Daiktavardžių kamienų kaitos tendencijos XIX amžiaus raštuose rytų aukštaičių patarme

220 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII REGINA RINKAUSKIENĖ Lietuvos edukologijos universitetas Kutatási irányok: dialektológia, morfológia, régi írások. A FŐNEVEK TŐALAKJAINAK VÁLTOZÁSI TENDENCIÁI A XIX. SZÁZADI KELETFELVIDÉKI NYELVJÁRÁSI A főnévi tövek változásának tendenciái a keleti nyelveken írt 19. századi szövegekben FELVIDÉKI NYELVJÁRÁS ANNOTÁCIÓ A tanulmány a kelet-aukštaitit nyelvjárásban írt 19. századi írások morfológiai kérdéseivel foglalkozik. Áttekinti több korabeli szerző – Mykolas Cerauskas, Laurynas Bortkevičius, Henrikas Balevičius, Mykolas Smolskis, Tadas Lichodzejauskas, Kazimieras Michnevičius-Mikėnas, Antanas Kitkevičius, Andrius Benediktas Klungys – vallási szövegeinek nyelvét. A fő figyelmet a főnév morfológiájának kérdéseire fordítja. A Straipsnyje aptariamos daiktavardžių kamienų kaitos tendencijos. Pastebėta, kad daugelis főnévi tövek ingadozása a mai kelet-aukštaiti nyelvjárásra is jellemző. KULCSSZAVAK: 19. század, vallási szövegek, kelet-aukštaiti nyelvjárás, főnévi tövek, keveredés. ANNOTÁCIÓ A tanulmány a kelet-aukštaiti nyelvjárásban írt 19. századi szövegek morfológiai kérdéseivel foglalkozik. Áttekinti több korabeli szerző – Mykolas Cerauskas, Laurynas Bortkevičius, Henrikas Balevičius, Mykolas Smolskis, Tadas Lichodzejauskas, Kazimieras Michnevičius-Mikėnas, Antanas Kitkevičius, Andrius Benediktas Klungys – által írt vallási szövegek nyelvét. A cikk a főnév morfológiájának kérdéseire összpontosít. A főnévi tő változásának tendenciáit tárgyalja. Megfigyelték, hogy az esetek többségében a főnévi tövek változásai a mai keleti aukštaitis Tanulmányok / Articles 221 Daiktavardžių kamienų kaitos tendencijos XIX amžiaus raštuose rytų aukštaičių patarme nyelvjárásra is jellemzőek. KULCSSZAVAK: 19. század, vallásos szövegek, keleti aukštaitis nyelvjárás, főnévi tövek, keveredés. A főnévi tövek keveredésének jelensége nemcsak valamennyi litván nyelvjárásra kalbos tarmėms, bet ir bendrinei kalbai. Šio straipsnio tikslas – apžvelgti pajellemző, hanem a keleti aukštaitis nyelvjárásban írt, a főnévi tövek ingadozásának eseteit tartalmazó XIX. századi írásokra is. Az anyagot Kazimieras Michnevičius-Mikėnas Šventas Izidorius artojas (1859) című könyvéből, Antanas Kitkevičius Hymny ojców świętych (1848) című litván énekeskönyvéből, Andrius Benediktas Klungys Litanijos su maldomis (1842) című füzetéből, Laurynas Bortkevičius Giesmės apie keturiolika stacijų (1810) című könyvéből, Mykolas Cerauskas Senas katekizmas (1803) és Kozonis padėkavonės (1803) című füzeteiből, Mykolas Smolskis Uvogos apie išganymą dūšios (1823) című könyvéből, Tadas Lichodzejauskas Gailus atminimas (1841) című prédikációjából, valamint Henrikas Balevičius Keliavedys (1857) című füzetéből gyűjtöttük össze1. Az anyag elemzése során leíró és összehasonlító módszereket alkalmaztunk. A HÍMNEMŰ RAGOZÁS TÖVEI A hímnemű ragozás rendszeréhez a produktív és stabil a, a, ia tövek, valamint a kevésbé stabil u, u tövek tartoznak, amelyek hajlamosak más tövekbe átmenni, illetve azokkal keveredni. 