„Lygutė“, o ne „ligutė“

mondta (1805—1889- ). Már csak e tény miatt sem bizonyítható, hogy a klastininkas szó L. Ivinskis új alkotása. Nem új alkotás a striekis terminus sem (229. o.). Germanizmus. A monográfia helyesen rója fel L. Ivinskisnek, hogy a Robinson Crusoe fordításakor „egyes szavak alakjait ügyetlenül alkotta meg, pl.: ispanczikas, brazilazikai“ (229. o.). Itt a nyelvész nem mehet el szó nélkül a „szó alakja“ fogalma mellett, mivel ezen a szavak formáját, nem pedig a lexémát értik. Az L. Ivinskis által használt latin botanikai terminusok közlésekor helyenként nem lehetett elkerülni a sajtóhibákat, pl.: „Wilkuoge juodoje. Actaca (= Actaea —KG) spicata“ (221. o.), „Kartinis ne musmiris. „Agraricus (= Agaricus —KG) muscarius“ (221. o.) „Skujej, lapaj eglu, puszun ir kadagiun.“ „Folija (= Folia —KG) ociculares (= acicularis —KG)“ (221. o.) és másutt. Ha ezek L. Ivinskis hibái, akkor ezeket a lábjegyzetekben kellett volna megtárgyalni. Maguk a szerző által használt terminusok sem mindenütt pontosak, például: „A fordításban L. Ivinskis helytelenül használta a nu előtagot: az összetett szavakban helyette a nuo hipernormalizmust írta“ (o. 223). Su az előtagokkal képzett szavakat sem összetett, sem összetételes szavaknak nem lehet nevezni. Másutt ez áll: „A nyelvjárást az orrhangzós alakokban fennmaradt n hang[...] igazolja“ (222. o.). A nyelvészetben nincs „orrhangzós alak” fogalom. Mindez különféle apróságok, kisebb tévedések. Mivel azonban az ilyen apróságokból a monográfiában nem egy vagy kettő, hanem egy egész maréknyi akad, akarva-akaratlanul kételkedni kezdesz L. Ivinskis szövegeinek nyelvészeti elemzésében rejlő szakmaiságban. Egy-két apró kifogást a monográfia tartalmával szemben is meg lehet fogalmazni. Például első fejezetének címe: „Az élet útja”. De hiszen a pedagógusi munka vagy a kaunasi munka —ez is életút. A monográfiához csatolták az L. Ivinskis kalendáriumaiban közzétett művek, cikkek és hírek bibliográfiai jegyzékét, azonban hiányoljuk az ilyen monográfiákban rendszerint közölt névmutatót és az illusztrációk jegyzékét. Amikor kiemeljük a recenzált monográfia kisebb hibáit, nem gondoljuk, hogy a fáktól nem látszik az erdő. Az erdő itt jól látható, és gyönyörködteti a szemet. D. Petkevičiūtė munkája méltó a dicsérő szavakra. A római drámaíró, Publius Terentius szavaival élve: pro captu lectoris habent sua fata libelli, azaz a könyvek sorsa az olvasók értelmétől függ. Úgy véljük, e könyv sorsa kedvező lesz, mert becsületesen megírt és jó tudományos színvonalú mű. Kazimieras Gaivenis LYGUTĖ, O NE LIGUTĖ A litván ornitológia tekintélye, Tadas Ivanauskas szerint a pacsirtafélék családjában (Alaudidae) a legismertebb mezei —mezei pacsirta, vagy pacsirta (Alauda arvensis) LPV 134, LP III 167, városi —búbos pacsirta, vagy szemeteskedő (Galerida cristata; a TLE IV-ben szereplő crictata nyomdahiba) LPV 135, LP III 173 (másképpen kuodys), a nálunk nagyon ritka (főként a Kuršių neriján élő) szarvas pacsirta (lettül ausainais—a fülű) (Eremophila alpestris) LPV 135, LP III 175 mellett van egy negyedik faj is —száraz, homokos talajok (nem kedveli Suvalkija termékeny földjeit, a Klaipėda-- vidéket), száraz erdőszélLJ 183 ek, fenyvesek, hangások, tarvágások repülője, a Lullula arborea, amelyet litvánul még T. Ivanauskas is minden