Az irodalomtudományi terminusok antonímiája 1922–1942 között

ASTA MITKEVIČIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

Az irodalomtudományi terminológia fejlődésének fontos szakasza a 20. század harmadik és negyedik évtizede: ekkor gyors ütemben alakult, illetve létrejött e tudományág mai litván terminológiája. A terminusrendszerhez kapcsolódó egyik szemantikai jelenség az antonímia. A tanulmány célja, hogy áttekintse az adott időszak irodalomtudományi terminológiájának antonímiájával kapcsolatos főbb kérdéseket. Az antonim terminusokat az irodalomelmélet és az egyetemes irodalomtörténet legfontosabb és legterjedelmesebb tankönyveiben kerestük (lásd a források jegyzékét). Áttekintettük az első litván nyelvű irodalomelméleti tankönyvet, K. Bizauskas Literatūros teorija című művét (pontosabban annak harmadik, bővített és javított kiadását (1922); az első két kiadás jóval kisebb terjedelmű volt), valamint más jelentős, kifejezetten irodalomelméleti munkákat: M. Gustaitis Stilistika (2. kiad., 1927), J. Norkus Literatūros teorija (3. kiad., 1930) és J. Ambrazevičius Literatūros teorija (4. kiad., 1938) című művét; az egyetemes irodalomtörténeti munkák közül V. Dubo tankönyvét (1. kiad., 1923; 3. kiad., 1931), valamint J. Ambrazevičius, J. Grinius és A. Vaičiulaitis kétrészes Visuotinė literatūra című művét (4. kiad., 1942). Ez utóbbi tankönyv valamivel eltérő címmel már 1931–1932-ben is megjelent (a választott negyedik kiadás alig különbözik a másodiktól: 1. rész – 1934; 2. rész – 1939)¹.

Az antonim terminusokat – a más szemantikai kategóriákba tartozó terminusoktól, vagyis a szinonimáktól és a többjelentésű terminusoktól eltérően – a terminológia teoretikusai és gyakorlati művelői nem kifogásolják, és nem is tekintik vitathatónak. Az antonímia különösen alkalmas arra, hogy megvalósítsa a terminusokkal szemben támasztott egyik követelményt, a rendszerszerűséget, és nem okoz használati, illetve azzal összefüggő problémákat.

A terminusok antonímiájának elmélete az antonímia² általános nyelvészeti felfogására épül. Az antonim terminusok alapját a logikai és szemantikai

¹ A forrásokról bővebben a szerzőnek a Terminologija című folyóiratban megjelent cikkei szólnak (lásd a 11. és 12. számot).

² Egyes teoretikusok a részben tágabb, részben szűkebb összeférhetetlenség, más néven inkompatibilitás (németül Inkompatibilität, franciául incompatibilité) fogalmat próbálják használni; ezt még inkonímiának, heteronímiának, diahi-

134

Asta Mitkevičienė | Literatūros mokslo terminų antonimija 1922–1942 m.

ellentétek. Kétségtelen, hogy a szövegben szembeállított terminusok nem mindegyike valódi (rendszerszerű) antonima. Az antonim terminusok fontos (de nem egyetlen) jellemzője a korreláció (a korrelátumok K. Gaivenis szerint „egy kategóriához tartozó, de valamely lényeges jegy alapján szembeállított terminusok”) (Gaivenis 1989: 101). Az antonim terminusokat mint korrelátumok csoportját az orosz terminológiai szakirodalom is említi (lásd például Никитина 1987: 85, 1996: 16). A terminusok antonímiája összefügg a fogalmak dichotómiájával és bináris felosztásával (Gaivenis 1989: 100; Лаврова 1979: 55), kevésbé pedig a fogalmak hierarchikus vagy másfajta osztályozásával (Gaivenis: ugyanott). A litván terminológiában, akárcsak az általános nyelvészetben, az antonímiát rendszerint azonos szintű nyelvi egységek viszonyának tekintik. K. Gaivenis szerint azonban a terminológiában ennek a szemantikai jelenségnek vannak bizonyos sajátosságai (lásd ugyanott: 102).

A terminológiai szakirodalomban az antonim és nem antonim terminusok határát nem mindig ugyanott húzzák meg (különösen az összetett terminusok antonímiájáról szólva). R. Kvašytė terminológiai szójegyzékében a lexikai és képzésbeli antonimák mellett megkülönbözteti a terminológiai antonimák csoportját, amelybe azok az antonimák tartoznak, amelyek a terminusrendszerben ellentétes jelentésre tesznek szert, például írott nyelv és beszélt nyelv (Kvašytė 2005: 12; vö. még Andriuškaitė 2001: 72–74). Az orosz terminológiában is vannak hívei a terminusok tág antonímiafelfogásának, amely figyelmen kívül hagyja a terminusokat alkotó szavak szemantikáját (lásd például Никитина 1997: 67). A külföldi terminológiai szótárakban és szójegyzékekben (GTT; PTT) az antonim terminusokat egyszerűen ellentétes terminusokként, ellentétes fogalmak megnevezéseiként határozzák meg, sajátosságaik vagy bármiféle határaik megjelölése nélkül. Ez a tanulmány az antonimák hagyományos felfogását követi. Ezért a forrásokban talált olyan irodalomtudományi terminusokat, mint népköltészet – irodalmi líra Biz 167, szóbeli művek – írott művek Nor 10, népdal – egyéni dal Am 109 és hasonlók, nem tekintjük antonimáknak, noha létrejöttük alapja a fogalmak bináris felosztása³. A bináris osztályozást követő megkülönböztető jegy, amelynek alapján az egyik jelenséget elkülönítik a másiktól, nem feltétlenül eredményez antonim terminusokat (Лаврова 1979: 57). Az asszociatív terminusokat néha össze lehet téveszteni az antonimákkal.

A különböző területeken az antonim hiponimák jelentős antonim terminuscsoportokat alkotnak, a teoretikusok azonban gyakran megfeledkeznek róluk. V. Danilenko, aki az orosz terminológiában elsők között fordított nagyobb figyelmet a terminusok

hiponímia; dihiponímia – a kohiponimák (számunkra megszokottabb elnevezéssel: ekvonimák) ellentétei, amelyekre szintén a kontrárius, ritkábban a kontradiktórius viszony jellemző (lásd MLS 1993: 270). Ez azonban nem elterjedt nézet.

³Legfeljebb kontextuális (szituációs) antonimákként értelmezhetők.

