LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXVIII (1989)

KALBŲ RYŠIAI IR SĄVEIKOS

LAIMA GRUMADIENĖ

VARENAVO KERÜLET TELEPÜLÉSNEVEINEK SZLÁVOSÍTÁSA

A nyelvi szubsztrátum kutatása sok új anyagot szolgáltathat, de mindenekelőtt meg kell határozni a szubsztrátumnyelv rekonstruálásának szabályait, vagyis azokat a módszereket, amelyekkel eltávolíthatók a szupersztrátum lerakódásai. A nyelvi tények akkor rekonstruálhatók, amikor ellenőrzésük már nem lehetséges. Kétnyelvűségi helyzetben meg lehet próbálni helyreállítani a nyelvi tényeket, könnyebben fel lehet tárni a legáltalánosabb szabályszerűségeket, amelyek alapján az egyik nyelv elemei a másikhoz igazodnak. Így megérthető a nyelvek kölcsönhatásának mechanizmusa, és nyomon követhető a nyelvi elemek cseréje.

Az onomasztika a szubsztrátumkutatás egyik tárgya. A litván onomasztika elszlávosodásának sajátosságait már több alkalommal vizsgálták. Megemlítendők K. Būga (1958), K. O. Falko (1963), J. Otrembskio (1963), J. Princo (1968) és mások alapos, gazdag anyagra épülő munkái. Ezek írott forrásokra támaszkodnak, ezért jelentős figyelmet szentelnek az írásjelek készletének, az írnokok képességeinek és hozzáállásának, valamint nagy súlyt helyeznek a nyelvek diakronikus viszonyaira. A legáltalánosabb szabályszerűségeket már sikerült megállapítani, de a kivételeket vagy akár az ellentmondó tendenciák megnyilvánulásait rendszerint ki kell zárni, vagy nyelven kívüli tényezőkkel kell magyarázni.

A nyelv rendkívül tökéletes rendszer, „úgy működik, mint az óramű”, ha a nyelvek valóban kölcsönhatásba lépnek, és nem egy más anyanyelvű írnok jegyzi le egy számára egzotikus nyelv szavait. Egészen más a helyzet, amikor kétnyelvű emberek az egyik nyelv számukra jól érthető szavait egy másik nyelven adják vissza, amelyet szintén jól ismernek, és amelynek eszköztárát érzik. E kutatás tárgya a nyelvek kölcsönhatása.

E célra felbecsülhetetlen értékű nyelvi tények találhatók az úgynevezett periférikus litván nyelvjárási szigeteken és a határvidékeken. A tanulmány anyagát a Belorusz SZSZK Varenavo járásában gyűjtötték az 1984–1987-es expedíciók során. A járás általános szociolingvisztikai helyzetét meglehetősen részletesen leírták (Чекмонас 1988).

Az utóbbi időben különösen fellendültek a periférikus litván nyelvjárások kutatásai: A. Vidugiris és K. Garšva folytatja munkáját, V. Čekmonas pedig tanítványaival (A. Vaičiulytė-Romančiuk, T. Vaišnytė és mások) valósítja meg e vidékeken a szélesebb körű szociolingvisztikai dialektológia saját elképzelését¹.

Az élőbeszédből végzett szubsztrátumkutatás ritka a nyelvészeti gyakorlatban, ezért érdemes néhány módszertani szempontot megvitatni.

Mindenekelőtt valamennyi együtt élő nyelvet és nyelvjárást komplex módon kell vizsgálni. A nyelvtani leírásokat és a szótárakat úgy kell elkészíteni, hogy tükrözzék, mely esetekben-

¹Őszinte hálával tartozom V. Čekmonasnak magáért a kutatás ötletéért, valamint minden itt említett rendszeres expedíciós résztvevőnek a kölcsönös segítségért.