alkalommal másképpen ad meg: ligutė LPV 134, ligutė, vagy erdei pacsirta LP III 176, erdei pacsirta, vagy liguté PP 232, noha „Lietuvos paukščiai“ című alapművében ez áll: „A ligutė igazi pacsirta“ (LP III 176). Ezzel szemben S. Mastauskis megkülönbözteti: „Ehhez [a pacsirtákhoz —J. K.] a családhoz Litvániában a ligutė (Lullula arborea L.) és a pacsirták tartoznak“ (TZ 536). Jelenleg a pacsirták 3 faját ismerik el (TLE IV), a ligutė pedig a TLE II szerint önálló fajnak számít (ez mintegy e család 2 nemzetsége, bár ezt az LP I 94, 96, 210-ben említett taxont az ornitológiában nem használják). Így a miškinis vieversys szinonima (DZ, lygutė „a pacsirták családjába tartozó közepes méretű énekesmadár, erdei pacsirta- “) alkalmatlanná válik (de megfelelő a „erdei pacsirta, a mezei pacsirtánál kisebb“ magyarázat DZ,). A rendszertani gondot azonban hagyjuk a szakemberekre. Ez a madár, amely „a földön egérke módjára futkos”, amelynek „röpte nagyon könnyed- ”, amely „színtiszta, mintegy ezüstös hangokon” (LP III 178) „hirdeti elbűvölő énekét: liu-liu-liu... Tiuli-liuli-liuli...”, (ugyanott, 177), még mindig nevének valódi alakját keresi. T. Ivanauskas és S. Mastauskis ligutė alakban írták, ezt az alakot tartja V. Logminas is (Lp 122). Három enciklopédiánk is elbizonytalanodott: MLTE II 792, III 748 —liguté, LTE VII 24, XII 238 —lygutė, TLE II 609 —ismét ligutė... Még a bostoni enciklopédia sem állta ki a próbát, de végül a jó irányba tért: LE XVI 187 —lygutė, LE XXXIV 48 —ligutė, a legutóbb megjelent Lietuvos kötetben pedig XV 53—ismét lygutė! Mi, nyelvészek, elismerjük T. Ivanauskas érdemeit a terminológia terén, tiszteljük őt a nyelv pontosságáért és visszafogott szépségéért, e tulajdonságok összhangjáért (ezt még ezekből a rövidke részletekből is megtapasztalhatjuk). A helyesírási kérdéseket azonban a nyelv alapelvei szerint kell rendeznünk, és itt kizárólag ezekre kell hagyatkoznunk. | A tő magánhangzójának írásmódja a szó eredetétől függ. Az LKŽ VII a lyguté szónál Adutiškis környékének egyik dalából származó kétsorost közöl: Lygame lauke lygutės lyguoja, visame sviete siratos verkuoja. Hasonló a lyguoti 2. ige esetében. „énekelni“. Ez a szó [1. „kitalálni lyklygu (egy dióból, édességekből stb. játszott gyermekjáték)“ valójában nem másik jelentés, hanem másik szó — homonima] szintén A. Juška szótárából (J I 286) és az MTt VI 167-ből (A. R. Niemi. Lietuvių liaudies dainų tyrinėjimai) van közölve, mindkét forrásuk pedig feltehetően A. Jakšto „Žinyčia“ (1900 2 61) volt. A J I 286 a dainuoti szó szinonimáinak következő sorát közli: dainuoti, traldaruoti, lyguoti, ūksėti, augoti, talanduoti, tvaskuoti; suomuoti, tabaluoti, liūliuoti, kvėpčioti, suokti, tiepti, laskuoti, talaluoti, ripuoti, žiovaliuoti, ulduoti, laluoti, aluoti, tutuoti, liuoliuoti, rauduoti, niniuoti, uoliuoti, samaliuoti, lyruoti, giedoti; Az MTt sorrendje és változatai kissé eltérnek, továbbá hozzáadásra került a surguoti, zurguoti, riūkti, valiuoti, a fordító, A. Sabaliauskas jegyzetében pedig a raliuoti és riduoti is — így mintegy 30 szó [A. Lyberis „Sinonimų žodyne“ (1980) című művében a dainuoti szónak mindössze 2 szinonimája szerepel — giedoti, audoti táj., miközben a kalbėti szóhoz mintegy 250 (1,5 oldal)!]