LIETUVIŲ KALBOS SPECIALIOJI LEKSIKA

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXII (1983)

K. GAIVENIS

NÉHÁNY A LITVÁN NÉPI SZAKNYELVI SZÓKINCSBŐL

1. Bevezető megjegyzések

1.1. A terminológia mai definíciója (a tudományos nyelv szókincsének alapvető, leginformatívabb része¹) kissé ellentmond a „népi terminusok” fogalmának. Népi terminusoknak legfeljebb az úgynevezett tudományos terminusok egy részét lehetne nevezni – a népnyelv terminologizálódott szavait. Egyes könyvekben² azonban terminusoknak nevezik azokat a népnyelvi szavakat is, amelyek soha nem váltak terminussá, és nem használták őket a tudományos nyelvben. Így a népi terminológia elnevezés, noha már a litván felsőoktatási tankönyvekben is használatos, némi kétséget ébreszthet. A „szakszókincs”, „terminológia”, „professzionalizmusok”, „nómenklatúra” fogalmai közel állnak egymáshoz, de terjedelmük nem azonos, és alá-fölérendeltségi viszonyuk is eltérő. A legtágabb terjedelmű „szakszókincs” fogalmába beletartozik a „terminológia” fogalma, a „nómenklatúra” és a „professzionalizmusok” fogalma viszont – bár a „szakszókincs” fogalmába szintén beletartozik – nem alárendeltje a „terminológia” fogalmának, csupán metszi azt. Következésképpen a népnyelvi szókincsnek az a része, amelyet ma olykor népi terminológiának és dialektális terminológiának nevezünk, a „szakszókincs” fogalmába tartozik, metszi a „professzionalizmusok” fogalmát, de nem kapcsolódik a „terminológia” fogalmához. Mindezen okokból e tanulmányban a népi szakszókincs elnevezést használjuk, nem pedig a népi terminológia elnevezést.

1.2. A litván népi szaknyelvi szókincset tervszerűen már több évtizede gyűjtik. Legfontosabb gyűjteményei: a tudományos „Litván nyelv szótára” és annak cédulaanyaga, valamint a „Litván nyelvatlasz” és annak cédulaanyaga. E szókincs jelentős forrásai a nyelvjárási szótárak³ is. A tanulmány anyagát főként a tudományos „Litván nyelv szótára” nyomtatott köteteiből merítettük, néhány adattal kiegészítve annak cédulaanyagából. A népi szaknyelvi szókincsnek azokat a fontosabb tematikus csoportjait tárgyaljuk, amelyek nem szerepeltek a „Litván nyelvatlaszban”. A tanulmány célja tehát kettős: 1) a litván népi szaknyelvi szókincs fontosabb tematikus csoportjainak és egyes jellemzőinek tárgyalása, valamint 2) e szókincs terminologizálódási sajátosságainak bemutatása.

¹ Даниленко В. П. Русская терминология. – М., 1977, с. 201.

² Nevskaja, L. G. Balti földrajzi terminológia. – M., 1977; Trubacsov, O. N. Kézműves terminológia a szláv nyelvekben. – M., 1966; Tolsztoj, N. I. Szláv földrajzi terminológia. – M., 1969; Schütz J. Die geographische Terminologie des Serbokroatischen. – Berlin, 1957 és mások.

³ Vitkauskas V. Šiaurės rytų dünininkų šnektų žodynas. – V., 1976 ir kt.

4

2. A litván népi szaknyelvi szókincs jellemzői

2.1. Őseink ősidők óta földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. Ennek következtében e területen sokféle népi szakkifejezésünk van. A kézművesség népi szókincse valamivel szegényesebb. A társadalmi viszonyokat tükröző szókincs is viszonylag szegényes. A népi szaknyelvi szókincs szavai többnyire konkrét tárgyak megnevezései, az elvont fogalmaké viszonylag ritka. A „Lietuvių kalbos atlase” főként épületek és részeik, háztartási tárgyak, munkaeszközök és azok alkatrészei megnevezéseit közli, viszonylag kevés madár-, növény- és állatnevet tartalmaz. Emellett találhatunk benne még néhány, rokonsági és társadalmi viszonyokra vonatkozó népi szót, ételek nevét, valamint egy-két, az ember vagy az állat anatómiájához tartozó megnevezést is. Ezt a szókincset gondosan, tudományos módszerekkel térképezték fel, és minden kutató számára hozzáférhető.

A népi szaknyelvi megfelelőket a terminusoktól stiláris kifejezőerejük és többértelműségük különbözteti meg. Összetett megnevezésekkel itt alig találkozunk. Az egyszavas fajta-megnevezések viszont igen elterjedtek és változatosak.

2.2. A nép életét mindenkor szorosan összekapcsolta a munka, a társadalom fennmaradásának és fejlődésének alapja. A munka nemcsak megélhetést biztosított számára, hanem örömet is szerzett, egyúttal magát az embert is formálta. A munkafolyamat a litván népi szaknyelvi szókincsben kevésbé tükröződik, mint a különféle munkaeszközök, segédeszközök és a munka tárgyai. Az ember munkája nem mindig sikerült jól. Népi szókincsünkben éppen ezért sokféle munkahiba, tévedés, fogyatékosság fajta-megnevezése található, például: klapatė (Srv⁴, Pg, Krkln) | klebātė (Užp, Lel) | klabātė (Sv, Ds, Srv) | klebiūtas (Ktk) || klám(pa) (Šlv) || klūmbė (Lnkv, Grž, Jnšk, Rm, Ps) || plámpa (Jnk, VL, Žg, Lk) || kumulū̄s (Kps) „a kasza kalapálásakor keletkezett egyenetlenség”, kópėčios (Kps) || šárka (Skdv, Klvr) „hiba, egyenetlenség a szövetben”, kumėlė (Slm, Trgn, Ds, PnmP, Al) „a fonal felvetésekor vagy a szálak bedobásakor elkövetett hiba”, atómauka (Ig, Ds) || príelaipa (Škn, Plt, Grg) | príelipas (Bt, Jnšk, Prng) „a fonás során megvastagodott fonalrész, amely szövéskor lecsúszik”, kumeliūkas (Lkm) || ažūkartas (Kp, Ds) „a sáv elferdülése, amikor sarlóval vágják a rozsot”, blyžė (Lš, Mrc, Mrk) „a láncfonalak kihagyása miatt a szöveten hosszában keletkező rés”, brúokšmis (Kl) || zrėkas (Lz) „boronáláskor keletkezett barázda”, próreta (Pc, J) „ritkább, a szövet hosszában futó csík, amely akkor keletkezik, ha egy fonalat kihagynak a nyüstből”, blaką (Prk, Up, Yl, Už, Plt, Trg, Plm, Nmš) | blákė (Ds, Skrd, Brž, Kps, Slm, Kb, Nč, Vl) || péršova (Ps, Rm) „megzavart szövetminta, amely egy vagy két fonal elszakadásakor keletkezik” és mások. Nyelvünk sajátos vonásának tekinthetjük talán, hogy a munkahibákat állatok és madarak átvitt értelmű neveivel jelölik, például: kumeliūkas (Lkm) „a sáv elferdülése, amikor sarlóval vágják a rozsot”, šárka (Skdv, Klvr) „hiba, egyenetlenség a szövetben” és mások.

Munka közben az emberek a legegyszerűbb eszközöket és szerszámokat használták. Többségük ma már használaton kívül van, etnográfiai szakszóvá válva. Sokféle népi elnevezésük van, például: badiklė (Dbč) „szalmatető fedésére szolgáló eszköz”, leistuvė (Trgn) „két mozgathatóan összekapcsolt lécből álló szerkezet a méznek a lépből való kipréselésére”, mįklės

⁴ Minden rövidítés ugyanaz, mint a „Lietuvių kalbos žodyne” című szótárban.

