VAIDA BUIVYDIENĖ

Lett Litván Nyelvi Intézet

JONAS JABLONSKIS – JUOZAS DAMIJONAITIS TANKÖNYVEINEK RECENZENZE

Bár Jonas Jablonskis tevékenységét különböző szempontokból már megvitatták és elemezték (Balčikonis 1956; Girdenis, Piročkinas 1977, 1978; Vidžiūnas 1997 és mások), még mindig hiányoznak azok a munkák, amelyek őt szélesebb körben mutatnák be iskolai tankönyvek recenzenseként. Ebben a tanulmányban¹ Jonas Jablonskis öt recenzióját tárgyaljuk Juozas Damijonaitis tankönyvének két kiadásáról: Lietuvių kalbos gramatika. Trumpas vadovėlis mokykloms (mokslo pradžiai) (Damijonaitis 1920, 1923); megvizsgáljuk, milyen hatással volt a nyelvész a későbbi kiadások nyelvére és felépítésére. Az elemzéshez analitikus leíró (deskriptív), összehasonlító és statisztikai módszereket alkalmazunk.

Pedagoginėje Lietuvos spaudoje Juozo Damijonaičio (1871–1926) veikla palyginti nedaug nagrinėta, nors šio pedagogo ir visuomenės veikėjo darbų reikšmę amžininkai suprato ir vertino (Ruseckas 1926: 93–94; Vokietaitis 1927: 3–9; Poderys 1931: 95–100). Vėliau J. Damijonaitis prisimintas tik antroje XX a. pusėje, minint 100-ąsias mirties metines (Malėnas 1970: 123–124; Juozapavičius 1971a: 3, 1971b: 3). Šio amžiaus pradžioje jis vėl paminėtas per 130-ąsias gimimo metines (Ažubalis 2001a: 11–14, 2001b: 1–3)². Pabrėžtina, kad J. Damijonaitis – ne tik lietuvių kalbos, bet ir matematikos, istorijos vadovėlių autorius³. Iki šiol plačiau aptarti jo matematikos vadovėliai (Ažubalis 1997, 2001a, 2001b).

¹ A tanulmány a 2010. október 7-én, a Jonas Jablonskisról szóló nemzetközi konferencián elhangzott előadás alapján készült: Jonas Jablonskis ir bendrinės lietuvių kalbos šimtmetis.

² J. Damijonaitisról szóló emlékeit sajtóban osztotta meg unokahúga, Birutė Bytautienė (2006: 2). A nagyra becsült pedagógus és tankönyvszerző nevét már 1937-ben egy kaunasi iskola kapta. Jelenleg Kaunasban utca viseli a nevét, 1996-ban alapított magánlakás-múzeuma működik, a ház falán pedig emléktáblát avattak.

³ Az elemi iskolai litván nyelvoktatásra a következő tankönyvek szolgáltak: ABC. Rašymo ir skaitymo pradžiamokslis (Varsó, 1906; harmadik kiadás 1922), Trumpa lietuvių kalbos gramatika

84

KALBOS KULTŪRA | 83

Amint említettük, J. Damijonaitis tankönyvének első kiadása, a Lietuvių kalbos gramatika 1920-ban jelent meg Kaunasban. Nem új, eredeti tankönyv volt – a lábjegyzetek szerint a szerző a terminusokat, számos példát és kifejezést Petro Kriaušaitis és Rygiškių Jonas Lietuvių kalbos gramatikos című művéből vette át (Damijonaitis 1920: 3). J. Damijonaitis korábbi tankönyvének, a Trumpa lietuvių kalbos gramatika (első kiadás: 1909) című műnek átdolgozott, javított és kibővített változata volt.

A tankönyv az elemi iskola teljes nyelvtani tananyagát felöleli (Első rész: 1. Žodžio dalys; 2. Daiktas, daikto ypatumas ir veiksmas. Második rész: 3. Kalbos dalys. Harmadik rész: 4. Sintaksė). Az egyes fejezetek vagy alfejezetek nyelvtani szabályait és meghatározásait példák szemléltetik, feladatok egészítik ki. Például a második fejezet (Daiktas, daikto ypatumas ir veiksmas) elején azt magyarázza el, mi a tárgy. Látható és láthatatlan tárgyakra hoz példákat: láthatók – akmuo, karvė, dalgis, láthatatlanok – Dievas, protas, meilė. Feladatként azt adja, hogy írják ki és húzzák alá „a látható tárgyak neveit egy vonallal, a láthatatlanokét kettővel” (Damijonaitis 1920: 15). A főnév terminust a második rész Kalbos dalių fejezete mutatja be (ugyanott, 19). A tankönyv végén ajánlott olvasmányok jegyzéke (11 könyv)⁴ és a hibák helyesbítései találhatók.

