JOLANTA VASKELIENĖ Vilniusi Egyetem Šiauliai Akadémiája ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0002-8516-8608

Kutatási területek: szóképzés, morfológia, szövegnyelvészet, stilisztika, variativitás. DOI: doi.org/10.35321/all88-17

Daiva Murmulaitytė

AZ ÚJ SZAVAK KÉPZÉSÉNEK ÉS A MORFÉMIKAI KUTATÁSOKNAK A TÁVLATAI (A LITVÁN NYELV ÚJ SZAVAINAK ADATBÁZISÁNAK ESETE)

Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2021, 184 o. DOI doi.org/10.35321/e-pub.16.naujadaros-tyrimu-perspektyvos ISBN 978-609-411-289-8

Daivos Murmulaitytė monográfiája az első olyan könyv, amely a 2011-ben létrehozását megkezdett, folyamatosan bővülő Litván Nyelvi Új Szavak Adatbázisának^¹ (a továbbiakban: ND vagy adatbázis) és az általa kínált kutatási lehetőségeknek a bemutatásával foglalkozik. Jelenleg az ND-ben több címszavas új szó és szemléltető példa található, mint amennyi a monográfia készítésének idején volt^², ezért a monográfia egyes megállapításai már most még inkább alátámaszthatók, kiegészíthetők (vagy talán

¹ „Ebben az adatbázisban a 20. század végétől a litván nyelvben megjelent és a jelenlegi nyilvános nyelvhasználatban megjelenő új szavakat (jövevényszavakat és új képzésű szavakat), szókapcsolatokat és rövidítéseket, a szavak új jelentéseit, valamint információkat az új szavak eredetéről, használatáról és normálásáról gyűjtik.” (https://ekalba.lt/naujažodžiai/apie/ND%20%C4%AEvadas [megtekintve: 2023-01-25]).

² Az ND létrehozóinak közlése szerint 2022 végén az adatbázisban 7920 leírt új szó és több mint 28 000 szemléltető példa szerepelt (https://ekalba.lt/naujažodžiai/apie/ND%20Duomenyno%20sandara, megtekintve: 2023. 01. 25.), a monográfia Bevezetésében („A vizsgált forrás”) pedig az olvasható, hogy 2020 novemberében az ND-ben 6300 új szó és 23 000 szemléltető példa volt.

326

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII

Daiva Murmulaitytė. Naujažodžių darybos ir morfemikos tyrimų perspektyvos (Lietuvių kalbos naujažodžių duomenyno atvejis)

és megcáfolhatók-e?) az új adatok elemzésének eredményei alapján^³. A monográfia szerzője, Daiva Murmulaitytė, a litván nyelv új szavait választotta kutatása tárgyául (az ND anyagának felhasználásával), és ezt az adatbázist a szóalkotási és morfématani kutatások eszközeként kívánta bemutatni^⁴. Ehhez a monográfia szerzője teljes mértékben felkészült, a kutatás tárgyát alaposan ismeri – ez a könyv Daiva Murmulaitytė 2017-ben megkezdett, az ND-hez kapcsolódó különféle kutatásainak folytatása és összegzése. Nyilvánvaló, hogy kiválóan ismeri az ugyanilyen kutatási tárgyat választó más kutatók munkáit is, és nemcsak a Litvániában, hanem világszerte folyó szóalkotási, neológiai, kontaminációs és egyéb kutatásokat is alaposan tanulmányozta. Azok, akik a könyvben bemutatott ismeretek valamelyikét tovább kívánják fejleszteni, hasznosíthatják a különböző nyelveken publikált, hivatkozott szakirodalmat (a jegyzék 111 tételt tartalmaz).

