BALTŲ KALBŲ VEIKSMAŽODŽIO TYRINĖJIMAI LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

V. AMBRAZAS

A LITVÁN NYELV ACCUSATIVUS CUM PARTICIPIO SZERKEZETÉNEK POZICIONÁLIS MODELLJEI

0.1. Bár a litván nyelv szórendje viszonylag szabad, és általában nem tekintik a szintaktikai funkció egyértelmű jelzőjének, bizonyos esetekben – például az attribútív és predikatív szókapcsolatok megkülönböztetésekor – differenciális jelentőségre tehet szert. Az a körülmény, hogy a litvánban az attribútív melléknevek és igenevek rendszerint a jelzett szó előtt állnak, sok esetben lehetővé teszi funkciójuk meghatározását és más szavakkal való kapcsolatuk megállapítását. Mondjuk, írásban kizárólag a szórend alapján különböztetjük meg az attribútív kapcsolatot, gražus vakaras, a predikatív szerkezettől, vakaras gražus. Ez a szórend nyilvánvalóan azon az általános tendencián alapul, hogy a predikatív viszonyokat kifejező szavak posztpozícióban szerepelnek; másfelől a nominális szerkezetek jelentésbeli differenciálódásának messzire jutott folyamatát is jelzi. E tekintetben a litván nyelv élesen különbözik sok olyan nyelvtől, amelyben az attribútív melléknevek és igenevek – a predikatívakhoz hasonlóan – rendszerint a jelzett szavak után állnak¹.

A szórend a félpredikatív szerkezetekben is fontos szerepet játszik, vagyis azokban, amelyekben a kölcsönös kapcsolatban álló szavak nem alkotják a mondat alapját. A félpredikatív viszonyok kifejezésének uralkodó formája a litvánban az igenév, valamint a hozzá közel álló félig határozói igenév és határozói igenév.

E tanulmány célja a szórend és a szavak szintaktikai funkciója közötti kapcsolat vizsgálata a tárgyesetes igenévi és határozói igeneves félpredikatív szerkezetekben (az ún. accusativus cum participio). Ezek a szerkezetek a XVI. századtól kezdve bőségesen adatoltak a régi írásokban, és más nyelvek hatása² nem érintette őket jelentős mértékben; fejlődésük pedig az írott hagyomány teljes időszakán keresztül nyomon követhető. Ez lehetővé teszi, hogy a szórendnek a félpredikatív viszonyok kifejezésében játszott szerepét diakrón szempontból is megvizsgáljuk, és megfigyeljük, miként függ össze a szerkezet tagjai közötti szintaktikai viszonyok változása azok pozíciójával.

0.2. A tárgyesetes igenévi szerkezetnek három fő tagját különböztetjük meg: az igei (V), a főnévi (N) és az igenévi tagot (P). Mindhárom tag az igei frázis része. A főnévi és az igenévi tag egymással félpredikatív viszonyban áll, és együttesen az igei tagnak vannak alárendelve. Például a matau tėvą pareinantį szerkezetben nemcsak a matau igének van alárendelve a tėvą főnév, hanem a pareinantį igenév is, mivel egyikük funkciója sem felel meg a főnév és az igenév együttesének funkciójával³.

¹ Plg. J. Greenberg, Universals of Language, Cambridge (Mass.), 1966, p. 85, 100 tt. ² Žr. aut., „Lietuvių kalbotyros klausimai“, XI, p. 56—57. ³ Šiuo atžvilgiu vardažodžio ir dalyvio galininko formų santykiai atitinka egzocentrinius santykius, plg. L. Bloomfield, Language, New York, 1933, p. 194; B. Bloch and G. L. Trager, Outline of Linguistic Analysis, Baltimore, 1942, p. 76; Л. С. Бархударов, Структура простого предложения современного английского языка, М., 1966, p. 39—40.

169

A szerkezet tagjainak sorrendje sok esetben releváns. Különösen fontos P helyzete N-hez viszonyítva. Mondjuk, a matau pareinantį tėvą szerkezetet elsősorban azért hajlamosak vagyunk másként értelmezni, mert e tagok pozíciója eltérő: a főnév előtt álló igenév jelzőként kapcsolódik hozzá, és nincs közvetlen viszonyban az igével (természetesen, ha ezt a viszonyt a kontextus vagy az intonáció nem jelzi). Ezzel szemben a posztpozitív igenév rendszerint nem rendelődik alá a főnévnek, hanem hozzá hasonló viszonyban áll, mint az állítmány (vö. matau: tėvas pareina). Így az igenév félpredikatív funkcióját ebben a szerkezetben sok esetben posztpozíciója határozza meg. A pozíció hasonló szerepe más rokon nyelvek megfelelő szerkezeteiben is megfigyelhető⁴.

1.1.0. A mai irodalmi nyelvben a tárgyesetes igenévi szerkezet használata már meglehetősen korlátozott; ezenkívül az igenév tárgyesete helyett itt leggyakrabban határozói igenevet használnak. A szerkezet a XVI–XVII. századi írásokban fordul elő a legszélesebb körben, ahol nagyon változatos felépítés és széles körű használat jellemzi. Ezért tagjai pozíciójának vizsgálatakor célszerű mindenekelőtt áttekinteni a régi írások adatait.

A XVI–XVII. századi írásokban a háromtagú szerkezet mind a hat lehetséges pozicionális modellje képviselve van. Emellett a kéttagú szerkezet mindkét lehetséges modelljét is megtaláljuk (kifejezett N nélkül). E modellek mennyiségi megoszlását a különböző szövegekben a 4. táblázat mutatja.

A táblázat adataiból kitűnik, hogy a P N-hez viszonyított posztpozíciójával rendelkező szerkezetek nemcsak túlsúlyban vannak a régi írásokban, hanem az összes eset mintegy 95%-át teszik ki (a kéttagúakat is beleértve). Az igenév posztpozíciója tehát félpredikatív funkciójának igen markáns jelzője.

1.1.1. A tárgyesetes igenévi szerkezetben leggyakrabban az ige áll az első helyen, utána következik a főnév (névmás) tárgyesete, a harmadik helyet pedig az igenév foglalja el. A VNP e szerkezet fő pozicionális modellje, a régi írásokban az összes példa 84,9%-ában képviselteti magát. Stilisztikailag semleges, és nem függ a mondatszerkezet vagy a tágabb kontextus semmilyen különleges sajátosságától.