5

(Dgls) „sajtkipréselő eszköz”, nytyklė (Trgn, Užp) „a nyüstszálak kötésére szolgáló eszköz”, raškės (Dgls) „almák szedésére szolgáló eszköz”, knūžas (Ob) || brunklys (Sr) || brūzdulkis (Pkn, Jnšk) || bruzgotas (Ut, Trgn) | bruzgūlis (Čk, Šmk, Lks, J) | bruzguolys (Š, Sv, Jž) || niūgis (Gršl) || žniūgas „levágásra váró sertés orrának összeszorítására szolgáló eszköz”, kalakšna (Trgn) „a kerékabroncs küllőkre húzására szolgáló eszköz”, dreškys (Sdk) „a gerendák illesztéseinek megjelölésére szolgáló eszköz”, brusčius (Br) „rögök morzsolására szolgáló szerszám”, klekėtas (Lš, Pbr) „hajtóvadászati eszköz”, austinėliai (Šts) „kendők szövésére szolgáló eszköz”, klebetas (Vvr, Pln, Plt, Tl, Žr, Klp, Lkv, Vvr, Tv, Kv) | klibėtas (Krtm) || kobinys (Škn, Rd, Krp, Šts) || veiverýs „kötél sodrására szolgáló eszköz”, atašagė (Rtn, Lš, Lp) | atašagtis (Lz, Kp) || ašprastis (J, Pin) „a szövet szövés közbeni kifeszítésére szolgáló eszköz”, krūnas (Žd, Yl, Skd) „minták kialakítására szolgáló eszköz”, laūkštis (Erž, Vrn, Rtn, Kb, Asv, Vlk, Klš, Dkš) || krijėlis (Vb, Rm, Pn, Pmp, Sv, Lš, Plv, Stk, Srk, Al, Trgn, Vrn, Kt) „fonalak feltekerésére szolgáló eszköz”, kabūklas (J) || krōgis (Klp, Dr) || žeginis || žegėklis „a sertés nyakára tett szerkezet, hogy ne bújjon át a kerítésen”, kaliklis (Smž) || kropas (Šts, J) || pāvaras (Šts) || vilktuvas „a hordó abroncsának felhúzására szolgáló eszköz”, kalė (Grk) | kalaitė (Jnš) „a tetőlécek közötti távolság mérésére szolgáló eszköz”, koplė (Kp) „a méz kivételére szolgáló eszköz a faodú aljából”, kumelys (Dl, Ldk, Mšk, Rd, Er) „a deszkáknak a tetőlécekhez kötözésére szolgáló eszköz”, pimpalas (Kl, End) „a minta végén a függőleges vágás beállítására szolgáló eszköz”, briokštas (Dov, Jnšk, Klov, Škn) „a gerendák illesztéseinek bejelölésére szolgáló szerszám” és mások.

A munkaeszközökhöz kapcsolódó litván szaknyelvi szókincsre jellemző, hogy számos fajta-megnevezésben szerepel a pálcika és a zsinór. Egyes esetekben ezek önálló, kifejezetten erre a célra készített (meghatározott vastagságú, hosszúságú) munkaeszközök, más esetekben pedig csak az általuk betöltött funkció különleges. Például:

Pálcika: ailis (Kin, Prk) || degėte (Ds) || nuta (Prk) „háló vagy varsák megszurkálására”, dūpinas (Vžns) „halak elriasztására”, pérvaras (Ml, Rgv, Grž, Pg) „a hozományos hordó fülein átdugott rúd”, pašmaikštė (Vkš) „a tűz és a parázs keverésére”, krabākštas (J) || krākė (Šv, Slnt, Plt) „járás közbeni támaszkodásra”, kratiklis (Srj, Al, Vl, Ds, Kps) „a pozdorja vagy a hulladék kiverésére kenderkócból vagy gyapjúból”, pinas (Švn, Kt, Jz, Rdm, Lp) „a bordakeret pálcikája”, krekvėlė (Vlk) || matarėlis (Krok) „a szalma leszorítására tetőfedés közben”, graiklis (Grv) „a parázsban sült burgonya kikaparására”, ylis (Nm) „a végén szöggel ellátva, jégen csúszáskor elrugaszkodni vele”, klostis (Ms) „az áztatott len leszorítására”, laīstas (Sg) „a száradó deszkák közé teszik”, pākilas (Krt) „nehezékek emelésére”, nytai (Krk) „a varsák oldalsó vesszői”, kedėklis (Nt) „gyapjú kártolására”, keinis (Jnš, Pšš, Kdn, Pp, Srv, Akm) | geinys (Šd, Sml) || ritmuša (Kv) || kilnikas (Rm, Krkn) „kéveverő”, kliūkė (Ad, Tvr, Švnč) „kiséle és főtt étel keverésére” és mások.

Zsinór: aptvara (K) || pavara „a háló megfordítására”, pastojikė „amellyel a vízbe vetett hálót a parthoz rögzítik”, pināklis „a bocskor megszorítására szolgáló zsinór”, lykis (Prk, Kin) „amellyel a halászcsónakok vitorlájának széleit beszegik”, mešvirvė (Slv) „a hús (a kéményben) felkötésére szolgáló zsinór”, atšanklės „amellyel a hálót kis zsákokká húzzák össze”, atōšiūlis (Vrn, Dbč) „kenderzsinór bocskorok foltozására”, apvārka (Rm, Nj) || rauklė (Pš, Ps, Všk, Stč, Jnš) || āpraukas (Tl) „bocskorok összehúzására szolgáló zsinór”, apiv aras (Šd, SIm, Rm, Grž, Srd) „a láb köré tekert kapcák rögzítésére”, istrakas (Al) || instrakūolis (Kps) || pērpinas (Vdk) || srūstis „a nyüstfonalak összefűzésére”, āpvaras (Prk) „a vitorlának az árbóchoz

6

megkötni“, plokė (Nč) „kenderzsineg“, paida (Skdy) „a bocskor talpának megerősítésére“, kinklė (Užv) „amellyel keresztben összekötik a ló elülső és hátsó lábait“, pakaušis | pakaušokas (Krkl, Žr, Pln, Krtn, Šd) „a kantár felső részének összekötésére“, pakópasaitis (Grdž) „amellyel a lábhoz kötik a nyűgöt“, priel(a)ikas „amellyel a vető ember a vetőzsákot köti magához“, panarà | pànaras (Klm, Rs, Žg, Šn, Kl, Krs, Šlv) || panerėklas (Jž, Ob, Sb, On, Dbk) || narstis (Ut) || pasija (Krok) | pasina (Vlk, Lš, Lp, Al, Ūd, Žin) || pãkaras (Pbs) „az ostor szíját az ostornyélhez kötni“, jáugtas (Sl) || pasinỹs (Rud) „hozzákötött kis kötél edénynek vagy fazéknak a hordozásához“, pasturlýné (Pgg) „a széna vagy a szalma szállításához való összekötésére“ stb.

