(1805—1889). Már pusztán ez a tény sem bizonyítja, hogy a klastininkas szó L. Ivinskis neologizmusa. A striekis terminus (229. o.) sem neologizmus. Germanizmus.

A monográfia joggal rója fel L. Ivinskiui, hogy a Robinson Crusoe fordításakor „néhány szóalakot ügyetlenül alkotott meg, például: ispanczikas, brazilczikai” (229. o.). A nyelvésznek itt nem kerülheti el a figyelmét a „szóalak” fogalma, hiszen nem a szavak formáját, hanem a lexémát értik rajta.

L. Ivinskis által használt latin botanikai terminusok közlésekor néhol nem sikerült elkerülni a sajtóhibákat, például: „Wilkuoge juodoje. Actaca (= Actaea — KG) spicata” (221. o.), „Kartinis musmiris. Agraricus (= Agaricus — KG) muscarius” (221. o.); „Skujej, lapaj eglu, puszun ir kadagiun. Folija (= Folia — KG) ociculares (= acicularis — KG)” (221. o.) és így tovább. Ha ezek L. Ivinskis hibái, akkor lábjegyzetekben kellett volna tárgyalni őket. Maga a szerző sem mindig pontosan használja a terminusokat, például: „L. Ivinskis a fordításban helytelenül használta a nu előtagot: összetett szavakban helyette a nuo hiperformalizmust írta” (223. o.). Az előtagokkal képzett szavakat nem lehet sem összetettnek, sem összetételnek nevezni. Egy másik helyen ez áll: „A nyelvjárás megerősíti, hogy a nazális alakokban megmaradt az n hang [...]” (222. o.). A nyelvészetben nem létezik „nazális alak” fogalom. Mindezek különféle apróságok, kisebb tévedések. Mivel azonban a monográfiában nem egy-két ilyen apróság akad, hanem egész sereg, akarva-akaratlanul kételkedni kezdünk L. Ivinskis szövegeinek nyelvészeti elemzésében megmutatkozó szakmai hozzáértésben.

Egy-két apró kifogást a monográfia tartalmával szemben is meg lehet fogalmazni. Például első fejezetének címe „Életút”. Csakhogy a pedagógusi munka vagy a Kaunasban végzett munka is az életút része. A monográfiához csatolták az L. Ivinskis kalendáriumaiban megjelent művek, cikkek és híradások bibliográfiai jegyzékét, de hiányoljuk a monográfiákban szokásos névmutatót és az illusztrációk jegyzékét.

Amikor a recenzált monográfia kisebb hibáit emeljük ki, nem gondoljuk, hogy a fáktól nem látni az erdőt. Az erdő itt jól látható, és gyönyörködteti a szemet. D. Petkevičiūtė munkája dicséretet érdemel. Publius Terentius római drámaíró szavaival élve: pro captu lectoris habent sua fata libelli, vagyis a könyvek sorsa az olvasók felfogóképességétől függ. Úgy véljük, ennek a könyvnek kedvező sors jut, mert becsületesen megírt és magas tudományos színvonalú mű.

Kazimieras Gaivenis

PACSIKE, NEM PEDIG LIGUTĖ

A litván ornitológia tekintélye, Tadas Ivanauskas szerint a pacsirtafélék családjában (Alaudidae) a legismertebb mezei fajon, a mezei pacsirtán, vagyis a pacsirtán (Alauda arvensis) LPV 134, LP III 167, valamint a városi búbos pacsirtán, vagyis a bóbita pacsirtán (Galerida cristata; a TLE IV-ben szereplő crictata sajtóhiba) LPV 135, LP III 173 (más néven kuodys), továbbá a nálunk igen ritka (főként a Kuršių-neriján előforduló) szarvas (lettül füles—füles pacsirta (Eremophila alpestris) LPV 135, LP III 175 faj mellett van egy negyedik faj is — száraz, homokos talajoké (nem kedveli Suvalkija termékeny földjeit, Klaipėda