A monográfia szerkezete logikus, megfelelő és világos – a rövid Köszönetnyilvánításon kívül Bevezetésből, két, fejezetekre és alfejezetekre tagolt részből, az elemzéssel összhangban álló részletes következtetésekből, valamint a források és a szakirodalom jegyzékéből, továbbá egy 9 oldalas angol nyelvű összefoglalóból áll^⁵, amely lehetővé teszi, hogy az új szóalkotás, az új szavak, az adatbázisok és hasonló témák iránt érdeklődő, más anyanyelvű olvasók megismerjék a kutatás főbb eredményeit és felismeréseit. A monográfia tartalma tehát nagyon átgondolt és következetes. A monográfia Bevezetése bemutatja a kutatás forrását (ND), tárgyát, célját és az annak eléréséhez szükséges feladatokat, tárgyalja a kutatás módszertanát, áttekintést ad az ND-re támaszkodó kutatásokról, valamint ismerteti a monográfia szerkezetét. A monográfia első része („Az új szavak adatbázisa – az új szavak forrása és kutatásuk eszköze”) az ND-ről mint az új szavak gyűjteményéről és az új szavak kutatásának eszközéről szól. Ezt a részt 3 fejezet alkotja – ezek bemutatják az ND-ben szereplő új szavak típusait, tárgyalják a lexikai és szemantikai új szavakat^⁶, a feléledt lexikát, és a legnagyobb figyelmet a szóalkotási szempontból vizsgálható új szavaknak szentelik. Itt az ND adatainak kiválasztási elveit is tárgyalják (szó esik az igei absztraktumok szabályosságáról, a visszaható képzett szavakról, a többértelműségről, majd összegzés következik). Ezt követően a figyelem a

³ Meg kell jegyezni, hogy az ND empirikus anyagán nemcsak ez a monográfia alapul, hanem a monográfia szerzőjének vezetésével tavaly megvédett Agnė Aleksaitė (2022) doktori disszertációja is. A disszertáció szerzője az ND által 2017–2019 között lexikográfiailag leírt 5319 egységből kiválasztott 3098 képzett szóra támaszkodott. Mindkét koncepcionális mű (a recenzált monográfia és a disszertáció) jó alapot és kiindulópontot jelent az új szavak kutatásához; mindkét mű felismeréseit más, új szavakat (vagy új képzett szavakat) kutató tudósok is felhasználhatják (a recenzens ezt már megtette, lásd Vaskelienė 2022a).

⁴ Ezt támasztja alá, hogy a szerző nem korlátozza vizsgálatát az új képzett szavakra, hanem a kutatás körébe bevonja az új jelentést nyert és a feléledt szavakat is.

⁵ Az összefoglalót Jovita Bagdonavičiūtė fordította.

⁶ A szerző igen találó példákkal mutatja be, hogy az ND-ben szereplő szavak közül melyeket és milyen okokból kellene újonnan alkotott szavaknak (lexikai új képzett szavaknak) tekinteni, illetve melyek tekinthetők szemantikai fejlődés eredményének.