A „idő“ fogalma a népi nyelvhasználatban nem annyira a csillagászati időhöz és az évszakok váltakozásához kapcsolódik, mint inkább a különféle munkák idejéhez, például: artoja (Ml, Ck) || artuvės (Trgn) „szántás ideje“, mėžė (Ig, Vrn) „a földek trágyázásának ideje“, apyvartos (Ds, Sdk) „a hónap fordulója“, šãktarpis || apýlaužis (Užp) „az az időszak, amikor fagyni kezd, de útközben még nem ragad be a jármű“, žlėja (Lnkv, Šl) „a pirkadat kezdete“, beduonė (Gs, Brt, Rod, Arm, Ad, Krv, Ml) „az az idő, amikor kenyérhiány van“, bradienà (Ps, Jnšk, Grž) „az az idő, amikor az utak még nem száradtak ki“, dykumà (Antz) „a hónapfordulók közötti idő“, malžtis (NdŽ) „a fejés ideje“, kėlinys (Všk) „félnapnyi időtartam“, tarpijos „a holdfázis az ó- és az újhold között“, mynė (Šv, Bt) „a len törésének ideje“, linãrautis (Srv, Ps) || linãrovis | linãrovys (Vl, Kt, Lel, Skdt) || linarūtė (Šd, Sml, Ds) „a len kihúzásának ideje“, pãdaužos (Mrc, Kb, Lš, Vdk) || pãraiz os (Ms, Slnt Als, Brs) „a telihold és a fogyás kezdete közötti idő“, ãtryškis (Grg) „az az idő, amikor az ellett tehén sok tejet ad“, budrā (Užv) „az éjszaka közepe“, dėčia (Jž, Ut) „a tojásrakás ideje“, póstovis (Plt, Brs, Žd, Grsl, Krt, Trk) „a tehén elapasztásától az ellésig tartó idő“, kėlena (Sml, Šd, Sln, Lnkv, Jnš, Pšl, Pbr, J) „a munkanap harmada“, išgryčiai (Dg, Nč, Vrn) „az az idő, amikor nyáron reggel kihajtják a jószágot, délben pedig hazaterelik“, laidymai (Grv) „a munkára fogott ökrök tavaszi legeltetésének ideje“, laidiņys || palaidiņys || pólaidis (Šr, Prng, Vj, Rk, Slm, Srv, Trgn, Ds) „a hóolvadás és a fagy felengedésének tavaszi időszaka“, lãpskleidis (Klvrž) „a levelek kibomlásának ideje“, laukarỹs (Pns, J) „a szántás ideje“, laukãvokis (Šv) „a földek megtisztításának ideje“, apiaušrė | apiaušris (Slv, Stč) „a hajnal előtti idő, amikor télen az emberek reggeli után nyugovóra térnek“, apýdienis (Dglš, Dkš, Tvr, Gs) „a hajnal előtti vagy az alkonyati idő“, pajamà (Pd) „az az idő, amikor a hold első negyedből teliholdba lép“, iṅgrybis (Dglš) „a gombák növekedésének ideje“ stb.

2.3. Őseink ősidők óta olyan területen éltek, amelynek domborzatát gleccserek és azok vizei alakították ki. A dombos felszín következtében viszonylag változatos talajok jöttek létre. Emellett Litvánián halad át Európa egyik legtavakkal tarkított övezete. A háború utáni nagy vízrendezés megkezdése előtt vidékünkön viszonylag sok patak, láp, forrásvidék és egyéb kisebb természetes víztest volt (1 km²-re körülbelül 0,4 km). Litvánia éghajlata is változékony, átmenetet képez Nyugat-Európa óceáni és Kelet-Európa kontinentális éghajlata között. Mindez (a földrajzi környezet és az éghajlat) a szaklexika viszonylag gazdag és változatos alrendszerét is kialakította. Népnyelvi szókincsünkben több olyan helynév található, amely a környezetből természetes módon valamiben kiemelkedő helyet jelöl (a), mint olyan, amely az ember gazdasági tevékenységéhez kapcsolódik (b), például:

7

a) keĩnavė (Ul) „mocsaras hely a réten“, kinis (An) „kiemelkedő hely a lápban“, atlãida (Grg, Rt, End, Sln) „a rét magasabban fekvő része“, perša (Dov) „forrásos hely a lápban“, atãvėja (Kp) || atgaiša (Jb) | atgaišis (J, Pln, Brs) || atgaira (Kv, Als, Sr, Vkš) || pagairė (Alk, Lnkv, Ps, Krč, Grž, Rs, Ob, Up, Kp) | pagaira (Jn, Sr, Ds, Nm, Trg, Vdžg) „szélnek kitett hely“, klãima (Žd, Skn, Krp) | klãjima (Vkš) || prógymė (Rt, Kv) | próguma (Tv, Tt, Jrb, Rm, Up, Kv) || laukėsmė (Als) | laukymė (Skd, Grg, Sr, Yl, Plt, Rt) „ritkás hely vagy tisztás az erdőben“, ingi-nyš (Dglš) || igerklis (Trgn, Sv) || išsiauris (Vdš, Dglš) || sąvara || pavernė (Vlk) „keskeny hely két tó, domb vagy erdő között“, atãbradas (Kkl, Rš, Ds, Plv, Trgn, Dkšt, Rk) „sekély hely a tó vagy a folyó partján“, išbrada (Ds) „szilárd medrű, sekély, átgázolható folyórész“, atšoda (Plng, Slnt, J) || vãdaksnis || įtvinolis (Vks, Trk) || atšiauta (Mžk, Šts) || atšėda (Šts) | atšėdis (Ggr, Šts) || liuognas (Trk) „árvíz által elöntött hely“, šėklius (Trgn) || paplieka (Zp, Skr) „sekély rész a tóban“, atvãjus (Al, Vlk, Zp) || atvanga „nyugodt, a sodrás által kivájt hely a folyóban“, dumbrà (Kl) || sietuva „mély hely a folyóban“, pliesmuõ (Ds) „be nem fagyó hely a tóban“, pãlios (Krsn, Dkš, Smn, Krok, Brb) „a kiszáradt tó helye“, lašmuõ (Klt, Lkm, Ign) „hely a tóban, ahová patak torkollik, vagy ahonnan kifolyik“, apsiakis (Šauk, Dr) „hely a folyókanyarulatban“, paščiurys (Ds) „hely, ahol a folyó az erdőhöz ér“; b) nuoskinà (Mlt, Lkm, Kt, Ktk) „kivágott fiatal erdő helye“, prakõpnė (Drsk, Kp, Lkm, Antš) || prapleikė (Vdš, Dglš, Lkm) „be nem nőtt hely a gabonában“, apsòstas (Pnd) „egykori tanyatelep helye“, karykla (Všn, Slk, Trgn) „hely, ahol a halászok hálóit szárítják“, laidaras | laidoris (Mžk, Žgč, Krž, Up) „bekerített hely a legelőn az állatok összeterelésére“, kovė (N, LsB) || išvara (Vl, Slv, Ldk, Žž, Pg, J) „hely, ahová az egész falu marháit terelték, mielőtt kihajtották őket a legelőre“, karklotis (Ggr) „kivágott fűzfabokrok helye“ stb.

A földműveléssel szorosan összefüggő „talaj“, „rét“, „szántóföld“ stb. fogalmaknak számos fajtaelnevezésük volt. Például:

Talaj: pimpėlė (Šts) „terméketlen“, pėpis (Brs, Yl, Šts, Skd) „a tőzegláp felső rétege“, kraùlis (Dov, Klp) || degýnai (Dr) „vöröses, vasvegyületektől megkeményedett föld“, akýžemis (Kp) || dujà (Nmn, Rdm, Dbč, Nč) || dūplė (Vlk) „nagyon könnyű, humuszos talaj“, kraukšlas (Lk, Varn) „nehéz, vályogos talaj“, dūbai (Pc) „laza, barna föld“, rūdė „gyenge, tőzeggel kevert föld“, caplys (Trgn, Skd) „humusszal kevert kemény agyag“, smėltė || pasmėlta (Sv) „homokos föld“, giáurė (Jn) „sovány, hideg föld“, glėinė (Lš) „nedves agyag“, juodžvizdris (Brž) „kavicsos humusz“, balčiùgė (Jz, Rmš, Pun) „fehér talaj, fehér föld“, apýnašos (Dglš) „árvízkor a rétre hordott föld“, murainė (Pgg) | mūras (Vl) || pažliõgis (J) „nedves, süppedős föld“ stb.