84

azokban egy nyelvet, azokban pedig egy másikat használnak. Más szóval, a nyelvek kölcsönhatását és kapcsolatát vizsgálva arra kell törekednünk, hogy megtaláljuk az innovációs gócokat.

Tehát a második szempont a vizsgált tárgy szociolingvisztikai megközelítése: ki, mikor, hol, kivel és hogyan beszél. A szociolingvisztikai tényezők nagy befolyását az mutatja, hogy a tárgyalt Varenavo járás környékének 15 oikonimáján a szlávosodás jelentősen eltér. Például Balčiškiai, Girkai és részben Rūdiņia, kisebb mértékben pedig Žirmūnai környékén még nem is olyan régen élő volt a litván nyelv, bár mára jelentősen visszaszorult; Misevičiai és Ažubalis környékén viszont már régen nem, és mostanra valószínűleg senki sem beszél litvánul. Mindez meghatározta az oikonimák szlávosodásának sajátosságait: a kétnyelvűek rendszerint a másik nyelv eszközeivel magyarázzák az oikonimák szemantikai és formai tartalmát, olyan másnyelvi képzőket és előtagokat alkalmazva, amelyek azt a legpontosabban adják vissza; a nyelvet elfelejtők (lengyel orientációjúak) pedig leggyakrabban mindenre lengyel képzőket és végződéseket alkalmaznak. Ezeken a helyeken a szubsztrátum nyelvét különösen vastag szupersztrátumréteg borítja. Az erős ellengyelesítés egykori gócát a legmegbízhatóbban a lengyel nyelv szabályai szerint áthelyezett hangsúly mutatja, amelynek eredeti helye véglegesen rejtve maradhat. Hasonló jelenségek a nyelv más szintjein is végbemennek.

Harmadszor: minden lehetséges nyelvi tényt össze kell gyűjteni, és rögzíteni kell azokat a részleteket, amelyek befolyásolhatják a név eredetét (domborzat, földrajzi fekvés stb.). Az etimologizálás szempontjából fontosak lehetnek a környező mikrotoponimák és az uralkodó antroponimák is. A vizsgált terület oikonimáinak egy része családneveken alapul, vö. Surkantai ~ Сурканты Blč, Vilbikai ~ Вильбики Blč, de természetesen a fordított folyamat is lehetséges: Kულiai ~ Кули Grk és az ottani családnév Кулейч.

Hasznos tudni, hogy Saltoniškės ~ Солтаниуки Grk az egyetlen, mélyen az erdőbe ékelődő kis falu. Ez nagyban megerősíti azt a hipotézist, amely a salt- tövű vízneveket a ѕлата „az állat nyakánál levő mirigy; a belekre rakódott zsír”; saltas „a zsírban levő fekete kis csomó” stb. jelentésű szavakkal hozza kapcsolatba (vö. Vanagas 1981, 289). A Pėncin iškės ~ Пѣнцынюки Rod falu – akárcsak a Plikiai ~ Плики Žrm – nyílt területen fekszik, ezért neve összefügghet a pėntis „sarok” szóval.

Ezek lennének a szubsztrátumjelenségek vizsgálatának legfőbb szociolingvisztikai feladatai. A tárgyalt szempontból a nyelvi érintkezés következményeit Fehéroroszországban elsőként a litván peremnyelvjárások képviselői, T. Vaišnytė (Войшниц 1986) és A. Romańčiuk (1989) vizsgálták.

Ez a cikk kizárólag oikonimákat ír le: 148 falu nevét, amelyeket 1984–1987-ben a Varenavo járás helyi kétnyelvű vagy többnyelvű (nem egynyelvű) lakosaitól jegyeztek fel. Ez a legmegbízhatóbb forrás a nyelvek érintkezési szabályainak megállapításához: a felbukkanó „kivételek” más szabályok működésének következményei, véletlenek nincsenek. A jelenleg használt litván és belarusz (köznyelvi) oikonimaalakokat rögzíti.