Recenzijos / Reviews

327

JOLANTA VASKELIENĖ

az ND szóalkotási és morfématani adataira (szerkezetükre, feldolgozottságukra, a kutatások lehetőségeire), valamint arra a kérdésre összpontosul, hogy az ND adatbázisa alkalmazható-e az új szavak részletes szóalkotási elemzésére. A monográfia második része az új képzett szavak kutatásának irányait és kísérleti kutatásait mutatja be. Ezt a részt két fejezet alkotja, amelyek tematikusan alfejezetekre tagolódnak. A monográfia második részének első fejezete („Az új litván szavak szóalkotási tendenciáinak rögzítése és elemzése”) az új képzett szavak szóalkotási tendenciáit mutatja be; részletesebben az új főnevek szóalkotásával foglalkozik, különös figyelmet szentelve a szóalkotási szabályszerűségeknek, a szóalkotási típusoknak, azok alapszárainak morféma-összetételének és az osztályozás problémáinak. Értékes, hogy a monográfia nemcsak a morfológiai szóalkotás révén létrejött új szavakat (azaz új képzett szavakat), hanem a nem morfémikus módon létrehozott képzéseket, a kontaminánsokat is elemzi: bemutatja a kontamináció fogalmát, tárgyalja a kontaminánsnak tekinthető képzéseket, ír a problematikus esetekről, és kijelöli a kontaminánsok további kutatásának irányait⁷. A második rész második fejezete („Az új szavak szóalkotási kapcsolatainak kutatása”) a szóalkotási fészkek, a szóalkotási kategóriák, a szóalkotási típusok, valamint a lexikai-szemantikai csoportok kutatásának tárgyalására és bemutatására szolgál. Nagyon hasznos, hogy az alfejezetek összegzésekkel zárulnak. Általánosságban elmondható, hogy a monográfiában bemutatott felismerések és kutatási eredmények többnyire semmilyen kétséget nem ébresztenek. Külön említést érdemel a szöveget kiegészítő, szemléltető 18 táblázat és 12 ábra⁸. Indokolt kiemelni, hogy a szerző egy-egy szempont tárgyalásakor nem kerüli meg a vitatható kérdéseket sem, bemutatja a felmerülő problémákat, lehetséges megoldásokat javasol; a monográfia tehát nemcsak (nem is annyira) azt tekinti át, ami már elkészült, hanem nagyon megalapozottan és precízen bemutatja az eltéréseket, az ND bővítésének, fejlesztésének és különféle kutatásokhoz való alkalmazásának szempontjait és lehetőségeit, ráadásul nem homályosan fogalmaz, hanem konkrét példákkal szemléltet és támaszt alá mindent. Megjegyzendő, hogy mind a monográfia egésze, mind egyes részei különféle célokra hasznosak lehetnek: például akik meg szeretnének ismerkedni a morfológiai szóalkotás képzéseivel, egy fejezetet választhatnak olvasmányul; a kontamináció iránt érdeklődők egy másikat olvashatnak; akik az új képzett szavak szóalkotásával foglalkoznak, az erre szánt fejezetet tanulmányozhatják; akik pedig egyes szóalkotási kategóriák (az eszköznevek, illetve a nemi különbség alapján képzett megnevezések) iránt érdeklődnek, értelemszerűen az azok elemzésére szánt fejezeteket választhatják

^⁷ Daiva Murmulaitytė általában egyike azon kevés litván tudósnak, akik következetesen kutatják a kontaminációs képzéseket.

^⁸ Például az ND-ben szereplő új szavak típusait a 2. táblázat nagyon világosan és szemléletesen mutatja be; a 3. táblázat informatívan ismerteti az új szavak és a morfématan kutatásának lehetséges szempontjait, valamint jelzi, hogy vizsgálhatók-e (vagy sem); különféle célokra felhasználhatók többek között a 9. táblázatban közölt, a szóösszetételek típusaira és az egyes típusok példáira vonatkozó adatok is.

328

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Daiva Murmulaitytė. Naujažodžių darybos ir morfemikos tyrimų perspektyvos (Lietuvių kalbos naujažodžių duomenyno atvejis)

és hasonlók⁹. Daiva Murmulaitytė monográfiája tudományos stílusban íródott, rendezett, megfelelően szerkesztett. Ez a könyv gyakorlati szempontból is hasznos – a benne közölt anyag, felismerések és javaslatok hozzájárulhatnak az ND, a litván nyelv neologizmusainak legnagyobb forrása, tökéletesítéséhez és további bővítéséhez.

Nem kevésbé értékesnek tekinthető az a tény, hogy a monográfia nemcsak új információkat nyújt, hanem gondolkodásra, kérdésfeltevésre és vitára is késztet. Taigi néhány ilyen mozzanatot is szeretnék megemlíteni.