Rét: lėknas (Jnš, Brž, Ps, Žg) || lãikšės (Ndž, Kos) || lankėšnas (Ggr) || lėnkė (Vn, Juk) || linguõklė (Ps) || liekmės (Gud) „nedves, mocsarasodó rétek“, grinė (Prng, Grdm) | gruinė (Ilg, Skrd, Plv, Grš) | grynáila (Trgn) „olyan rét, ahol nem nő fű“, baltiena (Lš) „olyan rét, ahol durva, érdes fű nő“, bimbarýnė (Šts) | bimbrýnė (Rs) „silány rét“, paliejai (Trš, Trk) „elöntött rétek“, galijos (Lž) „távoli rétek“, ilgosios (Slm) „messze elnyúló rétek“, kerpūžynė (Trg) „zuzmóval és bokrokkal benőtt rét“, draustinė (Ss) „a pásztorok által tiltott rét-“

8

rét (amelyen csak pünkösdkor legeltetnek)”, kauzynė (Šv) | kauzaryne (Vvr, J) | kauzariją (Šts) | kauzuryne (Krkl) | kauzūrynas (Krkl, Ggr) || bridegaurynė (Šv, Varn, J) || kirbija (Ggr) „rossz, zsombékos rét”, paraiša (Gig, Ms) „rét, ahol megkötött állatokat legeltetnek” stb.

Talaj: laigmėnė (Arm) || atšėlė (Pln) „olyan föld, amelybe második évben ugyanazt a gabonát vetik”, atlaišai (Šts) „két éve be nem vetett föld”, atkilà (Up) „második éve művelt lóhereföld”, atšaliai (Pln, Plng) „műveletlen, köves vagy vizenyős földterület, amelyet rendszerint legelőként használnak”, baubarōnas (Ds) „száraz, kopár parlag”, liepalotė (Mrc) „erdőben művelt kis földdarab”, pakrionė (Rz) „patak felé lejtő föld”, palėnkė (Grš) „nedves, szinte állandóan víz borította föld”, dogmė (Paž, J) „jó minőségű termőföld”, paperšnys (Dsm) „nedves, terméketlen talaj”, apmatà (Krp, Lž) | atmatà (Krp) || bãdlaukis (Mžk) „parlagon hagyott, műveletlen föld”, akėja (Dglš, Lel) „barázdás föld”, arienà (Jñš, Žrm) „felszántott föld” stb.

A változékony időjárás és az emberi munkának az éghajlattól való függése számos, e területhez tartozó, sajátos elnevezés kialakulásához vezetett. Például:

Felhő: gurūš (Lz) „nagy, fekete felhő”, kraiklis (Jž) „tollas felhő”, duburys (Ds) || galvotinis (Vvr) „gombfelhő”, pamėnas (Ant) „vörös felhő az éjszakai égbolton”, galvōžis (Grz) | galvōkas (Kp, Slm, Tr) || pėrdebesis (Mlt, Užp, Sdk, Ktk) || kōšis (Prk) || drūblė (Prng, Ut, Lkm) || gurōnas (Trgn) „kicsi, gyorsan vonuló esőfelhő”, murmūtis (Grg) || dangulýs (Rod, Vrn) „kis gomolyfelhő”, plieka (Rt) „kis, vékony felhőfoszlány”, pakarai-lis (Užp, Sdk, Km) „könnyű, eső nélküli felhőcske” stb.

Jég: išbruka (Krž) || kriogžlė (Ds, Užp, J) || paplãiša (Ggr) || kraukšlė (Vlk) || čėrškenos (Č) || saūsledis „vékony, törékeny, szárazon átfagyott jég”, añtburba (Vvr) | ámburgos (Slnt, Pln, Vvr) || atlaijūs (Ūd, Onš) || užpalas „jégre ráfolyt és vastagon megfagyott víz”, keŕnys (Svn) „jég az ablakokon”, iliai (Gmž, Lkm) „jégkristályok”, blerbalas (J) || gargolis (Kvr) || lekėtas (Rt, Als, Vvr, Grg) || cap-lys (Rmš) | cãpas (Bgs) || lašledis (J) || pãlašas (Šts) „tetőjégcsap” stb.

Eső: karšatis (Bst) | karšiava (Brt) || bãngas (Stk, Vs, Lp) || pilagà (Sn) „heves eső”, šãršas „keskeny esősáv”, dujà (Klv, J, Krš, Mžk, Šts) || dūlkšmas (Slnt, J, Plt, Užv, Užk, Šts) || dulkýs (Brš) || duoklýs (Gdl, Dkš) || dūliava (Slnt) || drūkena (Brt) || purkšnà (Rs, Gs, Kbr) | purkšlys (Dkš, Pc, Smn, Mrs, Krn) | purkšlė (Slk, Trgn) | purškūtė (Gs) „szitáló eső”, drebà (Skr) || dreblýs (Kp, Svn) | drėblius (Šmn, PnmP) || drėbnà (Lp) || droblas (Ppl) | drōblius (Šš, Tvr, Brž, Ds, Slk) „eső hóval, havas eső”, pãliejus (Lk) || pliaugė (Žg) || rigà (Gs, Ilg) „hosszan tartó eső” stb.

Szél: statinis || priešvėjis (Blv, Grž, J) „szemből fújó szél”, plend-rà (PrL) „gyenge szellő”, rugis (N, K, LsB) „esti szél”, pietvīs (Als) „déli szél”, pilvinis (Vlks, K) „délnyugati szél”, áudenis || auštrinis (Klp, Plng, Kin) „északkeleti szél”, aušlaukas (Nd) „délnyugati esőt hozó szél”, marinis (PrL) „nyugati szél”, ožinis (Rsn, Krg, Plng, Klp, Prk, Kin, PrL, Sg) „délkeleti szél”, laūnagis (Plng) „déli szél” stb.

2.4. A litván népi szaknyelvi lexikára jellemző a konkrétság. Absztrakt fogalmak megnevezéséből csak egy-kettő akad benne, például: čiūžmà (Ss, Alk) „sok-

9

„sokaság, halmaz“, makena (Dglš) „kis mennyiség“, paità (Sn) „szeszély“ stb. Közéjük tartozik néhány mitológiai lény neve is, pl.: alkis (Grg) „kitalált rémség, amely embereket csalogat a vízbe“, gābras (suv.) „gonosz szellem, amely hóvihar idején tombol“, gavėnas (An, Vad, Kp, Slm) „mesebeli lény, amely a csűrben él (rendszerint a nagyböjt idején)“, nakviša (Brs, Akm, J, Kv, Yl, Grg) „álmatlanságot okozó mitológiai lény“, pūščius (Sln) „lény, amely kifújja a kicsépelt gabonát“, rodžiai (Trgn) „megjelenő és felszabadításra szólító, elátkozott pénzek vagy uradalmak“ stb.