Ha látod, hogy a szírek felülkerekednek rajtam, akkor siess a segítségemre BrB I Kron 20, 12 (Wenn mir die Syrer zu starck werden LB)⁵. Ezt hallottam: Fülöp jól megtanult írni BrP I 316. Az emberi értelem azt állítja, vagy azt gondolja, hogy ez a világ örökké megmarad MT 235 – 235^a. (A tanító) tanításával megmutatja, hogy az könnyen megvalósítható és véghezvihető (pokazuia / że náuka ich tacno może byddź wypetniona) SP II 136. Fiai felkelnek, és boldognak mondják őt VEE 169³ (IRe Soene… preisen sie selig LB).

E modell kitüntetett helyzetét a litván szórend általánosabb szabályszerűségei magyarázzák. N V utáni helyét a litvánra jellemző tárgyesetű tárgy ige utáni pozíciója határozza meg, P N utáni helyét pedig a már említett predikatív tag posztpozíciója.

A fő modelltől eltérően a többi pozicionális modell bizonyos szerkezeti és jelentésbeli sajátosságokkal függ össze, ezért célszerű őket külön tárgyalni.

⁴ Plg. D. Müller, Studies in Modern Syntax, Winterthur, 1957, p. 33, 44; B. E. Коваленко, Именные средства выражения предикации, Львов, 1969, p. 173.

⁵A cikk ugyanazokat a forrásrövidítéseket használja, mint a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet által készített „Lietuvių kalbos gramatika” (I—1965, II—1971), azzal a különbséggel, hogy J. Bretkūnas Bibliáját (1579—1590) BrB-vel, a Posztillát (1591) BrP-vel, az énekeskönyvet (Giesmes Duchau­nas, 1589) pedig BrGD-vel jelöli. Az LB rövidítés M. Luther Bibliájának 1549-es kiadását jelöli (Wittemberg, Hans Lufft), a W pedig J. Vujek Kis Posztillájának hatodik kiadását (1617).

170

1.1.2. Az NVP modell, amelynek példái 5,8%-ot tesznek ki, gyakoriság tekintetében a második helyet foglalja el. A példák többségében az N V elé helyezését egyértelműen a mondatszerkezet indokolja. A névszói tagot itt gyakran a kuris névmás accusativusa alkotja; ez a vonatkozó mellékmondat kötőszavaként szerepel, ezért az alárendelt tagmondatot vezeti be. A kuris névmás ilyen funkciója egyáltalán nem teszi lehetővé, hogy az ige után álljon, például:

Vagy talán ez a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született? BrB Jon 9, 19. A zsidók, akiket Szent Ambrus úgy említ, mint akik ezt állítják DP 456⁷. Így olvasunk Saul királyról, akiről az Írás azt mondja, hogy két évig uralkodott Izraelben SP I 136¹². És az első hang, amelyet hallottam, amint trombitaként beszél hozzám, így szólt ChB Apr 4, 1.

Ugyanezen okból az összekötőszóként szereplő kas névmásalakot is prepozíciósan használják, például: nieko notguldinedami iżg to ką riagimę santi duszios' sawoms' naugingo (sic!) DP 512¹⁵.

Az NVP modellt képviselő többi példában a névszói tagot szintén leggyakrabban különféle névmások accusativusa alkotja (különösen a 3. személyű jis névmásé). Ezek a mondat korábbi részében vagy egy megelőző mondatban említett fogalmakra utalnak, és ezáltal a szerkezetet a kontextushoz kapcsolják. A névmásoknak ez a korábbi kontextushoz fűződő jellegzetes kapcsolata a galininkas és a melléknévi igenév szerkezeteiben a prepozíció gyakoribb használatát is indokolja.

Dwasia kūno ir kraujo ne tur / kaip' manę rėgite tūrinti DP 194¹⁴ (iāko widžičie že ia mam W 330), továbbá MP 168³⁶. Potam ghi regi / buwusi ubagu / nei galwijelá sawa tikra netureiusi SE 75²³. Dwase kitam newienam neteka / tiktai wieniem Apaschtalams Kristaus / Nesa tus saka Evangelista sus.sirinkusius namūsu BrP II 141. Kita wel rasi isch prastos ir pawarguses gimines uszgimusi BrP II 276⁷.

A korábbi kontextussal való kapcsolat miatt a mutató névmási szerkezetek főnevekkel szintén prepozíciósan fordulnak elő, például:

Az úr… azt mondta. Ez az asszony teherbe fog esni… És ezt az asszonyt Máriának hívják, mondja Lukács, aki Dávid házából származott BrP I 334. A sok bűn szégyen volt az asszony számára… nem lehetett terméketlen… Az ilyen asszonyt a zsidók úgy nevezték, mint akit Isten átka sújt BrP II 263. Azt az embert testileg az ördög megszállottjának mondjuk, aki… súlyosan gyötrődik BrP LI 280.

Az N prepozíciós használatát stilisztikai szempontok is indokolhatják. Szokatlan helyzetbe kerülve nagyobb hangsúlyt kap, kiemelődik. Verses szövegekben helyenként a ritmus és a rím követelményei is meghatározzák prepozícióját.

Juk keturius Wirus palaidus regia Vgnije waikschczoi encius BrB Dan 3,25 (az eredetiben másként: Sehe ich doch vier Männer loß im Few er gehen LB). O kaip Saulas Dowidą regeia ischenti pris ch Philistų, kalbeia ghis BrB I Sam 17,55 (Da aber Saul David sahe ausgehen LB). Berneli thinai atrade suwistita bei prakarte gulinti / ne usztil anu… Szožiu BrP I 96. Bernėli sake grąžuj Ten prákartė begulinti RG 184. …Kursai mus tokiosu priegadosu pagulduius / szinai negalinczus perkešti Mž 563 (GCh II).

Fordított szövegekben az N-t esetenként az eredeti nyelv hatására is a szerkezet elejére helyezhették. Például M. Daukšos és az 1600. évi névtelen posztillákban szinte az összes, az NVP modellt képviselő példa szórendje megegyezik a J. Vujeko és M. Rėjaus posztilláinak megfelelő helyein találhatóval.

⁶ Hasonlóképpen DP 32⁴⁸, 34³¹, 374³¹.

⁷ Hasonlóképpen még BrP II 97, 248, I 161, 302–303 stb.