. Tehát a lyguoti jelentése „énekelni, csicseregni“ és „dalolni“. Ha valaki kétségesnek tartaná az adutiškisi magánhangzó hosszúságát, azt a Višakio Rūdė környékének dala vitathatatlanul mutatja: Tolei kukavo, tolei lygavo, pakolei iškukavo tėvo dukrelę. Nem kell csodálkozni azon, hogy a lyguoti ige csak dalokból ismeretes, annál kevésbé kell azt gondolni, hogy talán még a lygutė szóból is származik. E. Frenkel, magát a lygutė szót nem etimologizálva, a lyguoti szó v 184 jelentését tágabban adja meg — „hangosan örvendezni (vor Freude aufjauchzen)”, és összeveti a lett liguét „énekelni, örvendezni, jánosi énekeket énekelni, János-napját ünnepelni”, /igud, ligū FrnW. szavakkal. Ez meggyőzően megmagyarázza a lygutė motivációját is. A litván szóképzés gazdag kutatásaiban a /ygutés nem fordul elő, világos azonban, hogy ez a cselekvő személyeket vagy az igei tulajdonság hordozóit jelölő -utis, -¢ képző képzett származéka, vö.: blizgutis, drebučiai, klausutis, sagutis, šokutė „ugráló béka”, traukutis, žibutė. Nagyon jellemző: „Az ilyen származékokat különféle (általában igekötő nélküli) igékből képezik, amelyek jelentésük szerint különösen gyakran hangutánzó jellegűek” (V. Urbutis, —LKG I 324): barškutis, braškutis, čiauškutis, dudutis, gaudutis „zúgó, farkasfog®, kaukutis „farkasfog, sukutis”, kukutis, šlamutis, šnekutis, tarškutis, traškučiai, tututis, Zvangutis. Így itt szembetűnőek a növényés madárnevek. P. Skardžius pedig, anélkül hogy a képzőeszközöket típusok szerint osztályozná, megjegyzi a madárneveket és azok gyakran „onomatopoetikus képzését” (ŽD 363): budutis, dudutis, liputis, lukutis, luputis, mikutis, slukutis, takutis, tikutis, tututis, uputis. Olyan sok van belőlük, hogy egyszerűen a nyelvem hegyén van még néhányat meg nem említeni, de nagyon gyakran hallani a cekutiszt, a lakštutėt és a lututėt. A lygutė alakkal kapcsolatban nincs kétség. Egyébként a szótárakban mindig lyguté szerepelt —RZ, DZ,, DZ,, LRKZ, Ser, BZ 137, BZ 1242, II 607 (lygutis! —máshol sehol sem ismert forma), R—LKZ I 548, IV 668, L—LYV. Csak A. Lyberis ingadozása tűnik ki: L— RKZ, —lyguté, L—RKZ, —liguté (ir girinis vyturys —kaip BZ II 607...) valamint J. Balkevičius és J. Kabelka elhallgatása —L—LKZ 136 csupán elavult erdei pacsirta. Lecke a jövőnek — talán már régen világos lenne és védené, nem maradt volna egyenlőtlenség, ha a DZ az egyenlőségjel mellett egyenlő is lenne, és az a dalmondata. A „Lietuvių kalbos rašyba ir skyryba” című műnek és az oktatási helyesírási szótáraknak az ilyen szavakat a legnagyobb gondossággal kellene összegyűjteniük és feltüntetniük. Egyáltalán nem! Íme, K. Gaivenis már 1970-ben tisztázta a rigófélék családjába tartozó Oenanthe oenanthe madár nevét: kūltupys, kūltupis (LKK XII 193). A DZ, L—RKZ,, L—RKZ,, R—LKZ II 13, TLE II 426 kijavította — a kényelmesebb kiiltupis változatot választotta. Az RZ-ben kiltupys szerepelt. A változatokat összekeverte az LTE VI 244 — kiiltupiai, de kitltupys... Az Lp 141, L—LKZ 138 pedig a kultupys maradt (ahogyan az LPV 154, LP III 309, PP 263, MLTE II 792, LE XIII 324, L—LV esetében is). A Kūltupis az MRKZ-ben szerepel. Az akadémiai LKRS-műben azonban — nincs... RÖVIDÍTÉSEK BZ — Baronas J. Orosz–litván szótár. K., 1932. —Orosz–litván szótár / Összeállította V. Baronas, V. Galinis. V., 1967. T. 1—2. DŽ —A kortárs litván nyelv szótára: DŽ,. V., 1954; DŽ,. V., 1972; DŽ, V., FrnW —Fraenkel E. Litauisches 1993, etymologisches Wörterbuch. Göttingen, 1955— 1965. Bd. 1-2. LE —Lietuvių enciklopedija. Bostonas, 1958. 13. köt.; 1968, 15. köt.; 1958. 16. köt.; 1966. T. 34. LKG —Lietuvių kalbos gramatika. V., 1965. 1. köt. LKK —Lietuvių kalbotyros klausimai. V., 1970. 12. köt. 185 LKRS — A litván nyelv helyesírása és központozása. II. kiad. kiad. V., 1989. LKŽ — A litván nyelv szótára. V., 1966. 7. köt. (és rövidítései). L—LKZ —Balkevičius J., Kabelka J. Lett–litván szótár. V., 1977. L—LV —Bojate A., Subatnieks V. Litván–lett szótár. Riga, 1964. LP —Ivanauskas T. Litvánia madarai, V., 1955. 3. köt. Lp —Logminas V. Litvánia madarai. V., 1979. LPV —Ivanauskas T. Tankönyv Litvánia madarainak meghatározásához. K., 1931. LRKŽ —A litván írott nyelv szótára. Heidelberg, 1932—1968. 1—5. kötet. L—RKŽ —Lyberis A. Litván—orosz szótár: L—RKZ,. V., 1971; L—RKZ,. V., LTE" 4 —Litván 1988. szovjet enciklopédia. V., 1980. 6. köt.; 1981. 7. köt.; 1984. 12. köt. MLTE —Kis litván szovjet enciklopédia. V., 1968. 2. köt.; 1971. 3. köt. MRKZ —A litván nyelv helyesírási és hangsúlyozási oktatószótára /Összeállította P. Kniūkšta és A. Lyberis. II. kiadás K., 1986. PP — Ivanauskas T. A világ madarai. V., 1971. R—LKZ" — Orosz–litván szótár. V., 1982. 1. köt. (Szerkesztette Ch. Lemchenas); V., 1983. 2. köt. (Szerkesztette: Ch. Lemchenas); Vilnius, 1985. 4. köt. (Szerkesztette: J. Kardelytė, Ch. Lemchenas, J. Macaitis, A. Mankevičienė). RŽ — A litván helyesírás szótára. Kaunas, 1948, TLE — A Szovjet Litvánia enciklopédiája. Vilnius, 1986. 2. köt.; Vilnius, 1988. 4. köt. TZ —Mastauskis St. Alkalmazott zoológia. K., 1947, ŽD —Skardžius P. A litván nyelv szóképzése. V., 1941. Jonas Klimavičius „NEOTERM“ FOLYÓIRAT ÉS A TERMINOLÓGIA NEMZETKÖZIESÍTÉSE Az IOUTN (International Organization for Unification of Terminological Neologisms) — Terminológiai neologizmusok egységesítésének nemzetközi szervezete — 1982-ben Varsóban alakult. Alapítója Z. Stoberskis író, nyelvész és műfordító volt. A szervezet filológusokat, nyelvészeket és különböző területek terminológia nemzetköziesítésének problémái iránt érdeklődő más szakembereket tömörített. E szervezet tevékenységének fő elveit és feladatait a „All about IOUTN“ („Minden az IOUTN-ről“) című külön kiadvány ismerteti. Nem ritkán még a legnevesebb nyelvészek is azon a véleményen vannak, hogy a terminológiai neologizmusokat csak anyanyelven kell létrehozni; a külföldi —nemzetközi szakkifejezéseket —a saját nyelv szavaival helyettesítik. Az IOUTN, a „tudomány —az emberiség tulajdona” elvét követve, a terminus formájának és jelentésének egységesítését javasolja. Az IOUTN szerint a terminusok nemzetköziesítése felgyorsítaná a tudományos és műszaki információcserét, ez pedig —a maga részéről —a gazdaság fejlődését. Az IOUTN együttműködik nemzetközi szervezetekkel, terminológiai adatbankokkal és terminológiai központokkal, tudományos akadémiákkal és egyetemekkel; a világ különböző országaiban saját bizottságokat hoz létre, többnyelvű, speciális terminusokat tartalmazó szótárakat készít és ad ki, valamint tájékoztatást nyújt terminológiai kérdésekben. E szervezet egyik legfontosabb feladata —a nemzetközi terminusok használatának ösztönzése a tömegtájékoztatási eszközökön és speciális időszaki kiadványokon keresztül. 186