Amikor megjelent J. Damijonaitis nyelvtanának első kiadása, J. Jablonskis három recenziója látott napvilágot: 1920-ban a Lietuva (Jablonskis 1920a) és a Švietimo darbas című kiadványokban, 1921-ben pedig a Lietuvos mokykloje⁵ című folyóiratban (Jablonskis 1921). Recenzióiban J. Jablonskis a tankönyv tartalmára támaszkodva tömören és világosan tárgyalta a szerkezet főbb kérdéseit, valamint az oktatott anyag szempontjából fontos terminusokat és meghatározásokat. A recenzens szerint a tanulónak világos, szabványosított terminusokat és meghatározásokat kell tanulnia, ezért módszertani tanácsokat ad (Jablonskis 1920a: 3 [1933: 163]; 1920b: 50 [1933: 176]). A tankönyvben számos nyomdai hibát jelez.

(Vilnius, 1909; 9. kiadás 1923), Lietuvių kalbos gramatika. Trumpas vadovėlis mokykloms (mokslo pradžiai) (Kaunas, 1920; 8. kiadás 1939), Vaikų darželis (olvasmányok a II. osztály számára, Marijampolė, 1922). J. Damijonaitis módszertani könyvet is írt – 1923-ban jelent meg kis könyve, a Pavyzdžiai rašybos ir sintaksės reikalui (diktantas). J. Damijonaitis további tankönyvei: Aritmetikos vadovėlis (Varsó, 1–2. rész, 1909–1910), Aritmetikos uždavinynas (Marijampolė, 1–3. rész, 1922–1923; 12 kiadás), Krašto mokslo skaitymų rinkinys (1926–1928, 2 kiadás).

⁴ A felsorolt olvasókönyvek között szerepel P. Kriaušaitis és Rygiškių Jonas Lietuvių kalbos gramatikos című műve, Rygiškių Jonas Lietuvių kalbos sintaksė és a Mūsų žodynėlis, Žemaitė írásai, Andersen meséi, az Aritmetikos teorija, a Vargo mokyklai I. és II. része, valamint a Žinynėlis ir Žiupsnelis.

⁵ 1921-ben a Lietuvos mokykloje folyóiratban ugyanazt a J. Jablonskis-recenziót közölték újra, amelyet egy évvel korábban a Lietuvoje tett közzé.

V. BUIVYDIENĖ. Jonas Jablonskis – Juozo Damijonaičio vadovėlių recenzentas

85

Különösen részletes recenzió jelent meg Lietuvoje két számában – J. Jablonskis itt (1920a: 3 [1933: 160–169]) először a tankönyv felépítését tárgyalja, kiemelve, hogy „a nyelvtan szövege, úgy tűnik, csupán sajátos módon elrendezett „a tudomány kezdetéhez” e tankönyvek^[6] tartalma”. A recenzens J. Damijonaitis tankönyvének javításra szoruló elemeit hat csoportba sorolja, és mindegyik csoportot példákkal mutatja be. Ezek: 1) módszertani tanácsok és javítások – azt javasolja, hogy a példáktól haladjanak a szabály vagy meghatározás felé (Jablonskis 1920a: 2 [1933: 161]); 2) a tankönyvi anyag bemutatásának módszertani hiányosságai – egyes szintaktikai témákat a tankönyv elején javasol tárgyalni (Jablonskis, ugyanott); 3) szabályok és meghatározások – a megszólító eset, a melléknem és a határozószó pontatlan jellemzése (Jablonskis 1920a: 3 [1933: 163]); 4) a tankönyv felépítése – J. Jablonskis véleménye szerint nem lenne szükség a nyelvtanban az ige fajtáiról, az elbeszélő beszédről, az alárendelő és mellérendelő mondatokról stb. szóló fejezetre, viszont be kellene illeszteni a hangsúlyozás alapjait és a helyesírást (Jablonskis 1920a: 3 [1933: 167]); 5) nem megfelelő példák és feladatok – egyes példák nem igazán érthetők⁷, a feladatok pedig túl bonyolultak az elemi iskolások számára⁸ (Jablonskis 1920a: 3 [1933: 167–168]); 6) a tankönyv nyomdahibáinak javítása, pl.: papraukite – pabraukite, apie kelius – apie kelius stb. (Jablonskis, ugyanott). A tankönyv értékelése alapvetően pozitív – egyelőre nincs jobb nyelvtan az elemi iskola számára, bár a tankönyvet tovább kell fejleszteni (Jablonskis 1920a: 3 [1933: 169]).