1 A szerzők pontos származásának tisztázásakor, vagyis annak megállapításakor, hogy a kelet-aukštaitis nyelvjárás mely konkrét változatához köthetnénk őket, több forrásra támaszkodtunk (Biržiška 1963; Zinkevičius 1990; Vanagas 1996; LE 1954; LE 1963). Mykolas Cerauskas és Laurynas Bortkevičius származásuk szerint kelet-aukštaitis panevėžiškiai nyelvjárásúak, Henrikas Balevičius és Tadas Lichodzejauskas – kelet-aukštaitis uteniškiai nyelvjárásúak, Mykolas Smolskis és Antanas Kitkevičius – kelet-aukštaitis anykštėnai nyelvjárásúak. Kazimieras Michnevičius-Mikėnas nyelvjárásáról nehéz pontosan bármit is mondani. Z. Zinkevičius utalása, miszerint az említett szerző Anykščiai környékéről származik, nem mond semmi egyértelműt, mivel Anykščiai környékén anykštėnai, uteniškiai és širvintiškiai nyelvjárásban egyaránt beszélhetnek. A. B. Klungys nyelvjárását sem könnyű pontosan meghatározni, mivel születési helyét így jelölik – valahol Lettország közelében. A tanulás helyszíneinek megnevezésekor Alūkštos (lettül Ilūkste) járását említik. Csak feltételezhető, hogy A. B. Klungys kelet-aukštaitis uteniškiai nyelvjárású lehetett, mivel uteniškiai nyelvjárási szigetek ma is találhatók Lettország területén: Aknysta, Subačius környékén, valamint Daugavpils környékének nyugati részén. REGINA RINKAUSKIENĖ 222 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII A keleti aukštai nyelvjárásban írt XIX. századi szövegekben a hímnemű ragozás töveinek egymással való keveredési tendenciáit az 1. ábra szemlélteti (lásd az 1. ábrát). a a ia a a ↕ ia uu u ia ↕ ↕ ↓ ↓ 1. ÁBRA A hímnemű ragozás töveinek egymással való keveredése A sapnas, dugnas főnevek esetében Ne tik neproduktyvūs ir nestabilūs kamienai lengvai pereina į stabiliuosius ir produktyviuosius, bet pastebėti ir atvirkštiniai procesai. a kamieno daikia tövű alakokat rögzítettek: regiejos jog par sapni diedas 1715 ABK; tumsiben inmes be dugnia 12521 MS. A sapnỹs, dugnỹs főnevek a keleti aukštai nyelvjárásokra jellemzőek: a Litván nyelv szótárában (www.lkz.lt) mindkét főnevet a keleti aukštai nyelvjárások csaknem mindegyikében adatolták. Fordított esetet is találtak: świeta pałeystuwas 407 MS. Az a tövű főnevek u tövű egyes számú eszközhatározói alakjait (ʃu tarnum tawa 822 LB; buwa <...> Klabonum2 tas bažniczias 1918 TL) az a és u töveknek számos aukštai nyelvjárásra jellemző állandó váltakozásával kell magyarázni. Nemcsak a nyelvjárásokban, hanem a köznyelvben is gyakran az u tövű főnevek a többes számú paradigmában az a tövű főnevek ragjait kapják, például: sūnai, sūnams, sūnais, turgai, turgams, turgais stb. Ezért alakultak ki feltehetően az u-tövű főnevek egyes számú nominativusi alakjai is: da ljii lietas3 103 MC; mogas4 unt Diewa amirszta 10011 MS. A XIX. századi írásokban megtalálhatók a dangus egyes számú főnév a-tövű többes számú lokatívuszi alakjai: kuris ira Danguosia 1816 ABK; Ir dunguósna ataduótu 22716AK; kuris ira dangose 452 LB; jeygu nieturietu dunguosie ta Tiewa 1523 TL. Ennek a főnévnek a jelentése a hívők elképzelése szerint Isten (vagy az istenek), az angyalok, a szentek és a jó emberek lelkeinek lakhelye, a paradicsom, a mennyország. Az egyházi írásokból egy a-tövű többes számú nominativusi alakot a Lietuvių kalbos žodynas is rögzített (Tesidžiaugia dangai, ir žemė tesilinksmina brš.). Hasonló folyamatok figyelhetők meg a a-, az iaés a u-tövek között is. Feljegyeztek néhány -tövű főnevet, amelyek ia-tövű alakokat vettek fel. Az amžius főnév ia-tövű alakja, az amžis (wienas umžis <…> mumis tieks 1826 MS; 2 Ugyanezt az alakot J. Basanavičius meséiből is feljegyezték: Tapęs klebonumi kunigas Monkevičius Šeduvoje, atvažiavęs į Raginėnus, pašventė laukus BsMtII193. 