A litván nyelvészetben (sajnos) nincs egységes (azonos) álláspont a szóképzés bizonyos kérdéseiről (ezek még részletesebb vizsgálatot és tárgyalást igényelnek, de egy recenzióban sem szabad megkerülni őket). Örvendetes, hogy a monográfia szerzője (lásd 14–15. o.) ír a szóképzési módok megítélésének különbségeiről, például a be- (begalvis, -ė) előtaggal képzett szavak eltérő értelmezéséről, és kijelenti, hogy „[E]bben, a Duomenyno új képzéseinek vizsgálatában is a prefixumos képződmények hagyományos megközelítését követjük [kiemelés a recenzensé] [...] nagyrészt azért, mert az új képzési tendenciákat a jelenlegi nyelvtanokban leírt hagyományos szóképzési szabályszerűségekkel hasonlítjuk össze”. A hagyományos megközelítés szerint a begalvis, -ė képződményt a be előtag képződményének tekintenék, amelynek egyetlen alapszava a galva¹⁰. A monográfia 68. oldalán visszatérnek a be előtaggal képzett származékok eltérő értelmezésére¹¹, és a bežidinis, -ė képződmény kapcsán két lehetőséget jelölnek meg: azt írják, hogy ez lehet a židinys szóból képzett, vegyes – előtag- és végződés- – képződmény, vagy itt végződéses képzési mód is felismerhető, és alapjául nem egy szó (židinys), hanem egy szókapcsolat (be židinio) szolgál. Megjegyzendő, hogy a szufixáció–paradigmatizáció (prefixumos–végződéses) mint vegyes képzési módot általában nem szokták megjelölni¹²; más kérdés viszont, hogy a bežidinis, -ė mellett miért nem szerepel az a hagyományos álláspont, miszerint a be előtag képződménye egyetlen szó, a židinys alapján? Taigi végső soron nem teljesen világos,

⁹ Külön említést érdemel a szerző által használt alternatyvių daryba terminus (66. o.) – úgy tűnik, más szóképzési szakemberek nem használják, de megfelelő; minden bizonnyal Vinco Urbutis (2009: 109–110) párhuzamos alapszavakkal képzett származékainak felel meg (olyan származékokról szólva, amelyek alapszava egyik vagy másik [másik/más] szó).

¹⁰ Lásd még a monográfia 11. oldalát, ahol a betarmis, -ė a be előtag képződményének számít mellékes képzési eszközzel (végződéssel); vö. Urbutis monográfiájában (2009: 260) a bedarbis, -ė képződmény, amelyet a prefixumos szóképzési mód illusztrál, amikor az előtag a végződés megváltozásával együtt jár.

¹¹ Ez valóban fontos, mert egyik vagy másik álláspont meghatározza a neologizmus képzési módját.

¹² Lásd a monográfia 13. oldalát: „[...] a litván nyelvben vegyes szóképzés is előfordul, amikor egyszerre két szóképzési módot alkalmaznak, például előtag- és képzőhasználatot (prefixáció–szufixáció; így jöttek létre a régebben rögzített povestuvinis, -ė, prieškarinis, -ė, pakylėti, paeiliui és mások), illetve összetétel- és képzőhasználatot (kompozíció–szufixáció, például: pelėkautai, žmožgėdar és mások) (Urbutis 2009: 340–342; Jakaitienė 2009: 254; Keinys 1999: 82–83, 97, 102).”