Antras trumpas palankus atsiliepimas, išspausdintas Švietimo darbe (Jablonskis 1920b), yra anoniminis⁹, čia paminėtas ne tik vadovėlis, bet ir pirmoji recenzija: rašoma, kad vadovėlį recenzavęs ir daugelį klaidų suminėjęs J. Jablonskis, kad autorius, rašydamas gramatiką, rėmėsi Petro Kriaušaičio ir Rygiškių Jono gramatika ir Rygiškių Jono Sintakse¹⁰. Taigi

^[6] P. Kriaušaitis és Rygiškių Jonas nyelvtanáról van szó.

⁷ Vö.: „A jó anya utat mutat férjének”; „A szív szeretete a legjobb tanító” (Jablonskis 1920a: 3 [1933: 167]).

⁸ Vö.: „A példát: „A rossz+ért büntetni kell, a jó+ért megdicsérni” (36) – a gyerekeknek a kis keresztek helyére kell beírniuk a végződést; kétséges, vajon képesek-e itt az elemi iskolások kitalálni, és a keresztek helyére a-t (nem ą-t) írni a melléknevek semleges nemű alakjaként.” (Jablonskis 1920a: 3 [1933: 167–168]).

⁹ Jablonskis szerzősége szerepel Juozas Balčikonis szerkesztésében megjelent Jablonskio raštuose (Jablonskis 1933).

¹⁰ Az első kiadás lábjegyzetében a következő magyarázat szerepel: „Itt a terminusokat, sok példát és általában a megfogalmazásokat P. Kriaušaitis és Rygiškių Jonas „Lietuvių kalbos gramatika” című művéből vettem (Damijonaitis 1920: 3). J. Jablonskis a recenzióban ezt írja: „Akik még nem szoktak hozzá a nyelvtani terminusok tudományos célú használatához, azoknak most azt tanácsolhatjuk, hogy éppen Dam-čio [Damijonaičio] gr-káját [nyelvtanát] használják” (Jablonskis 1920a: 50 [1933: 176]).

86

KALBOS KULTŪRA | 83

J. Jablonskis szemérmes volt ahhoz, hogy saját nevét írja alá. A recenzió végén az első recenzióban említett néhány hibát is feltünteti (a sulig elöljárószó használatával és a t hang č hanggá válásával kapcsolatban, amikor a végződés megváltozik). A J. Damijonaitis tankönyvéről szóló harmadik közlemény, mint említettük, 1921-ben jelent meg a Lietuvos mokykloje című kiadványban (ez ismét a Lietuvos című lapban megjelent recenzió újraközlése) (Jablonskis 1920a).

J. Jablonskis három recenziója után, 1921-ben megjelent J. Damijonaitis nyelvtanának egy újabb kiadása (Damijonaitis 1921), 1922-ben pedig még egy kiadás, újabb javítások nélkül. Az 1921-es kiadásban csak néhány nyomdahibát javítottak ki, és J. Jablonskis egyik megjegyzése alapján módosították a melléknév tanításának módszerét (lásd az 1. táblázatot). A többi megjegyzést nem vették figyelembe.

1. TÁBLÁZAT. J. Damijonaitis nyelvtana első három kiadásának eltérései

1920-as kiadás

J. Jablonskis megjegyzései az első kiadás után

1921-es kiadás

1922-es kiadás

„Az egyik betű nagy, a másik kicsi.” (Damijonaitis 1920: 3)

„Itt mintha fukarkodtak volna a terminussal (a betűk típusára vonatkozóan). P. Kr. és Rygiškių Jonas nyelvtanában a megfelelő helyen (5) másként fogalmaznak erről: „a betűket nagy- és kisbetűként használjuk.” (Jablonskis 1920a: 3 [1933: 165])

Nepakeista (Damijonaitis 1921: 3)

Nepakeista (Damijonaitis 1922: 3)

„Mellékneveknek azokat a szavakat nevezzük, amelyek a dolgok tulajdonságát jelentik. A melléknevek azt mutatják meg, milyen vagy miféle módon létezik a dolog. Példák: Jó ember. Jó feleség.” (Damijonaitis 1920: 33)

„J. Damijonaitis a tankönyvében szinte mindenütt nyelvtani szabályokat vagy egyéb magyarázatokat ad, amelyek után nyelvi példák következnek. A nyelvtan tanításában, különösen a kezdeti szakaszban, úgy tűnik, éppen fordítva kellene lennie.” (Jablonskis 1920a: 2 [1933: 161])

„Jó ember. Jó feleség. (...). A jó, jó, szép, szép, fából való, fából való szavakkal fejezzük ki, milyen dolgok az említett dolgok, és megjelöljük az említett dolgok sajátosságát, módját.” (Damijonaitis 1921: 33)

Taip pat (Damijonaitis 1922: 33)

