LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXXIV (1994)

LIETUVIŲ KALBOS TARMĖS IR JŲ TYRINĖJIMAI

ANTANAS SALYS LEVELEI WILLIAM R. SCHMALSTIEGHEZ*

[1]

1966. XII. 30.

Kedves Kollégám!

Titkárnőnk most szabadságon van. Ezért kézzel és litvánul írok. Gondolom, el tudja olvasni.

Köszönöm a XII. 23-i levelet, és hogy ilyen őszinte volt. De a hírek mindannyiunk számára szomorúak: sem Kazlauskas, sem Mažiulis nem dughatja ki az orrát külföldre. Pedig mindketten annyira szeretnének körülnézni Nyugaton. Amikor Vilniusban voltunk, Kazlauskienė asszony folyton azt ismételgette: vajon kiengedik-e, talán még az előadásait sem engedik megtartani. Úgy tűnik, ez így alakul. De talán az Ön elnökének Iliutinhoz intézett levele segít valamit. Nem szabad még feladni a reményt. Mažiulis ismét maga említette nekem, hogy a Sorbonne maga fordult Vilniushoz azzal a kéréssel, hogy küldjenek valakit a litván nyelv oktatására. A legjobb jelölt pedig természetesen Mažiulis, hiszen tud franciául. — Csak kissé furcsállom, hogy Kubilius rektor a Vilniusi Egyetem tanévnyitó ünnepségén tartott beszédében (Gimbutienė és én, valamint számos amerikai és angliai külföldi litván jelenlétében) tényként említette, hogy Kazlauskas és Mažiulis az Egyesült Államokba, illetve Franciaországba utazik. Úgy látszik, a rektor itt politizált. Mivel nem kapta meg Moszkva beleegyezését, mindent nyilvánosan bejelentett és nagy dobra vert, hogy Moszkvának később kellemetlen legyen nem kiengedni őket. Ha pedig mégsem engedik ki őket, az ismét megmutatná Moszkva ostoba makacsságát és bizalmatlanságát még a párt hivatalos tagjaival szemben is (Kazlauskas és Mažiulis mindketten párttagok, és valószínűleg karriermegfontolásból léptek be). Ha mégis megtagadják tőlük az utazást, Vilniusban mindenki sokat fog beszélni erről, és szidni fogja az „oroszokat”. De hát az ő „bőrük” vastag, a litván közmondás pedig azt mondja, hogy a szidott kecske meghízik... Egyébként Vilniusban mindenki azt hajtogatta nekem: mi semmit sem tehetünk, Moszkva dönt mindenről. Örülünk, ha néha sikerül valamit kialkudni vagy túljárni az oroszok eszén. — Nagyon érdekes lesz hallani, kap-e valamilyen választ Iliutintól.

Ezzel együtt küldöm az MLA bibliográfiai anyagának nagy részét is, amelynek összeállítását az Ön V. 6-i és 28.1969-i levelei alapján rám bízták. Ezúttal könnyebb volt a teher. Remélem, hogy legközelebb valaki rendesen és többféleképpen dolgozza fel a folyóiratok irodalmi anyagát. Ahol észrevettem, a könyveket én is felvettem. A lányom befejezi az átírást, holnap pedig elküldöm a fennmaradó cédulákat. Egyébként nálam már teljesen kifogyóban van a cédulakészlet. Valamikor nyáron kértem, hogy küldjenek, de semmi sem érkezett. Szerencsére tavalyi cédulákból még jó néhány megmaradt. — Meglepődtem, amikor átnéztem az 1968-as bibliográfiát: a belorusz (White Russian) anyag feldolgozása nagyon gyenge. Vilniusban jó néhány belorusz kiadványra tettem szert. Mindent, amit megkaptam vagy amiről tudomást szereztem, felvettem.

*A litvánul írt levelek helyesírását és központozását nem javítottuk. Az angolul írt leveleket Algirdas S a b a l i a u s k a s fordította litvánra. — Szerk.

51

Valakinek feltétlenül át kell vennie a belorusz anyag feldolgozását. Megbocsáthatatlan figyelmetlenség. A balti nyelvek kutatói számára különösen fontos tudni, milyen kiadványokat jelentetnek meg a beloruszok. — A hamarosan elfogyó papírral befejezem. Boldog új évet kívánok Önnek és családjának.

Az Ön A. Salysa

[2]

1968. május 22.

Kedves Schmalstieg professzor!

Köszönöm a május 17-i levelét. Tudom, hogy már be kell nyújtanom tanulmányom kéziratát, de az elmúlt néhány hétben azzal voltam elfoglalva, hogy cikket írjak a litván nyelvjárásokról a Lithuanian Encyclopedia Litvánia-kötetének kiegészítő kötetébe. Most befejeztem, és hozzáfogok tanulmányom kéziratának elkészítéséhez. Remélem, térképpel együtt körülbelül két-három hét alatt elkészülök vele. Remélem, nem kések le a General Linguistics mostani számáról.

Legjobb kívánságaimmal.

Őszinte híve, A. Salys 1968. május 22.

Kedves Schmalstieg professzor úr!

Köszönöm május 17-i levelét. Tudom, hogy már ideje benyújtanom tanulmányom kéziratát, de az elmúlt néhány hétben elfoglalt voltam — cikket írtam a litván nyelvjárásokról a „Lietuvių enciklopedija” „Lietuva” című kiegészítő kötetébe. Most befejeztem, és hozzákezdek a tanulmány kéziratának elkészítéséhez. Remélem, a térképpel együtt két-három hét alatt befejezem. Úgy gondolom, nem kések le a General Linguistics e számáról. Legjobb kívánságaimmal

Őszinte tisztelettel: A. Salys

[3]

1968. augusztus 2.

Kedves Schmalstieg professzor!

Ezúton igazolom 1968. július 30-i levelének kézhezvételét.