Terminologija | 2006 | 13

135

az antonímiának, vagy egyszavas antonim terminusokat, vagy egyszerűen olyan antonim mellékneveket hoz példaként, amelyek a terminusok alárendelt tagjaiként szerepelnek (Даниленко 1977: 80–81). B. Golovin és R. Kobrin terminológiai tankönyvében az antonimákat szavakként határozzák meg (Головин 1987: 58). Hagyományos megközelítés szerint az összetett terminusoknak mint szintaktikai egységeknek az antonímiája az őket alkotó lexikai egységek (szavak) antonímiájából ered. A szintaktikai szerkezetek antonímiáját a nyelvészet származékos jelenségnek tekinti (lásd РЯЭ 2003: 29). Aligha véletlen, hogy a nyelvészeti szótárak és enciklopédiák többsége csak antonim szavakról beszél (lásd KTŽ; CODL; CEL; LST; Ахманова 1996 stb.).

Az antonimák nyelvi használatának szintagmatikus szempontból megkülönböztetett alapvető feltételei a szabályos kontextus és az állandó lexikai kapcsolatok (Ermanytė 1995: 11). Az összetett antonim terminusok nyilvánvalóan megfelelnek a második feltételnek: tagjaikat állandó lexikai kapcsolatok fűzik össze. Állítható, hogy az irodalomtudományi szövegek a másik feltételt sem sértik meg: a két antonima gyakran ugyanabban a mondatban vagy legalábbis egymáshoz közeli mondatokban fordul elő (vö. A periódust egyszerűnek nevezzük, ha csupán egyetlen gondolatot foglal magában, összetettnek pedig, ha két vagy több gondolat összekapcsolását tartalmazza, amelyek az emelkedés és az ereszkedés között oszlanak meg Biz 35; Végül Shakespeare ugyanabban a műben kapcsolja össze a verses és a prózai nyelvet AG 229) (az idézett forrásban – A. M.).

Kifejezésmódjuk szerint az antonim terminusokat azonos tövűekre (képzésbeli, gyöki) és eltérő tövűekre (lexikai) osztják. Amint látni fogjuk, az irodalomtudományi terminológiában a valódi (saját) irodalomtudományi terminusok (próza – költészet) mellett antonimikus viszony kapcsolja össze az általános tudományos (elemzés – szintézis), valamint a művészeti (fantasztikus elem – realista elem) terminusokat, a nyelvészeti terminusokat (jelzős szerkezet – jelző nélküli szerkezet) és másokat is – ezek az irodalomtudományi terminológia elválaszthatatlan részét alkotják.

NEM AZONOS TŐBŐL SZÁRMAZÓ ANTONIMÁK

Az irodalomtudomány nem azonos tőből származó antonim terminusait négyféle ellentét tartja össze: a kontradiktórikus (komplementer), a kontrárius, a vektorális és a konverzív⁴. A terminológiában a kontradiktórikus ellentét rendszerint

⁴ Enciklopediniame rusų terminologijos žodyne (Татаринов 2006: 17) komplementarinio tipo antonimai skiriami nuo kontradikcinių. Lietuvių kalbotyroje (ir terminologijoje) kontradikcinės priešybės ir komplementarinės priešybės antonimai įjungiami į vieną grupę, nes manoma, kad kontradikcinė priešybė pasižymi komplementarumu (žr. Ermanytė 1995: 9–10). Apskritai kalbotyroje priešybių tipai skiriami ne tuo pačiu pagrindu. Vektorinės priešybės pamatas gali būti arba kontradikcinė, arba kontrarinė priešybė (žr. РЯЭ 2003).

136

Asta Mitkevičienė | Literatūros mokslo terminų antonimija 1922–1942 m.

a fogalmak dichotómiájához, a kontrárius pedig a terminológiai mező határfogalmaihoz kapcsolódik (Kazlauskaitė 2004: 212, 215; Andriuškaitė 2001: 68–69). Nehéz élesen elhatárolni a kontradiktórikus ellentét alapján megnevezett terminusokat a kontrárius ellentéten alapuló antonimáktól. Általában azt vizsgálják, van-e közbülső tag (ugyanazon az alapon megkülönböztetve), vagy nincs.

A forrásokban talált, nem azonos tőből származó antonim terminusok leggyakrabban kontradiktórikus ellentétet fejeznek ki. A kontradiktórikus ellentét egy szóból álló antonim terminusai (A₁ – A₂⁵) idegen eredetű tövekből származnak, például: analitikas – sintetikas AGV 266, analizė – sintezė Gus 156, archaizmas – neologizmas Biz 43, Gus 19, Nor 20, Am 34, dedukcija Gus 154 – indukcija Gus 161, objektyvumas _Dub₃ 376, AGV 6 – subjektyvumas _Dub₃ 118, AG 131, optimizmas _Dub₃ 72, AG 211 – pesimizmas _Dub₃ 51, Dub₃ 271, AG 44, poėtika Biz 129 – prozaika Biz 98, poezija Gus 4, Nor 4, Dub₃ 308, Am 23 / poēzija Biz 32 „szépirodalom, képszerű irodalom”⁶ – proza Biz 32, Gus 4, Nor 4, Dub₃ 308, Am 23 „nem szépirodalmi, nem képszerű irodalom” (vö. poezija prozoje Biz 97, proza poezijoje Biz 97), realybė AG 256 „valóság” – fantazija AG 256 „képzelgés”, realistas _Dub₁ 112, Dub₃ 115 – idealist as _Dub₁ 99, Dub₃ 170, realizmas AG 254 – fantastika AG 253 „fantasztikusság”; litván eredetű tövek, például: aiškumas – miglotumas AG 5, gyvumas AG 205 / raiškumas AG 205 – sausumas AGV 6, įdomumas _Dub₁ 49, Dub₂ 275 – nuobodumas _Dub₃ 70, senybė Nor 20 / senžodis Am 34 – naujadaras Nor 20, Am 35, tikrovė – prasiman ymas Nor 17; eltérő eredetű tövek, például: originalas _Dub₃ 118, AG 195 – vertimas _Dub₁ 40, Dub₃ 19, AG 198, tikrenybė Gus 103 – fantazija Gus 113, turinys Biz 15, Gus 5, Dub₁ 4, Dub₃ 3, Am 9, AG 47 – forma Biz 15, Gus 4, Dub₁ 34, Dub₃ 45, Am 9, AG 47 stb. Két különböző ellentét (oppozíció) kapcsolja össze ugyanazokat a terminusokat: proza Biz 80, Gus 4 „nem versben írt beszéd” – eilėraščiai Biz 80 / eilės Gus 4 „versben írt beszéd”, proza „nem verses művek” – eilėraščiai Biz 94, Nor 6. Az egy szóból álló terminusok antonímiája a köznyelvi antonímiából ered, vagy az antonim terminusok tisztán a tudományos nyelvben keletkeztek.