3 A Lietuvių kalbos žodyne (www.lkz.lt) csak a lietas melléknév van rögzítve ‘esős’ jelentésben. 4 Az a-tövű žmogas főnévi alak egy, a Lietuvių literatūros ir tautosakos rankraštynasban található keleti kéziratos szójegyzékből ismert. Cikkek / Articles 223 Daiktavardžių kamienų kaitos tendencijos XIX amžiaus raštuose rytų aukštaičių patarme wiʃʃą umi musu 827 MC) az összes keleti aukštaitis közül csak a panevėžiškiaiakra jellemző5. A XIX. században ezt a főnevet szélesebb körben is használhatták: erre utalnak az M. Cerauskas, M. Smolskis és T. Lichdzejauskas6 munkáiban használt alakok. A karalius ’király’ főnév ia-tövű alakja csak M. Cerauskas könyvében található: ku Dowidas karalis raʃza 88 MC. A Lietuvių kalbos žodyne az utenai lis, visų paukščių karãlis, visa pundavojo (d.) (Užp.). Dėl nuolatinio a, ia ir u kanyelvjárási területről származó példa szerepel: az a vagy ia tövű főnevek az u tövű főnevek végződéseit veszik fel: pagal parsiergieima Iganitojaus 89 TL (vö. Iganitois Jezus Kristus 183 TL); negale but mokitinium 7320 LB; begdami nog wiena kriielous 8425 MS. Ez különösen a -tojképzős főnevekre jellemző: pamietiem Tiewu, palinksmintoi, wienatii apdarytoi musu niedalas 1025 TL; Iganitojau mana 2014 TL. A XIX. századi írásokban a jaučias a-tövű alak is megtalálható (tu nie jauczias ir nie arklis 9511 MS). Ž. Markevičienė által közölt anyag azt mutatja, hogy a jaučias főnevet az anyksčiai nyelvjárásban is használják (Markevičienė 2001: 18). Rögzítették a panevėžysi nyelvjárásra jellemző kraujas főnév ia-tövű alakját: tikra kuna ʃawa, ir Krauji 869 LB. NŐNEMŰ LINKSNIAVIMO KAMIENAI A nőnemű ragozás rendszerének mindhárom tője, az ā, ā, ē, meglehetősen stabil és produktív. A XIX. század keleti aukštaitis nyelvjárásban írt szövegeiben megfigyelhetők a nőnemű ragozási tövek egymással való keveredésének alábbi tendenciái (lásd a 2. ábrát). ā ē ēā ↕ ↓ 2. ÁBRA A nőnemű ragozási tövek egymással való keveredése Nagyon gyakori az āés ē-tövek kölcsönös keveredése: iszłasidawa del ju geriausiu ganikły 1312 KMM; ing umžyną pałaymę 149 MC; pałaymes moniu ieʃzka 313 MC; aszmenies striełos ira asztresniey 803 MS. Daiktavardžiai ganyklė, palaimė 5 Z. Zinkevičius dar mini keletą žemaičių tarmės punktų (Zinkevičius 1966: 255). 6 T. Lichdzejausko darbe greta vartojamos dvejopos, t. y. ia ir u kamienų, daiktavardžio amžius formos, plg.: jaunam ir stipram umi ar pacziay senotuwiey 1318 TL; nieiuri <...> niey umiaus 1423 TL. REGINA RINKAUSKIENĖ 224 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII nevartojami rytų aukštaičių plote, jie žinomi iš senųjų raštų. Daiktavardis strėlė a kamieno formą gali būti įgijęs dėl rytų aukštaičių patarmėje kietai tariamų junginių le, lė. Lietuvių kalbos žodynas pateikia Jono Biliūno sakinį su a kamieno forma (Atmatavęs dešimtį žingsnių, atsistojau, nusiėmiau nuo pečių lanką, įtempiau strėlą ir pradėjau taikinti. J.Bil.). M. Smolskis pagal kilmę taip pat anykštėnas. Z. Zinkevičius még megemlíti Linkmenist, ahol a strėlė főnév a tőhangzóosztályba tartozó strla (Zinkevičius, 1966: 229). Számos szerző munkáiban rögzítették a jelenleg a kelet-aukštaitis területén széles körben használt ā tőhöz tartozó eilia főnevet is: té