Skip to document
Back
Go to original Localized version was produced by AI. It may contain inaccuracies.
Preparing document pages…
1 short passage of this localized version is shown in the original language because it could not be localized reliably.

SVARSTYMAI, SIŪLYMAI

CASTRUM, DECUMANUS, CARDO?

Lat. castrum, decumanus, cardo (birtokos esetben: cardinis) – a római városépítészet szakkifejezései. Lehet-e, és kell-e ezeket ilyen módon magyarítani?

A lat. castrum elsősorban – gyakran a kicsinyítő képzős castellum alakban – „erődítmény, megerősített hely, (kisebb) erőd, fort [nem római, hanem francia szó, amely csak a lat. fortis ’erős, szilárd’ szóból ered], vár” [a lat. castellanus melléknévből – lengyel közvetítéssel: kasztelan – származó kaštelionas a középkori vár és környéke igazgatója, a Litván Nagyfejedelemségben pedig magas rangú megyei tisztviselő (a marsall és a vajda mellett), a nemesek vezetője (már 1642-ben, Konstantinas Sirvydas szótárában: kasztelan – legatus palatini, castellanus – kasztelonas; kiejtése: kaštelionas), míg magának a várnak a parancsnoka (később már csak a vár gazdasági intézője) a pilininkas – köznyelvi neologizmus a szláv eredetű horodničius helyett (Kis-Litvániában élő litván szóként használták a pilionis (-ies és -io) szót is, bár más jelentései is voltak: J. Bretkūnas posztillájában ’polgár’, K. Donelaitisnál ’városlakó; udvari ember’, különféle írásokban – köztük S. Daukantasnál – pedig ’a vár és a vár alatti település lakója, védelmezője, azaz várvédő’]).

Régebbi jelentése – többes számban: castra – „katonai tábor”: a nyári hadjárat tábora – castra aestiva, a télié – castra hiberna, az állandó táboré – castra stativa (a castra további jelentései: „laktanya”, „lakóhely”, sőt „katonai szolgálat”).

Ahol tábor vagy vár áll, ott hamarosan település, város is kialakul (vö. litvánul is: Pilis, Pilaitė, Pilėnai, Piliūnai, Pilioniai, Pilionys, Piliuona; Senapilė, Naujapilis; Papilė, Papilys, Papiliai, Papilėnai; Piliakalnis, Piliakalniai, Pilkalnis, Piliakiemiai, Pilialaukis, Pilkapiai, Pilsūdai...). A római gyarmatosító városainak jellegzetes nevei szétszóródtak a Római Birodalom egész területén, és sok közülük – bár megváltozott alakban – évszázadokon át fennmaradt: Castrum Novum, Castrum Albium, Castrum Vergium (nem magyarosítjuk – nincs olyan, hogy Kastrumas); Castra Hannibalis, Castra Posthumiana, Castra Cornelia (Corneliana), Castra Julia, Castra Caecilia; Castel Gandolfas (Kastelgandolfas) – a pápa üdülőrezidenciája; Kastili-

88

ja, Alkazaras (arabizált forma); Kastelis; Lankasteris, Mančesteris, Vinčesteris, Česterfildas,...

Ezt a latin castrum-ot a városépítészet kutatói később castrum Romanum-nak nevezték – „a római hadsereg táborának, amely számos mai nyugat-európai város kiindulópontja volt. <...>. A táborokat négy kapuval ellátott fal vette körül [=négy kapuval⟧]. <...>” LE III. Litvánul kétféleképpen fordítják: római tábor és római város, noha a latin castrum a rómaiaknál nem jelentette azt, hogy „város” – erre az urbs szolgált (sőt, Urbs – Rómáról szólva – princeps urbium, aeterna Roma, septemgemina Roma – a hét dombra épült Róma); egyébként az urbs régebbi jelentése is „a város felső része, a város erődje” volt (továbbá a civitas nemcsak „polgárjog”, nemcsak „polgárok, közösség; állam”, hanem „város”, különösen „Róma városa” is). Senki sem honosította meg a litván kastrumas szót, annál is inkább, mert nem egyszerűen castrum-ról, hanem castrum Romanum-ról van szó. Az „Antikos žodynas” szótár a castra (latin) szónál a litván megfelelőre utal: ↗ tábor (katonai). „A rómaiak szabályos utcahálózatú táborokat építettek, mert az ellenséges támadás esetén jobb rálátást és összeköttetést biztosítottak. A tábor utcái párhuzamosak voltak, és derékszögben keresztezték egymást. Az ilyen állandó táborok (castra stativa) idővel gyakran városokká alakultak. A sáncok helyén kőfalak emelkedtek, a bőrsátrak helyét házak vették át, az utcák pedig megmaradtak, természetesen Hipodamosz elveit is követve” AŽ 327. Mik ezek a Hipodamosz-féle elvek? „Arisztotelész szerint (Politica, 2. 5. 1), akinek állítása nem feltétlenül teljesen pontos, Hippodamosz „találta ki” a városok negyedekre osztását” RMA 26. Ebben bizonyos ellentmondás rejlik: a városok erődítményekből és táborokból alakulnak ki, mégis városi tervet alkalmaznak rájuk...