171

A NVP modell tehát a régi írásokban inverziós. Leggyakrabban a mondatszerkezet és a tágabb kontextus sajátosságai határozzák meg, vagy stilisztikailag jelölt. 1.1.3. Az NPV modell gyakoriságát tekintve a harmadik (4,2%). Rendszerint akkor fordul elő, amikor az N és P kapcsolatát hangsúlyosabbá kívánják tenni, vagy egy korábbi mondathoz, mondatrészhez, illetve annak valamely részéhez akarják kapcsolni. E modell inverziós jellegét a litván nyelv már említett hajlama határozza meg, hogy a tárgyi esetű bővítményeket vagy szerkezeteket az ige után helyezze.

…Szükséges tudni Krisztust… feltámadott. És a mi Urunk… nem hajlik a földre | sem romlást, sem pusztulást nem lát | hanem… a halottak közül feltámadott | ezt e hat dologból bizonyosan tudjuk BrP II 7. És akik őt így cselekedve találták, mint a fákat gyűjtőt, odavezették őt BrB IV Moz 15 (Und die in drob funden hatten | da er holtz las LB). Elrendelte, hogy Hettmónát… a földre jővén neki vallják meg KN 139¹³. Szent Pál… az istenség teljes teljességét testileg magában hordozó tanít MT 27¹⁸. Elveti Arisztotelész | és más filozófusok tévelygését | akik azt állították, hogy a világ öröktől fogva fennállt | és örökké fennmarad MT 46¹⁷.

Az NPV modellt olykor az ige és a következő szerkezetek közötti kapcsolat is meghatározza, például: Az emberek a világ kezdete óta szenvedtek | és most is szenvednek | ezt mindenki tudja | nemcsak az írásból | hanem mindenki saját tapasztalatából is BrP II 459; így elkerülhető, hogy a P és N kapcsolata túlságosan eltávolodjék a V-től.

A mondat élére helyezett N és a korábbi kontextus közötti kapcsolatra a főnév előtt álló mutató névmások is utalnak, például:

De szegényes és koldusszerű módon jött… mert ezt az első eljövetelt | a fáradtan érkező Szent Próféták… így hirdették BrP I 8–9. Csak ezt az életet hiszik létezőnek DP 584³¹ (tylko ten žywot byc wierzą W 995). De a litvánoknak ilyen módon mondtam, | én nem tudtam BrP II 517.

A főnévi tag szerkezet elejére helyezését a mondatszerkezet is meghatározhatja, például kérdő vagy függő kérdést tartalmazó mondatokban.

Mit mondanak rólam a sokaságok? BrB Luk 9, 18 (az eredetiben másképp: Quem me dicunt esse turbae?). Ti pedig kinek mondotok engem (465) ? DP 465–466 (kim mě byč powiádácie W 776). Boldogok azok a szolgák, akiket az Úr ébren talál SE 288²².

Mindazonáltal a főnévi tag előrehelyezésekor gyakrabban választják a NVP modellt. Az NPV sorrendet olykor a mondatrészek szimmetrikus elrendezésének igénye határozza meg, például: Te, Mária, előbb nem láttad az angyalt | és nem hallottad beszélni | hanem napról napra, napról napra, a beszédemet félve hallgattad. BrP I 336. Ó, az őr akkor felébredt, és meglátván, hogy a börtön ajtaja nyitva van, kihúzta a kardját ChB Apd 17, 27.

A régi írásokban az NPV modell eloszlása nagyon egyenetlen (vö.: BrB 1%, BrP 4%, DP 11%, SE 20%, MT 22%). Egyes helyeken e modell nagyobb gyakorisága részben az eredeti szövegek ösztönző hatásával magyarázható. Például leginkább S. Vaišnoras „Žemčiūga” című, latinból készült fordításában terjedt el, amelyben az ige az accusativus cum infinitivo szerkezet után (ahogy általában a tárgyi szerkezetek után is) igen gyakran áll. M. Daukša Postiljában az NPV modell példái szórendjük szerint többnyire megfelelnek a lengyel eredeti szerkezeteinek. Ez természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy e modell kölcsönzött volna.

172

Mindhárom eddig tárgyalt modellben a P az N után áll. A participium prepozíciójával járó esetek az összes példának mindössze 3,2%-át teszik ki. Főként azért érdemelnek figyelmet, mert a félig predikatív funkciójú participium itt az attributív szó jellegzetes helyét foglalja el.

1.1.4. A VPN modellt számos XVI—XVII. századi írásmű tanúsítja. Bár ritka, mindkét típusú, valamint különböző idejű participiumi alakokkal álló szerkezetek is képviselik.

a) … BrB Mak 16, 19. … BrP II 414.

b) … BrP II 225. … SE 248₁₈.

c) Milyen megtévesztésekkel vezetnek az örök életet követők? MT 253₁₄. Tudván, hogy kilenc nap múlva lesz az ünnep BrP Ip 356. Azt mondja az angyalokról … mindig a földön… lévő (90) és fennmaradó emberekről. BrP I 90—91.

d) Higgyünk erősen, hogy nekünk valóban megbocsátják minden bűnünket BrP I 263. Aki akkor nem hisz, annak bűnei bocsánatot nyernek MT 138₁₈. Hallgasd | cselekedetek nélkül, Isten irgalmasságából megbocsátja a bűnöket MT 72₁₁.

e) Salna išgirdusi nukirstą Holoferno galvą išsigąsta BrB Judit 15, 1. Mahieius… rascha | Porop Kristauspi atneschta wira serganti kaululiga. Ira wirwes… Ape kurias raszo S. Petras ir sako jomis surisztus piktus Anielus aba welinus (powiada… związane byc zte anioty) SP I 373₁₅.

Néhol a participium félig predikatív funkciója az N-hez való viszonyából válik nyilvánvalóvá. Például az (a) és (b) példák többségében a participium névmások, illetve olyan névmási és főnévi szerkezetek előtt áll, amelyek mellett attributív jelzőt rendszerint nem használunk. A félig predikatív funkciót itt a V és az N viszonya is jelzi: a főnév nem tekinthető az ige közvetlen tárgyának (a *rašė save, *tikėtų save, *regim muitininkus, *pranešė žmones szerkezetek az idézett mondatokban szemantikailag lehetetlenek). Vagyis a V itt egyszerre kapcsolódik az N-hez és a P-hez, ilyen kapcsolat pedig nem állhatna fenn, ha N és P között attributív viszony lenne. A P félig predikatív funkciója teljesen nyilvánvaló azokban a példákban, amelyekben a būti ‘lenni’ ige participiuma szerepel, például:

Tovább tanította őket az egyetlen Istenségben lakozó három személyre. BrP II 238 Rasz tas… sako negalinti sunti dayktu | adunt kas… iszmonitu SP I 210₃. Bat žinau ašz santi tāwe ne mažų gieribiu KN 265₁₄. Dumok, ne toli šāti Karoghimą BrB Sir 7, 17—18.