Természetesen örömmel összehasonlítom az Ön cikkének szövegét Kazlauskas nyelvtanának szövegével. Sajnos az ő nyelvtanát még nem kaptam meg. Arról tájékoztattak, hogy elküldték nekem, és remélem, hamarosan a kezemben lesz.

Elnézést kell kérnem, amiért nem fejeztem be időben a cikkemet. Önnek a folyóirat következő számára kell halasztania. Eltörtem a jobb csuklómat, és most még írni is képtelen vagyok. Remélem, hamarosan úton lesz Litvániába. Sok szerencsét kívánok érdekes látogatásához. Remélem, találkozik majd számos korábbi kollégámmal és tanítványommal, például Balčikonisszal, Kruopasszal, Ulvydasszal, Senkusszal és sok más személlyel. Kérem, adja át üdvözletemet. Üdvözletemet adja át Korsakas intézetigazgatónak is.

Őszinte tisztelettel: A. Salys

52

1968. augusztus 2.

Kedves Professzor Úr!

Ezúton értesítem, hogy megkaptam az Ön 1968. július 30-i levelét.

Valóban szívesen összehasonlítom az Ön cikkének szövegét Kazlauskas nyelvtanának szövegével. Sajnos az ő nyelvtanát még nem kaptam meg. Arról értesültem, hogy elküldték nekem, és remélem, hamarosan a kezemben lesz.

Elnézést kell kérnem, amiért nem fejeztem be időben a cikkemet. Önnek a folyóirat következő számára kell halasztania. Eltörtem a jobb csuklómat, és most még írni sem tudok. Remélem, hamarosan úton lesz Litvániába. Sok szerencsét kívánok érdekes látogatásához. Úgy gondolom, találkozik majd számos korábbi kollégámmal és tanítványommal, például Balčikonisszal, Kruopasszal, Ulvydasszal, Senkusszal és sok más személlyel. Adja át üdvözletemet nekik, valamint Korsakas intézetigazgatónak is.

Őszinte tisztelettel

A. Salys

[4]

1968. augusztus 9.

Kedves Schmalstieg professzor:

Köszönöm 1968. augusztus 5-i levelét. Időközben elolvastam cikkének xeroxmásolatát és J. Kazlauskas munkájának megfelelő oldalait, amelyeket néhány nappal ezelőtt kaptam meg.

Ön és Kazlauskas különböző nézőpontokból közelítik meg a problémát, és mindketten vitatják a korábbi magyarázatokat. Mivel Kazlauskas más elméletek szerzőit idézi, az Ön elméletét is idéznie kellett volna, hiszen lehetősége volt megismerni azt az Ön különlenyomatából.

Kazlauskas könyve nagyon érdekes és gondolatébresztő. Teljesen egyetértek az eljárásával: a filológus első feladata a formák magyarázata a nyelv belső fejlődéséből kiindulva, és csak ezután vonhat le következtetéseket az általános balti vagy indoeurópai nyelvállapotra vonatkozóan.

A könyv címe azonban félrevezető és helytelen. A címnek „Klausimai”-nak kellene lennie, vagy ahogy a németek mondanák: „Beiträge” (tanulmányok) a litván történeti nyelvtanhoz. A munka valójában doktori disszertáció. Idén tavasszal védte meg, és a Szovjetunióban a doktori fokozat sokat számít a fizetés szempontjából. A félrevezető cím természetesen hatásosabb, mint amilyen a „Klausimai” lenne, és talán jobb volt így a pályafutása szempontjából.

Egyébként a lányom, Rimgáila (röviden: Rimà), aki most végzős a Penn-en, Önnel egy időben lesz Vilniusban (vagyis augusztus 23. és 31. között). Ösztöndíjat kapott a Kansasi Egyetemtől, hogy Leningrádban oroszul tanuljon. Hat hetet töltött ott, most pedig a 170 amerikaiból álló egész csoport egy hétig Moszkvában turistáskodik. Odesszába és Kijevbe is ellátogatnak, a kansasi csoport (49 diák) pedig egy hétig egy orosz ifjúsági táborban lesz. Miután a többi diák augusztus 23-án Kijevből Bécsbe utazik, ő Vilniusba repül, majd szeptember 2-án Amszterdamban találkozik a többi amerikaival, hogy együtt repüljenek haza. A feleségemnek és nekem vannak rokonaink Vilniusban, és a lányom meglátogatja őket. Ha

53

szívesen venné a vendégszeretetet egy litván családnál, kérem, látogassa meg vilniusi rokonaimat, Aldomát és Vytautas Vitkauskait. A címük:

Vilnius 40 Naujakių g-vė 16—1

Segíthetnek Önnek eligazodni a városban, és hivatalos idegenvezetők nélkül megtekinteni a legérdekesebb helyeket. Írok majd Vitkauskaiéknak, és tudatom velük, hogy számítsanak az Ön vilniusi látogatására. De ha nem lesz ideje felkeresni őket, egyszerűen ne törődjön vele. Antakalnisban laknak, nem messze a Litván Nyelvi Intézettől.

Előző levelében említette, hogy az Orosz Központ anyagi támogatást nyújtott az útjához. Jövő nyáron Litvániába tervezek utazni, és természetesen szeretnék valakitől anyagi támogatást kapni. Talán hasznos lehet számomra az Ön tájékoztatása.

Szívélyes üdvözlettel,

Őszinte híve, Anthony Salys 1968. augusztus 9.

Kedves Professzor Úr!

Köszönöm 1968. augusztus 5-i levelét. Éppen most olvasom cikkének xeroxmásolatát és J. Kazlauskas munkájának megfelelő oldalait, amelyeket néhány nappal ezelőtt kaptam meg.

Ön és Kazlauskas különböző nézőpontokból bírálják a problémát, és mindketten elutasítják a korábbi magyarázatokat. Mivel Kazlauskas más elméletek szerzőit idézi, az Ön elméletét is meg kellett volna említenie, hiszen lehetősége volt megismerni az Ön különlenyomatából.