A különféle jellegű és különböző korú írásos forrásokban számos vizsgált oikonima lengyel és orosz alakja található, itt azonban szigorúan külön kell választani az élőbeszéd (amely kétnyelvűséget feltételez) és az írott nyelv adatait. Például a Žirmūnai környékén található Zalieckiai falut, amelynek neve valószínűleg a környéken ma is élő Zalieckiai családnevéről származik, oroszul most már Залеские alakban írják, vagyis a népetimológia alapján úgy magyarázták, hogy a falu az erdőn túl van

85

az erdőn. Ezért célszerűbb korlátozni a vizsgált anyag terjedelmét, de minél homogénebb, vagyis hitelesebb anyagot használni.

Még egy módszertani megjegyzés. A 20. század 3–4. évtizedében az említett vidékeken rövid, de meglehetősen intenzív, a „Rytas” egyesület által szervezett mozgalom zajlott a litván identitás újjáélesztéséért. Sok faluban olvasótermek létesültek; ezek napjainkig olyan emberek csoportját hagyták maguk után, akik nem szüleiktől tanultak meg litvánul (bár az utóbbiak gyakran még tudtak litvánul, gyermekeiket azonban már nem tanították meg), hanem a tanítóktól, az olvasótermekben. Az ilyen emberektől (akik nem nyelvjárásban vagy csak félig nyelvjárásban beszélnek) feljegyzett helynevek hiperkorrekciósak lehetnek, vö. *Gaivūnai ~ гаўёўны Rod, de itt Aivūnai áll (a nyelvjárásban az ai < ei a szó elején), vö. Эйтūны (Lydai járás), valamint a nyelvjárási alakot: Aišiškės ~ Эйшыўки.

Csak a beszélt nyelv (mivel írásban nem tükröződik) mutathatja meg, hogy a szubsztrátumalakokban hol volt /g/, és hol toldották be: a belarusz alakban a [g] allofón arra utal, hogy korábban a szubsztrátumnyelvben is /g/ volt, míg a [ɣ] többnyire betoldást jelez, vö. yaŭyūnīuki Ben. A szó eleji [ɣ] lehetővé teszi, hogy fokozatosan rekonstruáljuk az igei tő ei- alapját ebben az oikonimában is.

Az anyaggyűjtés és -válogatás elveinek ismertetése után a továbbiakban az oikonimák egyik nyelvből a másikba történő átvitelének szabályait tárgyaljuk, és ezek szerint osztályozzuk az összegyűjtött példákat. Kiindulópontként J. Princo, részben pedig K. O. Falko módszertani elveit választottuk: külön kell választani, és a fonetikai megfontolások közül ki kell zárni azokat a példákat, amelyeket fordítással vagy magyarázó átvétellel (az utóbbit J. Princas Deutungnak nevezi) adnak vissza egy másik nyelven. Fordításnak azt a változtatást nevezzük, amikor az oikonima jelentését fonetikai kapcsolat nélküli, másik nyelvi szó adja vissza; magyarázó átvételnek pedig azt, amikor a másik nyelv megfelelőit úgy választják ki, hogy a lehető legnagyobb legyen a fonetikai hasonlóság. Fordítás például a Aukštūjai ~ Высокія Grk, magyarázó átvétel pedig a Bilōnys ~ Біланы Žrm.