183

(a vidéken), száraz erdőszéleken, fenyvesekben, hangás területeken és irtásokon élő vándormadár, a Lullula arborea, amelynek magyar megfelelőjét T. Ivanauskas is mindig másképpen adja meg: ligutė LPV 134, ligutė, vagy miškinis vieversys LP III 176, miškinis vieversys, vagy ligutė PP 232, jóllehet fő művében, a „Lietuvos paukščiai”-ban ez áll: „A Ligutė valódi pacsirta” (LP III 176). Ezzel szemben S. Mastauskis különbséget tesz: „Ehhez a [pacsirták — J. K.] családhoz Litvániában a ligutė (Lullula arborea L.) és a pacsirták tartoznak” (TZ 536). Jelenleg 3 vieversių faját ismerik el (TLE IV), a ligutė pedig a TLE II-ben önálló fajnak számít (így a családnak mintegy 2 neme van, bár ezt az LP I 94, 96, 210 által említett taxont az ornitológiában nem használják). Így a miškinis vieversys szinonima (DŽ₂ lygutė „a pacsirták családjába tartozó, kis termetű énekesmadár, erdei pacsirta”) alkalmatlanná válik (de megfelel a „erdei pacsirta, a mezei pacsirtánál kisebb” magyarázat a DŽ₃-ban).

A rendszertani kérdéseket azonban hagyjuk a szakemberekre. Ez a madár, amely „a földön szaladgál, akár egy kisegér”, amelynek „röpte nagyon könnyed”, és amely „tiszta, mintha ezüstből volnának, hangokon” (LP III 178) „hirdeti elbűvölő dalocskáját: liu-liu-liu… liuli-liuli-liuli…” (ugyanott, 177), még mindig keresi nevének helyes alakját. T. Ivanauskas és S. Mastauskis a ligutė alakot írta, ehhez tartja magát V. Logminas is (Lp 122). Három enciklopédiánk is ingadozott: MLTE II 792, III 748 — ligutė, LTE VII 24, XII 238 — lygutė, TLE II 609 — megint ligutė… Még a bostoni enciklopédia sem tartott ki mellette, de végül a helyes irányba billent: LE XVI 187 — lygutė, LE XXXIV 48 — ligutė, a legutóbb megjelent, Litvániának szentelt XV. kötetben pedig, a 53. oldalon — megint lygutė! Mi, nyelvészek elismerjük T. Ivanauskas érdemeit a terminológia terén, tiszteljük őt nyelvi pontosságáért és visszafogott szépségéért, e tulajdonságok összhangjáért (mindezt e rövid idézetekből is megtapasztalhatjuk). Az írásmód kérdéseit azonban a nyelv elvei szerint kell rendeznünk, és ezen a téren kizárólag ezekhez kell igazodnunk.

A tő magánhangzójának írásmódja a szó eredetétől függ. Az LKŽ VII a lygutė címszó alatt Adutiškis környékéről származó dal kétsoros részletét közli: Lygame lauke lygutės lyguoja, visame sviete siratos verkuoja. Hasonló a lyguoti 2. jelentése: „énekelni”. Ez a szó [az 1. „kitalálni a lyklygu-t (dióból, édességből stb. játszott gyerekjáték)” valójában nem másik jelentés, hanem egy másik szó — homonima] szintén A. Juška szótárából (J I 286) és az MTt VI 167-ből (A. R. Niemi, Lietuvių liaudies dainų tyrinėjimai) származik, mindkét forrás előzménye pedig A. Jakšto „Žinyčia” című lapja lehetett (1900 2 61). A J I 286 a dainuoti szó szinonimáit így sorolja fel: dainuoti, traldaruoti, lyguoti, ūksėti, augoti, talanduoti, tvaskuoti, suomuoti, tabaluoti, liūliuoti, kvėpčioti, suokti, tiepti, laskuoti, talaluoti, ripuoti, žiovaliauti, ulduoti, laluoti, aluoti, tutuoti, liuoliuoti, rauduoti, niniuoti, uolioti, samaliuoti, lyruoti, giedoti; az MTt sorrendje és alakváltozatai kissé eltérnek, és még ezekkel egészül ki: surg uoti, zurg uoti, riūkti, vali uoti, A. Sabaliauskas fordító lábjegyzetében pedig még ezekkel is: raliuoti, riduoti — tehát mintegy 30 szóval [A. Lyberis „Sinonimų žodynas” (1980) című művében a dainuoti szónak mindössze 2 szinonimája van — giedoti, audoti táj., a kalbėti szónak viszont körülbelül 250 (másfél oldal)!].

