 266).

Straipsniai / Articles

227

REGINA RINKAUSKIENĖ

RÖVIDÍTÉSEK

ABK – Andrius Benediktas Klungys

AK – Antanas Kitkevičius

HB – Henrikas Balevičius

KMM – Kazimieras Michnevičius-Mikėnas

LB – Laurynas Bortkevičius

MC – Mykolas Cerauskas

MS – Mykolas Smолskis

TL – Tadas Lichodzejauskas

LITERATŪRA

Biržiška Vaclovas 1963: Aleksandrynas: senųjų lietuvių rašytojų, rašiusių prieš 1865, biografijos, bibliografijos ir biobibliografijos 2. Čikaga: JAV LB Kultūros fondas.

LE – Lietuvių enciklopedija 2, red. Vaclovas Biržiška. Boston: Lietuvių enciklopedijos leidykla, 1954.

LE – Lietuvių enciklopedija 28, red. Jonas Grinius. Boston: Lietuvių enciklopedijos leidykla, 1963.

Markevičienė Žaneta 2001: Aukštaičių tarmių tekstai 2. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

LKŽ – Lietuvių kalbos žodynas 1–20, 1941–2002. Elektroninė versija, redaktorių kolegija: Gertrūda Naktinienė (vyr. redaktorė), Jonas Paulauskas, Ritutė Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, Jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Prieiga per internetą www.lkz.lt.

RAP – rytų aukštaičiai panevėžiškiai, sud. Violeta Meiliūnaitė, Vida Marcišauskaitė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2014.

ŠT – Širvintiškių tekstai, sud. Žaneta Markevičienė, Valdimantas Markevičius, Aurimas Markevičius. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2009.

Vanagas Vytautas 1996: Lietuvos rašytojų sąvadas. Vilnius: Lietuvos rašytojų sąjungos leidykla.

Zinkevičius Zigmas 1966: Lietuvių dialektologija. Vilnius: Mintis.

Zinkevičius Zigmas 1990: Lietuvių kalbos istorija 4: Lietuvių kalba XVIII–XIX a. Vilnius: Mokslas.

228

Acta Linguistica Lithuanica LXXIII

Daiktavardžių kamienų kaitos tendencijos XIX amžiaus raštuose rytų aukštaičių patarme

The Tendencies of Substantive Stem Alteration in 19^th Century Texts Written in the Eastern Aukštaitian Dialect

S U M M A R Y

The analysis of the texts of the 19^th century religious authors written in the Eastern Aukštaitian dialect (the following little-studied authors were selected for the research: Henrikas Balevičius, Laurynas Bortkevičius, Andrius Benediktas Klungys, Mykolas Cer- auskas, Antanas Kitkevičius, Tadas Lichodzejauskas, Mykolas Smोलskis and Kazimieras Michnevičius-Mikėnas) reveals the following tendencies of substantive stem alteration: ā → a (bus palayminti piedev 10₁₅ HB; pabeyguy prižadu 72₁₁ HB; užkludijim žabangus welnia 58₁₀ LB); ā → ē (iszlasidawa del ju geriausiu ganikly 13₁₂ KMM; ing umžyną palaymę 14₉ MC); iā → ia (dideli Mariey kruta 8₁₀ MC); ia → iā (kusciomis mufztas 17₂ LB); ia → ē (atsiartina unt Kunigu be gajl estes 67₅ KMM; barnes be perstogies 97₂ MS; warejas girditi unt czistas upeles 13₁₄ KMM); a → ā (nuſtume galingus nog foſtos 23₉ LB); a → ia (regiejos jog par sapni diedas 17₁₅ ABK; tumsiben innes be dugnia 125₂₁ MS); ē → ia (arba su meliniejis unt kuna 46₁₂ KMM); ē → iā (té éilos Mérgélu stoja 239₈ AK); iu → ia (vienas umzīs <...> mumis tieks 18₂₆ MS; ku Dowidas karalis raſza 8₈ MC).

The nouns of non-productive stems often acquire the forms of productive stems, for example: szirdžiu nabażnu 10₉ HB; tilžiu <...> but girditu 70₉ HB; po akiu tiek swieta 14₅ LB; džiaugias tuo saldžiu wilcziu smertes 71₁₆ KMM; keep nog szunia pasiutusja 21₂₁ MS; su pilnu wilcziu 21₁₁ TL; pa waldziu wena pémenia 11₂₈ ABK; unt wena undenia 55₂₉ MS; ilgais rudenia wakarajs 28₁₄ KMM. Opposite cases were also identified, for example: łu tarnum tawa 82₂ LB; pagal parsiergieima Ižganitojaus 8₉ TL; buwa <...> Klabonum tas bažniczias 19₁₈ TL; aszmėnies strielos ira asztsreniey 80₃ MS; begdami nog wena križielous 84₂₅ MS.

Įteikta 2015 m. balandžio 2 d.

R E G I N A R I N K A U S K I E N Ė

Lietuvos edukologijos universitetas

Taraso Ševčenkos g. 31, LT-03111 Vilnius, Lietuva

[email protected]

Straipsniai / Articles

229