Az említett esetekben tehát a prepozíciós P szintaktikai funkciója kellően meghatározott marad. Ezzel szemben a P közvetlenül a V utáni helyzete lehetővé teszi szemantikai kapcsolatuk hangsúlyozását, az általuk jelölt cselekvések szorosabb összekapcsolását. Így a P által jelölt cselekvés kerül előtérbe, nem pedig annak végrehajtója. Néhol az egész mondatszerkezet hatása is megmutatkozik, például amikor az N-hez egy alárendelő mondat mellékmondati tagmondata kapcsolódik, és a posztpozícióban használt participiumot azon túlra, a mondat végére kellene helyezni (pl.: Kaip tatai tankei girdim kalbanczes tas szmones | kurios delei pikto kakio darbo | gadinamas ira BrP II 437), vagy amikor a participium használatát az ösztönzi, hogy az N-hez kapcsolódó szavak már korábban elhangzottak

173

körülmény- vagy tárgyi konstrukciók (pl.: Kristus… išchroda | ikki swieto galo busenczius bei gerus bei piktus krikschczonistie BrP I 24).

Ha a P megelőzi az N-t, amely a V közvetlen tárgya lehet, a participium félig predikatív funkciója nem különül el világosan, és rendszerint csak a mondat értelméből válik felismerhetővé (a). A fent említett konstrukciókhoz hasonlóan ezt kiemelheti az a körülmény, hogy a P nem közvetlenül az N előtt áll, hanem annak névmási jelzői előtt (b). A V és a P között olykor megnevezik a P által jelölt cselekvés tárgyát (c).

a) És meglátják az Emberfiát az ég felhőiben BrB Mat 24, 30 (et videbunt Filium hominis venientem). És másutt így mondja Jonas S.: látni fogja a poklot, amint a halál után jön (widzial piekło idące za śmiercią) SP II 42₁₅.

b) Látta az Úr az eljövendő sokféle nyomorúságot MP 179^a₁₇ (obaczyl Pan przyszte rozliczne błędy RP 121). Azután visszatértek Jeruzsálembe, és tizenegyet találtak egybegyűlve SE84₁₈. A kiválasztás … hasonló a háború írásához | amelyben a háború mindenféle fegyverét felsorolva találod (w ktorym naydzieś wzmiankę wszelakiego oręża) SP I 13₄.

c) El kell fogadnunk … az ő testét és vérét | amint látjuk, ezt teszik mindazok, akik igaz keresztények BrP II 414.

A fennmaradó két háromtagú, participium-prepozíciós modell egyáltalán nem produktív. A VPN modellel való viszonyuk nagyjából ugyanolyan, mint az inverz, participium-posztpozíciós modellek viszonya a tipikus (VNP) modellhez. Itt még kettős inverziót is látunk: inverz a participium (prepozíciós) és az ige (mondatvégi vagy közbeékelt) helyzete is.

1.1.5. A PNV modellt a régi írásokban csupán elszórt konstrukciók képviselik.

A csontbetegségben szenvedő ember | akinek a csontjai | vagy kezei nagyon el BrP I 188. Mire való a mi Urunk? | rossz? Ha meghalt, nem mondanád. Hogy ne várakozzék tovább, és az alvókat is megtalálja ChB Mork 13, 36. A gonoszoknak kiszolgáltatva | mindannyiunkat látott KN 227₂. Ezentúl minden nemzetség boldognak mond engem DP 471₁₄ (áldottnak fognak nevezni engem W 106)⁸.

1.1.6. A vizsgált szövegekben a PVN modellből csak az alábbi példák találhatók:

A schitą… Geribę… reiktu… misliti ir niekada isch schirdies sawa neischleisti | kaip tatai dariusi regim | netiktai ana schwenta Karaliu Dowido BrP I 236. O terp Krikścioniu ne suskaytitus regime neturelus (nie przeliczone mnóstwo widzim | ktory są ubodzy | i nic nie mający) SP II 210₃. Schiskat isch ta pagirtu sakis mane wissas gimines WP 141.

1.1.7. A tárgyalt háromtagú szerkezeteken kívül a régi írásokban olykor kéttagú, csupán V-ből és P-ből álló szerkezetek is előfordulnak. Ilyenkor az N rendszerint a mondat előző részéből, az előző mondatból vagy a szövegkörnyezetből következtethető ki. Ezért a kéttagú szerkezetek nem alkotnak külön tárgyesetes, participiumos típust, hanem az említett háromtagú modellek elliptikus változatainak tekintendők. Bennük az ige szintén többnyire megelőzi a participium tárgyesetét (VP), például:

És amikor Jézushoz értek, látták, hogy (ahogy fentebb) már meghalt! (meghalt) A csontját nem törték el BrB Jon 19, 33. Nincs olyan, aki | …ne látná felebarátját rosszat cselekedni | ahogyan minket ártatlanul vádol | igazságtalanul megvádol | rágalmaz | és másképpen súlyosan vétkezik SP II 53₆. Ti, szolgák, ismerjétek meg őt | …ahogyan most látjátok

⁸Hasonlóképpen DP 473₄₀, VEE 66₂₂; a szórendet feltehetően a latin szerkezet határozza meg: beatam te dicunt.

174

lépő | Teyp wel is zwisit atánti KN 166₁₉–₂₀. Hallom, hogy beszél. Nem beszélő, aki így-úgy tesz, hanem aki hisz, nem vész el SE 129₂₀. Mert amikor (az írás) azt mondja, hogy Saul királlyá tétele két évig tartott, | jól és szentül uralkodott az Úr akarata szerint SP I 136₂₃. (Ember) 6. Nem tud az … elutasításáról, vádiratról a vétkek miatt, | amelyekben Isten úgy látja, hogy büntetlenül meghalsz értük (widži Bog že vmrže bez pokuty) SP I 116₁₈.

J. Bretkūnas Postillájának mindössze egy helyén — amelyet E. Tangl⁹ már tárgyalt — jelöl a participium tárgyesete olyan cselekvést, amelynek nincs világosan meghatározott cselekvője: Raupsais reta karta girdim Prusu szemie apsirgusi BrP I 188. A szövegkörnyezetből itt csak az ember általános jelentésű főnév egészíthető ki. A participium tárgyesetének ilyen használata azonban sem Bretkūnasra, sem a XVI—XVII. századi szerzőkre nem jellemző. Meghatározott cselekvő hiányában gyakoribbak a félparticipiummal alkotott szerkezetek (lásd 2.1.).

