MOKSLO KALBOS KULTŪROS IR TERMINOLOGIJOS PROBLEMOS

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXIV (1985)

INA DRUVIETE

AZ ORVOSI FOGALMAK TÜKRÖZŐDÉSE A TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ IRODALOMBAN

Napjainkban szükség van a különböző tudomány- és műszaki ágak terminusai működésének elemzésére, nagy terjedelmű anyag vizsgálata alapján. Fontos megfigyelni a terminusok működését a tudományos szakirodalomban, valamint használatukat ismeretterjesztő kiadványokban, előadásokban, rádió- és televízióműsorokban, továbbá a terminusok átkerülését a köznyelvi szókincsbe, vagyis az úgynevezett terminológiai lefokozódás¹ folyamatát.

Ez az áttekintés az orvostudományi tudományos fogalom² tartalmának tükröződését vizsgálja (lett nyelvi anyagon) az ismeretterjesztés területén, amely nem szakmabeli olvasónak vagy hallgatónak szól. Az ismeretterjesztő szövegben a szakmai szövegekben kipróbált, kodifikált tudományos terminus mellett megengedett és széles körben alkalmazott a nem terminológiai megfelelője is: a stilisztikai szinonimák, a népi és elavult elnevezések, a szakmai kifejezések, sőt a zsargonizmusok használata. Ráadásul az ismeretterjesztő szövegekben nincs tiltva a fogalom kifejezésének változtatása: ugyanazon szövegen belül megjelenhet nemzetközi tudományos terminusként, az anyanyelven alapuló terminológiai párként, népi elnevezésként, körülíró szókapcsolatként stb.³

Az orvostudományi fogalmak tükrözési módjainak vizsgálata számos tényező miatt érdekes:

1. A XX. század második felében az orvostudomány rohamos fejlődésnek indult. Míg a század elején mintegy 5 ezer betegségelnevezés volt ismert, napjainkban körülbelül 30 ezer⁴ van. Egyre újabb kezelési módszerek, orvosi készülékek és gyógyszerek jelennek meg. Az új fogalmak robbanásszerű szaporodása megfelelő számú új terminust is megkövetel.

¹ Blinkena A. Terminologizācijas un determinoļizācijas procesi mūsdienu latviešu valodā.— LPSR ZA Vēstis, 1973, Nr. 2, 103.—107. lpp.

² A tudományos fogalom a tárgy lényeges ismertetőjegyeinek összessége, a tárgy objektív valóságának megismeréséből származó eredmény a tudomány adott fejlődési szakaszában.

³ Vö.: Bragina A. A. A jelentés és a jelentésárnyalatok a terminusban.— In: Terminológia és beszédkultúra. Moszkva, 1981, 52. o.

⁴ Lazovskis I. Ārsts un valoda.— Literatūra un Māksla, 1981, 23.I, 6. lpp.

54

2. Hagyományosan az orvosi terminusok latin és görög nyelvi alapokon épülnek fel, például: vaskulīts, elektroforēze, pulmonologs. Az utóbbi időben növekszik azoknak a terminusoknak a száma, amelyeket olyan nyelvekből vesznek át, amelyekben az adott jelenséget először nevezték meg, például: kūrorts (ném. Kurort), šoks (fr. choc), és túlsúlyban vannak az angolból átvett terminusok, például: kompaunds, inbridings.

3. Az orvosi terminusok bizonyos sajátosságokat mutatnak más tudományágak terminusaihoz képest. Egyes fogalmak megnevezésére eponimákat használnak — orvosok, betegek, történelmi személyiségek, irodalmi művek hőseinek stb. nevét, például: Edipa kompleks, Sārko—Mari slimība. Némelyik terminus képszerű és szimbolikus, például: kaķa dzirnavu fenomens, strādājošās sievas sindroms. Az ilyen terminus jelentésének megértéséhez ismerni kell eredetének történetét.