Kazlauskas könyve nagyon érdekes és ösztönző. Teljesen egyetértek kutatási módszerével: a filológus első feladata a formák magyarázata a nyelv belső fejlődése alapján, és csak ezután vonhat le következtetéseket általában a balti vagy indoeurópai nyelvekre vonatkozóan.

A könyv címe azonban félrevezető és helytelen. „A litván nyelv történeti nyelvtanának kérdései”-nek kellene lennie, vagy ahogy a németek mondják: „Beiträge...” (tanulmányok). A munka valójában doktori disszertáció. Idén tavasszal védte meg, és a Szovjetunióban a doktori disszertáció nagyon sokat számít a fizetés szempontjából. A félrevezető cím valójában hatásosabb, mint a „Klausimai”, és talán ez fontosabb volt a karrierje szempontjából^*

Többek között Rimgáilā (röviden: Rimà) nevű lányom, aki jelenleg a Pennsylvaniai Egyetem végzős hallgatója, ugyanabban az időben (azaz augusztus 23–31. között) Vilniusban lesz, mint Ön. A Kansasi Egyetemtől ösztöndíjat kapott, hogy Leningrádban orosz nyelvet tanuljon.

* A fordító megjegyzése. J. Kazlauską talán az a körülmény ösztönözte ilyen cím választására, hogy akkoriban mind a disszertációknak, mind a monográfiáknak „átfogó” problémákat kellett tárgyalniuk. Például Z. Zinkevičius könyvét is, amely a 17. század eleji vilniusi városi anyakönyvek házassági és keresztelési bejegyzéseit vizsgálta, „Litván antroponímia” (V., 1977) címmel kellett megjelentetni; A. Valeckienė monográfiája pedig, amely a nyelvtani nemet tárgyalja, „A litván nyelv nyelvtani rendszere” (V., 1984) címet viselte, és így tovább.

54

Hat hétig volt ott, és most a 170 fős amerikai csoport egy héten át Moszkvában kirándul. Odesszába és Kijevbe is ellátogatnak. Kenza csoportja (49 diák) egy hetet tölt egy orosz ifjúsági táborban. Miután a többi diák augusztus 23-án Kijevből Bécsbe indul, ő Vilniusba repül, majd szeptember 2-án Amszterdamban találkozik a többi amerikaival, hogy hazarepüljenek. A feleségemnek és nekem vannak rokonaink Vilniusban, és a lányom meglátogatja őket. Ha szeretne egy litván családnál vendégeskedni, keresse fel Vilniusban rokonaimat, Aldonát és Vytautas Vitkauskast. A címük:

Vilnius 40, Nujakurių utca 16–1.

Segíthetnek megismerkedni a várossal, és hivatalos idegenvezetők nélkül is elkalauzolják az érdekesebb helyekre. Írok a Vitkauskas családnak, hogy tudjanak az Ön vilniusi tartózkodásáról. Ha azonban nem lesz ideje meglátogatni őket, felejtse el ezt a javaslatot. Antakalnyisban laknak, a Litván Nyelvi Intézet közelében. Előző levelében említette, hogy az Orosz Központtól kapott anyagi támogatást az utazásához. Jövő nyáron én is Litvániába tervezek utazni, és természetesen szeretnék valahonnan anyagi támogatást szerezni. Talán hasznos lenne számomra az Ön tájékoztatása.

Minden jót kívánok

Őszinte híve, Antanas Salys

[5]

1968. október 15.

Kedves Kolléga!

Köszönöm 1968. október 6-i levelét. Számomra teljesen megfelelő, ha egy szombat délelőttöt az Ön magnószalagján való munkával töltünk. Október 19-ét vagy 26-át javasolnám. Délután szívesen látjuk Önt az otthonunkban, és természetesen Ostrauskasékat is meghívnánk. Kérem, tudassa velem, melyik szombat lenne alkalmasabb Önnek. Ha telefonálni szeretne, október 17-én, csütörtökön 9:00-től 16:30-ig a tanszéken leszek. Péntekenként általában otthon maradok. Telefonszámaim: munkahelyi — 594—8704, otthoni: KI-4—1285.

Ha úgy dönt, hogy október 26-án jön, természetesen bőven lesz időnk levelezni.

Érdekes találkozásunkat várva, maradok,

Őszinte híve, Anthony Salys

1968. október 15.

Kedves Kolléga!

Köszönöm 1968. október 6-i levelét. Szívesen töltöm a szombat délelőttöt az Ön felvételén dolgozva. Október 19-ét vagy 26-át javasolnám. Délután szívesen látnánk Önt az otthonunkban; természetesen Ostrauskasékat is meghívnánk. Kérem, tudassa, melyik szombat lenne alkalmasabb Önnek. Ha telefonálni szeretne, október 17-én, csütörtökön 9-től 16³⁰ óráig a tanszéken leszek. Péntekenként általában otthon vagyok. Telefonszámaim: munkahelyi — 594—8704, otthoni — KI-4—1285.

55

Ha úgy döntene, hogy október 26-án érkezik, akkor természetesen elegendő időnk van arra, hogy levélben egyeztessünk.

Érdekes találkozónkat örömmel várva

Őszinte híve

Antanas Salys

[6]

70.II.9

Kedves Kolléga!

Köszönöm kedves levelét. Valóban, Kazlauskas ördögi körbe került. Most hallottam először Öntől, hogy a külügyminisztérium nem akarja beengedni. Írja meg, mik ezek a beutazási akadályok: az-e, hogy párttag, vagy valami más. Vagy talán az akadály, hogy az USA nem ismeri el a balti államok Szovjetunióba való bekebelezését? Egyszóval szeretném ezt pontosabban megtudni Öntől.