Hagyjuk azonban ezt az ellentmondást, és induljunk ki a táborból. „A Castrum Romanum alaprajza téglalap alakú volt, két főutcával – Cardo és Decumanus –, amelyek kereszteződésében állt az úgynevezett Praetorium tér.” LE III. A továbbiakat vizsgálva sajnos ismét meglepő szakértői ellentmondásokkal találkozunk: „a széles decumanus, amely északról délre halad, valamint a három széles cardines – amelyek keletről nyugatra futnak – hosszú, keskeny lakóháztömböket, úgynevezett insulákat fognak közre, <...>” RMA 30; később viszont: „a Decumanus rendszerint keletről nyugatra húzódik, a cardo pedig északról délre” RMA 35; „Csak a főutca északi oldalán

89

a kelet–nyugati utcák, decumanus maximus, nagyobb, 70×110 m-es háztömböket alakítottak ki, <...>” RMA 44 (mindenütt az én kiemelésem – J. K.). Decumanus az utóbbi irányt erősíti meg, noha ellenkező irányból, a latin szótár tekintélye, J. Dvoreckis is: decumanus < decimanus (limes) (Plinius idősebb, Columella – mindketten az 1. században) – 5, „nyugatról keletre húzódó határ”, míg a cardo – 3, „északról délre húzódó választóvonal” (szemben a limes decumanus kifejezéssel – „keletről nyugatra vezetett vonal”; az irány is meg van fordítva) LRS.

Laimei, mūsų reikalui decumanus ir cardo kryptys nėra mirtinai svarbios. Svarbu žodžiai ir reikšmės. Decumanus ir cardo yra gyvi lotynų kalbos žodžiai: „Autoriai, aprašę romėnų planavimą, paprastai kalbėdami apie miestus vartodavo kai kuriuos specialius Romos matininkų terminus: ypač decumanus ir cardo dviem „ašinėms“ gatvėms pavadinti“ RMA 35. Porta decumana – užpakaliniai vartai – „ties dešimtosios kohortos [cohors decima] būstais“ AŽ 478. Priekiniai vartai – pretorijaus vartai (porta praetoria) būdavo prie pretorijaus – prie vyriausiojo vado (karvedžio) pretoriaus (praetor < prae-itor – „žengėjas priekyje“) būstinės (ir aikštės apie ją). Skersai stovyklos eina gatvės – užpakalinė skersinė gatvė (via decumana), toliau – vidinė skersinė gatvė (via quintana) – tarp penktojo manipulo (trečdalio kohortos – dviejų centurijų, t.y. šimtinių) bei penktosios tūrmos (30–32 raitelių būrio) ir šeštojo manipulo bei šeštosios turmos, arčiau pretoriaus – vadavietės gatvė (via principalis), kuri remiasi į vadavietės vartus (porta principalis) – dešiniuosius ir kairiuosius AŽ 478. Romėnų karo stovyklos plane AŽ 478 decumanus yra stovyklos gale, o cardo iš viso nėra, nors straipsnyje miestų kvartalai minimos „dvi pagrindinės gatvės (cardo ir decumanus)“ AŽ 326. Nesunku spėti, kad cardo eidavo kaip tik nuo porta praetoria iki porta decumana [cardo 2. prk. „ašis; polius; pasaulio šalis“, 3. prk. 2) „riba, siena, skiriamoji linija“; 1. „(durų) vyris“ LoLieŽ]. RMA 43 Aostos pretorionų (rinktinių karių) veteranų stovyklamiestis pavaizduotas visai kitaip – decumanus eina per stovyklos vidurį. Bet mums tas skirtumas nėra lemiamas.

Mivel ennek a római városrendezésnek nem volt folytatása, ezek a latin terminusok csupán történetiek, ezért használhatjuk eredeti alakjukat, annál is inkább,

90

hogy a magyarítás ügyetlenül hangzik (kard!). Fontosabb, hogy legyenek magyar megfelelőik (nem helyettesítőik), amelyeket terminusként és magyarázó leírásként is lehet használni. A különféle jelentések és igények szerint a castrum megfelelője lehet: (had) tábor; táborváros, katonai városka; várváros. A hosszanti és keresztirányú vonal, illetve utca (akár hosszúság és keresztmetszet) megfelelhetne a másik két fogalomnak (mivel decumanus és cardo között zűrzavar van, csak a szakemberek tudják eldönteni, melyik megfelelőt melyikhez lehet alkalmazni).

Rövidítések

AŽ – Antikos žodynas / vertimo ats. red. D. Staškevičienė. Vilnius, 1998.

LE – Lietuvių enciklopedija. Bostonas, 1954, T. 3.

LoLieŽ – Kuzavinis K. Lotynų-lietuvių kalbų žodynas. Vilnius, 1996.

LRS – Дворецкий И. X. Латинско-русский словарь. Москва, 1986.

RMA – Wheeler M. Romos menas ir architektūra / vert. O. Daukšienė, red. V. Gasiliūnas, konsult. D. Dilytė. Vilnius, 1999.

A számok a köteteket (római számmal) és az oldalszámokat jelölik.

Jonas KLIMAVIČIUS

Jonas KLIMAVIČIUS Lietuvių kalbos institutas Antakalnio g. 6 LT-2055, Vilnius

Beérkezett: 2000. 09. 25.

91

Document details