4. A népnyelvben régóta nagyszámú, különböző etimológiájú elnevezés él, amelyek betegségek, tüneteik, kezelési módjaik, gyógyszerek, gyógynövények stb. megnevezésére szolgálnak. Közöttük tájnyelvi szavak, „népetimológiás” alakok, körülíró elnevezések és barbarizmusok is előfordulnak. Az ilyen szavak és szókapcsolatok széles körben elterjedtek, és gyakran fordulnak elő a mindennapi beszédben, sőt nem ritkán nyomtatott szövegekben is, például: dilonis, sirdstrieka, šprices, nolēmēts. Az ilyen elnevezéseket olykor idézőjelbe teszik.

5. A globális nyelvi integráció folyamatát és a Lett Szovjet Szocialista Köztársaság kétnyelvűségi helyzetét figyelembe véve jelentőséget kap a lett és az orosz orvosi terminusok összehangolása⁵. Kerülni kell azonban az egyik nyelvről a másikra történő szó szerinti fordítást.

6. Mivel a lakosság többsége mindennapi kapcsolatban áll az orvosi problémákkal és intézményekkel, továbbá folyamatosan növekszik az érdeklődés a gyakorlati orvoslás és az orvostudomány eredményei iránt, az orvosi fogalmak és jelenségek kifejezésének optimális módjaira vonatkozó kérdés egyre nagyobb jelentőségre tesz szert.

A társadalom orvosi alapismeretekkel való megismertetésére a Lett Szovjet Szocialista Köztársaságban megjelenik a „Veselība” („Egészség”) folyóirat, valamint számos könyv és brosúra. A „Zinātne un Tehnika” („Tudomány és technika”) folyóirat is hozzájárul az orvosi ismeretterjesztéshez. Az említett folyóiratok, valamint az 1981—1983-ban kiadott mintegy 30 könyv és brosúra alapján megállapítható, hogy a nem szakembereknek szánt szövegekben az orvosi fogalmak megjelenítésének módjai sokfélék. Ismertetjük a legfontosabbakat.

I. A szakirodalmi terminusokkal megegyező latin vagy görög nyelvű terminusok használata a tudományos-ismeretterjesztő szövegekben, például: Apendix vermiformis atrodas aklās zarnas lejasdaļā.

⁵ Vö.: Daugate, E. J. A tudomány és technika funkcionális stílusa — a modern lett nyelv fejlődésének fontos tényezője.—In: Semantikas problēmas. Rīgā, 1982, 83.—88. lpp.

55

II. A grammatikalizálódott nemzetközi terminus használata:

1) magyarázat nélkül, például: Lipidi var iziet cauri asinsvadu endotēlijam un radīt ateromatozās pangas;

2) a nemzetközi terminus magyarázata lett nyelvű kettős terminussal vagy magyarázó szókapcsolattal. A magyarázó egység zárójelben, gondolatjellel elválasztva vagy a jeb, resp. stb. szavakkal bevezetve szerepel, például: Mazuļiem nav novērota nosliece uz otītiem (auss iekaisumiem);

3) a fogalom funkciójának vagy jellemzőjének megadása, például: Ceptos ēdienos ir akroleins — viela, kas kairina aknas;

4) a terminus etimológiájának bemutatása, például: Vērojama bioloģisko ritmu akrofāzes (no grieķu akron — virsotne) nobīde;

5) a terminus definíció formájában történő magyarázata, például: Par hemangiomām sauc labdabīgus audzējus, kas attīstās no asinsvadu sienas.

III. Lett alapú terminus használata:

1) magyarázat nélkül, például: Tremes cēloņi jāmeklē bioloģiskās atšķirībās. Slimība sākas ar drebuļi;

2) a lett terminus lényegének magyarázata, például: Ar jēdzienu „ievaīdīšanās ceļi“ saprot vaidu, kā zāles nokļūst organismā;

3) az eredeti nyelvű terminus zárójelben való feltüntetése, például: Ilgi par neārstējamu uzskatīja Laundabīgo mazasinību (anaemia perniciosa);

4) a nemzetközi terminus különféle módokon történő hozzákapcsolása a lett terminushoz, például: Uz ādas parādās viegli sārti plankumi (rozeolas).