Recenzijos / Reviews

329

JOLANTA VASKELIENĖ

milyen álláspontról van szó a be- előtaggal képzett származékok esetében (a hagyományosról¹³, illetve Antanas Smetona (2005), Aldona Paulauskienė (1983: 100–103; 1994: 81; 2007: 20–22) és mások álláspontjáról; ezeket követi a monográfia bizonyos esetekben). A szóképzési művekben a visszahatás szerepét is eltérően értelmezik, ami összefügg a visszaható szóképzési mód (el nem) különítésével. Leggyakrabban két igeképzési módot jelölnek meg – a szufixációt és a prefixációt –, vagyis képzős és előtagos származékokról beszélnek (lásd LKE 593; Paulauskienė 1994: 363–279; LKG 1971: 247–298; R užė 2012: 53–62). A DLKG (2005: 385; 406–409) az említett két igeképzési mód mellett egy harmadikat is megjelöl – a visszaható képzési módot. Ezt az álláspontot követi a recenzált monográfia is¹⁴. Egyébként a visszahatás fent említett megközelítése miatt a DLKG nagyon tágan értelmezi a vegyes képzésű igéket – a nyelvtan szerint a vegyes képzés eredményei nemcsak az előtagos-képzős módon létrehozott származékok, hanem azok is, amelyek képzővel és visszahatással, illetve előtaggal és visszahatással készültek (DLKG 2005: 409–410). A monográfiában tehát a visszaható mód különálló, kizárólag az igékre jellemző¹⁵ szóképzési módnak számít: a 12. oldalon képzős, előtagos és végződéses származékokat említenek, és ezt írják: „az igék egyúttal a csak rájuk jellemző visszaható affixummal (visszaható partikula) is képződnek. Így a származékokat fő képzési eszközük szerint osztályozzák.”¹⁶ Nem merül fel kétség a képzős, előtagos és végződéses származékok példáival kapcsolatban, ám közvetlenül ezután olyan, visszaható partikula segítségével létrehozott (?) igéket írnak: įsikatinti ’örökbe venni és felnevelni egy elhagyott macskát’ (: įkatinti), užsigr ybauti ’pénzt keresni eladott gombából’ (: užgrybauti). Valóban ugyanolyan szerepe van-e itt a visszahatásnak, mint a képzős, előtagos és végződéses származékokban? A morfológiai művek a visszahatás jelentéseinek változó számát adják meg, de leggyakrabban a közvetlen (prausia – prausiasi), közvetett (neša – nešasi, perka – perkasi), a cselekvés területének magára a végrehajtóra való korlátozása (kelia – keliasi) és egyéb jelentéseket említenek (LKE 471) – ez utóbbi jelentések érzékelhetők a nem visszaható és a visszaható formák összevetésekor: įkatinti („örökbe venni és felnevelni egy elhagyott macskát”) és įsikatinti („magához venni [azaz magának / saját magának venni – a recenzens] felnevelni egy elhagyott macskát”), užgrybauti („pénzt keresni eladott gombából”) és užsigr ybauti („magának pénzt keresni, saját

¹³ Megjegyzendő, hogy a származékoknak (lásd 68. o. sočiapi lvis) a sočių pilvu szókapcsolatból végződéssel való képzésének lehetősége általában ellentmond a hagyományos álláspontnak, amely szerint a származékokat és az összetételeket (illetve a derivációt és az összetételt) éppen az alapszavak száma alapján különítik el, és amely szerint a sočiapi lvis, -ė típusú képződményeket összetételeknek tekintik (lásd Keinys 1999: 18; Urbutis 2009, 333; LKE 148, 590 és mások).

¹⁴ Ugyanez az álláspont látható a Žodžių darybos vedlyje (Murmulaitytė, Aleksaitė 2021), valamint A. Aleksaitė disszertációjában (2022: 167–170) is.

¹⁵ Az a tény, hogy ez a szóképzési mód kizárólag egyetlen szófajra jellemző, nem pedig mindegyikre (mindenféle szófaj képződményeire), szintén erősíti azt a választott álláspontot, hogy a visszaható módot ne tekintsük különállónak.

¹⁶ A monográfia 1.5.2. alfejezete a visszaható származékok tárgyalásának szentelt rész; lásd 39–41. o.