Sajátos, egyedi megnevezéseik még a következő fogalmaknak voltak:

Tyúk: apuokas (Rdm) „benőtt pofájú“, ražokė (Ggr) „vedlett“, čem-pė (Švn) „benőtt lábú“, znāčkinė (Rtn) „kis tojásokat tojó“, kārka (Prk, Trgn) „kotkodácsoló“, cakōlinė (Grv) „csibéket vezető“, lėjikė (Rod) | lėjūkė (Pls) „lágy tojásokat tojó“, lutikė (Šv) „rövid lábú“, čičerikas (Grš) || pėcelis (Vn) „a törpe tyúkfajta kakasa“, puliātė (Drsk) „fiatal tyúk“, čiurulėlė (Lk) „törpe fajtájú tyúk“ stb.

Tojás: klāpčius (Trgn) || klekatūnas (Grv) || kliūškis (Mžk, Jrb, Trg, Gd, Klp, J) || pāperas (Šl, Jnšk, Vad, Kvr, Vj, Slm, Dglš, Srv, Sdk, Vžns, Dkk) „kotyogó (meg nem termékenyített) tojás“, kirkūtis (Pnd) „egy fiatal tyúk első tojása“, išdada (Pln) | išedis (Pln, Už) | išdėlis (H, Žmt, Kt, Šl, Svn, Šmn, Dgl, Slm, Er, Srv) „az idényben utoljára tojt tojás“, ristūkas (Skr) „gurított tojás (játék közben)“, žnačkỹs (Sn) | žnačkas (Mrc, Krok, Lp, Mrk, Vlk) „nagyon apró tojás“, išgintinis (Užp) „a kihajtott tyúktól kapott tojás“, pikperis (Grk, J, Nmk) | piktperis (Rt, Lky, Up, Kltn) „kotlós tojás“ stb.

Játék: čičiŕšnė (Slk) || zirbė (Slk) „forgó jégen való csúszkáláshoz“, žimbė (Ds, Ant) || zirbė (Slk) || bīrbilas (Čk, Vv) || užūklis (Krs) || zvirbālka (Gdr) | zvirbiukas (Šr) „pálcika vagy gomb átfűzött zsinórral (pörgetve búg)“, zimbžylė (Dgl) || laidynė (Kv, Als, Krok, Erž, Stk, Vkš, Jz, Kps) || svilksnė „zsinór vagy felemelt pálca kődobáláshoz“, zirbė (Ds) || zirbėlė (Mlt) || birklė (Grv) „szélforgó“, kojōkai (Klov, Rd, Ar, Žvr, Lnkv, Er, Šmk, J) || kābolys (Ktk) || keinis | keinjys (Tt, Ll) || kėkšis (Ob, Jž, PnmR, Kp) || kylėkai (Ps) || kojūnės (An) || kujōkai (Vrb, Nm, Šln, Skr, Šmk, Žg, Kt, Sv, Erž, Vkš, Šlv) || kūja (Kp, Trgn, Ds) || kūikis (Vkš) || kirkālis (Ut, Jž, Vžns, Sv, Ds) || kėblė (Pln) | kėbliai (Užv) | keblys (Plk, J) || pėdės (Vikj) || stypynės „rudak, amelyen a gyerekek állva járnak“, kėmsas (OG) „kerek jégdarab, amelyen le lehet csúszni a hegyről“ stb.

Pad: kōjinis (Prk) | kōjainis (Prk, Klp) || keržlys (Pl) „kenyérsütő teknő, hordó alátámasztására“, židelis (Kin) „támlás“, krasia (Pnd, Brž, Pl, Slm, J) „fa, kanapé alakú“, kumėlė (Rdš) „bűnözők verésére és kínzására“, plautas (RtŽ, Krtn, Skd, Als, Žr, Žg, Brž, Dbk, Pn, Šd, Kp, Sv, Nmč) „fürdőházi“, laktà (Krkl) || maigūnas (J. Jabl.) „régi házban fekvőhely“, galvōnas (Šmn) || šūlas „amelyen a kerekeket készítik“, pakōpnė (Stk, Azm, Jz) „a kemencén álló fa pad“, prikūltas (Brs, Sd, Skd, Krp, Yl, Ub, Žr) | priskūltas (Mžk, Brs, Plt, Žd, Žr, Tl) | priskūltas (Žd, Lkž, Vkš, Štk, Brs, Žlb) „mosásra szolgáló pad“.

Fa: kemerōnas (Lkm, Sld) | kemerzōnas (Švnč, Dglš) || kebėžis (Jž, Pnm) || kėžas (J) | kerókšlis | kerókšnis | keróklis | kerónas (Grž, Šts, Slk, Vj, Ktk, Trgn) || abalėškas (Ob) „megégett“, ābaras (Alk, VšR) „gyantás“, kérplėša (K, KzZ,

10

J) || išvarta (Skr, Up, Rs, Dkš, Rmš, Šmk, Žvr, Kl) || griaumedis (J) || vėtralauža / vėjalauža „gyökerestül kidőlt fa“, gūlas (Vlk, Dsm) „vízben fekvő fa“, kampa (Prk) „a hosszú vízben fekvéstől elkorhadt fa“, lampėkas (Dbč) „nedves, korhadt fa“, kemzras (Plk) „méhfüstölésre való korhadék“ stb.

Kéreg: ąpžaldas (Ml) „a fa második kérge“, drožlė (Užp) „kátrányfőzésre használt kéreg“, kėrpė (KzR) || ketai (Skdv) „vastag, repedezett nyírfakéreg“, karnà (Ad, Krtn, On, Vs, Vžns, Brsl, Vdžg, Mlt, Gs, Ob, Trgn) „a hárs, a fűz vagy a rekettyefűz belső kérge“, atlupà (Brt) „leváló fakéreg“, mauknà (PnmR, Krkl, Sr, Žd, Kvt, KlvrŽ, Ss, Šts) || lūpsnė (Žv) „vastag fakéreg (rendszerint lucfenyőé)“ stb.

Az elmúlt évszázadok népi embere számára a vadon élő növényeknek és állatoknak nagyobb közvetlen jelentőségük volt, mint ma. A népi gyógyászat a gyógynövényekre támaszkodott, a vadászat és a halászat pedig a fontosabb táplálékforrások közé tartozott. A népi ember több növényt és állatot ismert, és külön szavai voltak megnevezésükre. A kis állatok és növények népi elnevezéseit (különösen, ha csak hozzávetőleges alakban jegyezték fel őket) ma nehéz pontosan azonosítani. Ezért a „Lietuvių kalbos žodyne“ sok közülük csak hiányosan van meghatározva. Pl.:

Növény: aňgažolė (Lp) | aňgiažolė (Kt) „olyan erdei fű“, avilikė (Grdm) „olyan réti fű“, bakščiūkas (Vlk) „olyan növény, amelynek tűszerű levelei vannak“, briklėštis (Alk) „olyan fű“, dyguolis (Rtn, Mre) „olyan mocsári, tüskés növény“, garšklas (Jrb) „olyan fű, különösen lejtőkön nő, levelei a juharéhoz hasonlók, a sertések kedvelik“, geltonižis (Dj) „olyan fű, jedrūnėlis“, gelžinžolė (Ggr) „olyan fű“, gerkliažolė (Drsk) „olyan gyógynövény“, gervakaklė (Vv) „olyan erdei fű, kék virágú“, giedrutis (Bd) „olyan kerti virág, amely sárgán virágzik“, gijūtis (Ml) „vérzéscsillapításra használt fű“, girgėlė (Lp) „olyan kerti virág“, girgžduolė (Zr) „olyan vörös virágú fű“, gōtas (Šl) „olyan fű“, ledinė (Šts) „olyan fű“, lėgis (Vl) „olyan fű“, lingė (Vl) „olyan növény“, mainytžiedė (Dr) „olyan virág“, naginė (Grd) „olyan fű“, pamarñakis (Kp) „olyan fű, amely vízparti réteken nő“, patrūkelės (Ml) „olyan fű, amely a kaporhoz hasonlít“, pelkiai (Krk) „olyan mocsári növények“, piškūtis (J) „olyan növény“, piūklštė (Lp) „olyan vízparton növő fű“, ragūžė (Kp) „olyan virág“, rasūkė (Alk) „olyan virág“, riėstinės (Brs) „olyan apró, sárga virágú füvek“, rūgštė (Alk) „olyan mezei fű, sárgás, hosszúkás virággal“ stb.