IV. A nemzetközi és a lett terminus, illetve a nem terminológiai jellegű megnevezés egy szövegen belüli, egymás melletti használata, például: Nieru pārstādīšana ir iespējama. Jau izdarītas vairākas nieru transplantācijas operācijas.

V. A szakkifejezés helyettesítése népi elnevezéssel, azaz nem terminológiai jellegű megjelöléssel. Az ilyen megjelöléseket gyakran idézőjelbe teszik, például: Bērns piedzimis ar zaķa lūpu. „Caurs miegs“ var kļūt par īpašu problēmu.

VI. Az újonnan alkotott tudományos terminus kiemelése egy cikk vagy előadás címében, majd tartalmának kifejtése a szövegben, például: Kas ir gerontoloģija? (Cím) Gerontoloģija ir zinātne par novecošanos.

VII. A szövegben használt terminusok szótárának mellékelése a szöveghez.

A probléma abban áll, hogy a fent említett, önmagukban kifogástalan módszerek közül az adott esetben egyet kell kiválasztani. Ennek során számos meghatározó tényezőt kell figyelembe venni: a megfogalmazás tudományos pontosságát, a címzett szaktudásának szintjét, életkorát, általános műveltségi szintjét (ezt a körülményt előadások tartásakor figyelembe kell venni; nyomtatott szövegben a tájékozódás alapjául

56

a speciális ismeretek átlagos szintjére), a terminus hagyományos jellege és elterjedtsége, a nyelvi kultúra szempontja, a szerző személyes ízlése, valamint a pszichológiai tényezők, amelyek nagy szerepet játszanak az orvosi témájú szövegekben.

Arra a kérdésre, hogy helyénvaló-e a tudományos terminus használata a tudományos-ismeretterjesztő szövegekben, napjainkig különböző válaszok születnek⁶. A szakemberek többsége ma elismeri, hogy szükséges a nem szakértő olvasó ésszerű megismertetése a különböző tudományágak szakszavaival. Ez megfelel mind a tudományos-műszaki forradalom követelményeinek, mind a lakosság megnövekedett műveltségi és képzettségi szintjének. A nemzetközi és szakszókincsbeli terminusok használatának növekvő tendenciája az orvosi tudományos-ismeretterjesztő irodalomban is megfigyelhető. Szem előtt kell tartani, hogy az olvasót az új terminussal fokozatosan kell megismertetni. Ha a cikk szerzője vagy szerkesztője nem biztos abban, hogy a használt terminust az olvasók többsége megérti, be kell mutatni annak etimológiáját, fel kell tárni a terminus tartalmát, körülíró kifejezéseket kell használni, vagy a terminus lényegét a szövegösszefüggésből kell kibontani⁷.

Néha eltérés mutatkozik egy tudományos terminus speciális jelentése és a mindennapi beszédben, illetve a tudományos-ismeretterjesztő irodalomban használt jelentése között. A kisebb szemantikai ingadozások teljesen megengedhetők: a nem szakértőtől nem várható el, és nem is szükséges, hogy elmélyedjen a tudományos terminus jelentésének részleteiben, és elsajátítsa annak valamennyi rendszerszerű és kontextuális kapcsolatát. A terminus azonban gyakran, amikor bekerül a köznyelvi szókincsbe, kiszélesíti, sőt meg is változtatja jelentését. Így az angolból átvett stress terminust, amelyet a szakirodalomban széles körben használnak „a szervezet kedvezőtlen tényezők hatására kialakuló védekező reakciói” elsődleges jelentésben, a mindennapi szóhasználatban gyakran „izgalom”, „kellemetlenség”, „idegi túlterhelés” értelemben alkalmazzák. A lett eredetű kettős terminus, a spriedze nem küszöböli ki ezt az eltérést. Hasonló jelentésvesztés történt a prieks szó esetében is, amely a társalgási nyelvben „meglepetés”, „ijedtség”, „elragadtatás” jelentésben ismert⁸. A szerzőknek és szerkesztőknek figyelembe kell venniük az ilyen szavak szigorúan tudományos és köznyelvi jelentése közötti különbséget.