éjlos Mérgélu stoja 2398 AK; ajlu <…> pasatatiti pa liepam 332 KMM; niepastatik mani wienoy eyloy 449 MS. NŐNEMŰ → HÍMNEMŰ LINKSNIAVIMO KAMIENAI A XIX. századi írások nyelvének vizsgálata során megfigyelték, hogy a nőnemű ragozású tövek nemcsak egymással, hanem a hímnemű ragozású tövekkel is hajlamosak keveredni (lásd a 3. ábrát). ā ā ē ↓ a(i)a (i)a ↓ ↓ 3. ÁBRA Melléknévi ragozású tövek keveredése a hímnemű ragozás töveivel Főként azok a főnevek ingadoznak az āés az a-tövek között: pėda / pėdas7 (bus pałayminti piedey 1015 HB; bucziot szwintus piedus 1011 HB; uuszoka nietikietey pedus giwenima 1415 TL; eytumem Jo pedeys 848 MS); pabaiga / pabaigas8 (pabeyguy priżadu 7211 HB); žabangos / žabangai (užkludiʃim žabangus welnia 5810 LB; moniu abungus 23613 AK; perkałbeimaj ira kajp abungaj 292 KMM); narsa / narsas (koroii iʃz nopikantos, iʃz narʃa 36 MC). Az M. Smolski szövegeiből kiválasztott néhány példa valószínűleg nem egy másik főnévi 7 A. Zinkevičius számos keleti aukštaitis nyelvjárási pontból közöl hímnemű pėdas főnevet (Zinkevičius1966: 214). 8 A hímnemű forma a Lietuvių kalbos žodyne csak Jonas Bretkūnas Postiléjéből van feljegyezve: Pabaige svieto sumišimai bus krūvoje bei geri, bei pikti BPI208. Cikkek / Articles 225 Daiktavardžių kamienų kaitos tendencijos XIX amžiaus raštuose rytų aukštaičių patarme törzseknek, illetve a nyelvjárási fonetika akkori helyesírásban tükröződő jelenségeivel9: Wisus dowanus nog Diewa 31 MS (vö. dowanom Tawi Diewas apweyzdi 129 MS)10; bedus ir wargus <…> kinczia 616 MS (vö. bedos ir wargey 2822 MS); van <…> giediszkus kałbus ir mislis 2224 MS; runkus ir kojas kapotu 4611 MS; tas bedus, ligas ir suspaudimus 4926 MS; par kitu małdus ir potierius 508 MS. Ezt a jelenséget az egymás mellett használt formák is alátámaszthatják, hasonlítsuk össze: runkus ir kojas kapotu 4611 MS és runkus, koius apkoleczija 9915 MS. Meg kell említeni az iā és az (i)a tőváltakozás eseteit. A marios / mariai főnevek (dideli Mariey kruta 810 MC); a žarija / žarijas (žarijus ugnetus ʃukuopʃi 2224 MC) a fordítás eredményei lehetnek, amelyeket egyszerűen átvettek egyik vallásos írásból a másikba, mivel például a Lietuvių kalbos žodynas a következő mondatot közli: Žarijus ugnėtus sukuopsi ant galvos (1680-as katekizmus). ē ir (i)a kamienų mišimo atvejų rasta tik du: arba su meliniejs unt kuna 4612 KMM; eʃme dulkieys ir pełenais 124 MC). HÍMNEMŰ → NŐNEMŰ LINKSNIAVIMO KAMIENAI A 19. századi írásokban a fordított folyamat is rögzítésre került: a hímnemű ragozás tövei hajlamosak összekeveredni a nőnemű ragozás töveivel. E keveredés tendenciáit az ábra szemlélteti (lásd a 4. ábrát). a a (i)a ↓ (i)a ā ē ↓ ā ē ↓ ↓ 4. ÁBRA A hímnemű ragozási tövek keveredése a nőnemű ragozási tövekkel Legtöbbször olyan főneveket rögzítettek, amelyek az (i)aés ē-tövek között ingadoznak, például: atsiartina unt Kunigu be gajłestes 675 KMM; barnes11 be perstogies 972 MS; warejas girditi unt czistas upełes 1314 KMM; su dideły rupiesty 643 HB. a szó végén a rövid a, e helyett 9 Tokio tipo redukuoti balsiai būdingesni širvintiškių ir pietinių panevėžiškių patarmėms (ŠT 2009: 35; RAP 2014: 29). Ž. Markevičienės duomenimis, anykštėnų paribyje su panevėžiškiais tisztán vagy kissé elmosódottan ejtett u, i magánhangzók is állhatnak (Markevičienė 2001: 29). 