Így a lyguoti jelentése „énekelni, csicseregni” és „dalolni”. Ha valaki kétségesnek vélné az Adutiškis környéki hosszú magánhangzót, azt kétséget kizáróan bizonyítja a Višakio Rūda környékéről származó dal: Tolei kukavo, tolei lygavo, pakolei iškukavo tevo dukrelę. Nem kell csodálkozni azon, hogy a lyguoti ige csak dalokból ismert, és még kevésbé kell azt feltételezni, hogy talán a lygutė szóból ered. E. Fraenkel, anélkül hogy magát a lygutė szót etimologizálná, a lyguoti szónak

184

tágabb jelentést ad meg: „hangosan ujjongani (vor Freude aufjauchzen)”, és összeveti a lett līgot szóval: „énekelni, ujjongani, János-napi dalokat énekelni, János napját ünnepelni”, valamint a līg(u)o, līgā alakokkal (FrnW). Ez meggyőzően megmagyarázza a lygutė szó motivációját is. A litván szóalkotásról szóló számos tanulmányban a lygutė nem fordul elő, de nyilvánvaló, hogy a veL-képző vagy igéből képzett tulajdonságnevek -utis, -ė képzőjével alkotott származékról van szó, vö.: blizgūtis, drebučiai, klausutis, sagutis, šokutė, „ugrós béka”, traukutis, žibutė. Jellemző, hogy „az ilyen származékokat különféle (általában igekötő nélküli) igékből alkotják, amelyek jelentésük alapján gyakran hangutánzó jellegűek” (V. Urbutis, — LKG I 324): barškutis, braškutis, čiauškutis, dudutis, gaudutis „búbos banka, kisfarkas”, kaukutis „kisfarkas, pörgettyű”, kukutis, šlamutis, šnekutis, tarškutis, traškučiai, tututis, žvangutis. Itt tehát szembetűnnek a növény- és madárnevek. P. Skardžius is megemlíti a madárneveket és azok gyakran „hangutánzó szóalkotását”, anélkül, hogy a szóalkotási eszközöket típusok szerint csoportosítaná (ŽD 363): budutis, dudutis, liputis, lukutis, luputis, mikutis, slukutis, takutis, tikutis, tututis, uputis. Olyan sok van belőlük, hogy egyszerűen nyelvemre jön még néhány, eddig nem említett, de nagyon is ismert név: čekutis, lakštutė, lututė.”

A lygutė alak nem kétséges. Egyébként a szótárakban mindig lygutė szerepelt — RŽ, DŽ₁, DŽ₂, LRKŽ, Ser, BŽ 137, BŽ I 242, II 607 (lygutis! — másutt ismeretlen alak), R—LKŽ I 548, IV 668, L—LV. Csak A. Lyberis ingadozása tér el ettől: L—RKŽ₁ — lygutė, L—RKŽ₂ — ligutė (és grinis vyturys — akárcsak a BŽ II 607-ben…), illetve J. Balkevičius és J. Kabelka elhallgatása — az L—LKŽ 136-ban csak az elavult miškinis vieversys szerepel.

Tanulságul a jövőre nézve: talán már régen tisztázódott volna minden, és nem maradtak volna viták, eltérések, ha a DŽ a lygutė mellett a lyguoti igét és azt a dalsort is közölte volna. A „Lietuvių kalbos rašyba ir skyryba” című műnek és az iskolai helyesírási szótáraknak is a lehető leggondosabban kellene összegyűjteniük és felvenniük az ilyen szavakat. Dehogy! K. Gaivenis már 1970-ben tisztázta az Oenanthe oenanthe, a rigófélék családjába tartozó madár nevét: kūltupys, kūltupis (LKK XII 193). A DŽ₂, L—RKŽ₁, L—RKŽ₂, R—LKŽ II 13 és TLE II 426 javított: a kényelmesebb változatot, a kūltupis alakot választotta. Az RŽ-ben kūltupys szerepelt. Az LTE VI 244 összekeverte a változatokat — kūltupiai, de kūltupys… Az Lp 141 és L—LKŽ 138 viszont meghagyta a kultupys alakot (ahogyan az LPV 154, LP III 309, PP 263, MLTE II 792, LE XIII 324 és L—LV is). A Kūltupis szerepel az MRKŽ-ben. Az akadémiai LKRS-műben azonban nincs…

RÖVIDÍTÉSEK

BŽ — Baronas J. Rusų lietuvių žodynas. K., 1932.

— Orosz–litván szótár / Szerkesztette V. Baronas, V. Galinis. V., 1967. 1–2. köt.

DŽ — A mai litván nyelv szótára: DŽ₁, V., 1954; DŽ₂, V., 1972; DŽ₃ V., 1993.

FrnW — Fraenkel E. Litauisches etymologisches Wörterbuch. Göttingen, 1955—1965. 1—2. köt.