Ha azon az úton, ahogyan az Ön egyeteme meghívta, nem járunk sikerrel, talán más mód is lehetséges, mégpedig egy magán meghívás. Csak talán nehezebb lenne megoldani a pénzügyi részét. A magánmeghívás turistameghívásként működne. Erre a célra Ön személyes meghívást állítana ki neki, egy tudós barátjának és ismerősének címezve, hogy látogassa meg Önt. Ilyen engedélyeket Litvániában Moszkva tudta nélkül is adnak. Érkezése után talán mégis ki tudná fizetni Kazlauskasnak az előirányzott összeget, vagy legalább annak egy részét, hogy megérje neki úgy elutaznia, hogy ne kelljen saját költségeit viselnie. Próbálja kideríteni, talán valahogyan meg lehet kerülni ezeket az akadályokat. Mindenképpen próbálkozni kell. Ami pedig azt illeti, hogy Önhöz érkezve előadásokat tartana, úgy vélem, ennek nem lehet akadálya. Hiszen különböző országokból érkeznek külföldi tudósok, és több helyen is tartanak előadásokat. Csak az a fontos, hogy az az intézmény vagy szervezet találjon módot a kifizetésére.

Látogatói vízummal (visitor’s visa) az emberek általában három hónapra érkeznek. Aztán még hosszabb időre is meghosszabbítják. Ha magánmeghívással ki lehetne hívni, a számára elkülönített pénz nem veszne kárba. Ezzel a meghívással ráadásul biztosan ideérne az őszi félév kezdetére.

Én is Moszkva csereprogramja nélkül és az ő tudtuk nélkül utaztam Litvániába, de ösztöndíjat kaptam az American Council of Learned Societies-től. Az utazást magánúton, Korsakán keresztül intéztem.

Egyébként személyes meghívást állítottam ki egy barátomnak, a vilniusi egyetem sebészének. Azt a hírt kaptam, hogy mindkettőjüknek, a feleségével együtt, megadták az engedélyt. Az útiköltséget maguk fizetik. Mi pedig itt már gondoskodunk róluk a litván orvosokkal együtt. Ha Kazlauskas biztos lehetne abban, hogy itt megkapja a fizetségét, maga is megvehetné oda-vissza a repülőjegyet. Kifogyok a papírból, úgyhogy befejezem. Próbálkozzon.

Az Ön A. Salys-a

U. i. Kazlauskas ügyéről jobb, ha senkinek sem beszél részletesebben, vagyis a litvánoknak sem. Később mindenféle pletykát fognak terjeszteni.

A. S.

[7]

70. III. 30

Kedves Kolléga!

Köszönöm a két levél fényképét. Így már a legfrissebb hírek vannak nálam.

56

Következtetés: Kubilius rektornak nem sikerült áttörnie Moszkva „acélos” függönyét. És persze a falat sem lehet fejjel áttörni. Legalább jó, hogy Moszkva végre válaszolt. A в ближайшей (!) будущем fordulat mintha arra engedne következtetni, hogy később talán mégis lesz belőle valami. Vagy legalábbis csak így próbálja vigasztalni Önt csalódottságában. Amikor L. Vladimirovnak írtam (az Egyesült Nemzetek Könyvtárának vezetője, jó ismerősöm; a felesége egykori diákom), eszembe jutott Kazlauskas ügye. Ő is úgy véli, hogy hibát követtek el azzal, hogy hivatalosan hívták meg csereprogram keretében (amely Moszkván keresztül zajlik). Ha magánúton hívták volna meg, valószínűleg eljött volna. De természetesen nehéz lett volna Önnek rendezni a pénzügyi kérdést.

Ha most nyáron ellátogat az Unióba, és részt vesz a tervezett baltisztikai konferencián (bizonyára всесоюзная + демократические страны), alkalma lesz Kazlauskasszal mindent megvitatni, hogy miként lehet kijutni a bürokrácia útvesztőiből.

Várom a további híreket is, ha kap ilyeneket.

Szívélyes üdvözlettel

Az Ön A. Salys

[8]

70. IV. 1

Kedves Kolléga!

Valahová elkevertem Meserole professzor címét. Kérem, juttassa el neki a korrektúrát.

Egyébként a belarusz bibliográfia munkatársairól kérdezett. Írjon Charles E. Bidwell professzornak (a Pittsburghi Egyetemen). Talán beleegyezik. A belaruszok ugyanis megválasztották őt a ”Vučony ū Bielarusaviedzie internacyjanalnaha instituta Bielarusaviedy pakrova šviatoj Eŭfrasini Polackaj” szervezet tagjává.

Szívélyes üdvözlettel

Az Ön A. Salys

[9]

70. IV. 10

Kedves Doktor Úr!

Köszönöm a levelét és az összes tájékoztatást.

Én is hallottam, hogy Bidwell rákos. Talán jobb lenne másik munkatársat keresni. A legjobb az volna, ha valakit Minszkből tudnánk megnyerni. A belarusz kiadványok ugyanis mások előtt gyakran ismeretlenek maradnak. Ha Minszk mellett döntene, ajánlhatnék egy vagy másik belarusz nyelvészt. De természetesen soha nem lehetünk biztosak abban, hogy a meghívott személy elfogadja-e, még ha nagyon szeretné is. Ugyanis csak a pártszervek döntik el, kinek engedélyezik a külföldi tudósokkal való kapcsolattartást. Bár jelenleg a politikai szorítás jelentősen fokozódik, a Bibliográfiában való együttműködésre szóló meghívás nem jelentene veszélyt a meghívottra nézve. Ha a ”nagyok” úgy döntenek, hogy nem, akkor valamilyen kitalált indokkal visszautasítja.

Bažanov levelével kapcsolatban ne törje a fejét. Elviheti, és megmutathatja Kazlauskasnak (magát az eredetit!). Ez nyilvános dokumentum, ezért senki sem vethet semmit a szemére. Akár már most röviden sajnálkozhat Kazlauskasnak írt levelében amiatt, hogy Bažanov arról értesítette Önt, Kazlauskas Vilniusban ennyire „agyonhajszolja” magát a munkával. Tanácsolja neki, hogy vigyázzon az egészségére, és ne dolgozza túl magát, hiszen olyan kevés a jó nyelvész.