10 A dovanas „ajándékok” a-tövű főnév a „Lietuvių kalbos žodyne” című szótárban csak B. Vilento XVI. századi munkáiból szerepel. 11 Z. Zinkevičius ilyen tövű főnévként a barnė szót a szomszédos utenai nyelvjárásból, az Užpaliai-pontból közli (Zinkevičius 1966: 219). REGINA RINKAUSKIENĖ 226 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Kitų kamienų maišymosi atvejų rasta tik po vieną pavyzdį: nuʃtume galingus nog ʃoʃtos 239 LB; wienoy Łeywiey12 sedietu 747 MS; kusciomis muʃztas 172 LB. Daiktavardžiai sosta ir kumščia nebūdingi rytų aukštaičiams. Lietuvių kalbos žodynas (www.lkz.lt) juos pateikia iš senųjų raštų arba žemaičių ploto. Kadangi XIX a. raštų leidėjai nerašė viena gryna tarme, galima manyti, kad šie daiktavardžiai gali būti perimti iš kitų patarmių. MIŠRUSIS LINKSNIAVIMAS Mišriajam linksniavimui priklausantys i ir C kamienai yra patys nestabiliausi, linkę pereiti į stipriuosius vyriškojo arba moteriškojo linksniavimo kamienus. A XIX. századi írásokban megfigyelt vegyes ragozású tövek keveredési tendenciáit az ábra szemlélteti (lásd az 5. ábrát). im if if if ↓ if Cm Cm ↓ Cf ↓ ↓ ↓ ↓ ↓ ↓ ā ā ē ā (i)a im(i)a if 5. ÁBRA A vegyes ragozású tövek keveredési tendenciái Sok olyan i-tövű főnevet rögzítettek, amelyek más tövek alakjait vették fel: szirdis (szirdżiu nabażnu 109 HB; karsztu szirdiu 5918 MS; Netiktey inksneys, ʃzirdziu 108 LB; ir asz suspaustas szirdiu atsilepiu 1026 TL; dekawoiu tau ʃzirdzia karʃzcziausia 303 MC; Isz wisas szirdes sawa 43 KMM; wisu szirdiu tikraj Jam tiki 362 KMM; atidodu szirdiuy Tawa 11318 MS; idant ʃutrinta szirde <…> atrasciau 1110 LB); tulžis (tilżiu <…> but girditu 709 HB; tuliu pagirdiou 1205 MS; su tulźi, pritayse gierima 769 LB); akis (po akiu tiek swieta 145 LB; po akiu wisa świeta 4115 MS); viltis (džaugias tuo saldžiu wilcziu smertes 7116 KMM); žvėris (wiʃʃi žwerey łauka giartu 816 MC; Wiʃʃi weriey unt Łauka 75 MC; tuos werius giariausiey yłeyka Diewas 811 MC); ugnis (nog ugnies 817 LB; dega ugniu 819 LB; ne perłakandis (po tawim gułes kundios 10119 MS); dalis13 (dala jstu tawi <…> ładejs, ugni, liggu 608 KMM; dabar <…> karsztoy ugniey 4512 MS); pirma 71 MC; kiatwirtą dalą meatu 1024 MC); šaknis (daug runda ʃzakniu 1121 MC); smegenys (diega smagienos 984 MS). 12 Z. Zinkevičiaus duomenimis, daiktavardis laivė užfiksuotas panevėžiškių, kupiškėnų ir uteniškių plote (Zinkevičius 1966: 229). 13 Toks ā kamieno daiktavardis dalia (dalis) vartotas jau XVI a. pradžioje K. Sirvydo veikale Punktai sakymų (Zinkevičius 1966: 247). Straipsniai / Cikkek 227 Daiktavardžių kamienų kaitos tendencijos XIX amžiaus raštuose rytų aukštaičių patarme Panašūs procesai veikia ir priebalsinio linksniavimo kamienus, dažniausiai jie linkę įgauti vyriškojo arba moteriškojo linksniavimo stipriųjų kamienų formų: šuo (Szunies krauju wadina 347 KMM; keyp nog szunia pasiutusia 2121 MS); víz (unt wiena undienia 5529 MS; idant undieniey <…> nieużupiłtu 2011 HB); piemuo (pa waldziu wiena péménia 1128 ABK); hold (pirmuoasias menesis pagiwenima sawa, wiras ir pati, karszcziausiu <…> turi mejły 415 KMM; du menesej perejna 418 KMM); csont (aszmenies striełos ira asztresniey 803 MS); kő (aukluwa naragas au akmenia 3411 KMM; akmenies pliszta 11217 MS); ősz (iłgajs rudenia wakarajs 2814 KMM); nővér (Izydorius ir ja suadeta, giwena kajp brolis su seseri 391 KMM). Megfigyelhető a fordított folyamat is, vagyis az erős ragozású tövek