V. BUIVYDIENĖ. Jonas Jablonskis – Juozo Damijonaičio vadovėlių recenzentas

87

Az első recenziók után tehát J. Damijonaitis tankönyve alig változott. Ez nem kerülte el J. Jablonskis figyelmét, ezért 1922-ben Lietuvoje című lapban megjelent a negyedik recenziója, amelyben számos megjegyzést ismételt meg az első recenziókból, és sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a szerző nem fogadta meg korábbi tanácsait¹¹. A recenzens tíz javítandó dolgot sorol fel, amelyeket az első recenziókban már tárgyalt – például ismét felhívja a figyelmet arra, hogy a hangsúlyról és a helyesírásról is beszélni kellene, kerülni kellene néhány túlságosan összetett témát stb.; néhány korábbi megjegyzését ki is egészíti¹². A recenzió bosszús megjegyzéssel zárul: a szerző „meghallatlanul hagyja a neki adott tanácsot” (Jablonskis 1922: 4 [1933: 275]).

Po aptartosios recenzijos pasirodžiusiame J. Damijonaičio gramatikos leidime (1923)¹³ jau atsižvelgta į daugelį J. Jablonskio pastabų, pakeista vadovėlio sandara. Autorius taisė daugelį dalykų: ištaisyti apibrėžimai, terminai, mokomosios medžiagos pateikimo metodika. Vadovėlis papildytas naujais apibrėžimais, rašybos taisyklėmis, kirčiavimo pradmenimis, ištaisytos ir korektūros klaidos (2 lentelėje pateikiama keletas taisymo pavyzdžių).

Ezek a kiadások nemcsak a kijavított hibák tekintetében különböznek. Megváltozott a tankönyv felépítése: a nyelvtan két fokozatra tagolódik (az új terminus a rész helyett szerepel). A szerző a lábjegyzetekben maga magyarázza, hogy a második fokozatban „megismétlődik néhány nyelvtani szabály, amelyet már az első fokozatban elsajátítottak” (Damijonaitis 1923: 75). A tankönyv tehát következetesebbé és rendszerezettebbé vált.

A nyelvtankönyv megújított kiadásának fő szerkezeti sajátossága a koncentrikus oktatás: ugyanazokat a témákat továbbfejlesztve, a tanulók ismereteit elmélyítve és

¹¹ Vö.: „Két évvel ezelőtt e tankönyvről már írtam recenziót a „Lietuvoje” és aztán a „Lietuvos Mokykloje” című lapban, megjelölve, mit kell kijavítani a további kiadásokban. A tankönyv azonban a további kiadásban számos javaslatomat nem vette figyelembe. Úgy vélem, a tankönyvnek ez az eljárása indokolatlan: még néhány javításra valóban szüksége van.” (Jablonskis 1922: 4 [1933: 273]).

¹² Vö.: „Az egyik helyen (89) az áll, hogy „az igékből képzett határozószókat határozói igeneveknek nevezzük”. Első recenziómban azt mondtam, hogy ilyen módon a érthetően, hallatlanul, fekve szavakat is határozói igeneveknek kellene nevezni (?). Miért nem javítja ki a szerző mindmáig ezt a meghatározást, amelyet a határozószók fejezetébe illesztett? A gyerekekkel világosan és pontosan kell beszélni.” (Jablonskis 1922: 4 [1933: 274]).

¹³ A címlapon az áll, hogy ez a második kiadás, holott az 1920-as kiadás (az első) után még 1921-ben és 1922-ben is megjelentek kiadások, amelyekben kijavították a nyomdahibákat, és figyelembe vették J. Jablonskis recenzióinak néhány megjegyzését. A nyelvtan későbbi, 1925-ös kiadása, bár a címlapon javított kiadásként szerepel, szinte semmiben sem különbözik az 1923-as kiadástól: csupán a javasolt húsz olvasmányjegyzék további négy könyvvel bővült, és kijavították a nyomdahibákat.

88

KALBOS KULTŪRA | 83

2. TÁBLÁZAT. Jonas Jablonskis megjegyzései és Juozas Damijonaitis nyelvtani javításai

Első kiadás (1920)

J. Jablonskis megjegyzései az első kiadás után

Második kiadás (1923)

„Egyes betűk nagyok, mások kicsik.” (Damijonaitis 1920: 3)

„Itt mintha fukarkodott volna a terminussal (a betűk fajtáját illetően). P. Kr. és Ryg. Jono nyelvtanában egy bizonyos helyen (5) másként fogalmaztak erről: „[a] betűket nagy- és kisbetűként használjuk.” (Jablonskis 1920a: 3 [1933: 165])

„Nagy- és kisbetűk. A betűket nagy- és kisbetűként használjuk.” (Damijonaitis 1923: 3)