A participium prepozíciójával álló kéttagú szerkezetekből (PV) a régi írásokban mindössze az alábbi 5 példát találtuk:

Ezért amikor haldokló embert látunk, | vagy halljuk, hogy meghalt, | akkor ne higgyünk Istennek BrP II 411. Az ilyen fordított dolgokat nem kell elítélniük azoknak, | akik …hisznek a jelen lévő Krisztusban… és testével, valamint vérével valóban jelen lévőnek vallják őt az úrvacsorában. MT (PM) 32₁₃. A lelket nem látjuk a testben, | de az ottlétét a cselekedetekből következtetjük ki (Leez tam bėdačey dochodžim) SP I 97₅. Ha a test meghalt, nem mondanád, hogy alszik, mintha Isten aludna RG 539₁₄. Ott, az én ajtómnál már haldoklik, látom RG 568—569.

Valamennyi példában a kihagyott N könnyen visszaállítható ugyanabból a mondatból, amelyben az általa jelölt fogalom tárgyesetben vagy más esetben ki van fejezve; az N elhagyása stilisztikai okokkal magyarázható (az azonos szó ismétlésének elkerülésével).

1.1.8. A tárgyesetes, participiumos szerkezet tagjainak sorrendje azokban a forrásokban változatosabb, amelyekben ez a szerkezet összességében ritkább, kevésbé használatos. Például a „Knygoje Nobažnystės”-ben, ahol viszonylag ritka (szerzői ívenként kevesebb mint 3 előfordulás), a szokásos szórendű példák kisebbségben vannak (4: 12, azaz 25%); hasonló a helyzet Vilento Enchiridionjában (3: 4). A „Knygoje Nobažnystės”-ben még a participium prepozíciójával járó VPN modellből is több példa van, mint a tipikus VNP modellből. J. Richter és S. M. Slavočinskis énekeskönyveiben az inverziós példák száma megegyezik a tipikus példákéval. Az inverz szerkezetek összaránya M. Daukša, M. Mažvydas és M. Petkevičius írásaiban is jóval magasabb. Ezzel szemben azokban a forrásokban, amelyekben a tárgyesetes, participiumos szerkezet széles körben használatos, tagjainak pozíciója sokkal állandóbb. J. Bretkūnas Postillájában a VNP modell az összes eset 87%-át teszi ki, a Biblia fordításában pedig még 93,8%-át is (az Ószövetség fordításában ez az arány még magasabb). E tekintetben némileg eltér S. Vaišnoras „Žemčiūga” című műve, amelyben a szokásos sorrendű (VNP) példák aránya az átlagosnál alacsonyabb (71%), ez azonban részben az NPV modell élénk használatával magyarázható, amelyre a latin eredeti is hatott. Mindez arra enged következtetni, hogy bizonyos kapcsolat van a szerkezet elterjedtsége és pozicionális modelljének stabilitása között. Minél elterjedtebb a szerkezet, annál stabilabb tagjainak sorrendje, és fordítva. Lehetséges, hogy a tárgyesetes, participiumos szerkezet tagjainak pozicionális állandóságát az irodalmi nyelv keretében végbement standardizálása is kedvezően befolyásolta.

⁹ E. Tangl, Der Accusativus und Nominativus cum Participio im Altlitauischen, Weimar, 1928, p. 47.

175

1.1.9. Az áttekintett pozicionális modellekből kitűnik, hogy az accusativusi szerkezet tagjai sorrendjének változatosságát a participiummal elsősorban a szerkezetnek a teljes mondathoz vagy a tágabb kontextushoz fűződő kapcsolatai, valamint stilisztikai tényezők határozzák meg. A tagok sorrendje nincs közvetlen összefüggésben lexikai és morfológiai sajátosságaikkal. Ezért a táblázatokban a pozicionális modellek megoszlására vonatkozó adatok összegzésekor a szerkezeteket az ige lexikai jelentése, illetve a participiumok morfológiai csoportjai szerint nem bontjuk tovább. Közelebbről megvizsgálva azonban megfigyelhető, hogy bizonyos igékkel, például találni, akarni, az inverz szórendű esetek (különösen az NVP) gyakoribbak. Például S. Vaišnoras „Žemčiūga” című művében az akarni igével alkotott szerkezetek többnyire inverz sorrendűek (7 példa NVP, és csupán 3 VNP). A J. Bretkūnas Postillájában előforduló, az találni igével alkotott 20 szerkezet közül 10-ben inverz a tagok sorrendje. J. Bretkūnas Újszövetség-fordításában a Bibliában az ilyen inverz szerkezetek aránya kisebb (28%), de jóval meghaladja az általános arányt (15%); hasonló az arány B. Vilentas Evangéliumok és episztolák című művében is (21%); másfelől ugyanezen J. Bretkūnas Ószövetség-fordításában igen alacsony (körülbelül 3%). M. Daukša és az 1600. évi Névtelen Postilla esetében az találni igével az inverz sorrend gyakoribb, mint más igékkel (DP — 44%, MP — 66%); az esetek szinte mindegyikében azonban a szórend megegyezik az eredeti megfelelő helyén találhatóval, ezért az eredeti hatásával magyarázható. Bár az adatok változatosak, egyértelműen azt mutatják, hogy az említett igékkel alkotott szerkezetek pozicionális stabilitása kisebb.

Azok a szerkezetek, amelyekben N a V közvetlen tárgyának tekinthető (leggyakrabban a látni, szemlélni, megpillantani, találni stb. igékkel), a régi írásokban az accusativusi-participiális példák összességének mintegy 21,4%-át teszik ki (587 a 2748-ból). Ezek között az ige közbeékelődésével járó esetek (NVP) sokkal gyakoribbak, mint másutt (körülbelül 11%). Úgy tűnik, hogy a V és N közötti, el nem halványult vonzatviszony gyengítette N és P predikatív kapcsolatát, ami kedvezőbb feltételeket teremtett V közbeékelődéséhez. A többi pozicionális modell gyakorisági mutatói alig térnek el az általánosaktól (VNP — 81%, NPV — 4%, VPN — 1,5%, PNV — 0,8%, PVN — 0,19% és VP — 1,1%), az összes inverz szerkezet aránya (9%) pedig szintén csak kissé magasabb az általánosnál. Tehát tagjaik pozíciója alapján a két accusativusi-participiális típus a XVI — XVII. században még nem különült el határozottan.