LE — Litván enciklopédia. Boston, 1958. 13. köt.; 1968. 15. köt.; 1958. 16. köt.; 1966. 34. köt.

LKG — Lietuvių kalbos gramatika. V., 1965. T. 1.

LKK — Lietuvių kalbotyros klausimai. V., 1970. T. 12.

185

LKRS — Lietuvių kalbos rašyba ir skyryba. II pat. leid. V., 1989.

LKŽ — Lietuvių kalbos žodynas. V., 1966. T. 7 (ir jo sutrumpinimai).

L—LKŽ — Balkevičius J., Kabelka J. Latvių—lietuvių kalbų žodynas. V., 1977.

L—LV — Bojatė A., Subatnieks V. Lietuviešu—latviešu vārdnīca. Rīga, 1964.

LP — Ivanauskas T. Litvánia madarai, V., 1955. 3. köt.

Lp — Logminas V. Lietuvos paukščiai. V., 1979.

LPV — Ivanauskas T. Vadovėlis Lietuvos paukščiams apibūdinti. K., 1931.

LRKŽ — A litván írott nyelv szótára. Heidelberg, 1932—1968. 1—5. köt.

L—RKŽ — Lyberis A. Litván–orosz szótár: L—RKŽ₁. V., 1971; L—RKŽ₂. V., 1988.

LTE — Litván Szovjet Enciklopédia. V., 1980. 6. köt.; 1981. 7. köt.; 1984. 12. köt.

MLTE — Mažoji lietuviškoji tarybinė enciklopedija. V., 1968. T. 2; 1971. T. 3.

MRKŽ — A litván helyesírás és hangsúlyozás oktatási szótára / Szerkesztette P. Kniūkšta és A. Lyberis. 2. kiadás. K., 1986.

PP — Ivanauskas T. Pasaulio paukščiai. V., 1971.

R—LKŽ — Rusų—lietuvių kalbų žodynas. V., 1982. T. 1 (Sudarė Ch. Lemchenas); V., 1983. T. 2 (Sudarė Ch. Lemchenas); V., 1985. T. 4 (Sudarė J. Kardelytė, Ch. Lemchenas, J. Macaitis, A. Mankevičienė).

RŽ — Lietuvių kalbos rašybos žodynas. K., 1948.

TLE — Tarybų Lietuvos enciklopedija. V., 1986. T. 2; V., 1988. T. 4.

TZ — Mastau­skis St. Taikomoji zoologija. K., 1947.

ŽD — Skardžius P. Lietuvių kalbos žodžių daryba. V., 1941.

Jonas Klimavičius

A „NEOTERM” FOLYÓIRAT ÉS A TERMINOLÓGIA NEMZETKÖZIESÍTÉSE

Az IOUTN-t (International Organization for Unification of Terminological Neologisms) — a Terminológiai Neologizmusok Egységesítésének Nemzetközi Szervezetét — 1982-ben alapították Varsóban. Alapítója Z. Stoberski író, nyelvész és műfordító volt. A szervezet filológusokat, nyelvészeket és más területek különféle szakembereit tömörítette, akik érdeklődtek a terminológia nemzetköziesítésének problémái iránt. A szervezet tevékenységének fő elveit és feladatait az „All about IOUTN” („Minden az IOUTN-ről”) című külön kiadvány ismerteti.

Gyakran még a legnevesebb nyelvészek is azon a véleményen vannak, hogy a neologizmus terminusokat csak anyanyelven kell megalkotni, az idegen — nemzetközi — terminusokat pedig a saját nyelv szavaival kell helyettesíteni. Az IOUTN „a tudomány az emberiség tulajdona” elvet követve a terminus alakjának és jelentésének egységesítését javasolja. Az IOUTN szerint a terminológia nemzetköziesítése felgyorsítaná a tudományos és műszaki információ cseréjét, ez pedig elősegítené a gazdaság fejlődését.

Az IOUTN együttműködik nemzetközi szervezetekkel, terminológiai adatbankokkal és terminológiai központokkal, tudományos akadémiákkal és egyetemekkel; a világ különböző országaiban bizottságokat hoz létre, többnyelvű szaknyelvi szótárakat állít össze és ad ki, valamint tájékoztatást nyújt terminológiai kérdésekben. A szervezet egyik legfontosabb feladata a nemzetközi terminusok használatának ösztönzése a tömegtájékoztatási eszközökön és a szakfolyóiratokon keresztül.

186