Szívélyes üdvözlettel

Az Ön A. Salys-a

57

[10]

70. VI. 1

Kedves Doktor Úr!

Szívesen elfogadtam a kedvesen felajánlott segítségét. Ma Special Delivery küldeményként az Ön nevére feladtam egy csomagot a vilniusiaknak szánt ajándékokkal. A műanyag zacskóban a Vitkus családnak szánt holmik vannak. Mivel bizonyára Korsakasnál is meglátogatja őket, hogy az Intézet gyűjteményeiből felhasználhasson valamit, az ő családjának is tettem bele néhány apróságot (egy babát imádott unokájának!), neki magának pedig a kért irodalmi könyvet. A Korsakas családnak szánt holmik szabadon vannak a csomagban. Talán talál helyet a bőröndjében, ahová beillesztheti ezeket az ajándékokat. Még kellemetlenül is érzem magam, hogy ezzel a csomaggal terhelem Önt. De talán ha egyszer, úgy két év múlva, ismét Litvániában jár, én is elvihetek Önnek valamit.

Egyébként nagyon késve kaptam meg J. Kazlauskas III. 30-án kelt, igen kedves levelét. Gyanítom, hogy a titkárnőnk valahová elkeverte. Természetesen arra a balti konferenciára is meghívja. Kérem, mondjon neki őszinte köszönetet. A pénztárcám azonban nem engedné meg, hogy minden évben Litvániába repüljek. Várnom kell, félre kell tennem az utazásra egy későbbi időpontra.

Én magam hamarosan minden ügyben írok neki. Most csak tolmácsolja mindkettőnk szívélyes üdvözletét. Mindketten olyan kedvesek, szerények és szívélyesek. Ha sikerül őket valamilyen módon rávennie, hogy látogatóba jöjjenek Amerikába, mondja meg nekik, hogy nálunk szívesen látott vendégek lesznek. Most A. Marcinkevičius professzor (sebész) és felesége vendégeskedik nálunk. Jártak abban a houstoni csodálatos szívsebészeti központban is. VI. 29-én repülnek Litvániába. Hazatérésük után találkozniuk kell a Kazlauskas házaspárral.

K. Korsakas nagyon „vasmarokkal” vezeti az Intézetét. Ha bármire szüksége van, forduljon közvetlenül hozzá. Az Intézetben ugyanis elkezdték Bretkūnas Bibliájának sajtó alá rendezését is. A munka jelentős része el is készült, csak aztán valami közbejött. Korsakas majd maga meséli el Önnek. Ez az átirat abban is segít majd, hogy könnyebben kiigazodjon Bretkūnas meglehetősen nehéz kéziratán. Önnek és Feleségének szerencsés utazást és kellemes litvániai tartózkodást kívánok.

Az Ön A. Salys-a

[11]

70. XII. 28

Kedves Doktor Úr!

Küldöm bibliográfiai hozzájárulásom nagyobbik részét. Még összeáll egy tucatnyi kiegészítő cédula, amelyeket néhány nap múlva elküldök. Baltistikos-ból az utolsó számom az V(2), 1969, a Kalbos kultūros-ból pedig a 17. szám. Több nincs nálam. Ha vannak későbbi számai, vegye fel őket

Köszönöm a levelet Sabaliauskas másolatával és az Önnek szánt átirattal, amely a Linguistics számára készült. Kazlauskas temetésén a szónokok névsora különös. Csak a „kisebbek” beszéltek (a legfontosabb Palionis dékán volt). Sem Kubilius rektor, sem Korsakas nem volt ott, és egyetlen orosz sem, aki litvánisztikával foglalkozik (pedig van belőlük néhány). Step ano v-ról én sem tudok semmit. Többen vannak, de egyiküknek sincs kapcsolata a litvánisztikával. Hiszen Kazlauskas halálát általában is úgy akarták, hogy ne vegyenek róla tudomást. Csakhogy, úgy látszik, amikor terjedni kezdtek a hírek, már nem hallgathattak tovább, és a „Tiesa” XII. 4-én közzétette a halál körülményeinek fabrikált változatát. Vagyis két teljes hónapig hallgattak!

58

Elküldöm Önnek K. Bradūnas cikkének fényképét. Kaliforniában járt, és talán megtudott valamit Kojelistől.

Hallott valamit az AP szerkesztőitől? Annak a hölgynek a közvetítésével, egy titkos jelszóban megállapodva, ellenőrizném a K. haláláról szóló híreszteléseket. Január 13-án tér vissza Litvániába, és hamarosan ír nekem. Ha az amerikai hírügynökségek nem akarnak semmit közzétenni, az egész történetet részletesen (aláírás vagy álnév nélkül) közöljük egy litván folyóiratban, például az Aiduose címűben. Nem lehet hallgatni. Mit gondol, vajon az amerikai baltisták és szlavisták hajlandók lennének nyilvánosan valamilyen nyilatkozatot vagy tiltakozást tenni, ha már ellenőrzött híreink lesznek? Megállapodtam azzal a hölggyel, hogy ha rövidesen valaki megbízható személy az Egyesült Államokba utazik, szóban bővebb híreket is hoz majd. Gondoskodunk róla, hogy az Amerikos Balsas, valamint a vatikáni és a madridi rádió is közzétegye.

Nem gondolom, hogy az Ön nekrológja kielégítő. Az a benyomás alakul ki, hogy Ön elhiszi a „Tiesos“ által közzétett halálváltozatot. Ez a szovjetek malmára hajtaná a vizet. Azt mondanák, hogy az amerikaiak készpénznek veszik a halál hivatalos változatát, és csak a „burzsoá nacionalisták” terjesztenek rágalmakat és koholmányokat. — Nem gondolom, hogy Kazlauskienėnek anyagi segítségre volna szüksége. Ha a szovjetek valakit elrabolnak, és el akarják titkolni az ügyet, különösen jól gondoskodnak a család anyagi ellátásáról. Ráadásul nehéz is volna valamit eljuttatni hozzá egy ismeretlen emberrel, mert félne elfogadni, nehogy később megvádolják.