330

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII

Daiva Murmulaitytė. Naujažodžių darybos ir morfemikos tyrimų perspektyvos (Lietuvių kalbos naujažodžių duomenyno atvejis)

szükségleteire – rec.] az eladott gombákból származó pénzt¹). Figyelmet érdemel, hogy az 53. oldalon ugyanez az ige, užsigrybauti, már igekötős és visszaható képzésű szóként van értelmezve: „[...] néhány, más szavak analógiája alapján, igekötővel és visszaható affixummal képzett [szó] (užsigrybauti ’az eladott gombákból pénzt keresni’, vö. užsidirbti, atsiseimauti ’elégségesen, addig, amíg az ember már nem akar a Seimas tagja lenni’, vö. atsivalgyti)” (53. o.). Feltételezhető, hogy az užsigrybauti típusú igék igekötős származékok, a visszahatóság pedig kiegészítő képzési eszköz¹⁷, az összetett képző része; vö. az igekötős származéknak tekintett igékkel: užsibūti (: būti), atsivalgyti (: valgyti), išsigulėti (: gulėti) (Keinys 1999: 89–90), persivalgyti (: valgyti), užsižiopsoti (: žiopsoti) (Barauskaitė 1985: 30), atsivalgyti (: valgyti), įsiplepėti (: plepėti) (Ružė 2012: 58) és másokkal. A monográfia alapvetően A. Paulauskienė és a DLKG álláspontját követi, ez pedig a szerző joga és választása (vagyis ez az álláspont meggyőzi a kutatót). Mindazonáltal a monográfiában nagyobb figyelmet kellett volna szentelni annak a visszaható képzési módnak, amelyet az egyes szavak képzési módjaként tartanak számon¹⁸; továbbá ezt a módot nem lett volna szabad elhallgatni a szóalkotási módokról szóló részben sem¹⁹.

A visszahatósággal némileg összefügg a monográfia egy másik része, amely a bázisszó (és annak alakja) kiválasztásáról szól – a 11. oldalon ez áll: „Elhagyható a bázisszó igekötője vagy visszaható affixuma is, például: džiugena ’örvendező ember’ (: džiaugtis), išvarža ’a Nap plazmájának hatalmas kitörése’ (: išsiveržti) (a képzési alap változásairól bővebben lásd: Urbutis 2009: 231–246; Jakaitienė 2009: 243; Barauskaitė 1985: 21–25; Keinys 1999: 19–20).” Ezzel kapcsolatban két dolgot kell megjegyezni: miközben teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy a bázisszó visszahatósága olykor elmarad, és nem kerül át a származékba, meg kellett volna említeni a recenzióban tárgyalt nézetet is, amely szerint egyes kutatók műveiben a visszahatóságot olykor másodlagos képzési eszköznek, az összetett formáns részének tekintik. A másik dolog az, hogy amikor szóba kerül, hogy a bázisszó igekötője esetleg nem megy át a származékba, legalább egy, ezt az állítást szemléltető példát kellett volna megadni – mindkét származék (džiugena, išvarža) csupán a bázisszó visszahatóságának elhagyását szemlélteti.

¹⁷ A két lehetőséget így lehetne jelölni: už(si)grybauti ’(önmagának) pénzt keresni az eladott gombákból’ (: grybauti).

¹⁸ A monográfia éppen az a műfaj, amelyben meg lehet (és meg is kell) tárgyalni a vitatott, eltérően értelmezett kérdéseket.

¹⁹ A monográfia egy másik részében (a képzési módokról szólva) a visszaható képzési mód nem szerepel – a 13. oldalon ez áll a négy fő és a vegyes képzési módról: „A felsorolt fő szóalkotási módok – a képzős származtatás, vagyis a szuffixáció, az igekötős származtatás, vagyis a prefikszáció, a végződéses származtatás, vagyis a paradigmáció, valamint a szóösszetétel, vagyis a kompozíció (Urbutis 2009: 333–340; Keinys 1999: 22–23) – mellett a litván nyelvben vegyes képzés is előfordul [...]” – amint látható, itt V. Urbutis és S. Keinys műveire támaszkodik, ezekben azonban nem esik szó külön – visszaható – képzési módról.