Az itt tárgyalt régi írások adatait a mai adatokkal összevetve azt látjuk, hogy az accusativusi-participiális szerkezet állapota jelentősen megváltozott.

1.2.0. Napjainkban az accusativusi-participiális szerkezetet az irodalmi nyelvben már csak akkor használják, ha N a V közvetlen tárgyának tekinthető. Az ettől eltérő szerkezetek archaizmusokká váltak, és csak különleges stilisztikai célú esetekben fordulnak elő. Jelentősen leszűkült magának az accusativusi-participiális szerkezetnek a használati köre is (általában a szépirodalomra és a népköltészetre).

A mai litván nyelv accusativusi-participiális szerkezetének pozicionális modelljeit 1000 példából határozták meg, amelyeket főként szépirodalmi művekből és népköltészetből gyűjtöttek. Egymáshoz viszonyított arányukat az 1. táblázat mutatja.

1.2.1. A mai adatok áttekintésekor először is feltűnik a participium prepozíciójával járó szerkezetek produktivitásának jelentős növekedése. A VPN modell itt az összes példa 16%-át teszi ki, szemben a régi írások 2,7%-ával, vagyis több mint ötször gyakoribb. Íme néhány jellemző példa:

176

a) Már késő délután volt, amikor Papievis meglátta, amint Alenos apja a jakūbavai ösvényen közeledik VnA 18. Nagyon szép kertben meglátta, amint egy ifjú sétál Lt III 290. A mezőre kilépve még hallotta, amint a madárkák szépen énekelnek Sd (MLLG II 418). Reggel talál egy disznóólat LKŽ I 655. Most, Jonai, menj be a házba. Ott egy fekvő boszorkányt találsz Lt III 389.

b) A fiú, látva, hogy apja nagyon el van keseredve... megkérdezte Lt III 211. Az apa megijedt, amikor ilyen urakat látott belépni Lt III 345.

c) Amikor anyám meglátta, hogy a szokásosnál korábban keltem fel, megkérdezte VenciPU 47. Amikor meglátták, hogy az (a pestis istennője) áthajt a falun, kirohantak az útra MLLG II 62.

1. táblázat

A participiális szerkezet tagjainak sorrendje a mai nyelvben

Pozicionális modell

Szerkezetek száma

%

VNP

795

79,5

VPN

140

14

NPV

10

1

NVP

50

5

VP

5

0,5

A VPN modell nagyobb produktivitása valószínűleg magának a szerkezetnek a szintaktikai eszközök rendszerében elfoglalt helyének megváltozásával függ össze. Ahogy szűkül a főnévi igenévi accusativus használati köre, tagjainak sorrendjére való hajlamait feltehetően egyre inkább a jelzős szerkezetek befolyásolják. Mivel a participiumok függő esetei manapság rendszerint a főnevek előtt állnak, prepozícióban gyakrabban használatosak azokban az esetekben is, amikor a participium egyszerre kapcsolódik főnévhez és igéhez. A névmásokkal viszont, amelyekhez a participiumok – a melléknevekhez hasonlóan – nem kapcsolódnak jelzőként, a P rendszerint megőrzi posztpozíciós helyzetét. A P névmások előtti (c) előfordulásai nagyon ritkák.

A főneveket tartalmazó VPN-modell szerkezeteiben a participium félig predikatív funkciója összességében kevésbé érezhető. A participium jelzőként való értelmezésének lehetősége csak akkor tűnik el vagy csökken, ha a főnév előtt névmások vagy számnevek állnak (b).

1.2.2. A többi inverziós szerkezeti modell jelenleg valamivel ritkábban fordul elő, mint a XVI—XVII. században, néhányukat pedig egyáltalán nem figyelték meg. Ezért a fő VNP-modell és a többi modell viszonya – amely a szerkezet pozicionális állandóságának mutatójaként tekinthető – viszonylag kevéssé csökkent (mindössze körülbelül 7%-kal).

2.1.0. A jelenleg vizsgált szerkezetekben a participiumi accusativus mellett ragozhatatlan igenévi alak is használatos – a gerundium. Érdemes megvizsgálni, hogyan hat a gerundium e szerkezetbe való bevonása tagjainak pozíciójára.

A XVI—XVII. századi írásművek többségében a gerundium alakja még nem elterjedt: az összes szerkezet mindössze 13,5%-ában található meg, egyes szerzők (például J. Bretkūnas) műveiben pedig csupán 3,1%-ban. A gerundiumos szerkezetek pozicionális modelljeinek egymáshoz viszonyított arányát a 2. táblázat mutatja be.

12. 902

177

2. táblázat

A gerundiumi szerkezet tagjainak sorrendje a XVI—XVII. században

Pozicionális modell | Szerkezetek száma |% VNP | 257 | 60,5 NVP | 20 | 4,7 NPV | 47 | 11,1 VPN | 40 | 9,4 PVN | 1 | 0,2 VP | 55 | 12,9 PV | 5 | 1,2

2.1.1. A gerundiumi szerkezetek tagjainak pozíciója kevésbé állandó: a VNP-modell itt az összes példa alig több mint felét képviseli. A kéttagú VP-modell viszont 12,9%-ot tesz ki, tehát a megfelelő participiumi szerkezetekhez képest több mint tízszer gyakoribb. Ez a különbség a gerundium ragozhatatlan alak mivoltából eredő grammatikai természetével és fejlődésének sajátosságaival függ össze: a kéttagú szerkezetek a gerundium elterjedésének egyik korai gócpontját jelentették; ezekbe hamarabb hatolt be, mint a hím- és nőnemű főnevek accusativusával alkotott szerkezetekbe (J. Bretkūnas és M. Daukša írásaiban az utóbbiak még egyáltalán nagyon ritkák)¹⁰. Íme néhány példa erre a modellre.

Aki a tolvajokkal közösködik, hallja az átkozódást, de nem tesz feljelentést BrB Pat 29,24 (hallja az átkozódást LB). Mert nem tudod, hogy mindig így történt BrB Hiob 20,4 (hogy ez mindig így történt LB). Emlékezzünk... a férfiak kérésére BrP II 500. Galilea felidézését hallva | zárd be őket VEE 209. És ezt mondja, hogy segítségekkel ki lehet szabadulni MT 264¹¹. A fiú... amikor hazatért és közeledett a házhoz, meghallotta a zenét és a táncot ChB Luk 15,25.