Üdvözlettel, A. S.

U. i. Van esetleg néhány élesebb Kazlauskas-fényképe? Lehetőleg nagyobb méretű. Visszaküldöm. A borítékot is visszaküldöm.

[12]

71. I. 5

Kedves Doktor úr!

A bibliográfiai anyagom részét bizonyára már megkapta. Küldök még egy tucatnyi lapot. Ezzel az idei évre mindennel megvagyunk. Még nem kaptam meg sem az akadémiai szótár VIII. kötetét, sem a Kalbos kultūros 18. számát. Ha Ön megkapta, vegye fel a bibliográfiába. Egyébként javítsa ki a kartotékomon a Kalbos kultūros bejegyzést. A számnak 17-nek kell lennie (nem 16-nak, ahogy tévesen nyomtatták).

Telefonon beszéltem Dambriūnas úrral. Azt mondta, hogy az Amerikos Balsas XII. 22-én adta át neki a J. Kazlauskasról szóló hírt. Abból adott át, amit az amerikai litván újságok írtak. Ön ezeket a híreket tartalmazó kivágatokat (a Naujienų kivételével) tőlem kapta. Azt is mondta, hogy Lengyelországon keresztül újabb híresztelés érkezett: Kazlauskas megsejtette, hogy letartóztathatják, és megkért két barátját, hogy az utcán távolról kövessék. A két barátja pedig látta, hogyan tartóztatták le. Egyikük Umbrasas irodalomszakértő volt (a Vilniusi Pedagógiai Intézetben tanított). Ő is fiatalon, váratlanul halt meg Litvániában (a tanítványom volt). A fiatal művészettörténész Budrys is hirtelen halt meg. Csak később derül ki, hogy ezeknek a haláleseteknek van-e valamilyen kapcsolatuk Kazlauskas halálával. Dambriūnas még több információt kért Kazlauskas ügyében. Elküldtem neki azokat az információkat, amelyeket Ön a NYT-nek és az AP-nek küldött. Washingtonban ismeretségeken keresztül megpróbálják majd eljuttatni a Kazlauskasról szóló hírt a Washington Posthoz vagy valamelyik másik újsághoz. Talán így áttörjük a hallgatást az amerikai sajtóban is.

Remélem, hogy az a január 13-án Litvániába visszatérő hölgy e hónap végére megerősíti vagy megcáfolja a híreszteléseket. Azonnal értesítem Önt. Klimastól semmi hír.

59

nem kapok. Írt Önnek arról, hogyan áll Kojelis válasza?

Legutóbb említettem, hogy számomra elfogadhatatlan az Ön Kazlauskóról írt nekrológjának az a része, amelyben a Tiesą-t idézi. Ostrauskas is így gondolja: a szovjetek azonnal propagandacélokra használnák fel Önt. Amíg az ügy nem tisztázódik véglegesen, úgy vélem, a nekrológban elegendő lenne ezt írnia: died in unknown circumstances (esetleg: mysterious or unclear?).

Érdekes, ki lesz most a Baltistica következő szerkesztője. Úgy tűnik, V. Mažiulisnak kellene lennie. Hiszen ő is párttag, Z. Zinkevičius viszont nem az. Írt Önnek Mažiulis mostanában? Bizonyára most már fél még csak gondolni is a Sorbonne-ra. És általában véve nem a bátorságáról híres.

Ha valami újdonsága lesz vagy kap valamit, küldjön nekem is fényképeket (Xerox). Van esetleg jobb minőségű fényképe Kazlauskóról?

Szívélyes üdvözlettel: az Ön A. Salys-a

[13]

71. V. 24

Kedves Doktor úr!

Köszönöm valamennyi levelét és a többi elküldött fénymásolt anyagot. Levelezése valóban terjedelmes. A szemeszter végével most mindegyik Ön által felvetett kérdésre válaszolok.

Mindenekelőtt a néhai Jonasról. Halála egyelőre továbbra is rejtély, amelynek idővel mégis tisztázódnia kell. Az a hölgy, akivel a jelentésről titkos kód segítségével állapodtam meg, mindmáig hallgat. Nem értem, miért hallgat. Úgy vélem, neki sincsenek egyértelmű bizonyítékai (a szóbeszéden kívül) arra vonatkozóan, hogyan halt meg Jonas. Máskülönben így vagy úgy már értesített volna (megerősítve vagy cáfolva a terjedő híreszteléseket). Más, Litvániából érkezett, a rendszerhez hű emberek igyekeznek azt a változatot terjeszteni, hogy Kazlauskas túlhajszolta magát, idegileg összeomlott, ezért öngyilkos lett. Az egyik ilyen embernek odaadtam olvasni az Akiračiai cikkét, és nyíltan megmondtam neki, hogy halálának valamennyi körülményéből (különösen abból, hogy milyen furcsán ragaszkodott a Tiesos-hoz) arra következtetve nem hisszük, hogy minden előzmény nélkül öngyilkos lett volna. Végül, amikor sarokba szorítottam, elismerte, hogy Jonas halála rejtély marad. Azt is megerősítették, hogy (hozzávetőlegesen) Jonas eltűnése utáni harmadik napon a televízióban bemutatták a fényképét, leírták a külsejét, és arra kérték az embereket, jelezzék, ha valahol látták. Dr. Klim első, állítólag bizalmas közlése, miszerint a televíziós hírek beszámoltak Jonas súlyos sérüléséről egy autóbalesetben, téves. Semmi ilyesmiről nem számoltak be. Már csak a fekete Volgáról szóló híresztelést kell tisztázni, amelyet a Draugas és az Į Laisvę folyóirat említett. Egyelőre ezt sem lehet készpénznek venni. Nagyon óvatosnak kell lennünk az efféle híresztelésekkel. Hiszen például a Draugas azt írta, hogy a szovjetek megsemmisítették (megölték) J. Lebedyst, Umbrastast és J. Senkust is. Senkusról ez egyenesen hazugság. Amikor Litvániában jártam, magam láttam, hogy már emberi roncs volt (súlyos Parkinson-kórban szenvedett).