Fordítás. Egyértelmű fordítási példából kevés van. Például egy ilyen szláv oikonima, mint a Бярбазаўка Ažbl, alapot ad a fordítás gyanújára, de lehet szláv falu is, hiszen más alakját nem jegyezték fel. Más a helyzet, amikor tudjuk, hogy a Aukštūjai ~ Высокія Grk, a Piliakalnis ~ уападіўша Rod, a Lietuva ~ Литвіца Bnk, illetve az Ažūbalis | Žūbalis ~ Забалаць | Заболаць Ažbl, Bnk esetében még a nyelvtani nem is megváltozik, noha a balti oikonimák belarusz (és lengyel) nyelvű visszaadásakor igyekeznek ugyanazt a nemet és számot megőrizni. Kézenfekvő volna a Залешаны Msv, Ažbl, Заречане Msv oikonimákat is fordításként kezelni, és a képzők fordítását is felvetni: Дайнавічка (*Dainavėlė) Msv, mivel mellette ott van a Dainavā. Kýbelčiki Msv. Elképzelhető, hogy a Kýbelčiki szubsztrátumalakja Kubiliėliai volt, de ezeket a feltevéseket nyelvi tények nem támasztják alá.

Az alapszó mellett az összetett helyneveknek csak egyes elemeit is lefordítják: Senėji Smilginiai ~ Старыя Смільгіны Rod.

Magyarázó átvétel. A helynevek magyarázó átvitele a leggyakoribb módszer. Ennek két altípusa különböztethető meg: amikor a jelentésbeli és a morfológiai hasonlóságot egyaránt keresik, illetve amikor alapvetően morfológiai eszközökkel élnek.

Az egyik csoportot azok a gyűjtőnevek alkotják, amelyek alapja a foglalkozás vagy hivatás alapján adott személymegnevezés, valamint annak szláv megfelelői; a régi balti–szláv kapcsolatok és a kölcsönzések miatt ezek nagyon hasonlóak: Bajōrai ~ Баяры Žrm, Ulonai ~ Ула-

86

nú Grk, Kavòliai ~ Kaválʹki Grk. A -ki képző megjelenését ebben az esetben talán a gyűjtő jelentés kifejezésének szükségessége idézte elő, ezért jelenik meg a képző ott, ahol korábban nem volt.

A magyarázó átadás második módja a homonímia alapján létrejövő új értelmezés: Zaliečiai ~ Зале́й(с)кія Žrm, vö. a környékbeli családnevet: Зале́йкій. Vagyis a gyűjtő helynév alapjául egy családnevet vesznek, és a -(i)ai > i végződést nem egyszerűen átveszik, hanem a következő minta szerint alakítják: -ėkių végű családnévből -ėkią végű oikonimát képeznek. Így a Зале́йкі alakból „érthetőbb” Зале́йкіа jön létre, amely már homonima (vagy majdnem homonima) a „залесские” – „erdőn túli” jelentésben.

A magyarázat harmadik módja az, amikor a szó összes morfémáját és a hangsúly helyét is megváltoztatják; ez már majdnem fordítás, de az alapszó mégis meglehetősen hasonló: Babriņykai ~ Бабрау́нікі Ažbl, Beržuonà ~ Березна́ Žrm (vö. a megfelelő folyónévvel), Várniškės ~ Варо́нічы Msv.

A negyedik mód az lehet, amikor „tehetetlenségből” a litván oikonima alakjának végét azonosítják a megfelelő, gyűjtő jelentésű litván képzővel, és már ezt az utóbbit adják vissza; vö. Paliūnai ~ Паліўцы Rod (a Ditvós felső folyásának mocsaraiban fekvő falu neve valószínűleg a liūnas ’mocsár’ közszóból és a pa- előtagból származik). Tehát itt a -ūnai képzőt hiperkorrekt módon értelmezték. Ehhez a képzési módhoz valószínűleg az összes nem családnévi eredetű oikonima tartozna, amelyek szemantikája első pillantásra nem világos. Vagyis formálisan járnak el, amikor a szóvégi rész hasonlóan hangzik, mint egy képző. Ebben a tanulmányban a negyedik módot lehetségesnek tekintjük, de külön helynév-szemantikai elemzés nélkül nem alkalmazható megfelelően.

Mint említettük, a magyarázó átadás kizárólag morfológiai ekvivalenseken (vagy részleges ekvivalenseken), azaz előtagokon, képzőkön és végződéseken alapulhat. Ez az oikonimák szlávosításának fő módja.