Madár: arškėtėlis (Antš) „olyan erdei madár“, blindėlė (Trgn) „kis barnás madárka“, čakštinas (PnmR) „olyan barnásszürke madár“, čėčėkas (Grv, Plš) „olyan madár“, čikirllis (Vrn) „tarka mocsári madár“, čirškėlė (Ds) „olyan madár“, piemenaitė (Pls) „olyan vadmadár, amely többnyire a jószág nyomában jár“, pitkė (nlt?) (Vlk) „olyan madárka“, rūgiasėjis (Nč, Grv) „olyan madár“ stb.

Hal: badžiūlė (Grv) „olyan hal“, gaidrė (Lp) „olyan folyami hal“, glėzus (Plng) „olyan apró hal“, grąnždingas (Grg) „olyan hal; géb“, lakūnas (Plng) „olyan hal“, maliáuka (Grv, Dkšt) „olyan hal“, pesia (Ds) „olyan kis halacska“, planklašis (Trk) „olyan hal“, plygė (Sn, Kč, Rod) „olyan széles, kis hal“, plūškė (Vkš, Trš) „vörösszárnyú keszeghez hasonló kis hal“, rūilis (nlt?) (Šts) „olyan tavi hal“, apėnis (Grv) „olyan hal“ stb.

11

Gomba: nonys (Sdk, Ds) „ehető, nedves helyeken növő, felül rózsaszínes, alul sárga gomba”, pakašė (Vkš) „ilyen gomba”, pazdriegždė (Grv) „ilyen gomba”, pilkė (Vl, Skr, Erž) „ilyen gomba”, putōnas (Grv) „ilyen gomba”, raistėkas (Dbč, Lz) „ilyen mocsári gomba”, raudōnpienė (Šts) „mogyoróbokrokban növő gomba”, raukšlis (Vlž) „ilyen gomba”, rūdė (Smal) „ilyen gomba” stb.

Ezekkel az elnevezésekkel kapcsolatban néhány megjegyzést kell tenni: 1) némelyik elnevezés pontosabban azonosítható, például: a) rūgiasėjis (Nč, Grv) „ilyen madár” – mezei lile (Pluvialis apricaria L.); b) gramzdinas (Grg) „ilyen hal; géb” – gružlys (Gobius fluviatilis L.), mivel az LKŽ szerint: grundalas = guirė, gramzda, gružas (Gobio fluviatilis); guirė = gružas, gramzda, gužlys, stekė (Gobio fluviatilis); gružas 3. zool. lásd gružė 1; gružė = Gobio fluviatilis; gružlis, gružlys = gružė 1; gramzdas lásd gramzdė; gramzdė = gružlys, gružas (Gobio fluviatilis); c) geltoni žis (Dj) „ilyen fű, jedrūnėlis” – boglárka (Ranunculus), mivel az LKŽ szerint: jedrūnėlis = geltoni- žis, vö. jedrynėlis, a jedrynėlis pedig = boglárka (Ranunculus); 2) az általunk felsorolt és néhány más állat- és növénynév LKŽ-beli illusztrációja olykor azt mutatja, hogy: a) az azonosítás pontatlan; b) ezen a területen előfordulnak kihagyott fajnevek is, például: a) čekutis (RŽ, RŠ, Ds, Švnč) „sárszalonka (Scolopax gallinago): Ó, te čekut, čekutėli, miért bújsz a kemencébe”, vö. čėčekas (Grv, Plš) „ilyen madár: A kemencében čėčekai költenek”. Az illusztráció azt mutatja, hogy a čekutis és a čėčekas – kūltupis (Oenanthe oenanthe L.); akmenė (Pn) „énekesmadár-félék családjába tartozó madár, kultupys (Oenanthe oenanthe): Ha az akmenė azt énekli, hogy „lyk, lyk”, hamarosan eső lesz”. A mai litván ornitológiai terminológiában az akmenė nem a kūltupis (Oenanthe oenanthe L., oroszul обыкновенная каменка, németül Steinschmätzer, lettül akmeņcakstīte), hanem az Arenaria interpres L. (oroszul камнешарка, németül Steinwälzer, lettül akmeņtārtiņš) neve; b) pesia (Ds) „ilyen apró hal: A halászok a pesiákkal együtt fogják”, raukšlis (Vlž) „ilyen gomba: Raukšlis, vagyis brekiukė”. A pauparas és brekiukė elnevezések nem találhatók meg az LKŽ-ben; 3) egyes növénynevek megegyeznek litván családnevekkel, például: leleiva (Trgn) „turbánliliom (Lilium martagon)”: Leleiva; meirūnas (Vž, JV) „kertekben termesztett gyógynövény és fűszernövény (Majorana hortensis)”, valamint (Trgn) „kerti csombor, meira (Satureja hortensis)”: Meirūnas stb., de aligha tekinthetők e családnevek közvetlen forrásának.

3. A litván népi szaknyelvi lexika terminologizálása

3.1. A terminusalkotás egyik fontos módja a kész terminusok kölcsönzése. Nemcsak más nyelvekből, hanem nyelvjárásokból és általában a népnyelvből is kölcsönözhetők szavak. A litván terminológiai szótárakban számos terminologizált népnyelvi szó található, például V. Gudelis „Geologijos ir fizinės geografijos terminų žodyne” (1956) című szótárában: балка – raguva (geomorfol.), бар – 1. seklus (geomorfol.), белая смена (грозового облака) – vainys (meteorol.), буруны – guožos (=gožos, vagyis megtörő hullámok) (fizikai földr.), ванна – lobas „meredek oldalú, megnyúlt, kis mélyedés” (geomorfol.), ваклюза – verdenė (hidrogeol.), стоячие волны – seklos, álló hullámok (fizikai földr.), дресва – žabaras „éles szélű kavics” (geol.), зыбь – šarsas „hullámzás, miután elállt a szél” (fizikai földr.); M. Mi-

12

kalajūno „Rusų–lietuvių kalbų meteorologijos terminų žodyne“ (1975): копка – plutelė, (sniego) čerkšna, налень – apdraba „sniego apnašas“, барашки – 2. lūžtys „lūžtančių bangų viršūnės“, гололёд – lijundra, зарница – amalas „tolimo žaibo atšvaitas“, капель – palašas „atodrėkio lašėjimas“; V. Anskaičio ir M. Kilo „Rusų–lietuvių kalbų žemės ūkio terminų žodyne“ (1971): антракноз – (fit.) дегуляй; кошница – doklas, krežis „pintinė pašarui nešioti“; лодышка – (anat.) kulkšnis, gurnelis; медяная роса – lipčius; подошва башмака – šliužė (dalgio) ir kt.