Recenzijos / Reviews

331

JOLANTA VASKELIENĖ

Nem teljesen világos a bázisszavak és -alakok megadásának elve, például: agurkžuvė (: agurkas + žuvis), įvairiareligis, –ė (: įvairus, –i + religija), kalbaknisys, –ė (: kalba + knisti), de klišakalbė (: kliša kalba), kalbokūra (: kalbą kūrė) stb. Mivel a származéktípusokat pluszjellel (+) adják meg (lásd a 9. táblázatot – főnév + főnév, melléknév + főnév stb.), úgy tűnik, mindenütt ugyanezt a megadási módot kellene várnunk²⁰. A bázisige alakjának kiválasztását illetően: az egyik helyen nemcsak az infinitivus, hanem az az igealak is szerepel, amelyre a származék közvetlenül épül, másutt viszont csak az infinitivust adják meg; vö. például a 12. oldalon: pojautis (: pajausti, pajautė) és keitėjimas (: keistėti), a 63. oldalon vargospūdis (: vargas + spaudė) és skrajutė (: skrieti) – a keitėjimas a múlt idejű egyszerű alak tövére (keitėjo), a skrajutė pedig a skrieja vagy skriejo alakra stb. épül. Mindenesetre a bázisszavak és -alakok megadásának elvét meg lehetett volna magyarázni.

Még néhány apróság. Bizonytalan típusú összetételeknek tekintik a kūnovara és a megztipaltis szavakat; az ND-ben megadott példákból (magyarázatokkal együtt) látható, hogy szemantikailag két főnévhez kapcsolódnak – kūnas, vara és megztinis, paltas (tehát feltehetőleg főnév + főnév típusúak, csak a megztipaltis dezintegrációját kellene megvitatni); vagy talán ez a származék a rašyt namis és hasonló szavak mellé kerülhetne (lásd a 85. oldalt). A bizonytalanok közé sorolható a 9. táblázatban (80. o.) kérdőjellel megadott, főnév + ige típusú összetételnek tekintett šokvaikštis is. Úgy vélhető, hogy a 4. táblázatban a képzési formánsok²¹ típusának megadásakor pontosabb lett volna nem „Priesagos”, hanem „Priesagos (baigmenys)” megjelölést írni, mivel több helyen is az szerepel, hogy az azonos végződésű szavak egyaránt lehetnek származékok és nem származékok (például az 52. oldalon megalapozottan ez olvasható: „Tehát a –acija nem minden esetben tekinthető képzési formánsnak; az új szavak néha egyszerűen azért tartalmazzák ezeket a morfémákat (a –acij– képzőt és az –a végződést), mert ilyen alakban kölcsönözték őket, nem pedig a litván nyelvben képezték.”).

A recenzió lezárásaként megjegyzendő, hogy a vitajellegű észrevételek (megfontolások) semmiképpen sem kisebbítik a szerző elvégzett munkájának értékét. Daiva Murmulaitytė tartalmi és formai szempontból magas színvonalú monográfiát készített – a választott kutatási tárgytól és céltól kezdve egészen a cél elérését szolgáló feladatok következetes megvalósításáig. Ez a monográfia a szóalkotás, a neológia (részben pedig a lexikológia és a lexikográfia) tudományának fejlődéséhez való jelentős hozzájárulásnak tekinthető. És bár Daiva

²⁰ A nyelvtanokban és a szóalkotással foglalkozó művekben a származékok mellett rendszerint nem szókapcsolatokat, hanem két bázisszót adnak meg (pluszjel nélkül). A bázisszavak változó megadása a monográfiában feltehetőleg a szerző választásával függ össze: azzal, hogy két különálló szót vagy szókapcsolatot tekint a képzés alapjának.

²¹ A „képzési formáns” megnevezés (lásd a monográfia 11. oldalát) implikálja, hogy a szó származék (vagyis egy vagy több bázisszóból képzett szó), miközben az –(i)acija olyan szavakban is előfordul, amelyek származékoknak tekinthetők, és kölcsönszavakban is (az –(i)acija képzővel képzett szavak és az azokkal közös tövű, –imas képzős megfelelőik kezeléséről lásd Vaskelienė 2022).