2.1.2. A régi írások háromtagú szerkezeteiben a gerundium prepozíciója gyakoribb, mint a participiumé. Mivel a jelzői funkció nem jellemző a gerundiumra, az N-hez viszonyított pozíciójának nem volt megkülönböztető jelentősége, és e forma nem régen megindult elterjedése miatt sem állapodott meg igazán. Ha a cselekvés kölcsönös kapcsolatát kellett hangsúlyozni, a XVI—XVII. században a gerundiumot gyakrabban mondták közvetlenül az ige után, mint a participiumot. K. Sirvydas „Punktuose sakymų” című művében az ilyen VPN-szerkezetek az összes példa körülbelül egyharmadát teszik ki.

Az eretnekek azt mondják, hogy Isten konkolyt vetett a bűnök közé (azt mondják, hogy Isten konkolyt vet a bűnök közé) SP I 288¹⁷. Szent Chrysostomus azt feleli, hogy ezért tette Krisztus | ők pedig apostolai jók voltak (azért tette ezt Krisztus) SP II 40—41. Ha valaki látja, hogy vétkezik a testvére... ChB I Jon 5,16. És akire látod, hogy leszáll a Lélek, és rajta marad, az az... ChB Jon 1,33. A szent angyal a pásztoroknak... hirdeti a király születését RG 20_15–18. Aztán a pokolba jut PK LVII.

¹⁰ Vö. szerző, Baltistica, IV(2), 1968, 197. és köv., 201—202. o.

178

Amint látjuk, az itt tárgyalt szerkezetek legmarkánsabb pozicionális különbségeit, amelyeket a statisztikai adatok tükröznek, a participiumok és a gerundiumok eltérő szintaktikai sajátosságai okozzák.

2.1.3. Az inverz NPV modell népszerűsége a gerundiumi szerkezetek között (pl.: rožes žydint mátom RG 546₃) legalább részben stilisztikai és ritmikai tényezőktől függhet (például a verses nyelvben, ahol sokkal gyakoribb), néhol pedig attól a latin eredetiek által ösztönzött tendenciától is, hogy az ige a mondat végére kerüljön (pl. S. Vaišnoras „Žemčiūgájában”, ahol az NPV a 103 szerkezet közül 26-ot, azaz 23,3%-ot képvisel).

2.2.0. Napjainkban a gerundiumos tárgyesetű szerkezeteket már jóval szélesebb körben használják, mint a participiumosakat. Pozicionális modelljeik egymáshoz viszonyított aránya is valamelyest megváltozott.

A mai nyelv gerundiumi szerkezeteinek pozicionális modelljeit főként a XX. századi szépirodalomból, folklórból és beszélt nyelvből vett 1600 szerkezet alapján határozták meg. A példák pozicionális modellek szerinti megoszlását a 3. táblázat mutatja.

A gerundiumi szerkezet tagjainak sorrendje a mai nyelvben

3. táblázat

Pozicionális modell | Szerkezetek száma |% | VNP | 1260 | 79 | VPN | 114 | 7 | NPV | 39 | 2,5 | NVP | 63 | 4 | VP | 120 | 7,5 | PV | 4 | 0,2

2.2.1. A táblázatból jól látható a gerundiumi szerkezetek fokozott pozicionális stabilitása. A fő modell, a VNP, jelenleg egyértelműen dominál, és a participiumos szerkezetek között elfoglalthoz hasonló helyet foglal el. A participiumi forma, amely a régi írásokban viszonylag ritka volt, mára normává vált, és a szerkezetben való használatuk valamennyi esetében helyettesítheti a participiumokat. A kéttagú VP modell relatív súlya nem azért kisebb most, mert magát ezt a modellt kezdték volna ritkábban használni, hanem mindenekelőtt azért, mert a gerundium azokban a szerkezetekben is megszokottá vált (például a hím- és nőnemű főnevek tárgyesetű alakjaival), amelyekbe a XVI. században még csak az első lépéseit tette.

2.2.2. A gerundiumi szerkezet standardizálása feltehetően nem növelte, sőt valamelyest csökkentette a P prepozícióval előforduló esetek arányát is (9,4: 7,01). Bár a gerundium posztpozíciója (a participiumétól eltérően) szintaktikai funkciója szempontjából irreleváns, mégis a litván nyelv általános tendenciája indokolja, hogy a predikatív tag a szubjektumi tag után kerüljön. Ezért a prepozitív gerundiumot tartalmazó szerkezetek a mai nyelv szempontjából éppoly inverz szerkezetek, mint azok a megnyilatkozások, amelyekben az ige az alanyesetű alany után áll (vö.: matau einant brolį ir matau: eina brolis). A pozicionális modell állandóságának és a szerkezet használati körének kapcsolata már a participiumos régi írások példáinak tárgyalásakor is megfigyelhető volt (vö. 1.1.8.); részben ezzel magyarázható

12*

179

180

A tárgyeset és a participium szerkezeteinek tagjai közötti szórend a XVI–XVII. században

Pozicionális modell | MŽ | Vln | VĖE | BrB ST | BrB NT | BrP | BrGD | DP | PK | WP (išt.) | MT | MP | PsD | SP | SIG | KN | SE | MKr | CbB | Ev | RG | KM | Összesen |% | VNP | 12 | 3 | 54 | 873 | 243 | 637 | 8 | 92 | 7 | 2 | 162 | 30 | 8 | 49 | 15 | 4 | 44 | 1 | 55 | 21 | 11 | 1 | 2332 | 84,9 | NVP | 3 | – | 5 | 15 | 22 | 30 | – | 33 | – | 1 | 18 | 12 | 1 | 4 | 5 | 1 | 3 | 1 | 3 | 1 | 4 | 1 | 160 | 5,8 | NPV | 3 | 1 | – | 11 | 2 | 27 | – | 11 | 1 | 1 | 36 | 2 | 1 | 1 | 5 | 3 | 9 | 1 | 1 | 1 | 3 | – | 116 | 4,2 | VPN | – | 3 | 1 | 6 | 5 | 16 | – | 6 | 2 | – | 11 | 6 | 1 | 10 | 1 | 6 | 2 | 1 | 1 | 1 | 1 | – | 75 | 2,7 | PNV | – | – | 1 | – | 1 | 1 | – | 1 | – | – | – | – | – | – | 3 | 1 | 1 | – | 1 | – | 2 | 1 | 12 | 0,4 | PVN | – | – | – | – | – | 1 | – | – | – | 1 | – | – | 1 | 1 | – | – | – | – | – | – | 1 | – | 3 | 0,1 | VP | – | – | 3 | 3 | 10 | 6 | 2 | 9 | 1 | 1 | 1 | – | 1 | 5 | 2 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | – | 45 | 0,6 | PV | – | – | – | – | – | 1 | – | – | – | – | 1 | – | – | 1 | – | – | 1 | – | – | – | 2 | 1 | 5 | 0,2

A participiumi és a converbiummal alkotott szerkezetek tagjai közötti szórendi viszony

5. (összefoglaló) táblázat

Pozicionális modell | XVI–XVII. századi írásokban | A mai nyelvben | participiumos szerkezetek | converbiumos szerkezetek | participiumos szerkezetek | converbiumos szerkezetek | szám |% | szám |% | szám |% | szám |% | VNP | 2332 | 84,9 | 257 | 60,5 | 795 | 79,5 | 1260 | 79 | NVP | 160 | 5,8 | 20 | 4,7 | 50 | 5 | 63 | 4 | NPV | 116 | 4,2 | 47 | 11,1 | 10 | 1 | 39 | 2,5 | VPN | 75 | 2,7 | 40 | 9,4 | 140 | 14 | 114 | 7 | PNV | 12 | 0,4 | — | — | — | — | — | — | PVN | 3 | 0,1 | 1 | 0,2 | — | — | — | — | VP | 45 | 1,6 | 55 | 12,9 | 5 | 0,5 | 120 | 7,5 | PV | 5 | 0,2 | 5 | 1,2 | — | — | 4 | 0,2

magyarázza azt az első pillantásra kissé különös körülményt, hogy a prepozicionális VPN-esetek aránya a converbiumos példák között alacsonyabbnak bizonyult, mint a participiumos példák között.

Következtetések

1. A tárgyeset és a participium leggyakoribb pozicionális modellje, a VNP a litván nyelv általános szórendi tendenciáiból következik (a tárgyi tárgyeset és a predikatív tag mondatbeli helyéből). A participium posztpozíciója, amely a XVI–XVII. századi írásokban talált szerkezetek 95%-ában állapítható meg, a főnév és a participium tárgyesetű alakjai közötti félig predikatív kapcsolatot tükrözi.

A többi pozicionális modell a mondat vagy a tágabb kontextus szerkezetétől, a lexikai összetételtől függ, vagy stilisztikailag jelölt, ezért inverz modellnek tekintendő.

2. A converbiumos szerkezetek legfontosabb pozicionális különbségei a régi írásokban (a szabadabb szórend, valamint a kéttagú VP modell jóval gyakoribb előfordulása) a converbium szintaktikai sajátosságaival és a tárgyesetes kapcsolatokban való, még viszonylag korlátozott elterjedtségével magyarázhatók.

3. Az írott hagyomány időszakában megfigyelhető a converbiumos szerkezetek pozicionális stabilitásának növekedése használati körük bővülésével függ össze.

181

4. A tárgyeset és participium (gerundium) szerkezete tagjainak sorrendje szintaktikailag motivált. A pozicionális modellek megoszlása két szinkrón metszetben (a XVI–XVII. századi, valamint a XX. századi nyelvhasználatban) a szerkezet fejlődésének általános törvényszerűségeit tükrözi.

В. АМБРАЗАС

A tárgyeset és participium (ACCUSATIVUS CUM PARTICIPIO) pozicionális modelljei a litván nyelvben

Összefoglalás

Az ólitván írásbeliség és a modern nyelv adatainak statisztikai vizsgálata és összevetése alapján a tárgyeset és participium- vagy gerundiumszerkezet pozicionális modelljei közötti viszonyokat tárgyaljuk (accusativus cum participio). Ebben a szerkezetben az ige (V) alárendeli a főnév (N) és a participium (P) tárgyesetű alakját; ezeket kétirányú, félpredikatív kapcsolat köti össze.

A szerkezet három fő tagjának pozíciója szintaktikailag motivált. A participium félpredikatív funkcióját nagymértékben a főnévhez viszonyított posztpozíciója határozza meg; ez a XVI. és XVII. századi emlékek fordulatainak 95%-ában, a modern nyelvben pedig 86%-ában állapítható meg. Azokban a ritka esetekben, amikor a participium prepozícióban áll, félpredikatív funkcióját más szerkezeti sajátosságok jelzik (névmással vagy névmás és főnév kapcsolatával alkotott kötődés), az igéhez való viszonyának jellege (a főnévnek az igei cselekvés közvetlen tárgyaként való értelmezhetetlensége), vagy funkciója szintaktikailag meghatározatlan.

A VNP szerkezet alapvető pozicionális modellje a litván mondat általános törvényszerűségeire épül: az ige után túlnyomórészt tárgyi tárgyeset áll, a predikatív tag pedig az alanyi tagot követi. A többi modellt a környezet (kontextus) meghatározott szerkezeti és szemantikai sajátosságai indokolják, vagy stilisztikailag jelöltek.

A -nt vagy -us végződésű, ragozhatatlan participiális alakot (gerundiumot) tartalmazó szerkezetek, amelyek a XVI–XVII. századi írásbeliségben a tárgyesetes fordulatok mindössze 13%-át teszik ki, szabadabb szórenddel és a kéttagú VP-modell nagyobb produktivitásával jellemezhetők. Ezek az eltérések a gerundiumi alak grammatikai sajátosságaiból (az egyeztetés és az attribútumfunkció hiányából), valamint abból adódnak, hogy ez az alak korán éppen a kéttagú fordulatokban terjedt el.

Az ólitván és a modern nyelv szerkezeteinek összehasonlításakor megfigyelhető, hogy a gerundiumos fordulatok pozicionális stabilitása növekszik; ma a legtöbb esetben ez foglalja el a ragozható participiumi alakok helyét. Másfelől a ragozható participiumi alakokat tartalmazó szerkezetek között nő a participium prepozíciójával járó fordulatok (VPN) száma. Ezek az adatok közvetlen összefüggést jeleznek a pozicionális stabilitás és a vizsgált fordulat elterjedtsége között. Mivel napjainkban a ragozható participiumi alakokat tartalmazó szerkezetek használata azokra az esetekre korlátozódik, amelyekben a főnév az ige közvetlen tárgya, a participium prepozíciójával járó szerkezetek számának növekedése a megfelelő attribútív szerkezet hatásával magyarázható. A pozicionális modellek közötti viszonyok változásai tehát a litván írásbeliség időszakában a tárgyeset és participium szerkezete fejlődésének általános törvényszerűségeit tükrözik.

A tárgyeset és participium pozicionális modelljeire és azok egymáshoz való viszonyára vonatkozó statisztikai adatokat az 1–5. táblázat tartalmazza.