„Azt a nyelvtani esetet, amellyel megszólítást fejezünk ki, vocativusnak nevezzük, például: ó! vaik-e! vaik-ai!” (Damijonaitis 1920: 23)

„Egy helyen (23) a szerző azt mondja, hogy „azt a nyelvtani esetet, amellyel megszólítást fejezünk ki, vocativusnak nevezzük, és hogy ez az eset, ha nem tévedek, a kérdésre (?) válasz: ó! (...) mégis az „ó!” szócska nem a megfelelő helyen szerepel a szövegben (alul, a harmadik sorban). P. Kr. és Ryg. Jono nyelvtanában (17) a vocativus alakja egyszerűbben van megfogalmazva.” (Jablonskis 1920a: 2 [1933: 165])

A vocativus nem szerepel az esetek sorában, csak ennyi áll: „Nyelvünkben más esetek is vannak. Azt mondjuk: „Hallgass, varle!” A varle vocativusi alakja olyan szó, amellyel nem válaszolunk kérdésre, hanem egy másik személyhez vagy dologhoz fordulunk. A vocativust is felvesszük az esetek sorába.” (Damijonaitis 1923: 22)

„Az ie kettőshangzót a szó elején „j” nélkül írjuk, például: ieškoti, iešmas, ieva.” (Damijonaitis 1920: 10)

„A tankönyv azt mondja, hogy az „ie” kettőshangzót a szó elején „j” nélkül írjuk. A tankönyvben azonban mindenütt ez szerepel: „jie dirba, jiems duonos reikia” („j”-vel): (Jablonskis 1922: 4 [1933: 274])

„Az ie kettőshangzót a szó elején „j” nélkül írjuk (...). Csak a jie, jiems, jiedvi szavakban írjuk ugyanazt a j-t, amelyet e szavak más alakjaiban is írunk (jų, juos, jais..).” (Damijonaitis 1923: 12)

készségeket. A tankönyv második részében a beszédrészek ismétlése következik, de már összetettebben és részletesebben, több elméleti ismeret bemutatásával. A tankönyv szerkezetének továbbfejlesztésével teljesen új fejezetek is készültek (például: Etimologijos¹⁴), bu-

¹⁴ J. Jablonskis az első recenzióban ezt írja: „A szerző írása címében a „nyelvtan” szót használja; az „etimológia” szó, úgy tűnik, egyáltalán nem szerepel a tankönyvben, e két szó jelentése pedig egyáltalán nincs megmagyarázva a tankönyvben; csupán a tankönyv végén, egy fejezet címében említik a „szintaxis” szót, de annak jelentését sem magyarázzák meg sehol.” (Jablonskis 1920a: 3 [1933: 167]).

V. BUIVYDIENĖ. Jonas Jablonskis – Juozo Damijonaičio vadovėlių recenzentas

89

A korábbi részeket és fejezeteket kiegészítették (pl. Első fok¹⁵, a Szintaxis fejezet¹⁶), új meghatározásokat adtak meg (pl. az etimológia, a grammatika és a szintaxis meghatározását) (Damijonaitis 1923: 166). Figyelembe vették J. Jablonskis megjegyzéseit, miszerint „meg kell említeni a szó hangsúlyát (akcentusát), meg kell tanítani a gyerekeket helyesírásunk néhány elemére [...], el kell magyarázni nekik, hogyan visszük át íráskor a szavakat egyik sor végéről a következő sorba” (Jablonskis 1921: 108). Így az új kiadásokban¹⁷ a hangsúlyozási kérdések az Etimológia¹⁸ fejezetben szerepelnek (Második fok) (Damijonaitis 1923: 74), a szavak sorvégi elválasztásának rendjét pedig a Hangok és betűk fejezet tárgyalja (Damijonaitis 1923: 14).

A Švietimo darbas folyóiratban J. Damijonaitis átdolgozott tankönyvének recenziója is megjelent (Jablonskis 1926). A recenzió részletes és hosszú; a recenzens számára továbbra sem világos, melyik iskolai osztályoknak szánták a nyelvtant, mivel a szerző erről sehol sem írt. Ez a kérdés már a nyelvtan első kiadásainak recenzálásakor is aktuális volt, az új – két „fokozatra” (azaz részre) tagolt – tankönyv szerkezetének tárgyalásakor pedig még fontosabbá vált. A tankönyv feladatait értékelve J. Jablonskis arra következtet, hogy a nyelvtant az alsóbb osztályoknak szánták, néhány feladat azonban (akárcsak az olvasásra ajánlott könyvek) inkább a felsőbb osztályos tanulóknak felelne meg.