Kevés az előtaggal képzett helynév, ezért úgy tűnhet, hogy ez nem produktív módszer. A 6 azonosított, előtaggal képzett litván oikonima közül 1-et lefordítottak (Ažūbalis | Žūbalis ~ Забола́ць | Забола́ць Ažbl, Bnk), egy esetben pedig csak a lengyel alakot fordítják le (mivel a litván és a belarusz előtag megegyezik): Pravožà ~ Праваса́ц ~ Pžóvóžá Ažbl; ez egyben folyónév is. További 2 oikonima, amelyek a mēdžias ’erdő’ és valkà ’tócsás, mocsaras hely’ közszóhoz kapcsolódik, valamint 1, amely a Ditvà folyónévhez kötődik, a pa- előtaggal alakult; ezeknél egy nagyon hasonló belarusz По- előtagot választanak, vö. Padzitvė | Padzicývys ~ По́дзімба Blč, Pamedė ~ По́мяд(з)ь Blč, Pavalakė ~ По́ва-лака Blč. Hogy ez nem fonetikai átadás, hanem az előtag kicserélése, azt az is mutatja, hogy a belarusz По- magához vonzza a hangsúlyt. Fordított esetben a litván Pārodūnė alak hangsúlyos előtagja a belarusz Параду́нь Dčk alakban hangsúlytalanná válik.

A képzők átadása a morfológiai adaptációs módszerek közül a legösszetettebb. A példák azt mutatják, hogy szigorúan betartják a következő szabályt: a litván képző magánhangzói jól megválasztott fonetikai megfelelőket kapnak a belarusz képzőben, a képző többi eleme azonban már morfológiai (a gyűjtő jelentést kifejező megfelelő keresése), nem pedig fonetikai kritériumok alapján igazodik. Úgy tűnik, az a és o váltakozását a hangsúly szabályozza: az akut a és o változatlan marad, a cirkumflex a o-vá, az o pedig a-vá alakul, de ez a szabályszerűség még nem tekinthető biztosan megállapítottnak. A nyelvek tartós békés

87

együttélése (amikor egyik nyelvet sem nyomja el és nem szorítja háttérbe a másik, tekintélyesebb nyelv) a szóban forgó átadási mód választására ösztönöz, vagyis a tudatos adaptációra, nem csupán a fonetikai külső megváltoztatására. Íme néhány példa a képzők magyarázó átadására.

-ėnai ~ -ėhė: Dvarčėnai ~ Дварчане Ažbl, Kazlėnai ~ Казляны(a) Ažbl, Zaprudėnai ~ Запрудзяны Ažbl;

-iniai ~ -інцы: Dubiniai ~ Дубіныцы Grk (Balčiškėn található a Dubiniai erdő). Lehetséges, hogy az -інцы képzőt, amelyet gyűjtő jelentés kifejezésére használnak, itt hiperkorrekt módon alkalmazták?

-inykai ~ iki: Druskinykai ~ Дру́сініки Blč, itt folyik a Druskėlė patak. Az -аніцы és -яны képző közötti választás a tő utolsó mássalhangzójának keménységétől függ: kemény mássalhangzó után az -аніцы, lágy után az -яны használatos;

-(i) ónys ~ -(я) ány: Bilónys ~ Біляны Žrm, Kivónys ~ Ківяны Dčk, Leliōnys|Liuliōnys ~ Ліляны | Люляны Grk, Mickónys ~ Міцканы Nč, Miežónys|Mieziónys ~ Межяны | Мізяны [Grk, Pavilionys ~ Павіляны Dčk, Pereigónys ~ Пере(й)ганы Prg, Skaldónys ~ Складаны Rod, Ramaškónys ~ Рамашканы Prg, Tišmonys ~ Тишмяны Bnk, Vigónys ~ Віганы Rod. E oikonimák némelyikének gyűjtő jellege nem világos, ezért szerepet játszhatott a fonetikai analógia tényezője.