A felsorolt terminusok antonímiája meghatározza azokat a viszonyokat, amelyek az általuk alkotott, antonim alárendelt tagot tartalmazó összetett terminumok között állnak fenn (ez a viszony

⁵ A tanulmányban a következő jelöléseket használjuk: A₁ és A₂ – antonim, egy szóból álló terminusok, illetve az összetett terminusok antonim alaptagjai vagy vonzati tagjai; a₁ és a₂ – az összetett terminusok antonim egyeztetett tagjai; x – a terminus nem antonim tagja (többszavas terminusok esetében tagjai).

⁶ A litván irodalomtudományban az elsődleges antonim oppozíció, a poezija – proza jelentése: „szépirodalom, képszerű irodalom” – „nem képszerű, célorientált irodalom” (vö. TŽŽ 1936). A vizsgált időszak egyik forrásában a poezija ir proza (AG 212) – ez esetben nem terminusok – szintén jelentésekkel fejezi ki az ellentétet.

Terminologija | 2006 | 13

137

grafikusan az A₁ – A₂ → A₁x – A₂x képlettel lehet ábrázolni), például: poezijos kalba – prozos kalba Am 26, poezijos teorija Biz 129, Am 26 – prozos teorija Biz 98, Am 26, poezijos veikalas Nor 4, Am 25 / poezijos veikalas Biz 32 – prozos veikalas Biz 32, Nor 4, Am 25; tikrovės elementas Dub₃ 214 – fantastikos elementas Dub₁ 187, Dub₃ 281; vagy az összetett terminusok antonímiája közvetlenül kapcsolódik az adott egy szóból álló terminushoz (az egy szóból álló terminusok és a megfelelő összetett terminusok tagjai rokonságban állnak), ami az A₁ – A₂ ↔ a₁x – a₂x képlettel fejezhető ki, például: analitiškas dėstymo metodas Biz 116 – sintetiškas [dėstymo] metodas Biz 117, deduktyvus protavimas – induktyvus protavimas Gus 155, eilėraštinis pasakojimas Nor 6 – proziškasis pasakojimas Nor 67, objektyvus pasakojimas – subjektyvus pasakojimas Biz 153, originali pasakėčia – verstinė pasakėčia Nor 67, poezinis elementas – prozinis elementas Gus 107, poezinis vaizdavimas – prozinis vaizdavimas Gus 79, realistinė [istorinio romano] linkmė – idealistinė linkmė AGV 163, realus fonas AG 93 – fantastinis fonas AGV 109, realus kelionių aprašymas – fantastinis kelionių aprašymas Gus 99, tikra aplinka – pramanyta aplinka AG 3, továbbá poetinis posakis – prozinis posakis Biz 31, poetinis veikalas – prozinis veikalas Biz 48, poetiškas aprašymas – prozaiškas aprašymas Gus 101, poetiškas veikalas – proziškas veikalas Biz 94 stb.

Más összetett terminusok antonímiája eltérő eredetű, ellentétes jelentésű mellékneveken vagy igeneveken alapul⁷, amelyekkel gyakran egynél több terminust is alkotnak. A terminusok alárendelt tagjaiként szereplő litván antonimák olyan ellentétpárokat fejeznek ki, mint bendrasis aprašymas „hasonló objektumok egy csoportjának leírása” – atskirasis aprašymas „egy objektum leírása” Biz 110, Gus 100, bendroji literatūros teorija – atskiroji literatūros teorija Biz 15, dvasinė iškalba „vallással kapcsolatos ékesszólás” – pasaulinė iškalba „vallással nem kapcsolatos ékesszólás” Gus 168, išviršinis vaizdas – išvidinis vaizdas Biz 130, jausminė lyrika – protaujamoji lyrika Am 106, jausminio pobūdžio juokas – protinio pobūdžio juokas Gus 201, pagrindinė novelė – šalutinė novelė Nor 70, pagrindinė tema – šalutinė tema Am 78, teigiamas veikėjas – neigiamas veikėjas Nor 59, Am 82, tiesioginė reikšmė Biz 59, Nor 25 – perkeltinė reikšmė Biz 59 / perkelta reikšmė Nor 25, vientisinis periodas – sudėtinis periodas Biz 35, vientisinis sakinys – sudėtinis sakinys Gus 90, visuomeninis motyvas Am 105 – asmeninis motyvas Am 106 stb. A forrásokban olyan összetett terminusok is előfordulnak, amelyek antonim viszonyban állnak egymással, és idegen eredetű antonim tagokat tartalmaznak, például: kolektyvinė kūryba – individualinė kūryba

⁷Gyakran nehéz megállapítani, melyek tartoznak az általános szókincsbe, és melyek a szaknyelvi szókincsbe.

138 Asta Mitkevičienė | Literatūros mokslo terminų antonimija 1922–1942 m.

AG 134, kollektív költészet – egyéni költészet Dub₃ 14, bonyolult jellem Dub₃ 210 – elemi jellem Dub₁ 112 / elemi jellem Dub₃ 187, konkrét elbeszélés – absztrakt elbeszélés Am 82, különböző eredetű tövek antonim tagjaival, például: egyéni jelenet – kollektív jelenet AG 202, általános stílus – egyéni stílus Gus 179, világtörténelem – egyháztörténelem Gus 142 stb. Az ellentétes fajtákat különféle általánosított jegyek alapján nevezik meg, például: „különálló – közös”, „egységes – összetett”, „vallásos – nem vallásos”, „jó – rossz”, „összetett – egyszerű” és így tovább.

Az antonim főtagokat tartalmazó összetett terminusok a terminusok antonímiájának egy további esetét alkotják. Főtagjaik antonim egyszavas terminusok, például jellemrealizmus AG 229 – jellemtermészetellenesség AGV 81 (A₁ – A₂ → xA₁ – xA₂), illetve az irodalomtudományban nem terminologizált szavak, például: az élethez való közelség – az élettől való távolság Dub₃ 231, [a gondolatok kifejezésének] változatossága Biz 137 – a gondolatok kifejezésének egyöntetűsége Biz 136, az események hirtelensége – az események lassúsága Am 52 (vö. hirtelen esemény – lassú esemény Am 52), a szótagok hosszúsága – a szótagok rövidsége Gus 59 (vö. hosszú szótag – rövid szótag Gus 47, Am 68, hosszú szótag – rövid szótag Gus 60, Nor 39, Am 68). A talált egyéb összetett antonimák ellentétes tagjai egyszavas terminusként is működhetnének, ám a kiválasztott forrásokban ez nem valósul meg, ezért csak összetett antonimákról beszélhetünk, például: a kifejezés díszessége – a kifejezés egyszerűsége AG 5 (litván antonim tagok), pszichológiai hitelesség AG 193 – pszichológiai természetellenesség AGV 67 (különböző eredetű tövek antonim tagjai) stb. Az ellentétes jelentésű főtagokkal rendelkező antonim terminusok jellegükben nem különböznek az egyszavas antonim terminusoktól.

Csak feltételesen sorolhatók a nem azonos tövű antonimák csoportjába a fabula nélküli mű – fabulával rendelkező mű Am 78 antonimái.

Egyes terminusok ellentmondásosságáról lehet vitatkozni, például amikor az antonim terminusok tagjai minőséget jelölő melléknevek, például: jó szereplő – rossz szereplő Nor 60, AGV 60, hosszú hang – rövid hang Biz 81 (hosszú hang – rövid hang Nor 39, Am 70), erős cselekménybonyodalom – gyenge cselekménybonyodalom Am 82, vagy az ilyen melléknevek képzett alakjai, például: a jellemek összetettsége – a jellemek egyszerűsége Dub₁ 112, Dub₃ 187, a hangok hosszúsága – a hangok rövidsége Gus 64 stb. A lexikológiában az ilyen melléknévpárokat és képzett alakjaikat a fokozati ellentétek antonimáinak tekintik, az említett terminusoknak azonban az irodalomtudományban nincs közbülső tagjuk (terminusuk). Valószínűleg pontosabb lenne-

Terminologija | 2006 | 13

139

ezeket a logikai ellentét antonim terminusai közé sorolni. Az esztétikai kategóriák antonim megnevezései és az irodalmi mű esztétikai értékeléséhez kapcsolódó antonimák között, például: szépség – rútság Dub₃ 265, gyönyörködés Dub₁ 99 – undor Dub₃ 363, valamint a hangulatok elnevezései, például: öröm Am 107, AG 131 – szomorúság Am 106, AG 128, ujjongás – bánat AG 52 stb., egyaránt fellelhetők a logikai ellentét és a fokozati ellentét vonásai: ezeknek a terminuspároknak nincs egyenrangú közbülső tagjuk (terminusuk), ugyanakkor az egyik tag tagadása még nem vonja maga után a másik állítását; például ami nem szépség, az még nem feltétlenül rútság stb.

A logikai ellentétet alkotó irodalomtudományi terminusok meglehetősen változatos fogalmakat neveznek meg, elnevezéseik pedig több jelentéscsoportba sorolhatók. Leginkább a tulajdonságok antonim megnevezései tűnnek fel.

A fokozati ellentét terminusai a terminusmező szélső fogalmait nevezik meg. Ilyen jellegű ellentét található a különféle részeket (művek vagy szövegegységek) megnevező szélső terminusok között („kezdet – vég” viszony), például: előszó Biz 117, Nor 11 / bevezetés Am 11, AG 241 – befejezés Biz 117, Nor 11, Am 11 / zárszó Nor 11 / finálé AG 242, kezdet (bevezetés, előszó) – befejezés (zárszó) Gus 153, a mondat kezdete – a mondat vége Am 60, bonyodalom Dub₃ 37, AG 256 – megoldás Dub₃ 236, AG 258 (a dráma bonyodalma – a dráma megoldása Biz 182, a cselekmény bonyodalma – a cselekmény megoldása Am 79) stb.

Külön figyelmet érdemelnek az ellentétes műfajok elnevezései: tragédia Biz 185, Nor 58, Dub₁ 35, Dub₃ 175, Am 115, AG 13 és komédia Biz 185, Nor 58, Dub₁ 115, Dub₃ 241, Am 115, AG 13. A vizsgált időszak irodalomelmélete a modern dramaturgia három fő műfaját különbözteti meg: tragédia, komédia és dráma; a komédia és a tragédia pedig a terminusmező szélső fogalmai. Ennek ellenére ezeknek az antonimáknak az alapja lehet logikai ellentét; hosszú ideig a tragédia és a komédia voltak a dráma fő műfajai. Formális szempontból az antonimikus szembeállítás a klasszikus tragédia Biz 187 „antik tragédia” – klasszikus komédia Biz 194 „antik komédia”, neoklasszikus komédia Biz 195 – neoklasszikus tragédia Biz 190 stb. fajterminusokat kapcsolja össze, szembeállításuk azonban feltehetően tisztán asszociatív jellegű. A tragédia és komédia terminusok antonimikusságával összefügg a művészeti folyamatok résztvevőit megnevező tragédiaíró Dub₁ 105, Dub₃ 181, AG 60 „tragédiák írója” – komédiaíró Dub₁ 115, Dub₃ 191, AG 89 „komédiák írója” terminuspár antonímiája, valamint a tulajdonságok antonim megnevezéseinek, a tragikum Dub₁ 161, Dub₃ 274 – komikum Dub₁ 134, Dub₃ 66 kapcsolatának antonímiája. A tragédia és komédia rokonszavai a terminusok alárendelt tagjaiként szerepelnek (A₁ – A₂ → a₁x – a₂x), például:

140

Asta Mitkevičienė | Literatūros mokslo terminų antonimija 1922–1942 m.

tragikus alak – komikus alak AG 251, tragikus maszk – komikus maszk Biz 185, AG 56, tragikus mítosz Dub₃ 175 / trag inis mítosz Dub₁ 101 – komikus mítosz Dub₁, Dub₃ 175, tragikus mű – komikus mű Nor 47, azonban nem mindig világos, hogy az ellentét az antonim szavak alapjelentéséből vagy mellékjelentéséből fakad-e.

Vektoriális ellentét által összekapcsolt, nem közös tövű terminusból nincs sok az irodalomtudományban, és azok is kevéssé változatosak. Az ellentétes irányú (az „felfelé – lefelé” irányú) cselekvéseket nevezik meg, például: [a periódus] emelkedése – [a periódus] hanyatlása Biz 34, Gus 89, a hang felemelése – a hang leengedése Am 57, a cselekvés emelkedése – a cselekvés hanyatlása AG 246; továbbá az ellentétes irányú tulajdonságokkal rendelkező tárgyak megnevezéseit, például: felemelt hang – leengedett hang Gus 92.

Veiksmažodiniai antonimai klausimas Am 55, AGV 156 ir atsakymas Am 55, AGV 157 yra konversyvai.

KÖZÖS TÖVŰ ANTONIMÁK

Antonimikus viszonyban állnak azok az összetett terminusok is, amelyek csak az ne- előtagban különböznek (igen ritkán a be- előtagban), például: egyeztető jelző – nem egyeztető jelző Gus 87, tiszta láb – nem tiszta láb Am 67, bővített [első / utolsó] tag – nem bővített [első / utolsó] tag Gus 93, bővített mondat Gus 90 – nem bővített mondat Gus 89, megszakadó cselekvés – meg nem szakadó cselekvés AGV 82, értelmes szó – értelmetlen szó Am 76, hangzatos nyelv – nem hangzatos nyelv Biz 78, helyes nyelv Biz 38, Nor 18 – helytelen nyelv Biz 38, Nor 19, közvetlen jelentés – közvetett jelentés AGV 103 (a szereplőé), közvetlen kérdés – közvetett kérdés Gus 27, képszerű szó – nem képszerű szó Am 24 (az egyeztető szavak közvetlen jelentésének antonímiája); mély jellem AG 81 – sekélyes jellem AGV 169 (ellentétes átvitt jelentések) stb. Egyes antonimapárok másodlagos tagjaiban szereplő szavak a terminológiai antonimák egyértelmű példái, például: verses nyelv – nem verses nyelv Nor 6, Am 25, verses eposz – nem verses eposz Am 90, hangsúlyos szótag – hangsúlytalan szótag Biz 83–84, Gus 47, Nor 40, Am 63, hanglejtéses szótag – hanglejtés nélküli szótag Gus 47 stb. Az ellentétes tulajdonságokat közös tövű (egyszerű vagy összetett) terminusok is megnevezik, például: természetesség AG 202 „életszerűség” – természetellenesség AGV 38, a cselekmény bonyolultsága Dub₁ 203, Dub₃ 214 – a cselekmény egyszerűsége Dub₁ 112, Dub₃ 187.

A állandó jelző – nem állandó jelző Am 41 terminusok kváziantonimáknak tekinthetők – ellentétük csak bizonyos használati esetekben releváns, például-

Terminologija | 2006 | 13

141

például, amikor szigorúan meg kell különböztetni és meg kell nevezni az ellentétes fogalmakat. Szimpatikus szereplő – nem szimpatikus szereplő AGV 55 (vö. antipatikus), elcsépelt szó – nem elcsépelt szó Am 21 csupán egyszerű tagadás, mert K. Gaivenis szerint az antonímia esetében „a tagadással létrehozott lexikai jelentés ellentétességének szimmetrikusnak kell lennie” (1989: 99). Az ilyen tagadás az irodalomtudományi terminológiában is releváns. Kváziantonimáknak tekinthetők a következő párok is: eilės Gus 4 „verses nyelv” – neelės Gus 147 „nem verses nyelv” (vö. proza Gus 4 „nem verses nyelv”), drámai mű – nem drámai mű Am 115, grammatikai hangsúly – nem grammatikai hangsúly Biz 83 – a pár második tagja csak tagadja az elsőt, önmagában pedig nem lényeges.

A görög eredetű terminusok prológus Biz 183, Dub₃ 68, Am 113, AG 57 és epilógus Biz 183, Dub₃ 68, Am 113, AG 180 az ellentétes jelentésű előtagok miatt alkotnak antonimapárt.

A közös tövű és a nem közös tövű antonimák között találhatók összetett antonimikus terminusok (összetett szóelemekből álló terminusok az összetett terminusok esetében). A litván antonimikus mellékneveken alapul a „egyszótagos strófa – „többszótagos” strófa Dub₃ 131, egyszótagú szavak – többszótagú szavak Gus 40 („egy – sok” viszony); kezdőhangsúlyos intonáció – végzőhangsúlyos intonáció Gus 60 („kezdet – vég” viszony) antonímiája. Feltételesen az összetett terminusok csoportjába sorolhatók a görög eredetű szimpátia – antipátia Nor 47, Am 24, AGV 6, monológ Biz 181, Gus 159, Nor 57, Dub₁ 149, Dub₃ 223, Am 80, AG 57 – dialógus Gus 160, Nor 57, Dub₁ 74, Dub₃ 131, Am 80, AG 57 / dijalogas Biz 181 terminuspárok. Az utóbbi antonimapár azért érdekes, mert a mono- elem (jelentése: egy, egységes) és a dia- képző (jelentése: kölcsönösség) nem ellentétesek. A monológ és a dialógus terminusból és származékaikból olyan terminuscsoport jött létre, amelynek tagjai egymásnak szintén antonimái (A₁ – A₂ → xA₁ – xA₂ vagy A₁ – A₂ → a₁x – a₂x), például: retorikus monológ – retorikus dialógus AG 81; monologikus forma – dialogikus forma Am 14, monologikus írásmód – dialogikus írásmód Gus 98 stb.

M. Gustaitis egyéni új alkotásait, a [periódus] pirmatakas „a periódus emelkedő része” – paskuitakas „a periódus ereszkedő része” Gus 89 (vö. pirmatako ir paskuitako nariai Gus 92) szintén az antonímia kapcsolja össze.

A TERMINUSOK NEM ANTONIM JELLEGE

A terminológiai antonímia egyik sajátossága az általános szókincs a n t o - n i m á i n a k k i k o p á s a (Gaivenis 1989: 101, 102). Az irodalomtudományi terminológiában az általános szókincs antonimáival, a férfias és nőies szóval összetett terminusok alkot-

142

Asta Mitkevičienė | Literatūros mokslo terminų antonimija 1922–1942 m.

nak [hímrím (az utolsó sor szótagja hangsúlyos) – nőrím (az utolsó előtti sor szótagja hangsúlyos) Biz 89, Nor 43 (férfirím – nőrím Gus 68, Am 72), férfias cezúra „cezúra a hangsúlyos szótag után” – női cezúra „cezúra a hangsúlyos és egy hangsúlytalan szótag után” Gus 48], bár korrelátumok, nem tekinthetők antonimáknak. Az e terminusokkal jelölt fogalmak sem dichotóm, sem szélső helyzetűek: a hangsúlynak a sor szótagjaihoz viszonyított helyzete alapján még megkülönböztetnek daktilikus rímet Biz 89, Gus 68 (daktilikus rím Am 72, daktilikus rím Am 43), hiperdaktilikus rímet Gus 68; a cezúra helyzete szerint a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagokhoz viszonyítva pedig daktilikus cezúrát Gus 48. A tárgyalt terminusok férfias és nőies elemeinek jelentése nem függ össze a másodlagos terminuselemként szereplő melléknevek jelentésével.

Az antik komédia korszakainak elnevezései, a régi attikai komédia_Dub ₁ 128 és az új attikai komédia_Dub ₁ 115 (vö. középső attikai komédia_Dub ₁ 115), bár antonimikus, kontráris ellentétben álló elemekből állnak, szintén nem sorolhatók az antonimák közé – a terminusrendszerben nem ellentétesek. Az időbeli jegy („régi – új”) ebben az esetben nem lényeges.

Az antonimikus terminusokat szövegekből gyűjtöttük, összefüggő szövegben pedig a szintaktikai szerkezetek változatossága csökkenti az antonimák számát, vö. laza kompozíció AG 219 és szigorú kompozíció AGV 72, prózaritmus és ritmustalan próza Gus 45 és így tovább. Ezzel szemben, bár könnyen alkothatnánk valamely terminus antonimáit, például névtelen epigramma_Dub ₁ 64, _Dub ₃ 114, szabad ritmus Am 66, illetlen anekdota_Dub ₁ 206, a népköltészeti kiseposz Am 90 stb., ezek a vizsgált forrásokban nem fordulnak elő (csupán epigramma, ritmus, anekdota, népköltészeti eposz szerepel). Következésképpen a terminusok tényleges használata nem engedi, hogy túlbecsüljük az antonímia lehetőségeit és abszolutizáljuk a terminusok rendszerszerűségét.

AZ ANTONIMIKUS TERMINUSOK KIFEJEZÉSI SAJÁTOSSÁGAI ÉS SZINONÍMIÁJA

Korábban már szó volt arról, hogy antonímiai viszonyban különböző eredetű terminusok (vagy terminuselemek) állhatnak. Az antonimikus terminusokat kifejezésmódjuk alapján összehasonlítva bizonyos eltérések figyelhetők meg, például: jellemek realizmusa AG 229 – jellemek természetellenessége AGV 81, külső cselekmény – belső cselekmény AGV 5, költői mű Nor 5 – prózai mű Nor 4, archaizmus Nor 20 / régies szó Am 34 – neologizmus Nor 20, Am 35, tragikus epizód_Dub ₃ 17 – komikus epizód_Dub ₃ 69, „egyszótagú⟧ strofa – „többszótagú

Terminologija | 2006 | 13

143

strófa Dub₃ 131 stb. Mindazonáltal az antonimikus terminusokat ugyanazon a forráson belül egymással összehangolják (különösen, ha a szövegben közel állnak egymáshoz), vö. a hang emelkedése – a hang ereszkedése Am 57, a hang felemelése – a hang leengedése Am 57, a hang felívelése – a hang lecsengése Am 64; belső kép – külső kép Biz 130, belső (–i?) világ Biz 137 – külső világ Biz 138; költői kifejezés – prózai kifejezés Biz 31, poétikus megfogalmazás – prózai megfogalmazás Biz 32 stb. Általában, ha az egyik antonimikus terminus eleme határozott alakú, akkor a másiké is az, és fordítva, vö. a képszerű szó – a nem képszerű szó Am 24. A tudományos nyelvben az antonimák kifejezésmódjának egységességét kell követni, a terminusok állandóságának elvét nem sértve (Gaivenis 1998: 13).

A nyelvi szinonímia lehetővé teszi, hogy ugyanazokat az ellentétes fogalmakat különböző antonimikus terminusokkal nevezzük meg (jóllehet a terminológiában éppen nincs szükség szinonimákra), például: verses beszéd – nem verses beszéd Biz 94 (prózai beszéd Biz 80) // verses beszéd – nem verses beszéd Nor 6, Am 25 (prózai beszéd Nor 6) // verseléses beszéd – nem verseléses beszéd AG 229; jó szereplő – gonosz szereplő Biz 140 // jó szereplő – rossz szereplő Nor 60, AGV 60 // pozitív szereplő – negatív szereplő Nor 59, Am 82; költői nyelv – prózai nyelv Biz 31 // poétikus nyelv Biz 31 (poétikus nyelv Am 25) – prózai nyelv Biz 31, Am 26; valóság Gus 103 – fantázia Gus 113 // valóság – képzelgés Nor 17 // realitás – fantázia AG 256 stb. Az antonimapárok szinonim változatai ugyanazon forráson belül és különböző forrásokban egyaránt jellemzőek. Az antonimapár egyik tagja szinonimával is helyettesíthető, például: külső [a mű] formája AG 47 – belső forma AG 196 // belső forma AG 199; értelmes szó – értelmetlen szó Am 76 // értelmetlen szó Am 109; tartalom Gus 5 – forma Gus 4 // nem Gus 4 (ugyanabban a forrásban); összetett periódus Biz 35, Nor 38 (összetett periódus Gus 92) – egyszerű periódus Biz 35 (egyszerű periódus Gus 90) // folyamatos periódus Nor 38 (különböző forrásokban) stb.

Az antonimikus terminusviszonyok általánosítható mintázatai, például a „valósághű – nem valósághű”, ugyanazon forráson belül és különböző forrásokban egyaránt sokféleképpen fejeződnek ki, például: természetes kitaláció Biz 137 – fantasztikus kitaláció Biz 135, realisztikus elem Dub₃ 39 / realista elem Dub₃ 46, Dub₃ 72 – fantasztikus elem Dub₃ 44 / fantasztikus elem Dub₃ 241 / csodás elem Dub₃ 291, realisztikus útirajz – fantasztikus útirajz Gus 110, realisztikus elbeszélés Dub₃ 270, Dub₃ 280 – fantasztikus elbeszélés Dub₃ 280, valós világ AG 16 / valós világ AGV 130 / realisztikus világ AGV 286 – fantasztikus világ AGV 130 (vö. a fantázia világa AG 16

144 Asta Mitkevičienė | Literatūros mokslo terminų antonimija 1922–1942 m.

/ a fantázia világa AGV 318) stb. Az antonimák és antonimikus összetevők szinonímiája (különösen ugyanazon forrásban) csak nehezíti a szakmai kommunikációt. Az antonimikus terminus szinonimával való helyettesítése csak akkor indokolható, ha a cél a helyesség, a pontosság, az egyértelműség stb.

KÖVETKEZTETÉSEK

Az 1922–1942 között megjelent fontos irodalomelméleti és egyetemes irodalomtörténeti munkákban megfigyelhetők az irodalomtudomány és a hozzá közel álló területek (nyelvtudomány, esztétika stb.) terminusai, valamint az általános tudományos és művészeti terminusok közötti antonimikus kapcsolatok. Az antonimapárokat különféle terminusok alkotják: tulajdonságok megnevezései, kifejezőeszközök és szövegegységek elnevezései, a művek részeinek megnevezései, folyamatok elnevezései stb. A vizsgált időszak irodalomtudományának nemcsak saját antonimái vannak (poezija – proza), amelyek bekerültek az általános használatba, hanem az általános nyelvi szókincs antonímiáján alapuló antonimikus terminusai is (tikrovė – prasiman ymas). Az összetett terminusok egy részének antonímiája az egyszavas terminusok vagy rokon szavaik antonímiájától függ, más részükben az ellentét az általános szókincs antonímiájából ered. Az általános szókincs antonimáiból alkotott terminusok azonban nem feltétlenül antonimák (vö. vyriškas rimas – moteriškas rimas).

Az irodalomtudományi antonimikus terminusok azonos tövűek vagy eltérő tövűek. Antonimikus ellentét különböző – litván, idegen vagy vegyes – eredetű terminusok, illetve az ilyen eredetű, ellentétes összetevőket tartalmazó terminusok között alakul ki. Az azonos tövű antonimák csoportjában egyértelműen a litván antonimikus összetevőket tartalmazó terminusok vannak túlsúlyban. Mivel a terminusok antonímiájának alapja a fogalmak dichotómiája és bináris felosztása, az irodalomtudományi szövegekben több kontradiktorikus antonimával találkozunk, mint kontrárius vagy vektoros ellentétet kifejező antonimával, illetve konverzummal.

Az irodalomtudományi terminológiában feltűnően túlsúlyban vannak az összetett antonimikus terminusok, az antonimikus alárendelt összetevőket tartalmazó antonimák pedig gyakoribbak, mint az antonimikus fő összetevőket tartalmazó antonimák. Ezt valószínűleg leginkább egy nem nyelvi tényező, a tudományos fogalmak sajátos rendszere határozta meg.

A kiválasztott időszak terminusforrásaiban bizonyos antonimikus terminuspár-csoportok figyelhetők meg. Ezeket az alapvető irodalomtudományi antonimikus terminusok és a hozzájuk kapcsolódó további antonimikus terminusok alkotják, például: poezija – proza, poezijos x – prozos x, poetinis x – prozinis x, poetiškas x – proziškas x; tragedija – komedija, tragizmas – komizmas, trag(i)nis x – kominis x, tragiškas x – komiškas x stb.

Terminologija | 2006 | 13

145

A vizsgált két évtized során nem figyelhető meg jelentősebb változás a terminusok antonímiájában. Kétségtelen, hogy idővel az antonimikus terminus egyik vagy másik változata, illetve szinonimája honosodott meg, vagy az ellentétes fogalmakat egészen más antonimikus terminuspárral nevezték meg (ez a fogalmak kifejezésének változása). Maga az antonímia azonban állandó szemantikai jelenség.

FŐ FORRÁSOK

AG – J. Ambrazevičius, J. Grinius. Visuotinė literatūra. Pirmoji dalis, Kaunas, 1942.

AGV – J. Ambrazevičius, J. Grinius, A. Vaičiulaitis. Visuotinė literatūra. Második rész. Kaunas, 1942.

Am – J. Ambrazevičius. Literatūros teorija. Poetika. Iskolai tankönyv, Kaunas, 1938.

Biz – K. Bizaukas. Literatūros teorija. Felsőbb iskolák számára készült tankönyv, Kaunas, 1922.

Dub₁ – V. Dubas. Įvadas į bendrąją literatūrą, Kaunas–Marijampolė, 1923.

Dub₃ – V. Dubas. Literatūros įvadas, Kaunas–Marijampolė, 1931.

Gus – M. Gustaitis. Stilistika. Irodalomelméleti tankönyv, Kaunas–Marijampolė, 1927.

Nor – J. Norkus. Literatūros teorija. Pagrindiniai prozos ir poezijos dėsniai. Középiskolák számára, Kaunas, 1930.

IRODALOM ÉS KIEGÉSZÍTŐ FORRÁSOK

Andriuškaitė R. 2001: J. Balčikonio kalbotyros terminų antonimai. – Terminologija 8, 65–75.

AŽ 2003: I. Erm­antytė. Antonimų žodynas, Vilnius.

CEL 1997: The Cambridge Encyclopedia of Language. D. Crystal, Cambridge.

CODL 1997: The Concise Oxford Dictionary of Linguistics. P. H. Mathews, Oxford, New York.

DŽ₅ 2003: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. Vyr. red. St. Keinys, Vilnius (e. leidimas).

Ermantytė I. 1995: Priešybė kaip semantinis ir loginis antonimijos pagrindas. – Lietuvių kalbotyros klausimai 35, 9–31.

Gaivenis K. 1989: Kai kurie antonimijos atvejai lietuvių terminologijoje. – Lietuvos TSR MA darbai. A serija 2 (107), 98–104.

Gaivenis K. 1998: Fizikos terminijos antonimai. – Fizikų žinios 14, 13.

GTT – B. de Bessé, B. Nkwenti-Azeh, J. C. Sager. A terminológiában használt kifejezések glosszáriuma: http://www.benja-mins.com/ibp/additional/term_gloss.pdf

Kazlauskaitė G. 2004: Fonetikos terminų antonimijos bruožai. – Terminologijos istorijos ir dabarties problemos. Ats. red. St. Keinys, Vilnius, 212–218.

KTŽ 1990: K. Gaivenis, St. Keinys. Kalbotyros terminų žodynas, Kaunas.

Kvašytė R. 2005: Mokomasis terminologijos žodynėlis, Šiauliai.

LST 1988: Lexicon sprachwissenschaftlicher Termini. Herausg. R. Conrad, Leipzig.

MLS 1993: Metzler Lexikon Sprache. Herausg. H. Glück, Stuttgart.

PTT – A Pavo terminológiai oktatóanyaga. Glosszárium: http://www.terminplus.translationbureau.gc.ca/didacticiel_tutorial/english/glossary/index_c.html

TŽŽ 1936: Tarptautinių žodžių žodynas. Sudarė K. Boruta, Pr. Čepėnas, A. Sirutytė-Čepėnienė, Klaipėda.

TŽŽe 2002: Interleksis. Kompiuterinis tarptautinių žodžių žodynas. Ats. red. A. Kinderys, Vilnius (e. leidimas).

VaitkTŽŽe 2003: V. Vaitkevičiūtė. Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius (e. leidimas).

Ахманова О. С. 1996: Словарь лингвистических терминов, Москва.

Даниленко В. П. 1977: Русская терминология: Опыт лингвистического описания, Москва.

Головин Б. Н., Кобрин Р. Ю. 1987: Лингвистические основы учения о терминах, Москва.

Лаврова Н. Н 1979: Антонимия лингвистических терминов. – Термин и слово, Горький, 54–64.

Никитина В. В., Смирнова С. В. 1997: Из наблюдений над типами антонимов в терминологии бизнесса. – Терминоведение 1–3, 66–67.

Никитина С. Е. 1987: Семантический анализ языка науки. На материале лингвистики, Москва.

Никитина С. Е., Васильева Н. В. 1996: Экспериментальный системный толковый словарь стилистиче-

146

Asta Mitkevičienė | Literatūros mokslo terminų antonimija 1922–1942 m.

ских терминов, Moszkva.

РЯЯ 2003: Русский язык: Энциклопедия. Под. ред. Ю. Н. Караулова, Москва, 28–31.

Татаринов В. А. 2006: Общее терминоведение: энциклопедический словарь. Москва.

IRODALMI MŰSZAVAK ANTONÍMIÁJA 1922–1942 KÖZÖTT

A cikk az 1922–1942 között megjelent, az irodalomelmélet és az egyetemes irodalom történetének fontos műveiből kigyűjtött antonimikus terminusokat tárgyalja. Ez az időszak a mai litván irodalomtudományi terminológia fejlődésének fontos szakasza. A cikk forrásai a következők: Literatūros teorija (Az irodalomelmélet) (1922), K. Biz auskas műve; Stilistika (Stilisztika) (1927), M. Gustaitis műve; Literatūros teorija (Az irodalomelmélet) (1930), J. Norkus műve; Įvadas į bendrąją literatūrą (Bevezetés az egyetemes irodalomba) (1923) és Literatūros įvadas (Bevezetés az irodalomba) (1931), V. Dubas művei; Visuotinė literatūra (Egyetemes irodalom) (1942, 2 kötet), J. Ambrazevičius, J. Grinius és A. Vaičiulaitis műve. Nemcsak a „valódi” irodalmi terminusok (tragedija „tragédia” – komedija „komédia”) alkotnak antonimapárt, hanem a tudomány és a művészet általános terminusai is (indukcija „indukció” – dedukcija „dedukció”; realus fonas „realisztikus háttér” – fantastinis fonas „fantasztikus háttér”), valamint a kapcsolódó szakterületek, például a nyelvészet (ilgas skiemuo „hosszú szótag” – trumpas skiemuo „rövid szótag”), az esztétika (grožybė „szépség” – biaurybė „rútság”) és más területek egyes terminusai is, amelyek az irodalomtudomány szerves részét alkotják. Jelentésük szerint az antonimikus irodalmi terminusok különböző terminuscsoportokba tartoznak, például tulajdonságokat, kifejezőeszközöket, szövegelemeket, műrészeket, cselekvéseket stb. megnevező terminusok közé.

Kifejezésmódjuk szerint az antonimikus irodalmi terminusok vagy képzett párok (szóképzési antonimák) (eilutinis epas „verses eposz” – neilutinis epas „nem verses eposz”), vagy nem képzett párok (lexikai antonimák) (turinys „tartalom” – forma „forma”). Az antonimák (valamint az ellentétes elemeket tartalmazó antonimikus terminusok) azonos eredetűek (litvánok vagy idegen eredetűek), illetve vegyes eredetűek is lehetnek. A szóképzési antonimák csoportjában láthatóan a litván ellentétes elemeket tartalmazó terminusok dominálnak. A terminusok antonímiájának alapját tehát a dichotómia elve és a bináris fogalmak adják; a vizsgált antonimikus terminusokat gyakrabban kapcsolja össze kizáró ellentét (originalas „eredeti” – vertimas „fordítás”), mint fokozati ellentét (užuomazga „bonyodalom” – atomazga „megoldás”), irányellentét (veiksmo kilimas „a cselekmény emelkedése” – veiksmo slūgimas „a cselekmény hanyatlása”), vagy kölcsönös viszonyt kifejező ellentét (klausimas „kérdés” – atsakymas „válasz”).

A vizsgált tankönyvek irodalomtudományi terminológiájának nemcsak saját antonimái vannak (például poezija „költészet” – proza „próza”), amelyek bekerültek az általános (nem terminológiai) használatba, hanem olyan antonimapárok is, amelyek ellentétessége az általános szókincs sajátos antonímiájához kapcsolódik (tikrovė „valóság” – prasimanymas „képzelet szülte történet”). Egyes összetett terminusok antonímiája egyszavas terminusok (vagy azok rokonszavainak) antonímiáján alapul (vö.: poezija – proza → p o e z i j o s veikalas „költői mű” – p r o z o s veikalas „prózai mű”), máskor pedig az ellentét az általános szókincs antonímiájából ered (g e r a s i s veikėjas „pozitív szereplő” – b l o g a s i s veikėjas „negatív szereplő”). Figyelmet érdemel az a tény, hogy azok a terminusok, amelyeket a köznyelv antonimáival alkottak-

Terminologija | 2006 | 13 147

A szaknyelvi lexémák nem minden esetben tekinthetők antonimáknak (vö. vyriškas ‘masculine’ – moteriškas ‘feminine’ és vyriškas rimas ‘masculine rhyme’ – moteriškas rimas ‘feminine rhyme’).

A vizsgált antonimák között az összetett terminusok alkotják a legnagyobb csoportot, és az antonimikus alárendelt elemeket tartalmazó összetett antonimák száma meghaladja az antonimikus főelemeket tartalmazó antonimákét. Ennek oka leginkább egy nyelven kívüli tényező, a fogalmak sajátos rendszere lehet.

A vizsgált anyagban az antonimapárok egyes csoportjai rajzolódnak ki. E csoportok alapvető irodalmi antonimákból és a hozzájuk kapcsolódó terminusokból állnak, például: poezija ‘poetry’ – proza ‘prose’, poezijos x – prozos x, poetinis x – prozinis x, poetiškas x – proziškas x (‘poetic’ x – ‘prosaic’ x); tragedija (‘tragedy’ – komedija ‘comedy’, tragizmas ‘tragedy’ – komizmas ‘comicality’, traginis x – kominis x, tragiškas x – komiškas x (‘tragic’ x – ‘comic’ x) stb.

A vizsgált húsz év során nem figyeltek meg jelentős változásokat az irodalmi terminusok antonímiájában. Idővel természetesen kiválasztódhatott az antonimikus terminus egyik vagy másik változata, illetve szinonimája, vagy az ellentétes fogalmakat egy teljesen másik antonimapárral nevezték meg. Maga az antonímia azonban állandó szemantikai viszony.

Beérkezett: 2006-11-09

Asta Mitkevičienė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E. paštas [email protected]

148 Asta Mitkevičienė | Literatūros mokslo terminų antonimija 1922–1942 m.