Az említett recenzió még számos javítást és továbbfejlesztést javasol, és emlékeztet arra, hogy mire nem tértek ki a korábbi recenziókban; például hiányzik a tankönyv tartalomjegyzéke. Javasolja továbbá a főnévi igenév, az ige és a melléknév meghatározásának javítását. A tankönyv újonnan közölt elemei is figyelmet kaptak: például J. Jablonskis szerint a hangsúlyt korábban kellene elkezdeni magyarázni: „az első fokozatban a szerző egyáltalán nem szól a hangsúlyról. A második fokozatban röviden meg van jelölve, mi a hangsúly, és – úgy vélem, elhamarkodottan – ismerteti a hangsúly valamennyi fajtáját (a balra dőlőt, a jobbra dőlőt és a hullámosat). Úgy vélem, már az első fokozatban is fogalmat kellett volna adni a hangsúlyról.” (Jablonskis 1926: 419 [1933: 374]). Javasolja továbbá a záró fejezetben megadott szintaxis-meghatározás módosítását is,

¹⁵ Az első fok (vö. az első kiadás Első rész címével) 3., 4., 5., 6. és 7. fejezete valamennyi szófajt tárgyalja, meghatározza a mondatot, és bemutatja a mondat fő- és bővítő részeit.

¹⁶ Alcímekkel egészült ki: Mellérendelő összetett mondatok; Alárendelő összetett mondatok; Kapcsolatos összetett mondatok; Közbevetett mondatok (Damijonaitis 1923: 155–162).

¹⁷ A második és a harmadik kiadásról van szó, mivel a harmadik – bár a címlapon az szerepel, hogy javított kiadás – alig különbözik a másodiktól (1923): néhány feladatot javítottak (Damijonaitis 1922: 8), bővítették az olvasásra ajánlott könyvek jegyzékét stb.

¹⁸ J. Damijonaitis az etimológia ma szokásostól kissé eltérő meghatározását adja: „A grammatika azon részét, amely a nyelv hangjait és szavait vizsgálja, etimológiának nevezzük.” (Damijonaitis 1923: 166).

90 KALBOS KULTŪRA | 83

kuris, jo manymu, per sudėtingas mokslo pradžiai (Jablonskis 1926: 421 [1933: 376])¹⁹.

Sajnos abban az évben, amikor J. Jablonskis utolsó recenziója megjelent nyomtatásban, J. Damijonaitis váratlanul meghalt. E recenzió részletes megjegyzései meghallgatás nélkül maradtak. J. Damijonaitis nyelvtanának következő hét kiadását a kiadók erőfeszítései révén javították. Az elemzés azt mutatja, hogy csak a korrektúrahibákat javították.

Így Damijonaitis életében nyelvtanának öt kiadása jelent meg, és J. Jablonskis öt recenziót írt, amelyekben a recenzens az első és a harmadik (javított) kiadást tárgyalta. J. Jablonskis valamennyi recenziójának elemzése alapján elmondható, hogy a nyelvész alapvetően J. Damijonaitis nyelvtanát értékelte, különösen annak javított kiadását, ugyanakkor a későbbi nyelvtankiadások minőségének további fejlesztésére törekedett. A recenzenst nemcsak a nyelvhelyesség, az érthetőség, valamint a nyelvészeti szakkifejezések és meghatározások pontossága érdekelte, hanem pedagógiai kérdések is.

ÖSSZEGZŐ MEGJEGYZÉSEK

Jono Jablonskis elemzett recenzióiban Juozas Damijonaitis tankönyvének, a Lietuvių kalbos gramatika című műnek a következő kérdéseit tárgyalja és javítja:

1) a meghatározások helyessége, pontossága és érthetősége a tanulók életkorát figyelembe véve (ez 28 százalékot tesz ki), például: „A szerző igékre adott meghatározása, úgy vélem, nem illik a nyelvtanba. Ha a »dolog cselekvését jelentő szavak« igék, akkor a važiavimas, gulėjimas, rašymas szavak is igék lesznek. A szófaj meghatározásakor pontosabbnak kell lennünk.” (Jablonskis 1926: 418 [1933: 373]);

2) módszertan (12 százalék) – a tananyag közlésével, az új ismeretek megértésével és rögzítésével kapcsolatos kérdéseket tárgyalja, figyelembe véve a tanulók életkorát (vö. az 1. és 2. táblázat példáival);

3) a tankönyv felépítése (megjegyzéseket tesz arról, mi hiányzik, illetve miből van túl sok (8 százalék)) – a módszertani megjegyzésekhez hasonlóan leggyakrabban a tanulók életkorához kapcsolódik; mérlegeli, célszerű-e bizonyos dolgokat tanítani, például: „az első iskolai fokozatban nem kellett volna megadni a körülmények összes fajtáját” (Jablonskis 1926: 419 [1933: 373]);

4) terminusok (3 százalék) – megnevezi és kijavítja a helytelen terminusokat (vö. az 1. és 2. táblázat példáival);

¹⁹ „A nyelvtannak azt a részét, amely azt magyarázza el, hogyan rendeződnek el a nyelv különálló szavai a mondatokban, szintaxisnak nevezzük.” (Damijonaitis 1923: 166).