-ūnai ~ -ўнуцы: Aivūnai ~ пайўнуцы Rod, Lipkūnai ~ Липкуныцы Grk, Mačiūnai|Mičiūnai|Miciūnai ~ Мачуныцы Dčk, Nekraščiūnai ~ Някřашчуныцы Nč, Piliūnai|Piliūnys ~ Пілюны Blč, Pocelūnai ~ Пацелуны Rod, Sapūnai ~ Сапуны Grk (a Сапка családnév és a Сапунка patak is létezik), Tolkūnai ~ Талкуныцы Rod, Vaikūnai|Vaikūnony­s|Vaikūnys ~ Вайкуныцы Rod.

A fonetikai átadási módhoz legközelebb a végződések magyarázó átadása áll; olykor a két jelenség még nehezen is különíthető el. Ez a legnépesebb alcsoport. Megjegyzendő, hogy a legtöbb esetben a hangsúly helye változatlan marad; mindössze egy kivétel fordult elő: Ramūčiai ~ Рамучы Bnk.

Az -ai végződés megfelelője -i vagy -ы: Adėvर्नykai ~ Адэ́рнікі Rod, Balčinykėliai ~ Бальчынікелі Bnk, Balkūnai ~ Балькуны Klš, Bartašiūnai ~ Барташу́ны Prg, Bastūnai ~ Бастуны Bst, Biliai ~ Бі́лі Klš, Biržiniai ~ Біржыны Bnk, Budrėvičiai ~ Будрэвічы Žrm, a Будрэ́віч családnév is létezik, Draguciai ~ Драгучы Blč, a Драгучы családnév is létezik, Džietkai ~ Дзе́ткі Ažbl, Geštautai ~ Гештаўты Blč, Ginėliai ~ Гінелі Nč, Gudėliai ~ Гудэлі Žrm, Hánevičiai ~ у́аніцэвічы Žrm, a у́аніцэвіч családnév is létezik, Jančiai ~ Янчы Dčk, Jotutai ~ Ятаўты Rod, Juciūnai ~ Юцюны Rod, Jurāliai ~ Юрэлі Dčk, Kargaudai ~ Каргаўды Grk, Kemeišiai ~ Кемейшы Rod, Kerbedziai ~ Кербедзі Žrm, a Ке́рбедзь családnév is létezik, Klaišiai ~ Клайшы Grk, Klóniai ~ Клоні Ažbl, Kukliai ~ Куклі Blč, Kulidž ~ Кулі Grk, a Куле́іч családnév is létezik, Kużiai ~ Кузьцы Bnk, Leliušai ~ Лялюшы Grk, Lauciūnai ~ Лаўцу́ны Bst, Klš területén Лаўцы falu található, Lebedūnykai ~ Лебеднікі Dčk, a Lebeda folyó is létezik, Lūnkiai ~ Лункі Grk, a Лунке́іч családnév is létezik, Nasavičai ~ Насавічы Rod, a Но́савіч családnév is létezik, Navikai ~ Навікі Grk, a Но́вік családnév is létezik, Norkūnai ~ Наркӯны Ažbl, Dčk, a Наркӯн családnév is létezik, Mažėi-kiai ~ Мажэйкі Rod, a Мажэйка családnév is létezik, Mėdžiušai ~ Мядзюшы Rod, Minykai|Mnykai ~ Мніхі Žrm, Mogūnai ~ Магуны Žrm, Padaikai ~ Па-