Az, hogy Önnek azt írják, új lakást kap Kazlauskienė, és állami díjat Jonas könyvéért, arról tanúskodik, hogy nyugtalan a lelkiismeretük, és meg akarják nyugtatni Önt, illetve el akarják simítani a piszkos ügyet. A kellemetlen ügyek ilyen kezelésének ez a szovjetek bevett taktikája. Az pedig, hogy a párt bűnösnek tartotta Jonast, világosan mutatja a Tiesos

60

hallgatás a temetéséről és a hatóságok távolmaradása a temetésen. Amikor ezt szóvá tettem beszélgetőpartneremnek, nem tudta megmagyarázni. Hogy az elhunyt kollégái segítettek Kazlauskienének új lakásba költözni, az teljesen érthető. Ezt természetesen őszintén tették, tiszteletüket fejezve ki az elhunyt családja iránt. Az pedig, hogy a rezsim (túl későn!) elhatározta, hogy tiszteleg Jono emléke előtt és gondoskodik a családról, kollégáinak sem jelent veszélyt, ha jóindulatot és szolgálatkészséget tanúsítanak az özvegy iránt. Ha a kollégák közül valaki tudja is a halál valódi körülményeit, hivatalosan hallgatni fog róla, mint a sír. Sabaliauskas szavaival élve: ilyen a „szovjet valóság”. Ha Ön valamikor ismét Litvániába látogat, aligha lesz bárki, aki merészelné elmondani az igazat. Mindenki a saját bőrét félti.

Amit Jono ügyében írok Önnek, azt kezelje bizalmasan, és ne használja fel a nevemet. Az érveket saját nevében használhatja, ahol szükséges. Hiszen némely „hazafias hévvel túlfűtött” ember engem kommunistapártinak tart (miután Litvániában jártam).

Most következzenek a nyelvészeti kérdések. — Mindenekelőtt a bretkūnasi rupinais alakról. A kifejezés a Bölcsesség könyvéből (Buch der Weisheit) való, 12:13. Egyetértek az Ön fordításával. Megnéztem az angol Jerusalem Bible-ben; ott így fordítják: For there is no God, other than you, who cares for every thing (változat: all men). Skvireckas litvánul így fordította: Mert rajtad kívül nincs más Isten, aki minden dologról gondoskodna. Nem kétlem, hogy a rūpinąis 3. személyű egyes számú jelen idejű alak, pontosan ilyen forma ismeretes a tengerparti žemaitiai nyelvjárásban (Darbėnai, Kretinga): rūpinąis (nyelvjárásban: rūpėnās) = rūpinasi. Itt a szóvégi ai partikula szerepel, ahogyan a tengerparti žemaitiai nyelvjárásban is ezt mondják: yrāi, eināi, sākāi = yrā, einā, sākō. Egyébként Bezzenberger a Geschichte (Beiträge) című műben wissu alakot ír. Ez a „mindenkié” lenne (birtokos többes szám), vagyis visais (= all men). Hogy Bretkūnas 2. személyű egyes számú pažįstai alakot ír (Geschichte 193), az talán porosz sajátosság, vagy lehet egyszerűen pažįstai is. Hogy a bírálók számára ez a 2. személyű egyes számú alak szokatlannak tűnt, azt a ne mekstais helyett nesimeksti javítás is mutatja. Hogy Bretkūnasban nem lehet teljesen megbízni, azt 3. személyű többes számú jelen idejű alakjai is jelzik: randosi, randose, randos a randasi, randas helyett (Gesch. 193 f). Saját anyanyelvjárásában ugyanis ā-ja volt, és litvánul írva hiperkorrekciókat hozott létre: eidomas, bilodoms, turėdomi stb. (Gesch. 223 f) = eidamas, bylodamas, turėdami, továbbá Tiewomus, senome, kalbom = tėvamus, sename, kalbam(e), dowonots, Wakoro = dovanotas, vakaro (Gesch. 59 f.). Csak később, a bibliafordításban kezdi következetesebben és szabályosan használni a -damas végződéseket. Még az uraisin és hasonló alakokról. Nem emlékszem, hogy bárki is úgy magyarázta volna ezeket, ahogyan Ön. Úgy tűnik, az elsőség Önt illeti. De a biztonság kedvéért ellenőrizze annál a lengyel nőnél, akinek részletes porosz nyelvészeti bibliográfiája szerepel a mi PMLA-bibliográfiánkban. A litvánban az olyan alakokat, mint az Ön által említett pirmās, például a Giedraičiai nyelvjárásban figyelték meg. Ott ugyanis a határozott melléknévi alakok visszaszorultak, és a pirmaasis alak úgy ragozódik, mint a határozatlan melléknév. Szemantikailag a határozott alakok jelentésükben kissé hasonlítanak a középfokú alakokhoz. Az Ön magyarázata semmivel sem rosszabb a régebbi, hagyományos magyarázatnál.

Ideje befejeznem ezt a hosszú levelet. Egyébként Chicagóban nem találkozunk, mert családi okok miatt nem tudok részt venni a konferencián. A lányomnak gyarapodott a családja. A konferencián talán új vezetőt is választanak a litván nyelvi részleg élére. Én lemondtam, hogy átadjam a helyet egy fiatalabbnak.

Örömmel látnám Önt egyszer Philadelphiában. Volna miről beszélgetnünk. Hiszen 1973-ban már nyugdíjba megyek. Ha erre járna, szívesen látnám nálunk

61

éjszakára megszállni.