332

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII

Daiva Murmulaitytė. Naujažodžių darybos ir morfemikos tyrimų perspektyvos (Lietuvių kalbos naujažodžių duomenyno atvejis)

Murmulaitytė olyan könyvet adott ki, amely a tudósok számára a leghasznosabb (elsősorban a szóalkotás, a morfológia és a lexikológia szakemberei számára), de annak egésze vagy egyes részei érdekesek és hasznosak lehetnek általában az új szavak, az új képzésű szavak és az adatbázisok iránt érdeklődő olvasók számára is; a monográfiát oktatók, hallgatók és tanárok díjmentesen és kreatívan is felhasználhatják.

IRODALOM ÉS FORRÁSOK

Aleksaitė Agnė 2022: A litván nyelv új szavainak képzése (2011–2019. Az Új Szavak Adatbázisa alapján): doktori disszertáció, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet.

Barauskaitė Dalia 1985: Szóképzési elemzés: módszertani segédanyag, Šiauliai: Šiauliai Pedagógiai Intézet.

DLKG 2005: A mai litván nyelv grammatikája, 4., javított kiadás, szerk. V. Ambrazas, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadóintézet.

Jakaitienė Evalda 2009: Lexikológia, Vilnius: Vilniusi Egyetemi Kiadó.

Keinys Stasys 1999: A standard litván nyelv szóképzése, Šiauliai: Šiauliai Egyetemi Kiadó.

LKE – Litván nyelvi enciklopédia, összeáll. K. Morkūnas, szerk. V. Ambrazas, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadóintézet, 2008.

LKG 1971: Litván nyelvtan 2, főszerk. K. Ulvydas, Vilnius: Mintis.

Murmulaitytė Daiva, Aleksaitė Agnė 2021: Szóképzési kalauz [elektronikus forrás], Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Online elérhető: https://ekalba.lt/zo-dziu-darybos-vedlys/. DOI: 10.35321/zodziu-darybos-vedlys.

ND – Miliūnaitė Rita, Aleksaitė Agnė. A litván nyelv új szavainak adatbázisa [2011 óta folyamatosan bővülő online kézikönyv], összeáll. R. Miliūnaitė, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Online elérhető: https://ekalba.lt/nauja zodziai/naujienos [megtekintve: 2023–01–25–27].

Paulauskienė Aldona 1983: A litván nyelv morfológiájának vázlata, Kaunas: Šviesa.

Paulauskienė Aldona 1994: A litván nyelv morfológiája. Előadások litvanisták számára, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó.

Paulauskienė Aldona 2007: A litván nyelv morfológiájának alapjai, Kaunas: Technologija.

Ružė Albertas 2012: A litván nyelv morfológiája II, Vilnius: Vilniusi Egyetemi Kiadó.

Recenzijos / Reviews

333

JOLANTA VASKELIENĖ

Smetona Antanas 2005: A főbb szóalkotási módok elkülönítésének kérdéséről. – Acta Linguistica Lithuanica 52, 83–89.

Urbutis Vincas 2009: A szóalkotás elmélete, 2. kiadás, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó Intézet.

Vaskelienė Jolanta 2022: A –(i)acija és –imas képzőkkel alkotott, azonos tövű litván főnevekről. – Respectus Philologicus 41, 94–106. DOI: 10.15388/RESPECTUS.2022.41.46.111.

Vaskelienė Jolanta 2022a: A főnevek és melléknevek származékos újszerű alakulatainak produktív típusai. – Acta Linguistica Lithuanica 87, 177–199. DOI: 10.35321/all87–09.

Beérkezett 2023. február 2-án.

JOLANTA VASKELIENĖ A Vilniusi Egyetem Šiauliai Akadémiája Vytauto g. 84, LT-76352 Šiauliai, Lietuva [email protected]

334

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII