LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXXIV (1994)

LIETUVIŲ KALBOS TARMĖS IR JŲ TYRINĖJIMAI

Pastabos. Recenzijos

Anmerkungen. Rezensionen

Giedrius SUBAČIUS

Simono Daukanto A „strubis” és az „auklės”

E megjegyzésekkel S. Daukantas által használt két szó jelentését kívánjuk pontosítani.

Az első szó: s t r u b i s. A Nagy Litván Nyelv Szótára (LKŽ XIII 997) hímnemű főnévként szereplő strubis szócikke mindössze egy soros: ”strùbis sm. (2) LKK IV 306 (S. Dauk.) alkūnė”. Tehát mindössze egyetlen forrásból jegyezték fel: Jonas Kruopas „S. Daukanto leksikografiniai darbai” című, a „Lietuvių kalbotyros klausimai” című kiadványban megjelent cikkéből, amely S. Daukantas „Lengyel–litván szótárából” merít. J. Kruopas az elavult szavak között, „alkūnė” jelentésben közli. S. Daukantas szótárában az I. kötet 639. oldalán a következő szócikk található: „Lokietek, atkune, strubis. Lokietki, tokcie, atkunes”. J. Kruopas nyilvánvalóan szinonimának vélte az alkūnė és a strubis szavakat. Daukantas szótárának egész felépítése azonban arra utal, hogy a lengyel szó különböző jelentéseit is megadhatták.

Daukantas szótárának lengyel címszavait Stanisław Ropelewski lengyel–francia szótárából másolta ki. Ez alapján tehát rekonstruálhatók a szó jelentései.

A Lokietek szót Ropelewski franciára nain („törpe”), pygmée („törpe, pigmeus”), illetve bout d’homme („nagyon alacsony termetű ember”) alakban fordítja. Mivel az LKŽ a homonim strubis, -ė jelentéseként az úgynevezett M. Niedermann-szótár alapján azt is megadja, hogy „aki zömök”, a strubas, -a melléknév pedig („rövid; kicsi”) élő nyelvhasználatból is ismert, Daukantas strubiui jelentését alighanem úgy kell meghatározni, hogy „kis termetű ember, törpe”. Bár Ropelewski szócikke az alábbi magyarázattal folytatódik: pl. Lokietki, (dim. de Lokcie), petits coudes („kis könyökök”), ez még nem jelenti azt, hogy a strubis szónak „könyök” jelentése is lett volna.

Daukantas strubis szavát tehát „kis termetű ember, törpe” jelentésben kell elavult, archaikus szónak tekinteni, nem pedig „könyök” jelentésben.

A második szó: a u k l ė s. J. Kruopas az említett cikkben S. Daukantas szótárából az elavult szavak között az aukles szót is megadja „cipők” jelentéssel. Daukantas szócikke rövid: Kamasze, aukles (I. kötet, 468. o.). Az LKŽ I² 474 az auklė szó négy jelentését sorolja fel (az „hordozókendő, gyermekgondozó” jelentésű homonim auklė mellett): 1. „madzagszerű pánt, amellyel a bocskort vagy a háncssarut a lábhoz kötötték; lábbelipánt”; 2. „kötél, zsinór”; 3. „fej nélküli vagy rövid szárú harisnya”; 4. „vászondarab”.

Az említett Ropelewski-szótárban, amelyből Daukantas a Kamasze szót is kimásolta, csak egy jelentés szerepel: guêtres („lábszárvédő”). S. Daukantas tehát valószínűleg nem a „cipő” jelentésre gondolt. Itt és másutt írásaiban az auklės var-

185

…harmadik (innen „getrai”) és negyedik jelentésében használatos, vö. Daukantas szótárának Pótkamasze, pùsaukles (T. 2. P. 474) – fr. demiguetres; Nagolenica, aukle. arba karejwio czebatas (T. 2. P. 22) – fr. cuissard („combot, a lábat fedő páncélrész”); továbbá Daukantas „Būdas” című művének mondata: wytóro sau stajbius witnonomis tejpat joudomis aukliemis nu kóksznių lig pat kėlių (P. 40). Összevethető F. Nesselmann (Nesselmann) szótárához fűzött Daukantas-féle megjegyzések egyik bejegyzésével is. Aukle, pl. aukles f. (Lietuvių kalbotyros klausimai, 1961. T. 4. P. 313), ahol S. Daukantas csak a Nesselmann által megadott Auklys alakot javította, a jelentést azonban nem; Nesselmann a következő jelentést adta meg: blau und schwarz gestreifte wollene Bänder, welche die Frauen statt der Strümpfe um ihre Waden wickeln „kék és fekete csíkos szalagok, amelyeket a nők harisnya helyett a lábszáruk köré tekernek”. Daukantas auklėms szavának tehát nem szabad a „cipő” jelentést tulajdonítani.

A LETT NYELV ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRA

1992-ben a rigai „Avots” kiadó megjelentette a Konstantīns Karulis által összeállított, kétkötetes lett etimológiai szótárt (Latviešu etimoloģijas vārdnīca. I. A-O. II. P-Ž. Rīga „Avots”). A szótár tudományos szerkesztője Nikolaj Andrejev, a szentpétervári nyelvész volt. Recenzensei a vilniusi Simas Karaliūnas és a moszkvai Vladimir Toporov voltak. A művet többek között 1993-ban Rigában habilitációs doktori értekezésként is megvédték.

Érthető módon ez a balti nyelvtudomány rendkívüli eseménye: ilyen műre már régóta vártak nemcsak a lett, hanem a litván nyelvészek, s általában más országok baltistái is. Eddig a lett etimológiák legjobb forrásai Jānis Endzelīns megjegyzései voltak Kārlis Mīlenbahs lett nyelvi szótárában és a szótár kiegészítéseiben (Latviešu valodas vārdnīca. Red., pap., turpinājis J. Endzelins. I–IV. Rīga, 1923–1932; Endzelīns J., Hauzenberga E. Papildinājumi un labojumi K. Mūlenbacha Latviešu valodas vārdnīcai. I-II. Rīga, 1934–1946). Rövid lett etimológiai szótárat Nikolaj Lapinis adott ki (Latviešu vārdu etimoloģija. I–III. Rīga, 1967–1975). Vannak adatok arra, hogy a 19. század hetvenes éveiben a lett nyelv első tudományos nyelvtanának szerzője, a német származású lett nyelvész, Augusts Bielenšteins, Dobele lelkésze (Bielenstein, 1827–1907) is lett etimológiai szótár írását tervezte. A második világháború előtt a neves lett kiadó, Ansis Gulbis vállalta, hogy kiad egy etimológiai szótárt. E munka elvégzésére J. Endzelīns még Žans Graudát (1896–1971) is ajánlotta nyelvésznek. Az utóbbi évtizedekben a lett etimológia területén talán Benjamin Jegers, a rigai és göttingeni egyetem egykori hallgatója dolgozott a legsikeresebben, aki később Svédországban és az Amerikai Egyesült Államokban tanított. Ez a nyelvész azonban, aki főként a germanisztikából kereste kenyerét, sajnos nem rendelkezett megfelelő körülményekkel ahhoz, hogy kizárólag a lett nyelv etimológiájának tanulmányozásának szentelje magát. A lett etimológiai szótárt író számára természetesen különösen jó támaszt jelent E. Fraenkel „Litván nyelv etimológiai szótára” (Litauisches etymologisches Wörterbuch. Heidelberg-Göttingen, 1955–1965) című műve.

A lett kultúrával kevésbé ismerős emberek számára bizonyos meglepetést

186