Szívélyes üdvözlettel

Az Ön A. Salys

Ui. Azt közölték, hogy a bibliográfiai munkatársaknak nem kell megfizetniük az MLA-tagsági díjat. Ennek megfelelően jeleztem, hogy a bizottság tagja vagyok, ahogyan azt Messerole professzor jelezte. A PMLA-t azonban már tavaly év végén leállították számomra. Még az előző konferencia programját sem kaptam meg. Valami nincs rendben. Talán emlékezteti erre a professzort, hogy intézze el az ügyet.

A. S.

[14]

72. I. 12

Kedves Doktor Úr!

Elküldöm az összes bibliográfiai anyagot, amelyet a könyvtárban és a nálam lévő folyóiratokból össze tudtam állítani. Köztük megtalálja a Kalbotyra 22. számának iii. füzetét is. Nekünk csak ez az egy szám volt meg.

Amihez hozzájutottam, azt a könyvekből is beletettem, köztük egy-két belorusz kiadványból is. Egyelőre nem látok szükségét további kiegészítéseknek. Köszönöm a levelek fényképeit. Minden érdekel. Még egy apróság. A Spaudos Metraštyje című kiadványban külön tételként találtam egy bibliográfiai bejegyzést:

Skausmas [Filológiai tudományok doktora, J. Kazlauskas emlékére. Felszólalók: J. Palionis, V. Mažiulis, Alf. Maldonis, G. Andrašiūnienė, A. Lana, A. Sabaliauskas, J. Stepanovas, S. Kavaliauskas] Tarybinis Studentas 1970. november 27.

Úgy tűnik, ezek a beszédek hangzottak el az elhunyt Jono temetésén. Sabaliauskas is említette ezeket a beszédeket a levelében. Furcsa, hogy nem küldte el Önnek a T. S. számát. Írjon neki, és kérje meg, hogy küldje el. Ha azt a számot most nem lehet beszerezni, készítsen az Eros (az ő Xeroxuk) másolatot. Ezek a beszédek nagyon érdekesek lehetnek, és talán valami érdekeset is ki lehet olvasni a sorok között.

Nemrég Washingtonban jártam, és még beszéltem azzal a hölggyel, aki nyáron Vilniusban volt. Ismét megerősítette, hogy T. Katilienė asszony (egykori tanítványom) azon a napon, amikor Jonas eltűnt, látta őt autóban utazni (ülni), és úgy tűnt, mintha mondani akart volna neki valamit, de az autó továbbhajtott.

Katilienė másnap elmesélte ezt a washingtoni hölgy bátyja feleségének (együtt dolgozik vele). Katilienė azonban később tagadta, hogy látta volna. Azt mondja, tévedett, összetévesztette Jonast valaki mással. A sejtésem: amikor a biztonságiak megtudták, mit mesélt Katilienė, nyilván azonnal elkapták és megfenyegették, hogy tagadja le, hogy látta. Amit itt leírtam, senkinek, még Dr. Klimnek se említse. Klim vagy valaki más megírja a sajtóban, a szovjetek pedig akkor megtorlásokat alkalmaznak Katilienė és talán mások ellen is. Nagyon óvatosnak kell lennünk.

Szívélyes üdvözlettel

Az Ön A. Salysa

U.i. Érdekelne, mennyibe kerül Endzelin nyelvtana? Talán megrendeljük a könyvesbolt számára.

A. S.

62

[15]

72. III. 27

Kedves Doktor Úr!

Egyúttal minden ügyre és kérdésre válaszolok. Ma elküldtem azt az ajánlást a Philosophical Societynek. Remélem, hasznára válik valamiben. Jó, hogy Ön maga készül felkeresni Toporovot és Mažiulist, hogy tanácskozzanak a porosz nyelv kérdéseiről. A gondolatcsere kétségkívül hasznos lesz. De ne remélje, hogy minden „porosz rejtélyt” megoldanak. A múltban is épp elég „papíron született” elméletet gyártottak már. Emlékezni kell rá, ismétlem, jól meg kell jegyezni, hogy a szövegeket az akkori német helyi írott nyelv és helyesírás szokásai szerint jegyezték le. A szövegeket hasonlóképpen kell értelmezni, mint ahogyan a németül írt régi lett nyelvemlékeket értelmezik. Sok sikert kívánok. Más a helyzet magukkal a litván írókkal! Érdekel, hogy vilniusi tartózkodása alatt lesz-e alkalma találkozni Kazlauskienė asszonnyal. A dolog nagyon kényes. De ha nem látogatja meg, megsértheti. Másfelől viszont, tekintettel arra, hogy a szovjet biztonsági szervek figyelik, ő maga is elkerülheti a találkozást Önnel. Hiszen a rendszer Jono tragédiájának „elsimítása” érdekében elegendő anyagi juttatást adott neki, a jutalmat is beleértve. Azt hiszem, valószínűleg azt fogják tanácsolni Önnek, hogy valaki kíséretében látogassa meg. Akkor a rendszer biztonságban érezheti magát, az özvegy nem szól el semmit, és előadja a hivatalos változatot. Más lenne a helyzet, ha négyszemközt, nem az ő lakásában kellene beszélnie vele. De még ebben az esetben is kétséges, hogy kockáztatná-e, hogy elszólja magát.

A megboldogult nyelvtana fordításához való hozzájárulás ügyében a lánya azt mondta, hogy már három hónapja nem kaptak semmilyen választ. Indianából azt üzenték neki, hogy ismét megismétlik a hozzájárulás kérését. Majd meglátjuk, amikor a végére jutunk.

Romuva ügyében kitartok a korábban megadott információm mellett. Torontótól 120 mérföldre van, Wasaga Beach irányában. Klim alaposan melléfogott.

Amikor Vilniusban lesz, bizonyára meglátogatja Korsakasékat. Vele még nem fejeztem be a levelezést a visszatartott névanyag ügyében. Ha kedvező irányba fordul a dolog, adok egy kis ajándékot, hogy vigye el a feleségének.

Szívélyes üdvözlettel

Az Ön A. Salysa

63