88

džiūki Ažbl, Papiškiai ~ Папіўкі Rod, Petrašiūnai ~ Петрашўны Žrm, Pliškiai ~ Плікі Žrm, Poškai ~ Пашкі Ažbl, Pusiavárai ~ Пусаўары Rod, Rač-kūnai|Račkūnai ~ Рачкуны Bst, Rod, vezetéknév Рачка, Radžiūnai ~ Радзюны Dčk, vezetéknév Радзголь, Ramučiai ~ Рамуыці Bnk, Sakalai ~ Сакалы Bst, Scilgūnai ~ Сцилгўны Vrn, Skireikiai ~ Скірэйкі Rod, Sidurūkai ~ Сяўрукі Blč, vezetéknév Сяўрук|Саўрук, Smilginiai ~ Смільгіни Nč, Rod, Ažbl, Stračiūnai ~ Страчуны Rod, Stukai ~ Стукі Žrm, Surkantai ~ Сурканты Blč, Šalčiniai ~ Шальчыны Žrm, Ševerdókai ~ Шевердакі Žrm, Šaurai|Šiauriai ~ Шаўры Nč, Taukiniai ~ Таўкіни Žrm, Traigiai ~ Трайзі Ažbl, Trakėliai ~ Тракэлі Bst, Vaišniai ~ Вайшні|Воўшні|Воўшня Bnk, utóbbi fordítási példa, a tövön pedig a lengyel nyelv adsztrátumhatása miatt van a hangsúly; vezetéknév Ваўшніс|Воўшніс, Varėliai ~ (В)Орлі Rod, Vaškėliai ~ Вашкелі Rod, vezetéknév Вашкелоўць, Zapasnykai ~ Запаснікі Ažbl, vezetéknév Занаčnik, Žirmūnai ~ Жырмўны Žrm.

Az -ės végződésű oikonimák a belarusz nyelvhez való igazítás során -i végződést kapnak: Abrōmiškės ~ Абрамішкі Ažbl, Alekšāškės ~ Алякшышкі Nč, Ambražiškės ~ Амбражышкі Plc, vezetéknév Амбражык, Ažėliškės ~ Ажэлішкі Žrm, Balčiškės|Balčiškės ~ Больышкі Blč, vezetéknevek Бальціч, Balčius, Bartašīškės ~ Барташышкі Rod, vezetéknév Бартось, Daugėlįškės ~ Даўгелішкі Rod, vezetéknevek Даўгяла, Даўгелеч, Daugirdziškės ~ Даўгірдзишкі Rod, Dōčiškės ~ До̄цішкі Dčk, Gudziniškės ~ Гудзінішкі Ažbl, Jūotkiškės|Jūotkos ~ Ёмкішкі Bnk, vezetéknevek Ëdic, Ямкевіч, Kūrkes ~ Кўркі Rod, Lapōčiškės ~ Лапаўшкі Prd, Bst, Nāniškės ~ Но̄нішкі Žrm, Padvariškės ~ Падва-рыўшки Bnk, Pėneniškės ~ Пēнūнішкі Rod, Sališkės ~ Салішкі Rod, a közelben lévő erdő neve Salà, Šaltoniškės ~ Со̄лтанішкі Grk, Serbeniškės ~ Се̄рбенішкі Nč, Sūšyškės ~ Сўшыўшкі Dčk, Taičiškės ~ То̄ўшкі|То̄ўшішкі Grk, Trumpiškės ~ Трӯмнішкі Prd, Valdōtiškės|Valdotiškės|Valdonai ~ Валдо̄тышкі|Во̄лда-жышкі Blč, Vanagiškės ~ Ванагішкі Grk.

A belarusz nyelvben az -os végződésű oikonimák is -i végződést kapnak: Berýlos ~ Бя-рылы Plc, Girkos ~ Гіркі Grk, vezetéknév Гіріс, a közelben, Navikuose, az erdő neve Гipa, Гіро̄ць, Paloskose a forrás neve Гіркі, Mikūtos ~ Мікūты Blč, vezetéknév Мікūць, Palōškos ~ Палаўкі Grk, Taločkos ~ Тало̄чкі Ažbl, vezetéknév Тало̄чка, Valaišos ~ Вале̄йшны, vezetéknév Вале̄йшна.