V. BUIVYDIENĖ. Jonas Jablonskis – Juozo Damijonaičio vadovėlių recenzentas

91

5) egyéb hiányosságokat is megemlít (3 százalék) – bírál bizonyos feladatokat és megadott példákat²⁰, bár J. Jablonskis a nyelvtani példák többségét kellően helyesnek és a nyelvtudomány számára megfelelőnek ítélte (Jablonskis 1921: 108);

6) a legtöbb javítás sajtóhibákat érint (46 százalék) – ezekkel a javításokkal zárul minden recenzió (az első recenzióban 28-at, az utolsóban 15-öt sorol fel).

J. Jablonskis tömören magyarázza el a recenziókban tárgyalt nyelvi kérdéseket; részletesebben csak azokat a javításokat kommentálja, amelyek újak, és korábbi recenziókban még nem szerepeltek. A leghosszabb és legrészletesebb az első és az utolsó (az átdolgozott kiadásról szóló) recenzió. Egyes kérdéseket mintha türelmetlenül említ meg, ha már maga is írt róluk, vagy újonnan megjelent nyelvtudományi könyveiben tárgyalta őket. A nyelvész összességében elismeri, hogy J. Damijonaitis nyelvtanának nyelvezete világos, egyszerű és érthető (Jablonskis 1922: 4).

J. Damijonaitis sehol sem tette közzé nyelvi nézeteit; a recenziókra csak a tankönyvei javításával válaszolt, ezért nem mindig világos, miért vette figyelembe a recenzens egyes megjegyzéseit, másokat pedig miért nem. Talán részben magyarázatot adhat erre az 1909-ben, a Trumpos lietuvių kalbos gramatikos javított kiadásához írt megjegyzése, amely szerint a kis könyv megírásakor „inkább a pedagógiai követelmények, mint a filológiai fejtegetések foglalkoztatták” (Damijonaitis 1909: 302).

J. Jablonskis recenzióinak és J. Damijonaitis nyelvtana újabb kiadásainak összevetése megmutatta, hogyan fejlődtek J. Damijonaitis tankönyvei. J. Jablonskis számos javaslata a tankönyv terminusainak, meghatározásainak, módszertanának és felépítésének javítására azt mutatja, hogy a tankönyv megírásának és újabb kiadásai megjelentetésének idején a litván nyelvtudomány terminológiája és a nyelvtanítás hagyománya még csak formálódott, J. Jablonskis azonban már ekkor is igen világos követelményeket támasztott az anyanyelvi tankönyvekkel szemben a nyelvi helyesség, érthetőség, pontosság és precizitás tekintetében.

ŠALTINIAI

Damijonaitis J. 1909: Trumpa lietuvių kalbos gramatika, Juozapo Zავადskio spaustuvė Vilniuje.

Damijonaitis J. 1920: Lietuvių kalbos gramatika. Trumpas vadovėlis mokykloms (mokslo pradžiai), Kaunas: Lietuvos Valstybės Spaustuvė.

²⁰ Aptardamas užduotį, t. y. pasaką „Avis ir avinėlis“ parašyti pasakojamąja kalba, J. Jablonskis sako, kad „toks uždavinys išspręsti sunku bus ne tiktai vaikui, silpnam dar mokinėliui, bet ir jo mokytojui“ (Jablonskis 1921: 108).

92

KALBOS KULTŪRA | 83

Damijonaitis J. 1921: Lietuvių kalbos gramatika. Trumpas vadovėlis mokykloms (mokslo pradžiai), Kaunas: Lietuvos Valstybės Spaustuvė.

Damijonaitis J. 1922: Lietuvių kalbos gramatika. Trumpas vadovėlis mokykloms (mokslo pradžiai). Spausdinta „Dirvos“ B-vės spaustuvėje Marijampolėje.

Damijonaitis J. 1923: Lietuvių kalbos gramatika. Trumpas vadovėlis mokykloms (mokslo pradžiai). Antrasis leidimas. Spausdinta „Dirvos“ B-vės spaustuvėje Marijampolėje.

Damijonaitis J. 1925: Lietuvių kalbos gramatika. Trumpas vadovėlis mokykloms (mokslo pradžiai). Trečiasis leidimas (pataisytas). Spausdinta „Dirvos“ B-vės spaustuvėje Marijampolėje.