A „Dabartinės lietuvių kalbos žodyne” (1972) számos, terminológiai jellegű népi szaknyelvi szót közöl megfelelő nyelvjárási jelölésekkel, például: brižės (nyugati) „rugós borona”, balýmas (keleti) „tavalyi, le nem vágott fű”, eška (nyugati) „evési vágy, étvágy”, gramatnas (nyugati) „rög, göröngy”, paniauga (keleti) „1. a cipőtalp homorulata”, plėikė (keleti) „kopár hely, folt” stb.

Bár az itt említett reáliák többségének a tudományos nyelvben még nincs megfelelő litván terminusa, e szavakat nem sikerül terminologizálni. A szakemberek helyettük vagy szókapcsolatokat – több szóból álló összetett terminusokat –, vagy kifejező szóalkotási motivációjú új szavakat használnak, például: борона пружинная – rugós borona (ŽŪŽ), плешина – kopár terület, kopár hely (ŽŪŽ), промежуточная часть ботинка – a cipőtalp keskeny középrésze stb. Miért? Ennek több oka is van. Közülük a fontosabbak valószínűleg a következők: 1) a litván szaknyelvi lexika jelentős része szűk körben használt szó (nyelvjárási szó vagy a beszélt nyelv alkalmi szóalkotása); 2) az ilyen lexémák közül soknak nem világos a motivációja, illetve asszociatív jellegű; 3) a megnevezést igénylő kölcsönzött fogalmaknak más nyelvekben már vagy eltérő motivációjú megfelelőik vannak, vagy etimológiailag, illetve szóalkotás szempontjából átlátható nemzetközi szavakkal nevezik meg őket stb. Ezenkívül figyelembe kell venni azt is, hogy a népi szaknyelvi lexika szavainak terminologizálását nemcsak nyelven kívüli, hanem nyelvi akadályok is nehezítik (bővebben lásd 3.2). Másfelől a különböző tudományágak szakembereinek, akik saját területük terminológiájának rendezésén dolgoznak, nincs kellően pontos információjuk az adott terület litván népi szaknyelvi lexikájáról, hiszen csak betűrendes litván szótárunk van, ideografikus litván szótárunk pedig nincs. A szakemberek általában felismerik, hogy a litván szónak – nem pedig a kölcsönszónak vagy új szónak (különösen tükörfordításnak) – kell elsőbbséget adni abban az esetben, ha a litván népi megfelelő szemantikailag és morfológiailag egyaránt alkalmas a fogalom megnevezésére. A terminusok szabványosításának gyakorlatában azonban az ilyen esetek viszonylag ritkák.

A népnyelvi szó terminologizálásakor gyakrabban mégis meg kell változtatni azt (szemantikailag vagy morfológiailag). Ilyenkor a terminológiai bizottságokban nézeteltérések támadnak, és a sajátos népi megfelelő gyakran alulmarad.

3.2. A francia nyelvész A. Darmsteter (A. Darmesteter), akire V. Pizani⁵ hivatkozik, a szavak többjelentésűségének két esetét különböztette meg: az irradiációs többjelentésűséget (amikor a szó minden alkalommal az eredeti jelentésből kiindulva új jelentést kap) és a láncszerű többjelentésűséget (amikor minden új jelentés egy másik jelentés kiindulópontjává válik). A többjelentésűség e két esete a litván népi nyelvben is megfigyelhető.

⁵ Пизани В. Этимология. – М., 1956, с. 149.

13

a szaknyelvi lexikában, bár itt nemcsak vegyes esetek fordulnak elő (az egyik jelentés radiális, a többi pedig láncszerű stb.), hanem néhány egyéb sajátosság is, például: avižė: 1) (Pg) „lángvirág (Phlox paniculata)”; 2) (Dkš, LBŽ) „mérgező perje (Lolium temulentum)”; 3) (LBŽ) „homoki csikófark (Ammophila)”; 4) (Pl, Krč, Všk) „az a gombafajta, amely a zab vetésének idején nő”; 5) (Kp, Nm, Skd) „négyszárnyú rovar; szitakötő (Libella)”; 6) (Vžns) „ilyen madár, sármány (Emberiza citrinella)”. Nyilvánvaló, hogy a citromsármány neve, az avižė, és a szitakötő neve, az avižė, sem a szó növényi jelentéseiből nem származik, sem fordítva. Másfelől e szó zoológiai jelentései között sincs eredetbeli kapcsolat: a citromsármány azért kapta az avižė nevet, mert telelő madárka, amely régebben télen (a piacokon és a kisvárosokban a lovak abrakjánál, falun pedig a csűrök és szalmakazlak mellett) zabbal táplálkozott; a szitakötő avižė elnevezése pedig valószínűleg a zizegéshez való hasonlóság alapján keletkezett („Az avižėk zizegve repülnek.” J). Tehát itt nem szemantikai divergenciával, hanem működő homonímiával van dolgunk. A különböző tudományterületek új terminusainak megalkotásakor és a népi elnevezések használatakor figyelembe kell venni a működő homonímiát, mivel a félrevezető szemantikai asszociációk akadályozzák az új szavak meghonosodását és megszilárdulását a tudomány nyelvében.

A többjelentésű népi elnevezések gyakran rokon fogalmakat jelölnek, és fejlődésük megismerésének fontos forrásai lehetnek, például gurgždis: 1) (P, K, Mt) „ernyősök családjába tartozó növény (Chaerophyllum)”; 2) (P, Ak, K. Būg, C, R) „erdei angyalgyökér (Angelica silvestris)”; 3) (Kv, Vdk, Slnt, J) „orvosi angyalgyökér (Archangelica officinalis)”; 4) (J) „lestyán (Levisticum officinale)”; 5) (MŽ, Ls, Mit) „podagrafű (Aegopodium podagraria)”; 6) (TM) „vízi bürök (Cicuta virosa)”; 7) (Užv) „foltos bürök (Conium maculatum)”; ābrė: 1) (Krp, Žg, Jnš) „nagy teknő kenyérdagasztáshoz”; 2) (Ut, Sk) „mély vályú cefre tárolására”; 3) (Škn) „vályú hús sózására”; 4) (Jnš, Žg) „deszkából összeácsolt láda cékla aprítására” stb.

A népnyelv szakmai elnevezéseinek többjelentésűsége általában nem jelent nagy akadályt terminologizálásukban, mivel e szavak többsége mégis egyjelentésű vagy kevés jelentéssel bír. Sokkal komolyabb akadályt jelent e szavak ismeretlensége az irodalmi nyelvben, motivációjuk bizonytalansága stb.

A litván népi szaknyelvi lexikára jellemző, hogy szavainak többsége (még az átlátható származékok is) viszonylag rövid. Ez jól megfelel a terminusokkal szemben támasztott követelményeknek. Másfelől azonban az ilyen litván szavakra igen jellemző a fonológiai-morfológiai változatosság, amelyet a terminologizálás bizonyos akadályának kell tekintenünk, például: linārautis (Srv, Ps) || linārovis | linarovys (Vl, Kt, Lel, Skdt) | linarūtė (Šd, Sml, Ds) „a len kihúzásának ideje”, klapātė (Srv, Pg, Krkn) | klebātė (Užp, Lel) | klabātė (Sv, Ds, Grv) | klebūtas (Ktk) „kaszáláskor a kaszán keletkezett egyenetlenség”, kaužynė (Šv) || kauzarynė (Vvr, J) | kauzarija (Šts) | kauzurynė (Krkl) | kauzurynas (Krkl, Ggr) „rossz, zsombékos rét” stb.