A Rigai Orvostudományi Intézet professzora, I. Lazovskis ezt írja: „Anélkül, hogy arra törekednénk, hogy minden nemzetközi terminust lettre fordítsunk, a fő támadást azokra a tolakodó idegen szavakra kell irányítani, amelyek könnyen lefordíthatók lett-

⁶ Ср.: Мижневич А. Е. Термины в сфере популяризации знаний.— В кн.: Научно-техническая революция и проблемы культуры языка науки и терминологии: Тез. докл. и сообщ. Вильнюс, 1983, с. 63—65.

⁷ Skujinia V. Terminas kontekste.— Kalbos kultūra, 1983, sąs. 44, p. 19—26.

⁸ Ср.: Скворцов Л. И. Вопросы терминологии и терминотворчества в эпоху НТР.— В кн.: Терминология и культура речи. М., 1981, с. 11—12.

57

re, különösen, ha nem váltak nemzetközivé»⁹. A legtöbb nyelvben találhatók azonos jelentésű kettős terminusok. Egyetérthetünk azzal, hogy célszerűbb lett megfelelőjét találni az olyan átvett szónak, amely nem klasszikus nyelvek elemeiből épül fel, például: krustmija — angolul crossing-over, galētājšūnas — angolul killers. Kétséges az a gyakorlat, hogy a széles körben használt, klasszikus nyelvek alapján alkotott terminus helyett lett terminust vezessenek be, például: metastāze — sriesumi. Köztársaságunkban a tudomány népszerűsítőinek feladata, hogy az új lett terminusokat ésszerűen bevezessék a gyakorlatba. Bár „minden újonnan bevezetett szó olyan, mint egy ablak az elhagyatott házon, és minden arra járó kölyök kedvet érez hozzá, hogy követ dobjon bele”¹⁰, a lett alapon létrehozott új alakulatok folyamatos népszerűsítése segíti majd, hogy hamarabb megtalálják helyüket az orvostudomány terminusrendszerében, miközben feltárja az új terminus lényegét a nem szakértők számára.

A tudományos-ismeretterjesztő orvosi szövegek tájékoztatási eszközeinek megválasztásában nagy szerepet játszanak a pszichológiai tényezők, amelyeket egyelőre még nem tanulmányoztak kellőképpen. Számos anyanyelvi alapú orvosi terminus nem kívánatos konnotációval bír. Puszta etikai okokból a tudományos-ismeretterjesztő irodalomban többnyire nem aptaukošanās, hanem adipozitāte, nem resns, hanem korpulents, nem mirstība, hanem letalitāte szerepel. Egyes betegségek megnevezésekor is az a tendencia érvényesül, hogy a nemzetközi terminust használják.

A népszerű kiadványokban figyelembe kell venni az úgynevezett „ezredes özvegye”-komplexust is, amelyet J. Smoole elbeszéléséről neveztek el: ez a törekvés arra, hogy az ember betegségének tekintélyesebbnek és tudományosabbnak hangzó nevet találjon.

Ha annak részletes elemzése, hogy milyen tényezők késztetik a lakosságot a lett vagy a nemzetközi terminus előnyben részesítésére, a pszicholingvisztika illetékességi körébe tartozik, akkor az olvasó pszichológiájának legfontosabb vonásait a terminológus nyelvészeknek, különösen pedig a tudományos-ismeretterjesztő kiadványok szerzőinek és szerkesztőinek kell figyelembe venniük. Az új orvosi terminusok alkotóinak ajánlatos számolniuk az olyan kiegészítő tényezőkkel, mint a pszichológiai és érzelmi tényezők. A legmegfelelőbb kifejezési eszközök célszerű kiválasztása elősegíti az orvosi ismeretek további terjesztését, amelyek mindannyiunk számára nélkülözhetetlenek.

⁹ L a z o v s k i s I. Ārsts un valoda.—Literatūra un Māksla, 1981, 23.I, 6. lpp.

¹⁰ S e l j e H. Mana mūža stress.—Rīga, 1983, 77. lpp.