Jablonskis J. 1920a: J. Damijonaičio „Lietuvių kalbos gramatika“. – Lietuva 164, 2–3; 165, 2.

Jablonskis J.1920b: J. Damijonaičio „Lietuvių kalbos gramatika“. – Švietimo darbas 10, 49–51.

Jablonskis J. 1921: J. Damijonaičio „Lietuvių kalbos gramatika“. – Lietuvos mokykla 2–3, 103–109.

Jablonskis J.1922: J. Damijonaičio „Lietuvių kalbos gramatika“. – Lietuva 257, 4.

Jablonskis J.1926: J. Damijonaičio „Lietuvių kalbos gramatika“. – Švietimo darbas 4, 415–421.

Jablonskis J.1933: Jablonskio raštai 2. Švietimo reikalai. Red. J. Balčikonis, Kaunas: Švietimo ministerijos leidinys.

LITERATŪRA

Ąžubalis A. 1997: Iš Lietuvos matematinio švietimo praeities, Kaunas: Šviesa.

Ąžubalis A. 2001a: J. Damijonaičio 130-osioms gimimo metinėms. – Dialogas 29, 11–14.

Ąžubalis A. 2001b: Juozui Damijonaičiui – 130 metų. – Matematika ir mokykla 3, 1–3.

Balčikonis J. 1956: Keletas atsiminimų apie J. Jablonskį. – Literatūra ir kalba 1, 27–30.

Bytautienė B. 2006: Įprasmimo save darbuose. – Nemunas 43, 2.

Girdenis A., Piročkinas A. 1977–1978: Jonas Jablonskis – dialektologas. – Kalbotyra 28 (1), 29–39; 29(1), 19–28.

Juozapavičius P. 1971a: Gyvenimą paskyręs liaudies švietimui: J. Damijonaičio gimimo 100-osioms metinėms. – Gimtasis kraštas 32, 3.

Juozapavičius P. 1971b: J. Damijonaičio šimtosioms. – Kauno tiesa 191, 3.

Kelmutis A. 1930: Atsiminus a. a. Juozą Damijonaitį. – Sėjos baras 1, 4–7.

Malėnas I. 1970: Kaip gimė skiemenų metodas. – Aidai 3, 123–126.

Piročkinas A. 1980: Jonas Jablonskis, Kaunas: Šviesa.

V. BUIVYDIENĖ. Jonas Jablonskis – Juozo Damijonaičio vadovėlių recenzentas

93

Poderys J. 1931: Atsiminimai apie a.a. Juozą Damijonaitį jo mirties 5-rių metų sukaktuvių proga. – Sėjos baras 5–6, 95–100.

Ruseckas J. 1926: Juozas Damijonaitis – 35 metų pedagoginio bei literatūros darbo sukaktuvėms paminėti. – Lietuvos mokykla 2, 93–94.

Skučaitė V. 2006: Butas, kuriame sustojęs laikas. – Kauno diena 224, 12.

Vidžiūnas A. 1997: Jono Jablonskio akcentologija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Vokietaitis J. 1927: A. a. Juozui Damijonaičiui atminti. – Švietimo darbas 1, 3–9.

Gauta 2010 10 29

JONAS JABLONSKIS AS A REVIEWER OF TEXTBOOKS BY JUOZAS DAMIJONAITIS

S u m m a r y

The article discusses five reviews by Jonas Jablonskis written in 1920(2), 1921, 1922 and 1926 for the two editions of the Lithuanian grammar by Juozas Damijonaitis, namely, Lietuvių kalbos gramatika. Trumpas vadovėlis mokykloms (mokslo pradžiai) (The Lithuanian Grammar. A short textbook for schools (introduction) (1920, 1923; the second edition was revised according to J. Jablonskis’ recommendations). The comparative analytical and statistical methods have been used to establish J. Jablonskis’ impact on the revision of the grammar.

In his reviews, J. Jablonskis considered the following aspects: 1) the accuracy and clarity of definitions with respect to the pupils’ age (28%); 2) the methods of presentation, explanation and drilling of the material (12%); 3) the structure of the textbook and methodological remarks related to the age of the pupils (8%); 4) incorrectly used terms (3%); 5) other shortcomings (3%).

Many corrections of the textbook proposed by J. Jablonskis regarding the terminology, definitions, teaching approaches and structure of the material show that at the time of writing and editing the tradition of terminology in the Lithuanian grammar was only starting to appear. It is thus remarkable that J. Jablonskis introduced a very clear standard for the correctness, clarity and rationality of the requirements for the textbooks of Lithuanian.

VAIDA BUIVYDIENĖ

Lietuvių kalbos institutas

P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius

[email protected]

94

KALBOS KULTŪRA | 83