3.3. Eddig a népi növény- és állatnevek terminologizálása járt a legsikeresebben. Gazdag szinonimikájuk könnyen felhasználható nemzetség-

14

goms gentims bei rūšims. Pavyzdžiui, Zoologijos terminų komisijos posėdžiuose (1980.I.15 ir 1980.II.6) svarstant lietuviškus drugių pavadinimus, nutarta žodžio drugys sinonimus peteliškė ir plaštakė panaudoti kai kurioms gentims bei rūšims pavadinti. Peteliškėmis nutarta vadinti didžiuosius naktinius drugius: Mormonia sponsa – ąžuolinė peteliškė, Catocala fraxini – mėlynsparnė peteliškė, C. nupta – paprastoji peteliškė, C. pacta – mažoji peteliškė, C. electa – pietinė peteliškė ir t.t. Plaštakėmis vadinama kita dieninių drugių gentis: Nymphalis xanthomeles L. – raudonjuostė plaštakė, N. polychloros L. – daugiaspalvė plaštakė ir kt.

A növénytanban, az orvostudományban, az állatorvostudományban és más tudományágakban a népi elnevezéseket szintén régóta sikeresen terminologizálják. Például a gelta szóval a népnyelvben bármilyen beteges sárgulást jelölnek. A fitopatológiai és orvosi terminológiában viszont e terminusnak igen pontos jelentései és számos fajnévi összetétele van, például: Beta virus 4⁶ (Longisporus chenopodii) – cukorrépa-sárgaság, Pisum virus 8 (Viciavirus chlorogenus) – borsósárgaság; Fragaria virus 1 (Plakidas) – szamócalevél-szél-sárgulás; Hepatitis infectiosa – fertőző sárgaság, Hepatitis salvarsanica – toxikus sárgaság, Anaemia haemolytica – hemolitikus sárgaság stb.

A népi elnevezéseket valamivel nehezebb felhasználni a modern politechnikai terminológiában, a köznyelvi szavak azonban itt is több esetben sikeresen alkalmazhatók viszonylag speciális műszaki fogalmak megnevezésére, például: мотовило – lenktuvai (kombájné) ŽŪŽ, стулка переднего колеса (велосипеда) – priekinė stebulė KŽ, наливная труба (автомобиля) – (automobilio) benzino bako kaklelis KŽ, tekinimo staklių arkliuko iltis LTE (arkliukas str.), боров – ulė, gulstinis dūmtraukis PolŽ stb.

A népnyelv lexikájában még sok kiaknázatlan szó található. Különféle terminusrendszerekben felhasználhatók fajfogalmak megnevezésére. Szükség esetén jelentésük kissé átalakítható, morfológiai alakjuk megváltoztatható stb. Felsorolunk néhány tucat terminologizálásra alkalmas népi (különösen nyelvjárási) szót: asnis „a prémes állat hosszabb szőrszálai”, dagšlas „salak, folt”, dykra „pusztaság, kopár terület”, dognis || kopnia „folt, valamely területen elkülönülő rész”, erčia „üres hely”, ėška „étvágy”, gramantas „rög”, gunklas „fonal vagy kötél megvastagodása”, perglyta „fonal vagy kötél elvékonyodása”, kėmuras „fürt”, kėstes „két összekapcsolt rúd széna vagy szalma hordására”, kukis „1. horog trágya fellazítására és rakodására; 2. eszköz béklyók, kötelek sodrására”, naiva „elhúzódó betegség”, minda „tőzegmassza”, magnas || plova „mocsaras hely”, pėdžia „1. oszlop csűr vagy pajta tetejének tartására; 2. kútágas oszlopa; 3. cölöp vagy másféle támasz”, peikšmas „rész; köz”, leliuškė „puha káposztafej”, taniai „genny”, saistas „megtartandó szó”, riesmė „egy kemencényi berakás”, sinkliai „apró szalmatörmelék”, sintis „légszomj, asztma”, spirklas „támasz, kitámasztó”, speltė „nyílás a kemence fölött”, sprunklis „szorításra használt bot”, šultis „kazal”, šiošė „héj”, šandrai „hordalék”, tumoras „daganat”, stapas „keresztgerenda”, kotmuo „a gabonakéve vastag vége” stb.

⁶ A latin elnevezés ebben az esetben a kórokozóra, vagyis a vírusra utal.

15

4. Következtetések

4.1. A litván népi szaknyelvi szókincs nagy és tematikailag sokrétű szókészleti alrendszer. Különösen jellemzőek rá a növények és állatok, a földrajzi környezet és a természeti jelenségek, a munkaeszközök, folyamatok és fogások, a háztartási eszközök, az ételek, a mértékek és mérőeszközök, a rokonsági viszonyok stb. megnevezései. A népi szaknyelvi szókincset nem szabad azonosítani a terminológiával, és népi terminológiának nevezni.

4.2. Az ilyen típusú szavak többsége képzett szó. Nagyon kevés az összetett szó, a lexikai jelentés átvitele pedig szinte egyáltalán nem használatos új szavak alkotásának eszközeként. Ebben a szókészleti alrendszerben az expresszivitás tendenciája erőteljesebb, mint a szabályosságé. Nem figyelhető meg, hogy az elnevezési módok bizonyos területekre vagy tematikus csoportokra jellemzők lennének. E szókészlet létrehozásának egyik, más nyelvekkel összevetve sajátos vonásának kell tekintenünk a házi- és vadállatok nevének felhasználását bizonyos elvont fogalmak (például munkahibák) megnevezésére.

4.3. A litván népi szaknyelvi szókincs a passzív szókészlet csoportjába tartozik. Különösen jellemző rá a fonológiai-morfológiai változatosság és a szinonímia. Az ilyen típusú elnevezéseket szemantikai divergencia és képzésbeli homonímia is jellemzi. Az ilyen típusú szavak egy részének szemantikai motivációja már nehezen követhető, mivel magányos szavak, amelyeknek nincsenek nyelvünkben rokon megfelelőik.

4.4. A népi szaknyelvi szókincset a terminológia alapvető forrásának tekintik, jóllehet jelentősége a különböző tudományterületek terminusainak megalkotásában fokozatosan csökken. A legkönnyebben terminologizálható és mindmáig a legszélesebb körben terminologizált népi elnevezések a növényeké és állatoké, valamint a természeti jelenségeké. Az ilyen típusú szavak terminologizációját nemcsak nyelven kívüli, hanem bizonyos nyelvi okok is akadályozzák.

A LITVÁN NÉPI SZAKNYELVI SZÓKINCSRŐL

Összefoglaló

A népi szaknyelvi szókincset nem szabad azonosítani a terminológiával, és népi terminológiának nevezni, mivel e szókincs nagy része nemcsak hogy nem terminologizálódott, hanem egyáltalán nem használatos a köznyelvben.

A litván népi szaknyelvi szókincs nagy és tematikailag sokrétű lexikai alrendszer. Különösen jellemzőek rá az állatok és növények nevei, a helyi földrajzi és meteorológiai elnevezések, a munkafolyamatok, munkaeszközök, népi ételek és edények megnevezései, a rokonsági elnevezések stb. Az ilyen megnevezések többsége képzett szó, közöttük nagyon kevés az összetett szó. E szókincs jellegzetes sajátosságának kell tekinteni, hogy a népi beszédben a háziállatok neveit a munkával kapcsolatos bizonyos elvont fogalmak megjelölésére használják.

A népi szaknyelvi szókincset a litván terminológia alapvető forrásának tekintik, de jelentősége a tudomány nyelve számára fokozatosan csökken. E szókincs terminologizálásának akadálya lehet a fonológiai-morfológiai változatossága, többértelműsége és asszociativitása.

16