A cikk áttekinti a litván oikonimák nemének szemantikai és morfológiai belarusz nyelvű (egyszerűsített) visszaadásának módjait. A fonetikai átírás szabályait itt nem tárgyaljuk.

A Varėna járás kétnyelvű helyi lakosoktól feljegyzett oikonimáinak áttekintése azt mutatja, hogy többféle visszaadási mód lehetséges, ám a bemutatott eredmények még nem segítenek eldönteni, miért választják az egyik vagy a másik megoldást; például miért fordítják le az egyik helyen a képzőt, míg egy hasonló esetben máshol csak a végződést? Feltételezhető, hogy ilyen esetekben sok múlik a nyelvi orientáció értékrendjén, de ez már egy másik cikk témája.

89

RÖVIDÍTÉSEK

Ažbl – Ažubalis

Blč – Balčiškės

Bst – Bastūnai

Bnk – Benekainiai

Dčk – Dočiškės

Grk – Girkos

Klš – Kauleliškės

Msv – Misevičiai

Nč – Nočia

Plc – Palečkiškės

Prd – Paradnės

Prg – Pereigonių

Rod – Ródūnios

Vrnw – Varenávo

Žrm – Žirmūnų

LITERATŪRA

Būga K. Apie lietuvių asmens vardus // Būga K. Rinktiniai raštai. V., 1958. T. 1. P. 201–269.

Falk K.-O. Ze studiów nad slawizacją litewskich nazw miejscowych i osobowych // Skandoslavica. Copenhagen. 1963. T. 9. S. 87–103.

Otrębski J. Slawizacja litewskich nazw wodnych i miejscowych // Z polskich studiów slawistycznych. Seria 2: Językoznawstwo. W-wa. 1963. P. 267–286.

Prinz J. Die Slavisierung baltischer und die Baltisierung slavischer Ortsnamen im Gebiet des ehemaligen Gouvernements. Suwałki; Wiesbaden. 1968. 320 P. (Rec.: Urbūtis V. Baltistica. 1969. T. 5(2). P. 210–217; Vanagas A. LKK. 1970. T. 12. P. 194–200).

Romančiuk A. Mikrotoponimų funkcionavimas daugiakalbėje aplinkoje // Jaunųjų filologų darbai. V., 1989. T. 3.

Vanagas A. Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas. V., 1981. 289 P.

Войшниш Т. А. Ономастический тезаурус Переганцевского с/с Вороновского р-на БССР: диплом. работа. Вильнюс: ВГУ, 1986. 87 с.

Чекмонас В. Н. Функционирование языков и билингвизм // LKK. 1988. Т. 27. С. 37–54.

СЛАВЯНИЗАЦИЯ ОЙКОНИМОВ В ВОРОНОВСКОМ РАЙОНЕ

Резюме

Приводятся результаты исследования ойконимии Вороновского р-на БССР, функционирующей в литовской и белорусской формах и записанной от местных жителей билингвов. Устанавливаются правила грамматически осознанного переноса форм одного языка в другой. Определены следующие его типы: 1) семантический перевод: Aukštūjojai ~ Высокія Grk, Ažūbalis ~ Забалаць Bnk, Ažbl, Sentėjų Smilginiai ~ Старые Смилыгини Rod; 2) объяснение при помощи подбора соответствующих морфологических элементов белорусского диалекта: а) родственных корней: Beržūnai ~ Березня Žrm, Varnìškės ~ Вароничи Msv; б) приставок: Pavalakė ~ Повалка Blč; в) суффиксов: Dvarčėnai ~ Дварчане Ažbl, Vigōnys ~ Виганцы Rod; г) окончаний: Ažėliškės ~ Ажэлишки Žrm.

Делается заключение об относительно высокой регулярности соблюдения данных правил, а также предположение (без доказательств) о наличии процесса переосмысления правил переноса под влиянием адстрата (в данном случае – польского языка).