keverednek az i-tövű főnevekkel: viszály (wiʃʃos barnis rundas 1613 MC); gond (Keip didziauʃia ira, to mana rupeʃtis 115 MC; rupeʃties ne turi 2428 MC); emberek (burtiniku, monis wilojenti 87 ABK); kegyelem (taj ira małonis 688 KMM; małonis Jezusa <…> kas Tawi apsakis 1323 MS); keresztény (nepradieiey but Krikścionim 3220 LB). A XIX. századi írásokban megtalálható a žvėris főnév nőnemű alakja14 (bekim ir saugokimes, kaip nog pikto algczia ir weries sztrosznos 6422 MS); a geluonis főnév mássalhangzó-tövű névszói nominativusa15 (gieło unt pacziu szirdi preyna 7927 MS), valamint az i-tövű avis főnév hímnemű alakja (senas szuwa, jautrus awja sargas 1614 KMM). KÖVETKEZTETÉSEK A XIX. századi írások a keleti aukštaitisi nyelvjárás morfológiájának archaikusabb képét tükrözik. A főnévi tövek keveredésének rögzített esetei mindenekelőtt a szerzők anyanyelvi nyelvjárásainak tényein alapulnak. A mai keleti aukštaitis nyelvjáráshoz hasonlóan a nem produktív tövek könnyen átmennek produktív tövekbe, illetve felveszik azok alakjait (u → a, Cm → (i)a stb.), bár fordított esetek is előfordulnak (a → u; (i)a → u). A főnévi tövek változása nemcsak ugyanazon gičiaus-Mikėnas munkájában figyelhető meg: régi szuwa, jautrus awja (= avio) sargas 1614. 14 A minės daiktavardžių (u → a, ā → ē), bet ir tarp vyriškosios ir moteriškosios giminės daiktavardžių (ā → a, ē → a). Ypač retas atvejis rastas K. MichneviLietuvių kalbos žodyne (www.lkz.lt) a nőnemű alakokat csak a déli aukštaitis területéről közlik. 15 Z. Zinkevičius véleménye szerint az ilyen főnév nem régi mássalhangzó-tövű, hanem később keletkezett. Számos keleti aukštaitis nyelvjárásban feljegyezték (Zinkevičius 1966: 266). REGINA RINKAUSKIENĖ 228 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII RÖVIDÍTÉSEK ABK – Andrius Benediktas Klungys AK – Antanas Kitkevičius HB – Henrikas Balevičius KMM – Kazimieras Michnevičius-Mikėnas LB – Laurynas Bortkevičius MC – Mykolas Cerauskas MS – Mykolas Smolskis TL – Tadas Lichodzejauskas LITERATŪRA Biržiška Vaclovas 1963: Aleksandrynas: senųjų lietuvių rašytojų, rašiusių prieš 1865, biografijos, bibliografijos ir biobibliografijos 2. Čikaga: JAV LB Kultūros fondas. LE – Lietuvių enciklopedija 2, red. Vaclovas Biržiška. Boston: Lietuvių enciklopedijos leidykla, 1954. LE – Lietuvių enciklopedija 28, red. Jonas Grinius. Boston: Lietuvių enciklopedijos leidykla, 1963. Markevičienė Žaneta 2001: Aukštaičių tarmių tekstai 2. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. LKŽ – Lietuvių kalbos žodynas 1–20, 1941–2002. Elektroninė versija, redaktorių kolegija: Gertrūda Naktinienė (vyr. redaktorė), Jonas Paulauskas, Ritutė Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, Jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Prieiga per internetą www.lkz.lt. RAP – Rytų aukštaičiai panevėžiškiai, sud. Violeta Meiliūnaitė, Vida Marcišauskaitė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2014. ŠT – Širvintiškių tekstai, sud. Žaneta Markevičienė, Valdimantas Markevičius, Aurimas Markevičius. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2009. Vanagas Vytautas 1996: Lietuvos rašytojų sąvadas. Vilnius: Lietuvos rašytojų sąjungos leidykla. Zinkevičius Zigmas 1966: Lietuvių dialektologija. Vilnius: Mintis. Zinkevičius Zigmas 1990: Lietuvių kalbos istorija 4: Lietuvių kalba XVIII–XIX a. Vilnius: Mokslas.